Junci és Anthony

Csendben ültem egy aranyos cukrászda aranyos kis padján, egy aranyos fagyival és... nyaltam. Majd megint és megint, miközben olvastam az üzenetet, ami megmosolyogtatott, és felcsillant a szemem. Ez az első alkalom, hogy valaki a segítségemet kéri anélkül, hogy előtte hatszázezerszer fel kellene ajánlanom, ráadásul egy olyas valaki akit nem is ismerek, igazán. Szegény srác nem is tudja mennyire boldoggá tett ezzel az üzenettel, és mennyi energiát is adott most vele. Még ebben a dögmelegben is érzem, hogy feltöltődöm energiával, és átalakulok, egy új, és erősebb Junná! Igen, de persze ez még mindig nem a végső formám, nem bizony.. Még a válaszolás előtt azért elfogyasztottam az én kis imádott nyalánkságomat, majd ráérősen bepötyögtem neki egy nagyon tömör választ. "Oké :3" És küldtem neki koordinátákat is, hogy melyik parkban és annak melyik részén is találkozzunk majd, mert ő biztosan elfelejtette mellékelni az üzenetben, hogy hol kíván velem játszadozni.
Széles mosollyal az arcomon meneteltem a városkában, út közben vettem édességet is, hogy legyen mivel megkínálnom a tanoncomat, mert a sok gyakorlás közben majd biztosan megéhezik, és én mint a tanára majd megkínálom és rámosolygok miközben megízleli őket. Majd biztosan maszatos lesz az arca is, és elpirul amikor letörlöm neki! Iiiigeeeen.
- Ah. - megütögetem az arcom, és visszarázom magam a földre, kicsit elkalandoztam, hiszen csak egy meghívóról van szó, éppen ezért nem kellene ennyire izgatottnak lennem. Nem egy randiról van szó vagy bármi ilyesmi... nem bizony. De nem ám! Megvettem a fánkokat, és átöltöztem a pontokat adó cuccomba, hogy amikor meglát máris csodálatosan nézzek ki, és leessen az álla. Na jó... a burgonyát csak azért is a harc előtt fogom felvenni mert borzalmasan festek benne...

Ha megtalálom Anthony-t:
- Yooo Antony! - lóbálom meg a kezem amikor végre valahára rátalálok a fiúra. Felismerem mert már láttam, és ki ne ismerne fel egy annyira feltűnő alakot mint ő? Mintha csak magamat látnám, picit férfibbként, meg persze tök máshogy néz ki mint én. - Jöttem, hogy megedződtesselek! Hoztam magammal fánkokat is, szóval ha megéhezel nyugodtan vegyél amennyit csak jólesik. Szerintem biztos, hogy finom mert a Sweet Dreams-ből van, ott pedig még sosem okoztak nekem csalódást! Hol szeretnél szórakozni? Éééés közben mesélj szépen, hogy miben segíthetek. Kérdezz bármit, de tényleg bármit, majdnem mindenre tudom a választ, kivéve amire nem. - hű ez aztán a közvetlenség. Fontos a jó benyomás keltése, de még magamat is megleptem mennyit tudok beszélni, ha izgatott leszek. Ah, cuki mosoly, és fánkkínálás.

Nem számítottam rá, hogy ilyen üdvözlésben lesz részem, picit talán el is pirultam, de csak egy nagyon picit, hiszen nem engedhetem meg magamnak, hogy elpirulva lásson valaki akit nekem kellene lenyűgöznöm, nem pedig lenyűgöződnöm.
- Hihetetlen, hogy milyen meleg van, nem? Teljesen kipirultam amíg ideértem. - legyezgetem az arcom mindkét kezemmel, mintha picit levegőre lenne szükségem, és közben az arcom természetes színe is valamennyire helyreáll, és a fülem sem ég tovább, ahogy ilyenkor szokott lenni.
- Jaj ugyan már, ugyan. Bármikor tudok időt szakítani ha valaki ilyen aranyos üzenetet ír nekem, és segítséget kér. Hogy utasíthattalak volna vissza? - mosolygok a fiúra, közben kihasználom a lehetőséget, hogy közelről is szemügyre vegyem. Nem egy hétköznapi figura az biztos, a fehér bőre picit félelmetessé teszi. Vajon valamilyen kozmetikumot használ, hogy ilyen legyen? Annyira meg akarom érinteni... de biztos megharagudna ha csak úgy letapicskolnám.
- Segítek amiben csak szeretnéd. A szűkös napirendem pedig majd picikét átrendezem, hogy ne legyen baj. Ne aggódj, már küldtem üzenetet annak akivel ma töltöttem volna a napom. - yep, emlékeztettem a lánykákat, hogy ma ne várjanak tőlem süteményt, és kiragasztottam egy jegyzetet a táblánkra is, hogy távol leszek mert segítséget nyújtok. Bizony, bizony. Szépen kiemelve rajta a "segítség" szót, hogy érezhető legyen micsoda fontos ember lettem időközben.
- Wow, Gratulálok. Gondolom nagyon nagyon nagyon megkönnyebbülődtél, most, hogy ismét zöldség lettél ugye? Örülök, hogy kaptál még egy esélyt. - na most már itt a lehetőség, és megpróbálom vállon veregetni a fiút. - Néhányan bármit feláldoznának egy ilyen lehetőségért. Szóval becsüld meg nagyon. - Ah, nem tudom miért érzem ezt, de egy nagyon furi érzés járja át a testem, ahogy vele beszélek... szerintem még sosem éreztem azelőtt ilyent. Valami... furcsa bizsergés a mellkasomban... a pocakomban...
- Persze. A vörös haj az divatos. A fehér bőr pedig... pedig illik a vörös hajhoz, habár nem sok embernek áll jól, és én is jobban szeretem, ha valaki nem fal fehér, de ha neked ez így megfelel akkor nincs okod rá, hogy változtass rajta. Szeresd magad úgy ahogyan vagy, és akkor mindenki szeretni fog!  Nézz csak rám. Én imádom magam, és mivel imádom magam ezért nagyon jóban vagyok magammal, szóval tökéletesek a napjaim! Néha ha tehetném csak odaállnék magam elé és ölelgetném egész álló nap. - közben  pedig belefelejtkezem a beszélgetésbe és azon kapom magam, hogy mindkét kezemmel az ellenkező oldalon lévő vállam simogatom.
- Khm... Szóval igen. Szerintem az. Neked amúgy is ez a stílusod ugye?