Dretan

by **Dretan** Csüt. Júl. 10 2014, 21:09

Adatlap

Név: Chiyoru Kurasai
Nicknév: Doremar
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 16

Kinézet: Haja ugyanolyan színű, mint bátyjáé, de szeme világosabb, ezüstös színekben játszik. Kicsit véznább is testvérénél, leginkább karjain és lábain látszik ez.

Jellem: Igazából vágyik a társaságra, de nem igazán tudja mindig, hogy hogy kezdjen hozzá. Picit néha ügyetlen, alapjában véve kedvesnek is mondható. Bátorsága néha inába száll. Van benne bizonyítási vágy, örök példaképként és célként tekint a bátyjára. Amikor harcra kerül a sor, úgy érzi, kiteljesedik. Teljesen megváltozik az öldöklés alatt. Kifejezetten élvezi.

Képessége: Combo Point (Passzív)

Amennyiben valakit sikeresen eltalált, minden fegyveres csapás egy Combo Pointot tesz az áldozatra (így egy körben akár az kettő is lehet). Minden Combo Point után az adott ellenfélre Dretan a Spec. Képesség pontjainak 10%-val többet sebez (felfelé kerekítve). Max. 5 Combo Point lehet egyvalakin, de összes Combo point esetén nincs kitétel. A Combo Pointok csak egy harc erejéig vannak érvényben.

Előtörténet

Egy japán származású családban nőttem fel Franciaországban. Van egy bátyám is, aki nagyon jóban volt az osztálytársaival, és éltanuló volt. Apám szerette is. Azonban én... Nem igazán volt barátom, és a suliban is rosszak voltak a jegyeim... Apám folyamatosan kiabált velem, és bűntetéseket adott. Igazából, egy idő után már csak a szobámban ültem, és merengtem. Aztán egy nap valamiért leküldtek a pincébe, és ott találtam egy zongorát. Nekiálltam nyomogatni, tetszett nagyon. Apám lejött.
- Fiam, hagyd abba a kalimpálást, és inkább csináld, amire kértelek.
Persze Ryutoshi... Igazából ahogy észrevettem, nem sokat vett észre az egészből. Mondjuk általában vagy tanult, vagy a barátaival volt, vagy nem is tudom... De nem beszéltem vele sokat. Ott volt ő is, meg a szüleim is, de mégis annyira egyedül éreztem magam... De az a zongora, ami lenn volt, az valahogy vonzott. Elhatároztam, hogy megtanulok zongorán játszani. Ekkor lehettem úgy tíz éves. Volt egy számítógépem, mint az összes többi családtagomnak, mivel a cég többek között játékteszteléssel-, és fejlesztéssel is foglalkozott. Az internetet hívtam segítségül, és így tanultam meg kottát olvasni, és elkezdtem a zongoratanulást. Apám leginkább klimpírozásnak nevezte. Nem kellett sok, hogy rájöjjek , miért van lenn a pincében. Mindenféle számokat gyakoroltam, már amit le tudtam játszani. Először könnyebbeket. Aztán egy év, két év, három év... Igazából már az első év után hangszigetelt pincénk lett. Anyám azt mondta, hogy hadd csinálja a gyerek, ha élvezi, és apám belement. Belátta, hogy azért tényleg rengeteget büntetett, és most egyszer engedett. Egyszer még egy versenyre is elmentem, és harmadik lettem! Nagyon büszke voltam magamra. Aztán amikor az iskolával végeztem, én is a cég tagja lettem, teszteltem a játékokat. Főként MMORPG-ket tettem fel, azokban volt valami... Néhány még most is megvan. Akkor ráéreztem arra, ami nagyon megy nekem a zongorán kívül, mégpedig a játék. Végre valami! Apánk már kicsit kedvesebb volt velem, persze ekkor is ryutoshi volt a kedvenc gyerek... Bennem pedig megjelent egy vágy. Túl akartam szárnyalni a bátyámat! Ugyanazokat teszteltük, így amikor csak lehetett, ellene játszottam, és igazából párszor sikerült megizzasztani. Már nem apám kedvéért, vagy az esetleges hibákért és a játékkritikák gyártásáért csináltam, hanem azért, hogy bebizonyítsam, van valami, amiben túl tudom szárnyalni a bátyám tökéletességét! És ez így ment. Általában én voltam az a rejtélyes emberke, aki mindig ki akarta hívni. De persze nem tudta, hogy én vagyok az, megoldottam. Aztán egyik nap a szobájának nyitott ajtaján keresztül megláttam valamit. Olyan volt, mint egy sisak. Meg akartam nézni, hogy mi az, így hát odaosontam, és feltettem. Kiderült, hogy ez egy Nerve Gear, amit a SAO-hoz gyártottak... Már egy csomót olvastam róla, de nem lehet a leírtakhoz hasonlítani! Azonnal megtetszett az egész! Csináltam egy árnyharcost, mert hasonlított azokhoz a kasztokhoz, amiket szeretek, és amikhez értek. Egy olyan fél órát lehettem bent, amikor eszembe jutott, hogy ez a bátyámé. Azzal a lendülettel kiléptem, és levettem a sisakot.
Ott állt. Nyeltem egy nagyot.
- Ryutoshi, én...
Hirtelen elmosolyodott.
- Édesapám! A bétás Nearve Gearen kisebb hibák jelentek meg. Működőképes, de nem adja vissza teljesen az élményt. Volna oly jó hozzám, hogy megvásárolja a legújabb modelt? És még egy játék se lenne rossz. Állítólag azt is frissítették.
Oda lépett hozzám, a vállamra tette a kezét és így szólt:
- Sajnálom drága öcsém, hogy ritkán foglalkoztam veled. Látom kedvedre való. -Bökött a sisak felé, majd mikor az ajtó felé ment még odaszólt. - És édesapánknak kérlek ne szólj. Sem a sisaknak, sem a játéknak nincsen semmi baja. Remélem jó szórakozol majd vele. Ha kérdezni akrsz valamit a játékról, nyugodtan keress meg itt kint, vagy a ott bent. - mondta, majd a mosolya szépen lassan visszatért az egykedvűég szokásos barlangjába, és elment.
Ott álltam, és gondolkoztam. Azon tűnődtem, hogy ő vajon tényleg az én bátyám? Teljesen másnak ismertem meg. Mondjuk ez nem is meglepő, hiszen nem is nagyon beszéltünk. És mivel apánk mindig azt akarta, hogy olyan legyek, mint ő...
Fogtam a Nerve Geart, és a játékot, és bementem a szobámba. Bezártam az ajtót, és felléptem. Azonban soha semmi sem lehet tökéletes.
Egyik nap amikor a virtuális világban mászkáltam, hirtelen kényszerített teleportálás áldozata lettem, "summoltak". A főtér közepén ott volt Kayaba, és elmondta, hogy nem lehet kilépni, és a játékbeli halál valós. Ekkor nagyon megijedtem. Aztán egyszer csak felébredtem ugyanott. Kiderült, hogy mivel sokan voltunk, sztázisban voltam egész idáig. Szinte mindenki nagyobb szintű volt nálam, így nekiindultam, megkeresni egy állítolagos kiképzőtisztet, aki segíthet a szintlépésben, és a bátyámat. Itt az ideje, hogy tényleg megismerjem.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 10 2014, 21:14

Szia!

A képességet a jelenlegi állapotában nem tudom elfogadni, kérlek beszélj meg Kleinnel egy gyengítést rá. (A gyorsaság 100%-a a sebzéshez adva, méghozzá késenként, óriási sebzéshez vezethet.)

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 10 2014, 23:35

Az előtörténetet elfogadom. A kiképzőtisztet is jóváírtam.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak (kiképzőtisztnek köszönhetően te +36-ot, tehát összesen 46-ot), amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

by Ajánlott tartalom

Dretan

Dretan

Re: Dretan

Re: Dretan

Re: Dretan