Minori

Név: Minori Hatakeda
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 16

Kinézet: 176 centiméteres magasságával és 56 kg-os súlyával egy átlagos méretű tini. Nagyon szép kék hajjal és gyönyörű kék szemeivel gyakran feltünést kelt magára. De

azomban a női bájban sem szemved hiányt. Öltözködése nem átlagos, mivel kizárólag csak zöld-fehér színösszeállítású ruhákat hord. De mióta bekerült a játékba nem igazán tudott

csak zöld-fehér ruhákba lenni, mert nem mindig volt rá lehetősége. A hajába mindig egy fél szárny alakú csattot visel, melyet az anyukájától kapott.

Jellem: Nagyon szereti ha mindenki rá figyel, ezért mindig arra törekszik, hogy ő legyen a középpontban. Eredetileg nagyon beképzelt, de mióta a játékban ragadt próbálja ezt a

tulajdonságát eltüntetni. Nem szeret egyedül maradni sehol mert fél, de ezt mindenkinek tagadja. Mindenkiről első ránézésre ítélkezik, és ezt a szemébe is mondja, ha jó, ha

rossz. Álltalában szólóban harcol. Ha valami nem sikerül ő nem adja fel ez a mondat hangzik el a szájából: "-Megpróbálom mégegyszer!"

Képesség:
Shadowsword: Amennyiben a karakter alkalmazza ezt a képességet hirtelen az ellenfél háta mögé kerül és ott támadja meg, ez a képesség olyan gyors, hogy az ellenfélnek nem

lesz ideje kivédeni, a kard támadó értékéhez hozzáad +5 . Lehülési idő: 3 kör  (Ennek a képességnek a hatása csak abban a körben érvényes amelybe használta. Szóval  az a

+5 ütési érték nem marad benne a kardba, hanem a következő körben eltűnik.)

Előtörténet:

16 évvel ezelőtt születtem Tokióban egy korházban. Egy gazdag családban éltünk, anya, apa és én. Sajnos egyke vagyok, de én mindig is szerettem volna egy kistestvért. Mivel

gazdag családban nőttem fel mindent megkaptam amit akartam. Nagyon érdekeltek a számítógép, Xbox és az ilyen elektromos cuccok. Szinte teli volt velük a szobám, még

elalváshoz is a gépről nyomtam a zenét. Anyukám és Apukám nagyon utálták ha egész nap a gép előtt gubbasztottam. Egy napon csak bekapcsoltam a tv-t és látom, hogy a

boltokban már kapható a NerveGear. Láttam mekkora a sor, persze csak a tv-ből... Gondoltam magamba: *Ha ilyen nagy a sor, akkor biztos valami jó cucc lehet.* Gyorsan

bekapcsoltam a gépet, rákerestem a NerveGearre és elolvastam, hogy mire is jó. Nagyon megtetszett, szaladtam le a lépcsőn apuhoz kölcsönkérni egy kis pénzt. Természetesen

adott. De kicsit kiakadt, hogy mennyibe kerül. Persze nem került annyiba, de hazafele úton még be akartam menni a butikba. Elindultam a bolt felé ahol árulják, de látva a nagy

sorokat kicsit megijedtem. Természetesen nem akartam sorba állni ezért az egyik lányt lefizettem, hogy terelje el a figyelmet egy percre. Amíg a többiek a lányra figyeltek én

beosontam, ezért a sor 4. tagjaként tudtam beállni. Megvettem a NerveGear-t és futottam hazafelé, de utána eszembe jutott, hogy be akartam menni a boltba. Elindultam

visszafelé, de annyira izgatott voltam, hogy a lábaim nem akartak visszamenni a butikba. Szélsebesen futottam hazafelé, már a küszöbön voltam de a macskám elém állt és

sikeresen átestem rajta. Nagyon fájt, de gyors levettem a cipőmet, és futottam fel a szobámba. De mielőtt elkezdtem volna a játékot, egy furcsa utasítást találtam ami röviden

az volt, hogy érintsem meg a testrészeimet, igazából nem tudtam minek de megcsináltam, mivel már nagyon játszani akartam. Gyorsan működésbe hoztam és beindítottam.

Kasztokat lehetett választani, de mivel én már nagyon sok mmorpg-vel játszottam és álltalába amibe harcolni kellett kardforgató voltam. Hát itt se gondolkodtam sokat

automatikusan a kardforgatót választottam. Ezután jött a fegyver kiválasztása. Hát itt nem igazán tudtam ezért csukott szemmel ráböktem az egyikre. Egy ideig gondolkodtam a

külsőn, de utána próbáltam olyat csinálni ami a legjobban hasonlít rám. Nevemnek nem tudtam, hogy mit adjak meg, ezért a saját nevem mellett döntöttem vagyis Minori lett a

nevem. És akkor a beállításos rész ennyi is volt, kezdődhetett a játék. Egyszer csak a játék kidobott a főtéren, csodálkozva néztem a sok playert. De egy idő múlva meguntam

a csodálkozást és elindultam a várost felfedezni. Volt arrafelé sok bolt, fogadó és egyéb más épületek. Miután végignéztem a várost úgy döntöttem szétnézek a városon kívül is.

Ott láttam egy csomó vaddisznót. Elővettem a kardomat, akkor szembesültem vele, hogy milyen nehéz. Neki akartam menni a vaddisznónk, de nagyon fura volt kardot fogni a  

kezemben. De egy negyed óra szenvedés után sikerült. Nagyon boldog voltam, futottam is volna vissza a városba, hogy ott ki tudjak jelentkezni egy kicsit. De láttam nincs

kijelentkezés gomb, nagyon megijedtem és csak az járt a fejemben, hogy: *Ez csak játékhiba, ez csak játékhiba.* De nem volt az. Jött a kényszer teleportálás, hirtelen mindenki

a városba termett. Ijedten néztem körül, hogy hátha látok valami ismerős arcot, vagy valaki hátha tudja mi volt ez a teleportálás, de a playerek közül senki nem tudta. Egyszer

csak megjelent Kayaba Akihiko a játék készítője és bejelentette, hogy most mi történik velünk. Mindenki megdöbbent, sírt, sikított. Köztük voltam én is, de akkor már

megbántam, hogy megvettem a NerveGeart. Azt mondta elrejtett az inventoryba egy kis ajándékot. Hát mivel úgysem volt más választásom megnéztem mi van benne, egy tükör

volt, és egyszer csak az én testemet láttam a játékba, mármint az igazit. Kiáltottam egy nagyot: "- Mi jöhet még?" De a jelent már nem lehetett megváltoztatni.