Biscott Bár

by **Cardinal** Vas. Jún. 08 2014, 15:20

A Rémy Biscott által igazgatott szórakozóhely az alvilági üzelmek színtere lett. Gyakran fordulnak meg itt zsoldosok, illetve vörös játékosok és képviselőik, hogy sötét üzleteket bonyolítsanak le, mindezt a klubtulajdonos tudtával. Azonban egy átlagjátékos számára ez csupán egy egyszerű, de kulturált és füstmentes éjszakai szórakozóhely kihívó öltözetű táncoslányokkal, akik 50-100 aranyért elég sok mindenre kaphatóak; kiváló minőségű italokkal, biliárd- és pókerasztallal, halk zenével és nem utolsósorban privát boxokkal. A legtöbb ember-kobold barátság itt kötődik.

by **Mirika** Vas. Nov. 08 2015, 17:32

Sou-chan

Mindig van ez a gonosz kérdés, hogy mit csinálok ott, ahová a sors vetett éppen. Mert ugye nem mehet az ember csak úgy céltalanul ide-oda, mégis néha úgy érzem, hogy halvány lila gőzöm sincs, miért vagyok éppen ott, ahol. Persze ezekben az esetekben is van az elején egy elképzelésem, aztán amikor az elképzelés nem találkozik a valósággal, akkor teszem fel magamnak a kérdést, hogy mégis miért mentem el éppen oda? Mi értelme van? Na, ez most éppen nem egy ilyen eset volt. Wiskota ugyanis eléggé a szívemhez nőtt, bulis város volt jó helyekkel, egyedi megoldásokkal, és imádtam. Persze az otthonom még így is Nyster volt, de amíg oda nem mehetünk vissza, addig valahol lenni kellett, és őszintén szólva a padlót, az első szintet eléggé untam már. Sose voltam az a típus, aki sokáig meg tud maradni egy helyben, előbb-utóbb sikerült megunnom a helyeket, aztán ilyenkor mindig kerestem újakat, amik megfogtak valamivel. Ebből a szempontból kicsit jó, hogy rá vagyok kényszerítve most egy új "otthonra", bár talán egy kicsit erős a kifejezés, mert nem laktam itt, meg nem is terveztem, csak múlatni az időt, ha éppen unatkozom. Most éppen unatkoztam, és ha így jártam, akkor már betévedtem egy-két helyre a városban.
Na, ebbe a bárba is így jutottam el, és bár hallottam róla pletykákat, így első ránézésre semmi extra nem volt benne. Mármint baljós szempontból. Mert amúgy jól nézett ki, hivalkodó volt, színes, de mégis egyszerű. Hogy nagyszerű-e, azt még ki kell derítenem, bár ahogy beléptem, az első benyomás nem volt éppen tökéletes. Olyan night club feelingje volt a helynek, férfiaknak való cucc, ahol a betévedő lányokat tíz másodperc alatt megkörnyékezik, letapizzák és hasonlók. Egy esélyt azonban megérdemelt, úgyhogy magamban már számoltam is a másodperceket, hogy mennyi idő alatt jön velem szembe az első kanos fickó. Volt ugyan elég nagy reszpektem, felismertek sok helyen és sokan, de egy ilyen helyen elkerülhetetlennek éreztem, hogy egy borgőzös alak rám ne akaszkodjon legfeljebb perceken belül. Mert mondjuk nem ismer fel. Vagy pont nem érdekli, hogy ki vagyok.

by **Ijichi Sou** Vas. Nov. 08 2015, 20:14

Mirika

Ha már megkaptam azt a lehetőséget, hogy felfedezhessem a környezetem világát, tehát bejárhassam a szintek bizonyos részeit. Igen… csak bizonyosat hála az elbukott kobold invázióknak. De nem szólhatok semmit, hisz fél kisujjamat sem mozdítottam az ügy érdekében, hisz az első szint az óta is változatlan biztonságos és tökéletes. De meg kell hagyni egy idő után tényleg unalmas, hiába a sok küldetés és event, újdonságokat aligha tud már felmutatni és ugyan inkább élem közösségi életem mivel nem a harc nálam az etalon, és van még valami… Egy furcsaság. Azt hiszem itt Aincardban igencsak nehezen lehet tényleg fűbe harapni, és akik megszívták is vagy rossz ügyletekbe keveredtek, vagy épp harcéhségükben vállaltak túl sokat magukra. Ez a veszély, ha valakit, hát engem nem igen fenyeget.

Belépve az ajtón egy régi ámde ismerős dallam fogad. Imagine Dragons, I’m so sorry. Mosolyra húzódott a szám, és elfogott az a bizonyos érzés, amiért szeretem az északi világot. A lányokat, a szerencsejátékokat, a zenét de leginkább… az embereket. Az ilyen hülyéket mint az itt lévők nagyja. A biliárd asztaltól kissé balra tartózkodom, a dárc tábláknál. Szerettem ezt a játékot, mindig is jó voltam benne, némi hangzavarra lettem figyelmes amire hátra fordultam és elmosolyodtam. A tündérkét felismertem látásból, ámbár azt aki épp megöletni készül magát kevésbé, és talán nem is fogom többé. A magas tipikusan kinyalt ficsúr, az a bizonyos apuci kedvence meg kísérelte megkörnyékezni a lányt, persze mindezt olyan kezdetlegesen ügyetlenül… Kicsit közelebb léptem hozzájuk, közelről akartam végignézni a kivégzést. Ugyanakkor ha arról van szó, közbe tudjak szólni és megmenteni a tündérkét. De ameddig úgy látom hogy ura lesz a helyzetnek, nem pattogok feleslegesen.

by **Mirika** Vas. Nov. 08 2015, 21:09

...vagy mert ő annyira biztos magában, hogy leakaszt még olyan kaliberű csajt is, mint én Rolling Eyes

Azt hiszem tizenötig jutottam a számolásban, mire a vetkőztető tekintetek kereszttüzéből kiszabadultam - pedig még csak nem is öltözködtem kihívóan -, és elfordították a fejüket az emberek. Hogy miért? Mert egy ficsúr vette a bátorságot, és keresztezte az utamat, de előtte még jó látványosan hátrasimította azt a dús haját, hogy felhívja magára a figyelmet. Szóval ilyen klasszikus csillogó képű playboy volt, aki nem ivott, és nem is azért akart megállítani, mert a kilétem nem érdekelte. Amennyire illenek ezek a sztereotípiák, ő az a fajta volt, aki pont azért szólított le, mert kérkedni akart velem, mint valami trófeával. Ócska dumája tökéletesen hidegen hagyott, kapott egy hűvös pillantást, aztán egy elegáns oldallépéssel ki szándékoztam kerülni, egyértelművé téve, hogy nem érdekel. Semmi férfias nem volt benne, meg amúgy sem pasikat felszedni jöttem be ide, csak körbelesni. A gond ott kezdődött, hogy nem akart lekopni, és határozottan utánam lépett, újra megpróbálva engem megállítani. Nyilván ezt a provokálást nem hagyhattam annyiban, szóval megfeleltem az elvárásainak, és felpillantottam rá a szememet forgatva. Rövid, érdektelen párbeszéd zajlott le kettőnk között, ő jött az ócska dumájával, én meg kontráztam, most már szóban is nyilvánvalóvá téve, hogy nem volt nyerő a megmozdulása a szememben. És akkor jött az erősködés, hogy nem fogom megbánni, meg jól fogunk mulatni... aha, biztos jól fogunk, csak külön-külön. Ettől függetlenül nem engedett, én meg úgy voltam vele, hogy nem játszom el az amazont, és hagyom, hogy megmentsen valaki, ha van annyi tökösség a szemtanúkban, hogy közbelépjenek. Ha nincs, akkor megoldom én, de azért jobban örültem volna, ha nem kéne kilépnem a "szerepemből" és megmaradhatok a nőies, erőszakmentes megoldásnál. Amúgy sem idegesített annyira ez a fazon, hogy kiborítson, annál én sokkal edzettebb voltam, hogy ilyen random nyomorékok felcsesszék az agyam. Ren vagy Yuichi, na ők ebben profik voltak, az ilyen kispályások bőven alatta maradtak az ingerküszöbömnek, minden szempontból.

by **Ijichi Sou** Hétf. Nov. 09 2015, 16:50

Azt a szenvtelen mindenit. Bár a kivégzés amire vártam elmarad, vagy lehet csak elnapolódott. Úgy látszik mégsem olyan harcias mint ahogy azt pletykálják róla. Pár percig csak figyeltem kettőjük értelmetlen diskurálását, és meg kell hagyni nem szívesen lettem volna a srác helyébe. Égőő… De ez van, akad aki nem tudja hol a határ és nem ismeri a saját korlátjait. A lányka úgy látszik nem készül megvédeni magát, pedig biztosra veszem hogy meg tudná, így csupán gondolom hogy arra vár hogy valaki megmentse… Tehát rám. Na jó, az túlzás lenne hogy pont rám, de mivel más nem adódik erre a feladatra, örömmel kihasználom hogy hamarabb kapcsolok mint társaim. Kiléptem a tömegből, határozottan miközben Mirika felé küldtem egy mosolyt, a fiúnak pedig egy szánalmas vagy vesztes… grimaszt.
- Bocsánat a késésért, a lány velem van. – Léptem oda Miri-chanhoz, és a karomat szabaddá tettem jelezvén hogy ha kíván belém kapaszkodhat. Persze eljátszadoztam a gondolattal, de ha nem teszi sem ülök seggre. Csupán abban reménykedek, hogy a lány is képes gyorsan kapcsolni, és nem hazudtolja meg a híre önmagát. Széles mosoly ül az arcomon, nem önelégült, inkább csak vidám. Hisz hiába ez a szituáció komikus számomra, akárhogy is fejeződjön be. Ugyanakkor lopva kap tőlem egy kacsintást a lány, hogy nyugodjon meg nem az ő kategóriájából való vagyok. Persze csupán remélem hogy elfogadja a segítségem, és ha tovább is jutunk szívesen meghívom majd egy italra, vagy hogy csatlakozzon hozzám dárc-ozni, esetleg valami egyéb játékra amihez kedve adódik, ha meg nem hát igyekszem majd kedvet adni neki, és szórakoztatni a hölgyeményt, ha már egy ilyen tündérkével hozott össze a mai este. Ha elfogadta a segítségem akkor bizony kimentem a tűzkeresztből, és a pulthoz irányítom magunkat.
- Szia, amúgy Sou vagyok... ne az ilyen gyökerek után ítéld meg a helyet. - Magyarázom neki, pedig én is csak alig párszor jöttem még ide, amióta nem véd a szintkorlát.

by **Mirika** Kedd Nov. 10 2015, 18:08

Hú, de ócska dumát nyomott le ez a srác. Hirtelen el se tudtam dönteni, hogy fészpalmoljak-e, vagy szimplán tagadjam le, hogy velem van, és teremtsek egy kis káoszt, de mivel én nem az a típus voltam, aki élvezi a kakasviadalokat, inkább felvettem a szerepet, hogy közösen elüldözzük ezt a nyálas képű barmot.
- Késtél, baka! - állapítottam meg, és azzal a lendülettel kupán is vágtam a tenyerem élével. Finomabban, mint szoktam, mert mégis csak egy vadidegen srácról volt szó, akinek az volt a szándéka, hogy "megmentsen", bár kétségem se volt afelől, hogy majd elvárja, hogy legyek hálás, meg meghív egy italra, szóval na, csak olyan volt, mint a többi pasi, aki be akar vágódni egy csajnál, és hősnek képzeli magát. Mondjuk velem még nem történt ilyen, mert nem az a fajta voltam, aki rászorul a segítségre, sőt, akár balhét is rendezek, ha kell, csak most valami szeszély folytán szolgáltattam ki magam. Meg talán egy kicsit azért, mert már nem az a lány voltam, aki beesett ebbe a játékba egy olyan világból, aminek ő volt a közepe, legalábbis a suliban mindenképp. Mondjuk most is én voltam, csak máshogy Rolling Eyes

Lényeg a lényeg, a nyomi eltakarodott a megsemmisítő vereség megfutamította, nekem meg ezután az első dolgom az volt, hogy szembefordultam a sráccal, és meghajoltam előtte.
- Gomen, és köszönöm a segítséget :3 - ejtettem meg a kötelező kört. Mondjuk a fantáziamentes közbeavatkozásért megérdemelte a fejbe kólintást, szóval az én lelkiismeretem tiszta, de nehogy már valami bunkóként könyveljen el. Egyébként is, hosszú haja volt, a hosszú haj pedig menő és laza, csak kicsit gyerekes volt a képe. Hát na, nem lehet mindenki tökéletes Rolling Eyes

Ha ez az egyetlen hibája, akkor jóban leszünk Rolling Eyes

- Cserébe meghívhatsz egy italra - előztem meg, mielőtt felajánlotta volna. Úgyis tudtam, hogy nem menekülök, visszautasítani bunkóság lett volna, akkor meg már kezembe veszem a sorsom.
- Nem ezért, de már látom, hogy ez nem az én helyem, ez fiús cucc - jegyeztem meg kelletlenül. Elég volt körbenézni - Én Mirika vagyok, szia Sou-chan :3 - mutatkoztam be én is, és ezzel együtt megmozgattam a cicafüleimet is. Mert az poén. Főleg, ha már igaziak :3

by **Ijichi Sou** Hétf. Nov. 30 2015, 14:12

Eljátszottam ugyan a gondolattal hogy miként reagáljak ha letagad, mert ugye tökéletesen benne volt a pakliban, kezdve ott hogy nem ismertük egymást a lánnyal. Csupán a nevét és némi pletykát hallottam róla, vagy is... igen, jó sok pletykát, ezért is kapta tőlem a "tündérke" becenevet, bár az okát inkább elhallgatom... Még. majd ha vörösödni akarom látni a pofikáját akkor megtudhatja, addig maradjon csupán az én kis tündérkém. Végül csatlakozott hozzám, és elfogadta az kezdeményezésemet aminek örültem. Jó társaságot reméltem tőle, vagyis inkább a kíváncsiság vezérelt, és hogy megtudjam mi is valós mindazokból amit beszélnek róla.
- Bocsáss meg. – Mosolyodtam el, majd igazítottam meg a hajam a kupán vágás után. Íme egy gyöngéd női kéz. Máshol is eljátszhatna hasonló mozdulatokat, talán sort is kerítünk arra… egyszer. A pult felé kísértem, páran még mindig figyelemmel kísértek minket, de a legtöbben már a saját dolgukkal foglalkoztak.
- Semmiség volt. – Vágtam rá, röviden. Majd felnevettem a lány ön-meghívattatásán. Ezek a mai fiatalok… egyre szenvtelenebbek, és csak remélem hogy nem egy kislánnyal lesz dolgom.
- Épp ajánlani akartam. – Majd a pult mellett két üres szék felé vettem az irányt amire az egyiknél helyet is foglaltam. És a kellő npc máris a szolgálatunkra állt.
- Én egy Shochu-t kérek, a hölgy pedig… - Hagytam szünetet hogy ő is rendelhessen, majd míg várunk azért megkíséreltem jobb színben feltüntetni a helyet.
- Ez esetben, a csütörtök és a szombat a te napod… - Jegyeztem meg, bár némi fintor azért kiültettem az arcomra.
- Már ha a bőrbokszeres rúdtáncos fiúkat többre minősíted. – Jegyeztem meg neki, bár akadnak lányok akik ugyanúgy távol tartják magukat a ettől mint a lányoktól.
- De akkor meg engem nem találsz itt, vagy csak nagyon ritkán. – Tettem hozzá gyorsan. Majd megtörtént a bemutatkozás is. - Viccesek azok a fülek. – Vettem észre ha már azt szerette volna hogy észrevegyem a drága. Bár a nevét nem tudom, de úgy hallottam az ritka item amivel idebent dicsekszik. Időközben meghozták az italunkat. A poharam a lány felé emeltem majd megszólaltam.
- Kapmai tündérke. – Elmosolyodtam majd belekortyoltam a kissé erős whisky-be. Szerettem lassan inni az ilyen italokat, gyorsabban kiüt, nagyobb hatást ér el, épp csak tudni kell mikor kell abbahagyni. Vasmájamnak köszönhetően ezzel ritkán van bajom, de lássuk a lány meddig bírná. Következő körben én rendelek neki.

by **Mirika** Hétf. Nov. 30 2015, 17:48

Hagytam az önjelölt lovagnak, hogy odavezessen a pulthoz, mert hát azért a pasiknak is kell valami feladatot adni, amitől úgy érzik, hogy a helyzet urai lehetnek Rolling Eyes

Ő se felejtette el megjegyezni, hogy igazából ő is arra gondolt, hogy majd meghív engem, tipikus Razz

Ez mondjuk azért is jó volt, mert addig kikapcsolhattam kicsit, nem kellett minden pillanatban résen lennem, kicsit rábízhattam magam az idegen fiúra, amíg átvonultunk ezen a placcon. Valószínűleg ezt a pár métert az előbbi alakok miatt sokkal stresszesebben tudnám csak megtenni. A pultnál egyszerűbb dolgom volt, ott a csapos, akinek az is a feladata, hogy ne nézze tétlenül, ha valaki kellemetlenkedik.
- Én meg egy oolo... - vágtam rá reflexből, aztán rájöttem, hogy nem kell most ilyen... visszafogottnak lennem. Sőt, igazából baromi régen iszogattam. Jól van, fogjuk fel ezt egy bulinak. Megráztam a fejem - Izé, egy umeshu legyen - emeltem fel kicsit a hangom, hogy a háttérben hangoskodni kezdő alakokat túlkiabáljam. Itt még nem ittam ilyet, kíváncsi voltam, mennyire találták el a jellegzetes ízét az aincradi alapanyagokból, na meg arra is, hogy mit csinál velem. Lányból voltam, kicsi is voltam, egy-két ilyentől simán fejre állok igazából.
- Mert...? - kérdeztem rá reflexből a két említett napra, miközben elhelyezkedtem kényelmesen a széken. Hát nem mondom, a kényelem relatív, nem az én alkatomra lett kitalálva. Aztán majdnem kapásból le is estem róla, úgy kiszakadt belőlem a nevetés facepalm

- Kösz, inkább kihagyom :3 Pedig már azt hittem, hogy azért tudod ilyen jól, mert rendszeres vendég vagy - csipkelődtem kicsit, majd még egy utolsó fészkelődés után megelégedtem a pozíciómmal a széken, és a fülem mögé söpörtem egy tincsemet. Hát játsszunk, ha már ilyen kis egocentrikus figurát nyomat a srác, mintha máris csak azért járnék ide, hogy vele találkozhassak Rolling Eyes

- Nem-nem, nem viccesek. Aranyosak, ezt tanuld meg, ha imponálni akarsz nekem~nya :3 - kuncogtam - Mondanám, hogy ha szeretnéd, megérintheted őket, de elég érzékenyek, szóval nem csípem, ha fogdossák - jegyeztem meg kelletlenül. Valamiért ilyen szuperszenzitív ez a cicafül, lehet kapcsolatban van azzal, hogy amúgy is érzékenyek a füleim, mármint a rendesek.
- Kampai :3 - emeltem én is a poharam, majd belekortyoltam az édes-savanyú italba. Egyszerre volt ilyen gyümölcslé szerű íze, egy kicsit savanykás, meg hát a torkomat is égette, szóval nem volt rossz. Erősebb volt a szakénál, igazából ezt a kettőt bírtam meginni, a sört például gyűlöltem, a sima bor nekem túl savanyú volt, maradtak ezek a gyümölcsös likőrök, meg a rizsbor.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 10 2015, 18:53

A kobold invázió után.

by **Ijichi Sou** Hétf. Jan. 04 2016, 22:35

- Oolo? – kérdeztem vissza mosolyogva. Érdekelt mit is szeretett volna a tündérke, vagy mi is az oka annak amiért lecserélte választottját, mivel végül alkoholos ital mellett döntött.
- Nem fog megártani ugye? – Pillantottam rá egy pajkos mosollyal az arcomon. Miközben máris egy játékon törtem a fejem. Egyszerű és közismert ivós játék ha már itt tartunk, de csak a válasza után vetem fel végül. Végül örömmel könyveltem el hogy igenis szereti a műmájer pasikat, hiába tagadja. Egy a gond csak. Nem az én stílusom, vagyis elég pia és kellő ösztönzés után… Rolling Eyes

Persze a csipkelődés nem maradhatott el, én pedig szerettem ha egy lányban van élet, és kellő bátorság. Miközben mosolyogtam mennyit meg tud ficánkolni azon ez a csöppnyi lányka. Bár igazság szerint majdnem egy magasak vagyunk, talán picit lehettem felette centiben. Persze félre söpörte a haját, hogy a hajában lévő hajráfra felhívja a figyelmet. Tündéri volt, és tényleg. Bár rögtön ki is javított. Majd a mondata folytatására hangosan felnevettem. Tényleg jó kedvem lett.
- Oké, oké… akkor aranyosak. – Igazodtam hozzá, de csupán azért hogy a nyeregben érezhesse magát picit. Na jó, túlzás hogy uralkodni akarok rajta, leginkább egy jót szeretnék szórakozni vele. Akár idebent, akár máshol. Azt hiszem el van döntve ma esti programom. És az érzékeny fülecskéket is megjegyeztem. Egész gyorsan kihozták az italukat amire koccintottunk is. Figyeltem a lány arcát hogy bírja az alkoholt, és az igazat megvallva én ettől nem aggódtam, bár már akadt hogy a vasmájam cserben hagyott, de az a ritkább eset szerencsére.
- Az előbb kigondoltam egy játékot. – Emeltem fel én is a hangom kissé, hisz mintha hangosabb zenét indítottak volna el.
- A lényege pedig.. csupán annyi hogy állítasz magadról valamit, én eldöntöm igaz-e vagy sem. Ha hibáztam iszok, és persze fordítva. – Fejeztem be a mondatom egy cserfes mosollyal zárva, bár gyermeki arcom általában meg szokott óvni attól hogy az emberek rosszat lássanak, belém, lássuk most is sikerül-e. És mi rosszat akarhatnék én? Ha kell megmutatom neki a pontjaim, bár félő hogy akkor rögtön itt is hagy a drága.

by **Mirika** Kedd Jan. 05 2016, 16:49

Megráztam a kezem, mutatva, hogy ne is kíváncsiskodjon. Ha nem esett le neki, akkor már minek valljam be, hogy teázni akartam? Rolling Eyes

Igyunk, aztán kész. Így most egy pillanatra el is gondolkodtatott amúgy, hogy mivel éri el az itteni alkohol, hogy becsípjünk, de gondolom valami státuszjelzőt rak ránk. Még az is lehet, hogy másnaposság is letisztítható kristállyal, franc tudja. Nem tudom, ki akarom-e próbálni, az majd hangulattól és kedvtől függ, na meg attól, hogy itt milyenek a piák, meg meddig jutottak el velük az italkészítők. A sütik már egész közel vannak az igazihoz, jó, hogy ezekből a fantasy cuccokból ki lehet keverni a valódi ízeket. Ezt tök jól eltalálták a játékban, kár, hogy ez a Kayaba olyan magányos fazon, hogy így kellett magának tízezer havert szereznie Rolling Eyes

- Na mi az, csak nem aggódsz értem? - kérdeztem incselkedve - Ha pedig meg is árt, itt van egy úriember, aki gondoskodik rólam - kacsintottam, majd felkuncogtam. Jobb híján a pult szélébe kapaszkodtam, hogy ne nagyon billenjek ki az egyensúlyomból, és azt hiszem elég sűrűn pislogtam lefelé, meg igyekeztem csak a törzsemmel mozogni. Fú, nem szeretem én ezeket a bárszékeket, szerintem az első adandó alkalommal javasolni fogom, hogy üljünk át valahová. Csak ahhoz még egy kicsit nem ártana ismerkedni Razz

- Gyorsan tanulsz, ezt már szeretem. A második lecke úgy szól, hogy velem kapcsolatban minden aranyos és cuki. Ezt is jól vésd a fejedbe! - tanítottam tovább. Kell nekem egy szorgalmas nebuló, aki issza a szavaimat, és kicsit tömi az egómat, úgy hiányzik a dolog Rolling Eyes

Ha a srác veszi a lapot, akkor még jóban is lehetünk simán Rolling Eyes

Mondjuk most kellett egy pár másodperc, amíg újra meg bírtam szólalni, rendesen megmarta az ital a torkomat, még egy kicsit köhécseltem is. Megköszörültem a torkom, kellett volna valami kísérő, lehet csak rendelnem kellett volna teát is? Rolling Eyes

- Heee, szóval le akarsz itatni, mi? :3 - hajoltam pár centivel közelebb, hogy jobban hallhassuk egymást. Hm, már csak azért se kéne itt maradni, mert rohadt nagy volt a ricsaj ezen a részen - De akkor már legyen úgy, hogy ha helyesen válaszolok, akkor meg te iszol. Ja, és szerintem nem kéne, hogy kiüssük egymást, szóval ha már úgy érzed, hogy nem bírsz többet, akkor adhatsz zálogot :3 - osztottam meg vele a véleményem gyorsan. Mondjuk sanszos, hogy én előbb fogok kidőlni, de ha ügyes vagyok, akkor még az is lehet, hogy jól járok - Ja, és te kezded - böktem meg a vállát vigyorogva. Bakker, már most érzem, hogy a fejembe szált ez a pia Rolling Eyes

by **Ijichi Sou** Szer. Jan. 13 2016, 19:47

A lány társasága szórakoztatóbb lett mint vártam, igazság szerint mindig is meg szerettem volna jobban is ismerni, nem csak a róla szóló rossz és elfogult pletykákra adva. Igen-igen, a frontosok élete már csak ilyen, a média és az emberi rosszindulat, és unalom tökéletesen azonosul a kinti világival. Hiányzott ez nekem? Persze, a pletykák többsége alapul valamin, akkor is ha köze sincs az eredeti tényekhez.
- Persze hogy aggódom érted. ˇ^ˇ - Jelentettem ki szinte rögtön, ugyanakkor a hangomon is érezhető volt hogy csak adtam alá a lovat.
- Hmm nem is tudom… Mit szólna a barátod ha én cipelnélek haza? – Kérdeztem rá a lényegre, persze tudatosan. Annyi eljutott hozzám hogy a halott Anat-al járt legutóbb, együtt, most kiderült tovább lépett-e már. És ha bele is nyúlok valamibe, a kicsi tündérke szívébe marok mindezzel, legalább lesz alkalmam megvigasztalni, és játszani az ártatlant. Elvégre hol van az előírva hogy nekem mindenről tudnom kéne? Rolling Eyes

Ugyanakkor attól nem kell tartania hogy nem fogok gondoskodni róla. Majd a füleire terelődött a szó, amiben kicsit behódoltam neki, és szemmel láthatólag élvezte, én pedig élvezem ha a társam jól érzi magát, velem. Persze ez nem jelenti azt hogy ő irányít, de egy picit a kezébe adhatom a gyeplőt, hagy érezze hercegnőnek magát a drága. Majd jött a második lecke. Szélesre vontam a mosolyom.
- Tudod, a cukit és a cikit csupán egy betű választja el egymástól. – Cukkoltam picit, ámbár nem tartom cikinek, de igen, a legtöbb nő aki cukinak hiszi magát, képes a végletekig elmenni, ami már-már ciki. Szóval, ez inkább az én leckém volt.
- Amúgy ne sértődj meg, de a te korodban a lányok nem cukik szeretnének lenni, inkább sexik nem? – Igyekeztem megfogni, ugyanakkor nem tűnik gyerekesnek, inkább életvidám incselkedő típusnak, mégis… Kiakadok, ha valaki már kezdi elérni az érett kort, és még mindig cuki szeretne lenni, mintha nem lett volna gyerekkora. Bár inkább a média által közvetített elvárások tehetnek erről is, ő pedig örömmel követi. Megérkeztek az italaink, én pedig felvetettem egy játékot.
- Megeshet. Ki tudja? – Egy titokzatos pillantás, persze hogy le akartam itatni, nem titkolt szándékom, ugyanakkor ez egy két élű fegyver, és ezt ő is átláthatja.
- De ha aggódsz hogy előnyben lennék, akkor kérhetsz kísérőt. – Adtam neki előnyt, mert mégiscsak egy lány, kis termetű, vékonyka, bár én is csak pár centivel lehettem magasabb nála, de valamivel edzettebb lehetek, mint ő, bár… értek már meglepetések.
- Miért is ne? – Vigyorodtam el. Bár figyeltem, hogy igencsak sűrűn helyezkedik a széken, nincs hozzászokva a bárszékekhez, így körbenéztem, de egyelőre nem találtam szabad helyet. Vagyis egy, bizonyos helyet. De amint felszabadul, elviszem oda. Remélhetőleg még azért nem kézben. A csajszi meglépte az első közvetlen mozdulatot, méghozzá megbökött miközben azt szeretné hogy én kezdjek. Elmosolyodtam, azt hiszem szép kis estének nézünk elébe.
- Oké, tehát hmm… - Gondolkodtam el.
- A középsuliban ismertem egy lányt aki kilencven hét nyelven tudott káromkodni és százhuszonkét nyelven tudott szerelmet vallani. - Egy sejtelmes pillantás, és várom is a választ, egy halovány mosollyal az arcomon.

by **Mirika** Hétf. Jan. 18 2016, 14:55

Kapott egy szkeptikus pillantást. Még, hogy aggódik értem, cöhh. Tuti csak azt várja, mikor leszek annyira becsípve, hogy már nem lesz más választásom, csak az, hogy rá támaszkodjak. Könnyű dolga van, mást itt nem ismerek, igaz még őt sem, de így is jobban, mint bárki mást. Aztán akinek van esze, az meg egyből megkérdezi, hogy miért nem mondok nemet az italra, és akkor meg van oldva a probléma Razz

De hát ki mondta, hogy meg akarom oldani? Rolling Eyes

- Ohó, most burkoltan az érdekel, hogy van-e pasim, mi? :3 - lepleztem le kapásból. Olcsó trükköcske, kábé a legalapabb, én meg nem az a típusú csaj voltam, aki játssza az ártatlant ilyenkor. Sokkal murisabb nézni a fiúk reakcióját, meg hát az is sokat számít, hogy valaki ilyenkor lefagy-e, és akkor kiderül, hogy baromira nem magát adja, ha meg jól reagál, akkor kapja a képzeletbeli pluszpontot tőlem.
- Miért érdekel, hm? :3 - pislogtam rá ártatlanul, hátha kicsikarok belőle egy bókot, vagy ad egy mókás választ, vagy nem tudom. Igazából még én is csak tapogatóztam, de leginkább azt akartam, hogy ne a sablonköröket fussuk, mert az uncsi, és nem azért vagyok itt, hogy a századik béna pasit is le kelljen ráznom valahogy.
- A cukiság csak akkor ciki, ha valaki megjátssza. Belőlem természetesen jön :3 - vontam vállat - És azt tudtad, hogy a macsót és a lúzert pont öt betű választja el egymástól - mosolyodtam el. Ötből öt, pont olyan messze vannak egymástól, mint egyébként, tiszta jó, nem? Nem célozgattam, csak hátha érti, de úgyse fogja, maximum jó képet vág hozzá és illedelmesen nevet rajta, vagy mit tudom én.
- Miért, kizárja egymást a kettő? De ezek szerint neked a szexi csajok jönnek be :3 - állapítottam meg, miközben játszadozni kezdtem egy hajtincsemmel. Csak most nem idegességből, mint máskor szoktam. Amúgy meg én egyszerre vagyok cuki és dögös, ezt a vak is látja. Ilyen alkattal nem lehetek se csak cuki, se csak szexi, mert akkor elhasalnék, nem illek egyik halmazba se tisztán Rolling Eyes

- Nem kérek könnyítést, nem lenne akkor olyan édes a diadal :3 - játszottam továbbra is a magabiztos, elbizakodott csajt, akinek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy csak győztesen jöhet ki ebből a párbajból. Lehet, hogy vacakul fogok kijönni ebből, de ha jól válaszolgatok, akkor simán elveszem az előnyét :3
- Nincs is ennyi nyelv, ez tuti hamis - vágtam rá gondolkodás nélkül - De hallod, ez úgy az igazi, ha nem bújsz mások mögé, és magadról közölsz állításokat :3 - jegyeztem meg, majd a biztos siker tudatában már öntöttem is a pohárkájába a szakét, elvégre tényleg nem létezik ennyi nyelv. Vagy beugratott, valahogy? Suspect

- Például ilyet: tudok... hm... zongorázni :3 - franc, ezen simán látszott, hogy most találtam ki. Koncentrálj, Kana, nem szabad ingyen győzelmeket adni a másiknak >.>

by **Ijichi Sou** Hétf. Jan. 25 2016, 06:33

- Hajjaj, lebuktam, most mi legyen?. – Játszottam rá mesterien, és drámaian még a kezem az a homlokomra tapasztottam a poén kedvéért.
- Naa, van barátod? – Tettem fel egyenesen a kérdést, nem mintha sokat számítana. Itt csakis a tündérke számít. Természetesen kaptam is rá a várt kérdést.
- Egyszerű. Mert szokatlan hogy egy ilyen csinos lány egyedül járjon ilyen helyekre, és látszott is rajtad hogy nem szoktál, hisz annál a féleszű, libaképűnél is fennakadtál. – Mosolyodtam el.
- Nem is másokhoz jöttél, nincs itt találka megbeszélve, mert akkor nem velem ücsörögnél itt. És könnyen belementél a játékomba, tehát lazítani akarsz, leengedni picit. Szóval, egy válasz még nem jelent semmit, csupán szavak. – Húztam cserfes mosolyra a számat. Bár vétettem egy hibát. Talán szándékosan, talán nem… Majd kisül valahogy, ezen nem akadok fenn. Egyre szélesebbre húzódott a mosolyom, és minden perccel tovább erősödött bennem az érzés. Kell nekem ez a lány! Attól viszont nem féltem hogy idővel nem lesz meg. Viszont most ismét én húzom a picikét, egy egy picit.
- Téves. Csak négy, ha a ragozást nem számolod, mert az egyezik. Sőt ez is hibás. A macsó négy, a lúzer öt betű, ragozáson kívül. Szóval mindketten buktuk. – Ilyenkor a saját agyamra is megyek, de hát a pia… és nem tehetem, meg hogy ne nekem legyen igazam, vagy legalábbis ne döntsem meg az ő igazát. Nem adom át a gyeplőt, csak engedem, hogy picit navigálhasson. Ezután jött egy újabb keresztkérdés tőle.
- Természetesen nem zárja ki. És nekem a legtöbb lány bejön. – Dobom oda lazán, ne érezze magát nagyon kivételnek. :] Viszont körbenézve rámutattam az egyikre.
- Az ott például pont nem, látod a magas ló-képű. – Azt persze nem említem meg, hogy ő is megvolt már egyszer, és nem is volt olyan rossz. A csúnya lányokban az alacsony önértékelés a nagyszerű, hisz egy kis szeretetért megtesznek mindent. A szép lányok viszont felérnek egy boss-harccal gyakran, és az ő meghódításuk, az ami miatt megéri.
- Vagy ott ő. Rémes hangja van. - Mutattam egy sokkal csinosabb lánya az előzőtől, majd vártam a lányka reakcióját. Végül egy kis forgolódás után rámutattam egy harmadikra, vigyorogva. A harmadik egy hosszú szőke hajú lány volt. Kicsit snob beütéssel, de isteni alakkal. Amolyan hercegnő típus.
- Ő... hát ő meg, egyszerűen kikosarazott. - Vallom be őszintén, most mi van abban? Az élet ment tovább, én sem búslakodtam sokáig. Persze ez nem jelenti azt hogy lemondtam volna róla. Végül visszatérünk az italozgatáshoz.
- Hamar beszélsz a diadalról. – Mosolyodtam el, végül én kezdtem a játékot. Amire habozás nélkül rávágott, egy helytelen állítást. Pár pillanatig figyeltem, hogy komolyan gondolja-e… de komolyan gondolta.
- Na, jó… - Csaptam le az első húzót. De kijavítottam miben tévedett.
- Több ezer beszélt nyelv van a világon, viszont tényleg hamis volt az állítás. Tudod, káromkodni jobban szeretett mint szerelmet vallani. – Jegyeztem meg a tündérkének. Majd meghallgattam a javaslatát.
- Rendben. – Mosolyodtam el, és már lendítettem is, hogy övé a következő kör, hisz nyilvánvaló volt hogy hazudik. Miközben ő, már töltötte is ki a körömet. Tehát ismét én jöttem. Ez így gyors játék lesz… De nem hagyom a lánykát magára, én tudom hogy bírom az italt, benne nem lehetek biztos, bár elég magabiztosan áll a dolgokhoz. Így jöhetett még egy állítás.
- Tee, valójában lány vagyok. – Hajoltam közelebb, és súgtam a cica-fülébe, utána visszadőltem és egy ártatlan pillantást vetettem Miri-chanra. Imádtam amikor mosolyog, vagy nevet. És ha kicsit lazulni akar, akkor segítek neki.

by **Mirika** Hétf. Jan. 25 2016, 17:39

Hmmm... nem tudom, ennek a tapogatózásnak ez eredménye nem volt olyan bejövős, ez volt az első pillanat, hogy már vártam, mikor fejezi be a mondandóját a srác. Biztos észrevehető is volt, mert elkalandozott a tekintetem, a pultos mögött sorakozó italokat próbáltam felismerni, amíg ő járatta a száját. Jobban tetszett volna egy frappáns, poénos válasz, vagy ha kicsit fényesíti az egómat.
- Hááát, ha csak ezért érdekel, akkor meghagyom neked, hátha kitalálod a választ - fordítottam vissza felé félig a fejem, de nem sokáig kötötte le a figyelmem, mert folytatta az okoskodást. Azért annyira nem voltam becsípve egy italtól, hogy minden hülyeségen röhögjek, talán egy-két kör múlva már minden szaván tudnék visítani, de most még nem. Ehh, eddig olyan jó buli volt ezzel a sráccal dumálni, erre most hátraarcot vett a dolog, és egyik pillanatról a másikra untatni kezdett, de elég erősen.
Halvány fintor ült ki az arcomra, mikor a többi csajról kezdett el magyarázni. Mondjuk ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy szoknyavadász, akkor most már ő is bevallotta lényegében, szóval szemernyi kétségem se lehetett. De mondjuk ez pont nem érdekelt, ezt tíz perccel ezelőtt is tudtam, ezt abban a pillanatban is levágtam, amikor a "megmentésemre" sietett. Na és, ha szeret csajozni? Én se voltam apáca, ha szimpi, akkor még akármi is lehet, nem számított, hogy hány csajt varrt le előttem. Csak ne beszéljen a többiről, hanem foglalkozzon velem, ha már velem flörtöl Rolling Eyes

- Tök jó, hogy mindenkiről van véleményed - jegyeztem meg cinikusan végül, majd megkockáztattam, hogy keresztbe teszem a lábamat ezen a széken. Óvatos voltam, de sikerült megtartani az egyensúlyomat, szóval sikerrel jártam, tiszta jó. Lehet akrobatika nélkül mondjuk simán leestem volna.
- Miért, nem fogod hagyni, hogy nyerjek? - öltöttem ki picit a nyelvemet, és büszkén figyeltem, ahogy lehúzza a második adagját, a játékban pedig az elsőt. Tudtam én, hogy ez nem lehet igaz, még örülhet, hogy a több ezer nyelves állítását nem veszem úgy, hogy a játék része, mert akkor itatnék vele még egyet :3 Olyan kedves vagyok, nem? Bizonyíték rá, hogy még adtam is neki egy ingyen kört a meggondolatlanságommal, fanyar arccal fogtam meg a kicsiny poharat, hogy ledöntsem az édes italt.
- Csak szerencséd volt, bele kell jönnöm - mondtam, hogy azért ne bízza el magát, nem lesz végig ilyen könnyű dolga. Kicsit hátrahőköltem mondjuk az állításától, a szemöldököket ráncolva bámultam rá. Tény, kicsit lányos az arca, de van egy csomó hasonló arcú pasi, akik full népszerűek a lányok körében.
- Ezt az állítást kettesben kellett volna bedobnod, így csak tippelni tudok Hamis! - válaszoltam olyan hangerővel, hogy felénk is fordultak körülöttünk, de amikor rájuk néztem, vissza is tértek a maguk elfoglaltságához. Hmm, olyan mintha ráhúztak volna egy lepelt az agyamra, nem lesz ez így jó.
- Odakint seiyuu képzésre járok! Vagyis jártam :/ - jöttem most én, és merev pókerarccal bámultam Sou-chant, nehogy már a fizimiskámból kitalálja, mi a válasz.

by **Ijichi Sou** Kedd Feb. 16 2016, 22:15

Mondhatnám hogy Sou nem volt a toppon, félig igaz is volna, viszont ő már hamarabb a bárban lézengett és persze nem mondott nemet, egy-egy rövidke társaságnak, és a társasággal járó italozgatásnak sem. Ugyanakkor bírja az italt, ez kiemelt tény, mégis eljöhet az a pillanat, amikor kihat a cselekedeteire, szavaira. Röviden, beütött a saké, és még vár rá pár kör, ha nem elég élelmes. Ezt tudta jól, és igyekezett hátrányából valamiképp előnyt kovácsolni. A szája kezdett egyre nagyobb lenni, és már észre sem vette hogy a tündérke nem vele foglakozik. Milyen kár… De Miri-chant sem kell ám félteni, nem olyan fából faragták hogy ne hívja fel a figyelmet nem tetszésére, ha sok szóból nem is, inkább az egyértelmű tüntetésével, gesztusaival, és pár szóba font válasznak szánt mondattal. Sou azért annyira nem hülye, hogy ebben a helyzetben ne lássa át, hogy megálljt kéne parancsolnia magának és az italnak, de van olyan hülye hogy ne tegye. Miért tenné? Szeret élni és szereti feszegetni a saját határait is, a másikéjéről nem is beszélve. De azért még finomított a helyzeten, a saját hibájának beismerésével.
- Ne haragudj, kicsit sokat szám, ha jó a társaság. – Mosolyodik el, félszegen. És tény, közvetlenebb lett a kelleténél, nem úgy mint esélyes jelöltre, hanem mint olyasvalakire akit már régebb óta ismer. Így tekintett rá, egy pillanatig, amíg meg nem jött az esze. Végül a játékuk okáért még a közönség figyelmét is magukra vonzotta ha csak egy pillanatig is az a lány. Persze Sou tudta hogy lassan a tündérke is elveszíti a kontrolt. Vicces lesz ez az egész. Hisz úgy néz ki, tényleg kettőn áll a vásár. A kérdése lehet akár becsapós akár nem, az tény hogy van ereje a csaj hangjának, és dallamosan szépen beszél. Az hogy bent ragadt úgy néz ki ennek a szubkultúrának a rajongója, vagy legalábbis próbálkozik vele és az hogy sikerei is vannak, tapasztalatot is sejtet. Szóval:
- Igaz. – Vágta rá, ugyanakkor ha téved sem probléma, hisz akár dicséret is lehet a fentiekből kiindulva. De most Ő jött. És időközben már ki is gondolta.
- Építészetet tanultam. – Ha már a ki mit tudnál, tartunk. Akkor lássunk neki.

by **Mirika** Szer. Feb. 17 2016, 17:04

Ehhehe, ügyesnek ügyes. Csípem, ha egy pasi képes félretenni a büszkeségét és bocsánatot kérni, ha valami baromságot csinál, de ez a srác még tovább is lépett egy szinttel, és hozzácsapott egy bókot. Látszik ám rajta, hogy tapasztalt vadász, de most emberére akadt, mert én meg ismerem az ilyen kis trükköket :3 Na nem mintha ellenemre volna, hogy most én legyek a vad, de ahhoz kellenek az ilyen mentések, mert ez most nem volt valami bölcs dolog a fiatalúrtól Rolling Eyes

- Hmmm... most az egyszer megbocsátom :3 - engedtem neki végül hosszas gondolkodás után, de csak azért, mert jó társaságnak hívott. Én persze akkor is jó társaság vagyok, ha épp nem csinálok semmit, kellemes rám nézni meg minden ilyesmi, és szépen tudok mosolyogni, ha a fiúnak be nem áll a szája, amit egyébként én nem szeretek, mert ki kíváncsi a sok sületlenségre?
- Nihhihiii, jó lenne, de nem igaz :3 Ha kijutunk és befejeztem a középsulit, akkor akarom elkezdeni, és azért kell hamar kijutnunk, mert fiatalnak kell maradnom, ha komoly pályát akarok befutni! - mondtam, igazából a végén már zsörtölődve. Baromi idegesítő volt, hogy már három éve itt dekkolunk, és még sehol se tartunk, odakint meg elszalasztok minden esélyt arra, hogy megvalósítsam az álmaimat. Kicsit el is kapott az ideg, úgyhogy kilöttyent egy kis szaké a kezemre, mikor kitöltöttem Sou-channak, és bosszankodva kezdtem el dörzsölgetni.
- Hmmmm... - torpantam meg aztán, hogy megszólalt, és alaposan rámeredtem a fiúra. Van ez a srác olyan idős, hogy ilyen komoly dolgokat tanuljon? Hú, az klassz lenne, mert akkor nem csak jóképű, de pont ideális korban van :3 De ezt csak így nem vághattam rá, szóval belemarkoltam a szívószál tartóba, és elé szórtam egy tucatot kábé.
- Csinálj belőle egy hidat :3 - parancsoltam rá, és ha megcsinálja, akkor majd eldöntöm, hogy igazat szólt-e. Én nem lövöldözök vakvilágba, hihi :3

by **Ijichi Sou** Kedd Május 10 2016, 21:47

Magabiztosan ültem a Tündérke mellett, és a válaszát is egy elégedett mosollyal fogadtam. Lényegében ezt is vártam. A nő csak nő, nem nagy talány, és ahogy nézem, nem szeretne egyedül maradni sem, így szívesen fogadom a társaságomba. Nem feszengtem hogy fog reagálni, hisz a sok pia ezt is enyhítette bennem, valamint akad valami amit viszont egyre inkább kiforr legbelül. Tehát nem kívántam magányosan tölteni az estét. Majd úgy néz ki ezt a kört veszíttettem. Bukásomnak nincs bizonyítéka, csupán a szavunk, amire úgyis egyre kevésbé leszünk hatással. Valójában, már várom azt a pillanatot, még ha nem is valami szép látvány, az amikor többször kezdünk el egy mondatot, mert képtelenek leszünk kimondani bizonyos szavakat. Majd a végén mindkettőnk nyelve is összegabalyodik és nem csak a piától. Általában bejön, legalábbis.
- Akkor a kijutásra! – Emeltem a poharam, majd le is húztam egyazon kortyra. A saké nem olyan erős, mint a nyugati italok többsége, és szerencsére attól sem kell tartanom hogy ettől fogok a szék mellé ülni, viszont keverve ártalma, így abban reménykedek hogy a Tündérkének nem jut eszébe ilyen butaság. A jobb piákat tartsuk meg későbbre. Ohh hű japán, biztos elátkoznának az ősök hogy ilyet merek mondani a rizskomló negédes nektárjára. Kerestem a pillantását, mint ahogy a füllentés jeleit is, viszont úgy tűnik igazat mond. Kezeit dörzsölgette miután rácsöppent egy kis pia, biztos attól tartott hogy beleivódik a bőrébe vagy a ruhájába, viszont tudnék ezzel a helyzettel mit kezdeni. De ugye nem tolakodunk, ha a drágában dúl-hull a méreg. Végül én jöttem, egy állítás és rajta a tippelés sora. Láttam mire készül, el is vigyorodtam. Viszont nem mentem bele a játékába. Ebbe nem, legalábbis.
- Előbb tipp, utána bizonyítok. – No lássuk, miként éled meg a visszautasítást.

by **Mirika** Szer. Május 11 2016, 17:35

Mondjuk jó, hogy eléje szórtam ezt a sok vackot, de igazából még abban se voltam biztos, hogy szívószálból lehet "hidat" építeni, csak láttam réges-régen egy videót, amikor tésztából raktak össze ilyeneket, a szívószál meg ugye hasonlít a tésztára, mert hosszúkás, könnyen törik, és ha megfőzöd, puha lesz Rolling Eyes

Szóval fel voltam rá készülve, hogy valami olyasmi kifogással dobja vissza a parancsom, hogy nem lehetséges, nekem meg el kell fogadnom, elvégre ő a szakértő Rolling Eyes

De nem, nem keresett kifogást, ehelyett csak úgy szimplán nemet mondott. Jó, értem én, tökre elárulná magát vele, vagyis hát gondolom én, mert ugye abszolút nem értek az építészethez, csak elégedetten hümmögök, ha látok egy szépen berendezett nyugati lakást, mert ugye azok sokkal tágasabbak és szebbek, mint a mi zsúfolt, unalmas lakásaink, ahol az elsődleges az, hogyan tudsz kihasználni minden centimétert. Vagy az nem is építészet... mindegy Razz

Szóval ja, elárulná vele, fülön csípném és ihatna megint. Úgyhogy nemet mondott. Uncsi.
- De az úgy már nem is érdekes - hurrogtam is le rögtön, majd néztem rá nagy szemekkel. Ja, uncsi. Ez most így megfogalmazódott bennem, nem élveztem ezt a kérdezz-feleleket ebben a formában. Meg nyuszi is, pedig tuti jobban áll, mint én, mert én már érzem az italt a fejemben most is, ezt kell kompenzálnom azzal, hogy okosabb vagyok nála, és amikor túljárok az eszén, kibújik a felelősség alól. Tch... Uncsi. Jó, lehetne ennek az a lényege, hogy megismerjük egymást a kérdésekkel, de ez így, hogy mondjunk valamit, aztán egyikünk iszik, ez így tré volt.
Megtámaszkodtam a szék szélén, és előretoltam magam abban reménykedve, hogy így le tudok huppanni a kényelmetlen izéből, és ez úgy félig-meddig sikerült is, csak magasabban voltam, mint gondoltam, szóval megbotlottam, és a srácot kellett használnom fogódzónak, miközben nekidőltem.
- Másik játék. Ezt unom~ :3 - jelentettem ki közvetlen közelről bámulva az arcába.

by **Ijichi Sou** Pént. Május 20 2016, 10:12

~Nők~… És még egy szemforgatást is ajándékoztam neki, amikor visszautasítottam, és másik oldalról közelítettem meg neki a dolgot. Szegény ha tudná hogy belső építész vagyok. Annak azért örülök, hogy nem kell baromkondom a szívószálakkal a kedvéért. És amin látom ez pár pia is ütött nála. Na szép!.. Nem kívántam magára hagyni, viszont a társasága jobban érdekelt volna, mint így, részegen. Jobbnak láttam én is megszüntetni ez a játékot, hisz ebből sok jó nem fog kisülni. Azért reménykedtem benne hogy kicsivel tovább bírja, ám a frontharcos lánykáról ez is elárult valamit. A tündérke nem szokott iszogatni, hiába szeretne ilyen kis vagány lányka lenni. Épp hogy ki tudott szállni a székből, és nem azért mert elzsibbadt szegény, még belém is kapaszkodott én pedig gondosan megfogtam a karját, véletlenül se dőljön el.
- Játszunk mást? Akkor játszunk elrablósat! – Jelent meg egy huncut mosoly az arcomon. Persze nem akartam olyat tenni ami ellenére lenne, viszont amondó vagyok hogy nem lenne ellenére sok dolog ebben a pillanatban, de ezt kihasználni… A részeg szex jó, ezt már tapasztaltam, viszont egy részeg nő nem olyan vonzó mint sokan gondolják. Jelenleg úgy gondolom hogy jobb lesz a tündérkét valami biztonságos helyre vinni, és kijózanítani, mert így nem lesz jó vége. És ne hidd hogy csak magától féltem, megkedveltem egy picit… így azt hiszem magamtól is, kissé. Leszálltam a székről én is, majd felkaroltam, az ölembe kaptam a lányt, a csapos már ki is tette a kilences szoba kulcsát az asztalra így lekaptam azt, majd ha tudtam felvittem az emeletre. A törpe nehezebb mint gondoltam, de hozzászoktam már a cipekedéshez, így tudom hol kell megfogni hogy könnyebb legyen, még ha el is engedi magát a lány.

by Ajánlott tartalom

Biscott Bár

Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár

Re: Biscott Bár