Strong Word

by **Akairo** Csüt. Jan. 08 2015, 18:41

Akairo hosszú másodpercekig nézte a dojo bejáratát és úgy magát az egész épületet. A hely amit Shukaku ajánlott pontosan úgy nézett ki mint az ahol még a sao előtt edzett.Erre most kifejezetten szüksége volt. Ahogy teltek a hetek úgy kezdte el egyre jobban gyötörni a honvágy amit az elmúlt ünnepek csak tovább fokoztak. Persze jó, hogy volt ott egy Hawke és Shu üzenete is nagyon jól esett neki de akkor is hiányzott a családja és a barátai. Pontosan ebből kiindulva is áll most az épület előtt. Igyekezett megfogadni Shu tanácsát és elolvasni a könyvet amit kapott azonban ez egyáltalán nem tűnt eredményesnek. Annyi információt kellet volna magába szipkázni, hogy egyszerűen képtelen volt megjegyezni az adatok többségét. Ráadásul nagyon sok minden összefüggésben volt egy másik dologgal, így hiába olvasta el az egyik részt ha egyszerűen fogalma sem volt mit jelent a többi. Éppen ezért, döntött úgy, hogy mindent a gyakorlatban próbál ki, kezdve a speciális képességekkel. Na meg azt sem bánta volna ha találkozhatna a lánnyal, hogy viszonozza az ajándékot amit kapott. Mélázásából végül Hawke vakkantása zökkentette ki.
- Bocs pajti, már megyünk is. – Hajolt le hogy, megsimogassa társa kobakját majd elindult a bejárat felé. Észrevehetően nagyobb lett a kutyus hisz a fiúnak már nem kellet akkorát hajolnia mint korábban és most már megnőtt annyira, hogy összehangolják egymás támadásait. Belépve egy kislány fogadta Akairot a legnagyobb megdöbbenésére, bár ha jobban belegondolt valóban emlegetett valakit Shu legutóbb. Valamiféle időpontot akart kérni, viszont a fiú felvilágosította, hogy egyedül szeretne edzeni, ettől független azért felírta a fiú nevét.
Az idomár legnagyobb meglepetésére a dojo teljesen üres volt, legalábbis mikor ő volt ott. De ennek talán még örült is és így legalább senki sem fogja zavarni, meg röhögni a bénázásain.
- Készen állsz? – Kérdezte hű társát majd felvett egy támadó pozíciót. – Használd a speciális képességed! – A fiú teljesen belelkesült ám Hawke csupán ásított egy nagyot és elkezdte vakargatni a füle tövét.
- Hát ő… nem pont erre gondoltam. – Azt remélte, hogy majd rá támad és használja azt a bizonyos képit de nem így történt végül pedig csalódottan huppant le a földre és kénytelen volt az unalmasabb módszerrel megtudakolnia társa képességét. Eltartott egy darabig még megtalálta, de mondhatni megérte hisz így rögtön világossá vált miért is nem használta a képit. Mert folyamatosan aktív. A leírás szerint a pet a fiú saját erejét is felhasználja.
- Rendben! Akkor viszont mutasd milyen erős is vagy!- Pattant fel a földről és erre már Hawke is sokkal lelkesebben vakkantott. – Itt jövök! – Indult meg a pet irányába a fiú és egy méretes rúgással próbálta félre söpörni Hawke azonban résen volt és ledobva a magát a földre a támadás egyszerűen elsuhant a feje felett. A fiú ekkora már rájött, hogy túl nagy lendületet vitt a támadásba és képtelen megállítani a lábát és ami a legrosszabb, hogy Hawke ezt ki is használta és rögtön a fiú után kapott hegyes fogaival méghozzá egy olyan pontot megcélozva ami igencsak fájt volna ha most nem a játékban lennének.
- B***ki! – Ordított fel a fiú ijedtében és sikerült is hanyatt vágódnia habár életpontot nem veszített mégis olyan pillantást vetett a kutyára, hogy az egy pillanatra összerezzent. – Oda, soha de, soha nem támadunk! Senkinek… egyszerűen nem illik. – Simogatta meg az ágyékát. Pár a puszta gondolattól is kirázta a hideg. Hawke sajnálkozó vakkantása jelezte, hogy megértette. – Rendben!- Bólintott egy nagyot Akairo is. – Akkor foly… - Még a végére se ért erre, Hawke már neki is rontott és gyomron fejelte gazdáját a rendszer ennek köszönhetően pedig messzire hátra repítette szerencsétlen idomárt.
- Ez szép volt. – Tápászkodott fel közben pedig mint ha röhögés szerű hangot hallatott volna petjétől, bár könnyen lehet, hogy csak képzelődik. A fiú a gyomrát markolászta, bár nem kellet volna mégis érezte barátja koponyáját a gyomrában. Hawke azonban nem sokat várt. Éppen hogy gazdája felkelt már indította is az újabb rohamot azonban most a fiú is résen volt. Abban a pillanatban mikor Hawke felugrott kilépett oldalra majd a bundájánál fogva ragadta meg a jószágot és a lendületet kihasználva hajította tovább őt egyenesen az egyik fegyveres állványnak ami így hangos csörömpöléssel borult fel.
- Nem tudtam, hogy a kutyák fegyvert is használnak. – Heccelte picit mire Hawke hangosan morgott. Akairo valahogy nem tudta megállni, hogy ne nevessen. Hawke dühösen pattant fel majd rontott neki ismét…

Mindketten a földön feküdtek, szinte alig kaptak levegőt. Már közel három órája szüntelenül püfölték egymást, nem kímélve sem magukat sem pedig a berendezést. Még jó pár állványt, tartót és egyéb tárgyat sikerült fellökniük vagy rosszabb esetben megsemmisíteniük. Szerencsére utóbbi sorsra csak pár dísztárgy jutott. Akairo kicsit csodálta, hogy a lány aki fogadta nem tette ezt menet közben szóvá bár az is könnyen megeshet, hogy egyszerűen nem vette észre.
- Kemény vagy. – jelentette ki petjére pillantva. Ő legalább annyira kifáradt mint a fiú ami nem is csoda. Ő sem finomkodott Akairoval. A srác szinte meg mert volna esküdni, hogy pár harapást nagyon is érzett. – Jó nagy kupit csináltál. – Először csak mosolygott majd hangos nevetésbe tört ki amit Hawke úgy bosszult, meg hogy ráfeküdt a fiúra és ami elég váratlanul is érte de ezen is csak nevette. – Uhff.. ne csináld! nehéz vagy! – Valójában ez nem így volt csak szerette volna cukkolni. Megpróbálta ugyan lebirkózni de a végén csak alul maradt. – Menjünk együnk inkább valamit. – Vetette fel végül az ötletet amit Hawke egy hangos ugatással honorált, majd szépen kisétáltak a dojobol. A fiú talán bele se gondolt míg fog kapni ha Shu vagy a kislány betekint oda ahol edzettek…