Fermaus V. Chaser

Név: Fermaus V. Chaser (Chaser néven szereti, ha szólítják)
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 19

Kinézet: Majdnem vállig érő éjfekete, égnek álló tüskés haj és tengerkék szemek. A bőre világos de nem tejfehér. Magas és izmos testalkatú ám nem nagydarab, inkább szálkás. Nagyjából 180cm és 75 kg.

Jellem: Egy kedves ám távolságtartó egyén. Szereti a vallásos és mitikus dolgokat ezért is játszik ehhez hasonló játékokkal és ez a fajta rajongása a személyiségére is kiül, igencsak komolyan tudja venni a harci helyzeteket. Nyers természet, ami annyiban áll, hogy bárkinek a szemébe mondja a véleményét, úgy ahogy az-az ő fejében megfogalmazódott, a tipikus „ami a szívén az a száján” típus, nem törődik azzal, hogy ha megsért valakit. Ha egyedül van, akkor gyakran látni, hogy a távolba réved vagy üveges tekintettel a földet bámulva mereng, de sosem beszél magáról vagy a gondolatairól, viszont nagyon érdekli minden, ami másokkal történik. Élvezi a harcot és néha túlságosan is komolyan veszi, minden ellenségét túl akarja szárnyalni és élvezi a gyilkolást. (legyen az másik játékos vagy szörnyeteg)

Képesség:
Hundren blades/ Száz penge: Chaser megragadja, a pallosát mind két kezével majd többször lesújt az ellenségére. Mindegyik vágása átlós irányú és egyre gyorsuló tempóban kezd el vágni, végül felugrik és a pallosával függőlegesen lesújtva végez a mozdulatsorral.

Nem szeretek mesélni magamról, ám ha röviden össze kellene foglalni a játék előtti életem, akkor talán így nézne ki. Egy elég jómódú családban éltem, nem volt sem túl unalmas, sem túl izgalmas a gyerekkorom. Egyetlen nővérem volt, akivel nem túl jó a kapcsolatom, de a szüleinknek igyekeztük ezt nem kimutatni. Önvédelmet tanultam és heti három alkalommal jártam konditerembe aminek köszönhetően elég jó testalkatra és egészséges testre tettem szert. Jól, kijöttem az emberekkel, de nem engedtem senkit sem közel magamhoz, ha valaki érdeklődött a lelki dolgaimról mindig eltereltem a témát úgy, hogy én kezdtem el őt kérdezgetni. Nagyon érdekelnek az emberek, szeretem elhallgatni őket, majdnem annyira, mint amennyire a vallási és mitológiai dolgokat szeretem. Pont emiatt kezdtem el MMO-zni, a történet és az izgalom miatt, sosem a játék mikéntje érdekelt, hanem a háttérben húzódó történet. Egyszer egy weboldalon böngésztem mikor megpillantottam, hogy a napokban egy forradalmian új MMO fog kijönni. Egy úgynevezett Nerv Gear nevű berendezéssel működik, ami tulajdonképpen egy sisak volt. Ezzel a sisakkal lehetett belépni a játékban és olyan volt mintha mi magunk élnénk át mindazt, ami a világban zajlik. Amint erről értesültem nekem sem kellett több. Megtudtam, hogy a játékot csak limitált számban forgalmazzák, összesen 10 ezer darabot gyártanak belőle. A PC boltok előtt már kígyóztak a sorok mikor odaértem és sikerült megvennem a játékot. Nem az elsők között voltam ott a boltban, de nem is az-az ember voltam, aki utolsónak még valamilyen szerencse folytán megkapta a végső példányt, hanem szépen az aranyközépúton tudtam megszerezni a játékot. Amint hazaértem feltelepítettem és fel is tettem a Nerv Geart. Furcsálltam, amikor az utasításokat adott, hogy a tökéletes működés érdekében érintsem meg a testem különböző pontjait és különböző mozgásokat kellet, végeznek, de nem zavart, sőt épp ellenkezőleg az izgalom miatt teljesen fel voltam pörögve. Amikor sikeresen beléptem a játékba egy hatalmas városban találtam magam. A világ lenyűgöző volt és valóban úgy éreztem, hogy a része vagyok, minden, amit megtapintottam valósnak tűnt. Egy hatalmas főtéren voltam rengeteg másik emberrel, akik ugyanígy be voltak zsongva, mint én. Elkezdtem felfedezni a várost szép apránként, majd amikor meguntam akkor jobbnak láttam kijelentkezni a játékból, mondván hogy elég volt ennyi izgalom mára. Az események azonban nem úgy alakultak, ahogy azt elvártam volna. A kijelentkezés menüpont eltűnt és nem tudtam mit tegyek, nem tudtam kilépni a játékból. Kissé összezavarodtam a történtek miatt mikor egy kényszerített teleportálással ismét a téren találtam magam ahol számtalan másik játékos volt. Mindenki össze volt zavarodva és néhányan még sikoltozni is kezdtek, mivel nem lehetett elhagyni a teret. Ekkor az ég elvörösödött és megjelent előttünk egy fickó, aki magát a játékmesternek titulálta. Elmondta, hogy a kilépés menüpont hiánya nem hiba, hanem szándékos funkció és hogy ez az ő világa, amit ő irányít, továbbá ha ki akarunk innen jutni, akkor végig kell vinnünk a játékot. Ha megpróbáljuk levenni a Nerv Geart vagy meghalunk a játékban, akkor valóban meghalunk. Mindenki elkezdett pánikozni, nem is lepett meg hisz minden ember szánalmas kis féregnek érzi magát, ha ilyen helyzetbe kerül, mindenki félt a haláltól, még én is, csupán annyiban különböztem az itt levők 80%-tol hogy nem kezdtem szánalmasan visítozni a félelemtől. A játékmester adott nekünk egy tükröt, amit felhasználva képessé váltunk arra, hogy a valódi énünket helyezzük a karakterünk helyére, úgy néztem ki, mint az igazi világban, csak páncélzattal és egy pallossal felszerelve persze. Sokakat sokkolt ez a látvány, sok bolond ember, aki eddig szerelmes ölelésben bújt egymáshoz ráébredt, hogy a pár női fele a valóságban férfi és így tovább. Az erőtér, amely megakadályozta, hogy elmenjünk eltűnt, mindenki szabadon mozoghatott és élhetett ebben az új világban. Elhagytam a főteret és a mezők felé vettem az irány mosolyogva, végre egy izgalmas mitikus világ közepébe csöppentem. Vajon milyen kalandok várnak majd rám?