Volupta szörnyaréna

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 22:53

Nevével ellentétben a szörnyarénának csúfolt 7. szinti kazamata nem egy aréna, hanem egy torony volt, tele szörnyekkel. Nevét onnan kapta, hogy ezek a szörnyek hullámokban támadnak a játékosokra és mintha sosem lenne végük.

Az arénát azonban a szintet elfoglalt koboldok lezárták, így csak egy óriás sziklával eltorlaszolt bejáratú torony lett. (A sziklát csak legalább 4-es súlyemeléssel lehet elmozdítani.)

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 10:27

Shu csak hallgat, Timidus is hallgat, és míg a sárkány a környezetet, addig a lány hol a mókust, hol Asuut figyeli. Lesz ideje válaszolni amíg elsétálnak a hetedik szint teleportkapujától a mezőségre. Akkor majd lesz ideje válaszolni.
-Hetedik szint, trópusi bölényvadászat. Készen állsz?
Teszi fel a költői kérdést, majd megböki a harcost, mintha jelezné, hogy te vagy a fogó, és már teleportálódnak is a következő szintre, ahol bevárják őket. Beszéde van vele, most nem lehet fogócskázni.
-Hát… érdekes amit mondasz, de nem hiszem, hogy igazat mondott volna az a valaki, akivel beszéltél. Tízezer sisak volt, és mindet elkapkodták. Na már most vagy működőképes marad a sisak azok után is, hogy megsütötte az agyunkat, és leszedték valami hulláról… ami azért mindkettő elég macerás dolog…
Kezdte el mesélni úgy, hogy igazából bele sem gondolt abba, hogy most halálról meg emberekről beszél, hiszen teljesen egyértelmű volt számára, hogy ez nem így van, és csak egy mese.
-…vagy építettek egy saját sisakot, amihez meg ugye az kellene, hogy megértsd teljesen, hogy hogyan működik, meg akkor a rendszerbe is betörtek… és ha ennyit tudnak a sisakról akkor ennyi erővel már ki is hozhatták volna az embereket. Persze nem tudom, hogy az a valaki miért akart bejutni ide, de eléggé butaságnak tűnik ez a mese.
Önmagammal vitatkozni meg pláne. X3
-És azt sem hiszem el, hogy kijutottál volna egy picit. Max voltál egy olyan küldin, ahol úgy tűnt, mintha kijutottál volna egy picit. Mondtam, Inception. Nincsen olyan csigabigyuszod, hogy ellenőrizhesd, hogy ez már a valóság-e. Igazából Kayaba helyében én is megnézném, hogy mit szólnak az emberek ha azt hiszik, hogy kijutottak. Például azt, hogy mennyien jönnének vissza. Elég nagy kamu ez a ki akarok jutni meg gyilkos világ duma, ha az első adandó alkalommal visszajönnek.
Felnevetett, majd körbejáratta a tekintetét a tájon.
-Az emléktörlés pedig nem új dolog, csak éppen senki nem figyel az ilyen tudományos kisérletekre, mert azt hiszik, hogy csak mese. És… mutattam a bedálomat. Nem emlékszem, hogy anyuék kitették volna ezt a képet a netre, vagy valami, szóval csak az emlékeim közül szedhette Kayaba. És tudom, hogy vannak sokan, akik tudnak gondolatot olvasni. Szóval nem olyan hihetetlen dolog ez.
És ezalatt valóban megérkeztek a torony tövébe, amit körbe is jártak párszor.
-Ne aggódj, nem megyünk be, csak erre van a vonulási útvonaluk a bölényeknek.

by **Asuka** Hétf. Május 11 2015, 10:56

Bölények... Őket pont nem szeretem, mert olyan nagyok, meg ijesztőek, ráadásul még büdik is. Érdekes, mert a vaddisznókkal semmi bajom. Pedig azok is elég termetesek, de inkább szélesek, mint magasabb, és a legnagyobb példány is maximum a térdemig él. Na de a bölények... Mindig megijedek, hogy megvadulnak. Ráadásul mennyi is kell belőlük? Kettő?
Na de, máris az új szintre teleportálunk, miután megkapom a vállon böködést, hogy uzsgyi van. A teleportkapunál bevár persze, onnan viszont úgy tűnik, már tudja az utat. A hetedik szint nekem kissé ismeretlen, csak addig voltam itt, amíg a következő szintre, Friben faluba nem jutottam, és ennyi. Szóval teljesen ismeretlen nekem a Szöryaréna.
- Hát nem is hiszem, hogy elférne benne néhány bölény. De aztán ki tudja. – elrakom a kristályomat az inventorymba, hiszen egyelőre nem lesz rá szükség.
- Gondolod, hazudott volna? Pedig... azt mondta, azért jött be, hogy valakit kivigyen. – felsóhajtok. Azt hiszem, most van alkalmam arra, hogy valamennyire belevezessem Shuut abba az eszmébe, amit követek. Tökéletes ürügy ez a sztori erre az alkalomra.
- Ő egy zöld indikátoros játékos. De azt mondta, van itt valakije, akit odakint vár a családja. És hogy ha a játék nem teszi meg, akkor majd ő. Azt hiszem, nem kell majd meglepődnöm, ha egyik pillanatról a másikra megváltozik az indikátor színe. De akkor már nem fogjuk sokat látni... – jó, persze, ennek csak kábé a fele igaz. De én jobban értek a marketinghez, és el tudom adni ezt a sztorit úgy, hogy szimpátiát keltsen. Mert most jelenleg éppen ez a célom. Nem fűzök hozzá sokkal több kommentárt. Shuu elég ügyes és okos ahhoz, hogy kitalálja, mire is célzok ezzel.
- Ami meg a sisakokat illeti, én tudom, hogy levettem a sajátomat. És kaptam helyette egy másikat, de az egy szemüveg volt. AmuSzféra, vagy ilyesmi neve volt. Azt mondták, kapok egy süteményt, ha felveszem. De hazugság volt. Soha többé nem bízok abban, aki süteménnyel akar megvesztegetni. – pedig imádom a sütit! De tényleg! Nincs is annál finomabb... Erre mindig mindenki át akar verni, ha sütiről van szó. A rossz embereket tehát innen lehet megismerni. Sose bízz senkiben, aki sütemény reményével kápráztat el téged. Nem jó előjel.
- Hát mondjuk a fénykép tényleg fura. Áh, bonyolult ez... @_@ Meg valahol ijesztő is... Bármikor beletúrhatnak az agyadba, és ki tudja, mit csinálnak vele. T.T Bár az egész picit olyan, mintha inkább azzal kísérleteznének, hogyan viselkednek az emberek, meg a csoportok. Hogy mennyire esnek egymás nyakának, meg ilyenek. Főleg, mert nem igazán van olyan személy Aincradban, aki egységet tudna kovácsolni. – nekem többször is ez az érzésem volt. Mintha azt szeretnék, hogy ugorjunk egymás torkának, csak hogy megnézzék, hogyan viselkedünk. Különben mégis mi értelme lenne például Vörös Céhet alapítani?

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 11:21

Ijesztőek? Az a szegény békésen legelésző állatka? Ugyan már! Eleve a SAO biztonságos világában nem is nagyon férnek el az ijesztő dolgok. Shu már arra sem emlékezett, hogy mikor ijedt meg úgy igazán utoljára. Nem mintha ez baj lenne, hiszen nem tartozott azok közé az emberek közé, akik szerették volna az ilyesmit. Sohasem tudta értékelni sem a jumpscaret, sem a horrorfilmeket. Az igazi rettegés, amikor volt egy hangulata is az eseményeknek, na meg persze értelme is, az mondjuk más… az elismerte, mint jó küldit, bár szeretni azt sem szerette. A szint pedig legalább jól példázza a végigrohanást. Mág Asuunál is.
-Hát… igazából kis bölények elférnének benne. Elég nagy torony ez, és elvileg szörnyek laknak benne. Nem tudom, még soha nem volt kedvem bemenni. Ugyanúgy nem érdekelnek annyira, mint a kazamaták sem. Szegény mobok megtámadnának, mert sarokba lennének szorítva. Ezért szeretem őket nyílt téren tanulmányozni.
Ezután mosolyogva és elgondolkodva hallgatta a történetet, majd a végén bólintott.
-Szép cél… és jó ötlet… de nem hiszem, hogy azonnal kijutnának, akik meghalnak. Tudod, visszakerülnének a sztázisba. Persze ha valaki nem érzi itt jól magát, vagy fél, vagy ilyesmi, akkor biztosan jobb neki, ha alszik, szóval annyira nem rossz ötlet. Erre gondolhattak azok is, akik az elején leugráltak a szintekről. Szerintem ők sem hitték el, hogy meghalhatnak. Vagy… olyan sok ember választaná inkább a halált?
Csóválta a fejét, és nem csak a saját feltett kérdésére, hanem Asuu mondataira is.
-Te azt hiszed, hogy levetted. Semmit nem tudhatunk. Mondjuk… oké, ez valóban ijesztő, de hát ez így működik. Egyébként meg én is sütiben árulom a bossinfót már egy ideje. Vicces nézni, hogy ilyenkor azonnal elfelejtik, hogy én vagyok a gonosz Shu, és eszükbe sem jut, hogy belegondoljanak, hogy mi a bánatért adnék én nekik bossinfót. De… azért jó érzés, hogy ennyire megbíznak bennem, hogy elhiszik, hogy nem csapom be őket. De… akkor sem értem…
Azután csak felnevetett, méghozzá elég hosszan.
-Persze, hogy kísérleteznek! Ez egy csodálatos világ, és Kayaba meg akarja mutatni, hogy hogyan kell változni ahhoz, hogy jobban élhessünk egymás mellett. Sohasem a világ rossz, mindig az emberek. Itt is ez történik. Az egység pedig… amíg vannak olyanok, akiknek jobb, ha nincs egység, addig nem is lesz. És ilyenek sokan vannak.

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 10:34

Végigtekintek a tornyon, ami tényleg elég nagynak tűnik. De nem valószínű, hogy valaha is bemegyek oda farmolni. Nem azért, mert a szintemet meghaladnák a benne található mobok, hanem egyszerűen azért, mert a terep nem igazán alkalmas a harcstílusomhoz. Nekem kell a nagy tér, a nagy fegyverem miatt. Kellemetlen lenne, ha egyszer csak a falnak koppanna, amikor meglendítem. Szóval nem túl előnyös számomra.
- Nekem nincs problémám a farmolással. Az ellenséges mobokat azért teremtette Kayaba, hogy a játékosok leöljék őket. Ha ezt nem kapják meg, akkor az életük úgymond céltalan. Ahogyan a szafaris élővilágnak is az, hogy elkapjuk őket. Persze, ehhez már nem kell megölni őket. – ugyanúgy, ahogyan a való életben is, mindennek és mindenkinek megvan a maga rendeltetése. Nem gondolom, hogy az ember a középpont az univerzumban, azonban ebben a játékban ez mégis így van. Azért létezik minden, hogy a játékosok különböző igényeit kielégítse.
Rossz abba belegondolni, hogy lehet, meg sem történt az, amiről azt gondolom, hogy megtörtént. Mert mi van, ha Shuunak igaza van? Mi van, ha tényleg egy illúzió volt az egész? Ugyanúgy, ahogyan a szépre polírozott körmeim is a világban. Bleh... Ki tudja, milyenek most a valóságban. Valószínűleg lenőttek, és ápolatlanok, mivel kétséges, hogy manikűröst meg pedikűröst raktak a betegágyam mellé ápolónak. A hajamról nem is beszélve. :S Egyik legnagyobb félelmem, hogy ha kikerülök innen, tükörbe kell néznem. Nem akarom. Sad

Az egyetlen dolog, ami ebben a világban tart. Amellett, hogy mennyi embert kell még felszabadítanom.
- Hát, én nem emlékszem arra, mi volt pontosan, mert abban az évben születtem. De a 9/11-ről biztosan hallottál már... Szóval, amikor iskolás voltam, megnéztünk egy dokumentum filmet róla, és voltak élő felvételek is. Egy csomó ember leugrott a World Trade Centerről, mert az valahogy jobb ötletnek tűnt, mint bent égni az épületben. Nem egy vagy kettő... hanem tömegével. Brrr... – jól láthatóan kiráz a hideg a gondolatra. Amikor a játékba kerültünk, és annyian ugrottak le a szint széléről, nekem óhatatlanul is ez jutott eszembe. Most már elég ritka az ilyen, de elvétve, néhány havonta így is megtörténik egy-két hasonló „baleset”. Az viszont valahol jól esik, hogy lehet Shuuval ilyenekről beszélni felszabadultan. Sajnos nem sok ilyen embert ismerek Aincradban.
- Akkor miért nem tudunk mégis együtt élni? – persze, vannak olyanok, akiknek nincs igazán szükségük vezetőre. Mások pedig vezetni akarnak. S ott van a harmadik csoport, akik olyanok, mint én, akik maguk sem tudják igazán, mit szeretnének, és mire van szükségük. Gyakorlatilag ingázok a két oldal között, ma pedig nagyon közel álltam már ahhoz, hogy ott hagyjam az eddigi életstílusomat. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy eláruljam, ki is vagyok valójában. Talán ha nem éreznék kötődést Malcolmhoz, akkor most Timidus vallatása alatt állnék.
- Ú, jött egy üzenetem. Pillanat. – felvillan az Új Üzenet ikon a szemem előtt. Ilyen tájban nem valószínű, hogy bármelyik Liberators tag keresne, úgyhogy nem is aggódok emiatt. Rákattintok a gombra, hogy megnézzem, ki írt nekem és mit, meglepetésemre pedig Arisu az. Picit izgulok, hogy mi lesz végül, hiszen lehet, hogy nem volt teljesen elégedett az ajánlatommal. Pedig igazán kitettem magamért. Aztán elolvasom, amit ír, arcomra pedig fülig érő vigyor kerül.
- Miénk az Artemis... – pontosabban Cearsoé, viszont vállaltam, hogy az árának egy jelentősebb részét fedezem. A súlyemelést ráérek később is fejleszteni. Ez viszont egy egyszeri alkalom.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 13:18

Na igen, a kis zárt terek nekik sem nagyon kedveztek, hiszen bár Shu harcstílusát nem befolyásolták jelentősen, hiszen nem is nagyon rendelkezett ilyesmivel, ám Timidus nem tudott szabadon szárnyalni, és ő volt ugye az ütőképesebb… na jó, mivel Shunak jelenleg kettő pontja van erőn, kijelenthetjük, hogy az ütőképes fele a csapatnak, így ő is szabta meg, hogy hol harcoljanak. Viszont a mobok kérdéséről már Shu gyakorlata szerint gondolkodtak mindketten, így ő is adta meg a választ.
-A farmolásban semmi kihívás nincsen. Nem véletlenül vannak szintjeink. Nem vagyok ellene a mobozásnak, amíg van lehetőségük a moboknak is győzni. Néha el is viszek pár kicsit harcolni, de csak az ő szintjükhöz illő mobok ellen. Se nagyobb, se kisebb. Most… ez most egy buta példa lesz, de ha én beülök az első osztályba, megírom a matekdolgozatot, és ötöst kapok rá, akkor megvan a jutalom, de nem nagyon ér semmit. Tiszta értelmetlen, hogy valaki azzal szórakozik, hogy megöl nyolcszáz disznót, és akkor felmegy egy pontnyit az Exp csúszkája. Persze ha mondjuk idejönne egy hatalmas sebezhetetlen miniboss, és elkezdene minket öldösni, akkor mindenki sírna, hogy mennyire nem fair a játék meg Kayaba. Mindig csak Kayabának kell igazságosnak lennie, de a játékosoknak meg nem. Pedig én úgy tudom, hogy a fairplay az mindkét oldalra vonatkozik. Elég béna dolog, hogy én csalhatok, a másik csapat meg nem. És ugyanez van a szafarinál is. Én már csak a nehéz teljesítményekért fogok jutalmakat kapni, mert a többit már megszereztem.
A terrortámadásra bólogatott. Tényleg, mintha ő is látott volna videót róla az egyik évfordulón, de annyira nem figyelte, hogy ezt észrevegye… de Asuunak biztosan igaza van. A következő kérdés viszont meglepte. Untatná Asuut? Vagy valami elterelte a figyelmét?
-Hogyhogy miért nem? Hát… pont ezért. Vannak még olyan emberek, akik nem alkalmazkodtak a világhoz, és csak bonyodalmakat okoznak. Majd ha ők eltűnnek, akkor minden szép lesz és jó.
Az Artemis neve… illetve Asuu mosolya viszont még inkább meglepi, és egy pillanatra elgondolkodik, ám azután mégis kimondja.
-Miénk? Remélem nem fizettetek érte sokat. Volt már a kezembe, nagyon gyenge statjai vannak. Persze… valakinek ez ilyen státusz izé… mit akarsz vele kezdeni?

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 14:30

A kisebb szintűeket a magam részéről nem viszem el ilyesmire. Leszámítva azt az egy alkalmat Sierro kazamatájában, de az más volt, és amúgy se volt sok választásom.
- Nem szeretek nagyon az alacsony szinteken farmolni, semmi értelme. Mint amikor az egyik Sayonara tag elhencegett azzal, hogy mennyire kitisztította a szintet, ahol voltunk... nagy dolog. Nem nagy dicsőség nálad húsz szinttel kisebbeket megverni. Legyen az játékos vagy mob. - legfeljebb akkor megyek jóval alacsonyabb szintekre, ha megkérnek, hogy vigyázzak rájuk. De egyébként nem igazán. Piciként én se szerettem, ha nagyobbak használnak püfölő bábunak. Ez pedig a mobok esetében sincs máshogy. Legalább a tizenhatodik szint felett megyek csak ilyenekre, legalábbis, most már.
Az üzenet hatására madarat lehetne fogatni velem. Vagyis, madarat éppenséggel nem, legfeljebb mókust, ami épp átfutna előttünk, hogy egy közeli fára kapaszkodjon fel. Még egy mókus,.. Ha még hármat találnék... de ugye az esélytelen. Szóval, megelőzöm a próbálkozását, s odafutok a fához, amire éppen mászik fel. Éppen csak sikerül megérintenem a farkát, ahogyan suhanna tovább, de ennyi már elég is. Bevárom utána az idomárt, majd még egyszer megnyitom az üzenetet, hogy bővebben elolvassam. A pénz már rendelkezésre áll, de a felszereléseket még el kell készíttetni. Amíg nem tudtam a választ, nem volt értelme annak, hogy nekiálljak. Valamint mindenképpen újat csináltatok. Újat ígértem neki, és nem rontom az üzleti hírnevemet azzal, hogy átverem.
- Ötezer aranyat. - kérdését megválaszolom. Ez sok, nagyon sok, rengeteg pénz. El sem hiszem, hogy nem magamra költöm... Biztosan megőrültem.
- Ennek a felét én állom, a másikat Cearso. Igazából súlyemelésre gyűjtöttem... nagyon sokba kerül, és nekem pedig hasznos, ugye. De azt akartam, hogy Cearsoé legyen az íj. Szóval természetesen nekiadom. - eközben megírok egy választ is Arisunak, hogy pontosan mikor és hol találkozzunk. Meg akarom mutatni neki a kis birodalmamat. Amikor kibéreltem a szalont, akkor még semmi sem volt ott. Üres kis helyiség, ami mellett könnyedén elhalad az ember anélkül, hogy észrevenné.
- Meg egy teljes felszerelés szettet. Ezekből újakat ígértem. Uhh, a nyersanyagokkal viszont bajban leszek, mert Rin most biztosan nem tud nélkülözni. :S Remélem, nem kell jelvényt váltanom. Csak nemrég használtam el egy csomót valamire. - amit ráadásul még hordani sem tudok. Kiszámoltam, és összesen tizenkettő másik gyűrűt kell beszereznem, hogy azt a kettő másikat végre a sajátomnak tudhassam. A nehezen megszerzett vagyonom így fog semmivé válni. Na de, ez legyen a legnagyobb problémám a sao-ban. ^^ Még akkor is, ha tudom, hogy nem az.
- Bonyodalmakat? Pontosan mire gondolsz itt ez alatt, Shuu? - talán megint a frontosokra gondol, nem tudom. Pedig tényleg tök kedvesek voltak. Még Hinari is, a parancsnok, pedig őtőle nagyon tartottam, és féltem, hogy mi lesz.

mókus

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 15:33

Már várta, hogy megkapja ugyanazt az oltást, amit Hinaritól kapott. Megkapja, hogy a gonosz mobok meg bossok halomra ölik a szegény ártatlan embereket, akik teljesen véletlenül betörnek a hálószobájukba, ls megpróbálják őket kivégezni. Persze a miniboss a hibás olyankor is, ha megvédi magát. Sohasem az emberek. Várta, hogy majd ugyanúgy kifagadt, hogy Shu mennyire kegyetlen, mert nem a saját fajának oldalán áll, hanem ezeknek a buta gépszörnyeknek, akik arra teremtettek, hogy meghaljanak, illetve ne is meghaljanak, mert ugye ők csak lelketlen programok, tehát nem is élnek, szóval őket nem gyilkosság kivégezni, meg bla bla bla bla bla. Erre mi történik? Semmit nem kifogásol, semmin nem akad fel, semmit nem kezd el kritizálni, hanem ugyanazt elismétli amit Shu mondott. A lány először csak értetlenül pislog, hogy jól hallotta-e, majd egyszerűen hátraveti magát, hogy a fűben landolva elfekhessen, és az eget bámulja.
-Én téged nagyon szeretlek Asuu.
Bele sem gondol, hogy mit mondott, a lány értse jól, vagy értse félre, ha akarja, de az a lényeg, hogy ez jutott először eszébe… és további szavak is, szóval ha már belekezdett.
-Nagyon kevés olyan ember van, aki teljesen úgy gondolkodik mint én, és el is meri mondani. Pedig biztosan vagyunk még egy páran. Ezt tudom. De… már az is jó, hogy vannak akik csak elviselnek, és nem nézne teljesen hülyének.
Ismét egy kis szünetet tartott, majd kuncogni kezdett.
-Azt vártad, hogy majd utálkozni fogok azon a valakin, akiről beszéltél, ugye? Aki meg akar ölni valakit azért, hogy kijuttassa. Ugye tudod, hogy ez a van egy ismerősöm szöveg már az általános suliban sem megy?
Többet nem mondott, és nem is kérdezett, csak mosolyogva bámulta az eget.
-Az ötezer arany pedig borzasztóan sok azért a vacakért, de Cearso biztosan örülni fog. Meg… talán majd megkérem, hogy néha adja kölcsön Sayának is. A bonyodalmak pedig…
Itt is tartott egy kis szünetet, majd ugyanolyan vidám hangon folytatta.
-Vannak akik még elhiszik, hogy kijuthatnak, és még nem sikerült felismerniük, hogy itt sokkal jobban élhetnek, és sokkal békésebb és boldogabb lehet minden, ha tesznek érte. Már Kayaba is megmondta nekik, hogy nem a mobok az ellenségeik, hanem az emberek. Kíváncsi vagyok mi kell még ahhoz, hogy erre végre rájöjjenek. Van egy jó kis elméletem…
Timidus pedig, mivel ő nem járt általános iskolába, nem értette a van egy ismerősöm utalást, szóval nyugodtan kezdte el ismételten követni az egyik felfedezett nyomot.

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 15:55

Nem egészen azt mondtam, amit Shuu. Sőt, nagyon nem. Azonban lényeges a különbség aközött, hogy az első szinteken mész mobokat gyilkolni, csak azért, hogy aztán egy kicsivel megnövekedjen a hülye kék csík a bal oldaladon, a neved alatt (xD), aztán pedig azzal hencegsz a kicsiknek, hogy mekkora ász vagy, vagy ha valóban felmész a magasabb szintekre, és valódi kihívásokat keresel. A hencegést pedig kifejezetten utálom. Főleg, amióta üzletet kötöttem azzal a Sayonara taggal. Az ilyesfajta viselkedés az önigazolás erőszakos módja. Valójában viszont semmiféle valós érdem, vagy éppen tudás nincs mögötte. Én pedig nem fogom megadni az elismerés örömét az ilyeneknek.
A hallottakon viszont egészen meglepődök. Meg a reakción. Én nem hiszem el, hogy egy ilyen összeszedett, határozott lánynak ennyire nincsenek barátai. Hogy ennyire nem talál senkit, akivel tud rendesen beszélni. Aki igazán elfogadja őt, aki mellett nem kell megjátszania magát. S még inkább, valaki, aki nem fog csúnyán, lenézően, lekezelően pillantani rá csak azért, mert ő az, aki.
- Én is szeretlek, ShuuShuu! ^^ – süt a nap, minden szép fényes, mondhatni, ez a nap tökéletes. Mégis mintha egy kést döftem volna magamba. Egyre kevésbé és kevésbé esik jól hazudni neki. Azt hiszem, tényleg megkedveltem a lányt. Túlságosan is. Ez pedig veszélyes... veszélyes rám, a társaimra, valamint őrá is nézve. Ennek a beismerése pedig rosszabb, mint beismerni azt, hogy talán mindvégig tévedtem, és azok, akiket megmenteni akartam, valójában mind halottak.
- Persze, sok... szinte a teljes vagyonom. De muszáj volt sokat ajánlanom, mert mások is érdeklődtek. Még fényképet is csináltam. Abból a kristályból, amit te csináltál. Nézd! – előkutatom az inventorymat, és előkeresem a kristályt. Egy arénameccs közepén használtam el egy közös selfie-re Cearcsimercsivel, akinek éppen nyuszifüleket mutatok. Közvetlenül a támadásom előtt. Persze mellé is ment, de kit érdekel? Ez akkor is egy jó kép.
Talán most kezdek rájönni, mennyire is fontosak nekem a kapcsolataim. Itt, a Sword Art Online világában. Ahonnan annyira szabadulni akarok.
- No, és mi lenne az? – szintén leülök a fűbe, majd hátradőlök. A beszámoló elejét csak fél füllel hallgatom, s csupán az első mondata után veszem rá magam az aktív koncentrációra. Megint viaskodok magammal. Már megint. Két kezemet összekulcsolom a fejem mögött, és a felhőkből próbálok különös alakzatokat kivenni. Azután szólalok meg, hogy elmondta az elméletét. Nem akarom megszakítani benne.
- Akkor is szeretni fogsz, ha nem voltam teljesen őszinte? Ha volt esetleg más is, akinek a nevét én húztam ki a kastély faláról? – nagyon odafigyelek arra, hogyan fogalmazok. De Timidus most nincs itt, hiszen éppen szimatot fogott. Talán eljött az ideje annak, hogy felfedjem magamat. Még akkor is, ha ez az életembe fog kerülni. Mert Shuu és Timidus meg tudnának ölni, igen. De még az is jobb lenne, mint azzal szembesülni, hogy lenézne azért, amit tettem.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 16:32

Nem? Pedig a valódi kihívást Shu sem ítélte el. Ha a harc egyenlő feltételekkel zajlik a mob és az ember között, és az erejük is egyenlő, akkor majdnem ugyanolyan, mintha csak egy kis küzdőterezésről lenne szó. Persze kivéve azt a részt, hogy ha az ember áll rosszul, akkor ő használja a Hazatérés Kristályát, és gyáván elfut, a szegény mobocska viszont ezt nem teheti meg. Persze cserébe respawnolnak, de erről sajnos még nem tudhatjuk, hogy valóban teljes újjáéledést jelent-e, vagy valamiféle reinkarnációt. Nem beszélve arról, hogy a bossok legyőzése után szegénykéket bezárják a Túlélő Csarnokba. Vicces lenne, ha egy sikertelen boss harc után a játékosok is bekerülnének valami csarnokba, és a bossok mehetnének és gyakorolhatnának rajtuk, hogy ők is erősödjenek. Hmm… ez nem is rossz ötlet. Shu pedig… hát most már igenis vannak barátai. Régen volt már az, hogy teljesen elveszett volt. Ez a világ megadta neki a sikerélményt, a sikerélmény a magabiztosságot, a magabiztosság pedig a barátokat. Igazi barátokat. Viszont ezek az igazi barátok… hát… Jun kedves meg minden, de azért nem olyan okos, mint Asuu, aki egyetemre járt. Még Ozirisz volt az, akivel jól el tudott beszélgetni a lány, de ő most nagyon megtört, Judy halála óta. Az érvényesülés pedig… hát akárki akármit mond, Shu és Timidus érvényesülve van. Az, hogy a frontosok még nem hallgatnak rájuk… illetve a frontosok közül nem mindenki, mert itt is vannak azért titkos szálak… az meg csak idő kérdése. A képet is elnézegette, mosolygott is rajta, de tudta jól, hogy most más fog következni. Nagyon más. Benne volt a levegőben. És ennek csak a kezdete volt az ő elmélete.
-Hááát… nem tudom, hogy tudsz-e róla, de egy… egy csoport elrabolta már Hinarit. Ez nem tudom pontosan, hogy mikor történt, de talán judy halála után. Azt talán mondtam már neked, hogy szerintünk Peter és Judy a vörösök áldozata lett. Na most Hinarit is simán megölhették volna, de szerintem őt azért rabolták el, hogy megmutassák, hogy ezt akárki más is megteheti akármikor. Meg akarták értetni vele, hogy tényleg tenni kéne valamit, mert ez így nem állapot. Ugye… nem értett a szép szóból, szóval meghalt Anatole is. Még mindig nem fogják fel, hogy mi történik. És majd nemsokára megint fog következni valami. Valami nagy.
És ezt már másoknak is mondta, sokkal előbb, minthogy a kobold invázió OOC meg lett volna hirdetve. Razz

Mindenesetre kapóra jön. Kayaba már ezernyi módszerrel igyekezett a szájukba rágni, hogy dolgozzanak össze. Talán most, hogy nem vonulhatnak vissza a falak mögé, nem foghatják be a fülüket és a szemüket, végre megértik. Pedig Shu szépen mondta. Ha hallgatnak rá, akkor szegény Kayabának nem kellene ilyen eszközökhöz nyúlnia. Azután… jött Asuu része. Most kell külön mondani, hogy Shu nem lepődött meg? Csak azt az egy dolgot nem értette, hogy Asuu miért bízik meg benne. Itt helyben megölhetnék, és van annyi kristályuk, hogy megmoccanni se tudjon. Shu ezért a bizalomért pedig nagyon hálás volt neki.
-Az árvaházban volt egyszer egy… vagyis nem egyszer… szóval volt ilyen öngyilkossági… izém. Azért is jártam pszichiáterhez. Azért is oda voltam bezárva, a különleges hiper-szuper nevelőintézetbe. Nem olyan jó hely, mint ami a prospektusban van. És… szóval mutattak nekem egy csomó filmet ezzel kapcsolatban, de mindig csak ugyanolyanokat. Szóval én is rákerestem a neten, és találtam másfajtát. Láttad a Mar Adentro filmet?
Meg sem várta a választ, hanem egy újabb kérdést tett fel.
-Azok az emberek, akiket te… kiejtettél a játékból… akartak volna maradni? Ők kértek erre?
Azt azért megsúgom, hogy Timike végig figyel, még akkor is, ha egy újabb üreget tár fel ezidő alatt.

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 17:02

Elrabolni Hinarit... hát húha. Nem voltak semmik, meg senkik, akik ezt meg tudták csinálni. Abban viszont biztos vagyok, hogy az én céhemnek ehhez semmi köze. Ahogyan Anatole halálához sem. Persze, nem ismerem minden egyes céhtagomnak a dolgait, de azt hiszem, ha bármi közünk lenne ezekhez, akkor tudnánk róla. Nekünk nem a céhvezérek az ellenségeink. Kétségtelen, hogy nem jó, hogy nyomoznak utánunk, egyáltalán nem. De éppen ezért fontos az én munkám, az én szerepem a céhben. Meg Tachié. Hiszen ő is valami hasonlót művel.
- Nem, erről nem tudtam. Valami pedig készülődik. De ehhez nekünk semmi közünk. - többes számban beszélek. Ideje letisztáznom Shuuval. Mintha mindeddig egy obszidián ketrec burkolta volna a mellkasomban dobogó valamit, most viszont, minden félelem ellenére hirtelen eltűnt belőle. Ahogyan a gombóc a torkomban is. Tényleg szeretnék őszinte lenni a lánnyal, mert megérdemli. Még akkor is, ha ez az életembe kerül.
Az viszont meglep, hogy egyáltalán nem csinál belőle nagy ügyet. Na most, vagy ilyen szintre fejlődött a kapcsolatunk, vagy pedig már réges régóta tudta, valahol nagyon mélyen. Csak egyszerűen nem foglalkozott vele. Ajh, mibe kevertem magam... De nekem fontos az, hogy tudja, megértse, miért tettem, teszem azt, amit, és hogy nem jelentek sem számára, sem a barátaira fenyegetést.
- Nem, nem ismerem. Valami spanyol? - a címéből ítélve csak. Nem tudok spanyolul, de kábé úgy hangzik.
- Nem feltétlenül szavakkal... de nagyon alaposan meggyőződök róla, hogy akiket felszabadítok - én így nevezem - , azok nem akarnak ebben a világban élni. Csakis olyanokat keresek, akiknek ez a világ csak szenvedés, és minden áron ki akarnak jutni. De az öngyilkosságtól félnek. - a kezem kicsit remegni kezd, amit jól érzek, hiszen azt raktam a fejem alá. De szeretném, ha Shuu végighallgatná, amit mondok.
- Az a céh, amit kerestek... az nagyon is létezik. Néhány éve kerültem kapcsolatba a vezetőjükkel, én pedig sokáig abban segítettem nekik, hogy felkutattam a szenvedőket. Akiknek minden egyes újabb eltöltött perc csak újabb reménytelenséget, kétségbeesést jelent. Aztán, amikor kikerültem a játékból, mert ez megtörtént, akkor én is meggyőződhettem róla, hogy nem rossz az, amit csinálunk. Nem lehet rossz. - még mindig remeg a kezem. Shuu és Timidus akármikor úgy dönthetnek, hogy végeznek velem. Amint kiszedik belőlem, amit tudni akarnak, megölnek. Legalábbis, ez is benne van a pakliban. Én viszont másban reménykedem.
- Viszont soha semmi közünk nem volt a céhvezéreitek halálához. Mondtam, hogy kaptam a cipőt, ugye? Azt azért kaptam, hogy hatékonyabb legyek. Mert még Kayaba Akihiko is egyet ért azzal, amit képviselek. - szórakozottan figyelem, ahogyan a szél tereli a felhőket. A való világban sosem láttam ilyen tiszta eget. Talán nem is látok többé ezek után.
- Vannak olyanok, mint például te, akik maradni akarnak. És olyanok is, akik vissza akarnak jutni, csak nem tudják, hogyan tegyék. Miért ne lehetnének mindannyian boldogak? Miért ne élhetnének egymás mellett? Csak a tömegek ostobák, és ha ezt nyíltan elmondanánk nekik, akkor minket vetnének keresztre, minket köveznének meg. Ebből éppen eleget vállaltam... annyi megaláztatást, amennyit a vörös indikátorom ad nekem. Kis ár, kis áldozat, amiért cserébe valakik valahol most a családjukkal ebédelhetnek. - mélyet sóhajtok. Nem hittem volna, hogy ez a nap eljön. Vagyis, készültem rá, hogy egyszer megtörténik. De azt nem, hogy pont ma, pont ilyen hamar. Jobb túl lenni rajta.
- Nagyon utálsz, amiért nem mondtam igazat? - oldalra fordítom a fejemet, és ha Shuu még szintúgy a fűben fekszik, akkor így próbálom megkeresni a tekintetét. Levettem a maszkomat előtte. Úgyhogy készen állok a bírálatára. Arról pedig, hogy Timidus esetleg a közelben sündörög, nekem már igazán nem kell tudnom.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 17:24

Az egy dolog, hogy elrabolták Hinarit… na de utána fogva is tartották, és Alex egy szóval nem mondta, hogy betömték volna a száját, vagy valami ilyesmi. Szegény, szegény emberrablók.

Arra pedig, hogy már egy gyilkos céhben sem mennek úgy a dolgok, avagy az információk és a bizalom, ahogy annak mennie kellene, már tényleg nem tudok mit mondani. Na de erről sem Asuu, sem Shu nem tud, szóval ugorhatjuk is a témát. A nekünk szócska Shunak is felkelti a figyelmét, ám felesleges rákérdeznie, mert teljesen egyértelmű, hogy Asu okkal használta ezt a szót, és ki fog derülni, hogy kik is az a mi csoport. A spanyol kérdésre megrázta a fejét.
-Nem tudom. Azt tudom, hogy arról szólt, hogy aki szeretne meghalni, mert nem akar tovább szenvedni, annak igenis segíteni kell ebben. És… és ha jól értem, te valami ilyet csinálsz. Viszont…
Itt találkozott a pillantása a sárkányéval, aki akkor már el is engedte az elfogott nyuszit, és Shu jelzésére reagálva letelepedett a közelükben. Eddig is hallhatta a beszélgetést, nem volt annyira messze, ám nem számolt veszéllyel.
-Viszont ilyet nem tehetsz, Asu. Meg kell bizonyosodnod arról, hogy tényleg akarják. Nekik kell dönteniük, nem neked. Félre is értheted a dolgokat. Mi is…
Itt egy picit elhallgatott, majd a sárkányra nézett, aki a harcos mellé lépett.
-Vesd le a felszerelésedet. Most olyan információkat osztunk meg veled, amiknél nem kockáztathatjuk meg, hogy egy rejtett Hangrögzítő kristállyal felvételt készíts. Ezután nyisd meg a menüdet, és lépj a jártasságok menüpontjába, hogy láthassam, hogy jelenleg aktív-e a bűvészkedés jártasságod. Azzal még ruha nélkül is elrejthetsz itemeket. Amíg ez nem történik meg, semmi többet nem mondhatunk.
Shu pedig csak mosolyogva széttárta a karjait.
-Szerintem csináld amit mond. Az ilyen biztonsági izékben ő a főnök.

(nyuszi)

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 17:37

Természetesen, milliószor megfordult a fejemben, hogy félreértelmeztem valamit. Ahogyan sajnos olyan is előfordult, hogy egyszerűen elborult az agyam. Vagy éppen szemtanút kellett eltüntetni. Például a Ren elleni harc után egyből megtörtént mind a kettő. De ezek az esetek a ritkábbak. Ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy a céhen belül vannak, akik nem az eszméért magáért gyilkolnak, hanem egyszerűen csak azért, mert ezt élvezik. Még Malcolm is ide tartozik, emiatt pedig az ő személye még nálam is veszélyesebb. Ennek ellenére jobban bízok benne, mint céhünk bármelyik másik tagjában. Nem kell nekem ehhez minden egyes áldozatának a nevét tudnom.
- Igen, erről van szó. De mi van azokkal a játékosokkal, akik képtelenek beszélni? Mert valamelyik admin valami olyat csinált velük, ami visszafordíthatatlan. Láttam már ilyet is. - érdekes volt az az eset, és fogalmam nincs, hogy csinálta a játékmester. Konkrétan törött volt az indikátoruk. És valami furcsa hibridet készítettek belőlük. o.o De nagyon is játékosok voltak, még akkor is, ha elveszítettek mindent, ami emberi.
Ebben a helyzetben a legjobb, ha együtt működök velük. Timidus egy nyúllal tér vissza, s úgy tűnik, mintha mindent felfogna a beszélgetésünkből. Felülök a helyemen, s megnyitom a panelemet. Most először nem mozdulok úgy, hogy ne láthassák, mi van rajta. Szóval hagyom, hogy leolvassák a céh nevét. Nem fognak megtámadni, ebben egyre inkább biztos vagyok. Mert akkor már rég megtették volna.
Leszerelem a páncélomat, a gyűrűimet, még a kedvenc cipőmet is, amit egy másik magassarkú vált fel. A bűvészet jártasságom ki van kapcsolva. Az agyammal úgyis jobban megjegyzek mindent, mint fura kristályokkal. Valamint ez egy gesztus feléjük, hogy bizonyítsam: tényleg nem jelentek se számukra, sem a barátaikra fenyegetést. A Timidus által idehozott nyulat egy másik követi, mintha csak a barátját akarná közel tudni, szóval elkapom, de ez a mondat úgyis csak azért van itt, hogy beírhassam a szafari naplómba.
Aztán Timidus kijavít, és azt mondja, nem arra kért, hogy átszereljem magam, hanem hogy szereljem le magam. Teljesen. o.o Hát jó. Mondjuk Shuu lány, előtte nem vagyok szégyellős, Timidus pedig egy mob, ilyenek miatt meg pont előttük nem fogok parázni. Úgyhogy bikini fel. Azt már ne feltételezzék, hogy a melltartómba, esetleg más helyre dugdosok kristályokat. Razz

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 18:03

Miután megtörténik a javítás, és a kis helyreigazítás, a sárkány bólint Shunak, hogy folytathatja. Persze azt nem szalasztja el, hogy a menüjében lépkedő Asuuról ekpzben minden információt megszerezzen, és még a tetoválást is meglátják természetesen. Nem mintha ezután sokat számítana.
-Szóval… ott tartottam, hogy mi is hasonlót csinálunk, mint ti. Illetve hát nem mi, csak Timidus. Meséltem, hogy megtaláltuk Judy gyilkosát. És… ő már nincs itt. És az, aki megkért minket, hogy keressük meg, tudja ezt. Egyébként a JL egy tagja... szóval ezért vagyok annyira biztos abban, hogy a rendfenntartó céh csak duma, mert a saját soraik között sem képesek rendet tartani.
-Öngyilkos lett. Belehajtotta a fejét egy medvecsapdába.
-És tudod, hogy Timidus nem hazudhat. De… szóval mi azt csináljuk, amit Hinariéknak kellene csinálniuk. Vagyis… ők csinálják, de mi vagyunk az ilyen speciális alakulat, akik megkeresik azokat, akiket Hinari céhe valamiért nem mer, vagy nem akar felkutatni.
-Például a te céhedet. És mint láthatod, sikeresek vagyunk.
-Jajj Timi, ne ijesztgesd már!
-Tachibana Makoto és Drake Haru. Az utóbbi a vezéretek. Szeretnénk vele találkozni és kihallgatni.
-Timíííí… nem rohanunk sehova.
-Rendben. Beszélj te.
-Szóóóóval… az a lényeg, hogy mi is csak akkor ejthetjük ki ezeket a játékosokat, amikor konkrét bizonyítékunk van arra, hogy mit csinálnak, és vallomást is tesznek. Általában tőrbecsaljuk őket, és aközben kapjuk el, miközben éppen gyilkolni akarnak. De… volt olyan is, hogy mi csak szemtanúk voltunk. Ayse, akiről beszéltem, hogy a vörösökre vadászik. Őt még mindig nem kaptuk el. Szóval… elengedünk…
-De előtte vallomást kell tenned.
-Már tett.
-De nem volt rögzítve.
-Hát… izé… oké, akkor most játsszunk ilyen rendőröset.
És látszott is rajta, hogy bár magát a helyzetet komolyan veszi, de nem aggódja túl. Tudja, hogy Asuu hazudhat, de ha nem hazudik, és ezentúl az ilyen kis részletekre is figyel, akkor azzal valóban csak segít.
-Beleegyezel abba, hogy rögzítsük a vallomásodat? Meg persze meg kell ígérned, hogy ezután csak olyanokat segítesz kijutni, akik kérik tőled. És ezeket a kéréseket mindig fel kell venned kristályra, és eljuttatni hozzánk. Akik pedig nem tudnak beszélni… én még soha nem láttam ilyet…

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 18:25

Azért nem egy olyan szinten vagyunk, ami száz százalék bikini biztos. Amiatt nem aggódom, hogy szinte ruha nélkül látnak, meg igazából nincs is miért szégyenkeznem, életem egyik legnagyobb problémája ugyanis, hogy túl jól nézek ki. Sad

Egyszer egy gyakorlati állásról küldtek el, mert azt mondták, túlságosan elterelem a férfi dolgozók figyelmét, pusztán azért, mert tűsarkút viseltem. Hát ilyet nem játszunk. Rá is küldtem az esélyegyenlőségieket meg a feministákat ezért.
Nem lep meg, hogy ismerik már két tagunk nevét. Sokkal többre számítottam. Viszont Aysét egyáltalán nem hozzák összefüggésbe a céhhel, ami nem feltétlenül hátrány. Elárultam magamat, ez való igaz. De ez nem jelenti azt, hogy információkat fogok nekik mondani azokról, akikkel valamilyen szempontból felelősséggel tartozom.
- Belehajtotta a fejét. Egy medvecsapdába. - mégis ki képes ennyire idióta lenni? o.o Szóval, valami biztosan van még emögött, hiába nem hazudhat a sárkány. Én jól ismerem a hazugságokat. Ha pedig nem mondasz semmit, az a legjobb hazugság.
- Kihallgatni? Az a lány nektek semmit sem árt. Csak figyelemre van szüksége, semmi több. Egy dolog, hogy felfedtem magamat előttetek... de azt ne várjátok el, hogy ártsak az egyedüli személyeknek, akik elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok. - még akkor is, ha a céhen belül megvannak az ellentétek, nem fogok olyat tenni, amivel bajba sodorhatom őket. Magamat esetleg. De eddig semmi olyat nem mondtam, ami nekik is kárt okozna. Ezzel pedig én így elégedett is vagyok. Ezért döntök úgy, hogy Ayséról nem fogok semmit sem mondani. Mert ha megvédeném, azzal magamat keverném nagyobb bajba. Ha pedig ellene szólnék, akkor biztosan levadásznák. Egy kis szintű kislány, mert már biztos vagyok benne, hogy lány. Aki egyszerűen csak nem tudja, mit kezdjen magával Aincradban. Néha nem is értem, miért éppen felszabadítónak jelentkezett.
- Sajnálom, de nem... nem biztonságos. Egyetlen tárolóeszköz biztonságos Aincradban, ez pedig... - itt a fejemre mutatok, hogy jelezzem, mire is gondolok ez alatt. Ezért voltam képes eddig életben maradni. Ezért is van az, hogy Timidusék még mindig nem öltek meg.
- Úgyhogy azzal kell beérnetek, amit eddig mondtam. Arra pedig megint nincs biztosíték, hogy ezeket a kéréseket ne tudnám meghamisítani. Miért ragaszkodtok ennyire egy ilyen felügyelethez? Nem, Shuu, ilyet nem játszunk... így is többet mondtam, mint kellett volna. Nem fogom még pórázra is kötni magamat. - felnyitom az inventorymat, hogy visszaöltsem a ruháimat. A tetoválás, ami a bokámon van, egyébként a legkevésbé feltűnő, hiszen már régóta van a felkaromon egy másik, néhány napja pedig egy harmadik is, az egyik lapockámon. Talán a szívecskés koponya, meg a színes pillangó feltűnőbb annál. Na persze, nem mintha lenne jelentősége.
- Hinari céhének pedig azokat kéne felkutatnia, akik tényleg veszélyesek azokra, akik itt akarnak maradni. Akik megölték a céhvezéreiteket. De erről sajnos nincs információm. - talán hibát követtem el. Nem kellett volna ma felkelnem sem. Kapkodva igazítom meg a ruhámat, s végül Shuu tekintetét is kerülöm. Jobb volt talán, amíg nem nyitottam ki a számat.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 18:51

-Igen. Így történt.
Bólintott a sárkány, mintha csak megerősítené az elmondottakat. Nem, egyáltalán nem értette meg, hogy Asu kételkedik, hiszen nincs semmi oka kételkedni a szavában. Ezt mondja, tehát így történt. Az persze megint más kérdés, hogy ha a delikvens elfárad, akkor is belehajtja a fejét a csapdába, de sohasem tudjuk már meg, hogy Timidus vajon megállította volna, ha nem önszántából cselekszik így. Amikor kicsit felkorbácsolódtak az indulatok, akkor a sárkány újra szólásra nyitotta volna a száját, ám Shu egy halk csipogással megállította, és megvárta, hogy Asuu befejezhesse a mondandóját. Mind az összes mondandóját. Abba viszont már egyikük sem avatkozott közbe, amikor a harcos elkezdett öltözködni. Még Timidus sem akarta megállítani, ám ha akarta is volna, Shu akkor is közbeavatkozott volna, hogy megállítsa a barátját a megállításban. Amikor szépen minden lezajlott, mosolyogva megszólalt, mintha mi sem történt volna.
-Szerintem nem ők az egyedüli személyek. Mármint… oké, Timidus nem tudja olyan jól kifejezni, de szerintem ő sem lát semmi kivetnivalót abban, amit csinálsz.
-Amennyiben Shut nem zavarja, úgy engem sem zavar. Természetesen ez a helyzet csak addig áll fent, amíg minden állításod igazolni látszódik.
-Most miért hazudna? Szerintem a legnagyobb titkát mondta el nekünk, Timidus. Az ilyenekben az emberek nem szoktak hazudni. A tárolóeszközzel kapcsolatban pedig teljesen igazad van.
Fordult újra Asuu felé, és ő is feltápászkodott.
-Egyébként… szerintem félreértetted. Mi nem bizonyítékot szeretnénk gyűjteni ellened. Pont ellenkezőleg. Az bizonyítaná azt, hogy nem kedvtelésből ölsz. Ezért szeretnénk a többiekkel is beszélni. Megvédenénk őket, ha tényleg úgy áll a dolog.
Itt értette meg Timidus is, hogy mi a félreértés tárgya, így hát ő folytatta.
-Mi nem levadásszuk az embereket. Mi kihallgatjuk őket, és csak akkor ítélkezünk, ha egyértelműen bűnösök, és nem is akarnak megváltozni.
-Igen. Ez a világ erről szól. Egy új esély. És… csak olyanokat szabad kizárni, akik nem akarnak ezzel élni, és csak tönkretennék mások játékát. Szóval… csak akkor rohanj most el, hogy ha te máshogy gondolod. De… akár maradhatsz is. Tudod, meséltem azokról, akik végighallgatnak, és nem hiszik azt, hogy megőrültem. És… még nem fogtuk meg a bölényt.

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 20:33

Még mindig nem hiszem el, hogy van olyan ember Aincradban, aki önszántából belehajtja a fejét egy medvecsapdába. Legfeljebb, ha szafari jelvényt kap érte. Egy csapda pedig nem sebez sokan, talán 5 vagy 10 HP-m maximum. Tehát ha igaz, amit mondanak, akkor is Timidus felelős az illető haláláért. Mert legalább pirosba kellett vinnie az életét hozzá. Na persze, nem áll szándékomban emiatt megbélyegezni, hiszen nem ismertem az elkövetőt. Nyilvánvalóan nem a céhem tagja, s nem tartozok felelősséggel iránta. A többiekért viszont igen. Még akkor is, ha Tachiról van szó, akit nem kedvelek. Vagy Ayséről, aki Shuu állítása szerint vörös vadász. Talán ezért akart annyira, minden áron kiállni ellenem. Talán. De erről majd elbeszélgetek vele.
- Mert nincs benne semmi kivetnivaló. De erről az embereknek nem beszélhetek... Mert ők nem tudják. Mert ők elhiszik, hogy tényleg meghalhatnak. Nem akarnak meghalni, de nem is akarnak itt élni. Ezért nem működik, ha megkérdezed őket. Jól tudom, próbáltam már. – Kagura az első felszabadításaim egyike volt. Őt megkérdeztem róla. Természetesen kiakadt. Azóta nem kérdezek, mert felesleges. Aki pedig már tudja, hogy odakint felébred, az úgyis a szint szélét választja, mert neki nincs mitől tartania.
Valóban nem ők lennének az egyedüliek? Lehet, nem csak a Liberatorsban tudom megkapni azt, amire a leginkább vágyom? Talán. Talán éppen ezért kockáztattam. Végülis, vesztenivalóm igazán nincs. Haru és Tachi kilétét már ismerték. A többieket viszont nem kapcsolták a céhhez. Főleg nem Malcolmot. Bár bízom benne, hogy még jó ideig nem találkoznak össze. Nem vagyok benne biztos, hogy felkészültek erre.
- A többiek? – egy pillanatra elgondolkozom, hogy melyik többiekre gondol. Először az jut eszembe, hogy az ismerősei között akarná terjeszteni a dolgot, de nem. Nem erről van szó. Persze ez csak másodpercek múltán esik le, igaz, még így is épp idejében, mielőtt valami butaságot mondok.
- Á... De nem tudom, hogy ez jó ötlet-e... A legtöbben nagyon privát emberek. Tachit kivéve, akit nem kedvelek, ezt te is tudod. De akkor is megbízok benne. A céhem minden tagjában megbízok. Függetlenül attól, mennyire kedvelem, vagy sem. Ááá, nem tudom... A legjobb lett volna meg sem szólalni. – kezdek szétesni. Ez volt az a beszélgetés, amire nem készültem. Tobzódok a kétségeim között, amit mi sem mutat jobban, mintsem hogy összekulcsolom a karjaimat a felhúzott térdeim körül, aztán pedig ráhajtom a fejemet. Egy picit talán le kéne higgadnom, hogy átgondoljam, mi legyen ezután.
- Nem tudhatják, hogy elmondtam. Amióta felhívtam a figyelmüket a vörös vadászokra, már amúgy is azt gondolják, hogy túl paranoiás vagyok. Pedig ez nem így van. De nem tudhatják, hogy elmondtam neked. – ismétlem meg szavaimat, ami rám egyébként egyáltalán nem jellemző.
Remélem, megérti. De nem akarhatom, hogy Timidus mindenféle vallatásnak tegye ki őket, meg medvecsapdákba nyomkodja a fejüket. o.o Jó, jó, magától hajolt bele, de ezt mindig nehéz elképzelni.

by **Shukaku** Pént. Május 15 2015, 20:53

Pont eleget sebez ahhoz, hogy egy pirosba levitt életcsíkot nullára taszítson le, ami az illető halálát okozza. Timidus pedig nem tett semmi mást, mint levitte a vöri életét pirosba. Az nem gyilkosság, és még az indikátor elszíneződésével sem jár. Persze az sem járt volna, ha ő öli meg, de Shu akkor nyomatékosan megkérte arra, hogy ő ne ölje meg. Persze azóta már, Anat halála és Hinari tétlensége miatt teljesen megváltozott a lány véleménye a témáról. Most már teljesen biztossá vált abban, hogy nincs következménye a kinti világban az itteni haláloknak. Ez persze nem azt jelentette, hogy gyilkolászhat akárki. Ez csak azt jelentette, hogy az olyan emberek, akik elrontják mások játékát azzal, hogy megölik őket, azok kirakhatók a játékból. Senki sem szereti a verekedős gyerekeket, akik nem tudnak békében együtt játszani a többiekkel, és ilyenkor ki szokták őket állítani… és Timi is valami ilyesmit tett. Rendfenntartott. Shu viszont nem nagyon tudott egyetérteni azzal, hogy csak úgy, Asuu meglátásai szerint lehetne ölni az embereket. Az eutanáziáról gondolkodott úgy ahogy, de ott is a delikvens beleegyezése kellett. Ez már sokkal inkább hasonlított a halálos ítélet végrehajtásához, ahol viszont a bíró döntött, és fennállt a tévedés lehetősége. Ez már nagyon más volt. Egy kisebb lendülettel felpattant, leporolta a ruháját, majd a kezét nyújtotta Asuu felé, hogy segítsen neki is felállni.
-Én elhiszem, hogy jót akarsz, és egyáltalán nem tartalak gonosznak. De… mi van, ha tévedsz? Mi van, ha valakinek éppen csak rossz napja van? Vagy hete, amikor megfigyeled? Ott van például Ozirisz. Imádja ezt a világot. Ő volt az első, akivel úgy tudtam beszélni, hogy nem fújjolt meg ilyesmi. De… most, hogy a második szerelmét is elveszítette… lehet, hogy olyannak tűnne, mint aki már nem akar élni. Nem csak itt, hanem sehol. Most már elmondtad, nincs mit tenni, de én nem fogom elmondani senkinek. Még a céhtagjaidnak sem… bár elég fura, hogy nem bízhattok meg egymásban.
-Hogyan választod ki a célpontjaidat?
Kérdezett rá a sárkány, és Shu ezúttal nem szólt rá. Ez egy nagyon fontos kérdés volt, és őt is érdekelte.

by **Asuka** Pént. Május 15 2015, 21:33

A tévedés lehetősége sajnos mindig fenn áll. De nem lehet megkérdezni az embereket, hogy figyi, látom, szenvedsz, mit szólnál, ha megmutatnám a vészkijáratot? Ez nem így működik. Kagura teljesen kiborult tőle. Mások is így tennének. Szóval a legjobb, ha nem így próbálkozok.
Azonban azt is felesleges tagadnom, hogy volt olyan eset is, amikor nem a céhem céljaiért ragadtam meg a Hentest. Például amikor megtaláltam azokat, akik szervezetten valós élet-halál küzdelmeket vívtak. Nem tudom, mi vett rá, hogy belemenjek. Talán akkor még hiányzott belőlem az élet, éppen úgy, ahogyan azokból, akiket célpontomnak választottam. S volt olyan is, amikor egyszerűen a harag vezérelt. Mert nem bírtam elviselni az arcát. Ezek azonban a ritkábbak, s erről pedig, azt hiszem, a legjobb lesz nem tudnia Shuunak. Mert utána már képtelen lenne nem tudni azt, amit már tud.
- Vannak dolgok, amik nem tartoznak egymásra. Még ha el is mondtam neked valamit, ami talán nem is rád tartozik, ezt önmagamért tettem, nem őértük. Nálunk pedig mindenki független és szabad. Mégis jobban működünk, mint bármelyik "igazságszolgáltató" céh. - emlékeztek arra a pillanatra, amikor Shuu furán csinált valamit az ujjaival, amikor a meghalás szót ejtette ki? No, most is éppen ez történik. Aincradban nincsenek törvények. Egyet kivéve. A játék szabályait. Nincs igazság. Az igazságmániás emberek pedig nem többek fanatikus önigazolóknál, akik valamiért szeretik, ha hősként tisztelik és ajnározzák őket. Pedig a valódi hősök nem ők. Hanem az olyanok, mint én. Vagy az olyanok, mint Shuu. Hiszen ők is olyanokat vadásznak, akik károsak a játékra nézve.
- Csak nem akarom, hogy tudják. Nem akarom, hogy azt gondolják, áruló vagyok, vagy ilyesmi. - ezután egy vadmacskát pillantok meg a szemem sarkából. De sajnos ez sem bölény. Az inventorymból előveszek egy hús cafatot, és ledobom a földre, hogy idecsalogassam vele. Nem túl félénk állatok, és biztos vagyok benne, hogy nem fog megtámadni minket. Aztán biccentek egyet a sárkány kérésére.
- Egyszerű. Megismerem őket. Talán észrevettétek, hogy elég fejlett szociális készségekkel rendelkezem. Pedig a nagy tömegekben teljesen elveszek, és nem tudok mit kezdeni magammal, zavarba jövök, főleg, ha beszélni kell. Na de, minden más esetben érvényesülni tudok. S ami még fontosabb, általam mások is érvényesülnek. - ez a bevált módszer. Csalogasd közel magadhoz. Aztán a többit majd az idő és a sors maga eldönti.
- Biztosan az is feltűnt, hogy annak ellenére, hogy vörös az indikátorom, nagyon sokan még sem foglalkoznak vele. Ezt nem mondhatja el magáról mindenki. Ez az, ami még Tachinak sem sikerült, hiába próbálkozik. Mert róla, azt hiszem, érzik az emberek, hogy valójában milyen. De például nézd meg Cearsot. Amikor először találkoztunk, te még nem ismerted, de nagyon utált. Most pedig egy legendás fegyvert veszek neki. Mert vette a fáradtságot, és mégis megismert. Azon kevesek közé tartozik, akik tényleg nagyon közel állnak hozzám. - igen, a szokásos, hosszú Asu monológ. Onnan látszik, hogy ilyen mértékben még sosem voltam velük őszinte, hogy többször is megállok, hogy meggondoljam a szavaimat. Sosem gondoltam volna, hogy erről kell beszélnem,
- Semmi ördögösség. Egyszerűen hagyom, hogy megismerjenek, ahogyan azt ti, vagy Cearso is tettétek. Engedem, hogy kisírják magukat a vállamon. Hogy úgy érezzék, nincsenek egyedül. Aztán pedig, ha valakinek olyan fájdalma van, amit már megmagyarázni sem tud... Általában ők azok, akik minden áron szabadulni akarnak innen. Jelenleg is van valaki, de még nem vagyok ezer százalékig biztos a dolgomban, és addig nem eshet bántódása. Nála az a furcsa, hogy konkrétan kérést intézett hozzám, hogy szabadítsam fel, anélkül, hogy többet is tudna rólam. - Rinnek eléggé furcsa volt az a levele, ami még mindig megvan. Azonban nem kutatom elő. Még rengeteg dolgot mesélhetnék ezzel kapcsolatban, de talán néha levegőt venni sem árt. Meg aztán, a macska is közel jött végre, szóval végre elkaphatom. :3

by **Shukaku** Szomb. Május 16 2015, 04:06

Veszélyes. Timidus mindössze ezzel az egy szóval jellemezte a harcost, ám természetesen a remek bajtársi és kapcsolati potenciált is látta benne, és a veszélyessége sem abban rejlett, hogy egyik pillanatról a másikra megtámadná őket.
-Az biztos, hogy jobban működtök, mint bármely igazságszolgáltató céh. Ez abból is látszik, hogy titeket még nem kaptak el, őket pedig már jó párszor elkapták. De akkor is fura nekem ez az egész. Én Jun előtt soha nem titkolnék el ilyen dolgokat. Mármint… ezt most el fogom, de emiatt ő nem lesz veszélyben. Ki akarná bántani Junt? De… azt akkor értem, hogy ti nem akartok elkapni minket, mert ugye mi sem pont utánatok kutatunk. Mármint mi ketten Timidussal. Mondjuk… Tachiban nem vagyok biztos. Anat elég sok szörnyűséget mondott róla, de eddig erre nem találtam semmi bizonyítékot, és velem mindig kedves volt. Szerintem ő is olyan lehet, mint te. Van, akikkel kedves, akiket nem bánt, de titokban meg embereket öl. Mint valami rossz krimi.
Kicsit elgondolkodott, majd feltette a kérdést.
-A céhed összes tagja ezért vörös? Mindenki felszabadítani akart valakit? Csak… mert ugye mi is gondolkodtunk a vörik védelmében. Azon, hogy akik nem veszélyesek, azok kapjanak valami jelet, hogy ők nem gonoszak. A vörösvadászok ellen. De… nem tudom. Ez a megismered őket dolog… nem tűnik teljesen biztosnak. Timidusnak is látnia kell, hogy valaki megölné a másikat, és ez a valaki meg is mondta, hogy ha elengedi, akkor újra ölni fog. Pénzért. Bérgyilkos volt.
Újabb kis szünet, majd Asu is kapott egy kérdést.
-Kiderült már valaha is, hogy tévedtél? Hogy nem kellett volna valakit felszabadítanod? És… én voltam valaha is a listádon?

by **Asuka** Szomb. Május 16 2015, 09:18

Jun személye, valamint az Artes, vagyis már Vigor igazából tényleg érdektelen számunkra. A magam részéről nem szeretem a feltűnő gyilkosságokat. S akárki is ölte meg az Artes céhvezérét, láthatóan inkább erre hajtott. Felkavarni a port. Kissé elmosolyodom annak gondolatára, hogy Jun esetleg bajban lenne emiatt, ami persze badarság. Nincs érdekem benne.
- Tachi érdekes személy, ez tény. Néha még én is elgondolkozom benne, hogy jó döntés-e megbízni benne. De ennek ellenére sosem hagyott cserben. Még akkor sem, ha mint személy, igazából egyáltalán nem kedveljük egymást. És nem is fog. - fejtem ki a véleményem róla. Azon kevesek egyike, akik legalább látszólag, de tudja, mit csinál. Nem mindenki válogat az áldozatok között, ahogyan azt például én teszem. Ez pedig eddig igazán sohasem foglalkoztatott. Mert igenis, vannak olyan emberek, akiknek jobb kint, mint bent. Akiknél jobban tudunk dönteni, mert ők se tudják, mi a jó nekik. Majd kérdések következnek, s hirtelen azt sem tudjam, hogyan fogjak bele a válaszokba. Rengeteg a kérdése, ami mondjuk érthető. Nehéz úgy megadni neki, amit akar, hogy eközben a többiek életét se kockáztassam.
- Nem. Van, aki egyszerűen csak élvezi, ha hatalma van mások élete felett. Én pedig ezért foglalkozok velük, hogy ez ne így legyen. Már Cellindir is jobban megfontolja, mit miért tesz. - egy hatalommániás senki volt, mielőtt a céhbe került. Most pedig, a gyilkosságait illetően ugyanolyan felszabadító, mint én. Sajnos ez a szociális kapcsolataira már nem igazán jellemző.
- Az egyetlen jel, amit bárki elfogadna, az a zöld indikátor, Shuu. Azt hiszed, attól, mert kapok még egy pecsétet, nem lesz olyan, aki ne nézne rám ferde szemmel bosson? De egyébként értelek a másik dologgal. Hallgatom, ti hogy csinálnátok a helyemben. - még mindig vár rám néhány kérdést, azonban most kíváncsivá tett. Vajon ők hogyan tennék meg ugyanezt?
- Akiket felszabadítottam, azokat valamiért sohasem keresték. Ellentétben a régi céhvezéretekkel, soha sehol nem láttam volna, hogy valaki hirdetést tesz a Hírmondóba, hogy a "gyilkosát" keresi. Vagy hogy emléket rakott volna ki neki a kastélyba. Persze azokon kívül, akik minden sírra tesznek valamit. Így az esetleges tévedést nem tudom bizonyítani. Persze, ez nem zárhatja ki ennek lehetőségét, ezt elismerem. - ez mondjuk tényleg furcsa. Igaz, a névtelenebb tömegekből választok célpontokat, de akkor sem volt soha senki, akivel találkoztam volna, és azt mondta volna, hogy ismerem X vagy Y-t.
- Hát, Shuu, igazából neked az a legnagyobb problémád, hogy nem tudnál a való életben élni. Összetörnél, hogy nincs melletted Timidus. Függesz tőle. Emiatt volt egy időszak, amikor azt gondoltam, a legjobb lesz elszakítani titeket egymástól, de rájöttem, hogy azzal csak rontanék. Úgyhogy ezért hívlak el inkább ide-oda, szafarizni, meg ilyesmik, és ezért beszélgetek veled olyan dolgokról, amikről mással nem tudsz. Fel kell készíteni téged a kinti világra, arra az esetre, ha egyik napról a másikra kikerülnénk. Tudom jól, hogy nem akarod, ami odakint van, de Kayaba bármikor úgy dönthet, hogy elég volt, és megunta, hogy a játékosok nem haladnak a szintjeivel. - vagy épp valami nagy céh rohan végig a szinteken. Végtére is, annyira nehéz nem lehet, ha már megvan hozzá a kellő forrásod, és csak erre koncentrálsz. Ami ugye, a jelenlegi bandával esélytelen.

by **Shukaku** Szomb. Május 16 2015, 17:02

-Nem tudom. Egyelőre csak figyeljük Tachit, és ha kérhetünk ilyet, akkor lécci te is figyeld. Már csak azért is, mert valami olyasmit gondolok, vagy ezt is mondtad, hogy akkor te most vigyázol rájuk. Olyan lehet ez, mint amit mi csinálunk a kicsikkel. Vagy… most ez titok, de lásd, hogy nem csak te mondasz el titkokat nekünk, nálunk is ugyan Jun a céhvezér, de ő nem igazán egy harcászati zseni. Ugyanúgy, ahogy kettőnk közül is én vagyok az idomár, mégis Timi dönt a harci izékben, a céhben is így van ez. Na meg persze Cearso. Ő is nagyon okos. Cellindir pedig…
Itt egy kicsit elhallgatott, és visszaidézte az emlékei között a nevet.
-Nem tudom. Nem tűnt veszélyesnek, már csak a szintje miatt sem. Hogyan lehet valaki ilyen kis szinten gyilkos? Nem fél, hogy valaki egyszer szájon vágja, és akkor ő esik ki a játékból?
Még a kép is felsejlett a tudatában, ahogy Cellindir kiugrik egy bokorból, gyilkos tekintettel, késekkel a kezében, majd a szegény megtámadott delikvens védekezésül megüti, és Cellindir meghalódik. Mint valami komikus pandúros régi fekete-fehér film.
-Hát… zöld indikátorotok még nem lehet. Kerestem sokáig azt, aki meg tudná oldani, de egyszerűen felszívódott. És… eleve nem hiszem, hogy sokáig zöld maradna az indikátorod, ha tényleg továbbra is szeretnél felszabadítani. Hiszen… ha jót teszel szerinted, akkor miért hagynád abba? Azt pedig… hogy mi hogyan csinálnánk… nem tudom…
-A szint szélén beszélgetnék vele, majd ha ő maga vallja be, hogy csak fél leugrani, de ha elég bátor lenne, akkor megtenné, akkor lelökném. Nem pirosodsz, és az illetőnek is lenne még ideje használnia a Hazatérés Kristályát. Nem lenne visszafordíthatatlan a döntésed, nem te döntenél helyettük, de segítenél nekik meglépni azt az egy lépést a szint széléről.
Igen, Timidus egész idáig ezen gondolkodott. A megfelelő mód. A többi szentimentalizmus nem érdekelte, csak a hogyan. Mint amikor gyönyörködünk a tudomány fejlődésében akkor is, ha tudjuk, hogy minden egyes találmányt valahogy felhasználnak majd a háborúkban. A tévedés kérdésére adott válaszra mindketten bólintottak. Tehát Asuu figyeli a halottak utóéletét is… ha lehet ilyen fura fordulattal élni. Ez jó, bíztató jel. Azt jelenti, hogy tényleg lelkiismeretesen végzi a munkáját. A saját magáról szóló részen viszont Shu ismételten őszintén felnevetett.
-Nem kell megtanítani kint élni, mert nem fogok kint élni. Nem hiszem, hogy lenne olyan csapat, akik végigvinnék a bossokat, mert minimum Hinari és a csapata elkezdene velük háborúzni, amiért nem az övé az érdem. Kayaba pedig nem fog így dönteni. Tudom, hogy mennyi minden kis háttértörténetet rejtett el a világ dolgai között, és tudom, hogy mennyire örül, hogy mi végre elkezdtük kutatni. Te, Kemilla, Yuuki, én… és gondolom még mások is. Nem lesz semmi meggondolás. De… ha az első variációd mégis megtörténne, akkor ott fogunk harcolni a fronton a frontosok ellen, a kijutás ellen, és ott halunk meg. Ha meg igazunk lesz, és tényleg nem halunk meg emiatt a kinti világban… akkor csak még nagyobb bűne lesz a többieknek, hogy a semmiért képesek voltak elszakítani Timitől. De… én nem akarok már máshol élni. Itt akarok élni. Vagy itt, vagy sehol.

by **Asuka** Csüt. Május 21 2015, 11:43

Nem érzem indokoltnak, hogy figyeljem Tachibana minden lépését. Biztosan ki akarná tekerni a nyakam mondjuk, ha megtudná, hogy beszéltem a céhről Shuunak, de nem érzem úgy, hogy hibát követtem el. Shuura lehet számítani. Csak az emberek ezt nem tudják, mert vagy paráznak tőle, vagy szándékosan nem veszik őt komolyan, vagy pedig a kettőt egyszerre. Nem ismerik őt annyira, mint én, talán még a saját céhtársai elől is vannak titkai. Én viszont valamiért megbízom benne. Még akkor is, ha amit most mondtam el neki, bármikor ellenem fordíthatja. Végtére is, még életben vagyok, és Timidus is azt mondta, nincs kifogása a tevékenységem ellen, amíg Shuunak sincs.
- Meglepődnél, mennyi alacsony szintű van, akik rettegnek ettől a világtól, és még kiképzőt sem használnak. Azonban hogy még mindig életben van, hát azon néha én is elcsodálkozom. Volt néhány húzós kalandunk együtt, és sokszor láttam már pirosban az életcsíkját. De valahogy mindig megúszta. – tényleg kész csoda, de komolyan! Emlékszem arra is, mennyire kiakadtam, amikor elmondta, hogy valami vadidegen nyomoz utána, és az egész céh után. Az illetőt fel kell keresnem, feltétlenül. Muszáj lesz beszélnem vele.
- Érdekes... legközelebb megpróbálom. A vörösödés pedig... – nem hülyeség, amit Timidus mond, azonban túlságosan idilli. Az élet sajnos nem ilyen, de a kedvükért legközelebb megpróbálom így. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.
- Az indikátornak semmi értelme. Ismerem jól a „gyilkosokat”. Azokat is, akik sosem voltak a céhem tagjai, mert nem alkalmasak. A valódi gyilkosok viszont ott bujkálnak, akár a legnagyobb céhek vezetői között. Ők azok, akik igazán veszélyesek, hiszen egy olyan álarcot mutatnak a világ felé, amit soha senki nem fog kétségbe vonni. Csupán egy szín miatt. – nem szeretem azokat, akik még az indikátorukat sem vállalják fel. Rengeteg ilyen van, de még én sem tudom megállapítani mindig, hogy ki is gyilkos igazán.
- Ti is mondtátok, hogyan lehet megölni valakit úgy, hogy igazából még sem ölöd meg. Rengetegen vannak, akik ezzel visszaélnek... és igazságtalan, hogy őket nem bélyegzik meg. Velük ellentétben én vállalom tetteim következményét, és azt is, hogy belőlem kinézik, mire vagyok képes. Ellentétben egyesekkel. Az sem kizárt, hogy amiatt nem találjátok meg a vezéretek halálát, mert nem a zöldek között keresitek. – hiszen mégis ki gyanakodna egy zöldre? Aki talán még kegyetlenebb is, mint például Malcolm. Még ha az árnyharcos fejlődött is az utóbbi időben, képtelenségnek tartom, hogy képes volt egy olyan legendát legyőzni, mint Anatole.
- Shuu,én ezt értem, de bármi megtörténhet. Bármi. Ahogyan nekem is fel kell készülnöm arra az esetre, ha tévednék, neked is fel kell arra, hogy esetleg az egyik pillanatról a másikra vége lesz a játéknak. – szembefordulok vele, és a szemeibe nézek. Eleget mesélt nekem arról, hogy milyen élete volt odakint, hogy megértsem, nem tudna visszajönni, ha egyszer lekerül róla a sisak.
- Ha most, ebben a pillanatban valamiért mégis eljönne az apokalipszis, és mindenkit, mindenkit kilogoltatnának ebből a világból, akkor mit tennél? Mit csinálnál? Mi lenne veled? – kihangsúlyozásként megismétlek egy szót, nyomatékosítva azt. Mindenre fel kell készülni. Az is lehet, hogy egyszer csak belebotlunk egy 50-es szintű minibossba. Itt tényleg bármi megtörténhet.a

by **Shukaku** Csüt. Május 21 2015, 15:44

Persze, hogy nincs, hiszen Timidus tulajdonképpen Shu akarata… csak kicsit nyersebben, és néha pöppet elferdülve, amikor a sárkánygyík nem teljesen látja át, vagy érti meg a szituációt. De egyébként Timi mindent azért tesz, hogy Shunak jó legyen. Ha Shu éppen egy hidegvérű gyilkos lenne, és együtt kezdenék öldösni az embereket, a petnek az ellen sem lenne semmi morális kifogása, amíg Shu mosolyog a vérontás közben, és persze amíg ők állnak nyerésre. A meglepődés említésére Shu először felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét.
-Én ugyan nem lepődnék meg! Naponta találkozom ilyen emberekkel. Na jó… nem naponta, de elég sokszor. Nem is mindegyik fél, csak egyszerűen nyugis életet akar, szóval munkát vállal valami boltban, vagy beáll kovácsnak, és akkor tényleg arra szenteli az idejét, vagy péknek, vagy cukrásznak, vagy akármi normális munkát keres, nem pedig ezt a buta hadakozást állandóan. És a megúszás sem érdekes. Egy csomó rajzfilmben van, hogy a ninja átugrál minden csapdán, meg ilyen izébizé mutatványokat csinál, amikhez ötös akrobatika jártasság kellene, azután pedig jön valami mafla melák karakter, és simán átsétál véletlenül. És itt is egy csomó ilyen embert láttam. Meg amúgy is, ez egy mese. Attól, mert buta vagy, és nem direkt kevered magad bajba, nem fogsz meghalni. Kayaba vigyáz ránk. Túl sokszor hallottam már ezt a majdnem meghaltunk szöveget, és nem lehet véletlen.
Ezután egy kis csönd következett, mivel Shu nem nagyon tudott mit mondani a felvetésekre, ám Timidus megválaszolta a kérdést.
-A világ szabályai nem olyanok, mint a ti szabályaitok. Sokkal egyenesebbek és egyszerűbbek. Ha ölsz, akkor bűnt követsz el, és vörösödsz. Nem kérheted a világtól, hogy minden apró körülményt megfigyeljen.
-Igen. Ebben igaza van Timinek. Ezek ugye automatikusan működnek. Mint a reflexek. Most ez olyan, mintha azt mondanád a gravitációnak, hogy ne működjön akkor, amikor valaki véletlenül botlik meg a szint szélén, mert ugye az nem direkt volt. Ezek a természet törvényei, és nem foglalkoznak olyasmivel, mint az igazságosság. Az az emberek dolga lenne, és szerintem majd megtanulják ők is. Anat gyilkosát pedig nem csak a vörik között keressük, ne aggódj.
Az utolsó kérdésre csak elhúzta a száját, és még a sétában is megállt.
-Már gondolkodtam ezen is, és el is döntöttem. De már mondtam. Vagy itt élek, vagy sehol.

by **Asuka** Vas. Május 24 2015, 21:58

Igen, igen. Vannak nagyon sokan, akik tényleg csak nyugis életet szeretnének. Meg vannak, akik arra sem képesek.Szóval azért elég érdekes dolog az, hogy ki mit is kezd magával ebben az "életben".
- Mondjuk azt sajnálom, hogy a legjobb iparosok gyakran egyenlőek a frontharcosokkal... nem nagyon van esélyük kitörni a piacon. - világi szabályok ide vagy oda, akik nagy céhekben vannak, és gyakran tápolnak, hamarabb szednek össze elegendő nyersanyagot, valamint valamiért ők kapják a legjobb recepteket. Én ezt valahogy mindig is furának tartottam, hogy miért van lemaradva az a kovács, aki gyakorlatilag ki sem teszi a lábát a műhelyéből. Na de mindegy.
Kérdésemre megkapom a választ, és éppen azt, amit amúgy is sejtettem eddig. De tőle kellett hallanom, tisztán és érthetően. Nem látok benne hezitálást, és ez nem az a kamaszos dacoskodás, ami a Shuu korabeliekre jellemző, ha valamit nagyon akarnak. Teljesen komolyan gondolja.
- Értem. - nem tudom, hogy én vagyok-e az a személy, aki képes lenne őt felszabadítani... ezektől a gondolatoktól. Kíváncsi vagyok, igazán kíváncsi vagyok. Volt-e olyan rajtam kívül, aki megpróbált vele emiatt foglalkozni. Cseppet sem lep meg a válasza, de kétségtelen, hogy nem szeretném, hogy ez bekövetkezzen.
- Tehát végtére is egy oldalon állunk... Eljöhet a nap, amikor közel lehetünk ahhoz, hogy kivigyük a játékot. Akkor pedig, akkor az emberek, akik ki akarnak jutni, ellened fordulhatnak, mert úgy érzik, akadályozod őket. Na nem mintha ez mostanában bekövetkezne, mert elég lassan haladunk a szintekkel, de... De ha egyszer mégis eljön ez a nap, akkor csak úgy élhet mindenki, ha nem a boss legyőzésével jutnak ki az emberek. - tényleg nem tartok attól, hogy a következő egy-két évben kijutnánk innen. Viszont jó, ha előre gondolkozunk, hiszen ez itt Aincrad. Bármi előfordulhat. Shuu pedig maga mondta, hogy ha egyszer eljutunk az utolsó bosshoz, akkor a frontosok ellen fog fordulni, hiszen odakint nem vár rá semmi, csak a halál. Nem az a megoldás az ő esetében, ha felkészítem a kinti életre. Hanem ha felkészítem arra, hogy örökké itt élhet. Anélkül, hogy azokat akadályozná, akik viszont minden áron ki akarnak jutni. Monológom közepette sétálni kezdek a környéken, s mikor meglátok egy bokorban valami mozgolódást, odamegyek, hogy megnézzem, mi az. Leguggolok mellé, egy bölény sajnos biztosan nem fog beleférni, de egy siklónak épp elegendő rejtekhely. Még úgy sem láttam siklót beleragadni egy bokorba ezelőtt.
- Igazad van... mindenki maga kell, hogy döntsön róla, hogy ki akar jutni, vagy maradni akar. Én pedig segítek neked bent maradni, Shuu. - a siklót kiveszem a bokorból, ügyelve arra, hogy ne sértsem fel. Vajon mit tehetett, amiért képes volt beleragadni abba a bokorba?

by Ajánlott tartalom

Volupta szörnyaréna

Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna

Re: Volupta szörnyaréna