Kremylla Lyeen

Adatlap

Név: Kremylla Lyeen (igazi neve: Inouye Kaori)
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 17 év

Kinézet: Sötétbarna (már-már fekete) hajzuhataga fejtetőtől fokozatosan átlép először a barna világosabb árnyalatába, majd a fürtök a végein szőkésen fénylenek. Aranyló tekintetében a lehető legtöbb érzelmet fel lehet fedezni, természetesen különféle helyzetekben és időben, bár leginkább a dühödt szikraszórás a jellemző.
Magassága olyan 170 centi körül mozog, karcsú, kecses alkatú, ám ez a test ennek ellenére hatalmas és csattanós pofonokkal gazdagítja az őt felbosszantót. Alakját fekete ruhába bugyolálja, mely hosszú nyakú, egyrészes, ez egy hosszúujjú fölsőből és egy térdig érő szoknyából áll, mellette feketés harisnyát hord egy pár fekete bokacsizmával. Az egyrészes ruha egy picikét csipkés, a ruha szegélye szintén, ez szürke, akárcsak a középen húzódó sáv magán a ruhán. Mellkasán és hasán fűzők azok, amik szintén díszítik öltözékét, karján végig szalagok szorítják az ujjakat a bőrhöz. Vállnál puffancsként dudorodik a ruha, az ujjak végén pedig a karon lévő kötöttség megszűnik: pár centi erejéig bő, ez körülbelül kézfeje közepéig tart. Derekán egy lazára kötött öv díszeleg.

Jellem: Lobbanékony természet, könnyedén ki lehet hozni a sodrából, és akinek van bátorsága, az még jókat is kuncoghat, ahogy arca kipirul és felfúvódik, illetve már szinte látni lehet, ahogy a feje gőzölög az idegességtől. Ilyen szempontból meglehetősen szórakoztató személyiség, ezt meg kell hagyni. Persze az már nem annyira vicces, ha megemeli a hangját, és elkezd ordibálni, aztán parancsolgatni a másiknak, hogy például fejezze be, mert ez irritálja őt. Természetesen nem megy el addig, hogy a másikat egy pofonnál többel díjazza, de az tény, hogy nincs túl sok türelme. Még szeszélyességének az ellenére is könnyedén lehet rá barátként tekinteni, hiszen közvetlen, és bár egy kicsit bizalmatlan másokkal szemben a fennálló helyzet miatt, de hamar barátkozik - erre pedig rásegít enyhe indulatossága is. Gyakran lázadó és harcias, de vannak pillanatok, amikor a lehető legnyugodtabb - ez utóbbiból viszont nagyon könnyen ki lehet zökkenteni.

Képességek:

Egyelőre még hanyagolnám ötlet híján

Előtörténet:

Születési helye Nagoya, kezdetben oda is járt iskolába. Az ottani osztálytársaival nagyon jól kijött, akkoriban osztályelsőként is végzett, ez pedig annak tudható, hogy jó volt a közösség, ahol élt, illetve még könnyű volt a tananyag. A nyugodt, megszokott élete akkor változott meg, amikor édesanyja elveszítette állását, és Tokióban talált munkát - rákényszerültek a költözésre, máskülönben nem volt valószínű, hogy mindenre telni fog, azaz a munka nélkül egy idő után lehetséges, nélkülözniük kellett volna, hiszen néha apja munkája is "veszélyben forgott", kockáztatni meg nem akartak.
Egyetemi tanárként dolgozott az anyja, és valószínűleg most is ezt teszi, hacsak nem aggódja magát betegre a lánya miatt, és ott ül a nap közel 24 órájában a kórházi ágy mellett.
Édesapja újságíró, neki nem okozott nehézséget a költözés, mint ahogy a tanárnővel sem, ám Mylla, avagy Kaori (ezt a nevét utálja, így általában a barátainak megmondja, hogyan hívják, ez pedig az általa kitalált és kedvelt név: Mylla) nem szívesen hagyta el a helyet, talán leginkább azért, mert nem tudta, mi fog rá várni a nagyvárosban, illetve távol lesz az eddig megismert és hozzá közel álló személyektől. Jelleméhez híven először nagyon ellenezte ezt az ötletét, de valamelyest megértve a problémát, beadta a derekát, és hosszú búcsú után autóba szállt, aztán megérkezett a fővárosba. Persze végig egy szót sem szólt, csak bámult ki az ablakon - tulajdonképpen hisztizett és duzzogott, mint ahogy az tőle elvárható.
A beköltözés és a hellyel való ismerkedés nem volt egyszerű Myllának, de viszonylag gyorsan alkalmazkodott. Egy igen jó iskolába íratták őt, már csak azért is, hogy a lehető legtöbb tudást szívhassa magába. Itt már nem jeleskedett annyira a tanulásban, és bár nem mondható rossznak az eredménye, mégsem volt olyan, amit a szülei először elképzeltek. Nem rótták fel neki, sőt, még csak meg sem említették; talán megértették, hogy nem mindenki olyan jó teljesítményű, mint amilyennek kellene lennie a szülők szerint. Az is megeshet, hogy nem akartak újabb hisztit hallgatni és látni, mint amit a költözés említésekor könnyedén lezavart.
Új iskola, új kihívás, új környezet. Mindez egyszerre nagyon nehéz volt számára, és ehhez még egy adag félelmet is kapott, mely teljesen érthető.
A szokásos japán stílusú bemutatkozást követően ugyan nem szálltak rá, de azért érdeklődtek felőle: ezt úgy vette az ifjonc, hogy nincs mitől tartania. És valóban nem is volt: a legkisebb gond nélkül talált barátokra, még ha pár hónapot ki is hagyott az első ottani tanévből, de gyorsan beilleszkedett. Megtalálta a saját kis csoportját, akikkel együtt tengette napjait, és Mylla újra rátalált teljes önmagára - egészen odáig nem volt túl beszédes kedvében, ám az új környezet barátságosabbá válása felszínre hozta a lobbanékony természetét.
Élete újra nyugodt vizekre került, mikor elkezdtek felröppenni a hírek a Sword Art Online-ról, melyek szerint fantasztikus és kivételes játék van készülőben. Persze ennél többet nem igazán tudott, nem is igazán érdeklődött ezek iránt, de aztán ahogy egyre több információ került publikálásra, és ahogy ezekről értesült barátnőitől, felkeltette érdeklődését, és úgy döntött: kipróbálja, ha már ekkora szenzációnak tartják. Maximum nem használja többet, ha nem tetszik neki.
Nem jelentkezett bétásnak, és nem is bánta meg. A megjelenés közeledtét is az elején elég jól bírta: nyugodt volt, nem is foglalkozott ezzel túlságosan, ám ahogy egyre közeledett a kitűzött dátum, egyre feszültebbé és izgatottabbá vált. Barátnőivel már közel az őrület határán voltak, és mivel nem bírt magával, jóval a bolt nyitása előtt megjelent ott, azon a bizonyos napon. Nem volt egyedül: néhányan vették a fáradságot, hogy korábban megérkezzenek, hogy vásárlók közül elsőként vehessék kézbe a végleges verziót.
Egyre többen jöttek, aztán jöttek és jöttek, és hangyákként özönlöttek és nyüzsögtek a bolt körül. Amint kinyitotta kapuit az üzlet, az elsők közt lépett be, és izgatottan, gyermeki örömmel vette meg azt a bizonyos játékot és a hozzá tartozó kellékeket. Természetesen zsebpénzéből nem sok maradt, amit már jó ideje gyűjtögetett erre.
Hazaérve azzal kezdte, hogy felhívta barátnőit, és elújságolta nekik, mije van. A felhívottak csak irigykedve válaszolgattak, és ők is a sorban állva arra hajtottak még délután, hogy megszerezhessenek egy-egy példányt maguknak. Mylla elégedetten vigyorgott, majd úgy döntött: ne csak díszként legyen nála, próbálja is ki. A sisakot felvéve, csatlakoztatva, majd kényelmesen elhelyezkedve be is lépett a világba. A karaktere nem volt kérdés: kardforgató. Merészsége adta rá az indokot, és ugyan az állatidomárhoz is valamelyest vonzódott, ám az nem tűnt annyira hozzá illőnek. Valakit odaparancsolni a harcba nem éppen fair, ő maga akar harcolni!
Megalkotva a hozzá hasonló karaktert végre beléphetett a világba, ahol elkezdett ismerkedni a várossal, a Kezdetek Városával. Rengeteg helyet körbejárt, megcsodálta azt az élethűséget, ami ott fogadta. Egyszerűen nem tudott betelni ezzel. Turistaként mászkált az épületek közt, mire visszateleportált akarata ellenére oda, ahova a belépéskor érkezett: a város közepére.
Ijesztő vörös égbolt, vörös köpenyes alak tárult szemei elé. Ijedten nézett körbe, hátha talál valakit, aki tudja, mi az ördög folyik itt, persze a körülötte lévők arcán ugyanaz az értetlenség rítt le, egyesekén kétségbeesés. Nem volt elég, hogy ilyen rémisztő helyzetbe hozták a játékosokat, még fenyegető szavakat is hallgatniuk kellett. Mylla nem hitte el. Legalábbis elhitette magával, hogy ez badarság. Ha meghal valaki a játékban, akkor hogy lehet a valóságban is? Számára teljesen logikátlannak és értelmetlennek tűnt ez, persze megvolt erre az esély. És ez a picike esély az, ami sikeresen félelemmel töltötte el. Még ha saját magának is bizonygatta, hogy ez a halálos dolog marhaság, akkor sem volt képes hinni sem magának, sem senki másnak, mert végig ott motoszkált benne: megvan rá az esély, és az elmondottak alapján tényleg megtörténhet. Bárki beépíthet olyan akármit a sisakba, ami kisüti az agyat...
Ezek után a rendszer stázisba helyezte a rengeteg játékos miatt, és képtelen volt egészen idáig játszani. Most pedig, hogy visszakerült, fél merészen cselekedni a folyton felrémlő, halállal fenyegető szavak miatt, így a fejlődés is nehezen megy neki...