Kékecske

by **Szophie** Szomb. Dec. 06 2014, 16:44

A legutolsó meccs óta elfelejtődött az aréna, és én akkor még örültem is neki, hogy túl vagyunk immár ezen a szakaszon is, és nem kell egész nap harcolgatnom. Azóta viszont sok dolog történt, ami miatt egy csöppnyit változott a véleményem. Így hát egy reggel én keltem fel úgy, hogy ma bizony harcolni fogunk.
Vezér az asztal mellett ült, és épp reggelizett, amikor bejelentettem neki szándékomat. Abban a pillanatban tátva maradt a szája, és kiesett kezéből a hús, amit éppen fogott. Brumi ugyanúgy értetlenül nézett rám, mint általában, amikor nem érti, mi a probléma, majd Vezérhez dörgölőzött. Falat pedig ugyanúgy a vállamon csücsült, mint mindig, mit sem zavartatva magát, csupán csak a hirtelen jött figyelemtől orrát a magasba emelte, és nyakát nyújtogatta. Azt hitte, a többieknek miatta, vagyis inkább az ő nagyságos megjelenése miatt maradt tátva a szája.
Vezér pedig nagy komolyan felállt, mellém sétált, és kezét a homlokomra tette. Tudja, persze hogy tudja, hogy nincs itt láz. De ezzel akarta kifejezni a kérdést: te beteg vagy? Persze betegség sincsen, legalábbis az alapvető értelmében nincs. Csupán csak a tudat betegedhet meg, és az viszont ebben a játékban nagyon erősen jellemző az emberekre, akik többségében kintről is már csak a problémák miatt menekültek ide.
- Valami baj van? - kérdezte, már többszöri alkalommal az elmúlt napokban. S ugyanazt a feleletet kapta, mint mindig.
- Nem, nincs. - és nem azért, mert nem bíztam benne. Tényleg nem volt semmi bajom. És nem azért, mert nem hitt a szavamnak, de Vezér újra és újra kételkedő pillantással jutalmazta a mondatot. Látta a változást, amit én pedig nem kívántam megindokolni. Egyszerűen csak harcolnom kellett. Ő pedig akármikor boldogan bele is ment volna ebbe, kivéve egy ilyen helyzetben, amikor nem érti az indokaimat. Voltaképp egészen aranyos volt. Úgy tűnt, mintha aggódna értem. Habár fogalmam sincs, hogy egy program mennyire képes ilyen érzésekre.
Mindenesetre én makacskodtam a harc mellett, főleg úgy, hogy már ki is választottam az ellenfelünket. Persze egészen gonosz dolognak tűnhet, ha egy kislánnyal áll ki valaki, de én tudtam, hogy Shukaku és Timidus erős. Egészen sokat hallottam róluk mostanában. És Kun olyan információt hozott nekem, hogy az is lehet, hogy erősebbek nálunk. És hallott olyasmit is, hogy Ren ellen is győztek. Így pedig ki akartam állni a lány és sárkánya ellen. Fel akartam mérni, hogy ki az, aki előttünk áll, és vajon hol állunk mi. Azt tudtuk, hogy Ren erősebb. De meg kellett bizonyosodnunk az ő képességeikről is.
Én pedig már el is küldtem eddigre Shukakunak a barátságos kis üzenetet, amiben őt és sárkányát egy harcra invitálom az arénába. Persze semmi komoly, csak amolyan barátságos megmérettetés.
A megadott időben pedig már ott is várakoztunk. Addigra sikerült Vezérrel is megbeszélnem, hogy nincs semmi bajom, és hogy ő csak koncentráljon mindkettőnk érdekében a fejlődésre, és arra, hogy ügyesednünk kell. Neki is, és főleg nekem.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 17:32

-Nem értem én ezt, Timidus.
-Mit nem értesz?
-Kaptunk egy levelet Szophieéktól, amiben kihívnak minket arénázni?
-Mikor kaptad?
-Hát… egy pár perce…
-Rendben.
-Micsoda rendben? Azt hitted, hogy eltitkolnám előled?
-A legutóbbi találkozásotok után azt kell feltételeznem, hogy jó kapcsolatot ápolsz, avagy szeretnél ápolni Szophieval, amiatt is, hogy közelebb kerülj Vezérhez, és vizsgálhasd.
-Nem vizsgálom, csak barátkozom vele. Miért olyan nagy baj ez?
-Nem baj, így azonban már érted, hogy miért feltételezhetem azt, hogy eltitkolnál egy ilyen felkérést.
-Nem, nem titkolom el. De… most mit fogunk majd csinálni?
-Kiállunk ellenük.
-De nem úgy volt, hogy az arénahelyezés az nagyon fontos?
-De igen. Természetesen nyerni akarok. Azonban az információ is fontos. Amíg még látható volt a lista, addig Szophie előttünk volt. Rengeteget fejlődtünk, kíváncsi vagyok, hogy most hányadik szinten állnak Vezérrel. Abból, hogy mennyi pontot nyerünk vagy veszítünk a csata után, meg tudom állapítani, hogy hány szintel van alattunk, ez pedig hasznos.
-De… miért olyan hasznos az a buta lista? Miért fontos neked, hogy első legyél?
-Azért, mert úgy vettem észre, hogy az embereknek csak ez fontos. Legalább is magasabb szinten. A többségüknek lényegtelen, hogy ki mit mond, csak az a fontos, amit elértél szint ügyileg. Hinari régóta egy rendfenntartó céh feje úgy, hogy nem végez semmilyen ilyen irányú tevékenységet. Anatole és Mirika még ki is érdemelte valamennyire a rangját, ám arra nem látok rá, hogy ennek mennyi köze van ahhoz, hogy ők közeli kapcsolatban állnak.
-Mirika és Anat mint Bonnie és Clyde? Az tényleg vicces lenne!
-Nem tudom, hogy miről beszélsz. A lényeg az, hogy nem az számít, hogy mit mondasz, hanem az, hogy mi a pozíciód. Ezért szerzünk pozíciót.
-Hát… nekem mindegy… legalább találkozhatok Vezérrel.
Így hát a kis csapat visszajelezte, hogy elfogadják a felkérést, majd a megadott időben meg is érkezett az Aréna helyszínére, Shu a kapuból integetett, míg Timidus fentről mérte fel, hogy milyen pályát is alakítottak ki számukra. Egyelőre még egyikük sem lépett be.
-Sziasztok! Izé… csak annyi kérdésem lenne, hogy miért pont minket…?

Pontok meg miegymás:

by **Szophie** Szomb. Dec. 06 2014, 19:07

Ott ültünk az arénánál, és vártuk a páros megérkezését. Azóta már sikerült kitapasztalnom a rendszer működését, így most már nem holmi pillanatbéli gondolatok határozták meg a helyszín kinézetét, hanem ügyesen tudtam irányítani, hogy mikor hogy nézzen ki. Nem mintha mindez túl sokat számítana egy hozzám hasonló esetében, akinek aligha jutnak értelmes ötletek az eszébe. Mindenesetre tudtam, hogy Timidus tud repülni, így ezt az előnyt mindenképpen ki akartam küszöbölni. Másra nagyon nem gondoltam, nem készítettem elő a meccset. Igazából a végeredmény nem volt fontos, csupán a párossal való tapasztalatszerzés. A képességeikről akartam tudni. A szintjükről. Hogy hol állnak hozzánk képest.
Amikor megláttam Shukakut, már messziről integettem neki, aprócska mosollyal arcomon, pontosan a bejárat küszöbén ücsörögve.
- Szia! - köszöntünk egyszerre Vezérrel, és kedvem lett volna "jing"-et mondani.
- Hol van Timidus? - érdeklődött Vezér. Egyébként engem is érdekelt, mert nekem nem úgy tűnt, hogy ők ketten valaha is külön válnának. Aztán lehet, tévedek. Viszont egy aréna harcra azért csak a petjével jön az ember idomárja.. Lehet, készülnek valamire. Suspect

- Azért, mert úgy hallottam, erősek vagytok. És azt is mondták nekem, hogy legyőztétek Rent. - kezdtem bele a magyarázatba.
- Rent? - szakított félbe Vezér álmélkodó hangja.
- Igen, Rent. - erősítem meg egy bólintással is. - Habár ez nem biztos információ. De akkor is.. Szeretném felmérni, mennyire vagytok erősek. Csupán
csak ezért. - még egy barátságos mosolyt küldtem a lány felé.
- Semmi egyéb szándékom sincs, rosszban sem szeretnék lenni veletek, és megölni sem akarlak.
- Rent.. Szóval ha legyőzzük őket, az olyan, mintha legyőznénk Rent? - kérdezte Vezér, immár egészen, sőt, nagyon lelkesen.
- Igen, de mondom, nem biztos, hogy ők legyőzték őt. És azt sem tudjuk, hogyan történt ez.
- Igaz. De ezt csak ő tudja megmondani.. - nézett Vezér Shukakura.
Timidus fentről csak egy űrhajó az aréna fölé magasodó orrát látta. Shukaku pedig odabent egy letisztult, fehér fülkét, mindenféle érdekes gombbal, övvel, csattal, és szkafanderekkel. Bizony, egy űrhajós pályát teremtettem. Az egész egy nagy nyitott terem volt, de különböző, gombnyomásra záródó ajtók választották szobákra. Legelöl.. avagy legfölül, kinek hogy tetszik, még ülések is voltak, és ki lehetett látni egy ablakon keresztül a kissé felhős égre. Timidus ebből az ablakból láthatta a pilótafülkét a gombjaival és a székekkel.
- Nos.. Készen állsz az utazásra? - kérdeztem, a pályára bökve, szélesen mosolyogva. Habár nem tudom, Vezér hogy fogja viselni, én egészen felvillanyozódtam a gondolattól, hogy egy ilyen pályán fogunk harcolni. *-*

Szint: 30

Spoiler:

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 19:30

Már kívülről sem volt bizalomgerjesztő a látvány, de az lehetett ekár egy planetárium dizájnja is. Ám ahogy Shu benézett, azonnal hátratántorodott. Azt a szintű megszeppenést az arcán talán soha nem látta még senki. Nem félt, nem is volt megijedve, egyszerűen taszította és felkavarta a gyomrát az elé táruló látvány. Megszólalni sem tudott, hiszen levegőt is alig kapott, amikor elkezdett vele forogni a világ, és meg is kellett támaszkodnia valamiben, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Lehunyta a szemét, és nyöszörögve hallgatta a kérdéseket, majd kezével az ég felé mutatott, válaszolván arra, hogy hol is van Timidus. Erre viszont már nem kellett válaszolni, hiszen a sárkány felmérvén azt, hogy onnan nem sok mindent tud felmérni, leereszkedett a társa mellé, és azonnal a hóna alá dugta a fejét, hogy egy kis támaszt nyújtson neki, bár azt természetesen nem tudta, hogy a lány mitől is ijedt meg annyira, és amíg össze nem szedte magát, addig ő beszélt helyette.
-Regit győztük le, ez azonban ott és akkor azt jelentette, hogy az idomár felett is győzelmet arattunk, mert így egyeztünk meg. Talán huszadik szinten lehettünk akkor, amikor ez az eset történt, de azt biztosan tudom, hogy nagy volt a szintkülönbség. Ha beláttad, hogy az információ mennyire fontos, az már azt jelenti, hogy helyesen gondoltam, amikor megfelelő ellenfelet láttam benned. Gratulálok.
-Ez… ez az izé ugye nem fog repülni? What a hell…?!
Jött a szájára szinte sikkantva a kifejezés, amikor meglátta, hogy Vezérnek, az Arénába belógó farkán lévő szőrök ellentmondanak a gravitáció törvényének. Újra le kellett hunynia a szemét, hogy leküzdhesse az émelygését.A kérdéséből azonban Timidus már ki tudta találni, hogy mi is a problémája.
-Minket legyőzni nem olyan, mintha Rent győztétek volna le, és ha bárminemű információt akartok, akkor meg kell kérjelek titeket arra, hogy változtassatok az Arénán. Shu fél a magasban, és így nem fog belépni oda, ebben száz százalékig biztos vagyok. Szívesen megküzdenék veletek, nem kívánom, hogy ez legyen az akadálya az erőösszemérésünknek, és amennyiben valóban barátságos a mérkőzés, úgy nektek sem lehet célotok ilyen állapotba hozni a társamat.
És a sárkány már egyik szárnyával át is ölelte a lányt, aki még mindig nem mert újra benézni, és a térdei is remegtek. Már a repülőgéptől is rosszul volt, de egy űrhajó… meg vannak ezek őrülve…

by **Szophie** Szomb. Dec. 06 2014, 19:47

Meglepődtem, amikor észrevettem Shukaku reakcióját, és ha tudtam volna, oda is mentem volna mellé, ám hosszú ideig tartott volna megkerülni az arénát, belül pedig még nehezebb lett volna végigmenni. És mire mindezt végiggondoltam, Timidus már elő is került, így az előző kérdéseink, mint kiderült, fölöslegesek is voltak, mivel a sárkány itt volt, és nem is készültek semmilyen fondorlatra. Csupán csak felmérte a terepet a sárkány.
Megfelelő ellenfelet látott bennünk? O.o Ez aztán az érdekes dolog. Fogalmam sem volt, hogy ennek most örülnöm kéne, vagy sem. Valahol sértő is volt, hogy rögtön ellenfélként mért fel bennünket. De egy ilyen világban persze nem meglepő. Vezéren persze látszott a boldogság, amiért elismerték, és méltő ellenfélnek tartották. Na nem mintha ez nem lenne természetes egy ilyen nagy és dicső farkas számára. Rolling Eyes

Szinte hallom a gondolatait. De attól még izgatottan rázza a farkát.. Vagyis próbálja, már amennyire a gravitáció hiánya ezt engedi.
- Nem fog felrepülni a hely. - nyugtattam a lányt. - Sehova sem megyünk innen. - mosolyodtam el. - Csak egy kicsi légüres tér az egész. Annyi, hogy ott nem tudunk levegőt venni, de ez a sao világában nem gond. És nincs gravitáció. Meg nem terjed a hang.
- Én is félek a magasban. De kipróbáltam, és ez nem ugyanaz.. Valahogy.. más. Nem is érzed, hogy repülsz, vagy a magasban vagy. Semmit nem érzel. Ott tényleg nincs semmi!
- De rendben, akkor változtatok.. De nem sokat. - adtam beleegyezésemet, és az űrhajó a következő pillanatban összement, csak a pilóta fülke része maradt meg. Szűk volta a hely, és nem túl magas, alig 2 méter. Mint egy szoba. Ám a benti körülmények maradtak.
- Egy próba, hogy legyőzd a félelmed? - kérdeztem a kislányt mosolyogva. - Csak egészen alacsonyan repülhetsz fel, mintha felugornál kettes akrobatikával. De azt is meglehet oldani biztosan, hogy ne juss fel odáig. Nem tudom, mondjuk becsatolod magad egy székbe. Rolling Eyes

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 20:03

Csak egy kicsi, légüres tér. Hát ez rendkívül megnyugtató volt a lány számára, és ettől csak még inkább összeszorult a gyomra, hogy ezt is megtudta. Az, hogy nem vehetne levegőt pedig csak méginkább megijesztette. Soha nem gondolt arra, hogy itt ne kéne levegőt venni, és mindig vett levegőt, és ezután sem tervezett levegővétel nélkül éldegélni. Sőt, valami még eszébe is jutott.
-De… de igenis kell levegő! Chan mesélt egy Atlantisos küldetésről, és ott a víz alatt voltak, és nekik sem volt levegőjük. És Junnal is vissza akartunk menni oda, hogy megnézzük a várost, meg a városlakókat, de Jun is mondta, hogy ahhoz kelleni fog olyan kristály, amivel a víz alatt is tudunk lélegezni, és meg kell várni, amíg Kayaba Bácsi úgy dönt, hogy felfedezhetjük a víz alatti világot, és ad hozzá nekünk olyan felszerelést, vagy kristályt, vagy potiont.
Persze csak az hozta vissza a hangját, hogy ellenvetéseket sorolhat fel, hogy miért is nem akar ebben a butaságban részt venni, és eközben még több és több minden is eszébe jutott.
-Plusz… plusz ha elfogy a levegőnk, akkor sebződünk is, és azt nem is tudod, mert nem nézted meg, hogy akkor is megállítja-e az aréna a sebződést egy HP-nál, hogyha ilyesmi miatt sebződünk.
-Shunak igaza van. Ez a hely túl veszélyes mindannyiunkra nézve. Maga a terep megmaradhat, azonban a körülmények nem adottak ahhoz, hogy biztonságosan lebonyolítsunk egy küzdelmet, így ragaszkodom ahhoz, hogy teremts élhető környezetet mindannyiunk számára, különben sajnálatos módon el kell állnunk a mérkőzés megrendezésétől.
És ekkor bökte oldalba kicsit Shu a sárkányt, aki ezután még hozzátette.
-Kérlek.
-Légy szíves, Szo… én sem csinálnék neked kígyókkal teli Arénát, mert tudom, hogy félsz tőlük. A félelmeket nem így kell legyőzni… kérlek szépen…

by **Szophie** Szomb. Dec. 06 2014, 20:24

- Hümm.. Rendben. - mosolyodok el. - Nem vagyok én ám a gonosz-gonosz nénike. - nevetek fel. - Csak nekem annyira tetszik a környezet. - szomorkodom aztán. - Az egész olyan jó.*-* Direkt a szórakozás miatt találtam ki ilyennek. De akkor változtatok.. De csak kicsit. - lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy mit is akarok. A terep megmaradt ugyanolyan. Csupán csak négy szkafander került elő, és Vezér szőre, amikor a farka beért a térbe, nem repült felfelé, és ott egészen lassan mozgott. Meg is lepődött hirtelen a farkas. Nem tudom, észrevették-e ezt ők is, így inkább elmeséltem, hogy miket csináltam.
- Akkor.. A kinézet marad. Azt szeretném, nagyon. Annyit csináltam, hogy a gravitáció lett nagyobb, mint az normális.
- Akkor ezért? - kérdezte Vezér, és tovább próbálta a farok mozgatását.
- Igen. Sokkal nehezebb lesz a mozgás, és a repülés.. hát, azt ki kell próbálni, de szerintem az sem lehetséges. A szkafanderek azért vannak, hogy tudj bent lélegezni. Az egyik Timié, a másik a tiéd. És nekünk is van, mint láthatod. - habár a farkas alakúban aligha tud majd Vezér emberré változni.
- Fel kell vennem?
- Fel fogod venni! ^^
- A beszélgetés... hát, odakint továbbra is légüres a tér. De egymással tudtok adóvevőn. Viszont nincs a miénkkel összekapcsolva. Szerintem ez így egészen érdekes, a teljes csend.. Akarom. Ebből nem engedek. És a hely kinézetéből sem. Így megfelel? - kérdeztem, már lassan én is teljesen elszontyolodva, amiért a jó kis ötletemet nem használhattam. Bár így is tetszett. A súlytalanságot pedig majd alkalmazom legközelebb. ^^
- Ha igen, akkor bújjunk bele a szkafanderbe, és kezdjük. Ha nem, akkor.. akkor nem tudom. Menjünk el inkább teázni.>< - durcáskodtam.
Majd ha neki is megfeleltek a feltételek, belebújtam a szkafanderbe, és Vezérre is ráhúztam.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 06 2014, 20:46

Shun most már látszik, hogy nagyrészt megnyugodott, a hangja is normalizálódott, nem is remeg, a szemét is kinyitotta, bár azért az látszott, hogy maga az úrhajós izé sem a kedvence, de mivel érezte, hogy Szophie meg valami különös morbid vonzódást érez ezek iránt a vackok iránt, de hát a kislány tudta, hogy milyen rajongani valamiért, így nem is akarta letörni a másik idomár lelkesedését. Ennyit még fel tudott dolgozni annak érdekében, hogy mindkettejüknek megfelelő legyen, bár még így is erőt kellett vennie magán ahhoz, hogy egyáltalán be merjen lépni a fülkébe. Ez azonban még mindig nem történhetett meg, hiszen Timidus továbbra is csak a fejét csóválta, szárnyaival el sem engedte a társát, és most már inkább Vezér felé fordult, majd vissza Szophiehoz, mert látta, hogy az ő csapatukban is inkább a pet képviseli az észt, a lány pedig csak csapong össze-vissza, bármifajta előretervezés nélkül.
-Megkérnélek arra, hogy engedd át Vezérnek a pálya megtervezését. Bizonyára te csak jót akarsz, azonban nem vagy képes figyelembe venni mindannyiunk igényeit, és nem gondolkodsz tovább annál, minthogy a pálya kielégítse a rajongásodat az ilyen… dolgok iránt. Az előbb azt mondtad, hogy kíváncsi vagy a képességeinkre. Hogyan ismerhetnéd meg a képességeinket, ha tőlem elveszed a repülés lehetőségét, ráadásul kétszeresen is, hiszen ezekben a ruhákban nem lehet repülni, illetve mindkettőnktől a támadás lehetőségét is, hiszen ezekben a vackokban sem harapni, sem karmolni nem lehet, és a képességeinket is korlátozottan tudjuk használni. Ennyi erővel egyszerűen küzdhetnétek egymás ellen is Shuval, ám abból semmit nem tudnál meg rólunk, és a köztünk lévő különbségből, hiszen köztudott, hogy az idomár és a pet együtt alkot ütőképes csapatot.
-Izé... ne haragudj Szophie... nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de Timidus is, és Vezér is biztos örül annak, hogy most gyakorolhatnának... ezekben az izékben pedig tényleg csak neked lehet élvezet harcolni, sem nekik, sem nekem... Vezérnek már az sem tetszett, amikor felöltöztetted, ha emlékszel. Szerintem legyünk rájuk is tekintettel, és hagyd, hadd csinálja most Vezér, mert így tényleg soha nem fogunk harcolni, pedig gondolom te megígérted neki, én meg megígértem Timidusnak, és bizti rosszul esne nekik, ha ilyen butaság miatt nem játszhatnának...

by **Szophie** Vas. Dec. 07 2014, 23:16

Teljesen elszontyolodtam. Pedig én csak játszani akartam. Vagyis harcolni is, de a harcot mindig szeretem játékkal egybekötni. És igazán sosem jártam még úgy, hogy a másik nem volt benne ilyesmiben. Eddig mindig úgy volt, hogy ha én akartam valamit, az meg is valósult. A közemberlét lehet ennek is az oka. Az, hogy nem az a legelső, és legfontosabb, amit én akarok. Pedig én.. igazán próbáltam alkalmazkodni. T__T Nem hiszem el, hogy mindenben probléma van! Persze tény, hogy ha Shukaku fél, úgy nem lehet igazán jót játszani. De ettől így már nem hiszem, hogy félne. És egyáltalán nem érdekel, hogy ez Timidusnak és Vezérnek tetszik-e, vagy sem. Oldják meg a támadást, ahogy akarják! Vagy ne támadjanak! A képességeket anélkül is fel lehet mérni. Egy sima fogócska - bújócskában is, vagy egy pancsolásban. Nem az erejüket, a páncélpontjukat és az életüket akarom megtudni. Persze oké, az is befolyásolhat sok mindent. Ettől függetlenül, nem mindent dönt el az, és nélküle is felmérheted az ellenfeledet.
Karjaimat összefontam magam előtt, és leültem törökülésbe, majd kinéztem magamnak egy pontot oldalt, és durcásan csak azt figyeltem. Nem szerettem, ha nem kaptam meg valamit, amit akarok. Főleg, ha ennyire akarom azt. Majd kis idő múlva Shukaku felé fordultam, de csak felé, mert úgy döntöttem, hogy nem is foglalatoskodom Timidusszal, aki még most is képes volt elrontani a játékom, amikor már nem is félelmetes az senki számára sem.
- Mondd, Shu-chan... Hívhatlak így? - kérdeztem, majd ha válaszolt, folytattam. - Te szoktál játszani? És miket? - kérdeztem tőle egy mosollyal arcomon.

Vezér idegesen pillantott Timidusra, amint a sárkány felvetette az ötletet, hogy most ő tervezze meg a pályát, majd tagadóan megcsóválta a fejét. Nem tehette, ő nem tervezhette, hiszen egy bábú csupán gazdája kezében. A legerősebb és leghűségesebb, de akkor is csak a szolgája, az őrzője. Így pedig semmi sem jogosította fel arra, hogy döntést hozzon gazdája akarata ellenére. Kivéve persze, ha az Szophie érdekét vagy épségét szolgálja, de ez most nem így volt. Ha a gazdi űrhajós környezetben és szkafanderben akart szórakozni, akkor ő készségesen teljesítette ezt a kívánságot, akármennyire is nem fűlt hozzá a foga, hogy egy olyan vackot vegyen fel. Természetesen érdekükben állt a harc is, és a fejlődés, az ellenfelek megismerése. De nem tartotta úgy, hogy a pálya kialakításának feladatát ilyen okok miatt a kezébe vehesse. Így csak csendes tiltakozással leült Szophie mellé, majd lefeküdt, és állát a mancsára tette. Majdhogynem aludt. Teljes passzivitást mutatott a környezete iránt, mint általában, amikor úgy érzi, nincs joga beleszólni egy beszélgetésbe. Hisz egy szolgának csak nagyon ritkán van ilyesmihez joga. És ő jól akarta teljesíteni a rá kiszabott feladatot, még inkább, mivel régen nem volt eléggé tisztában a feladat nemességével, és sokszor illetlenül viselkedett.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 08 2014, 07:20

Shu és Timidus csak némán nézte a másik csapatot, és a kislány kezdte magát nagyon rosszul érezni, míg a sárkány egyre inkább nem értette, hogy mi is folyik itt pontosan. Már éppen azon voltak, hogy elnézést kérjenek, amiért zavartak, és magára hagyják Szophieékat, hiszen a lány láthatóan nem akar velük foglalatoskodni, sőt jól be is sértődött… de ekkor azonban olyan kérdést tett fel, ami egyszerre mindent világossá tett, és Shu végre tudott egy picit lazítani, és megkönnyebbülve felnevetett.
-Ó, hát akkor innen fúj a szél! Jajj Szophie, ha játszani akarsz, akkor ne azt írd a levélben, hogy küzdelem, meg erőösszemérés, mert én hogy mondjam el Timidusnak, hogy akkor te teljesen másra gondolsz? Neki az Arénázás egyáltalán nem játék, mert amíg az első helyen vagyunk, addig egy csomó jutalmat kapunk érte, amivel fejlődhet, és ami miatt jobban meg tud engem védeni, és neki ez a legfontosabb. Ő komolyan veszi az ilyesmit, és nem fogja elbohóckodni akkor sem, ha erre kérem, mert azzal veszélybe sodorna… szerinte.
-Ez tény. Nem csak szerintem. A második hely kevesebb jutalom, így kevesebb lehetőség.
-Látod? Ha játszani szeretnél, akkor mondd azt, és akkor nem kell ilyeneken gondolkodni. Meg… én igazából csak annyit szerettem volna, hogy mindannyiunknak jó legyen. Most nézd meg szegény Vezért, hogy menyire búskomoran fekszik. Sem a kutyák, sem a farkasok nem szeretnek ruhákat magukra aggatni, Timidus sem örült amikor Jun masnit tett a farkára. Nekik az nem természetes, és akadályozza őket a mozgásban. Lehet, hogy nem szól érte, mert kedveskedni akar neked, de szerintem mi is lehetünk tekintettel rájuk annyira, hogy nem kényszerítjük bele olyan dolgokba őket, amit nem szeretnének. Nem valami játékbaba, hogy csak úgy ide-oda mozgassuk meg öltöztessük. Van saját akarata, van amit nem szeret, és te sem akarhatod, hogy olyat csináljon a barátod, amit nem szeret.
Az ugyét már meg sem kérdezte, mivel Szophieról nem is feltételezte, hogy olyan módon bánna a petekkel, mint azok a gonosz idomárok, akik csak egy fegyvernek gondolják őket.
-A játék meg… persze, hogy szoktam! Timivel rengeteget társasozunk, kártyázunk, sakkozunk, meg ilyenek. Persze amióta megtanulta a szabályokat, és nem szerencsejáték, azóta majdnem mindig legyőz. Persze kivéve akkor nem, ha direkt veszít, hogy felvidítson. De… az ilyen kinti játékokat nem nagyon szereti… mármint az erőösszemérőset, ha ilyesmiben gondolkodtál. Gondolom ezért kérdezed.
Megvárta ő is, hogy Szo bólintson, és csak utána folytatta.
-Tudod, itt teljesen máshogy működnek a dolgok, és ebben teljesen igaza van Timidusnak. Hiába fogócskázunk, mert egyszerűen a gyorsaság és kitartáspontok fogják eldönteni, hogy ki győz. A kinti világban ezt nem nézhetjük meg, de itt igen. Játéknak remek, de ha erőt akarsz összemérni, akkor felesleges, mert csak ez a két dolog döntene. A bújócskánál ugyanez a helyzet, csak ott lopakodás, észlelés és nyomkövetés jártasságokkal.
-Azt pedig, hogy mire vagyunk képesek, nem mérheted fel egy-két statból és skillből, hiszen mindez együtt adja a valós képet a teljesítményünkről, és nem véletlenszerűen vannak összeválogatva.
-Igen. Szóval… ha játszani szeretnél, akkor mondd azt, és szívesen játszunk veled, csak azt ne az arénába tegyük, hanem mondjuk kimegyünk a mezőre, vagy a házak között, vagy a céhházban.
-A harc nem játék.

by **Szophie** Pént. Dec. 12 2014, 22:10

- Nem elbohóckodás! – csattantam fel. – A játék is lehet nagyon komoly. Egyszerre szórakoztató, miközben az ellenfeledet tényleg felmérheted. – duzzogásom már-már állandósult, hiszen ezzel engem szóltak le. Mert én mindig játékkal döntök el csatákat. A Hinaris arénát, és a boss harcokat, meg az egy-egy alkalmi mobozást kivéve az elmúlt egy évben nem volt normális csatában részem. Nem szeretem a csak gyakjuk egymást harcot. A küzdőtereim mindig megbolondítom valamivel, ahogy már az arénáimat is szeretném egyszerre szórakoztatóvá tenni.
- Egy-egy harcot lehet szórakoztatóvá is tenni. Én mindig játszva harcolok. – jelentettem ki. – És rettenetesen tudom sajnálni azokat, akik sima monoton harcokba bocsátkoztak mindig az elmúlt két év alatt. Nem. Ezt lehet viccesen is csinálni. Ugyanúgy küzdhettünk volna, csak játékos környezetben. Egyszerre viccesen, szórakoztatóan, és vehetjük közben véresen komolyan. – nem is tudtam, neki magyarázok-e, hanem magamat próbálom meggyőzni arról, hogy az álláspontom helyes. Hogy a játék az jó, és szükséges része a világnak, ha nem akarsz belebolondulni. És egy ekkora lánykának, mint ő.. Biztosan szüksége lenne ilyesmire. Már amennyire meg tudom tippelni. Nekem nem volt. De én más tészta voltam. Nekem most van szükségem rá. Nem kéne ennyire annak a sárkánynak irányítania.
- Shukaku. Meg kéne tanítanod Timidust játszva harcolni. Én is mindig a győzelemre törekszem, és mindent megteszek érte. Csak egyszerűen a módszer itt a kérdés. Az alapvető szabályok. És ezek azok a dolgok, amik érdekessé tehetnek egy harcot. Persze a taktika mellett.. De egy játékban sokkal több lehetőséged van ilyesmire. Az űr környezetben is egy rendes harcot folytattunk volna le.. És akármilyen mókás környezetben ugyanúgy rendesen csinálnánk. Hiszen ez egy aréna. Attól függetlenül nem gond, ha néha egy kicsit elrugaszkodsz a szürkeségtől.. Hisz ez pont egy olyan világ, ahol ezt megteheted. Ahol kellő fantáziával akármilyen környezetet teremthetsz! És ez a hely szolgálhatja a játékot is, igen.. – továbbra is játszottam a pukk kandúrt, ám már sokkal kevésbé nyomasztott az egész belülről. Inkább a párosra voltam mérges. Vagy nem is.. Nem voltam mérges. Sokkal inkább sajnáltam őket. És próbáltam tanítani. Mert szükségük volt rá, és nekem is szükségem volt rá. Azt akartam, hogy egy kicsit felszabaduljanak, és ne nézzék ők is mindig azokat a nyavalyás pontokat. Vagy ha nézik is – hisz én is azért megteszem, persze – az ne gátolja őket meg a játékban. Ez az én feltételem. Ha ügyesen játszanak, úgyis nyernek, és fent maradnak a ranglétra csúcsán, ha pedig nem, akkor lecsúsznak. Legalább több ösztönzés lesz a további harcokban. És nagyon szeretném, hogy azokba is csempésszenek egy kicsi játékot. Ahogy az egészséges. Olyan jó dolog ilyesmibe belemerülni..
Ránéztem Vezérre. Jó, akkor nem öltöztetem fel szegényemet. Sóhajtottam egyet, lehajoltam, és a torkánál, az álla alatt megvakargattam. Tudom, hogy azt nagyon szereti. Rám nézett, és egyáltalán nem volt neheztelés a szemében. Mintha nem is azért ülne ott csendesen, mert valami baja van. Voltaképp nem is volt baja. Egyszerűen csak pihent, amíg nem kellett semmit sem csinálnia. Azt hiszem legalábbis.. Gondolom hallgatta, és próbálta értelmezni a hallottakat. Az ilyesmi az én posztom volt mindig. Nem igazán, vagy csak nagyon ritkán szokott beleszólni egy-egy beszélgetésbe, és a véleményét is csak nekem szokta elmondani, másokkal nagyon ritkán beszél csak. Mondjuk jelenlegi fekvő pozíciója is teljesen természetes. Mindig így van, ha nincs rá szükség. Nem az a fajta, aki ott pattog folyton az ember orra előtt. Inkább meghúzódik szépen, és csak akkor jön, ha szükség van rá. De akkor tántoríthatatlanul. Jah, meg ha éhes. Akkor is olyan, mint egy buldózer. És ha harcolhatnékja van..
- A játék harc. – tettem hozzá ellenkezően, és még mindig nem voltam hajlandó feléjük fordítani a fejem. Úgy látszik, itt most én voltam a kisgyerek.. Már megint.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 13 2014, 08:32

Shu csak csóválta a fejét, Timidus pedig Vezérre nézett, egyfajta kérlelő tekintettel, hogy ugyan magyarázza már el az idomárnak, hogy hogyan is működik ez a világ, mert úgy tűnik Szophie nem nagyon érti még a lényegét.
-Nem érted. Timidus rengeteget szokott játszani, csak nem az Arénában. Amikor például küzdőterezünk, akkor sokszor talál ki olyan dolgokat, amik viccessé teszik a harcot. Mondjuk… néha elég fura viccei vannak, de akkor is érdekes, meg látványos is. Vagy például a legtöbb küldetésünk is játék, valamilyen fejtörős vagy ilyesmi. De rengeteget játszunk bújócskát is, csak azt éppen a vadakkal a szafarin. Ők elbújnak, mi pedig megpróbáljuk megtalálni őket. Na ott látod tényleg sok jártasság, meg valódi ügyesség kell hozzá.
-A harcnak pedig nem az a lényege, hogy szórakozz. Az élet egy harc. Mindegy, milyen kényelem vesz körül, az mindig csak illúzió marad. Bármelyik percben elvehetik. Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is. Az én feladatom az, hogy védjem az idomárt, és mindent megtegyek azért, hogy boldog legyen, a boldogságához pedig elengedhetetlen a biztonsága. A biztonságát pedig leginkább az segíti elő, ha én erősebb vagyok és fejlődök. Ez a harc sohasem lesz játék. Ahhoz túl sok minden múlik rajta. Nem kockáztathatom meg azt, hogy most belemenjek egy eleve vesztes csatába azért, hogy te szórakozhass, ezzel lekerüljek az Aréna éléről. Talán egyszer pont az az előny mentené meg Shu életét, amit most eldobnék magamtól. Túl kockázatos.
-Szo… szerintem ha tényleg játszva szeretnél harcolni, akkor majd megbeszélünk egy időpontot amikor küzdőterezünk. Timidus nem fog belemenni abba, hogy szórakozzunk az Aréna alatt, mert neki ez komoly dolog, és én nem fogom arra kérni, hogy rúgja fel az elveit. Nekem is például fontos a fogmosás, pedig itt nincs is rá szükség, és ő sem kényszerít arra, hogy hagyjam abba. Meg különben is, szegény Vezér sem mond semmit, pedig az ő véleményére is nagyon kíváncsi lennék. Biztosan neki sem tetszene az, hogy olyan környezetbe tedd, ami csak neked vicces, és te sem lehetsz ennyire önző.
Ebben az utolsó mondatban semmi vád nem volt. Shu valóban úgy gondolta, hogy a lány nem önző, csak a nagy izgalom hevében egy picit elfeledkezett arról, hogy figyelembe vegye a társa érdekeit.

by **Szophie** Kedd Dec. 16 2014, 20:55

Rá kellett jönnöm, hogy tökéletesen máshogy gondolkodunk ebben a témában, és ahogy nekem nem sikerült meggyőzni őket, úgy nekik sem engem. Nem értettem meg az okaikat, az indokaikat, meg úgy alapvetően semmit ezzel az egésszel kapcsolatban. És biztosan így voltak ők is ezzel. Volt egy általános elvük, egy gondolatuk ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és ahhoz tartják magukat. Úgy, ahogy nekem is megvolt a véleményem a harcokról, a fölösleges pixel csíkok húzogatásáról, meg az unalmas életcsík figyelésről, és ehhez tartottam magam. Sosem volt számomra érdekes egy harc, még vérrel sem. Kivéve persze, ha valamivel szórakoztatóvá tették, különlegessé, többé, mint egy egyszerű ütök-vágok forma. A taktika és a játék az, ami segíthet. Sosem vettem igazán komolyan egy harcot sem, és épp ez az oka annak, hogy nem fásultam be, hogy nem monoton az életem. Hogy viszonylag sikerült egy olyan életmódot öltenem fel, mely perpillanat tökéletesen megfelel az elvárásaimnak. Most. Mindeközben persze próbálok legbelül megmaradni a régi én, ám akaratlanul is formál ez az új játék típus. Ám továbbra is képtelen vagyok a harcot komolyan venni. Nem, ez nem az a fajta játék, amit képes vagyok igazán űzni. Ez unalmas számomra. És ami nem szolgál semmilyen formában, azt elkerülöm. Ennyire egyszerű az egész az én fejemmel gondolkodva. És hogy Vezér mit akar? Nos.. Igazság szerint ez tényleg érdekel. Foglalkozom a petemmel, közel engedtem magamhoz. És ez főleg annak köszönhető, hogy általa nem vagyok sebezhető. Ő egy kockázat mentes tényező. Sőt, mindeközben még a javamra is van. Nem úgy, mint a többi.. Azok sokkal problémás kapcsolatok. Itt van most ez a kislány is.. Akaratlanul is meg akartam ismerkedni vele. És közeledni hozzá vagy így, vagy úgy. Persze olyan közeli kapcsolat kialakítása nem célom, mint például Hinari esetében. Voltaképp vele sem volt ez a célom, és így utólag visszagondolva ez az egész igencsak hátráltató tényező az életemben. Egy gyenge pont, amelyről tehetek, és amelyre a legkevésbé sincs szükségem. És sajnos egyre több lesz az ilyen. Ezért kéne leállnom.. De ez nem olyan egyszerű.
Na de vissza a mai, vagyis inkább a mostani események közé. Kezdve azzal, hogy nem sikerült közös megállapodásra jutnunk. Vezérre pillantottam, és vártam a véleményét, ahogy, úgy tűnik, Shukaku is őt akarta hallani. Igaza volt valamilyen szinten, neki is van beleszólása a dolgokba, még ha ezt nehéz is elfogadnom. Ő a társam - az egyetlen, aki igazán az lehet. Csupán csak egyszerűen soha életemben nem szoktam hozzá, hogy más véleményét is meghallgassam. Mindig csak a saját döntéseim határozták meg a dolgokat. Így pedig hajlamos vagyok akaratlanul is elfeledkezni a társ fogalom hozzátartozói dolgairól, mint az, hogy meg kell hallgatnom másokat.
A pillantások kereszttüzében pedig már Vezér is kénytelen volt megszólalni, akármennyire is nem akaródzott neki, akármennyire is úgy érezte, neki nem szabadna most. De ha gazdája is ezt várja el, akkor muszáj.
- Nem akarom felrúgni Szophie elveit. Amíg gyakorlás és harc is van benne, addig nekem teljesen mindegy, hogy játékos formába helyezzük-e az egészet, vagy sem. Amíg ez az érdekeit szolgálja, nincs ellenemre, hogy a kedvét is szolgálhassák dolgok. És azt sem bánom, ha kimaradok egy harcból, amíg ő gyakorol. Neki magának is szüksége van a tapasztalat szerzésre, egyszemélyes harcban, nélkülem is. Akármikor elkeveredhetünk egymástól, úgy pedig tudnia kell egyedül harcolni. A karmom és fogam nélkül.
- Akkor amondó vagyok, hogy menjünk el egy másik terepre.. - sóhajtok, és habár ott nem alakíthatom a környezetet, hogy az a szórakozásomat szolgálja, azért biztosan tudnánk nagyon jól szórakozni ott is.
- És ott játsszunk. ^^ Benne vagy? - kérdeztem meg azért Vezért is.
- Ha ezt kívánod. - bólintottam, majd kérdőn Shukakura és Timidusra néztem.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 21:40

Shu csak várt, várt, egyre izgatottabban várta Szophie válaszát, de nagyon úgy tűnt, hogy a másik idomár eléggé elmerengett valamin.
~Most… most azon gondolkodik, hogy hogyan szóljon vissza? Megint le akarja ordítani a fejem, mint a többiek. De hát semmi rosszat nem mondtam! Tényleg nem! Direkt vigyázok arra, hogy még véletlenül se nagyképűsködjek, amióta a Játékmester néni megmutatta. De… de most nem lehetek olyan, amilyen nem vagyok. Miért haragszik rám mindenki azért, mert én figyelek Timidusra meg a többiekre is? Miért akarnak ők lenni mindig a felsőbbrendűek? Szophie is… nem! Szophie biztosan nem olyan! Láttam már Vezérrel, és nagyon jól megvannak. De… de akkor min gondolkodik most ennyit? Na? Na most?~
És Szophie végre, hosszú hallgatás és a kislány gyötrése után megszólalt. Illetve nem is szólalt meg, de az a nézés, amellyel a társára pislantott elég beszédes volt. Kikérte a véleményét. Végre kikérte Vezér véleményét is. Shunak mégis csak igaza volt, és mégsem egy diktátor a lány. És Vezér beszédét hallva pedig Shu arra is rájött, hogy a farkas talán sokkal de sokkal közelebb áll Timidushoz, mint ahogyan azt bármelyikük is gondolta volna, és úgy tűnt, hogy a sárkány sem gondolta másképpen, hiszen elismerően bólintott a szavalatra.
-Igazad van Vezér. Valóban fel kell készíteni az embereket az önálló életre, én is igyekszem így tenni. Jelentős érdem, hogy ezt felismerted, azonban ezt nem egy tétmeccsen kívánom megtenni. Nekünk túl sokat ér az Aréna első helye, míg nektek jelenleg csak játék. Egy küzdőtéren azonban bármikor részt veszek akármilyen megmérettetésen, ahol úgy gondolod, hogy az esélyeink kiegyenlítettek, ami a külsőségeket illeti, avagy még anélkül is, ám biztos vagyok benne, hogy számodra is a tiszta győzelem lenne igazi győzelem.
-Egy játékban én is benne vagyok. Valahol még biztosan megvan a frizbi, és a szappanbuborékos bigyusz is. Amikor Timi pici volt, sokat játszottunk vele.
-Szophie, ha neked csak egy játék az aréna, akkor akár fel is adhatod a küzdelmet.
Emelte a tekintetét Timidus a lányra, majd a bejárathoz lépett.
-Még nem léptünk be, el sem kezdtük a küzdelmet, ám számunkra sokat jelentene, ha megtennéd.
-Ezt kéred tőle karácsonyra? Jajj Timidus, hagyd már!
Kuncogott a lány, és a sárkány legyintett a farkával.
-Csak egy felvetés volt. Természetesen semmire sem kötelezhetlek. Utána pedig mehetünk játszani.

by **Szophie** Pént. Dec. 19 2014, 17:40

Voltaképp aranyos volt Timidus, akárhogyan nézzük. És hasonlatos Vezérhez, habár a sárkány egy kicsivel határozottabban lépett fel a helyzetekben. Náluk inkább Shukaku volt az, aki a csendesebb felet képviselte. Habár ez nem ilyen egyszerű, hisz adott esetben Vezér sem marad csendben. Csak ha nem szükséges beszélnie, olyankor a világért sem szólalna meg. De most meg kellett neki. Megértette, megértettük valahol a másik idomár párost. Nekik fontos volt az aréna, meg a helyezés. Habár, meg vallom őszintén, eddig rá sem pillantottam, csupán csak örültem a megszerzett nyereménynek, amely azért nem csekély, akárhogy is nézzük. Shukakunak viszont fontos volt, és valahol ezt meg tudtam érteni. Hisz elsőnek lenni azért egészen felemelő érzés. És hasznos is, ahogy azt Timidus mondta. Vezér pedig tökéletesen meg is értette mind az indokokat, mind a cselekedeteket. Ettől függetlenül mind a ketten majdhogynem nevetve néztünk össze, amikor Timidus a feladást említette. Hisz tudta a petem is, én is, hogy pont azért nem adhatjuk fel, mert ez egy játék. Ha egy harc lenne, egyáltalán nem lennének ilyesmik fontosak. De a játékok számítottak nekem. Vezér pedig amúgy sem ad fel soha semmit. Az annyira lealacsonyító lenne, ami nem illik egy farkashoz sem. Nem mintha lenne mit feladni, hisz nem is harcoltunk. De a játék már elkezdődött. Annak nincs semmilyen feltétele, az a kihívástól folyamatosan számít. És természetesen nem adom fel, hanem végigjátszom.
- A buborékfúvót Vezér is nagyon szereti! - ragyogott fel a szemem, mindeközben egyre lelkesebben indultam meg kifelé az arénából. Hát akkor nem itt fogjuk az erőnk összemérni..

by **Kayaba Akihiko** Pént. Dec. 19 2014, 18:02

Az aréna küzdelmet lezárom. Egymás ellen legközelebb 2015. 02, 19-én küzdhettek meg. Harc hiányában jutalmat nem kaptok.

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés
Élet	26	+4
Fegyverkezelés	35	+15
Erő/Irányítás	5/20	-/+35
Kitartás	20	+11
Gyorsaság	25	+13
Speciális képesség	35	+16
Páncél		+45

Kékecske

Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske

Re: Kékecske