Second Life Kristálybolt

- Halihó! - lép be a kristályboltba egy mosolygós fiú. Már jó előre felkészítették, hogy itt lehet ilyen laza stílusban kommunikálni, úgyhogy bátorkodik kötetlen csevejbe bocsátkozni. Itt most nem kell jópofizni a vevőkkel, mert ő maga a vevő. Jobban mondva Anat főnökúr. Szigorúan megeskették, hogy nem árulhatja el ki a megbízója, szimplán magánemberként kell vásárolnia. Mivel zöld indikátora van a fiúnak, ezért nem is kelthet gyanút, pláne nem abban az oktondi Taidanában. Valami lappangó turpisságot sejt a cukrászok gyöngye, de nem mert nyíltan rákérdezni, hogy miért nem maga intézi a vételt a macskás kovács, mint ahogyan mindig is szokta. Belépve a boltba először körbevizslatja a kínálatot és az árlistát, de igazság szerint nagyon is tudja, hogy miért küldték. A majmot keresi tekintetével, s megkönnyebbülten lép a pulthoz, mikor nem találja a petet az üzletben.
- 2 db Gyors futás kristályt és 1 db Halvány gyógyító kristályt vennék. - pillant magabiztos mosollyal az eladóra Mito - Csekkoltam ám az árlistádat, és van egy kis bibi... összesen 70, maximum 80 aranyat tudok fordítani a bizniszre. Megoldható így is pajti?

- Wáó, menő ez a kristályírás! - Vigyorog elismerően Mito. Valahol valóban tetszetősnek találja, de javarészt inkább hízeleg. Látta már elégszer főnökét kovácsolni, az talán még látványosabb volt ennél. A kristályok szépen fénylenek, de állítólag vannak mobok, amik kajakra kristályt pottyantanak ki a hátsójukból és abból ennél sokkal menőbb páncélt meg fegyver lehet legyártani, mint egy nyomi kristály. De hát igaza van a cégérnek is, ezek a satnya kis kövek akár életmentők is lehetnek. No, mi is a következő lépés? Ja igen, ragaszkodnia kell a 70 aranyhoz.
- Hátöm, nem lehetne mégis annál a 70 aranynál maradni? - húzza el a száját kelletlenül - Veszettül ki vagyok éhezve egy tál csípős-savanyú levesre és mást is vennem kellene még a következő küldimre. Biztos voltál már te is pénz szűkében, ugye pajti? Látom én a füled állásából, hogy tudod miről beszélek! Ha engedsz még egy icipicit, akkor megígérem, hogy legközelebb is nálad veszek kristályt, nem a konkurenciánál - kacsint össze Taidanával a kis rafinált.

Csak most esik le neki, hogy az imént 3 kristály helyett kettőt tett ki ez a mihaszna a pultra. Ráadásul most a két futó egyikét kicserélte egy gyógyítóra. Hahó, egy futó 40 arany, egy gyógyító 15, a kettő együtt nagyon nem kóser 70 aranyért. A főnökúr meg fogja nyúzni, ha veszteséges üzletet csinál és vesztegeti a vagyonát. Azért még Anat sem tart ott, hogy sz*rja a pénzt, mint a sárkány a kristályt.
- Jó próbálkozás cimbi, de ne nézz hülyének. Mindketten tudjuk, hogy van 80 aranyam a három kristályra... Szóval jólenne, ha nem hagynánk azt a drága tintát ott száradni a pult alatt - néz Taidanára már sokkal komolyabban Mito, miközben arcáról eltűnik az eddigi rokonszenves mosoly. A három szót pedig különösen megnyomta.

Lehívja a menüjét és leszámolja a 80 aranyat. - Kérném a két Gyors futó kristályt, ahogy az árlistán van. - Szeme se rebben, miközben szavait a kristályíróhoz intézi. Tökfilkó? Ennél hívták már sokkal rosszabbnak is, meg úgy alapból nem érti mire fel ilyen nagy legény az idomár, a sértegetésről már nem is beszélve. Most már tökéletesen érti, hogy miért nem akart főnöke személyesen találkozni ezzel a bunkóval.

Felmarkolja a két kristályt, majd egy könnyed, de visszafogott mozdulattal a pultra helyezi a pénzes szütyőt. Megfordul a fejében, hogy hozzávágja ehhez a fukar baromhoz, de belegondol abba is, hogy nem kellene minden üzleti szálat elvágni a kristályíróval. Az üzlet nem úgy alakult, ahogy szerette volna, mert ha sikerült volna rögtön 3 kristállyal visszatérnie a kovácsműhelybe, akkor igencsak nagy piros pontot szerzett volna a főnökúrnál, de reményei szerint így is elégedett lesz a két sebességnövelővel.
Taidana szavaira kényszeredett mosolyt erőltet arcára, majd sarkon fordul és elindul kifelé. Miközben lépdel, mérlegeli magában a szituációt. Tulajdonképpen akármekkora szemétláda ez a gyerek, végül is csak a megfelelő üzletpolitikát követi. Anat úrfi sem ad el úgy bármit, hogy ne lenne rajta profit. Viszont egy valamit azért talán még meg lehet próbálni. Zsebébe nyúl és kitapint pár érmét.
- 10 aranyért ideadod még a Halvány gyógyító kristályt? Tényleg kár lenne száradni hagyni azt a drága írót. - fordul vissza, még mielőtt az ajtóhoz érne, és egy halovány mosoly bujkál a szája szegletében. Már csak a jó viszony visszaállításában reménykedik, aztán lehet páros lábbal rúgják ki, aminek a főnök tuti nem fog örülni.