Maria D. Gonzalez - Alma

by **Maria Gonzalez** Hétf. Május 25 2015, 15:27

Név: Maria Dolores Gonzalez (Játékban Alma)
Nem: Femenino (Nő)
Kaszt: Íjász
Kor: 16 év

Kinézet: Maria egy átlagos kinézetű lány - Spanyolországban. A japánok között kirí a sötét bőrével és hátközépig érő hosszú, sötétbarna hajával. A magassága éppen jó, állítja ő. Neki teljesen ideális, ha 166 centi marad élete végéig, így nem fog kitűnni a tömegből. Az alakja hasonlít, hasonlít egy körtére, de csípőben még nem olyan széles.

Jellem: Egy igen kedves és életrevaló lány, tele a jobbnál jobb ötletekkel... Ha nem japánokról van szó. A nyelvet a kultúrát és az embereket egyaránt megveti a szigetországban. Egyik kedvenc könyve a Szerelem Kolera idején és gyűlöli az idiótákat. (Saját elmondása szerint ez az ok, amiért nem kedveli a keleti állam szülötteit.) Ezzel szemben szereti a bevándorlókat, és reméli, hogy ők is osztoznak véleményében a japánokról.
Ha japánokkal találkozik, akkor leplezi nyelvtudását, és inkább spanyolul, vagy angolul kommunikál velük. De ha valaki közel tud hozzá kerülni, akkor az megláthatja: A goromba külső egy kedves lányt takar.

Képességek: (Később megpályázom.)

Előtörténet: - Soko wa!* - kiáltották a diákok és már a nyomába is eredtek. - Matte, matte gaijin!*
A lány, akit üldöztek már fáradt volt, az eső lelassította és elnehezítette lépteit. Megint ugyanaz történt, mint mindennap. Nem értette pontosan, hogy mit kiabáltak utána, de nem is érdekelte:
Nem akarta, hogy utolérjék.
Háztömbtől háztömbig menekült mint mindig, a zúzódásai pedig kezdték emlékeztetni, hogy mi fog történni, amikor utolérik...
Emlékezetben újra végigpörgette, hogy hogyan jutott el erre a pontra. Már négy hónapja - mennyivel többnek tűnik! - annak, hogy ebbe az istenverte országba költöztek anyjával. Nem tehettek mást, a munka miatt muszáj volt ideköltözniük, hála az áthelyezésnek. Nyár elején szedelődzködni kezdtek, és június végén már maguk mögött is hagyták Spanyol hon gyönyörű tájait felcserélve erre a haltól bűzlő szigetre.
Anyja szerint nem volt más választásuk, ám tudta, hogy hazudik. Mindig van más választás. Akkor is lett volna.
De egyikük sem kereste. Maria is izgatott volt, hogy végre nem csak Európát, hanem egyből a Világ másik felét is láthatja! A barátaival is tudta tartani a kapcsolatot az interneten, és a nyelvek is egészen jól mentek neki. Úgy gondolta, hogy minden rendben lesz.
Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Nyáron ellátogatott hozzájuk egy nyelvtanár, aki az angolon keresztül próbálta tanítani a lányt. Maria beszédkészsége szépen fejlődött, és a szavak leírásával sem volt gondja, amíg nem kellett írásjeleket használni. Azokkal egyáltalán nem boldogult.
- Gyerünk, - noszogatta egy alkalommal a tanár. - nem olyan nehezek! Képzeld el úgy őket, mint a rajzokat.
- De miért írtok irkafirkákkal? Miért nem tudtok egyszerűen betűket használni? - tette fel az ártatlan választ. A férfi ennek hallatán dühös lett, és szitkokat szórva kiviharzott a lakásból, Maria pedig nem látta őt többé.
De nem is érdekelte. Inkább ment volna haza, hogy boldogan játszhasson a barátaival... Ez viszont már lehetetlen volt. Nem maradt választása, itt kell maradnia és leélnie az életét. Iskolába járnia, szakkörökre járnia, otthon segítenie, és bevásárolnia.
Viszont a tanév sem kecsegtetett kedvezőbb kilátásokkal. Igaz ami igaz, néhány osztálytársa próbált kedves lenni vele, de őt ez nem érdekelte, ahogyan az sem, hogy mit makognak neki a hülye nyelvükön, még ha értette is. Egyszerűen megpróbálta csendben túlélni az iskolanapokat.

Azonban lássuk be: egy spanyolnak ez elég nehéz feladat, főleg japánban. Egy idő után az asztalára felkerültek a gaijin és jingai feliratok – ezeket a kifejezéseket egy életre megtanulta. Néha még a cipőjét is elrejtették, ezért mezítláb kellett hazamennie, szégyenszemre.
A tanárokkal sem volt jobb a helyzet. Igaz, az első hónapokban még jóhiszeműek voltak a jövevénnyel, de nem kellett sok hozzá, hogy elegük legyen abból, hogy feleltetésnél nem mond semmit, és dolgozatokban sem használ írásjeleket.
Persze, csak lázadott, gondolhatja az olvasó. Japán viszont nem engedi a lázongást.
És nem is az iskolában volt rossz a helyzet. Ó, nem! Hazafelé, amikor a tanárok nem látták, nem egyszer fordult elő, hogy addig verték, ütötték, rúgták szegény lányt, míg teli nem lett lila-kék foltokkal. Ha a járókelők nem avatkoznak közbe, akkor már lehet, hogy nem is élne.
Azonban mindezek ellenére: a nyelv, a kultúra és az emberek ellenére is talált örömöt az ürömben: Japán a PC játékok melegágya volt. Többször is előfordult, hogy délután ellátogatott Akihabarába, hogy vegyen egy RPG-t, Visual Novelt, vagy Dating Simulatort. Néha még egy mangát is hozzájuk csapott – megtetszett neki a rajzolási stílus.
Gondolom nem nehéz kitalálni mi következett ezután: A Sword Art Onlinera, egy teljesen új típusú PC játékra kerestek tesztelőket. Mariának nem is kellett több ennél. Bevetette minden nyelvtudását, és kislányos báját, hogy szerezzen egyet. Ugyanis tudott japánul – méghozzá eléggé jól -, csak nem akarta, hogy tudják.
Természetesen ő lett az egyik tesztelő, és hazaérve már ki is próbálta a játékot. Belépési azonosítónak Almát adott meg, ami spanyolul annyit tesz, hogy lélek. A japánok pedig nehezen tudják kimondani. Karakter megformázásnál próbált egyedit teremteni: türkizkék haj, sárga szem, mellé sötét bőrszín. Végezetül pedig maradt a kaszt kérdése, de ez számára egyértelmű volt: Íjász.
Miért? Lássuk:

Ha talál egy olyan helyet, ahol nem érik el, akkor a győzelem az övé.
Íjjal akár kétszer is támadhat, mire az ellenfele olyan közel ér, hogy támadhasson.
Így maradhat a legtávolabb a húzott szeműektől.

Mégis volt egy ember, aki ugyan japán volt, mégis tisztelte. Ez az ember Kayaba Akihiko volt. Ő volt az, aki tudott adni az embereknek egy újabb esélyt. Alma ugyanis jól ismerte a gamer közösséget. A legtöbben bénák voltak a maguk módján a valóságban, de menők a játékban. Nem számított a rossz jegy, az, hogy nem barátkoztak veled, vagy az, hogy beteg voltál. Ameddig ki tudtál tisztítani egy kazamatát, legyőzni egy rajtaütéses bosst, vagy megszerezni a legjobb itemeket mindez nem számított. Maria is így érezte, és büszke volt rá.
A tesztelés egy hónapja maga volt a Mennyország számára. A sok bug és kisebb-nagyobb bökkenő sem volt gond, mert a látvány lenyűgöző volt. Nem érdekelte már, hogy mit tesznek vele az iskolában: délután Almaként kitombolhatta magát a vaddisznókon.
Ma pedig a Nagy Nyitás napja volt. A nap, amikor emberek ezrei állnak az üzletek előtt egy vacak sisak miatt. De ez a vacak sisak több csodát rejtett magában, mint egész Japán.
Mi pedig pontosan itt vettük fel a történet fonalát: Maria hazafelé futott, hogy végre játszhasson. Ha sikerül leráznia üldözőit, akkor túlélte ezt a napot.
Mindössze egy kereszteződés választotta el a házuktól, de már vártak rá ketten...
Ő pedig se szó, se beszéd, kigáncsolta és fellökte őket.
- No soís muy rapidos!* - kiáltott még utánuk miközben mosolyogva lépett be a bejárati ajtón. A cipőjét a bejáratnál levette, beköszönt az anyukájának és szaladt is az emeletre.

A látvány, ami a Főtéren várta – még ennyi idő elteltével is – mámorító volt, még a tömeg ellenére is, amit nem szeretett. Persze már kiskorában hozzászokott: Spanyolországban megtörtént olyan eset, amikor harminc – harmincöten zsúfolódtak össze egy kicsi teremben.
De tudta, hogy ez sem fog sokáig tartani, és a profibbak néhány nap alatt a magasabb szinteken találják magukat.
Ez a tömeg viszont – ha szerette, ha nem, ha japánokkal volt tele, ha nem – fel is villanyozta. Béta idején nem volt esélye kipróbálni a párbajt, így az továbbra teljesen újszerű volt számára.
Ez is hozzásegítette, hogy először az aréna felé vegye az irányt. Már félúton járhatott, amikor – hívjátok ezt Administrator ex machinának (Admini közbeavatkozás – a szerk.) - egy éles fény következtében újból a Főtéren volt a többi játékossal egyetemben.
Gondolom a most elkövetkező percek szegény Kayaba Akihiko könyökén jönnek ki, így az egésznek csak a következményét írnám le.
Nem lehet nehéz kitalálni, hogy miként érezhetett egy lány, akinek soha nem volt más választása: japánba költöztek, a nyelvet kellett tanulnia, gaijin volt önnön hibáján kívül... És most küzdenie és fejlődnie kell, hogy kijusson és túléljen.
Maria talán megtette volna, de most Alma volt, aki ismerte a "Nem." fogalmát. Az elkövetkező két évet az Első Szint felfedezésével és a befagyott játékosok segítésével töltötte. Adott nekik tanácsokat, és tájékoztatta őket a legújabb hírekről. Egészen addig, míg el nem érkezett a Nagy Invázió napja. Maria próbált segíteni a hír terjesztésében, és a gyengébb játékosokat beterelni a Kezdetek Városán belülre.
Az egészet csak madártávlatból figyelte meg a városon belül, de még így is ez volt a legnagyobb csata, amit életében látott! J. R. R. Tolkien és George R. R. Martin is elbújhatott emellett, mert ez jobb volt, mint a Feketevízi Ütközet, a Két Toronyban látott várostrom, a Falnál vívott csata a vadak ellen és a Király Visszatér legutolsó, mindent eldöntő harca egybevéve. A Sayonara jött, látott, s győzött, ami csodálattal töltötte el Almát. Már szégyellte magát, amiért az elmúlt néhány év alatt semmit nem fejlődött. Talán most ő is ott harcolhatott volna, ó, Istenem, bár úgy lett volna!
Azonban még semmi sem veszett el. A frontharcosok a Huszadik szinten járnak, ami nem olyan távoli cél. Így tehát elhatározásra jutott: Fejlődni fog, és tagja lesz a Sayonarának!

*:

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 26 2015, 16:46

Szia!

Az előtörténetet elfogadom. Sok szerencsét a céljaidhoz. ;D

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit az íjász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 1
Irányítás: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Íj (felszerelt, +1 irányítás)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Maria D. Gonzalez - Alma

Maria D. Gonzalez - Alma

Re: Maria D. Gonzalez - Alma