Shiniru

Név: Yuuno Shiniru
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 16

Kinézet: Átlagos magas, talán kicsit alacsonyabb is. Az alkata vékony, de izmos, hajlékony és gyors, ami segítségére van a harcban. A bőre halvány, ezért nagyon látszik, hogyha elpirul. A szemei lilák. Halvány-orgona-lila színűek, ez a születési szemszíne, tehát a természetes. A haja halványvörös, enyhén rozsdás beütéssel. A mellei kicsik, amit nem sajnál, mert így könnyebb mozognia. A fekete ruhákat részesíti előnyben.

Jellem: Bár a harcban gyors, és határozott, iszonyú könnyen zavarba lehet hozni. A figyelme lankadatlan, a gondolkodása gyors, de annyira túlkomplikál mindent, hogy néha nem látja meg a legegyszerűbb megoldásokat, amik a helyes választ adják. Félénk az emberekkel, nem szeret túlzottan csapatban lenni, inkább szólóharcos, mert akkor nincsen felelőssége senki iránt. Annak ellenére, hogy keveset beszél, és félénk, nagyon kedves, és imádja az állatokat. Védelmi ösztöne gyors reflexeket alkotott, így amilyen könnyed jellem, annyira könnyen mozog is. Ha mégis csapatban van, megpróbál senkit sem hagyni hátra, és küzd kimerülésig, ha kell, amit sokszor túlzásba is visz. Még ha megtörhetetlennek is mutatja magát, szeret egyedül üldögélni egy fa ágai között és csak bámulni az eget, miközben a való életre gondol.

Képességek:
Trisword - Háromkard technika
Felkészültségi idő: minimum 1 kör felkészülés, hogy használni tudja. (maximum 3 körig tart)
Lehülési idő: 2kör
Képes három karddal harcolni, amihez főként gyorsaság kell, így nehezen tudja használni. A háromból kettő kard a kezében van, egy pedig a levegőben, és mindig váltania kell, ha a kard zuhanni kezd.

Előtörténet:
Shiniru születésének körülményei teljesen átlagosak voltak. Szülei mellett nőtt fel Nagasakiban, egy kis családi házban, egy kiskutyával együtt. Nem voltak szegények, de azért milliomosok sem. A középiskolában viszonylag jó tanuló volt, és csendes, így nem bántották vagy kötöttek bele a társai, sőt elég sokan szerették, mivel az énekkar tagjaként nagyon híressé tette az iskolát, és emellett még zongorázni is megtanult. Öt éves múlt, amikor megszületett egyetlen húga, Haruhi. Akkoriban mosolygós volt, de egyedül a kislány ismerte a vidám, boldog oldalát. Amint hazaért az iskolából, leült és megetette, majd gyors tanulás után, játszott vele estig. Nagyon szerette őt. Mikor Haruhi elég idős lett, és óvodába ment, reggelente korábban kelt fel, hogy el tudja vinni, így is levéve a szüleiről egy kis terhet, délután pedig ő ment érte. Mikor kiderült, hogy le van maradva a társaitól, tanulási nehézségei miatt, Shiniru rávette szüleit, hogy magániskolába írassák be a kislányt, ahol megfelelően tudták tanítani és figyelni rá. A szülei késő délutánig dolgoztak, de a családi idill így is megmaradt, és a két gyermek biztonságban, szeretetben nőtt. Azonban egy nap megtörtént a baj... Shiniru tizenkét éves volt, amikor Hiruhi, az akkor még alig hét éves kislány, egy autóbalesetben meghalt. Az oka az volt, hogy át akart szaladni a zebrán, de egy részeg sofőr, észre sem véve azt, hogy piros a lámpája, teljes gyorsasággal neki hajtott szegény kislánynak, és meg sem állva, cserbenhagyta. A lány alig tíz perces szenvedés után meghalt, a villogó mentők megérkezése előtt. Az újraélesztés nem sikerült. Shiniru ezután teljesen összeroppant, és magát hibáztatta, az ment a fejében reggeltől estig, hogy ha elkísérte volna, akkor élne még a húga. A szülei előtt ezt nem mutatta ki, mivel nem akarta, hogy még jobban szenvedjenek ők is. Kellett neki pár hónap, sőt majdhogynem két és fél év, amíg valahogy jobban lett, de azt a napot sosem tudta elfelejteni. Ez idő alatt szüntelen tovább tanult és kitűzte céljául, hogy meg fogja találni azt az embert, aki miatt a húga meghalt. Bár állandóan keresett, kutatott, semmit sem talált, ahogy a rendőrök sem. Tizenöt éves volt, mikor megkapta a Nerve Geart, és az első játékát. Ezután egy másik világba menekült el, ahol fejlődött és küzdött. Erősebbé akart válni, egyre erősebbé, hogy bosszút tudjon állni, még ha nem is tudta, hogyan, mert ölni nem akart. Ám a játék hamar unalmassá vált számára, mivel úgy gondolta túl könnyű, túl gyorsan fejlődött fel. Ezután rövid ideig diákmunkát vállalt, hogy új játékot vegyen, majd megvett egy fantasy-t, ahol, bár sokkal nehezebb volt fejlődni, végre élvezni kezdte a harcot. Eddigi játékai során főleg tőrt használt, ám a mágiával tökéletesen, a karddal pedig elég jól bánt. Mikor megjelent az első cikk a Sword Art Online-ról, kíváncsi lett, és jelentkezett a béta játékpróbára, azonban csalódott lett, mikor nem sikerült bejutnia. Végül elsők között volt, akik megvették a játékot. Hazaérve, csak nézte, ám nem értette miért, nem tudta rávenni magát, hogy belépjen, így lefeküdt aludni(délután ötkor). Ám nem hagyta nyugodni, s végül rácsatlakozott. Megdöbbentette és elképesztette a játék grafikája és a rendszere. Bár főként tőrt használt eddig, most mégis kardot választott. Amikor az Admin elmondta, hogy nem léphet ki, nem ijedt meg. Az viszont kicsit megdöbbentette, mikor a tükörbe nézve, saját magát látta meg, nem a karakterét. Végül a szívét megkeményítve harcolni kezdett, hogy elég erőssé váljon, amikor kijut, visszajut a való életbe.