[Magánküldi] Verehrt und Angespien

Összehúzott szemekkel próbálok álmaimban maradni, ám valami hüppögő zaj nem enged. Kissé furcsán érzem magam, ami miatt úgy gondoltam tovább alszok, hátha még csak álmodok. Azonban végül úgy volt, hogy nem fogok tovább csicsikálni, inkább szétzúzom ezt a ricsajládát, amely nem hagy aludni. Azonban ahogy kelnék fel, valahogy a testem nem úgy mozdult, ahogy kéne. Ahogy mellső lábaimat mozdítanám, úgy érzem, mintha sokkal szabadabban mozognának… ráadásul a a patáim is furcsák…. mintha felaprították volna több darabra, és lifegne össze-vissza. Megpróbálom a hátsó lábamat is megmozdítani, de semmi. Rémülten nyitom ki a szememet, és csak sötétséget látok. Mi történtek a lángjaimmal? Mi a fene történik itt? Rémülten próbálnék felnyeríteni, ám e helyett a kétlábúak sikolyához hasonló hagyja el a számat. Kapálózni kezdek, és ahogy ezt teszem, bele-belegabalyodok valami rugalmas anyagba, ám ahelyett, hogy megnyugodnék, még intenzívebben nekiállok rugdalózni még jobban belecsavarodva a takaróba. Sikongatásaim el-elnyomják egy pillanatra a ricsajt, de utána továbbra is ott dübörög. Végül egyik végtagom egy falnak ütközik, és egy halk klikket követve a szobát fényárba úsztatom… igen véletlenül megtaláltam azt a kapcsolót, amivel a Gazda is fel szokta kapcsolni a fénycsinálót. Bár a takaró miatt alig-alig tudom kivenni a testemet, mégis ahogy mozgolódok, hogy ez a test másabb, mint amilyenhez hozzászoktam…. ez egy kétlábú test… ez egy emberi test… Riadt tekintettel, amennyire a takaró engedi, összegömbölyödök, és remegve meredek magam elé, bár a közelség miatt semmit sem látok. Alap esetben nem tudtam volna eddig összetekeredni, de ez az új test hajlékonyabb. Ujjaim akaratlanul is összeszorulnak, és kinyílnak, olyannyira furcsa volt irányítani őket, hogy egyszerűen teljesen más volt. De meg sem próbáltam felfogni hol vagyok. Az üvöltő zenében, én csak ott fekszek összegömbölyödve és remegve várom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak.. a Gazda úgyis eljön… a Gazda úgyis eljön és megment… segíteni fog, ahogy mindenkinek szokott...



// Tűzrózsa kinézete: http://kepfeltoltes.hu/150502/r_zsika_www.kepfeltoltes.hu_.jpg //

Off: remélem nem gond hogy így találtam meg a kapcsolót, és Tűzrózsa azért gyerek, mert még bébi x3

Furcsa érzés járt át, amikor elestem. Nem tudom milyen… olyan furcsa. Hallottam, már a gazdát egyszer-kétszer a fájdalomról beszélni. Vajon ez az? Ha igen, akkor nem tetszik. Kapcsolják ki! Végül eljutok a szerkezethez, ám hiába csapkodom, nem akar kikapcsolni, sőt még tovább rikácsol, még lehalkítani sem tudtam, ez nem lehet igaz! Bár az ajtó nyílását nem hallottam, és azt sem, amikor a nő a közelembe ér, ám mikor megragadta a… hogy is mondták a kétlábúak? Kar? Azt hiszem igen. Amikor megragadta a karomat akaratlanul is a hideg fut át a hátamon. A kövér nő felé fordulok, ám mielőtt bármit szólhatnék, a kezét pillantom meg, ami az arcom felé közeledik. Egy hatalmas csattanás, ami után a lábaim megrogytak, és nagy eséllyel el is esek ismét, ha a nő elenged. A hang ismét felszólal. Kurama? Én nem Kurama vagyok. Összekever valakivel… inkább hagyjon békén! Nem érdekel, ha elment, vagy marad, csak hagyjon végre békén! Melegség folyik végig az arcomon, és ráeszmélek, hogy könnyezek. Az arcom égett… de nem a szokásos tűzzel… hanem most olyan rossz volt… kellemetlen. Megpróbálhattam volna felkelni, és eltámolyogni valami fedett helyre, ahol nem láthatnak. De inkább csak feküdtem a földön, és ismét összegömbölyödtem. Végül miután a fájdalom alábbhagyott a falhoz kúszok, és ismét feltámaszkodok. Próbálom összeszedni a maradék erőm, és a fal nélkül megállni. Egy ideig ezt próbálgatom, és csak utána továbbindulni kifele amerre a nő ment… ha nem indulok el a végén még megint megüt… azt meg nem szeretném. Remélhetőleg nincsenek lépcsők. 4 lábbal sem szeretem őket, és 2 lábbal maga lenne a pokol.