Ai vs Ren - Különbség

- Meegyünk strandra~! Meegyünk straanraa~! Meeegyüünk straaanraa~ - Danolászom ezt a mondatom folytonosan ismételve kitörően nagy lékesedéssel. Jin most nem jön velem, azt mondta hogy fontos teendője van, mondtam akkor segítek neki, de azt mondta hogy nem tudok, menjek valami barátnőmmel és érezzem jól magam…>< Moo csak épp egyetlen olyan ismerősöm sem ért rá akivel szívesen eljöttem volna, se Rita… se senki… QQ Szomorú Nyan-desss~ De nincs mit tenni, így eljöttem magam… vagyik Kyubei társaságába… Nos ha valkit hát őt szívesen otthon hagytam volna, de egyszerűen levakarhatatlan… amikor megkérdezem hogy miért követ, csupán annyit mond hogy erre van dolga neki is…>< Mondaná inkább azt hogy Ő is starnolni akar… de mindegy, nem hagyom hogy már ennyi is a kedvem szegje, így danolászva, dúdolászva érkezem meg a teleportkapunk, és pár száz méterre már meg is pillantottam a homokos partot…*-* Gyorsan, pár kattintással máris a fekete fürdőruhámban tündöklök, strandlabdával a hónom alatt… Nah.. azt hittem hogy tömegek fognak már itt szórakozni, és alig lesz hely… erre csak pár kósza alak pihenget és napozik erre… oO Meglepődtem… Mi van ma? Valami event? Esetleeeg… ünnep, bossharc? oO Találgattam fejben, de rájöttem hogy semmi ilyesmi, mégis kihalt az egész strand… már csak egy ördögszekér hiányzik…>< Majd a partra érve… nyelek egyet és.. előhívom legújtjabb beszerzett kellékemet…>< Úszó defiiin *-* Majd a másik legújabb kellékemet… Egy cicás úszógumit… >.> Hiába… tanulva a legutóbbiból, nem szeretnék ismét elsüllyedni mint a nyeletlen balta…>< Akkoris Danee mentett ki a vízből..>< És én bizony most meg fogok tanulni úszni…>< Közeledek a vízhez, majd amint bele teszem a lábujjam, azon nyomban ki is veszem… Nem vagyok benne biztos hogy én ezt akarom.><
Bedobom a delfint, és eljátszom hogy meg kell mentenem, ez ad nekem erőt hogy mégiscsak bele merészkedjek.. már derékig benne vagyok, az úszógumi fentebb csúszik a derekamon, majd megszorul… és a lábam sem éri már tovább a talajt. oo Egy pillanatra bepánikolok, majd rájöttem hogy ha hadonászok a kezemmel és a lábammal akkor még jutok is valamerre, de a delfinem csak úszik.. és úszik tovább én pedig még mindig csak pár centit haladtam előre….>< Ez így nem lesz jó…>< Előre hajoltam, majd a súlypontom megfordult és én fejjel lefele lógtam a vízben… vagyis inkább alatta…>< Nah ennyit az úszógumiról….>< Kapálóztam, ahogy csak tudtam, igyekeztem átfordítani a súlypontom vagy ilyesmi de semmi…>< Próbáltam magam kifeszíteni az úszógumiból, de az sem nagyon sikerült… oo Szegény delfin… most ki fogja megmenteni? oO

Meg akarok tanulni úszni! Ezzel a szándékkal jöttem a strandra, és bár meglepett hogy eléggé üres, valahogy nem erre számítottam, de úgy látszik manapság nagyon elfoglaltak az emberek. Ahogy haladtam előre a vízben, éreztem hogy az úszógumi egyre csak megfeszül rajtam, és a lábam sem éri már egészen a talajt. Kivittem magammal a delfinkémet is, ami tulajdonképp úszómatrac, de ahhoz előbb fel kéne rá másznom sőt, nem ártana ha rajta is tudnék maradni… kapálóztam a matracomért, de hiába kapkodtam felé, azt az áramlat csak egyre messzebbre sodorta tőlem. oO Egyre jobban kapálóztam érte, egészen annyira míg megbillentem és már nem tudtam visszalendíteni magam, így az úszógumi ami eddig a melleim alatt szorult meg, most a csípőmnél fogva tartott hogy el ne süllyedjek, épp csak a rossz irányban. >< Fejjel lefelé lógtam a vízben,kezemmel lábbammal kalimpálva, igyekeztem visszalendíteni magam, elvégre ha egyszer sikerül akkor most is sikerülnie kéne… >< De nem >< Gonosz ez a gravitáció, én csak lélegzet visszatartva próbálkoztam, hisz tudtam ha sokáig így maradok nem csak a páncél de az életpontjaim is bánják… és mivel sok életem van… hosszú halálom lenne…>< Most átkozom hogy egy elkülönített, csendesebb, magányosabb helyre jöttem próbálkozni…>.> Majd kapálózásom hevességében valami furcsát éreztem a lábamon. Két karomban végződő valami ragadta meg, és húzott felfelé…. >< ~Ne már… madáreleség leszek?~ És már láttam is lelki szemeim előtt miként egy nagyra nőtt fekete sas visz az éppen kikelő nagyra nőtt tojásaihoz… és nagyon nem akartam így még inkább kapálózni kezdtem, majd egy vörös színű toll hullott pixelekre a szemem láttára. oO Vörös? Hisz a sas az fekete nem?... Agyaltam pár percig majd felnéztem és láttam. *-* Regiiii *-* Imádtam ezt a kis-nagy madarat, hisz ha kicsit mufurc is néha azért valahogy mindig jó helyen köt ki és jó időben is :3 Majd megpillantottam valaki mást is…>.> Akit annyira azért nem akartam, vagyis nem ilyen szituációban. >< Így még a fejem is elfordítottam bamba arca felől, remélve hogy majdcsak nem ismer meg….><”

Gweeeh…>< Kék bálnának néz? Vajon tényleg? Azt hiszem ennek most nem örülnöm kéne, de reménykedek benne hogy tényleg nem ismert fel… bár tudom butaság…>< Nagyon bután érzem magam a szituáció végett, és baromira nem akarom hogy ezért jöjjek neki egyel vagy ilyesmi, főként azt nem hogy tényleg felismerjen…>< Vissza akar dobatni…>< Ez a nyomi tényleg… Regi csipog valamit, nem értem hogy mit, de olyan mintha ezek ketten veszekednének…>< Uhhh….>< Imádom Regit, Ő olyan jószívű… a gazdájához képest…>.> Ő mindig csak bánt és gonoszkodik velem… bezzeg régebben…QQ Akkor én gonoszkodtam és szórakoztam vele…>< Majd zsarolja, vagyis inkább alkudoznak, és a végén mégiscsak a vízben ploccsanok…><
- Hééé! Ez nem volt szép!...-Kiabálok oda neki, majd remélve hogy nem ismer fel, vissza kartam húzódni a víz alá, de az úszógumi felfogott, sőt feltűnt hogy itt leér a lábujjam ha nagyon nyújtózkodok…>< Tehát megbórbáltam, nyújtózkodtam, kaparásztam, hadonásztam kezemmel lábammal hogy kijussak innen. >.> De hiába mindez alig haladtam pár métert és azért a part még messze van….><
- Ezért még meglakolsz! Persze te nem Regi, te jófej vagy, téged szeretle, de a gazdád….- És ismét hadonászni kezdtem… teljes erőmből, megint haladtam pár métert majd elfáradtam, ernyedten hanyatlottam az úszógumira….
- Mindjárt kinn leszek! Várj csak!... – Majd ismét hadonászni kezdtem…
- Látod… Már majdnem kint vagyok!... – Folytattam, és talán a fiú jelenléte ami hergelt kissé, vagyis inkább a szituáció, valaogy erőt adott, a kapálózásokhoz….>< Még egy kör, és végre derékig ér a víz, onnantól már egyszerűbb nem tart annyira vissza a nyomás, majd amint kiértem a partra, megszabadultam az úszógumitól és oda csörtettem a srácokhoz.
- Regi, neked ezt még meghálálom! – Mosolyogtam a kis petre, és megcirógattam a fejét ha esetleg engedte… majd villámló szemekkel pillantottam Ren-re.
-Tanulhatnál a Regitől! – És ezzel a mozzanattal hátat fordítottam nekik és elindultam a rossz irányba…>.> Mérgemben nem figyeltem merre is megyek, és nem a part kijáratát vettem célba, hanem az ellenkező irányt, ami csak még inkább bentebb visz.

Nem akarom látniii>< Haza akarok menni…>< Ren legalább annyira nem csípem manapság mint Daneet, mindketten kikészítenek és egyiküket sem tudom úgy kezelni miként szeretném. >< Jól megmondani nekik a magamét. Mivel mindig visszavágnak és én húzom a rövidebbet grr….>< De most másképp lesz! Vagyis remélem. >< Megláttam és rögtön begurultam, majd mikor még gonoszkodott is…>< Bár nem vágom miért ilyen velem, hisz én nem bántottam soha, viszont ő mindig bánt engem, kinevet és gonosz szituációkba hoz.>< Ren no hidoi! >< Nah tessék és most sem köszönéssel hanem nyelv kiöltéssel kezd. >< Ren no hidoi! >< És gonosz mondatokkal.
- Ne búj Regi mögé hisz te parancsoltad neki hogy dobjon be! – Kiabálom miközben kalimpálok hogy kiérjek, majd valamit megbeszél Regivel. Nem értem hogy mit csak félszavakat, és azt hogy meg akarom verni. oO Meglepődtem. Ren no hidoi! Gonosznak akar beállítani Regi előtt. Már térdig ér a víz így megkönnyebbülve pár kattintással át is öltözök. És lépek ki a vízbő, oda csörtettem a fiúkhoz majd Regi kapott egy buksisimit ha engedte miközben hozzá beszéltem:
- Dehogy akarnálak én bántani én hős lovagom! – Cirógatom meg a csőre alatt és mosolygok kedvesen, majd Renre vetem elsőnek szúrós pillantásom mikor hapcizni készül megenyhülök és már nyúlok is a zsepi után.
- Ejnye- ejnye én vagyok csurom víz és te fázolm… - És nem tudom befejezni a mondatot, hisz már repültem is a magasba de a kezem a derekam közelében épp megmarkoltam az ostorom és lendületet véve hasítottam bele a levegőbe egyenest a fiúra célozva és megrántava azt rátekeredik és rászorul, majd még lendítettem is rajta így súlyemelésemet felhasználva magas ívben vágtam bele a vízbe magam elé. Ren no hidoi. ><
- Szándékosan csináltad! >< Tudom ám… hisz te tudsz ilyet…. – És tényleg tud ilyet bár eddig csak csettintésnél láttam, de nem láttam mit csinál a kezével szóval lehet most is csettintet épp csak elterelte a figyelmem. Ren no hidoi. ><

Ren gonosz… mindig olyan dolgokat mond nekem… és most tessék, ma is hozza a formáját és magam sem értem miért jó mindez neki. Regi viszont tök édes és cuki… nem értem mégis miért… vagy hogy hogy kerülhetett pont Ren kezébe… Igyekszem kijutni a partra és ha idővel is, de sikerült…>< Ren magyaráz valamit Reginek, és engem is ostromol a hülyeségeivel… azt hiszem csak el kéne somfordálnom innen és magukra hagyni a fiúkat. Bár… eléggé felpaprikázott ahhoz a fiú hogy mindezeket ne adjam szó nélkül…
- Ha tudni akarod, Regi kimentett a vízből… épp… épp.. úszni tanultam…- Magyarázom a történteket… miközben a hangom egyre hallkabb lett, és persze miért is ne… Ren megint megtudott rólam valamit amivel piszkálhat…
- És igenis tanulhatnál tőle illemet és jómodort! – Felelem, vagyis inkább korlholom le a fiút kissé. Aki hapcizni készül… már nyúlok is a zsebembe, mivel időközben átöltöztem amint kiértem a partra, hogy adjak neki egy zsepit… de elrepültem, és még épphogy sikerült a megmarkolnom az ostorom végét, előrántani hogy Ren-re tekerítve magam elé rántsam a fiút… hisz ismerem ezt a képességét, már használta párszor előttem… és rajtam is… Regi hősiesen feláldozta magát, beugrott Ren elé hogy ne őt találjam el, de már vissza rántani nem tudtam… Szegény madár nyakára tekeredett, és mivel addigra már meg is rántottam, magam mögé pottyant a vízbe…>< Regi vezrgődött pedig ott csak derékig ért a víz, oda síettem hozzá és amint tudtam leszedtem róla az ostorom végét… Ren mondatát figyelmen kívül hagytam, hisz csak idegesíteni akar…
- Látod te ezt… és nem tudod értékelni miféle hősies petet keltettél ki abból a tojásból…- A mondatom második fele kicsit megkuncogtatott hisz vizuális léttemre láttam magam előtt miként az akkori Ren ül a tojáson…
- Regi igazi hős vagy amiért így beálldoztad magad a gazdádért… - Felelem, majd egy törölközővel megpróbálom megtörölgetni hogy a tollai megszáradjanak, és ismét jól érezhesse magát a bőrében.

Gwihiiii><” És megint kinevet… ez a fiú gonosz.>< Ráadásul hiába akarok tartózkodni tőle és a gonosz megjegyzéseitől, attól hogy állandóan cikis helyzetekbe keveredjek előtte… valahogy sosem sikerül. Már-már félek tőle valamilyen szinten, hisz akárhányszor összefutunk mindig ő kerül ki győztesen… mármint nem küzdőtérre értem, inkább… úgy alap. Kezd kicsit Zhelre emlékeztetni… ő is olyan volt akit kedveltem, és megváltozott, nem tudom mitől és mire, de a végén már csak egymás vérét szívtuk. Pontosabban ő az enyémet… és akárhányszor küzdőtereztünk valahogy mindig döntetlen lett, ami vajuk be nem kicsit idegesített, hisz ez is csak azt bizonyította hogy csak játszott velem… majd a viadal után szépen csak eltűnt… a fogadós mondta hogy rám hagyott egy gyorstalpalót, igazán nem értettem hogy miért… mindaddig amíg nem jártam a Black Iron Castle-ban… hiába van ilyen giccses neve tulajdonképp csupán egy temető… de a gondolataimat hamar el is tereltem, hisz haragudtam a fiúra… és most Ren jót szórakozik rajtam. Bedurcizva, felfújjva az arcom, egyfajta hörcsögpofát vágva válaszolok.
- Azért így mert itt nem volt senki és csak bentebb mély a víz… és úgy voltam vele hogy a szélén megtanulok, de a delfinemet bentebb sodorta az áramlat, én meg utána mentem hogy kimentsem. >< - Mutattam a távoli pontra ami kéklően villogott magán a kék vizen is. Majd rátértem hogy tanulhatna némi illemet kicsinyke petjétől. Ami oly hősies és önfelálldozó, nem úgy mint gazdája. >.> Regi imádnivaló. *-* Amikor magyaráztam mindezt a kisnagy főnixmadár kihúzva magát vigyorgott vagy mit csinált, én pedig megcirógattam a szárnyacskákját ha engedte.
- Igen tőle. És izé… én nem értem mit csipog de madárakcentus nem is az erősségem… - Felelem némi elgondolkodás után. Majd egy hapcival visszaküld a vízbe.>< Tudom ám hogy ő volt és hogy szándékos…>< Hisz tud ilyet, tapasztaltam már párszor. >.> Regi ismét megmenti melynek eredményeképp a fiú helyett a madárra tekeredik az ostorom vége, és őt rántom be akaratlan. Némi szenvedés után leszedem róla és kibattyogunk a vízből.>< Majd kiérve megpróbálom megszárítani Regit egy törölközővel miközben Ren magyaráz… méghozzá hogy véletlen volt az egész.
- Hehh? Nem ismered el Regit? Hisz ő a társad, a te tojásodból kellt ki! >< Jobban is szerethetnéd. És amúgyis, mindegy mit csipog, hisz a tettei ismét bizonyítottak! >< - Tartok ki az álláspontom mellett. Majd lefordította Regi szavait.
- Igazán nincs mit, és nem fáradtság. Ennyivel már tartozom ha helyette úsztál eggyet, de tudod a gazdid is megérdemelné a hidegvizet néha…>.> - Pillantok vissza Renre. Aki ismét velem kötözködik, nem is…>< Inkább cukkol >< Igen…>< Biztos hogy cukkol.
- Egy lovag sosem lesz erős. Még ezt sem tudod? – Öltöm ki rá a nyelvem. Hisz tény, a lovagok nem a támadásaikről híresek, mi inkább tankolni tudunk és ez jól is van így.
- De ha egy erőpróbát szeretnél? – Fogom kissé sejtelmesebbre, hisz a legújabb képimet még nem látta és még mindig vannak benne hibák amiket csakis rendszeres használattal tudok kiküszöbölni. Amit vele megtehetek.
- De előbb várjuk meg míg regi megszárad.>< Nem biztos hogy így vizesen tud repülni..>< - Szegény Regi minden elismerésem az övé, hogy főnix lettére bevállalta a hideg vizet az idomárja helyett. Amint megszáradt, már küldtem is a meghívót hacsak nem küldte hamarabb. Időközben hátrébb léptem kissé, de nem sok távolságot hagyva magunk között, hisz sok újdonságot tanultam ám, amit végre talán lesz alkalmam kamatoztatni is. Időközben felöltöztem, harci felszerelésbe, a pajzs és a kard a kezemben harcra készen. Én pedig vigyorgok. Bár sejtem hogy sok esélyem nem lesz, és így ha legalább úszni nem tanultam meg… izé, legalább lesz haszna a napnak. :3

- Nem vagyok gyerek…>< - Feleltem duzzogva, majd elfordultam tőle… de… gyerek vagyok még…>.> Majd vitatkoztunk sokmindenről, a petjéről, hogy miért is nem hős…>< Vagyis azt nem mondta hogy miért, csak azt állította hogy nem az és kész…>.> Mondta hogy én nem értem Regit igazán, de elég ha a tettei bizongatják a dolgokat, nem kellenek oda szavak…
- Inkább megköszönhetnéd neki! Ha nem ugrik be eléd, te fürdesz…>< - Felelem, majd észbe kaptam. oO
- Ohh, hisz még én sem köszöntem meg. Köszi hogy kimentettél a vízből.. – hajolok meg Regi előtt. Majd lenyomom Ren fejét is ha tudom. Majd közvetlen engem kezdett el piszkálni, mégpedig hogy gyenge vagyok >.> Ami hát igaz is meg nem is, relative.
- Hát… lehet hogy gyenge vagyok, de annál erősebb mint legutóbb voltam! – Öltöm ki a nyelvem, a fiúra, majd megy a párbaj mehívás, időközben mindketten felöltöztünk és még mielőtt Ren befejezhette volna a legutolsó mondatát, már aktiváltam is a képim. Épp hogy sikerült Regi előtt, aki nem sokkal ezután már támadt is. Hős módjára harcol az idomárja győzelméért. Nagyszerű teremtés. Egy percet sem veszteget, én pedig meg sem próbálok kitérni előle… a pet belém marja karmait, én pedig mindezt hagyom. A páncélom szinte teljesen oda… de nem bántam… tudtam mi a célom, és ha mindaz nem is a konkrét győzelem, de legalább kitapasztalhatom a képességem előnyeit és hátrányait. A támadásom, minden csupán rajtam múlik… és a szerencsémen. Fortuna? Ne légy most az ellenségem. >< Regire pillantottam, majd a társára… Melyik jómadarat is támadjam?... bár lehet még inkább tartalékolni kéne, hogy csupán a végső csapásként mutassam be új támadásom, és világosítsam fel mennyire gyenge is egy lovag?... Bár őt ismerve úgyis kimagyarázná hogy csak a képim miatt van, de akkor is. A legutóbb kt-nken gyorsan elbánt velem... Most ügyesebb leszek… valamivel…>.>

Élet: 50 Páncél: 89-2x44=1
Felhasználható pont: 44

Tiltakozásom mi szerint állítja hogy gyerek lennék, szimplán csak egy laza „Ha te mondod-al…” zárta. Ismét morcos lettem rá, valahogy nem tudok eligazodni ezen a fiún… Nem tudom mit mirét csinál és hogy mégis miért ilyen másokkal, mikor én nem is bántottam. Talán régebben… csinálhattam, mondhattam valamit amivel megsérthettem, de azt őt ismerve úgyis szóvátenné… vagy nem tudom. Mindegy is… bedurciztam. Majd mikor mondtam hogy megköszönhetné Reginek önfelálldozó viselkedését, egy furcsa érthetetlen mondatott nyögött be nekem, kicsit flegmán azt hiszem… először csak néztem rá, próbáltam összetenni a szavakat és értelmet lelni benne, de nem igen találtam… hisz csak hárman vagyunk itt mégis…
- Kinek? – Néztem körbe majd kérdeztem rá értetlen. oO Majd magyarázza hogy szereti a vizet… noh azt megnézném…>.> Ki kék próbálni hogy tényleg-e… az ostoromat használva, de Regi már ismeri a trükköm. Tuti hogy átlátna rajta és ismét ő szívná meg, azt meg ugye nem szeretném… valami ércelődős válaszon ami sajnos nem az erősségem.
- Szívességet… meghiszem azt.. >.> - Néztem félre mint aki tud, vagy épp gondol valami kellemetlen dologra vele kapcsolatban. Majd a rákövetkező mondatomra is visszavágott…>.> Tény nagy szája van de izééé… néha már azért zavaró, én akarom az utolsó szó jogát, de mindig rávág valamit. Ren gonosz. ><” Majd kiegyezünk egy harcban, melyet én küldtem, gyorsan átöltöztünk harci felszerelésbe, majd Regi gyorsan le is csapott, én csak mosolyogtam a kisnagy főnixmadárkára, és hagytam hogy pixelcsíkjaim díszítsék a harc látványát, persze csak miután használtam a képim. A madárka gyors, kétszer is tudott támadni, és erős, igencsak nagy sebzést tudott lecsippantani az életemből, persze ennek a felét máris elkezdtem gyűlytögetni. Tudtam mit akarok, nem épp győzni, de ki akartam használni a képességem, rájönni a hibáira és gyengepontjaira… egy páncélom maradt… megmosolyogtatott, hisz ez is haladás már a multkorihoz képes, mikor három támadásból leszedett mindent… Gyűlytögessek még, vagy támadjak Ren-re… ha megismeri a képim akkor óvatosabb lesz, ebben bíztos vagyok, és régebbi bossokról kiderült hogy Rennek is vannak ám ponjai az életén… de ki tudja most mégis mennyi…>< Nem tippelgethetek, bátornak kell lennem… Ren ismét megvág az egyik mondatával, de fel sem veszem, hisz szándékosan nem használtam eddig.
- Dehogy, ezt figyeld! – Kiáltok fel, majd támadok én is. Nem szeretném a madárkát támadni, de tudom hogy őt kell… Regi cuki… de attól még megindulok felé, kardom, pajzsom a kezemben, és most eljött az idő hogy használjam a kardomat is. Miért ne, Ren is ezt szerette volna látni, így felhasználom az összegyűjtött pontokat, és támadok is vele Regire.

Valahogy mindig is furcsa helyzet volt idomárokkal harcolnom. Legnagyobb dilemmám mindig az okozta hogy kit is támadjak kettőjük közül. A peteket nem igen volt szívem, de ők mindig úgy védik az idomárukat… nem igen volt esélyem a sok harc alatt mást kitapasztalni náluk. Hisz ha a peteket támadom akkor azérért ha az idomárokat támadom, akkor meg azért mert eléjük ugranak… Így most Regivel harcolok és ugyan sok életet levittem már, de ő is nekem. És még Ren nem is csinált semmit. Vagyis de… kakaót szürcsölgetve kellemetlenkedik. De most nincs időm rá figyelnem, bár örülök hisz valamennyit mégiscsak fejlődtem, mivel nem rögtön az első két támadás vitte le az életem. És még van egy kevés. De már tényleg csak kevés…>.> Ren megkérdi hogy segítsen-e Reginek, de értelemszerűen nemleges választ kapott. Valahogy nem is vártam mást ettől a kis hőstöl. Regi támad és azt hiszem ebben a pillanatban jöttem rá valamire. Ha a pontokat saját magamra töltöm vissza akkor sem érek vele semmit, több lesz ugyan de csupán annyit érek el vele hogy kicsivel késöbb lesz vége a küzdelemnek. Nagyot sóhajtok. És bevárom Regi támadását. Sebzések hasítják fel a testem. De nem félek, hisz nem fáj… A sebzésekből újabb pontokat nyerek. És bár kasztom sem képességem nem a támadásra asszociál, így már fel is fedeztem, sőt el is fogadtam a képességem gyengepontját. Legalább erre jó volt ez a harc. Persze a pontokat, felhasználom, és még mielőtt arrébb libbenne a madárka, én bizony visszaküldöm azt felé, hogy sebzésének egy részét visszajuttassam belé. És azt hiszem mindez ennyi lett volna, hisz a következő már nem bírnám ki... nem keseredek el hisz tudom hogy ez mit jelent. Azt hogy még fejlődnöm kell. Igazság szerint tudtam ezt én is, ugyanakkor inkább célt ad mintsem lelomboz.
- Köszönöm a harcot, ügyes voltál. - Lépek oda a kisnagy madárkához és megcirógatom ha engedi.
- És neked is kösz, te lomha lajhár . - Öltöm ki rá a nyelvem, hisz semmit sem csinált regiért. Nem tankolt, pedig tudna, nem csinált semmit, csupán bosszantott. Majd ahelyett hogy elmentem volna, úgy egy méterre tőle letelepedtem én is a homokban, miközben a hatalmas tegnerpartot bámulom.
- Tudod... még fejlődnöm kell! Sokat! Nagyon sokat... - Osztom meg vele.
- De örülök ennek... valahogy örülök neki. - Vigyorodok el. Majd hanyat vágom magam a homokba, a kezem a tarkóm alá teszem és figyelem a bárányfelhőket, használva a fantáziám, miféle alakokat vehetnek fel.


/Élet: 50 Páncél: 89-2x44=1-2x44-2x44
Élet:75 Páncél:0
Felhasználható pont: 44
Támadtam 44 pontal./

A fiúk szócsatáznak, én viszont csupán Regivel foglalkozom. Mást nem tehetek, hisz vele harcolok. Jelenleg az én kis hős Reginaldom az akire minden figyelmem öszpontosul, bár tudtam hogy ez a meccs el van döntve… mondjuk már az elejétől sejtettem, de azért valahol nagyon mélyen reménykedtem benne. Bántani ugyan nem bánt a tényállás, az utolsó csapást is állom, persze azért még sebzem a madárkát is, annyiban még szép hogy nem hagyom, viszont ezzel vége is. Kifujt. Nagyot sóhajtottam, de egyáltalán nem éreztem magam elszomorodva… valami furcsa érzés motoszkált bennem. Nem igen tudnám meghatározni hogy mégis miféle, egyedül amit tudtam hogy nem kellemetlen, nem fáj. Tehát jó… és nekem ennyi elég is volt hogy így elfogadjam a vereséget, és előnyt kovácsoljak belőle. Ismételten csupán tapasztalatot szereztem, és képességemmel is egyre inkább kezdek tiszában lenni. Hisz ez a képességem az egyetlen amire jelenleg támaszkodhatok… támadási erőm szinte nincs, így a sebzésekből kell gazdálkodnom, ugyanakkor arra is eszméltem hogy szinte felesleges az hogy saját magamra visszatöltsem, hisz csupán időt húznék vele… Nem tudom miért pontosan, eltöltött az erő, az eltökéltség hogy jobb legyek… de nem dacból vagy másból, inkább lelkesedésből… Talán az okozza mindezt bennem hogy az ezelőtti csúfos vereségem után most azért tovább húztam… Azt hiszem tényleg ostoba vagyok… hogy még ennek is így tudok örülni… Reginek adni szeretnék egy kis simit, de nem állja. Megértem hogy bizalmatlan felém, hisz pár perce velem együtt lubickolt a vízben, és hát szegénynek azt hiszem nem kedvence a tengervíz…

Leültem Ren mellé a homokba, kellemes volt, főleg hogy azért kissé lentebb csúsztak a kitartáspontjaim.
- Tudom. Csak jó volt mondani… - Felelem. Hisz ugyan beszóltam neki, és leginkább a lustaságára akartam célozni nem arra hogy lassu, de mindegy, a lényegen nem válltoztat.
- Különbség? Jah, az van küztünk, de nem zavar. – Mosolyogtam a fiúra.
- Mindenki között vannak különbségek, kinél több kinél kevesebb. – Öltöttem ki rá a nyelvem.
- Persze ha beszálltál volna állandóan képiztél volna, azzal a csettintgetősöddel. – Magyaráztam, és hát így is használta hogy nem harcoltunk, >.> hát még akkor… ><”
- De Regivel akkor is társak vagytok, ha együtt vagytok akkor tudjátok a legjobbat hozni. – Vigyorgok rá.
- Jó neked hogy ott van Regi… - Mondom, majd elmesélem hogy valahogy mégiscsak boldoság tölt el még a vereségem ellenére is. Majd megeggyezünk hogy két hét múlva találkozunk és akkor Ő fog kihívni engem. Örömmel álltam elébe, bár két hét… azért nem hosszú idő. Erősen rá kell álljak a harcokra hogy fejlődjek… bár valószínű ő is ezt teszi majd… tehát esélyem sincs. Ismételten elvigyorodtam, és a fejem fogtam… bár ha trükközök, valami frappáns dolgot kellene kitaláljak ellene…
- Szia! – Köszöntem el tőle, majd vágódtam hanyatt a homokban a tengerparton. Én nem sietek… és amúgy is van még két hetem… nem arra hogy fejlődjek, inkább hogy valamivel át tudjam verni őt és ezzel kerekedjek felé…