Tolbanai Cirkusz

Délelőtt. Futás. Edzés. Megszoktam azt kint, hogy futok. Úgy döntöttem itt bent is csinálni fogom. Nincs hozzá társaságom, és nagy valószínűséggel nem is fogok találni, hisz nem sok értelme van itt az edzésszerű futásnak. De útközben találkozhatok más emberekkel. Megismerkedhetek velük. Aztán ha nem is a futást, de mást csinálhatunk együtt. Remények. Visszatérve, legalább van mit csinálnom a monoton farmolás közepette. Segít kiszellőztetni a fejemet. Ha pedig újfent edzés szerűen gondolok rá, célt ad, még ha csak magamat is hülyítem vele, hisz a „statjaimtól ” függ mennyit bírok futni. Ezt végiggondolva eszembejut még egy plusz pont, tisztában leszek a képességeim határával. Visszatérve, az egyes szintemnek hála ez pont annyit jelentett, hogy kiértem a falu szélére. Kicsit megpihenek, és körülnézek lassú sétával, hogy hova is jutottam most. Apropó, még egy hasznos dolog, felfedezem az első szintet. Meg majd lassan a többit is, de most még úgy sem mehetek. Sátrak. Régiek és kopottak. Talán cirkusz lehetett vagy valamilyen bazár? Nem tudom, de kihalt légköréből ítélve már nem fogok itt embereket látni ilyen célból, akármelyik is az igaz. Ami azt illeti más játékosokat se nagyon látok. Miért is tenném, nincs okuk itt lenni. Nekem mi az okom itt lenni? Hisz már kipihentem magam. A felfedezés. Kíváncsi vagyok mit találhatok itt. Be-be nézek a sátrakba, de nem találok semmi értékeset. Pedig egy olyan kalapnak, mint amilyen a porondmestereknek van, örülnék. Az sem baj, ha régi. Keresztül-kasul bejárom a területet, de nem találok ilyet. Majd legközelebb. Máshol. Úgy döntök lassan ideje lenne továbbindulnom.

Hang. Női. Harsány. A sátrak felől jön, nagy valószínűséggel olyanból amiben nem rég én is jártam. Fura hogy nem vettem észre senkit közeledni. Lehet veszélyben vagyok? Nem hinném, ez elvileg egy védett terület. Utánaolvastam. Nem ölhetnek meg itt, ha csak nem én megyek bele, és ez alól egyik játékos sem lehet kivétel. Nagy balgaság lett volna úgy nekiindulni felfedezni, hogy nem olvasom el a szabályokat. Úgy olyan mintha fegyvertelenül lépne az ember pástra: szinte esélytelen. Ráadásul itt nincs respawn, nem tolerálja a rendszer ha nem készülünk fel. Veszek egy mély levegőt és levonom a következtetést: nincs mitől félnem. Ezzel a ténnyel pedig sikerült kiiktatnom az egyetlen indokot arra, hogy elmenjek. Visszatérve a hangra. Nőies. Harsány. Mintha közönségnek beszélne. Nem száz százalékra, de talán azt is értem mit mondd. Lehet ez egy cirkusz volt és mégis visszatért egy régi bűvésze? Miért tenné? Nosztalgia, gyakorlás? Másra nem tudok gondolni. Vagy semmi köze a cirkuszhoz, és csak hülyéskedik. Nem tudhatom meg másképp, csak ha megnézem. Elindulok a hang irányába, hogy valamelyik állításom beigazolódjon, reményeim szerint. Az első amit meglátok, hogy ez a nő (vagy lány. Nem tudom.) szép. És rózsaszín. A második, hogy ilyen magassarkú nem létezik. Jobban megnézem, és kis erőlködéssel tudatosítom magamban, hogy mégis. Ne időzzünk ennyit a cipőnél, haladjunk feljebb is. Lehet igazam volt és nosztalgiázni visszajáró bűvészmesterről van szó, legalábbis a trükkje alapján mesterre tippelnék. Rózsaszín és szív. Érdekes. Itt a lehetőség, hogy barátkozzak. És ekkor állapodott meg a szemem legfelül, az indikátorán. Vörös. Tehát már ölt. Ami most a legfontosabb, itt nem tud megölni. Sehogysem. Bízom a szabályokban. Mindenképp rákérdezek majd, még ha illetlenség is, hogy hogyan történt, vagy miért gyilkolt. Nem fogom elítélni előre, nem tudhatom mi történt. Ideje tehát megismernem. Belemegyek a játékba, és tapsolok neki.
- Brávó, nagyon ügyes. -majd köszönök – Szia!

Játssza magát a „színpadon” a művésznő, és úgy tűnik örül neki, hogy nézőközönsége akadt. Ha elkezdtem a játékot, akkor folytatom is. A kérdésére felemelem a kezem, mintha lenne itt bárki más is, aki jelentkezne, vagy akire gondolhatott volna. Figyelem ahogy leugrik az asztalról. Tekintve hogy milyen magassarkú van rajta, dicséretes érkezés volt még ilyen magasságból is. Végiggondolva itt bent ez is a pontoktól függ? Utána kell járnom majd, de szerintem igen. Ettől függetlenül nem vonom vissza gondolataimban az ügyes jelzőt róla.
-Chariton. -válaszolok neki, és bár én is kíváncsi lennék a nevére, nem olyan a szituáció, hogy megkérdezzem. Választok egyet és megjegyzem, majd nézem ahogy jól megkeveri. Kint láttam már pár ilyen trükköt, bár ennek nem tudom mi lesz a vége. Türelmesen várom és örülök, hogy végre van lehetőség arra is, hogy én megkérdezzem az ő nevét.
- Pedig a ruhádból és fellépésedből ítélve elhittem volna, hogy dolgoztál itt. -jegyzem meg. Azt viszont elárulhatod, hogy mi a neved, ha már az enyémet tudod. Nem gondoltál még rá, hogy alapíts egyet, ha ennyire sajnálod, hogy ez már nem működik?
Nem tudom komolyan veszi e a kérdésemet, attól függetlenül, hogy én nem szánom annak. Figyelem ahogy nézegeti a lapokat. Most jön a trükk, gondolom, vagy már addig megcsinálta, ameddig elterelte a figyelmemet a beszéddel. Játszunk akkor rendesen, gondolok a lapra. Szív király, csak mert az a kedvenc lapom, és ezért azt is választottam. No meg megy a lány színéhez is. Még hogy dohányzom e. Kint sem tettem, összeegyeztethetetlen volt a vívással és azzal, hogy bírja a szervezetem. Figyelem ahogy nézegeti a lapokat, és látom, hogy csak egy égett meg. Ügyes trükk, fogalmam sincs hogy csinálta, azt is kinézem a rendszerből, hogy ez is képességhez kötött. Újfent megtapsolom produkcióját.

- Semmi baj velük. - válaszolok nyugodtan, a kiakadása ellenére, hisz csak egy félreértés miatt történt - Azt szerettem volna mondani, hogy megfelel a cirkuszba. Legalábbis szerintem. Nem tudom, nem sokat voltam még cirkszban. Végiggondolva...talán egyszer sem. -Gondolkodom hangosan.
Minnél tovább nézem, annál extrémebb ez a viselet. Még mindig szépnek találom ettől függetlenül a lányt, közelebbről megnézve is. Nem láttam még eddig módosított páncéllal rendelkező egyedeket, de jó megjegyezni a dolgot, hogy ha majd oda jutok én is változtathatok. Remélem fegyver kinézeten is. Sokkal jobban mutat egy rapier a kezemben, mint egy otromba és böhöm nagy kard.
- Rendben, megjegyzem. Honnan tudod, hogy olcsó volt a magassarkúja? -kérdezem őszinte érdeklődéssel. Nézhet hülyének, de komolyan gondolom a kérdést, hogy honnan tudhatja.
- Örülök a találkozásnak, Asuka. Mi van azzal az egy százalékkal? Szóval ha kozmetika, vagy poti kell, hozzád menjek. -kicsit szkeptikus vagyok a legjobb poti dologgal, de majd tapasztalatból megállapítom tényleg igazat mondott e. Lehet számára ez az igazság, anélkül is, hogy ez valóban tény lenne. - Kik mondanak mást, és miért?
Szóval, kezd egyre jobban érdekelni az indikátoros téma. Nem húzom tovább a dolgot, rákérdezek, kínosan ügyelve arra, hogy hangomban ne legyen semmi szemrehányás, hisz tényleg nem olyan szándékkal kérdezek.
- Miért öltél? - még ha esély is van arra, hogy nem mondd igazat, kíváncsi a válaszára. Már ha esetleg válaszolol.

Eléggé pozitívan reagált a kérdésáradatomra. Nem láttam még embert ilyen pozitívan reagálni arra kérdésre, hogy miért ölt. Ami azt illeti még senkitől nem kérdeztem ezt meg, de attól függetlenül ez egy nagyon pozitív reakció volt. Talán túl pozitív? Vagy csak ennyire megbélyegzik itt az embert a piros indikátor miatt, én pedig nem tettem, ezért örül ennyire? Remélem idővel választ kapok ezekre a kérdésimre is, anélkül, hogy feltenném őket. Megölelt. Ölelt már meg Shu, viszont ő egy fiatal lány. Asuka pedig ránézésre talán annyi idős mint én, meglehet idősebb is. Zavarbajöttem az öleléstől. Próbálom nem kimutatni, de szinte időm se lenne rá, gyorsan a fülembe súgta a választ, és el is lökte magát tőlem. Mindenesetre kellemes érzés volt ahogy hozzám simult a teste, annak ellenére, hogy semmilyen érzelmi kapcsolatban nem állok vele. Figyelem ahogy egy ládában kutakodik, s közben válaszolok arra amit mondott. Kérdésekkel.
- Megkérdeztem, mivel érdekel. Az hogy kérdezzek, fontos része a megismerés folyamatának. Szóval te is kérdezz nyugodtan. Visszatérve, miért nem akart itt élni? Próbáltad megakadályozni?
A magassarkú problémákra nem reagálok semmit, úgy látom megvitatta magával a dolgot. Inkább reagálok arra, hogy milyen szolgáltatásai vannak.
- Tehát nem túlságosan nekem való dolgok. A masszázs viszont érdekel. Milyeneket vállalsz? -kérdezem ártatlanul. Kint megszoktam már a lábmasszázst egy-egy nehezebb csörte után. Itt ugyan nem úgy működik a fáradság, de ettől függetlenül kellemes lehet. Ha az ár is megfelel, lehet meglátogatom majd egyszer. Ismerős neveket hallok. - Őket én is ismerem. Kedvelem is. - jelentem ki, hogy legalább ennyit meséljek magamról én is.

- Ezzel az a probléma, hogy ha ebben a világban véget vet az életének, akkor a kintinek is búcsút inthet. Igen, valóban igazságtalan. De miért nem párbajban ölted meg, hogy ne pirosodjon be az indikátorod? Részemről, ha véget akar vetni az életének, akkor azt csak elég bátorsággal tegye, ne kérjen meg mást hozzá. Ebből látom belőle azt, hogy komolyan gondolja, ha már képes önmaga is megtenni. Nem, nem győzött volna Kayaba. Neki szerintem teljesen mindegy, ki miatt hal meg a játékos. Ahogy az is, meghal e. Nem hiszem, hogy a gyilkolás lenne a cél számára.
Kicsit lehet összevissza beszélek, de azonnal válaszolni szerettem volna arra amit mondott. Nagy valószínűséggel így is összetudja majd rakni.
- Jól áll a kalap. Akkor sajnos csak később tudom meg, amikor meglátogatlak.
Bántják? Ez nekem is fáj. Megígérte hogy megvéd, közben őt is bántják. Persze ezt mondta is, de akkor is...Én is megígértem neki hogy megvédem. Nem szeretném ezt megszegni. Mondjuk...nem hiszem, hogy annyira szüksége lenne rá, vagy hogy én képes lennék rá, mégis. Egyébként is el kell még gondolkodnom rajta, hogy tudnám egyáltalán megvédeni. Majd ha legközelebb beszélgetünk felhozom neki a témát, hogy kik bántják és hogyan. Most viszont inkább visszakérdezem, hogy ő mit mondd, miért bántják.
- Miért bántják Shut? Igen, viszont csak idővel tudsz pénzt szerezni, így amennyit visszautazol a bankautomatával, pont annyiba kerül megszerezni hozzá az üzemanyagot, a pénzt. - válaszolok abszurdan az abszurd kérdésre. Biztos csak viccnek szánta...

Élvezheti a bűvészkedést, ha ennyit csinálja. Én már nem igazán tudok mit rá reagálni, csak nézem. Nem nyűgöz le, nem is untat, inkább csak elmélázom rajta. Furcsamód még csak mosolyra sem húzta a száját a kérdésemre. Talán nem találta viccesnek, vagy egyszerűen így reagálta le. A kérdésemre adott választól viszont meglepődöm. Főleg amiatt, hogy állítása szerint megöl, ha bántom Shut. Ez nem áll össze. Inkább úgy fogalmazom meg, hogy nem ilyennek ismertem meg (ebből a pár szóból). Bár mélyen magamba kell néznem. Én képes lennék e megtenni. Indulatból, bosszúból, bármi más miatt. Badarság lenne kijelentenem azt, hogy nem. Lehet olyan helyzet, amikor megteszem. Persze, elsőtlegesen nem célom. Nem akarok embert ölni, és minden lehetséges módon meg is akadályozom magamat (és másokat, ha tudok) ebben. De él az, amire korábban gondoltam: előfordulhat olyan helyzet.
- Ennyire kedveled? Egyetértek, bár még nem ismertem meg azokat az embereket, akik bántották vagy bántják. És képes lennél gyilkolni ilyen okból? - kíváncsi vagyok ő hogy mondja ezt el. Nagy valószínűséggel jobban is meglehetett volna fogalmazni az egészet, de így hirtelen nem voltam képes rá.
- Rendben. Én pedig nem elítélni szeretnék, hanem megismerni a történetet, ami mögötte áll. Hazudnék ha azt mondanám, hogy a történet megismerése után nem alakul ki vélemény bennem a másikról. Lehet nem fogom helyesnek tartani azt amit tett. Ez tény. De megpróbálom nem elítélni, hanem megérteni. Főleg annak fényében, hogy önámítás lenne azt mondanom, semmilyen körülmények között nem lennék képes gyilkolni...szerintem mindenkinél lehet olyan helyzet, amikor igen. Egyébként köszönöm, nem. Kint nem volt egészséges, itt bent meg csak megszokás miatt nem csinálom.

//Ryuu//
Egyszer volt, hol nem ahogy szokás kezdeni ha egy kalandra indulok, na de mi is az? Jó kérdés mert még én se tudom. Hallottam a Kezdetet Városában, hogy Tolbana közelében található egy régi cirkusz maradványai ahol a gyilkos játékosok szoktak rejtőzködni. Gyerekes eszemmel elhatároztam, hogy felfedezem ezt a helyet. Amikor megemlítettem Skynak a kirándulást eléggé szépen elkezdett csiripelni örömében.
~Lesznek cirkuszok meg étel, mint ahogy mesélted nekem?
~Bocsi Sky, de ez éppenséggel csak egy rom lesz de hátha. Az ételről meg ne  aggódjál mert sikeres volt a beszerző utam rendben?
~Oké... Amúgy is kíváncsi vagyok. Cirkusz akkor is cirkusz, ha már csak romok.
~Pontosan!
Mosolyogva a beszélgetésünk után elpakoltam a megfelelő eszközöket és neki kezdtünk a túrának. Nem sok minden történt az utazás során. Néha-néha belefutottunk néhány gonosz mobokba, akiket vagy megpróbáltunk elgyepálni vagy inkább csak elfutottunk, ha sokan voltak (ami sajnos többször történt). Nagy nehezen elérkeztünk a cirkuszba, amely eléggé sivár volt.
Nekem pont jó. Elkezdtük felfedezni a helyet hátha találkozunk valakivel nulla sikerrel. Skyfaller elhatározta, hogy felülről néz körbe amíg én a saját lábaimon nézem meg a bódékat. Minden félét találtam ami egy cirkuszban meglehet. Miután meguntam a keresgélést szóltam Skynak, hogy a nagy sátorban leszek ha keresne és oda is ballagtam ásítozva.