A kék Mackovács barlangja

Egy újabb rúna jelent meg a piacon, s egy különleges kovácshoz kellett hozzá ellátogatni... egy igencsak különleges kovácshoz. A híre már talán megelőzte, mintsem, hogy tapasztaltam volna saját magam, hogy milyen felszereléseket gyártott. Ugyanakkor kellett nekem az új rúna. Értékes volt, bár talán csak a számomra.
Hisame otthon maradt, mert jó első benyomást akartam kelteni és nem hiányzott, hogy előadja magát most. Bár ahogy megérkeztem a helyszínre, úgy elbizonytalanodtam, hogy valóban jó helyen jártam e, s valóban jó ötlet volt e egyedül érkeznem. A medve szobrok bár igencsak szépen voltak ábrázolva, mégis úgy voltak elhelyezve az ajtó oldalában, mintha őrizték volna a barlangot. Csak szobrok voltak, de elgondolkodtam azon, hogy nekem tényleg be kellett e lépnem a barlangba. Féltem. Bár hamar eszembe jutott, hogy milyen hírek is terjengtek a kovácsról. Nagyot nyeltem, majd vettem magamon a bátorságot és benyitottam a barlangba. A belső tér számomra talán kicsit sötét volt, de egy barlangtól nem lehetett sokat várni. Meg hát tagadni sem lehetett, hogy a belső design-nal nekem is voltak problémák. A mi kristályboltunk sem arról volt híres, hogy milyen szép is lett volna maga a bolt.
- Halihó. - szóltam halkan, s lépdeltem lassan a pulthoz – Szeretnék kovácsoltatni és hoztam hozzá nyersanyagokat.
Azt regélték a gyerekek az árvaházban, hogy ez a kovács nagy és félelmetes. Úgy hordja a medvebundát, mint a híres Heraklész a legyőzött oroszlánét. Bár nem tudtam eldönteni, hogy mennyi hitelesség is volt e történetben a gyerekszájak után, hogy mennyire költhették át a dolgokat, de elképzelni a legrosszabbat képzeltem el.
- Halihó. - szóltam és ismételtem el újra, hogy miért is jöttem – A páncélhordozó rúna érdekelne engem.