Re: Haruyuki Kazuto vs Kimiko

by **Kimiko** Pént. Nov. 30 2012, 20:33

// Hát, vége :* A kockát pedig először látom 2est dobni életemben Very Happy

//

A fiú elleni támadásom sikertelen volt. Fura érzés volt, pedig olyan gyors voltam, képes voltam elhinni, hogy csak úgy lazán, lenyomom a fiút. A fiú ezért jól megbüntetett, nagy hibát követtem el. 12 életem maradt a támadásai után. De futáshoz folyamodott. Nem értettem miért fut, látszott, hogy kapcsolt, hogy most aztán én vagyok a gyorsabb. Miközben menekült, én sikeresen utolértem, és a bal lapockájába döftem a kardot. Ez egyenesen átszúrta, de ki is húztam a kardot, mivel a párbajnak vége lett. Fölöttem megjelent a felirat „WINNER”. Büszke voltam magamra, első párbajom, ahol győztem. De mégsem élveztem a győzelmemet, nem olyan örömre számítottam, mint amilyet megkaptam. Valahogy, azt hittem, hogyha győzök, akkor erősebbé fogok válni, és jobban fogom magam érezni. Az erősebbé válás része, az igaz, erősebb lettem, éreztem, hogy tapasztaltabb lettem egy harccal. És hogy ebben a játékban, nem csak a kard uralkodik túlsúlyba, hanem vannak itt érdekes fegyverekkel rendelkező emberek is. Mi lesz a következő? Egy puska ellen fogok harcolni? Van ebbe a játékba egyáltalán lőpor? Nem tudom… Azt tudom, hogy íjász kaszt az tuti van, mert láttam egy csomó emberkét a városban. Csak álltam ott, ellenfelem mellett. Nem tudtam, mit tegyek, ezért csak felsegítettem a földről.
- No, ezt én nyertem. Majd legközelebb harcolunk még.
Mondtam neki mosolyogva, miközben felsegítettem a földről. Ekkor olyan dolgot tettem, amilyet sose csináltam még ez előtt. Megbántam, hogy győztem. Azt hittem, hogy jó érzés lesz mást legyőzni. De nem az. Rossz érzetemet, hogy egy kicsit enyhítsem, oda nyomtam a fiú arcára, egy leheletnyi puszit. És mondtam:
- Máskor, próbálj ne ennyire menőnek mutatkozni. Itt a látszat, sokszor csal.
Mondtam neki ezeket a filozofikus, tanító mondatokat. Igazi filozófusnak éreztem magam. Majd elengedtem őt, persze eddigre már felállt.
- Viszlát! Majd még találkozunk.
Köszöntem el tőle, egy mosoly keretében. És elindultam a bérelt lakásomra. A bérem még tartott egy ideig. Közben, a csata játszódott le végig a fejembe. És csak arra a következtetésre jutottam, hogy az ellenfelem nem vette eléggé komolyan a küzdelmet, mivel még a speciális képességét se használta, azt még mindig nem tudom, hogy micsoda. De eléggé megijedt az én speciális képességemtől. Látszott abban a pillanatban az arcán, hogy nem tudja, most pontosan mi történik. Miközben mentem „hazafele” találkoztam egy csomó emberrel, ekkor tárult ki előttem, hogy tényleg vannak fura fegyverrel rendelkező emberek. Annak ott egy lándzsája van, annak egy bunkósbotja, annak nincs is fegyvere, csak a kezei vannak bekötözve. Már bántam is, hogy kardforgatót kezdtem. Mivel ezek a különleges fegyverek eléggé érdekesek, kinézetre is, mindenre. No de, ha már kiválasztottam ezt, ez is maradok, sajnos nincs a játékban olyan, hogy átugrok egyikből-másikba. Mondjuk, nem is nagyon akarnék, már megszoktam a kardot, eléggé hozzám nőtt ez a kezdő kard. Hiába volt gyenge, eddig jól teljesítette a feladatát. Mikor megérkeztem a szobámba, a mosdóba vettem az irányt. Megmosakodtam, hálóingre váltottam, és lefeküdtem az ágyba. Hason fekve, kinyitottam a naplót, és egy tollal – nem billentyűzettel – írni kezdtem azt. Ide mindig, minden titkomat, és élményemet leírtam.

„Drága, rongyos naplóm. Megint hozzád fordulok, mert egy új kalandon mentem keresztül. Egy érdekes férfival találkoztam ma, akit le is győztem. A neve Spirit. Először kicsit furán mutatkozott be, azt hittem, hogy valamilyen indián törzsből származik, de tévedtem. Tök normális ember volt, csak kicsit nagy volt az arca. Legyőztem őt. De nem ezt vártam, az érzés, nem volt valami jó. Azt hittem, hogyha legyőzök valakit, akkor jobban fogom érezni magam. Remélem, ezzel helyre raktam őt, és bebizonyítottam neki, hogy itt nem a látszat a lényeg, hanem a pontok. Itt még a nagy dagadt ember is lehet erős, gyors, kitartó. Nem kell ide különös fizikai felkészültség. A harc érdekes volt, a fiú kaszával harcolt. Eleinte szokatlan volt, egy ilyen fegyver ellen harcolni, de utána valahogy megszoktam. Szerintem, a kasza egy erős fegyver, de erősen korlátozva vannak a mozdulatok azzal a fegyverrel. Mobok elleni harcra tökéletes. De emberek ellen szerintem egy kicsit gyengécske. Mondjuk, a kardom nem volt erősebb annál a fegyvernél, sőt, mondhatnám, hogy gyengébb volt. Csak a páncélzatom mentett meg, és a köpenyem, amitől kitartóbb voltam. És valóban, nem fulladtam ki az első támadás után.
Ezen kívül, még adtam neki egy puszit is. Azt nem tudom miért, lehet azért, mert enyhíteni akartam a „bűnömet”, nem éreztem úgy, hogy nekem kellett volna győznöm. Sokkal inkább akartam, hogy az ellenfelem győzzön. De, harc közben, teljesen más járt a fejembe, egy pillanatra úgy éreztem, hogy meg akarom ölni őt. Ebben a pillanatban, mintha egy óriási boldogságbomba hatolt volna belém, de ez a bomba, miután én lettem a párbajnak a győztese, el is illant. Nem tudom, mi ütött belém akkor, de abban a pillanatban nagyon élveztem a harcot. Utána pedig, bántam, hogy legyőztem az ellenfelem. Inkább hagytam volna őt győzni, de nem értettem, pontosan mit tegyek. Most sem tudom, mit érzek. Rosszul érzem magam, mert egy embert legyőztem, de jól érzem magam, mert ez az ember nagyképű volt, legalább leütögettem a magas lóról.

Tudom, nem szabad ennyire elérzékenyülnöm, mert a játék így tönkre fog engem tenni, arra kellene fókuszálnom, hogy átvigyem ezt a játékot… ”

Ezzel a sorral, bezártam a naplót. És le is feküdtem aludni.

//Megkérem KA-t, hogy zárja. Köszönöm a játékot! Very Happy

//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Dec. 01 2012, 23:15

Főleg Haruyuki Kazutonak szól, amit írok. Kérlek ne mozgasd más karakterét.

Idézek:

"Valamit vissza szólt valamit a lányka" - ne mondd meg neki, hogy szóljon vissza, azt majd ő eldönti.
"Valamit válaszolt, de nem értettem mit." - honnan tudod, ha még le sem reagálta?
Kuncogást hallok tőle tehát vagy tetszett neki az előadás vagy nem bemutatkozott. - ismételten, ne írd le, hogy Ő mit csinál, azt majd Ő dönti el, a SAJÁT posztjában.

És még sorolhatnám, hiszen ezek csak az első reagodban voltak, de például a kockázások tele vannak ilyenekkel. Kérlek mások cselekvéseit feltételes módban írd le, ne irányítsd a karakterét, tudtommal nem az a képességed.

A küzdőteret lezárom.

Jutalom: 10 exp 10 arany