KezdőlapSalem
2 posters
1 / 1 oldal
Salem
by Salem Kedd Dec. 02 2014, 21:18
Név: Leon Beckett (Salem)
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 18
Kinézet: Sportos a testalkatom, körülbelül 185 centi lehetek, szóval nem vagyok kicsi. A szemem barna, a hajam pedig általában össze-vissza áll és barnának van kikiáltva. Megjegyzem, narancssárga.
Jellem: Három szóval tudnám magamat elsősorban jellemezni. Forrófejű, hirtelenharagú, önfejű. Mondjuk ennyivel nem lehet rólam képet alkotni, csak ezeket hallom a legtöbbször, ha valaki más jellemez engem. Egyébként próbálok minél nagyobb társaságban lenni, mert szeretem, ha emberek vannak körülöttem, soha nem szerettem egyedül lenni. Pozitívan próbálom szemlélni a dolgokat, tudod, csak a szokásos mindenben és mindenkiben a legjobbat meglátni, illetve mindenkiből és mindenből a legjobbat kihozni. Főleg magamból. Menthetetlenül maximalista vagyok, ha kell a végsőkig kitolom a határaimat, csakhogy elérjem a célomat. Szókimondó vagyok, ha valami nem tetszik, azt mindenféle kertelés/köntörfalazás nélkül a szemébe mondom és ha ezzel megsértem, hát így járt. Szeretek poénkodni, de ami a legfontosabb, szeretek versenyezni. A verseny számomra nem játék, akármi legyen is az, ha van egy ellenfél, hát én komolyan veszem. Száz százalékig. Ha egyszer felhúz valaki, az a legjobb, ha hagy utána magamban füstölögni, mert amíg nem dühöngtem ki magam, addig baromi bunkó tudok lenni.
Képességek
Még nincs, majd kitalálok egyet később.
Előtörténet
Leon Beckett, egy átlagos végzős egy bostoni középiskolában. Egy átlagos végzős, aki idén készül felvételizni az egyetemre. Egy átlagos felvételiző, aki éppen a felvételi lapja fölé görnyedve próbálja lezárni végre ezt az egész ügyet, mert már nagyon unja. Igen, jelen pillanatban ez vagyok én, egy szép kora őszi napon bent dekkolok a szobámban és szellemi munkát végzek. Sorra veszem a kérdéseket, miközben nagyokat ásítok. Vezetékneve… Beckett, ahogy az apámnak, már anyámnak és mindkét nővéremnek. Nem vagyunk egy nagycsalád, bár relatív, kinek mi a nagy. Anyám riporter, a helyi hírekben helyszíni tudósító és híres arról, hogy képes mindig valami ötletes beszólással feldobja az éppen legunalmasabb hírt, amit leadnak. Eredetileg színész akart lenni, de hát, így hozta az élet és asszem soha nem fogja megbánni, hogy így alakult. A fater… na, ő nehéz eset. Megvan az a kép, amikor az adott apa sportoló volt, de aztán rájött, vagy rávezették, hogy az elméletet jobban vágja, mint a gyakorlatot? Na az én faterom pont ilyen. Még az általános iskolája végén kezdett el focizni, a középsuliban kipróbálták minden poszton, végül irányító lett, az egyetemen inkább a kispadon ült, majd leigazolta egy huszadrangú csapat. Mondjuk azt nem tudom, mikor jött neki az isteni szikra, hogy akkor most edzősködik, de most annak a középsulinak az edzője, ahová én is járok. Ebből gondolom én, egyenesen következik, hogy mindhárom gyerekéből sportolót akart csinálni. A legidősebb nővérem jelenleg jogot tanul, a másik pedig profi táncosnak készül. Végülis fogjuk rá, hogy nála félig elérte a célját. Hát, nálam élte ki ezen vágyát. De hogyan is jutottam el a vezetéknevemtől idáig? Néha kész rejtély vagyok saját magam számára is. Na ugorjunk a következő pontra. Keresztnév… hömm… Hát, egy perccel ezelőtt még Leon volt, szóval azóta nem hinném, hogy változott. Megjegyzés, soha nem voltak spanyol gyökereim, szóval ezt anyámék csak úgy kitalálták a semmiből. Születési helye. Boston. Igen, Bostonban születtem, itt élek, járok suliba és röhögök a hülyéken, illetve a totál agyatlan szomszédon, aki már megint kizárta magát a bejárati ajtón. Ennek önveszélyességi pótlékot kéne adni. Mióta az eszemet tudom, ez a hapek ennyire ostoba. Igen, életem 18 évét itt éltem le, Boston egy kertvárosias részén. Igazából szép gyerekkorom volt, már amennyire két nővér mellett ez lehetséges egy kissrácnak. Most hiába fintorog mindenki, hogy ááá, tuti nem volt olyan vészes, hát ébredj rózsaszín masnival a fejeden nyolc évesen. Katasztrófa, az a két nő fog engem egyszer a sírba vinni. Igazából bírom őket, csak… azért az már meredek, hogy rajtam tanultak meg sminkelni. Barátom volt dögivel, szóval ha kissrácként „férfiasabb” társaságra vágytam, kimentem focizni a haverokkal a parkba, vagy bringázni, esetleg gördeszkázni az utcára. Elég aktív életet éltem, focizom általános iskolás korom óta és körülbelül 14 évesen kezdtem el érdeklődni a számítógépes szerepezés iránt. Néhány baráttal azelőtt ősrégi asztalissal próbálkoztunk, de hát a technika ugye mindent visz. Sok játékot kipróbáltam, aztán talán egy éve, hallottam egy teljesen új szintről. A Sword Art Onlineról. Egy Nerve Gear nevű cuccal lényegében virtuális valóságba jutsz, ha jól értelmeztem. Amint lehetőségem adódott rá, egy honlapon rendeltem abból az igen korlátozott készletből, amijük volt. Két hónapot kellett egyáltalán arra várni, hogy megtudjuk, ki kaphatja meg őket. Nem mondom, nem kis örömujjongást rendeztem, mikor megérkezett. Talán ezért sem tudok most normálisan odafigyelni szinte semmire. Túlzottan is ki akarom már próbálni.
Mire elérkeztünk ehhez a naphoz… hát őszintén hittem, hogy megőszülök. Igen, van is ott egy ősz hajszálam, vagy az egy szösz? Mindegy. Két napig enyém a ház, úgyhogy minimális megszakításokkal végigjátszhatom a hétvégét.
- Beckett! Ébresztő!
- Fent vagyok! – hirtelen ébredek fel, egy fura álomból, de nem otthon vagyok. Illetve… most ez az otthonom, itt ragadtam egy virtuális térben. Gyakran álmodom arról, mikor bekerültem ide. Az a helyzet, hogy amikor először materializálódtam ebben a világban, akkor a szavam is elállt pillanatok alatt. Nem tudtam hirtelen hová nézni, aztán elkezdtem tekeregni a városban. Az éppen belépő játékosok és az ott levő NPC-k tömegei egyszerűen lesokkolt. Valahol furdalt a kíváncsiság, vajon ki, hogyan nézhet ki a való életben, ki mennyire eresztette el magát, de ez minden játéknál megvolt bennem. Én azért itt némileg visszafogottabb kinézetnél tettem le a voksomat, nem vittem annyira túlzásba. Jó, mondjuk a sötétkék haj… előfordulhat, hogy én sem feltétlen maradtam a realitások talaján, na! Kék haj, kék szem, más kékem nincs. Kasztnak pedig a kardforgatót választottam. Régebbi tapasztalataimból kiindulva, aminek kardja van, az rossz nem lehet, szóval arra tettem a voksomat. Így utólag nem bántam meg, bár lehet, hogy egy páncélos emberke kissé jobban meg tudja védeni magát, vagy egy távharcos… de az íjász meg túl sniper volt nekem és azokkal nem igazán tudok azonosulni. Szemtől szemben amúgyis jobb vagyok, hát miért ne. A Kezdetek Városa, mint az kiderült számomra, mit szépítsem… bazi nagy volt. Első és legnagyobb problémámat az jelentette, hogy úgy eltévedtem, mint az iszonyat. Éppen egy kis sikátorszerűségből kerestem a kiutat, mikor egy macska és ráadásul fekete, a semmiből elém vetette magát. Nem is tudom, melyikünk kapott nagyobb szívbajt, ő, vagy én, de egy jó darabig szemeztünk, hogy na, most mit lépsz, öregem. Kölcsönös bámulásunknak az vetett véget, hogy meguntam a macskanézegetést és inkább átléptem felette. Különösebben nem tolerálta ezt a műveletet, mert fújt rám egy hatalmasat. Egyébként az ingame nevem is egy macskától jött. Volt egy fekete macskoszunk még évekkel ezelőtt, meg aztán 13.-án születtem, szóval van története. Nem sok kellett, hogy rájöjjek, baromira elkeveredtem. Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora. Az mentett ki, hogy hirtelen teleportáltak és a Főtéren találtam magam. Körülöttem mindenki ugyanolyan kissé zavart ábrázattal, de ami innentől kezdve történt, arra már nem emlékszem, illetve csak haloványan. Egy mondat azonban megragadt az agyamban.
- Mi az, hogy… - arra emlékszem, hogy lehívtam a menüt és kerestem az exit feliratú gombot. - … nem tudok kijelentkezni.
Eluralkodott rajtam a pánik, mi az, hogy nem lehet kilépni? Nem ragadhatok itt, az nem lehet. Mostanra már tudom, hogy de, lehet, szóval, irány a 100. szint!
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 18
Kinézet: Sportos a testalkatom, körülbelül 185 centi lehetek, szóval nem vagyok kicsi. A szemem barna, a hajam pedig általában össze-vissza áll és barnának van kikiáltva. Megjegyzem, narancssárga.
Jellem: Három szóval tudnám magamat elsősorban jellemezni. Forrófejű, hirtelenharagú, önfejű. Mondjuk ennyivel nem lehet rólam képet alkotni, csak ezeket hallom a legtöbbször, ha valaki más jellemez engem. Egyébként próbálok minél nagyobb társaságban lenni, mert szeretem, ha emberek vannak körülöttem, soha nem szerettem egyedül lenni. Pozitívan próbálom szemlélni a dolgokat, tudod, csak a szokásos mindenben és mindenkiben a legjobbat meglátni, illetve mindenkiből és mindenből a legjobbat kihozni. Főleg magamból. Menthetetlenül maximalista vagyok, ha kell a végsőkig kitolom a határaimat, csakhogy elérjem a célomat. Szókimondó vagyok, ha valami nem tetszik, azt mindenféle kertelés/köntörfalazás nélkül a szemébe mondom és ha ezzel megsértem, hát így járt. Szeretek poénkodni, de ami a legfontosabb, szeretek versenyezni. A verseny számomra nem játék, akármi legyen is az, ha van egy ellenfél, hát én komolyan veszem. Száz százalékig. Ha egyszer felhúz valaki, az a legjobb, ha hagy utána magamban füstölögni, mert amíg nem dühöngtem ki magam, addig baromi bunkó tudok lenni.
Képességek
Még nincs, majd kitalálok egyet később.
Előtörténet
Leon Beckett
Leon Beckett, egy átlagos végzős egy bostoni középiskolában. Egy átlagos végzős, aki idén készül felvételizni az egyetemre. Egy átlagos felvételiző, aki éppen a felvételi lapja fölé görnyedve próbálja lezárni végre ezt az egész ügyet, mert már nagyon unja. Igen, jelen pillanatban ez vagyok én, egy szép kora őszi napon bent dekkolok a szobámban és szellemi munkát végzek. Sorra veszem a kérdéseket, miközben nagyokat ásítok. Vezetékneve… Beckett, ahogy az apámnak, már anyámnak és mindkét nővéremnek. Nem vagyunk egy nagycsalád, bár relatív, kinek mi a nagy. Anyám riporter, a helyi hírekben helyszíni tudósító és híres arról, hogy képes mindig valami ötletes beszólással feldobja az éppen legunalmasabb hírt, amit leadnak. Eredetileg színész akart lenni, de hát, így hozta az élet és asszem soha nem fogja megbánni, hogy így alakult. A fater… na, ő nehéz eset. Megvan az a kép, amikor az adott apa sportoló volt, de aztán rájött, vagy rávezették, hogy az elméletet jobban vágja, mint a gyakorlatot? Na az én faterom pont ilyen. Még az általános iskolája végén kezdett el focizni, a középsuliban kipróbálták minden poszton, végül irányító lett, az egyetemen inkább a kispadon ült, majd leigazolta egy huszadrangú csapat. Mondjuk azt nem tudom, mikor jött neki az isteni szikra, hogy akkor most edzősködik, de most annak a középsulinak az edzője, ahová én is járok. Ebből gondolom én, egyenesen következik, hogy mindhárom gyerekéből sportolót akart csinálni. A legidősebb nővérem jelenleg jogot tanul, a másik pedig profi táncosnak készül. Végülis fogjuk rá, hogy nála félig elérte a célját. Hát, nálam élte ki ezen vágyát. De hogyan is jutottam el a vezetéknevemtől idáig? Néha kész rejtély vagyok saját magam számára is. Na ugorjunk a következő pontra. Keresztnév… hömm… Hát, egy perccel ezelőtt még Leon volt, szóval azóta nem hinném, hogy változott. Megjegyzés, soha nem voltak spanyol gyökereim, szóval ezt anyámék csak úgy kitalálták a semmiből. Születési helye. Boston. Igen, Bostonban születtem, itt élek, járok suliba és röhögök a hülyéken, illetve a totál agyatlan szomszédon, aki már megint kizárta magát a bejárati ajtón. Ennek önveszélyességi pótlékot kéne adni. Mióta az eszemet tudom, ez a hapek ennyire ostoba. Igen, életem 18 évét itt éltem le, Boston egy kertvárosias részén. Igazából szép gyerekkorom volt, már amennyire két nővér mellett ez lehetséges egy kissrácnak. Most hiába fintorog mindenki, hogy ááá, tuti nem volt olyan vészes, hát ébredj rózsaszín masnival a fejeden nyolc évesen. Katasztrófa, az a két nő fog engem egyszer a sírba vinni. Igazából bírom őket, csak… azért az már meredek, hogy rajtam tanultak meg sminkelni. Barátom volt dögivel, szóval ha kissrácként „férfiasabb” társaságra vágytam, kimentem focizni a haverokkal a parkba, vagy bringázni, esetleg gördeszkázni az utcára. Elég aktív életet éltem, focizom általános iskolás korom óta és körülbelül 14 évesen kezdtem el érdeklődni a számítógépes szerepezés iránt. Néhány baráttal azelőtt ősrégi asztalissal próbálkoztunk, de hát a technika ugye mindent visz. Sok játékot kipróbáltam, aztán talán egy éve, hallottam egy teljesen új szintről. A Sword Art Onlineról. Egy Nerve Gear nevű cuccal lényegében virtuális valóságba jutsz, ha jól értelmeztem. Amint lehetőségem adódott rá, egy honlapon rendeltem abból az igen korlátozott készletből, amijük volt. Két hónapot kellett egyáltalán arra várni, hogy megtudjuk, ki kaphatja meg őket. Nem mondom, nem kis örömujjongást rendeztem, mikor megérkezett. Talán ezért sem tudok most normálisan odafigyelni szinte semmire. Túlzottan is ki akarom már próbálni.
Mire elérkeztünk ehhez a naphoz… hát őszintén hittem, hogy megőszülök. Igen, van is ott egy ősz hajszálam, vagy az egy szösz? Mindegy. Két napig enyém a ház, úgyhogy minimális megszakításokkal végigjátszhatom a hétvégét.
Salem
- Beckett! Ébresztő!
- Fent vagyok! – hirtelen ébredek fel, egy fura álomból, de nem otthon vagyok. Illetve… most ez az otthonom, itt ragadtam egy virtuális térben. Gyakran álmodom arról, mikor bekerültem ide. Az a helyzet, hogy amikor először materializálódtam ebben a világban, akkor a szavam is elállt pillanatok alatt. Nem tudtam hirtelen hová nézni, aztán elkezdtem tekeregni a városban. Az éppen belépő játékosok és az ott levő NPC-k tömegei egyszerűen lesokkolt. Valahol furdalt a kíváncsiság, vajon ki, hogyan nézhet ki a való életben, ki mennyire eresztette el magát, de ez minden játéknál megvolt bennem. Én azért itt némileg visszafogottabb kinézetnél tettem le a voksomat, nem vittem annyira túlzásba. Jó, mondjuk a sötétkék haj… előfordulhat, hogy én sem feltétlen maradtam a realitások talaján, na! Kék haj, kék szem, más kékem nincs. Kasztnak pedig a kardforgatót választottam. Régebbi tapasztalataimból kiindulva, aminek kardja van, az rossz nem lehet, szóval arra tettem a voksomat. Így utólag nem bántam meg, bár lehet, hogy egy páncélos emberke kissé jobban meg tudja védeni magát, vagy egy távharcos… de az íjász meg túl sniper volt nekem és azokkal nem igazán tudok azonosulni. Szemtől szemben amúgyis jobb vagyok, hát miért ne. A Kezdetek Városa, mint az kiderült számomra, mit szépítsem… bazi nagy volt. Első és legnagyobb problémámat az jelentette, hogy úgy eltévedtem, mint az iszonyat. Éppen egy kis sikátorszerűségből kerestem a kiutat, mikor egy macska és ráadásul fekete, a semmiből elém vetette magát. Nem is tudom, melyikünk kapott nagyobb szívbajt, ő, vagy én, de egy jó darabig szemeztünk, hogy na, most mit lépsz, öregem. Kölcsönös bámulásunknak az vetett véget, hogy meguntam a macskanézegetést és inkább átléptem felette. Különösebben nem tolerálta ezt a műveletet, mert fújt rám egy hatalmasat. Egyébként az ingame nevem is egy macskától jött. Volt egy fekete macskoszunk még évekkel ezelőtt, meg aztán 13.-án születtem, szóval van története. Nem sok kellett, hogy rájöjjek, baromira elkeveredtem. Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora. Az mentett ki, hogy hirtelen teleportáltak és a Főtéren találtam magam. Körülöttem mindenki ugyanolyan kissé zavart ábrázattal, de ami innentől kezdve történt, arra már nem emlékszem, illetve csak haloványan. Egy mondat azonban megragadt az agyamban.
- Mi az, hogy… - arra emlékszem, hogy lehívtam a menüt és kerestem az exit feliratú gombot. - … nem tudok kijelentkezni.
Eluralkodott rajtam a pánik, mi az, hogy nem lehet kilépni? Nem ragadhatok itt, az nem lehet. Mostanra már tudom, hogy de, lehet, szóval, irány a 100. szint!
Salem- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 21
Join date : 2014. Dec. 02.
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Salem
by Kayaba Akihiko Kedd Dec. 02 2014, 21:49
Szia!
Az előtörténetet elfogadom. (Bár a végét kicsit elkapkodtad
)
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom. (Bár a végét kicsit elkapkodtad
)A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.