KezdőlapAkairo
2 posters
1 / 1 oldal
Akairo
by Akairo Kedd Nov. 18 2014, 14:46
Név: Fujiwara Keiji
Felhasználó név: Akairo
Nem: Férfi
Kaszt: Állatidomár (engedély megklapva)
Kor: 16
Kinézet: A korához képest átlagos termetű, se nem túl sportos se nem túl nyeszlett. Rövid vörös haja és barna szemei vannak.
Jellem: Igyekszik mindenkivel segítőkész, önzetlen és barátságos lenni ami megnehezíti az alapvetően, makacs szeleburdi felelőtlen és időnként idióta viselkedése. Kifejezetten szereti a társaságot sőt mondhatni vágyik rá. Próbál mindig igazságos lenni, másoknak örömet okozni és a kedvében járni.
Képességek:
Szeizmikus csapás:
Passzív skill. Akairo ütései és rúgásai képesek egyfajta rezgéseket létrehozni a földbe, levegőbe, vízbe egyszóval a térbe ami nagyban megnöveli a támadásainak hatékonyságát valamint akkor is képes megsebezni az ellenfeleit ha nem is találja közvetlen el őket. Viszont a sebzés mértéke nagyban függ attól mennyire pontosak is a támadásai. Ha a célszám alá dob eggyel sebzés negyedét viszi be (minimálisan egy). Ha ez alá dob akkor olyannyira elvétette, hogy rezgések hatókörén kívül kerül. Viszont hasonlóan működik ha pontos a találat. Ha a célszám felé dob eggyel a sebzése tíz százalékkal dob, ha kettővel húsz százalékkal és így tovább. A képességből annyit látni csupán, hogy Akairo végtajgai körül, vibrál a levegő. A képesség csak Az ő támadásaira igaz a pet támadásaira már nem.
Sors. Azt mondják minden embernek előre meg van írva a sorsa és, hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni. Persze sokan nem hisznek benne, ahogy négy évvel ezelőttig én sem hittem. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy bennragadok egy virtuálisan létrehozott világban ami egyébként egy videojátéknak indult, nos, valószínűleg egy jó ízűt kacagok az egészen. Már csak azért sem hittem mert a szórakoztatás ezen ága mindig is hidegen hagyott. Inkább egy jó könyv, egy manga esetleg egy film vagy egy anime volt az amihez fordultam ha történet mesélésre vágytam. Vicces mert az egyik kedvenc mondatom is egy játékból van.
"You cannot change your fate. No man can."
Ha le akarnám fordítani valahogy úgy hangzik...
"Nem változtathatod meg a sorsod. Senki sem képes rá”
Na de mióta is hiszek ennyire a sorsban? Azt hiszem jobb ha a legelején kezdem az egészet.
Tizenneyedik születésnapom kezdődött. Semmi extra, kis ünnepség a családdal és pár baráttal, móka, kacagás. A szokásos szülinapozás lehetett volna ha édesapám kilenc év hanyagolás és eltűnés után nem gondolja, hogy ismét szeretné velem felvenni a kapcsolatot és az életem része akar lenni. Mondanom sem kell anya nem örült ennek, de persze apa hajthatatlan volt. Végül ő is eljött és ajándékba… nos kaptam tőle egy fura szerkezetet és egy játékot ami az akkori technológia csúcsának számított.
- Boldog születés napot, Fiam! – Amikor átnyújtotta az ajándékot még nem is tudtam mire számítsak és ahogy kinyitottam a meglepettség úgy vágott pofán mint egy szeles napon a reklám szatyor (igen történt velem ilyen). Na de nem azért mert annyira örültem hanem azért mert annyira nem tudtam, hova tenni az egészet így csak nehezen tudtam kihebegni hogy…
- Kö… köszönöm. – Persze ez apának is feltűnt így rögtön kérdőre is vonta.
- Mi a baj? Nem tetszik? Úgy tudom a korod béli gyerekek most ezért vannak úgy oda és elég nehéz volt beszerezni egy tesztpéldányt. – Igen, feltétlen az orrom alá kellet dörgölnie és mint ahogy arra később rá jöttem, valóban jól tudta milyen menő dolgot is szerzett csak arról nem volt fogalma, hogy én mit is szeretek. De szerencsére ez volt a legkisebb gond az egészben. A nap további része jól alakult az ajándékot a szekrénybe suvasztottam és mindenki happy volt. A nerve Gear csak jóval később került ismét a kezembe.
Pár hónappal később mindenki egy új játékról beszélt ami nemsokára megjelenik és mindenki mennyire várja. Mikor elmondtam, hogy nekem már van ilyenem még én voltam a hülye, hogy nem használtam. Természetes volt hát, hogy a megjelenés napján már engem is elfogott a kíváncsiság és hát úgy döntöttem teszek egy próbát. Ahogy a szobámban ültem épp a kézikönyvet olvasgattam és igyekeztem beüzemelni a kütyüt mikor anya mint egy faltörő kos rontott be a szobámba és elhűlt arccal verte ki a kezemből az izét én meg bambán pislogtam rá mint a hal a szatyorban. Aztán persze lehívott, hogy megmutassa mitől is mentett meg. Szinte minden csatornán ugyan az ment. Több ezer embert ejtettek foglyul egy virtuális programban. Hogy anyunak miként jutott eszébe felrohannii a szobámba, vagy honnan tudta, hogy mit is tervezek még a mai napig nem jöttem rá. Talán valami anyai ösztön vagy hasonló. Minden esetre sikerült kicseleznie a sorsot, egy időre legalábbis. Na persze ez még nem magyarázza meg miért hiszek ennyire a sorsban. A mozaik utolsó darabjához ugrani kell egy nagyot az időben.
Másfél év. Ennyi telt el azóta, hogy anya megmentett egy jókora hibától. Az izé visszakerült a szekrénybe én pedig éltem az életem tovább. Persze a sors nem cselezhető ki ilyen könnyen és egy lányt valamint egy vérebet küldőt le hozzám. Előbbi rémülten egy házfalhoz szorítva még utóbbi mérgesen sakkban tartva a lányt. Amint megláttam mi történik halált megvető hősiességgel rohantam, hogy megmentsem a lányt felkapva egy botot. Utólag belegondolva ha tudom mi vár rám akkor is ugyan ezt tettem volna. Hiába, a nagy szívem okozza majd a vesztem.
- Takarodj! Tűnj el! – Hangosan ordibálva és a botot suhogtatva rohantam az eb felé ami ugyan a lányt békén hagyta, de engem viszont megtámadott. Pontosan már nem is tudom mi történt. Az adrenalin pillanatok alatt az egekbe szökött és arra emlékszem csupán, hogy az állat otthagyott én meg egy idegen szobában fekszem, kórházban, hogy egész pontos legyek. A kezem és a lábam be volt kötözve és az arcomon is volt pár karmolás. Ahogy felébredtem ugyan azt a lányt pillantottam meg akit megpróbáltam megmenteni. Tagadhatatlan, hogy gyönyörű volt még a kisírt szemek és a rémült tekintet ellenére is.
- Jól vagy? – Az első kérdés amit kitudtam nyögni mire a lány megint sírva fakadt. – Ne ne ne ne ne! Ne sírj ne haragudj nem úgy gondoltam. – Hirtelen támadt energiám rögtön mentségekre pazaroltam és rémülten igyekeztem vigasztalni őt aki közben rá borult sírva az ágyamra amitől nekem is kicsordultak a könnyeim ugyanis rohadtúl fájt mindenem. Persze nem mondtam neki de ha visszagondolok még most is belesajdulnak a végtagjaim. Attól a naptól kezdve a lány akit nem mellesleg Chie-nek hívtak napi szintű látogatómmá vált a korházban és minden nap hozott valami finomat. A kezdeti hálálkodásból barátság szövődött, a barátságból pedig szerelem. Egészen meseszerű is volt az egész. A fiú aki hősiesen megmenti a lányt aki szerelembe esik. Csodálatos nem? Abban az esetben nem ha a csaj zakkant és saját húgomra is orbitálisan féltékeny volt. Az első alkalommal mikor nem vele mentem el valahova hanem a húgommal teljesen kikelt magából én butusnak persze még bűntudatom is volt. A második alkalmat látszólag jobban kezelte. Kedves volt és megértő és mikor elmentem hozzá puff… Az egyetlen emlékem róla, hogy mosolyog és nevet a következőben, fura öltözékben egy ismeretlen helyen ébredek egy erdő közepén. Akkor fogalmam sem volt róla mi történt vagy hol vagyok de, hogy vázoljam a helyzetet. Chie annyira nem tudta elviselni, hogy másokkal is érintkezek rajta kívül, hogy leütött és rám tette a Nerve Geart így csak az övé lehetek. Persze aztán rá jött, hogy így csak a testem kapta meg a tudatom ugyan úgy érintkezik másokkal a játékba így hát ő maga is felvett egy Nerve Geart és… hopp kicsit előre szaladtam. Az már egy másik történet lesz miként is szerzett két izét és, hogyan is találkoztam vele újra. A mostani mesém tanulsága pedig az, hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni. Meg volt írva, hogy bennragadok egy játékban és bár a sors első kísérletét az anyai ösztön meghiúsította, cserébe kutyákat és őrült lányokat küldött le nekem, hogy beteljesüljön a végzetem. És hogy ez mennyit befolyásolta az életem sodrását? Nem nehéz kitalálni hisz életem legnagyobb kalandja vette kezdetét.
Felhasználó név: Akairo
Nem: Férfi
Kaszt: Állatidomár (engedély megklapva)
Kor: 16
Kinézet: A korához képest átlagos termetű, se nem túl sportos se nem túl nyeszlett. Rövid vörös haja és barna szemei vannak.
Jellem: Igyekszik mindenkivel segítőkész, önzetlen és barátságos lenni ami megnehezíti az alapvetően, makacs szeleburdi felelőtlen és időnként idióta viselkedése. Kifejezetten szereti a társaságot sőt mondhatni vágyik rá. Próbál mindig igazságos lenni, másoknak örömet okozni és a kedvében járni.
Képességek:
Szeizmikus csapás:
Passzív skill. Akairo ütései és rúgásai képesek egyfajta rezgéseket létrehozni a földbe, levegőbe, vízbe egyszóval a térbe ami nagyban megnöveli a támadásainak hatékonyságát valamint akkor is képes megsebezni az ellenfeleit ha nem is találja közvetlen el őket. Viszont a sebzés mértéke nagyban függ attól mennyire pontosak is a támadásai. Ha a célszám alá dob eggyel sebzés negyedét viszi be (minimálisan egy). Ha ez alá dob akkor olyannyira elvétette, hogy rezgések hatókörén kívül kerül. Viszont hasonlóan működik ha pontos a találat. Ha a célszám felé dob eggyel a sebzése tíz százalékkal dob, ha kettővel húsz százalékkal és így tovább. A képességből annyit látni csupán, hogy Akairo végtajgai körül, vibrál a levegő. A képesség csak Az ő támadásaira igaz a pet támadásaira már nem.
Sors. Azt mondják minden embernek előre meg van írva a sorsa és, hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni. Persze sokan nem hisznek benne, ahogy négy évvel ezelőttig én sem hittem. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy bennragadok egy virtuálisan létrehozott világban ami egyébként egy videojátéknak indult, nos, valószínűleg egy jó ízűt kacagok az egészen. Már csak azért sem hittem mert a szórakoztatás ezen ága mindig is hidegen hagyott. Inkább egy jó könyv, egy manga esetleg egy film vagy egy anime volt az amihez fordultam ha történet mesélésre vágytam. Vicces mert az egyik kedvenc mondatom is egy játékból van.
"You cannot change your fate. No man can."
Ha le akarnám fordítani valahogy úgy hangzik...
"Nem változtathatod meg a sorsod. Senki sem képes rá”
Na de mióta is hiszek ennyire a sorsban? Azt hiszem jobb ha a legelején kezdem az egészet.
Tizenneyedik születésnapom kezdődött. Semmi extra, kis ünnepség a családdal és pár baráttal, móka, kacagás. A szokásos szülinapozás lehetett volna ha édesapám kilenc év hanyagolás és eltűnés után nem gondolja, hogy ismét szeretné velem felvenni a kapcsolatot és az életem része akar lenni. Mondanom sem kell anya nem örült ennek, de persze apa hajthatatlan volt. Végül ő is eljött és ajándékba… nos kaptam tőle egy fura szerkezetet és egy játékot ami az akkori technológia csúcsának számított.
- Boldog születés napot, Fiam! – Amikor átnyújtotta az ajándékot még nem is tudtam mire számítsak és ahogy kinyitottam a meglepettség úgy vágott pofán mint egy szeles napon a reklám szatyor (igen történt velem ilyen). Na de nem azért mert annyira örültem hanem azért mert annyira nem tudtam, hova tenni az egészet így csak nehezen tudtam kihebegni hogy…
- Kö… köszönöm. – Persze ez apának is feltűnt így rögtön kérdőre is vonta.
- Mi a baj? Nem tetszik? Úgy tudom a korod béli gyerekek most ezért vannak úgy oda és elég nehéz volt beszerezni egy tesztpéldányt. – Igen, feltétlen az orrom alá kellet dörgölnie és mint ahogy arra később rá jöttem, valóban jól tudta milyen menő dolgot is szerzett csak arról nem volt fogalma, hogy én mit is szeretek. De szerencsére ez volt a legkisebb gond az egészben. A nap további része jól alakult az ajándékot a szekrénybe suvasztottam és mindenki happy volt. A nerve Gear csak jóval később került ismét a kezembe.
Pár hónappal később mindenki egy új játékról beszélt ami nemsokára megjelenik és mindenki mennyire várja. Mikor elmondtam, hogy nekem már van ilyenem még én voltam a hülye, hogy nem használtam. Természetes volt hát, hogy a megjelenés napján már engem is elfogott a kíváncsiság és hát úgy döntöttem teszek egy próbát. Ahogy a szobámban ültem épp a kézikönyvet olvasgattam és igyekeztem beüzemelni a kütyüt mikor anya mint egy faltörő kos rontott be a szobámba és elhűlt arccal verte ki a kezemből az izét én meg bambán pislogtam rá mint a hal a szatyorban. Aztán persze lehívott, hogy megmutassa mitől is mentett meg. Szinte minden csatornán ugyan az ment. Több ezer embert ejtettek foglyul egy virtuális programban. Hogy anyunak miként jutott eszébe felrohannii a szobámba, vagy honnan tudta, hogy mit is tervezek még a mai napig nem jöttem rá. Talán valami anyai ösztön vagy hasonló. Minden esetre sikerült kicseleznie a sorsot, egy időre legalábbis. Na persze ez még nem magyarázza meg miért hiszek ennyire a sorsban. A mozaik utolsó darabjához ugrani kell egy nagyot az időben.
Másfél év. Ennyi telt el azóta, hogy anya megmentett egy jókora hibától. Az izé visszakerült a szekrénybe én pedig éltem az életem tovább. Persze a sors nem cselezhető ki ilyen könnyen és egy lányt valamint egy vérebet küldőt le hozzám. Előbbi rémülten egy házfalhoz szorítva még utóbbi mérgesen sakkban tartva a lányt. Amint megláttam mi történik halált megvető hősiességgel rohantam, hogy megmentsem a lányt felkapva egy botot. Utólag belegondolva ha tudom mi vár rám akkor is ugyan ezt tettem volna. Hiába, a nagy szívem okozza majd a vesztem.
- Takarodj! Tűnj el! – Hangosan ordibálva és a botot suhogtatva rohantam az eb felé ami ugyan a lányt békén hagyta, de engem viszont megtámadott. Pontosan már nem is tudom mi történt. Az adrenalin pillanatok alatt az egekbe szökött és arra emlékszem csupán, hogy az állat otthagyott én meg egy idegen szobában fekszem, kórházban, hogy egész pontos legyek. A kezem és a lábam be volt kötözve és az arcomon is volt pár karmolás. Ahogy felébredtem ugyan azt a lányt pillantottam meg akit megpróbáltam megmenteni. Tagadhatatlan, hogy gyönyörű volt még a kisírt szemek és a rémült tekintet ellenére is.
- Jól vagy? – Az első kérdés amit kitudtam nyögni mire a lány megint sírva fakadt. – Ne ne ne ne ne! Ne sírj ne haragudj nem úgy gondoltam. – Hirtelen támadt energiám rögtön mentségekre pazaroltam és rémülten igyekeztem vigasztalni őt aki közben rá borult sírva az ágyamra amitől nekem is kicsordultak a könnyeim ugyanis rohadtúl fájt mindenem. Persze nem mondtam neki de ha visszagondolok még most is belesajdulnak a végtagjaim. Attól a naptól kezdve a lány akit nem mellesleg Chie-nek hívtak napi szintű látogatómmá vált a korházban és minden nap hozott valami finomat. A kezdeti hálálkodásból barátság szövődött, a barátságból pedig szerelem. Egészen meseszerű is volt az egész. A fiú aki hősiesen megmenti a lányt aki szerelembe esik. Csodálatos nem? Abban az esetben nem ha a csaj zakkant és saját húgomra is orbitálisan féltékeny volt. Az első alkalommal mikor nem vele mentem el valahova hanem a húgommal teljesen kikelt magából én butusnak persze még bűntudatom is volt. A második alkalmat látszólag jobban kezelte. Kedves volt és megértő és mikor elmentem hozzá puff… Az egyetlen emlékem róla, hogy mosolyog és nevet a következőben, fura öltözékben egy ismeretlen helyen ébredek egy erdő közepén. Akkor fogalmam sem volt róla mi történt vagy hol vagyok de, hogy vázoljam a helyzetet. Chie annyira nem tudta elviselni, hogy másokkal is érintkezek rajta kívül, hogy leütött és rám tette a Nerve Geart így csak az övé lehetek. Persze aztán rá jött, hogy így csak a testem kapta meg a tudatom ugyan úgy érintkezik másokkal a játékba így hát ő maga is felvett egy Nerve Geart és… hopp kicsit előre szaladtam. Az már egy másik történet lesz miként is szerzett két izét és, hogyan is találkoztam vele újra. A mostani mesém tanulsága pedig az, hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni. Meg volt írva, hogy bennragadok egy játékban és bár a sors első kísérletét az anyai ösztön meghiúsította, cserébe kutyákat és őrült lányokat küldött le nekem, hogy beteljesüljön a végzetem. És hogy ez mennyit befolyásolta az életem sodrását? Nem nehéz kitalálni hisz életem legnagyobb kalandja vette kezdetét.
A hozzászólást Akairo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 19 2014, 08:32-kor.
Akairo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2014. Nov. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Akairo
by Kayaba Akihiko Kedd Nov. 18 2014, 20:06
Szia!
A képességed kérlek beszéld meg Klein admin társammal és, ha ő is rábólint, akkor küldj egy privát üzenetet.
A képességed kérlek beszéld meg Klein admin társammal és, ha ő is rábólint, akkor küldj egy privát üzenetet.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Akairo
by Kayaba Akihiko Szer. Nov. 19 2014, 23:33
Szia!
Az előtörténetet elfogadom. Kisállatot pedig a megbeszéltek alapján nem kapsz, hanem majd szafari jelvényből választasz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit az állatidomár alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 1
Erő: 1
Irányítás: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom. Kisállatot pedig a megbeszéltek alapján nem kapsz, hanem majd szafari jelvényből választasz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak, amit az állatidomár alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 1
Erő: 1
Irányítás: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.