Kerengő

- Gyere, csak gyere - léptem át az ajtó küszöbét, hátam mögött az új protegével
- Ami itt vár, az egy kicsit más világ, mint amit kint láthattál - intettem beljebb Kazurát
Széles, zárt kertbe léptünk. A pázsit üde zöldjének egyöntetű rendjét egy keskeny szökőkút törte meg középütt.
- Ez a céhház egyik közepe. A sok közül.
A kertet árnyas kerengő ölelte körbe védelmezően, oszlopai magabiztos méltóságot és erőt sugározva választották el a gyepet, a simára csiszolt kőlapokból készült sétatértől
- Innen elérhető a ház bármely más helyisége, úgy a raktárak és a céhtagok szobái, mint a nyilvánosság számára is látogatható fogadó, amin keresztül érkeztünk
- Ez a kerengő az én elmém nyugalmának szigete, akként kialakított, megtestesült mása
A levegőbe szippantottam, hogy belekapaszkodhassak egy pillanatra az itt honoló harmóniába, követve a szökőkút vizének csobogását, az énekes madarak csivitelését
- Persze, van saját szobám és műhelyem is, ahogy neked is megadatik itt minden, mit csak szeretnél otthonodként látni, s mit a játék megalkotni enged!
- Sétáljunk egyet, s ha van új kérdésed, ne légy rest előhozakodni vele! Legjobb tudásom szerint igyekszek majd választ találni rá!

- Azt meghiszem, van hogy egyszerűen csak elterülök a fűben és lecsukott szemmel hallgatom a neszeket, míg csak el nem alszom. Itt nem kell attól tartanom, hogy bárki is megölne
Örültem, hogy nem okoztam csalódást Kazurának a kerengővel, és ahogy sétáltunk tovább az oszlopok mentén, már akadt is rögtön megválaszolandó kérdése:
- Csak nyugodtan, mint mondtam, a innen a kerengőből mindenhová nyílik ajtó, a közös helységekhez pedig szemöldökfák fölött meg is fogod találni a nevüket
- A raktárunk például átellenben van - mutattam a kerten át a túlsó oldalra, a sétatérből nyíló egyik vaskos ajtóra
- A többi taggal? - egy kissé meglepett a kérdése - A menüből láthatod a teljes tagsági névsort, így bármikor küldhetsz üzenetet a céhtagoknak, viszont eddig még nem volt példa megbeszélésre, jobbára csak a küldetésekre verbuválódtunk össze néhány üzenet váltást követően, de nem rossz ötlet, talán érdemes lenne kialakítanunk egy termet erre a célra!
Már is úgy éreztem, hogy Kazura jelenlétével rengeteget nyert a céh. Ha kitart mellettünk, akkor még sokra viheti, legalábbis a szavai éles észjárásra és megfontolt jellemre utalnak
- Igen, van. Ha jók az értesüléseim, a játék jelenleg 10 főben limitálja az egy céhbe tömörülők számát. Azonban, úgy hallottam vannak kiskapuk, amik vagy drágák, vagy pedig a céhet kell specializálnia a vezetőnek, de ez utóbbihoz nekünk még nincs is meg a szükséges 5 fő, bár nem hinném, hogy rá fogunk szorulni egy ilyen megoldásra, mert a játékosok szeretnek inkább kis közösségeket alkotni, ahogy én látom
- Persze, természetesen a tagok is toborozhatnak, elvégre egyenlőség van nálunk, csak eddig a többi társam nem élt a nekik adott lehetőségekkel. Csak annyit kérek, hogy beszéljük meg az ilyen nagyobb horderejű dolgokat. És ne csak velem, hanem a teljes céhhel, amolyan forum jellegűen, ahogy a gyűlést is említetted
Közben már elértük a szemközti sarkot, így fordultam is az oszlop mögött
- Ha gondolod megnézhetjük, mi van most a raktárban és mit is tudnánk készíttetni, abból, amire szükséged lehet
- Benézzünk oda, vagy majd később átnézed egymagad?

Szinte csak bólogatnom kellett, régen éltem már meg ilyen nagy egyetértés köztem és egy másik ideszakadt játékos között, talán Lancer óta nem is igen volt senki, akit hasonlóan felvillanyozott volna a céh ügyes-bajos dolgai és a benne rejlő további lehetőségek
- Igen, de sajnos abban koránt sem vagyok biztos, hogy képes leszek meggyőzni a leányzót, mert erősen solo párti - éreztem, hogy némiképp le kell nyugtatnom a kedélyeket, mert a megfelelő minimum tagszám hiányában a speciális opció elérhetetlen marad
- Nem egyszerűen berendezhetjük, mi magunk hívhatjuk életre. A céhház kívülről nem több mint egy fogadó, a belső tér viszont korlátlan, olyan ez mintha külön bugyrokat nyithatnál újabb és újabb dimenziók formájában. Ez a kert sem látható odakintről, bár a műhelyemnek van egy sikátorra nyíló része, és ugyanígy a japánkertbe is vezet egy kiskapu az utcáról
- Nem, nem hinném, hogy a közeljövőben efféle problémákkal szembesülnénk, viszont az üzenő tábla ötleted támogatom, de akkor már rád is bíznám ezt egyben
Csak had fedezze fel a lehetőségeit, kísérletezzen, itt a remek alkalom rá
- Ezt ne lehúzásként éld meg, a kezdésként hordható felszerelések szinte potom áron beszerezhetőek, elkészíthetőek, ami a jártasságokat illeti, Hime ugyan kristályíró, de nem igazán fejlesztgeti a mesterségét, egy második mesterember ebben a szakmában akár még jól is jöhetne számunkra, illetve az érc és növénybegyűjtést jelenleg jobbára csak a szerződéses npc-ink látják el, azon is el lehet gondolkozni. Nem akarom megmondani, mibe kezdj bele, azt javaslom tégy egy sétát majd a városban, nézz szét, miből milyen és mekkora a kínálat, aztán dönts saját belátásod szerint!
Végül a raktár feliratú szemöldökfa alatt hagytam el lépteimet, s kezem a míves rézkilincsre kulcsolódott
- Harcban? Lássuk csak - emeltem a mutatóujjamat a homlokomhoz - a Hullámkristály hatására feldönthető bárki, a pajzskristály felezi a következő sebesülés mértékét, a Fagytérkristály drága, de hasznos lehet adott helyzetben, a Gyenge Antiboss Kristály pedig pár rövid időre legyengíti a szinteket őrző Bossokat. Ami potionöket illeti: a kis potion a legalapvetőbb gyógyító eszköz, a vörös bika potion elodázza a fáradtságot, az íjászok számára pedig létezik találat garantáló célzóvíz. A mérgek ezen a bevezető szinten... háááát paralízis méreg egy pár pillanatnyi fölényt garantál az ellenféllel szemben. Ezek a tier egyesek, amiket elsőként ki lehet tanulni
Az ajtó nyikorogva tárta fel előttünk a raktárhelyiség bennsőjét, két oldalt polcokon álltak a különféle dobozokban az apróságok, kosarakban a füvek, szabályos rudakba öntött fémfélék, kupacokba egymásra terített bőrök, állványokon a nagyobb felszerelési tárgyak
- Akkor valami kardforgató felszerelést kellene keresni... igazából ... - léptem egy ékszeres dobozhoz - ez a gyűrűpáros igazán jó szolgálatot tett már nekem is annak idején, erejének hála mozdulataid biztosabbakká válnak, a lábbelikből - hajoltam le egy pár sorral lejjebb - ezt a könnyű kis mokaszint tudnám javasolni, esetleg még készíthetünk ilyen acélbetétes bakancsra hajazó vas cipőt, ami valószínűleg rendkívül ellenálló, vértből csak ez a bronzvértünk van elfekvőben, kardból ez a fényes vaskard, illetve ezek a vas sisakok - nyújtottam neki sorban őket
- Illetve készíttethetünk még valamivel jobb és ritkábbnak számító lábbelit, Miunak, akit fűzök, hogy lépjen be, azt hiszem van  egy gazdára váró szuper sisakja is, és talán hajlandó lenne egy Szabdalót is kovácsolni, az a kardok kardja ezen a szinten

- Oké
Bár még reméltem, hogy Miu fog ebben a szakmában jeleskedni nálunk, de ha hiábavalóan fűzöm, akkor...
- Mesteremberekből mindenképpen kell egy-egy, de ha van rögtön kettő is a feladatra, az se baj, mert úgy legalább ki tudják szolgálni a kisebb vagy nagyobb pénztárcájú vásárlók igényeit, gondolok itt a magasabb vagy épp alacsonyabb tier számú dolgokra
Viszont amit az önellátásról mondott, azon összefutott a szemöldököm
- Hát... annyira az önellátásban én nem bíznék, a küldetések hosszúak, és nem is szerezhető alattuk elég alapanyag, a kereslethez képest. De mostanság már vannak a 20. szinten speciális növényekkel jutalmazó mini küldetések is, én már próbáltam, jó kiegészítő, és mókának se volt utolsó. De leginkább a céh saját alapanyag bevételeire kell majd támaszkodni, az bőségesen ellát minket egyenlőre
- A konkurencia miatt, meg ne fájjon a fejed, mi itt így is-úgyis kis halak leszünk kezdetben, de idővel kifizetődővé válik, ha eleget foglalkozol vele
Aztán betértünk a raktárba és hát igyekeztem ellátni, a nem túl széles választékból a fiatalembert:
- Értem, akkor a vért marad itt, a többit pedig hord egészséggel, s ha már nem lesz rá szükséged, arra kérlek hozd vissza majd őket, hogy másnak is javára válhasson! A sisakot pedig köszönöm a céh nevében is!
A raktárt magunk mögött hagyva ismét a "friss levegőn":
- Engem ért a megtiszteltetés, hogy egy ilyen remek embert üdvözölhetek a köreinkben! - biccentettem Kazura felé
- Tégy belátásod szerint, én is visszatérek a teendőimhez! Akkor majd később! Érezd magad otthon, ha még nem mondtam volna! - köszöntem el egy halvány mosollyal

//Köszönöm a játékot és hogy minket válaszottál!