Ragnar

by **Ragnar** Szomb. Aug. 02 2014, 19:15

Név: Kayawo Aishi - Ragnar
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 21

Kinézet: Egy az átlagosnál jóval magasabb férfi áll előtted. Haja fehér, mint a hó, szeme pedig zöld, mint a békanyál Very Happy

. Fülében egy arany fülbevaló lifeg. Bőrszíne világosbarna, s felépítésre is kitűnik a tömegből, hisz ritkán látsz ennyire szálkás egyént. Markáns álla és férfias vonása mellett lerí a kifejezéséből, hogy nem nagyon érdekli, ami körülötte folyik. Általában ruházatát egy fekete hosszú kabát, amelyet kigombolva hord, s egy öltöny gatya alkotja, meg a hozzá tartozó cipő, amivel még jobban kitűnik a sok páncélos fiú és lány közül. A másik, amivel nagyon könnyen be lehet azonosítani, hogy egy óriási kétkezes kardot cipel a hátán.

Jellem: A első és legfontosabb tulajdonsága, hogy imádja, ha erősebb valakinél, ha kicsit fölényeskedhet, ha élvezheti, hogy mások irigykednek rá. Mindig is így volt, imád edzeni, és erősebbé válni. A harc a lételeme, már fiatal korában is imádta összemérni gyorsaságát és harci tudását a többi korabeli kölyökkel. Sosem volt semmilyen belső vívódása, hogy helyes-e, amit tesz, vagy hogy tényleg így kell-e csinálnia. Magabiztos, s mindig a saját feje után megy. Nem lehet kontrollálni, vagy parancsolni neki... Lázadó egyéniség, aki minden egyes szabályt vagy megkötést áthág, ha van rá lehetősége. Megbízhatatlan figura, akit ha megkérsz valamire, valószínűleg elhesseget, vagy rád sem hederít. Nagyon ritkák az olyan egyének, akik tényleg felkeltik a figyelmét, általában ezek olyanok, akik erősebbek nála, s lehet velük jót harcolni, vagy olyan jó nők, akiknek még ő sem tud ellenállni.
Persze van egy réteg, akiket ő is bír, velük megoszt ezt azt az életéből, avagy ténylegesen beszél velük. Az ilyen embereket például imádja szarkasztikus poénokkal traktálni, ezzel növelve a saját egóját. Amikor pedig harcra kerül a sor, hangos csatakiáltással veti magát bele a legnagyobb harcokba is, s nem retten a veszélyes ellentől.

Képességek

BlueHit

Leírás: Egy háromlépéses képesség, amelyben a használó első lépésként az ellenfél közelébe teleportál szemből, majd elsújt rá, ez a támadás a felét éri a normál sebzésnek, majd visszatér az eredeti helyére.
Második lépésként ugyan ez történik, csak nincs meghatározva, melyik irányban tűnik fel az ellenfél közelében. Itt a sebzés normál nagyságú.
Harmadik lépésként a második lépés ismétlődik meg, csak a normál sebzéshez hozzáadódik a speciális pontokból származtatott plusz sebzés is.
Szörnyek ellen nincs lehűlési idő, játékosok ellen 3 kör minden lépés között.
A képességet csak egyszer lehet használni egy harc során.
Ha egy támadás a 3 közül nem sebez, akkor a következő körben megint a sikertelen lépés fog következni, ameddig az nem sebez.

Előtörténet

Felkelt a nap... egy kórház, egy kórterem, egy síró csecsemő, és egy síró férfi... Így kezdődött hát, aznap reggel Sayu, Kay édesanyja az életét adta, hogy a fia világra jöhessen...
Túlságosan elgyengült a szülés közben, elfáradt... elernyedt... Egy doktor sajnálkozva vígasztalta a férfit, aki azonban nem derült jobb kedvre, egészen addig, míg a kezében nem tarthatta az egyetlen fiát... Soroya... így hívták a férfit. Kezében a kisfiával tovább zokogott és zokogott...
Végül egyszer a jelenetnek mégis vége szakadt... a férfi és a csecsemő hazatért a Tokiói otthonukba, ahol aztán a férfi tovább nyalogathatta a lelki sebeit.
Így ment ez pár napig, mire összeszedte magát, és célul tűzte ki az életében, hogy remek embert faragjon a fiából, aki nem csak az ő, de az elhunyt felesége vonásait is birtokolta.
Kayawo-nak nevezte el, egy híres felmenője után, aki még a szamuráj háborúk alatt szerzett nagy nevet és dicsőséget a családnak... A fiú pedig az első pillanattól kezdve igazi kis energiabomba volt, kúszott-mászott, összekent mindent amihez hozzáfért. Másik nagy tulajdonsága az volt, hogy bármilyen helyzetben képes volt elaludni, például a járóka hálójához támasztott fejjel. Ennek hatása persze az volt, hogy olyan mintás fejjel ébredt, hogy édesapja jót kacagott a történteken.
Ahogy telt-múlt az idő, Kay elkezdett szépen lassan felcseperedni, s elkezdett kialakulni a világlátása, bár még elég fiatal volt. Apja Soroya továbbra is a fiút tartotta a legfontosabbnak az életében, de sajnos akkoriban az volt a gondolkodásmódja, hogy az egyetlen mód egy gyerek felneveléséhez, ha mindent megadunk neki, így legtöbb idejét az irodában töltötte. Munkamániássá vált, s kevésbé figyelt oda a kisfiúra, aki pont ebből kifolyólag egyre jobban kezdte felfedezni az önálló énjét... Legtöbbször egy bébiszitterre volt bízva... egy fiatal 16-17 éves lányra, aki nem igen foglalkozott vele, hogy a kisfiú épp mivel játszik. Ő csak bekapcsolta a tévét és bámulta a tévés valóságshow-kat.
Így telt múlt az idő, amíg Kay elég idős lett, hogy iskolába járjon.
Első napja az iskolában elég érdekesen telt. Belépve a hatalmas kapun döbbenten állt, mikor meglátta, hány hozzá hasonló idős gyermek jár abba az iskolába. Viszonylag addig a pontig elszigetelve élt a házukban, ahova nem sok látogató járt, s így eléggé meglepő volt számára a nagy tömeg, ami az Iskolába besétáló diákokból állt. Gyorsan legyűrte magában ezt a meglepettséget, s a többiek után indult, sokaknak bemutatkozott, s beszélgetett velük...
Napok, hetek, hónapok múltak el ez után... S sajnos a kis Kay kirekesztett lett a közösségből, mert nem ismerte sem az akkori kedvenc gyerekzenészeket, se nem nézett valóságshow-kat, sem semmi ilyesmi, és mivel a kommunikációs képességei nem voltak épp a legjobbak, nem tudta hogy kezelje az embereket, így még kevesebben barátkoztak vele... Többnyire egyedül ücsörgött egész nap, s várta, hogy vége legyen a napnak, hogy hazamehessen, és csinálhassa, amit azelőtt, hogy először betette a lábát az iskolába. Egyik nap, mikor nagy magányosan búsult a tévé előtt, elkapott egy reklámot, amiben egy vegyített harcművészetet oktattak gyerekeknek... Abban a pillanatban furcsa mód megmozdult benne valami, izgatott lett, felpörgött, megjött a jókedve... Annyira érdekelte a dolog, hogy másnap megkérte édesapját, hogy had menjen és nézze meg ezt a helyet.
Nagy vonakodva, de gondolván, hogy a gyereknek úgyis meg kell tudnia védeni magát, Soroya beleegyezett fia kérésébe. Ekkor a fiú 9 éves volt.
A bemutatóedzést egy csütörtök este tartották, amit direkt az olyanoknak tartottak, akik meg akartak ismerkedni a sport szépségével. Kay belépve az ajtón még két srácot pillantott meg... körübelül vele egyidős fiúk voltak... Összeismerkedett velük, s ott helyben megegyeztek, hogy mind a hárman elkezdik a sportot. Az egyik srác Greg volt, egy angol fiú, akinek a családja épp akkoriban költözött Japánba. A másik fiú Dei, egy közeli általános iskola bajkeverője volt, akit a szülei, azért akartak beíratni, hogy valamivel megzabolázzák a fiú agresszív személyiségét, s hogy tanuljon egy kis önfegyelmet.
Ahogy teltek múltak az idők, Kay, Greg és Dei elválaszthatatlan barátokká váltak... Kay-nak az élete középpontjában a sport és a harc állt... Minden nap edzésen volt délután, s volt olyan, hogy még hazaérte után is edzett.
Édesapja nem vette észre, hogy milyen személyiségváltozásokon megy át a fiú... továbbra is munkamániás volt, aki ebben élte ki az élete kudarcait és csalódásait...
Visszatérve Kay-ra, a középiskolát már Greggel és Dei-el együtt kezdték el, a Tokiói Gimnáziumban... Itt eléggé hírhedtek voltak...
Mivel mindig csak hárman voltak, kirekesztették őket a többiek, s sokaknak annyira bökte a csőrét a nagypofájú hármas, hogy erőszakkal akarták őket leállítani. No igen, de ez a három már általános óta folyton csak edzett, így minden ilyesfajta próbálkozást gyorsan lerendeztek...
Egy idő után be is fejeződtek ezek a próbálkozások, egyre jobban tisztelték őket a társaik... egy fajta faji dominancia volt talán, aminek hatására egyre többen akartak velük lógni...
Természetesen a három srácot nem igazán érdekelte, sem a népszerűség, sem a barátkozni vágyók tömege, mert ők hárman voltak a tökéletes csapat.
Aztán eljött egy időszak, amikor a másik iskolák is megneszelték ennek az állítólagosan legyőzhetetlen hármasnak a hírnevét... az ottani diákbandák folyamatosan ostromolták őket, mindenféle kihívással és harccal, ami Kay-nak nem is volt probléma, de Greg nem igazán akart ennyiszer ekkora felhajtást maga körül. Visszafogott volt, s jobban szerette kerülni az erőszakot. Csak akkor bunyózott, ha muszáj volt.
Így kipattant az ötlet, hogy pár embert tanítsanak meg bunyózni, majd helyettük is harcolhatnak ezek az egyének... Így született meg a Ragnar's Arm tokiói banda, amelynek a feje Kaya volt, akire ráragadt a Ragnar név... Alatta két alvezérként Greg és Dei alias Prof és Blade...
Embereket képeztek, akiket harcba küldhettek más bandák ellen... akkoriban hatalmas területharcok dúltak Tokióban, s az egyik legnagyobb területet birtokló bandává pont az RA vált...
Így ment pár évig, hol területet nyertek, hol vesztettek, de a banda élt tovább...
Egy napig, amikor Ragnar barátunk a kezébe kapta a Sword Art Online nevű videojátékot, amit az egyik bandatag javasolt kipróbálásra... Egyik este az edzés után, gondolta kipróbálja ezt a játékot...
Be is jelentkezett...
Majd nemsokkal a belépése után felfedezte, hogy nincs kilépési opció, ebből a világból... Ekkor tette meg Kayaba Akihiko a bejelentését, miszerint mind a játék rabjává váltak, s senkinek nincs menekvés, amíg valaki el nem éri az utolsó termet, s le nem győzi az utolsó bosst...
Kay ezek után elvesztette az eszméletét, s valamiféle sztázisba került... egészen mostanáig...
Most készül SAO, mert megérkezett Ragnar a Harcos... aki elkezdi nagy kalandját ebben a virtuális világban. cheers

Az első pár napot bolyongással töltötte a városban, míg az egyik este egy kocsmában, két másik arc felvilágosította, hogy lehetősége van helyből a 10. Szintre lépni... Nem is kellett sok győzködés, mire megkérte a srácot, hogy segítsen megtalálni az NPC-t.
Másnap reggel fel is kerekedtek, s város szökőkútjánál megtalálták az említett NPC-t...*
- Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet.
* Kezdte az NPC, s már sorolta volna a lehetőségeket... *
- 2-es... léptess szintet... 2. Opció... -
*Böködte meg az NPC mellkasát, s ekkor...

by **Kayaba Akihiko** Vas. Aug. 03 2014, 04:25

Szia!

Kicsit megkésve, de az előtörténetet elfogadom.

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak (kiképzőtisztnek hála a 10-es szinten kezdesz, így a 10 mellé kapsz még 36 pontot), amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2 erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*) <- ezek közül választhatsz egyet, amit majd az adatlapodon tüntess fel.
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ragnar

Ragnar

Re: Ragnar