KezdőlapTina Sprout
2 posters
1 / 1 oldal
Tina Sprout
by Tina Sprout Szer. Feb. 11 2015, 10:42
Név: Tina Sprout
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 10
Kinézet:
145 cm magasságommal és 34 kg-os súlyommal nem igazán tűnök ki a tömegből. Általában mindenki magasabb nálam, de nekem ez így pont megfelel. A hajam félhosszú, szőke és az elől lévő két tincsben, kék csattok vannak. Szóval teljesen átlagos. Nagy, világoskék szemeim vannak, amik ha sírok elkezdenek csillogni. A ruháim kicsit furcsák, de nekem tetszenek. Általában egy kék, térdig érő ruha van rajtam, amit fehér csipkék díszítenek. Van rajtam egy kicsi, kék cipő, és egy hosszú zokni.
Jellem:
Általában szomorú, csöndes, visszahúzódó, félénk lánynak jellemezném magam. Ez annak is köszönhető, hogy egy árvaházban nőttem fel és ott nem kaptam valami jó nevelést. Folyton megvertek a nagyobbak, ha elmondtam a véleményem. És a felnőttek akik neveltek, hiába kértem, soha nem védtek meg. Senki sem akart velem barátkozni, mert mindentől féltem, és folyton csak sírdogáltam. Ezért inkább csöndben maradok és nem keresem a társaságot, ha valami utasítást kapok , megcsinálom szó nélkül.
Képességek:
Spark - Szikra
Ha a játékos alkalmazza ezt a képességet, az egyik kése elkezd szikrázni. Ennek a késnek 40% esélye van a sebzés megduplázására azon a körön belül melyben használta. Ha nem duplázza meg a sebzést feltölt +5 életet. (Ha megduplázza akkor pedig marad úgy az életcsíkja, ahogyan a képesség bekapcsolása előtt volt.)
Lehűlési idő: 3 kör
Előtörténet:
10 éve egy kis faházban láttam napvilágot. Elég szegény család voltunk, de a szüleim arra tanítottak, hogy mindig mosolyogjak. Amikor nem volt mit ennünk és csak egy száraz kenyérszelet volt a szekrényben, a szüleim azt is nekem adták, hogy ne legyek annyira éhes. Ők éheztek, de még akkor is mosolyogtak. Talán 5 éves lehettem mikor édesanyám, egy gyilkosság áldozata lett. Sajnos még a temetésre se volt pénzünk, így apu és én a saját kezünkkel temettük el anyát. Anyám halála nagyon megviselt mindkettőnket. Én minden nap csak ültem anyám sírjánál és sírtam, apám pedig az alkoholhoz fordult segítségül. Ami volt kevés pénzünk, mindet az alkoholra költötte. Egy hideg téli estén apám odajött hozzám, s így szólt:
- Vigyázz magadra kislányom, és ne feledd... Mindig mosolyogj! - Elsőnek nem értettem az egészet, de másnapra minden világos lett. Édesapámat reggel holtan találtam a kertben, egy késsel a kezében. Mikor megláttam könnybe borult a szemem, gyorsan szaladtam a szomszéd nénihez segítségül, de ő csak a mentőket hívta. Azóta nem tudom mi lehet apámmal, mert másnapra engem elvittek egy közeli árvaházba. Ott szörnyű körülmények között nőttem fel. Naponta vagy háromszor megvertek, pedig nem tettem semmit, csak el mondtam a véleményemet. De akármennyire is fájt én mindig csak mosolyogtam, egészen 7 éves koromig. Ebben a korban döbbentem rá, hogy hiába mosolygok, nincs semmi értelme. A gyerekek már kezdték azt hinni, hogy mazoista vagyok, hogy mindig mosolygok, akkor is ha megvernek. Egy barátnőm volt az árvaházban, de őt örökbe fogadták, szóval egyedül maradtam. Attól a perctől kezdve soha nem mosolyogtam. Kezdtem nagyon visszahúzódó lenni, így a mindennapjaim avval teltek, hogy a szobámba kuporgok, és ha néha kimegyek, megvernek. De ez egy napon megváltozott. Egy hűvös őszi délután volt... Egy öreg néni sétált be az árvaházba, s adott néhány gyereknek csokit. Hallottam a nagy örvendezést ezért kikukucskáltam az ajtón. A néni egyből észrevette, majd odasétált hozzám, és így szólt hozzám:
- Miért vágsz ilyen szomorú arcot? - Kérdezte. Én csak csendben álltam és néztem rá, majd rácsuktam az ajtót. Aznap estefelé, közölték a nevelők, hogy pakoljam a cuccaimat, mert örökbe fogadtak. Ideges arccal pakoltam a szatyorba a kopott, régi ruháimat. Egy fél órával később kiderült, hogy az a öreg néni fogadott örökbe. Nem repdestem az örömtől túlzottan... Egy kis idő után megérkeztünk a házához. Körbevezetett, majd a szobámban hagyott. Ott én kipakoltam és furcsán néztem körbe, ugyanis akkor láttam először tévét. A néni bevezette, hogy minden reggel, délben és este ki kell mennem az ebédlőbe enni. Egy hétig nem szóltam hozzá, de utána megtörtem... Nagyon jóban lettünk a nénivel és minden nap együtt néztük a tévét. Egy napon, a tévében láttam egy Nerve Gear nevezetű játékot, melyet a másik utcán lévő boltban árultak. Soha nem kértem semmit a nénitől, és úgy éreztem itt az alkalom. Megkértem a nénit, hogy vegyünk egy Nerve Geart. Természetesen beleegyezett. Másnapra már a kezeim között tartottam. Iszonyúan boldog voltam, de még ilyenkor se mosolyogtam. Szaladtam be vele a szobámba kipróbálni, de nem igazán tudtam, hogy, hogyan kell. Rohantam ki a szobából egyedül, majd vissza a nénivel. Segített felszerelni és elmondta, hogy mit, hogy kell. Így kezdődött is a játék. Elsőnek kasztot kellett választani, de nem igazán tudtam melyik, mit jelent. Ezért nekiálltam a számolásnak, "...cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre, fuss." a "fuss" végül az "Árnyharcos" nevezetű kasztra jutott. Ezután megcsináltam azt, hogy, hogyan nézzek ki. Majdnem úgy nézett ki, mint én, csak sokkal magasabb volt. És a beállításokkal, vagy nem is tudom minek nevezzem, készen voltam. Egyszer csak a főtéren találtam magam. Láttam a sok új játékost. Egy nálam idősebb férfi odajött hozzám és megkérdezte:
- Egy ilyen kislány miért játszik egy durva, harcolós játékkal? - Ez egy kicsit megsértett, mert ugyebár mindenkinek joga van bármilyen játékkal játszani, de inkább csöndben maradtam. Hamar hátat fordítottam, és elindultam. Addig mentem amíg ki nem értem a városból, nehogy belefussak még egy ilyen emberbe. 10 perc sétálás után láttam valami zöldet, ezért elkezdtem futni. Egy mező volt, ami teli volt vaddisznókkal. Hát, úgy gondoltam, hogy "Próba, szerencse." nekifutottam az állatnak, a két késemmel. Azt hittem meg tudom ölni, de nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem. Amint megvágtam a késemmel, a vaddisznó nekem futott. Elkezdtem menekülni, de a vaddisznó gyorsabb volt nálam és leterített. Pár másodperccel később vaddisznó visítás hangot hallottam. Hátra próbáltam nézni, hogy mi történt, de nem láttam semmit, az előttem álló disznótól. Később ember futás hangot hallottam, majd egy nagyon közeli visítást. Megölte azt a vaddisznót ami leterített, gyorsan felálltam és meg akartam köszöni, de kicsit kiakadtam. Az a férfi állt előttem aki, még a főtéren beszólt. Hátat fordítottam, és visszaindultam a főtérre, hogy majd ott kilépjek. De hirtelen elteleportálódtam, néztem magam elé, gondolva, hogy "Mi lesz?". Hirtelen a főtéren találtam magam, egy csomó emberrel rajtam kívül. Majd hirtelen az ég vörös színbe borult és megjelent egy fura alak az égben. Később kiderült, hogy ő a játék készítője, Kayaba Akihiko. Halkan megkérdezte tőlem egy férfi:
- Miért van itt a játék készítője? - Én inkább csöndben maradtam, mert fogalmam sem volt az egészről. Nah, de mindegy Kayaba bácsi elkezdte a mondandóját. Elmondta, hogy a kilépés gomb hiánya nem játékhiba, amivel én csak most szembesültem. Gyorsan megnyitottam a menüt és megnéztem, hogy igaz-e amit mond. Sajnos igaz volt, szóval egy kicsit kiakadtam. Majd Kayaba bácsi folytatta azzal, hogy elmondta azt, hogyha a játékban meghalunk, igazából is végünk. Nah, nekem itt tört el a mécses... A földre kuporodva elkezdtem sírni. De ez még nem volt minden, azt is mondta, hogy csak úgy szabadulhatunk, ha kivisszük mind a 100 szintet. Felpillantottam, mikor meghallottam azt a szót, hogy "ajándék". Ugyanis azt mondta, hogy egy kis ajándékot rejtett el az inventoryba. Majd ismét gyönyörű kék színbe borult az ég, és Kayaba Akihiko eltűnt. Megnéztem mi az a bizonyos "ajándék", egy tükör volt. Gyorsan elővettem és megnéztem. A tükörben nem a karakteremet láttam, hanem saját magam. Ismét kicsi lettem, ami kicsit ciki volt. Elhatároztam, hogy én is azok között leszek akik eljutnak a 100-as szintig. Kiszemeltem egy lányt aki egy másik város felé tartott és elkezdtem követni.
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 10
Kinézet:
145 cm magasságommal és 34 kg-os súlyommal nem igazán tűnök ki a tömegből. Általában mindenki magasabb nálam, de nekem ez így pont megfelel. A hajam félhosszú, szőke és az elől lévő két tincsben, kék csattok vannak. Szóval teljesen átlagos. Nagy, világoskék szemeim vannak, amik ha sírok elkezdenek csillogni. A ruháim kicsit furcsák, de nekem tetszenek. Általában egy kék, térdig érő ruha van rajtam, amit fehér csipkék díszítenek. Van rajtam egy kicsi, kék cipő, és egy hosszú zokni.
Jellem:
Általában szomorú, csöndes, visszahúzódó, félénk lánynak jellemezném magam. Ez annak is köszönhető, hogy egy árvaházban nőttem fel és ott nem kaptam valami jó nevelést. Folyton megvertek a nagyobbak, ha elmondtam a véleményem. És a felnőttek akik neveltek, hiába kértem, soha nem védtek meg. Senki sem akart velem barátkozni, mert mindentől féltem, és folyton csak sírdogáltam. Ezért inkább csöndben maradok és nem keresem a társaságot, ha valami utasítást kapok , megcsinálom szó nélkül.
Képességek:
Spark - Szikra
Ha a játékos alkalmazza ezt a képességet, az egyik kése elkezd szikrázni. Ennek a késnek 40% esélye van a sebzés megduplázására azon a körön belül melyben használta. Ha nem duplázza meg a sebzést feltölt +5 életet. (Ha megduplázza akkor pedig marad úgy az életcsíkja, ahogyan a képesség bekapcsolása előtt volt.)
Lehűlési idő: 3 kör
Előtörténet:
10 éve egy kis faházban láttam napvilágot. Elég szegény család voltunk, de a szüleim arra tanítottak, hogy mindig mosolyogjak. Amikor nem volt mit ennünk és csak egy száraz kenyérszelet volt a szekrényben, a szüleim azt is nekem adták, hogy ne legyek annyira éhes. Ők éheztek, de még akkor is mosolyogtak. Talán 5 éves lehettem mikor édesanyám, egy gyilkosság áldozata lett. Sajnos még a temetésre se volt pénzünk, így apu és én a saját kezünkkel temettük el anyát. Anyám halála nagyon megviselt mindkettőnket. Én minden nap csak ültem anyám sírjánál és sírtam, apám pedig az alkoholhoz fordult segítségül. Ami volt kevés pénzünk, mindet az alkoholra költötte. Egy hideg téli estén apám odajött hozzám, s így szólt:
- Vigyázz magadra kislányom, és ne feledd... Mindig mosolyogj! - Elsőnek nem értettem az egészet, de másnapra minden világos lett. Édesapámat reggel holtan találtam a kertben, egy késsel a kezében. Mikor megláttam könnybe borult a szemem, gyorsan szaladtam a szomszéd nénihez segítségül, de ő csak a mentőket hívta. Azóta nem tudom mi lehet apámmal, mert másnapra engem elvittek egy közeli árvaházba. Ott szörnyű körülmények között nőttem fel. Naponta vagy háromszor megvertek, pedig nem tettem semmit, csak el mondtam a véleményemet. De akármennyire is fájt én mindig csak mosolyogtam, egészen 7 éves koromig. Ebben a korban döbbentem rá, hogy hiába mosolygok, nincs semmi értelme. A gyerekek már kezdték azt hinni, hogy mazoista vagyok, hogy mindig mosolygok, akkor is ha megvernek. Egy barátnőm volt az árvaházban, de őt örökbe fogadták, szóval egyedül maradtam. Attól a perctől kezdve soha nem mosolyogtam. Kezdtem nagyon visszahúzódó lenni, így a mindennapjaim avval teltek, hogy a szobámba kuporgok, és ha néha kimegyek, megvernek. De ez egy napon megváltozott. Egy hűvös őszi délután volt... Egy öreg néni sétált be az árvaházba, s adott néhány gyereknek csokit. Hallottam a nagy örvendezést ezért kikukucskáltam az ajtón. A néni egyből észrevette, majd odasétált hozzám, és így szólt hozzám:
- Miért vágsz ilyen szomorú arcot? - Kérdezte. Én csak csendben álltam és néztem rá, majd rácsuktam az ajtót. Aznap estefelé, közölték a nevelők, hogy pakoljam a cuccaimat, mert örökbe fogadtak. Ideges arccal pakoltam a szatyorba a kopott, régi ruháimat. Egy fél órával később kiderült, hogy az a öreg néni fogadott örökbe. Nem repdestem az örömtől túlzottan... Egy kis idő után megérkeztünk a házához. Körbevezetett, majd a szobámban hagyott. Ott én kipakoltam és furcsán néztem körbe, ugyanis akkor láttam először tévét. A néni bevezette, hogy minden reggel, délben és este ki kell mennem az ebédlőbe enni. Egy hétig nem szóltam hozzá, de utána megtörtem... Nagyon jóban lettünk a nénivel és minden nap együtt néztük a tévét. Egy napon, a tévében láttam egy Nerve Gear nevezetű játékot, melyet a másik utcán lévő boltban árultak. Soha nem kértem semmit a nénitől, és úgy éreztem itt az alkalom. Megkértem a nénit, hogy vegyünk egy Nerve Geart. Természetesen beleegyezett. Másnapra már a kezeim között tartottam. Iszonyúan boldog voltam, de még ilyenkor se mosolyogtam. Szaladtam be vele a szobámba kipróbálni, de nem igazán tudtam, hogy, hogyan kell. Rohantam ki a szobából egyedül, majd vissza a nénivel. Segített felszerelni és elmondta, hogy mit, hogy kell. Így kezdődött is a játék. Elsőnek kasztot kellett választani, de nem igazán tudtam melyik, mit jelent. Ezért nekiálltam a számolásnak, "...cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre, fuss." a "fuss" végül az "Árnyharcos" nevezetű kasztra jutott. Ezután megcsináltam azt, hogy, hogyan nézzek ki. Majdnem úgy nézett ki, mint én, csak sokkal magasabb volt. És a beállításokkal, vagy nem is tudom minek nevezzem, készen voltam. Egyszer csak a főtéren találtam magam. Láttam a sok új játékost. Egy nálam idősebb férfi odajött hozzám és megkérdezte:
- Egy ilyen kislány miért játszik egy durva, harcolós játékkal? - Ez egy kicsit megsértett, mert ugyebár mindenkinek joga van bármilyen játékkal játszani, de inkább csöndben maradtam. Hamar hátat fordítottam, és elindultam. Addig mentem amíg ki nem értem a városból, nehogy belefussak még egy ilyen emberbe. 10 perc sétálás után láttam valami zöldet, ezért elkezdtem futni. Egy mező volt, ami teli volt vaddisznókkal. Hát, úgy gondoltam, hogy "Próba, szerencse." nekifutottam az állatnak, a két késemmel. Azt hittem meg tudom ölni, de nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem. Amint megvágtam a késemmel, a vaddisznó nekem futott. Elkezdtem menekülni, de a vaddisznó gyorsabb volt nálam és leterített. Pár másodperccel később vaddisznó visítás hangot hallottam. Hátra próbáltam nézni, hogy mi történt, de nem láttam semmit, az előttem álló disznótól. Később ember futás hangot hallottam, majd egy nagyon közeli visítást. Megölte azt a vaddisznót ami leterített, gyorsan felálltam és meg akartam köszöni, de kicsit kiakadtam. Az a férfi állt előttem aki, még a főtéren beszólt. Hátat fordítottam, és visszaindultam a főtérre, hogy majd ott kilépjek. De hirtelen elteleportálódtam, néztem magam elé, gondolva, hogy "Mi lesz?". Hirtelen a főtéren találtam magam, egy csomó emberrel rajtam kívül. Majd hirtelen az ég vörös színbe borult és megjelent egy fura alak az égben. Később kiderült, hogy ő a játék készítője, Kayaba Akihiko. Halkan megkérdezte tőlem egy férfi:
- Miért van itt a játék készítője? - Én inkább csöndben maradtam, mert fogalmam sem volt az egészről. Nah, de mindegy Kayaba bácsi elkezdte a mondandóját. Elmondta, hogy a kilépés gomb hiánya nem játékhiba, amivel én csak most szembesültem. Gyorsan megnyitottam a menüt és megnéztem, hogy igaz-e amit mond. Sajnos igaz volt, szóval egy kicsit kiakadtam. Majd Kayaba bácsi folytatta azzal, hogy elmondta azt, hogyha a játékban meghalunk, igazából is végünk. Nah, nekem itt tört el a mécses... A földre kuporodva elkezdtem sírni. De ez még nem volt minden, azt is mondta, hogy csak úgy szabadulhatunk, ha kivisszük mind a 100 szintet. Felpillantottam, mikor meghallottam azt a szót, hogy "ajándék". Ugyanis azt mondta, hogy egy kis ajándékot rejtett el az inventoryba. Majd ismét gyönyörű kék színbe borult az ég, és Kayaba Akihiko eltűnt. Megnéztem mi az a bizonyos "ajándék", egy tükör volt. Gyorsan elővettem és megnéztem. A tükörben nem a karakteremet láttam, hanem saját magam. Ismét kicsi lettem, ami kicsit ciki volt. Elhatároztam, hogy én is azok között leszek akik eljutnak a 100-as szintig. Kiszemeltem egy lányt aki egy másik város felé tartott és elkezdtem követni.
A hozzászólást Tina Sprout összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 16 2015, 15:01-kor.
Tina Sprout- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 5
Join date : 2015. Feb. 11.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Tina Sprout
by Kayaba Akihiko Pént. Feb. 13 2015, 19:30
Szia!
Bocsi a késői válaszért, de a képességed kérlek egyeztesd Kleinnel.
Bocsi a késői válaszért, de a képességed kérlek egyeztesd Kleinnel.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Tina Sprout
by Kayaba Akihiko Kedd Feb. 17 2015, 17:43
Szia!
Az előtörténetet elfogadom. (Bocsi a késésért.)
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit az árnyharcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom. (Bocsi a késésért.)
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit az árnyharcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.