Zexid

Adatlap

Név: Zeni Bruno
Játékbeli Név: Zexid
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 21 éves

Kinézet: 182 centiméter magas a szeme barna, de kissé vöröses így leginkább bordónak tűnik, haja fekete, legtöbb időt szürke maszkában tölti melyet bronzos csíkok borítanak, ha nincs rajta a  maszk akkor feje felső oldalára van csúsztatva, a maszkban szemeit vörös lencsék takarják.
Jellem: Élete nagy részét a szülei által kreált burokban töltötte és az elferdített világszemlélet miatt, úgy érzi, amit tesz jó és hogy ő Isten küldötte. Alapvetően kedves ember, de nehéz lenyűgözni, mélyen belül úgy érzi több mindenki másnál, de ezt legtöbbször nem mutatja ki, bár olykor-olykor felhívja rá a figyelmet.

Képességek

(még nincs)

Előtörténet
Az Úr jó családba küldött engem, így mindenem megvolt, és már fiatal koromban a legújabb játékokkal játszhattam. Hamar rá is kaptam az ízére, bár a szüleim naponta csak egy-két órát engedtek játszani, mert istentiszteletre kellett járnom, és a katolikus iskola, a tanulmányaim, elvették az időt a játéktól, de ez az egy-két óra volt a legjobban várt a napban. A középiskolai időszakomban nyelveket tanultam, a szüleim elvárták a kiváló nyelvtudást, angol, kínai, japán, orosz téren kiválóan teljesítettem, de úgy éreztem a német nyelvet sosem tudnám megtanulni. A nyelvtanulással, azonban a kultúra is szívódott belém, bár a szüleim nem engedték, hogy nyíljak más vallások felé, szigorúan a keresztény katolikus vallást tátották egyetlennek és fontosnak. A szobám falát Szűz Mária képe díszítette, és a keresztre feszített Jézus, aki a mi üdvünkért áldozta fel magát. A középiskolám végeztével úgy döntöttem külföldre megyek tovább, Keio Egyetem, Tudomány és Technológia karát választottam. Egy kis lakást béreltem Két másik külföldi csoporttársammal együtt. A szüleim rendszeresen elláttak pénzzel, többel is, mint kellett volna így bőven jutott pénz a játékokra, de továbbra sem játszottam tovább két-három óránál, mert rosszul éreztem magam, ha így volt, még a három órát is soknak tartottam a tanulmányaim mellett. Míg a lakótársaim késő este értek haza a bulizásból, én nyolc óráig tanultam, majd imával zártam a napot. Gyakran hívtak engem is, de én tanulni mentem Tokióba nem pedig elfecsérelni az időm, legalábbis ekkor még így gondoltam. De van egy dolog a világon egy óriási erő, amit nőnek hívnak. Nem mondom, hogy szerelmes voltam, de annak a lánynak rákattantam a feromonjaira, tökéletesen illettek az én szenzorimhoz, egy csapásra kirángatott a pontos időbeosztással rendelkező napjaimból. Volt egyszer, hogy belökött a szertárba és bezárta mögöttünk az ajtót, igyekeztem szabadulni, de bármennyire is ciki, az a lány erősebb volt nálam én gyenge kis olasz, aki sose, verekedett, és semmilyen komolyabb testedzést nem végzett, egy erős, bár gyönyörű orosz lány ellen semmit sem tehettem. Persze a vallást sosem feledtem, hiszen ez volt az életemben a legfontosabb, a rózsafüzér mindig ott lógott a nyakamban és rendszeresen imádkoztam a lány, Agnessa szintén oda volt a játékokért, így együtt töltöttük délutáninkat. Közben esténként mélyebbre ástam a vallásomban és azt véltem felfedezni, hogy bármit teszünk, azt Isten úgy akarta, tehát alapvető hogy megbocsájt. Úgy döntöttem ezt a vonalat követem életem során, így semmit nem kell megbánnom. Kiegyensúlyozott és boldog korszak jött el az életemben, melynek a NervGear vetett véget, és a Sword Art Online nevű játék. A barátnőm nem akart egy ilyen sisakot felvenni, túl sok ilyenről hallott a hidegháborús storykban így ezt a játékot egyedül kezdtem el. Először sokat problémáztam azon, hogy miféle kasztot is válasszak, de végül az Árnyharcos tűnt a legmenőbbnek így rá esett a választásom. Már csak egy jó név kellett, egy fantázia név, egyszerű megjegyezhető még is menő legyen, a választásom Zexid lett, mely tökéletesnek bizonyult. Neki is kezdtem a játéknak, elkezdtem fejlődni, bár néhányszor belehaltam a túlzott erőlködésbe, nem mértem fel tökéletesen ellenfelem helyzetét. Végül a főtérre teleportálódtam, nem értettem, hogy már megint mit ronthattam el, de hamarosan bebizonyosodott, hogy egy dolog volt, ami hiba volt. és ez a sisak felvétele. Megkaptuk a hírt, hogy nem szabadulhatunk, én azonnal a mellkasomhoz kaptam a keresztért, hogy jó erősen megmarkoljam, de persze nem volt rajtam kereszt in game. A kinti életem tökéletes volt, túl kell ezt élnem tehát paszívkodtam jó ideig. A város mentén, kis szörnyeken igyekeztem fejlődgetni, több-kevesebb sikerrel. Majdnem egy nap egy srác látta, hogy jó lootokat kapok és úgy érezte meg kell fosztania tőle, akár az életem árán is. Először csak fenyegetett, hogy megöl, majd rám támadt, persze én védekeztem, nem tehettem mást, nem adta fel a harcot így vagy ő esik el vagy én. Rá esett a választásom és gyilkos szándékkal támadtam rá, majd mikor a földön feküdt félelemmel az arcán az én arcom tükröződött vissza szemeiből, ahogy állatként beledöftem tőrömet, majd pixelekre hullott. Sokkolt a dolog így össze kuporodtam egy fa tövében és kértem Istent, hogy bocsásson meg, de megvilágosodtam, Isten azt akarta, hogy én megöljem azt a játékost, isten irányította kezeim, én Isten fegyvere vagyok, végeznem kell azokkal, akik másokat akarnak bántani. De volt egy dolog, az arcomat, a gyilkosság idején nem tudtam elfelejteni, valahogy ki kell törölnöm a fejemből, kell, kell egy maszk. Így maszkot húztam arcomra és keresztet a nyakamba. „Én vagyok Zexid Isten küldötte gyilkosok vigyázzatok, mert eljött értetek a büntetésetek.” Viszont ahhoz hogy lépést tartsak a pirosokkal, küldetésekre és minél gyorsabb fejlődésre van szükségem így, miközben leszámolok a gonosszal, fejlődnöm kell.