Malcolm T. M.

by **Malcolm** Pént. Nov. 28 2014, 21:16

Valós név: Anthony (Tony) Martin
Karakternév: Malcolm, the malkavian
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 23

Kinézet: Szálkás, csontos férfi, minimális izomtömeggel. Haja félhosszú, festett vörös, arca borotvált. Bőre betegesen halovány, írisze kék színű, de szeme fehérje enyhén sárgás toxikus májkárosodás miatt. Rendszerint bővebb ruhákat visel, lezser stílus jellemzi. Vagy teljesen félmeztelen, vagy pedig egy sötét színű, esetleg bordó pólót/pulóvert visel, amelyre egy hatalmas kereszt van felvarrva a mellkas részen. Szemfogai hegyesebbek az átlagemberekénél, fogorvosi beavatkozás eredménye.

Jellem: Elmeháborodottság. Téboly. Ösztönösség. Elvakultság. Megrögzöttség. Alázatosság. A tudás mániákus keresése. A Teremtő mániákus keresése. Hatalomvágy.

Képesség: Egyelőre nincs

Előtörténet:

I. Fejezet
A múlt árnyékképei

Hogy kik voltak a szülei és milyen volt a gyerekkora? Lényegtelen. Életének azon része, amely 19 éves kora előtt történt, nem hagyott benne túl mély nyomot. Neked bizonyára nehezedre esne több mint másfél évtizedet elfelejtened, de Malcolm úgy dobta el a régi emlékeit, mint a használt papírzsebkendőt. Sosem volt érzelgős és az olyan fogalom, mint a család, nem jelentettek neki többet, mint egy tál chilis bab. Undorodott még a gondolattól is, hogy anya szülte és ugyanolyan gyengeségnek érezte, mint ahogyan azt is, hogy emberi táplálékot kénytelen magához venni az életben maradásért. Vámpírnak hitte magát. Vámpírnak, mégpedig a legőrültebb fajtából valónak... Malkavitának.

Amerikában nőtt fel, a keleti parton és már egészen fiatalon rátalált a mangák és szerepjátékok világára. Falta a képregényeket, novellákat, fantasy könyveket és egyre betegebb irányba kezdett el tapogatózni. Sosem volt egy szociális alkat és sosem tudta megnevezni a mentális betegségét sem. Mindig is úgy hitte magáról, hogy teljesen normális és gyűlölte a szüleit, amiért pszichológushoz hurcolták. Végérvényesen akkor tagadta meg őket, amikor átmenetileg bezárták a pszichiátriára. Hogy eleve azért került oda, mert megtagadta a szüleit, vagy mindez csak a kényszerszáműzetésének a következménye volt, arra már nem emlékszik. Lényegtelen. Viszont a fantáziavilág sosem hagyta magára. Ahogy kikerült, még több mangát olvasott, egyre mélyebbre ásott a kalandjátékok világában és legnagyobb örömét a hackerkedésben és a beteges japán pornó nézésében lelte. Előbbi legalább a hasznára is vált, miután elköltözött, mert valamiből sikerült legalább fenntartania magát.

II. Fejezet
Az Ölelés

19 éves volt, amikor az Ölelésre sor került. Így nevezik azt, amikor az Atya vámpírrá teszi a halandó áldozatát. Kiválasztott lett, és az Atyja abban a kiváltságban részesítette, hogy a Malkaviták közé emelte. Mindez persze a többi live szerepjátékos számára csupán játék volt, de Malcolm mindent nagyon is komolyan vett. Túlságosan is, mert még az elvakult játékosok is kivetették maguk közül. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nála tapasztaltabb játékostársnője, a játék szerinti Atyja kiszívta a nyakát, szentül hitte, hogy vámpírrá változott. Ettől fogva egész életét erre tette fel és ehhez mérten élt: nappal elrejtőzött a besötétített bérelt lakásában - a menedékhelyén, ahogy a vámpírok hívják - éjjel pedig dolgozott vagy vadászott. Merthogy a benne tomboló "Bestia" folyamatosan ki akart szabadulni ketrecéből. Vérre szomjazott és Malcolm áhítattal itatta. Könnyű testi sértés miatt még börtönbe is került, miután a nyílt utcán megharapott egy járókelőt. Ezután persze sokkal óvatosabbá vált és elkezdett nyitni a kábítószerek felé, hiszen egy bekokózott lányt sokkal egyszerűbb volt a lakására csalni némi extra drog ígéretével, mint a sikátorokban vadászni védtelen közemberek után. Pláne úgy, hogy teljesen lesoványodott és a rendszertelen táplálkozás miatti erőtlensége okán aligha vehette fel a kesztyűt, ha dulakodásra került sor.

III. Fejezet
Ébredés

Megesett, hogy napokig nem aludt. Az ok, amiért így alakult, roppant egyszerű... játszott. Bármivel, amiben lehetett versenyezni. Bármivel, ahol nem nézték bolondnak azért, mert valóban kijátszotta saját magát. Tekintélyt, hatalmat és nem utolsó sorban pénzt szerzett az MMORPG-k által és a virtuális világban nem éreztették vele annyira, hogy különc, hogy nem odavaló, hogy őrült. Persze akadtak, akik nehezményezték a viselkedését, de azoknak egészen egyszerűen megölte a karakterét. A SAO csak egy volt számára a többi játék közül és kíváncsi volt arra is, miként tud boldogulni vámpírként egy középkori fantasy világban. Így végre eljátszhatta azt is, hogy milyen több száz éves vámpírnak lenni. Megrendelte a konzolt és bár a kora délutáni becsekkolástól tartott a nappali fényviszonyok miatt, mégis izgatottan vágott bele az új kalandba. Az hogy árnyharcos kasztot választotta, roppant egyszerű döntés volt számára, hiszen az összes többit gyűlölte. Egy dologra azonban nem számított a játékban, mégpedig arra, ami a Főtéren történt...
Nem, nem Kayaba Akihiko bejelentése sokkolta. Egyáltalán nem. Tulajdonképpen nem is emlékszik arra, amit az admin mondott, mivel a tér egyik kijárata mellett gubbasztott végig összekuporodva, előre-hátra dülöngélve. Teljesen sokkolta a tízezer fős tömeg, amibe belekerült a kényszerű portálás után. Teljesen elszokott az emberek közelségétől, főleg ilyen nagy számban, ráadásul nappal volt, így igyekezett minél inkább árnyékosabb helyre húzódni. Ahogy vége lett az egész felhajtásnak, az elsők között hagyta el a teret, amikor végre nem akadályozta meg a távozását holmi áttörhetetlen, láthatatlan fal. Bevetette magát az erdőbe és tudatosan távol tartotta magát a többi játékostól.

Hogy mi történt vele az elmúlt két évben? Miután meglett hozzá a kellő szintje, a 3. szint Ködbe Veszett Erdejében alakította ki a menedékhelyét. Ez az erdő alkalmas területet biztosít számára a vadászathoz is, hiszen az erre tévedőket könnyebb levadászni, mint védett területen belül. Új szenvedélyek rabja lett ebben a speciális világban. A vér hiánya miatt annak virtuális változatával, vagyis pixelekkel kezdte el táplálni magát, s bár éhsége - vagyis ahogy ő hiszi: a benne tomboló Bestia éhsége - sosem csillapodik, hacsak nem ejt el egy-két mobot, a szétrobbanó végtagok vagy testek pixeljeiben való fürdőzés és a pixelek felfalása mégis olyan extázisba hajszolja, amit újra és újra át akar élni. A másik szenvedélye pedig a Teremtő utáni kutatás vált. Mivel mindig is úgy hitte, hogy ő a vér útján Káin leszármazottja, ezért sosem tagadta a Teremtő létezését, azonban a SAO világában Kayaba Akihikó és a kinti világ istene teljesen összemosódott alakká vált kusza gondolatai szövevényében. Hogy miért kutatja a Teremtőt és miért elkötelezett híve? Ez maradjon még az én kis titkom...

Ha lehetséges, akkor a Kiképzőtisztet úgy venném igénybe, hogy nem ténylegesen megy el a karakter a Kiképzőbe, hanem az elmúlt két évben történt fejlődési szintjeit tudnám be a Kiképző által adott pontok révén. Nem szerettem volna sztázisba rakni és a tétlenül töltött idő sem jellemző a karakterre, ezért választanám ezt a megoldást.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 30 2014, 15:55

Szia!

Bocsi a késésért, az előtörténetet elfogadom.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak (te +36-ot kiképzőtiszt miatt), amit az árnyharcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Malcolm T. M.

Malcolm T. M.

Re: Malcolm T. M.