Párnacsata

Végig kóstoltam a süteményeket, amit Nio is, meg kell hagyni nagyon finomak.
- Pompás - köszöntem meg neki szóban és puszival - remek felhozatala van már a cukrászdának. Sokat fejlődött azóta, hogy nyílnak meg az újabb és újabb szintek - mondtam, miután utolsó falatot is lenyeltem. Szemébe néztem és kacsójába belekapaszkodva, rá mosolyogtam.
- Nagyon szeretlek - folytattam, kis szünet után, ha nem szólalt volna meg.
Ma reggel ez alkalommal én hívtam meg, hisz ő már sorozatban négy alkalommal vendégeskedtem, nála is, meg itt is. Illet, már viszonoznom kedvességgét. Na meg nem csak emiatt vagyunk ma itt. Elszeretnem hívni egy küzdelemre, ahol ezúttal újra egymás mellett harcolhatunk, de nem szörnyek ellen, hanem játékosok ellen. Ez meg új lenne nekünk, hisz ez bonyolultabb.
- Szeretnél edzeni? Mármint a lándzsával - pirultam bele kissé,  csókokkal már egészen elhaladtunk. Vonzó kis szája.. ne térjek el túl messze. -Bővebben kifejtve, csapat aréna harcra gondoltam, ahol kiállunk másik két ember ellen. Fegyver kombinációnk verhetetlennek kell lennie.
Megvártam míg beleegyezik, ha nem akart volna jönni addig csókoltam, míg be nem adja a derekát. Kézen fogtam, és - irány az aréna! - felkiáltással, felugrassal máris széke mögött teremtem. Gyorsaságom és akrobatikám bekapcsolt. Lehet ennyire nem kellene sietnem. Válla fölött áthajolva megpusziltam, s megvártam míg útra kész.

Az arénához érve megpillantottam két ismerőst.
- Nio, találtam két embert, akiket érdemes lenne megismerned, és persze nekem is - mondtam boldogan. Kezét megemelve és irányukba mutatva kezeinkkel.

// telos poszt

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Érdeklődve hallgattam mit szól Nio az ötlethez, hogy hogyan harcoljunk együtt a célért, hogy győzedelmeskedünk az arénában, vagy csak jól szórakozunk, ha netán kikapnánk. Igazán egyikkel sem veszthetnénk semmit, hmm ugye? bár a kérdést gyorsan elhessegetve, kicsit ki is tátottam a szám. Igazából a képességeink kiegészítik egymást, és mindketten be tudunk gyorsítani, ez valahogy véletlen öröm.
- Még én sem tudnék ötletet mondani rá, hogyan kellene pontosan használni, de talán a védés és lefegyverezés jól hangzik - mosolyogtam rá, miközben lassan kibogoztam ezt a mondatot, közben legeltetve szemem szembogarán. Egész belepirultam, hisz nem igazán azt a szépséget látom benne, amit kellene, tehát a külsőt, hanem valahogy engedte, hogy meglássam, ami mögötte van. Egy fantasztikus személyt. Egyet viszont tudok, a kinti próbát sosem fogom kipróbálni rajta, legalábbis, itt bent biztosan nem. Arra az idő választ ad, viszont nála nem félek ettől. Mosolyom nem tudta szegni a gondolat, magamban is jobban bízom és benne is. Óh de már megint merre megyek, fejben? Irány vissza!
Ahogy bemutattam Niot, azzal tisztában voltam, hogy jobb így, mintha teljes nevén mutattam volna be, vagy vajon szerette volna így? Saját maga mondani? Így köszönése miatt talán a többiek megszólnék, szerény köszönése miatt? Azt hiszem nem, ők nem vadállatok. Legalábbis Szo nem hinném, de Ozirisz kétely, úgy harcolt, mint egy sebezhetetlen isten.. Most pedig vajon mit fog kezdeni a temérdek erős piával? Igazából ez nem is volt kérdés a választ tudtam előre, megissza és eldobja az üveget, had pixeleződjön el a földön valamerre. Ez egy örök szokatlan dolog a rendszeretésemben, néha már én is áthajlok erre az oldalra, nyugodt szívvel szemetelek, hisz az úgyis eltűnik magától. Kényelmes...
Picit szorítottam Nio kezén épp hogy csak megérezze és rámosolyogtam, hangot ki nem adva, de felé hajolva picit szám a szeretlek szó formálására hajlítottam. Majd meghunyászkodtam és mielőtt még teljesen vörösbe fordulnék, igaz felé fordulva tekintettel, de "ellenfeleinknek" bólogatva, megvártam mi következik. Sorba kell állni, jegyet venni, letenni értéktárgyaink és kapunk valami fakardot és azzal csápoljuk egymást, míg el nem fogy életerő csíkunk? Viszont választ és kérdést meg sem várva elindultak be.
Egy kicsit vártam, míg eltűnnek a horizontról és nehéz szívvel, de elengedtem kezét. - Talán így nem mennénk sokra - aprót emelve vállamon, nem láttam reményt arra, hogy képes volnék még ilyenre. Fel kell vegyem sebességét és akkor menni fog, de az mivel Ő is fejlődött és én is, ezt nem tudom meghatározni mennyi lehet - gyakoroljuk, hogy lehet-e! - mondtam, s ha engedte, kipróbálásra, akkor ez alkalommal bal kézbe fogtam a kardot. Ha Nio visszakozott, úgy rendszerint jobb kezembe vettem a kardot.
Belépve az arénába, elég furcsa helyre kerültünk, elég kényelmesnek tűnt, de körülbelül csak addig, amíg az egyik párna mögül a vállamnak ugrott egy farkas é lecincálta rólam a páncélt, majd a forgatagban, már estem volna el, hogy levessem magamról a farkast, akár magammal rántva Niot is, jött egy újabb támadás, akár a szökőár, de nem Ozirisz képében jött, hanem egy lány, és a megereszkedett testtartásom közepette, vagy előre eltervezett szándékkal, lábam közé rúgott.
Mondhatnám azt is, hogy "Áúúúú", vagy odakaphatnék, hogy megmaradt-e még ezek után. Főleg, hogy egy bizonyos tiltás még ki is lett kapcsolva. De az itt eltöltött évek és tapasztalatok megtanítottak arra, hogy ne pánikoljak egyből. A pánik viszont most rohan át testemen. Az életerőm!!! Hova lett? Nem túl rég öltöttem fel az új vértezetet, amit kaptam, és csak lestem, amikor megérkezett levélben Hinaritól. Tudhatná, hogy hű harcos maradok, hisz van igazság érzetem, még ha elég sajátos is, de hogy ezek a tárgyak a maguk hetven páncélpontjával, most tovaszálltak, az nem kicsit kiborító!
Nincs sok mindenem, ezt tudom, és eddig nem tudtam, Szophieról ezt, bár a toronyban azért kiderül, bármin kellett is keresztül mennie, Rita és immáron én is jelentéktelenebbnek tűnünk. Viszont a támadásának kivitelezése, ahogy rámugrott a farkasa és az időt kihasználva, pont láb közé rúgott.. ez gyakorlás?
- Valami baj van? - kérdeztem felé, talán keveset rezdült is a hangom, hisz szokatlan, egy valaki támadott ezen a ponton korábban, de ő feltette erre a lapját, hogy ezzel megtör és győzedelmeskedik párbajon. Nem sokat vártam válaszára, ha egyáltalán megtette. Nem mertem Niora nézni, mi van, ha azt hiszi erről, hogy megbántottam ezt a lányt, és ez a bosszúja, hogy együtt lát minket? Remélem ez csak az én fejemben fordul meg, ahogy az is, hogy ezt a tárgyat nem azon a sárkányon használom, aki annyit bántja a gazdáját, hogy elmarja az emberektől. Nem létező dicsőségét hirdeti az emberek között.. ez a farkas viszont sokkal veszélyesebb. Következőleg ha elkap, meg is ölhet. Előkaptam azt a bizonyos mérget, aminek színe enyhén sárgás, és ha igaz, amit a tárgy ír, akkor egy ideig ki tudom iktatni a farkast. Az üveg zárát lepattintva ráöntöttem a kardra, és bal kezemmel megsuhogtatva láttam, a méreg azért rendesen tapad, alig pár csepp színezte a párnát, aminek takarásából érkeztek. A támadás mivoltja, viszont kérdés, de nem viszonozhatom, ugyanígy, így csak torzó felé vágtam, ügyelve, hogy maximálisan, a vállán csúsztassam meg a szabdalót. rRemélem ez is elég, hogy szétválasszam a farkastól.

Pontok:

Felszerelés:

Életerő: 101/125
Páncél: 0/70

// Támadás Szophiera, 1x Pet bódító méreg elhasználása, találat esetén érvényesül a hatás

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

// értem már miért támadhatok 2 alkalommal* még egy dobás

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Azon, hogy senki sem kért a borból, nem igazán lepődtem meg. Azonban azon, hogy Szophie egy üveg whiskeyt nyomott a mancsomba, már inkább. Ejj-ejj, mintha tudta volna, mi kell most igazán. Még egy utolsót kortyoltam a borból, majd a maradékot visszasüllyesztettem az inventorym mélyére, a túlélőkészlet mellé, és az erősebb itókát kóstolgattam. Bár ittam már korábban whiskeyt is, de nem rémlett, hogy ennyire erős lenne. Majd még egy korty, aztán elkapott a köhögés a vártnál töményebb itóka mellékhatásaként. Állítom, tüzet tudtam volna okádni, mint valami sárkány. Legalábbis én úgy éreztem. De természetesen semmi ilyesmi nem történt... Még... Aztán átfutott az agyamon egy kósza gondolat. Átvettem az üveget a bal kezembe, és a jobb kezemmel előkaptam a hüvelyéből a nodachit. Újabb kortyolás, majd oldalra fordultam és a lángoló kardot magam elé tartottam, és fújtam egyet a kard felé. Az alkoholgőz megtette a hatását, és a kifújt levegő egy kisebb tűzcsóvává alakult a lángoló nodachinak hála. Sunyi vigyorral a képemen nyugtáztam az eredményt, majd megismételtem még egyszer. Kicsit nagyobb tűzcsóva lett az eredmény. Azt hiszem, ezt még kell gyakorolnom. Ki tudja, lehet még idővel hasznomra lehet. De az tény, hogy lesz még egy dolog, ami alapján már messziről felismer a jónép. Nem mindennapos azért, hogy az ember fia átmegy tűzokádó sárkányba...
Közben becammogtunk az arénába, és a megmaradt whiskeyt a megmaradt bor mellé süllyesztettem az invenroty mélyére. Majd a meccs után kísérletezgetek tovább.
Az aréna helyszínén csak forgattam a szemeim. Párnák mindenütt. Szophie odasúgta, hogy kicsit eltűnik, amit én csak egy bólintással jeleztem, hogy rendben van, fogtam az adást. Aztán tényleg el is tűnt, ahogy Vezér is. Következő képkocka, hogy már Yuichi kapta az áldást, de elég rendesen. Közben elnézelődtem, merre fele kellene helyezkedni, párnák itt, párnák ott, párnák mindenütt. De amíg Vezér szép kényelmesen el tudna bújni mögöttük, addig rám sajnos nem mondható el ugyanez. Lehet fogynom kellene? Nem mintha jelentene bármit is ebben a világban, hisz a testalkatunk, és minden hasonló jellemzőnk a megnyitó-kori állapotból valók, idebenn nem változik. Az, hogy odakinn csont-meg-bőr kategóriában vagyok, az már más tészta. De lehet, hogy csupán amiatt, mert az infúzió az alkoholmentes?
Akárhogy is, de a bújkálás és rajtaütés nekem nem megy. Ehelyett annyit tudtam tenni, hogy kis séta, lehetőleg úgy, hogy ne legyek Yuichi látóterében annyira, és oldalról indítottam a rohamot. Persze nem vittem túlzásba, nemes egyszerűséggel megsuhintottam a nodachit, vízszintesen, nagyjából derékmagasságban. Aztán az, hogy Yuichi kitért-e előle, vagy netalántán egy másik kardban megakadt a nodachi, az már olyasmi, ami nem tőlem függ, hanem a rendszertől és a céhtársam reakcióidejétől. Az előbbi nem tudom, kinek az oldalán áll, az utóbbi viszont ellenem szól. Legutóbb is amikor láttam harcolni, nagyságrendekkel gyorsabb volt nálam.

Statok és miegymás:

// 1 támadás Yuichire, alsó kocka a nodachi tűzsebzése (6-os esetén 6, minden más esetben 0)
// EDIT: Húúúú de széééép nagy luft :/

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Az hogy Yuichi mellettem volt mindenképpen biztatott, és a legjobbat akartam kihozni magamból. Bár valószínűleg szintben én vagyok legalul, ami némiképpen nem annyira jó hír, de ki tudja. Jó lesz megint az Ő oldalán harcolni. Lopva rátekintettem, amiből erőt merítettem a rám váró megpróbáltatást illetően. Egy jó tapasztalatnak jó lesz, még akkor is, ha veszítünk.
Ezekkel a gondolatokkal mentem be a számomra igencsak furcsa helyszínre. Mindenhol párnák. Így kell kinéznie egy arénának? Méláztam el egy pillanatra, és mire felocsúdtam már Szophie már Yuichire támadt elég nagy lendülettel, illetve Szophie partnere is ugyanígy tett. A lány támadása éppen úgy meglepett, ahogyan a helyszín is. Eléggé furcsa helyen célozta meg Yuichit, ami fájhatott volna, ha be volna kapcsolva a fájdalomérzet.
Mindenesetre nem sokat gondolkodtam, szinte reflexből cselekedtem. Előkaptam lándzsámat cuccaim közül, és támadtam is egyből annak reményében, hogy sikerül valamit produkálnom. Célpontom Szophie volt, akivel gyanítom, hogy valami egészen furcsa kapcsolata lehet Yuichinek. Bár az még kérdéses, hogy milyen fajta ez a kapcsolat. De van egy tippem, hogy kiderül még ma.
Támadásom gyorsasági statjaim és legjobb tudásom szerint hajtottam végre. Nekilendültem és szinte Yuichi vágását követően hajtottam végre. Aki a lány vállát vette célba. Én viszont a szabad oldalát céloztam meg.

14.szint statjai:

/1. támadás Szophie-ra

The member 'Nio' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

A halovány narancs méregnek pár cseppje veszett csak oda, az is csak a lendület miatt. Csodálkozva néztem, ahogy a lány nem tért ki a kardvágások elől, vagy inkább azt, hogy egyáltalán képes voltam eltalálni.  Majd jött is a lángoló kard, ami elől sikerült kiugranom. Ha talán azt véghezviszi, mint előbb a tűzfújást, biztosan nagyobb eséllyel talál el. De már maga a tény is, én nem tudom eltalálni őt soha nem is fogom tudni. Nio is beért támadása nem lepett meg, hogy Ő is Szophiera méri első csapását. Ugyan sikeresen hárította, és a kisebb toll felhő pillanatra beterítette a légteret. Mielőtt még a földre hullottak és elpixeleződtek. Azonban miért támadott így? Talán amikor Ritát felkerestem este, még mindig az lenne? Kapcsolatépítésnél kezdeményezni kell, és azt hiszem vele sikerült is, barátok tudtunk lenni, amíg.. összeszorítottam a fogaim, miatta is ki kell nyitni a felső szinteket, akkor kaphatja vissza esetleg életét. Jobb, ha megkérdezem tőle, miért.. azt hiszem sejtem. Alkarral védtem a párnát hirtelen visszatértem gondolati világból a támadásra. Legalábbis megpróbáltam, de fél siker. A párna takarásából felbukkanó lány könnyű szerrel akár le is taglózhatott volna, ehelyett azonban egy támadást indított ellenem. Jól sejtettem, ahogy a legtöbb idomárnál a társa jelent nagyobb veszélyt. Mégpedig jelentőset. Ahogy elnézem, amint felkel a farkas végem. Egyet emellett tudok, megéri elkészíteni ezt és vészhelyzetben használni. Talán lenyugtatja így az állatot és a lányt is, ahogyan szundít egyet. Egyet tehetek, mielőtt még megkérdezem. Niora pillantottam örültem, hogy nem Őt támadják. Nem tudom, meddig tudnám megvédeni vagy akár azt, hogy meddig tudná saját magát védeni. Rámosolyogtam, bár nem tudom milyen választ kapok vissza azután, hogy így elbántak velem. Majd rögvest elkiáltottam magam.
- Niji Double! – remélhetőleg felbukkant a katana, hogy megzavarja a szemben állót, s újabb két vágást indítottam meg Szophie felé. Továbbra is torzóra koncentrálva és felkarjaira. Könnyed vágásokkal tarkítva őt.

Életerő: 88/125
Páncél: 0/70


//igen 42 sebzés volt. Ha képi sikerül úgy 51-es sebzésre ugrom erre a körre találatonként.
//Kettő támadás Szophiera és képesség próba. (a stat. növekedés miatt csak a sebzés változik)

// képi és találat is luft.

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Nem lepett meg, hogy Yuichi simán kitért a támadásom elől. Ami viszont inkább, hogy Vezér miért lustult el ennyire? És miért mindenki Szophiet támadja? Sok a kérdés, de kevés a válasz... Erre inni kell még egyet... Elő a whiskeys üveg, aztán egy emberes húzás az említett üvegre, aztán üveg vissza a korábbi helyére, az inventorym mélyére. Bár, amilyen szükség van rá, lehet, hogy célszerű lenne az övemen tartani... Végülis, nem egy, nem két embernél láttam, hogy az övére vannak felaggatva a potionok, és a kristályok, meg az ilyesmik, amik a harchoz kellenek. Az én esetemben az üveg indokolt lenne ugyanezen okból kifolyólag. Segít kitisztítani a fejem, segít elterelni a gondolataimat a múltról. A múltbeli események, a rémálmok, minden, ami megakadályoz a koncentrálásban. Csak persze mértékkel kell inni, mindenki mondogatta. De senki se mutatta be, ki az a Mérték, pedig olyan szívesen iszogatnék vele... De hát, ez van. Amennyit járok a Black Ironban, ha eszembe jut, majd megnézem, van-e ilyen játékos Aincradban. Persze, csak ha eljutok az M betű közelébe is, mert hát... vagy az A, vagy a J betűig jutottam, szóval... nem túl valószínű.
De egyelőre itt vagyunk, az arénában. Győznünk kell, és ahhoz már az alap töltésem meg is van, csak hát... Yuichi jóval gyorsabb, mint kellene. Félreugrik a támadásom elől, és még mire kettőt pislantok, Szophie is megkapta a magáét, szóval... túl gyors. Vajon mi a titka? Hmm... ha még mindig potionokkal foglalkozik, lehet talált valami elixírt, amitől ennyire fel tud gyorsulni... Végülis, a növények csodákra képesek, nem véletlenül árulják a sikátorban a faeno leveles cigit, vagy a vörös vagy barna gombát, meg a hasonlókat. Bár ezt a végletet nem nézem ki a srácból, de az tény, hogy a kinti világban is a legjobb gyógyszerek, orvosságok a természetben fellelhetőek. Ebben a világban pedig ezek a dolgok a HP visszatöltő, statnövelő és hasonló hatású készítmények.
Nah akkor felkészültem a harcra, és vele a kudarcra, újabb roham Yuichi ellen, hadd legyen neki mit hárítani. Egy szép egyenes vágást próbáltam megejteni rajt derékmagasságba, aztán majd elválik, mi lesz. Vagy félreugrik, vagy hárítja a kardjával, vagy csak egyet lép oldalra, és szépen végignézi a kard ívét külső szemszögből, vagy épp amihez kedve szottyan, de szinte biztosra veszem, hogy ki fog térni előle...

// támadom Yuit, alsó kocka a nodachi tűzsebzése, ha 6-os akkor +6 tűzsebzés

Edit: 36 + 6 tűzsebzés, össz 42
csak inni kell, és máris könnyebb

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Támadásom totális csőd volt, hiszen egy párnát találtam el nem pedig a lányt, ami némiképpen lelombozott, de várható is volt. Elvégre szinte biztos vagyok benne, hogy van némi szintkülönbség közte és köztem, ami miatt van egy olyan érzésem, hogy még sokat is kellene gyakorolnom még.
Ugyan fülemig elvörösödtem egy pillanatra, és csak nézni tudtam egy röpke ideig, ahogy Yuichi állja a sarat... ekkor jöttem rá, hogy még nem messze vagyok Yuichitől, és attól, hogy frontharcos legyek. Ég és föld a különbség. Ha ebben a csatában nem Ő lenne a partnerem, akkor már régen feladtam volna, de ez alkalommal nem fogom. Ez még csak az első támadásom volt. Még csak most kezdődött. E gondolatok és Yuichi mosolya kellett ahhoz, hogy ismét erőt merítsek magamon, és ismét támadjak lesz ami lesz.
Yuichi Szophiet támadja sokkal sikeresebben, mint én. Illetve Yuichit mindenki támadja, elvégre nagyobb a szintje, mint partnerének és tapasztaltabb is, így nem is csodálom. Meg persze egy dolog is lapulhat a háttérbe, amit én nem tudok, és lehet hogy tanácsos nem is tudnom, de azt nagy Ő eldönti... ezt félretéve teszek még egy próbát. Lehet, hogy célszerű lenne Oziriszt támadnom, de ahogy nézem Yuichi Szophiban látja a...
Untam meg a taktikázást, és indultam meg ismételten a lány felé. Nem az erősségem az efféle gondolatmenet, így inkább reflexből cselekedtem annak reményében, hogy nem egy párna életét fogom elvenni megint.

//Ismételten Szophiet támadom, amennyiben sikerül...