KezdőlapMiu a kitörni kész vulkán
2 posters
1 / 1 oldal
Miu a kitörni kész vulkán
by Miu Hétf. Május 05 2014, 00:45
Név: Miu
Nem: Nő
Kor: 16
Kaszt: Kardforgató
Jellem:
Szeleburdi , szétszórt és mind ezek mellé nagyon lelkes, néha kissé túlságosan is. Hamar rálehet venni bármire, sose kell semmiről sem sokat győzködni, de vannak kivételek mikor épp megjön az esze és nem dönt durr bele módon. Oda van az állatokért, főleg a macskakért. Sokszor próbál ijesztő lenni, bár ez sose jön össze neki. Végtelenül nyitott és kedves, már-már mondhatni szeretet éhes. Szereti, ha rá figyelnek, ha ő van középpontban, de persze azt is elviseli, ha nem minden róla szól sőt néha igényli a magányt. Néha kicsit nehéz kiigazodni rajta, de érzései terén egy nyitott könyv, ami a szívén a száján és a póker arc sem az erőssége. A leányzó egy kitörni kész vulkán, sose lehet tudni mit fog épp cselekedni vagy épp miképp reagál le valamit, minden az akkori hangulatától függ vagy attól, hogy épp milyen szerepbe van kedve bújni. Élete a pörgés és a változatosság, nem szereti a punnyadást, igyekszik minél több dolgot kipróbálni és átélni ebben az egy életében.
Kinézet:
150 cm magas kis törpicsek. Hosszú derékig érő hamuszürke haja van. Bal szeme arany színű, bár azt egy szemkötő fedi, amit ritkán vesz le, jobb szeme pedig vörös színű. Öltözéke változó, mind felszerelés terén, mind a hétköznapi ruhák terén.
Képesség:
Majd később megpályázom.
Előtörténet:
Hol is kezdjem?...Meg is van…
A családomról, nos mióta az eszemet tudom egy nevelő otthonban élek, nem tudom kik a szüleim vagy, hogy milyen emberek is lehetnek. Bár ez sosem érdekelt túlzottan, én szerettem a nevelő otthonban élni. Nekem az ottaniak voltak a családom és nem is vágytam másikra sosem. Bár elég sok minden változott az után, hogy tűzvész ütött ki az otthonban, akkor olyan öt éves lehettem tán. Sokan ott vesztek a lángok között és ami a legrosszabb, miután teljesen leégett az épület, minket más otthonokba küldtek át és szétszóródtunk a világban. Így történt, hogy elvesztettem a családom és nem elég, hogy elkellet vesztenem őket, de az új otthonban folyamatosan piszkáltak a felemás szemeim miatt. Én balga pedig, engedtem az elnyomásnak és takargatni kezdtem a jobb szemem. Persze innentől új gúny nevet is kaptam, de nem érdekelt legalább a szemeimről megfeledkeztek. Míg egyre jobba elnyomtak és én egyre inkább depresszióba estem valahogy megkedveltem a macskákat. A környék összes kóbor macskájával jóban voltam. No, igen ez is csak újabb gúnynév alkotója lett, de már annyira megszoktam, hogy már meg sem hallottam a többiek csúfolását. A sulit elég sokáig elviseltem még kisebb ként, de a közép iskolában…Ha bent voltam órákon akkor aludtam, de leginkább ellógtam és valami sokkal érdekesebbet csináltam. Talán mikor először akartak megbuktatni valamiből akkor tört el bennem valami és új formát öltöttem magamra. Szóval olyan tizenhárom évesen öntudatra ébredtem és rájöttem miért legyek egy depis cica, inkább kinyílok a világ felé és az arcába röhögök. Valahol innentől váltam egy folyton vidám és lelkes emberré. Elég nagyot fordultam, de nekem ez jobban tetszett, mint az elnyomást tűrő kis vakarcs. Na meg persze én próbálok a legijesztőbb lenni a világon, bár emiatt mindig csak kinevetnek, de én is együtt nevetek velük így semmi gond sincs. Majd teltek az évek tovább egyre őrültebb lettem, persze átvitt értelemben, talán…Na, de végül is elértem azt a bizonyos kamaszkort, amit én a tizenhatodik életévemben voltam hajlandó felfogni és kicsit koromnak megfelelően viselkedni. Talán kicsit felszínes a mesém, de nem kell itt mindenkinek mindent tudnia. De most már nem ugrok időt maradok itt. Tehát van ez a játék, amit annyira reklámoztak, ugyan engem az utcán kódorgó lelket nem nagyon izgatott. De még is beszereztem egy konzolt, meg egy játékot az már kérdéses, hogy még is, hogy ez engem is meglepett, nem csak titeket. A kard forgató kasztot választottam, mert valahogy az volt szimpatikus, igazából én se nagyon tudom megmondani miért ezt a kasztot választottam, de akkor még ott tartottam, hogy még is mi vehetett rá erre a játékra. Ahogy később rájöhettem a rendszer még később is engedett játszani mint másokat. Szívás!...
Nem: Nő
Kor: 16
Kaszt: Kardforgató
Jellem:
Szeleburdi , szétszórt és mind ezek mellé nagyon lelkes, néha kissé túlságosan is. Hamar rálehet venni bármire, sose kell semmiről sem sokat győzködni, de vannak kivételek mikor épp megjön az esze és nem dönt durr bele módon. Oda van az állatokért, főleg a macskakért. Sokszor próbál ijesztő lenni, bár ez sose jön össze neki. Végtelenül nyitott és kedves, már-már mondhatni szeretet éhes. Szereti, ha rá figyelnek, ha ő van középpontban, de persze azt is elviseli, ha nem minden róla szól sőt néha igényli a magányt. Néha kicsit nehéz kiigazodni rajta, de érzései terén egy nyitott könyv, ami a szívén a száján és a póker arc sem az erőssége. A leányzó egy kitörni kész vulkán, sose lehet tudni mit fog épp cselekedni vagy épp miképp reagál le valamit, minden az akkori hangulatától függ vagy attól, hogy épp milyen szerepbe van kedve bújni. Élete a pörgés és a változatosság, nem szereti a punnyadást, igyekszik minél több dolgot kipróbálni és átélni ebben az egy életében.
Kinézet:
150 cm magas kis törpicsek. Hosszú derékig érő hamuszürke haja van. Bal szeme arany színű, bár azt egy szemkötő fedi, amit ritkán vesz le, jobb szeme pedig vörös színű. Öltözéke változó, mind felszerelés terén, mind a hétköznapi ruhák terén.
Képesség:
Majd később megpályázom.
Előtörténet:
Hol is kezdjem?...Meg is van…
A családomról, nos mióta az eszemet tudom egy nevelő otthonban élek, nem tudom kik a szüleim vagy, hogy milyen emberek is lehetnek. Bár ez sosem érdekelt túlzottan, én szerettem a nevelő otthonban élni. Nekem az ottaniak voltak a családom és nem is vágytam másikra sosem. Bár elég sok minden változott az után, hogy tűzvész ütött ki az otthonban, akkor olyan öt éves lehettem tán. Sokan ott vesztek a lángok között és ami a legrosszabb, miután teljesen leégett az épület, minket más otthonokba küldtek át és szétszóródtunk a világban. Így történt, hogy elvesztettem a családom és nem elég, hogy elkellet vesztenem őket, de az új otthonban folyamatosan piszkáltak a felemás szemeim miatt. Én balga pedig, engedtem az elnyomásnak és takargatni kezdtem a jobb szemem. Persze innentől új gúny nevet is kaptam, de nem érdekelt legalább a szemeimről megfeledkeztek. Míg egyre jobba elnyomtak és én egyre inkább depresszióba estem valahogy megkedveltem a macskákat. A környék összes kóbor macskájával jóban voltam. No, igen ez is csak újabb gúnynév alkotója lett, de már annyira megszoktam, hogy már meg sem hallottam a többiek csúfolását. A sulit elég sokáig elviseltem még kisebb ként, de a közép iskolában…Ha bent voltam órákon akkor aludtam, de leginkább ellógtam és valami sokkal érdekesebbet csináltam. Talán mikor először akartak megbuktatni valamiből akkor tört el bennem valami és új formát öltöttem magamra. Szóval olyan tizenhárom évesen öntudatra ébredtem és rájöttem miért legyek egy depis cica, inkább kinyílok a világ felé és az arcába röhögök. Valahol innentől váltam egy folyton vidám és lelkes emberré. Elég nagyot fordultam, de nekem ez jobban tetszett, mint az elnyomást tűrő kis vakarcs. Na meg persze én próbálok a legijesztőbb lenni a világon, bár emiatt mindig csak kinevetnek, de én is együtt nevetek velük így semmi gond sincs. Majd teltek az évek tovább egyre őrültebb lettem, persze átvitt értelemben, talán…Na, de végül is elértem azt a bizonyos kamaszkort, amit én a tizenhatodik életévemben voltam hajlandó felfogni és kicsit koromnak megfelelően viselkedni. Talán kicsit felszínes a mesém, de nem kell itt mindenkinek mindent tudnia. De most már nem ugrok időt maradok itt. Tehát van ez a játék, amit annyira reklámoztak, ugyan engem az utcán kódorgó lelket nem nagyon izgatott. De még is beszereztem egy konzolt, meg egy játékot az már kérdéses, hogy még is, hogy ez engem is meglepett, nem csak titeket. A kard forgató kasztot választottam, mert valahogy az volt szimpatikus, igazából én se nagyon tudom megmondani miért ezt a kasztot választottam, de akkor még ott tartottam, hogy még is mi vehetett rá erre a játékra. Ahogy később rájöhettem a rendszer még később is engedett játszani mint másokat. Szívás!...
"A játékban"
Szóval itt vagyok egy játékba amiről semmit sem tudok és kilépni sem lehet. Ez így rossz, másokhoz képest le vagyok maradva, de nem is ez az ami érdekel, hanem az, hogy miért nem lehet kilépni és mi a manó történt itt, míg én valahol aludtam. Pár tag kifigyelt magának az alacsony szintem miatt, de azt mondták, hogy segítenek rajtam csak valami beavatáson vagy valami hasonlón kell átesnem. Én tudatlan még örültem is neki, végül rájöttem, hogy az elején futni kellet volna. Ezek a tagok örültek voltak szó szerint és még gyilkosok is. Ahogy később a fülembe jutott, hogy aki itt meg hal a valóságban is és akinek vörös indikátora van azok már biza öltek. Viszont nekem is egy vörös színű indikátor virít a fejem felett, persze a saját butaságom miatt részből, mert hamar megbízta abba a bandába. De akkor is meglettem bélyegezve, pedig én csak egyszer ütöttem meg az illetőt és azt sem akartam csak azt mondták, ha nem teszem meg akkor engem is kivégeznek és az élni akarás győzött bennem. De már csak annyira emlékszem, hogy körbe álltak azok a sötét alakok, majd elkezdenek ütni egy játékost és mikor már csak egy ütés kellet a halálához, akkor előszedtek engem és a fegyvereiket a hátamba állítva taszigáltak az áldozat vele. Végül én becsukott szemmel vakon suhintottam egyet a levegőbe és mikor kinyitottam a szemem az előttem lévő játékosból már csak pixelek maradtak hátra. Ez a dolog kissé meghatott, akkor most megöltem valakit? Nem értek semmit se, nem értem a játékot ezeket az lakokat és azt sem ami történt…De szerencsére azóta sikerült meglógnom attól a bandától és jó ideje nyugalomban telnek a napjaim ebben a játékban…
Miu- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 658
Join date : 2014. May. 04.
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Miu a kitörni kész vulkán
by Kayaba Akihiko Kedd Május 06 2014, 12:51
Szia!
Az előtörténetet elfogadom. Majd az indikátort ne felejtsd pirosra állítani.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom. Majd az indikátort ne felejtsd pirosra állítani.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.