Miu

Schwerter in den Hut (Kardok a kalapban) 
A képesség a bűvészkedés jártasságra épül. Egy kalap kerül a kedves bűvész kezébe és kardokat varázsol elő belőle (a kalapot is elővarázsolja). Amik területi sebzéssel bírnak, tehát csak több ellenfél ellen használható a képesség (1v1 harcok során nem aktiválható a képesség), de csak a megidézett kardok számával egyenlő ellenfelet képes támadni (annyi kardot idéz meg ahány ellenfél áll előtte, többet semmi kép sem). A kardok sebzése Erő/2 (felszerelés bónusz nélküli erő fele), tehát az eredeti sebzés értékének felét sebzi csak.
(Használat 1 kör, Lehűlési idő 4 kör)

Bűvészkedés:
Kezdő szint: 2 kard
(innentől maga is szabályozhatja hány kardot hív elő egyszerre)
Gyakorló szint: 3 kard
Haladó szint: 4 kard
Profi szint: 5 kard
Mester szint: 6 kard

Túlpörgés:

A karakter egy kör alatt négy ütést képes bevinni (ez elosztható akár több ellenfél között is, de akár egy ellenfélnek is beviheti mind a négy ütést) és ezalatt az ereje megnő 30%-al.(a karakter 1 kör alatt 4 környi cselekvés pontot használ fel, ezután jön egy kényszer pihenő kör, ami nem tölti vissza a cselekvés pontokat). PvP harcoknál mind a négy ütésre külön halál/korona kockákkal kell dobni, korona esetén találnak az ütések, halál esetén nem.
(Használat 1 kör, Lehűlési idő 5 kör)

Kerettörténet: 

Nem igazán ismerem még a szinteket, amiket bejárhatok. Tehát minden újdonnal felfedezett dolog izgalommal tölt el. Így volt ez akkor is mikor is egy számomra teljesen ismeretlen és eldugott kis vadászáshoz pont megfelelő kis erdőre leletem valahol a tizenkettedik szinten. Eléggé el volt burjánozva az erdő, így megmertem tenni azt a merész feltételezést, hogy ezt a helyet úgy igazából senki sem fedezte fel.
Másnap kaptam is cócmókom és vissza is tértem a felfedezni való helyszínre. Persze a szimpla felderítést túl unalmasnak leltem, így belevittem a játékba egy kis vadászatot is, hátha szembekerülök egy-két új és érdekes vaddal. Egy ideig csak az eddig már jól megszokottakkal találkoztam. Természetesen azokat is hajkurásztam, hisz az sosem árt. Olyan délkörül járhatott, mire végleg kifogyott belőlem a szufla és megálltam kicsit pihenni és ebédelni. Gondtalanul falatoztam, mikor is valami mozgást érzékeltem a közelben. Elég hangosan közlekedtek ezek a valamik, így jártasság nélkül is könnyen kitudtam szúrni őket. Bár egy ideig csak a bokrokat láttam mozogni, majd kis alakok ugráltak elő belőlük. Eleinte nem tudtam megmondani, hogy mik is akarnak lenni, majd felvillant felettük a nevük is. Goblinok voltak és kicsit sem barátságos szándékkal közeledtek felém. Mivel számbeli fölényben voltak, pontosan ketten, így eldobtam a szendvicsem és elkezdtem futni, hátha lassabbak nálam és lehagyom őket, nincs kedvem összeakaszkodni velük. Persze nem volt ilyen egyszerű a dolog, ezek a kis fickók elég gyorsak voltak és egyszerűen nem akartak sem lemaradni, sem pedig abbahagyni a velem folytatott fogócskát. Addig kergettek, míg sarokba nem szorítottak, ugyanis hirtelenjében egy nagy romos fal állta el az utam. Ez nem jó! Kicsit se. Muszáj, vagyok harcba szállni, ha csak nem akarok a pixelek martalékává lenni. Elővarázsoltam két kardot a kalapból, de igazából meg sem érezték. A kardok beléjük álltak, majd pixeleikre estek szét a kis szörnyetegeknek, meg éppen hogy fogyott az életéből. Innentől számolva pedig négy kör mire ismét megdobálhatom őket. Szóval vettem egy mély levegőt és neki rontottam az egyik kis nyavalyásnak. Persze közben a másik sem tétlenkedett, így gyorsan bebuktam a támadást és a goblinok kicsit meg is szedték a páncélom. Kell nekem nulla harci tudással egyedül mászkálni, az ismeretlenbe… Jó ideig elbirkóztam a két mobbal, míg végül elég szépen megtépáztak és az életcsíkom a sárga zónába kényszerítették. De azért az ügyetlenségem ellenére nekem is sikerül kicsit megrövidíteni az életcsíkjukat. Bár ez még koránt sem elég. Tekintve, hogy mennyire béna vagyok, előbb végeznek ki ők, mint én őket. Nekilendültem sokadjára is és támadtam. De most valami furcsát is éreztem közben, hirtelen megteltem energiával és két vágás után már ki is végeztem az egyik kis goblint. Ekkor a másik menekülőre fogta, de még mindig volt erőm és sikeresen beértem, majd őt is a pixelek mezejére küldtem. Ezt követően elmúlt a löket, én pedig megszédültem az iszonyatos súlytól, amit a fáradt testem produkált, majd elterültem a földön. Jó ideig ott hevertem az avarban és a világ néha-néha elsötétült. Mozdulni sem bírtam, olyan érzés volt mintha ólmot öntöttek volna minden porcikámba. Már kezdtem azt hinni, hogy itt a vég, mikor is végre sikerült némileg rendesen lélegeznem és minimális mozgásra kényszeríteni a testem. Kis idő elteltével sikerül felülnöm és ekkor jelent meg előttem a következő rendszer üzenet:

Gratulálunk sikeresen elsajátítottad a következő skillt: Túlpörgés.

Nem is néztem tovább, csak félre söpörtem és elő kapva a teleport kristályt, máris a biztonságos Kezdetek Városába juttattam magam.