#Kertészleszek

Tökéletes. Imádom a fogalmazási készségemet, nem kétség, hogy nálam jobb poétát nem talál Aincrad ege. Már majdnem olyan zseniális, mint a kisnyuszikás, amit Cearcsimercsinek küldtem! *-* Mert a nyuszik cukik. Akik pedig nyuszkókat bántanak, azok galád, gonosz, szörnyű teremtmények. >.>
Bár nem igazán értem, mi ez a kényszerességem mostanában, hogy behashtageljem, amit írok, néha-néha pedig azt is, amit mondok, igaz, ez a ritkábbik. Azért menő lenne, ha így lehetne adatbázist létrehozni sao-ban. Biztosan többen olvasnák a Guide Bookot is. Hiszen még mindig annyi kis szintű van (értem ez alatt, hogy sosem léptek szintet), hogy nem lenne csoda.
Az összekészülődést ezúttal nem túlzom el. Bár egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy koszos lehetek, de aztán eszembe jut az is, hogy teljesen mindegy. Hiszen egy pöccintéssel lejön rólam az egész. Abban mondjuk nem kételkedek, hogy így is rám fog törni a kényszeres tisztálkodási mánia, hazaérve pedig egy habfürdővel fogom kezdeni, de már-már egészen hozzászoktam, hogy itt, a sao-ban másként működnek a dolgok. Túlzottan is hozzászoktam. Mondjuk az nem egy hátrány, hogy nem kell kertészkedéskor trágyával meg kukacokkal szenvednem. ._.
A kilencedik szintre teleportálok, onnan pedig az Arany Legelők felé indulok. Még soha, de soha nem jártam itt, csupán olvastam róla. De azt hiszem, itt volt az ideje, hogy a saját szememmel lássam. És tényleg olyan, mintha aranyból lenne! Uhh... talán nem jó helyet választottam a kertészkedésre. :S Pedig olyan széééééép... Na de, legalább a kihívásra éppen elég lesz. Várom tehát Shuut és a sárkányt, hogy megérkezzenek. Hiszen ha valaki, akkor ő biztosan sokat tud mesélni a kertészkedésről. Meg hogy azt hogyan is kell csinálni, és ilyenek.

S lám, meg is pillantom őket! Tudtam ám, hogy számíthatok rájuk. Hiszen eddig is mindig ott voltak, ahova én odagondoltam őket. Pedig eskü, nem én találtam ki őket!
Integetek a közeledő párosnak. Kissé el is takarják előlem a szemembe sütő napfényt, azonban az integetés után a kezemet is a szemem felé teszem, hogy szűrjem a fényt. Nem túl kellemes élmény itt sem, ha ilyen sok fényt kap a szemem. Majd odaügetek hozzájuk, hogy köszöntsem őket.
- Nyuff! *.* Képzeljétek, túléltem! ***-*** - úgy fordulok, hogy se nekem, se nekik ne legyen kellemetlen a napfény. Persze, szépen kivilágítja az aranysárga fűszálakat, azonban alig vannak itt olyan tereptárgyak, amik bármit is takarnának a napból. Lehet, hogy ettől ilyen színű itt minden?
- Na de, régen hallottam rólad. Mi újság? *.* Rágót? Cseresznyés... ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ismer valakit, aki ismer valakit, aki képes volt megcsinálni főzéssel. Nem tudom, hogy csinálta... de mondjuk némelyik kinti kajánál a legjobb, ha nem tudom, miből vannak. Mint amikor megtudtam, a mekiben miből készítik azt a piros színű izét, amit a fagyira raknak... Bár biztosan kamu, de attól még fúj. Na szóval, én ott voltam a tizenkilences bosson... aztán találtam egy csomó növényt is a huszadik szinten. És arra gondoltam, hogy ha többet tudok a növényekről, akkor bizti-biztosan többet fogok találni, és akkor sokkal több potit is tudok gyártani. Mit szólsz? Segítesz? Cserébe majd megleplek egy potival, egy új recepttel. - hozom a szokásos formámat. Ha beszélni kell, az általában nem okoz nagy gondot. Vagyis igen, csak nem nekem. Inkább másoknak. Az, hogy végighallgassák. Tudom én, hogy nem könnyű velem, de nem tehetek róla. Néha jó egyszerűen csak össze-vissza beszélni. Főleg, amikor felpörgök. Hmm... lehet, nem kellett volna annyi kávét innom. Azt hiszem.

Hogy mit? Hogy mégis mit? Hát kérem szépen, az úgy volt, hogy a bosst éltem túl! Na nem mintha nagy dicsőség lenne, hiszen a felkészülésre magára több időt fektettem, mint amennyit odabent, a csarnokban töltöttünk. Nem is értem, hogy mi ez a nagy para meg a lassú haladás velük, hiszen percek alatt végeztünk az egésszel.
- A bosst, Shuu. ^^ Nem volt valami nagy szám... - tényleg nem volt az. Sokkal komolyabbra számítottam. Persze, biztos volt egy csomó dolog, amit fel sem fogtam, például alig bírtam követni, amit Hinaritól privát üziben kaptam a bossal kapcsolatban. Nekem ez így picit bonyi volt. Meg a drámázás a végén. @_@ Szóval vagy én vagyok buta, hogy nem értem, vagy fogalmam sincs, hogy miért haladunk ilyen lassan a bossokkal.
- A Hírmondót? Persze... olvastam a cikkedet Junnal. Szép lett, ügyesek vagytok. ^^ - nem én vagyok a célközönsége, de Kagura imádná például. S tiniként én is biztosan ezt a rovatot várnám a leginkább.
- Én csináltam aaa... Hű, szerinted ez tényleg aranyból van? *.* - nem, nem, és nem... az a haj borzalmas. Nem tehet róla az az újságíró, de tényleg nagyon nem áll jól neki az a kicsavart Elvis Presley haj. Száz éve vagy mikor még biztosan divatos volt, a mai popkultúra szerint viszont már ciki. Na nem mintha lett volna más választásom, hiszen bárhogyan is próbáltam lebeszélni, ő erősködött, hogy ilyen hajat szeretne. @_@ Pedig kisimítva meg levágva egészen emberi lenne. Így viszont még Lady Gagának se lenne szabad az utcára lépnie.
- Igen, olyasmit... növényekkel, hogy aztán jobb potionokat csinálhassak. tudod, állandó probléma, hogy nincs nyersanyagom. Receptem hiába így. Azt már észrevettem, hogy a gombák milyen helyeket szeretnek... Azt is megpróbáltam, hogy kispórolom az alapanyagokat, de éppen csak egy keveset belőlük. Azonban ez meg nagyon rontott a minőségen, így nem éri meg változtatni rajta. - ami Shuunak a szafari, az nekem a növényekkel való foglalkozás. Kertészetre eddig azonban csak egyetlen pontot tettem. Éppen azért, hogy alaposan kitanulhassam azt.
- Khmm... Na szóval. Mit szólnátok, ha a szokásos ütemtervet vinnénk? Egy gyors csata, aztán pedig növényezhetnénk. Huszonkettedik szintre jó lesz. ^^ - tudjátok, a szokásos... hiszen általában valamiért így szoktak kezdődni a találkáink. Emlékszem még arra a fura képességére, amivel arénázhat velem, így leadom az úgymond rendelést. Két szint előnyöm még így is van, de szerintem így is megbirkóznak vele.

- Na éppen ez az! Mindenkin csak karcolások estek... Azt hittem, sokkal komolyabb lesz az egész... közben meg alig kellett csinálnunk valamit. - helyeselek Shuuval, mintha az én gondolataimat mondta volna. Vagy valami ahhoz hasonlót. Egyáltalán fel sem tűnik, hogy ugyanúgy félbeszakítja magát, mint én, a riporter frizuráját illetően. De tényleg sokkal többet gondoltam a boss csatákról. Alaposan túlkészültem magam. Bár lehet, hogy jobb félni, mint megijedni.
- Gregant? - megvakarom picit a fejem búbját. Mintha hallottam volna ezt a nevet... de egyébként meg fogalmam sincs, hogy ki is lehet ő. Viszont eszembe jut az a kettő, akik semmit sem mondtak magukról. Mélységesen egyet értek Hinarival, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát, és nem kellett volna kiakadniuk, hiszen semmilyen információt nem osztottak meg magukról, viszont amikor kimentek a teremből, mondtak valami furcsát. Nem is tudom pontosan, mi lehetett az, amire céloztak.
Megrázom a fejemet, hogy nem ismerek semmiféle Yurihimét, sem pedig Biankát, viszont érdekel az, amit mondanak. A nyugati részen van valahol... szóval biztosan felkeresem majd egyszer, ha már magasabb a kertészkedésem.
- Nem számítottam jobb eredményre, de meg kellett próbálnom... Kész pazarlás így itemeket használni. De annak sincs értelme, ha csak gyűjtögetjük őket. - na igen, ez tényleg nagy probléma. Ráadásul a Liberators is csak T2-es alapanyagokat hoz a konyhára, amivel nem tudok sokat kezdeni.
- A saját szinteteken? De mégis az mekkora? Elég, ha azt mondod meg, mely számok között. - nyehh. Már megint nem fogom tudni legyőzni őket. Pedig annyira igyekeztem! T.T Már egy ideje többet beleadok, például az itemek megismerésébe, hogy ne történhessen meg az, ami a múltkor.

Yoshi... Ühümm... igen, azt hiszem, tőle vehettem a burkot. Már meséltek valamikor erről a Bye-Bie céhről, de még mindig nem találtam meg Aincrad céheinek listáján. Jó, azon a Liberators sem szerepe, de akkor is. Aztán újra eszembe jut, amit hallottam. Ha nem fizetünk nekik, akkor nem mondanak semmit... Hát elég furcsa üzleteik vannak. De ők tudják.
- Ühüm. - hümmögök kicsit, mint aki megértette. Pedig nem, legfeljebb csak kapiskálom ezt a dolgot. De talán annyira nem is lényeges.
- Ami azt illeti, a legtöbben elég rendesek voltak... Még a Hinari nevű lány is. Pedig azt hittem, szóval, tudod. - tényleg meglepett a fogadtatás, sokkal rosszabbra számítottam. De egy-két embert kivéve, mint például Yuichi, a legtöbben tiszta cukik voltak. De hogy nagyképűek-e? Azt nem tudom. A két Sayonarás tag viszont - mert úgy tűnik eddig, hogy azok lehetnek - biztosan az. Na persze, ők nem tudják, hogy én tudom, hogy lehet biztosan kijuttatni mindenkit ebből a játékból.
- Negyven. O.O - el sem tudom képzelni ezt. A játék legnagyobb bugja talán, hogy magasabb lehet a szinted, mint amennyi szint meg van nyitva. Ami azért elég ciki, így belegondolva. El sem tudom képzelni ezt a szintet... Noha fél éve még a húszast tartottam magasnak, akkor azért a legtöbb ember, akit ismertem, már elérte ezt a szintet. Így pedig ez nem is annyira nagy dolog. De a negyven... senkit nem ismerek ilyen magas szinttel. Vagy talán a frontosok többsége is ekörül mozog?
- Háááát jóóóóóó... - ez így elég fura, nem mondom. Elintézem a felszerelkezést, de a morálom máris csappant kissé. Majdnem kétszer magasabb a szintje az enyémnél, szóval semmi esélyem nem lesz. Ráadásul teljes életes kihívás. Nem akarok semmi rosszra gondolni. De még szerencse, hogy van egy burkom. Miután elintézem a felkészülést, elfogadom a kihívást. Majd pedig megpróbálom aktiválni a képességemet. Az új felszerelésem miatt valószínű, kicsit kisebb lesz rá az esélyem, mint eddig.

//Limit Breaker aktiválási próba - ha sikerül, +10% sebzés, amíg van páncél Shuun//

Shuukaku (Sebzés: 7, Pet sebzés 71, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Asuka (Sebzés: Z:99 / S:108 / P:117, Minden 3. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)

Hát... ami azt illeti, tényleg fura volt egy kicsit. Mármint, volt, akiket ismertem, s a többségük egész rendi volt. Sayával akkor sem beszéltem sokat, de vele nehéz is, mert valami nem stimmel azzal a lánnyal. Nem őszinte. Yuichi pedig, hát, van egy furcsa tekintete. Erről egy darabig azt hittem, hogy azért van, mert vörös indikátoros vagyok. De most már egyre inkább érzem azt, hogy igazából ő az, aki annyira megváltozott. Mintha az indikátorom színe csak kifogás lenne ahhoz, hogy így viselkedhessen velem. Nem mondott vagy tett semmi olyat, persze. De valahogyan mégis elérte, hogy éreztesse velem, hogy nem kedvel. Pedig régen más volt a helyzet.
- Most, hogy mondod, ez tényleg fura. - amennyire én tudom, Hinari egy bűnüldöző céh vezére. Természetesen egy privát üzenetben értesítettem őt arról, hogy meg kívánok jelenni a következő bosson, s megelőlegeztem azt, amit addig még soha senki. Megosztottam vele az adataimat. Ennyi, úgy hiszem, elég volt ahhoz, hogy a bizalmába férkőzzek. Éppen annyira, hogy a bosson értékes lehessek, hiszen tényleg nincs ezzel más célom. De abban is lehet valami, amit Shuu mond.
- Lehet, hogy akkor nem bánom, hogy kihasználjanak, ha továbbra is ilyen kedvesek velem. ^^" - tényleg kevés részem volt ebben mostanában. De valamiért általában sikerült az ellenkező hatást kihoznom másokból. Ezt pedig élvezem. Ugyan, senki sem gondolhatja komolyan, hogy aki idebent meghal, az odakint is! De ez az egész, ez olyan, mintha egy teszt lenne a saját életemről. Ha jól teljesítek, akkor a való életben is elérhetem a céljaimat.
A képességemet jelző ikon nem jelenik meg, ehelyett a sárkány megelőz engem támadásával. Azonnal feltűnik, hogy egyáltalán nem olyan gyorsak, mint régen. Jobban mondva, nem ők lettek lassabbak, hanem én lettem elég gyors ahhoz, hogy időben tudjak reagálni. Ez persze még kevés, de igazából nem is számítottam másra.
Az is feltűnik, hogy sokkal inkább összhangban vannak, mint ezelőtt valaha is. Ez már a sokadik mérkőzésünk egymás ellen. A szintemet megmásfélszereztem, amióta először megküzdöttünk egymással. Szóval eléggé lekövethették, hogyan is fejlődök. Egyúttal azonban olyanra még nem került sor, hogy Timidus ne adott volna utasítást Shuunak. Még ha ezek nagy része nem is verbálisan történt, a jelek láthatóak, egyértelműek voltak.
Elég egyértelmű, hogy a nap világítását lehet a leginkább kihasználni a sík terepen, de ezt viszont már későn észlelem. Ugyan egy pillanatra eltakarják előlem a napot, ezt ezután a páncél pontjaim csökkenése követi sorban. Éppen csak egy picike ezüst csíkocska maradt... pedig nem is olyan régen szereztem be az új cuccokat. A fejemet ért ütést nem hagyom annyiban, s megmarkolom a Hentest mindkét kezemmel. Elég szomcsi, hogy még mindig nincs jobb fegyverem. Megpróbálok Timidus útjából kikerülni, majd frontális támadást indítok az idomár felé, teljes testfelületére célozva a hatalmas, súlyos fegyverrel. Ha pedig egy kis szerencsém van, a képességem is működhet, talán.

Valami nem igazán stimmel, hiszen eskü, nem értek hozzám egy ujjal sem! Mégis, az a picike kis páncélcsík is letolódik, aminek nem igazán örülök így. Legalább Shuuékról is lekerül a páncél, valamint az életük is elég szépen megcsappan. Na persze, ez még kevés lesz... Mondhatni, szerencsém volt. Hiszen továbbra is legalább 15 szint lehet közöttünk.
Magas akrobatikával nem csak én rendelkezem, ami már az Arénában is feltűnt. Shuuék viszont egészen másképpen használják azt, mint én. Az ő esetükben nem kezdek el bohóckodni a magassarkú cipellőm tudásával, éppen elég volt Aysét provokálni vele, de nála ezt nevezzük afféle motivációnak inkább. :3 Felhörpintek egy Mini Potit a gondolatra, hiszen a poti és méreg készletem most nem áll rendelkezésre, nyersanyag hiány miatt. Ez az utolsó megmaradt mini potim, és már régóta várom az alkalmat, hogy elfogyaszthassam. Saját készítés. :3
Szóval, Timidusék cirkuszi bemutatót tartanak nekem. El kell ismernem, hogy tényleg nagyon menő, amit letolnak. :3 A levegőben siklanak, Shuu pedig leereszti a sípot, amivel már nem először találkozom. Channak is ilyenje van, ugyebár. Ha a földre vetődöm, azzal ugyan könnyedén kitérhetnék előle, akkor viszont elszalasztom a lehetőségemet a támadásra. Hagyom tehát, hogy hozzám érjen a síp, s kivárom, hogy elég közel érhessenek. A sárkány nem elég nagy ahhoz, hogy mind a kettőnket felemeljen, ugyanis. A Hentest átrakom az egyik kezembe, hogy a másik szabad lehessen.
Első mancsaival megfogja a vállaimat, s apró polygon sebeket képez rajtam ott, ahol hozzám ér. A hátsó lábaira viszont már figyelek, hiszen hasonlóra számítottam onnan. Szabad kezemmel belekapaszkodok a hátsó lábaiba, így azokkal nem tud megsebezni. A súlyemelésem arra nem elég, hogy a földnek szegezzem mindkettőt - csak ha Shuu nem ülne a hátán - , de a szorítás épp elég ahhoz, hogy meggátoljam a repülésben. Ha csak egyszer kiugrasztom a lendületből, a repülésnek vége. Valószínűleg most is ez történhet, hacsak nem tudnak valamit kitalálni. Mindenesetre a másik kezemet, melyben a fegyvert tartom, meglendítem, s megpróbálom megcsapni vele az idomárt. Ha továbbra is Timidus hátán marad, valószínű, eltalálom. Ezután engedem csak el őt, talán egy picit nagyobb lendülettel, hiszen fárasztó dolog egy sárkányt markolászni, ami épp ki akar repülni a kezeidből. Talán sikerülhet a földnek is csapnom a sárkányt.
108 sebzés
80 HP

Sikerül elérnem, hogy Shuut leszedjem Timidus hátáról, azonban igazából ez volt a legjobb dolog is, amit tehetett. Minimális volt így a kockázata annak, hogy Timidussal ketten jobban megsérülnek, s a sárkány is könnyebben ki tud szabadulni a szorításom elől.
Arra azonban nem kerül sor, hogy sikerülhessen leráznom magamról a sárkányt. Megpróbálom súlyemeléssel elhajítani a már repülni sem szándékozó hüllőt, így pedig máris kevesebb gondom lenne, azonban ez nem jön össze úgy, ahogyan akartam. Igazából valóban ez volt a legjobb dolog, amit Timidus tehetett. Nem enged el, sőt, inkább még jobban rám tapad. Mintha magamra öntöttem volna véletlenül egy csomó madárkaját, és végigsétáltam volna a városi parkban, hogy szárnyas patkányok (galambok... mert azok tényleg patkányok, csak szárnyuk is van, meg csőrük) prédája legyek.
Valami furcsa csiripelést hallat a sárkány, vagy nem is tudom, minek nevezhessem. Egyszer, régen láttam egy videót a youtube-on, valami klik nyelvről. Na, ez is hasonló ahhoz. Persze úgy hiszem, hogy csak mérges, vagy valami, s meg sem fordul a fejemben, hogy ez az értelmes kommunikáció módja lenne náluk. o.o Hiszen az teljesen abszurd lenne. Mindenesetre nem is foglalkozom vele többet, hiszen komolyabb probléma a lassan-lassan vörösbe átcsorduló életcsíkom. Az a mini poti nem sokat dobott rajta, de tényleg elég gázosak a tartalékaim növények terén... szóval nem tudok mit csinálni. :S
A Timidussal való viaskodás leterhel annyira, hogy ne tudjak támadni. A legjobb, amit tehetek, hogy megpróbáljam ezúttal a magam előnyére fordítani a terepet. Nem számítok győzelemre, csak hatalmas szerencsével. Amit talán még megfordíthatok a javamra. Éppen ezért én magam is megfordulok, úgy, hogy a nap ezúttal Timidust vakítsa el. Ha csak egy pillanatra el tudom érni, hogy elvonja a figyelmét a rikító fénysugár, akkor talán még lesz pont annyi időm, hogy megtámadhassam az idomárt.

Pihikör
HP: 9

Ha most nem azzal tölteném a pihenőkörömet - hiszen mi is az a pihenőkör :roll: - , akkor most minden bizonnyal elővadásznám a napszemüvegem az inventorym mélyéről. Valahol megvan még a Gullwings szimbólum, ezt viselve ugyanis rendszeresen süttettük a hasunkat a napon, kiélvezvén, hogy itt a nap gyönyörűen, egyenletesen barnít. A napszemüvegnek azonban itt most más célja lenne, leszámítva az erős napfényt persze, amivel szembesíteni próbálom Timidust. Ugyanis tizenöt szintkülönbség ellenére kihívás vagyok a sárkánynak. Tizenöt szint hátránnyal! Shuu életcsíkja éppen csak nem kerül pirosba, de igazság szerint nem sok híja van.
Persze azt is látom, hogy ebből győztesen még mindig nem fogok tudni kikerülni. Én nem értek a sárkányokhoz, sohasem foglalkoztam ilyen mitológiákkal, így nem tudom, milyen szeme van Timidusnak. Én ugyanis képtelen vagyok nem emberként gondolkodni, hiszen ebbe a testbe születtem bele.
Timi szárnyai eltakarják előlem a napot, s egészen olyan, mintha be akarna bábozódtatni. Akkor lehet, hogy tényleg pillangó leszek. *.* Na persze, az egésznek más célja van inkább, lévén harci helyzet áll fent, így inkább a hárításra próbálok koncentrálni. Nincs annyi helyem, hogy kiférhessek a szárnyak takarásából, ráadásul erőszakkal visszatart. Ha pedig mégis találnék egy rést, akkor nem tudnék a védelmemre koncentrálni.
Végül aztán kivárom, hogy széttárja ismét a szárnyait, hiszen biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. Fogást váltok a Hentesen, szemeimmel pedig előre hunyorítok, amikor megérzem a szárnyak mozgását. A nap fénye így nem vakít el száz százalékosan. Ehelyett...
Ehelyett valami fura, rózsaszín buborékot tolnak a képembe, ami aztán bele is ragad a hajamba. O___O Nem, nem, nem, NEM, NEM! TT___________TT Pedig csak tegnap csináltam meg! Tudjátok, mennyi munka van abban, hogy a textúrájában ne tűnjön fel semmilyen ismétlés? TT____TT
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! - olyan sikolyt hallatok, mintha a 90-es évek valamelyik horror klasszikusából léptem volna ki sikolykirálynőként. Sarah Michelle Gellar megirigyelné azt, amit most produkálok. S biztosan meg is értené a reakciómat. :(
- A hajam! A hajam! Brühühhűűűűű... T.T - gyakorlatilag megfeledkezem arról, hogy 9 HP-m maradt, illetve mostanra már semmi sem. Mert nem érdekel. Senki sem nyúlkálhat a hajamhoz... Na jó, Shuu nem ért hozzá, de akkor is. :(
- Le kell vágni? Ugye nem kell levágni? Nehem akaharohooom, hogy báhááárki így lá-lá-láhásson... :( Ezt most miééééééért? TT________TT - s már szaladnak is a könnyek. Érzelmileg nagyon megrenget, ha valami baj van a hajammal. Egyszer például Rin elrontotta a hajfestésemet, mert be voltunk gombázva, s egy hétig nem is szóltam hozzá a lányhoz. Nyuff... én nem ezt érdemlem. :(