Re: Taran

by **Kuromajo** Hétf. Ápr. 21 2014, 23:20

Nem is mertem felnézni egészen addig, amíg meg nem éreztem közelségét, és a pokróc a vállaimra nem borult. Nem akarja látni a bájaimat! Szinte üvöltött a fejemben Itachi pesszimizmusa, de én megráztam a fejem. Nem, azért tette rám, hogy ne fázzak. Kedvességből, gondoskodásból. Rosszat tettem, de ő megbocsátott, ahogy Nii-sama is meg szokott bocsátani. Gyengéden bánt velem. Ő megért engem, és Ryuu-san is megért, biztosan tudja, hogy csak megijedtem. Ki tudta találni, mi járt a fejemben! *.* Nincs semmi baj, nincs-nincs =) Elhittem, hogy minden rendben van, megkönnyebbültem.
Leültetett, kényelembe helyezett. Én összehúztam magamon a pokrócot, és kipirulva bámultam a takaró alatt rejtőző lábaimat. Túl kedves lett hirtelenjében. Belém csapott a felismerés. Megváltoztatta a ridegségét! Trükk volt! El akarta érni, hogy kétségbe essek! Subarashii! Már mindent értettem, el is mosolyodtam. Játszik velem, befolyásol. Úgy csinálta, hogy nem vettem észre egyből, csodálatos! Csodálatos! Kuncogni kezdtem, immár teljesen megnyugodtam. Ez a felfedezés még vonzóbbá tette a szememben Ryuu-sant, imádtam, ha egyszer-egyszer hiányosnak érezhettem a tudásom. Annyira unalmas, amikor mindig én vagyok az okosabb, amikor mindenre van válaszom, amikor mindent egyből átlátok. Nii-sama és Ryuu-san. Rajtuk kívül még senki sem keltett bennem olyan érzést, hogy bizonyos szemszögből intelligensebbek nálam. Felkaptam a fejem, és ránéztem a fiúra.
- Lenyűgöző vagy ^^ Tetszik, ahogy manipulálsz, nem tudlak egyből lefülelni ^^ - közöltem vele, tudtára adva, hogy rájöttem az iménti kis csínjére. Újra felkuncogtam, rettentően élveztem a társaságát, és az ijedtség után csak még erősebb melegséget éreztem, ha rápillantottam - Nem élek alkohollal. Egyébként is részeggé tettél már, és amire szomjazom, azt nem pohárból kapom meg =) - húzódtak ajkaim sunyi félmosolyra. Flörtöljünk, igen. Szerettem volna flörtölni vele, tudtára adni a rajongásom, az odaadásom. Lecsúsztattam a vállamról a pokrócot, nem volt rá szükségem. Elég volt az is, ha egy szál törülközőben mutatkozhatok előtte, mely kevesebbet takart a legmerészebb miniszoknyánál is ^^
- Cseppet sem zavar. Kívánod, hogy elforduljak? - kérdeztem udvariasan, majd hozzátettem - Felteszem az én öltözékem is cserére szorul. Van valami kívánságod, miben szeretnél látni? Vagy miben nem? ^^ - kuncogtam ártatlanul. Alig pár perce tapasztalt feszültségem már a múlté volt, újra komfortosan érezhettem magam. Végtére is, még mindig érdeklődik irántam, játszani akar velem. És én is játszani akarok... hm, vele =)

by **Ryuu** Kedd Ápr. 22 2014, 11:42

- Ohh

- Lepődtem meg valójában, aztán már ha így, rá is pakoltam még egy lapáttal. Szóval rájött, hogy egyszerű manipuláció. Rángatni próbálom és ami azt illeti ideig óráig megy is. Azonban ez a csaj állandóan keresztül húzza a számításaim és más mederbe kényszeríti a történéseket. Igazodnom kell hozzá, ám... ez egy cseppet sem esik nehezemre. x) Sőt! Élvezem! Bármi történjék, mondjak vagy tegyek, sosem kell attól aggódnom, hogy valami hót unalmas, várt reakciót kapok. Mindig meglep, minden egyes pillanatban vált a beszélgetés fonalán valamit, és nekem meg kell találnom. De nem hagyom magam. x) Ettől szép ez a játék, nem adom ám át a kezdeményezést. :3
Neki szembe, az asztalnak dőlve félig nézek rá, majd mosollyal az arcomon ismerem be "bűnöm". Nincs értelme tagadni, lefülelt, ha hazudnék vagy terelnék, megszakadna a köztünk lévő őszinteségi kapcsolat, ami időről időre feljön.
- Zannen. Ezek szerint nem voltam elég jó, hogy ne vedd észre. Hmmm ... - Közelebb lépek. Előbbi tettetett sértődöttségem átvált valami egészen másba. Vészjóslóan villannak meg vörös íriszeim. Noha védett övezetben vagyunk, tisztában vagyok azzal, hogy ezt az emberi elme képes kizárni, ha veszélyben érzi magát. Ám nem szándékom halálra rémíteni, de mégis csiklandoz a kérdés, hogy tart e tőlem legalább egy kicsikét? Vagy esetleg ennyitől nem jön lázba? Elengedem mindeközben a fülem mellett az alkohollal kapcsolatos szavait, vagyis inkább mintha szavai hallatán állnék meg. Pár lépést intézek csak felé és megtorpanok. - Hmmm - kezdtem bele a szavakba, mintha csak az előbbi gondolatmenetemet folytatnám. - ... azon gondolkodom, hogy talán kitalálhatnánk együtt, mitől lettek ilyen igézők a szemeid. Surprised

Elvégre veled már majdnem rendesen beszélgetek. - közben hangtalan nevetek. Igazat mondok. Mindenhol tettem az agyam, de nála elő-elő kandikál az igazi énem, én mégsem kell halálra unnom magam. :3 - de félek, hogy nincs magyarázat. x/ - Aztán "meggondolva" magamat megfordulok és a ruhákról kezdek el beszélni, persze lesve az ő reakcióit is. Lehetőleg úgy, hogy ő ne nagyon vegyen ebből észre semmit. Kéne egy lopakodás - hallgatózás kombó. Hmm, azt hiszem amint lesz elég pénz, be is szerzem őket.
- Igazán nem fontos elfordulni. x3 - húzom fel a gatyámat. A póló még marad. - Leghőbb vágyam lenne valami szellős, szabaduljunk meg a vizes törülközőktől. Rolling Eyes

-
Az előbbi szitu járt a fejemben. Persze belém vésődött a lány hiányosan takart képe, s megint ott tartok, hogy attól a vizes törülközőtől is meg kéne szabadulnia, de én meg most rángattam magamra egy félhosszú nadrágot. >.> Miért is? scratch

Kopogás töri meg a ... gondolataimat biztosan... jah igen, már emlékszem.
Odamegyek, kinyitom az ajtót, és elveszem a kért italokat.
- Egy Mojito és szódás limonádé. -
- Hai, onegaishimasu. -
Megvolnánk. Ugye senki nem gondolta, hogy majd wisky és társaival fogom magam üresre inni? o.O Elvégre még csak tizenöt... azaz azt hiszem már tizenhat vagyok, amennyi idő eltelt itt a saoban. Nem is tartom a születésnapom. Neutral

Nah mindegy, forduljunk vissza Kuro chanhoz. Persze én léptem ki a szobából, njk pincérünk semmit nem láthatott, amit ne kellett volna. Elküldtem, menjen isten hírével, addig én folytatom tovább a kis flört.... szerűnket? o.O Flörtölni akar az biztos, habár én cseppet sem voltam kapható rá. Nah lehet majd a mojito után. Rolling Eyes

Azt hiszem csak szomjas vagyok. x3 Belépve Kuro chan felé indulok a szokásos nyeglén kedves ütememben.
- Bátorkodtam mégis kérni valami hűsítőt, Ojou chan. x3 - Hmmm, honnan jött ez a megszólítás? scratch

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 22 2014, 21:38

Kuncogtam. Ismét. Szórakoztatott, nem tudta megállni, hogy időnként fel ne bugyogjon torkomból a vidámság. Különös érzelmi hullámvasúton éreztem magam, hiszen egyik pillanatban még majd kicsattanok a boldogságtól, kiugrok a bőrömből, a másikban pedig képes vagyok teljesen higgadtan szemlélni Ryuu-sant, és szimpla, békés boldogságot érezni ahelyett a felizgatott állapot helyett, ami időről-időre rám tör. Aranyos volt, ahogy még mindig arra számított, képes lesz velem ugyanolyan olcsó trükkökkel az orromnál fogva vezetni, mint más lányokat. Ebben a tekintetben sajnos elmarad Nii-samától, ő ennyi idő alatt már rég rájött volna, hogy sok tekintetben különbözök az átlagtól. Azonban... ettől függetlenül a hasonlóság bámulatos... és mint ilyen, Ryuu-san felkelti bennem a vágyat =)
- Ahogy elérted a kívánt hatás, túl hirtelen és túl drasztikusan változott meg a viselkedésed ^^ De ne hibáztasd magad... a legtöbb lánynak ebben az érzelmi sokkban nem tűnik fel, sőt, az általad adott gyengédség pozitív érzete elfedi a hirtelen váltás okozta diszkrepanciát - támasztottam meg magam a hátam mögé letett kezeimmel, és álltam azt a félelmetesnek ható pillantást, mellyel illetett - Miért próbálsz manipulálni? Nem bízol magadban, azért folyamodsz ilyen eszközökhöz, hogy az ujjad köré csavarj? - mosolyodtam el magabiztosan. Pedig nincs rá szükség, már rég iszom minden szavát, csodálom minden gesztusát. Az övé vagyok, s ő az enyém. Ez olyasmi, ami addig nem fog megváltozni, amíg a halál el nem választ minket =)
- Ara-ara... ez egy elfuserált bók szeretett volna lenni? ^^ - kuncogtam, illedelmesen a szám elé téve a kezemet, és kedvtelve figyeltem tetszetős sziluettjét, ahogy készülődött az átöltözéshez. És ahogy nekifogott, úgy pirultam el kissé, ujjaim pedig kikötöttek vérrel teli orcám oldalán, gyengéden érintve a bőrömet. Milyen kár, hogy fel kell öltöznie ahhoz, hogy a szobaszerviz szolgálatát fogadhassa... Halk sóhaj szökött ki ajkaim közt a kopogást meghallva, de ez egyben számomra is egy jel volt. Azt a rövid időintervallumot kívántam kihasználni, amíg ő az italokkal foglalatoskodik, és fürge ujjaimnak hála mire visszafordult, addigra szexi fehérneműt varázsoltam magamra a törülköző helyett. A fekete tangabugyi fodros szélű és merész fazonú volt, felül pedig csupán egy áttetsző, vékony felső alól kandikáltak ki sejtelmesen domborultaim.
- Ez elég szellős? Vagy sok? =) - nyaltam meg csábosan ujjam hegyét, majd talpra álltam, és csípőmet ringatva lépdeltem oda Ryuu-sanhoz, hogy átvegyem az italomat tőle.
- Ryuu-san... mesélj magadról valami izgalmasat, kérlek =)

by **Ryuu** Kedd Ápr. 22 2014, 22:55

Nézzünk akkor kettőnk közül egy beszélgetést. Pusztán a szavakat, amik elhangzottak. Érdemes figyelni külön is őket. Rolling Eyes

- Rendeltem valami erősítőt, de ha nem kérsz alkoholosat, csak szólj. Nem tervem leitatni téged, nah meg a saoban úgy sem árt. ^^ -
- Lenyűgöző vagy ^^ Tetszik, ahogy manipulálsz, nem tudlak egyből lefülelni ^^ -
- Ohh... Zannen. Ezek szerint nem voltam elég jó, hogy ne vedd észre. Hmmm ... -
- Nem élek alkohollal. Egyébként is részeggé tettél már, és amire szomjazom, azt nem pohárból kapom meg =) - Ahogy elérted a kívánt hatás, túl hirtelen és túl drasztikusan változott meg a viselkedésed ^^ De ne hibáztasd magad... a legtöbb lánynak ebben az érzelmi sokkban nem tűnik fel, sőt, az általad adott gyengédség pozitív érzete elfedi a hirtelen váltás okozta diszkrepanciát -
- Hmmm. - ... azon gondolkodom, hogy talán kitalálhatnánk együtt, mitől lettek ilyen igézők a szemeid. Rolling Eyes

Elvégre veled már majdnem rendesen beszélgetek.... de félek, hogy nincs magyarázat. x/ -
- Ara-ara... ez egy elfuserált bók szeretett volna lenni? ^^ - Miért próbálsz manipulálni? Nem bízol magadban, azért folyamodsz ilyen eszközökhöz, hogy az ujjad köré csavarj? -
Nah itt ez fejen vágott. Ok, öhm...egyet tudtam. Nem szakadhat meg a már felvett rutinunk. A kérdez felelek. Be kéne ismernem, hogy túl nagy falat? Hehh! Még magamnak sem, nemhogy neki. >.> Demo, elhúztam a számat, ~ egy levegővételnyi időt hagytam számára csak ~ és maximális önérzetességgel emeltem fel... a kezem magam elé. x3 A hangomon is érződött hogy "nem esett jól".
- Nem értékeled az őszinte bókomat. >.> Azt kellet volna mondanom, hogy felcsigáz a majdnem meztelen tested és szeretnélek megszabadítani attól a kevéstől lepeltől is? x3 - Yoh, azt hiszem túloztam. o.o Viszont cserébe teljes átéléssel mondta ki a zavarba ejtő szavakat. *.* Majd végül elmosolyodtam és megindultam a szekrény felé, hogy átöltözhessek. Én feltettem a magam kérdését, ő válaszolt, kicsit megpendítettük a fürdőbeli légkört, ~ de csak épphogy Rolling Eyes

~ majd kopogtak. Nah igen, tisztelettudón kimásztam, elvettem a két poharat és magam mögött becsukva az ajtót, az asztal felé vettem az irányt.
"Bátorkodtam azért mégis kérni valami hűsítőt" A lány feláll, az a fehérnemű amit magára öltött ennyi sao perc után, egyszerűen ütött. Habár azt nem fogom a fülébe sugdosni.... vagy miért is ne? *.*
Egyértelműen látszott rajtam, hogy maximálisan megfelel. x) Viszont míg bambultam, a lányka mellém ért és elvette a neki szánt poharat.
~ Izgalmasat? scratch

~
Mi lenne az, ami az ő szemében izgalmas, és nem a magam fényezése, de mégis úgy szól rólam, hogy még inkább akarjon? Hmmm...
Volt valami még a gondolataim közt, a szavai nem hagytak nyugodni, és nem tudtam arra koncentrálni, amire szerettem volna. Nem tudtam megadni neki amit kért. x/ Azon kattogtam egyre inkább, hogy a lány fölém kerekedik, vagy nem is igazán ez aggasztott. Valóban csak olcsó trükköket használnék? Észre vettem én, hogy Kuro nem az a lány, akit pár viccel meg egy kedves gesztussal elcsavarhatnál, de eddig vele is működött? "Túl gyorsan váltok"...
Jabbe! Azon kaptam magam, hogy őt nézem és nem beszélek. Vissza kellett rángatnom magam a jelenbe és mindenek előtt figyelmeztetnem magam arra, hogy nem kell megfeleljek neki. Majdnem behálózott. Magával rántott. Azon gondolkodtam, hogy "mit tehetnék a hibám kiköszörüléséért"!

Fújtam egyet.
- Talán, elmesélhetem annak a hegnek a történetét, ami annyira felkeltette a figyelmed. :] - Hahh, nem szívesen, de ezzel talán nyerek egy kis időt első sorban, illetve pozíciót. Nem kerülte ám el a figyelmem abban a mámoros ködben sem, hogy mit talált ő olyan érdekesnek. Haha.... mindenki a heget nézi meg. ._.
Kissé félre döntöttem a fejem és mellé léptem. Közel hajoltam hozzá, ám még nem olyan vészesen közel, mint a fürdőben tettem. Akkor test a testhez ért, most csak mellé illetve mögé álltam.
- Ez az öltözet.... el akarsz csábítani? - Elmosolyodtam, és felegyenesedve egyik kezemmel újra a haját fogtam közre.
- Nem vagy hétköznapi lány, erre már rég rájöttem. Tudod magadról azt is, milyen szép vagy. A szavaim nem erősítenének meg semmiben, vagy rombolnának le semmit. Ha játszani akarsz van erre más mód is. Rolling Eyes

- Azzal hátrébb léptem, hogy jól láthassam az egész lányt, s nem utolsó sorban, hogy beleihassak a hűs nedűbe. x3 - Olyan ami mindkettőnknek élvezetes. :] - Hátöm. Ennyi. Azt hiszem ezen a pontom jelenthetem ki, hogy léptem. Kuro chan egész végig utalgatott, célzásokat tett felém, és ~ még most is, hogy illegeti magát *.* ~ minden tettével izgatni akar. Eddig ellenálltam. ... nah jó, valamennyire. Rolling Eyes

Nézzük mit szól, ha én küldöm felé ~ az amúgy egyértelmű ~ üzenetet? ^^

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 24 2014, 17:16

Némi meglepettség ült ki az arcomra, majd lágy mosolyra húzódtak ajkaim. Ara-ara... kibújt a szög a zsákból... Nem mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló számomra, hogy Ryuu-san vágyakozik utánam, mégis ez a nyílt, merész kimondása a fejében megforduló gondolatoknak, ráadásul úgy, hogy a szemembe köpi a szavakat váratlan fordulat volt. Csak nem megsértettem? Szegényke =) Remélem nem vette túlságosan a szívére, néha nem tudom megállni, hogy ne legyek szókimondó... Ám nem szerettem volna, ha a fiú megutál, így kissé elpirulva sütöttem le a szememet szégyenemben. Csúnya vagyok... rossz vagyok =(
- Ez teljesen egyértelmű, Ryuu-san ^^ - néztem fel végül - Egészséges fiatal fiúként ezek a helyes gondolatok. A nyilvánvaló kimondása nem számít bóknak, de... boldoggá tesz, hogy így gondolsz rám =) - pillantottam félénken a szemébe. Különös melegség öntött el, lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet, ahogy kibontja a törülköző csomóját, és éhes szemekkel méri végig fedetlen bájaimat. Izgalmas volt. Bárcsak megtette volna... *.* Kár, milyen kár hogy visszatartja valamilyen morális erő. Bárcsak gátlástalanabb, szabadabb lenne *.* Egy fiú, aki hű a vágyaihoz, akárcsak Nii-sama, de nem olyan állatiasan, mint a többi férfi Embarassed

És lám, képes volt visszafogni magát azok után is, hogy csupán egy fehérneműt öltöttem fel magamra. Micsoda önuralom, türelem és figyelmesség =) Bizonyára tart attól, hogy kellemetlenséget okozna nekem, ha lerohan... eddig oly' gyengéd és óvatos volt velem, a fürdőben is a csókunk... Embarassed

- Felkeltette volna? Ara-ara... - sopánkodtam, talán túlságosan is megbámultam - Mindent szeretnék rólad tudni, így a heged meséjét is ^^ - bólintottam, és füleltem erősen, hogy semmiképp se maradjak le egyetlen szaváról sem, és beleégethessem memóriába a történetet, majd összevethessem a lényével és megtudjam, mennyiben változtatta meg, mi részét alkotja Ryuu-sannak. Alig, alig vártam, hogy magamba szívjam az első róla szóló információhalmazt *.*
- Csak arra gondoltam, hogy a kedvedre tenne a látvány, Ryuu-san - pirultam kissé el, különösen azért, mert ilyen közel állt hozzám és a hajammal játszadozott. Dicséretei is jól estek, olyannyira, hogy nehezemre esett saját magamat adni. Túlságosan elgyengítettek a szavak, védtelennek éreztem magam a fiú előtt. Muszáj volt kiszakadnom a révületből, hogy megfelelően reagáljak az utalására! Megacéloztam magam, és kezemben a pohárral visszalépdeltem az ágyhoz. Leültem rá, és az ajkaimhoz emeltem a frissítő nedűt, mely néhány korty után kicsordult, és a cseppek az államon, majd nyakamon végigfolyva jutottak be kebleim közé, mely jelenséget aggodalmasan figyeltem, ahogy "észrevettem".
- Meg kívánod mutatni, milyen játékra gondolsz? =) - kérdeztem végül kicsit rekedtesen. Ahhoz képest, hogy most ittam, torkom máris száraznak éreztem, és mintha felperzselt volna belülről az izgatottság.

by **Ryuu** Szer. Május 07 2014, 00:03

Charachter theme song

Hehh, nevethetnékem van. A nyilvánvaló az lenne, ha a melleit kezdeném el méltatni, meg a ruháit ~ milyen ruhákat? ~ szedni le róla szóban. És nem utolsó sorban vulgáris. Rolling Eyes

Szóval közönséges nah. :3 Tehát, ha nem akarunk taplók lenni, és a cél az, hogy a csajszinak bejöjjünk, nem viselkedünk így. Rolling Eyes

Meg magadra haragítani egy másik embert nagyon könnyű és unalmas is. Nem ez a cél sosem, még ha valaki félre is értelmezte volna a tetteim mögött rejtező szövevényes gondolatokat. :3 Kuszák mi? A lényeg úgy is az, hogy én értsem őket maximálisan, az csak baj lenne, ha mások is tudnák mit miért teszem. :3 Úgy nem olyan vicces a játék.
Annyira.... izgatott a közelsége! *-* Azonban még nem, még mindig nem! >.< Egy mesét akart tudni a kinti életemből. Volt, azt hiszem lett volna sok sok kis kaland amit elmesélhetek. nem is értem, miért egyből a heggel hozakodtam elő. Nem azt tartogatom mindig utoljára, vagy sohanapjára? Razz

Úgy se árulnám el neki teljes egészében. Rolling Eyes

Közel hajolok hozzá. Kijelentem, amit eddigi s tudtunk. Sajnos szavakba kell formálnom, hogy a táncunk folytatódhasson. Azonban kezd leomlani a kis játék, a színpad túl kicsinek bizonyult. A táncunk is a végéhez ért. Ezután két dolog jöhet. Vagy egy újabb tánc, vagy az, ami nem történt még meg eddig. És aminek jobb ha nem kell megtörténnie. Nem akarom ám én kiadni magam, és őszintén szólva azt sem akarom, hogy ő megnyíljon nekem. Csak annyira amennyire a tánc megkívánja. Kíváncsi természet vagyok, de úgy hogy mindig maradjon valami új. Nem olyan embernek születtem, aki kapkodna, vagy türelmetlenkedne bárhol is. ^^ Az első mondatomra egészen belepirult a válaszba. Jó jel, és a szavai is tetszettek. Hmmm, megint azok a bugyuta gondolatfoszlányok ugrottak be, ahogy kezdtem volna magamat újra komfortosan érezni.
"Azért manipulálom csak, mert nem bízom magamban? Én? Magamban?" Baromság! Ez a csaj ért ahhoz, hogy hogyan zavarja össze az embert. Már én is rajta kattogtatom az agyam. De nem ilyen könnyen, nem fog megkapni. Nem veszítek. :3
Folytattam a kis eszmefuttatásomat és azt is leszögeztem egyúttal, hogy sokkal jobban is érezhetnék magunkat. ^^ Mimre ő leült az ágyra. Azt hiszem majdnem felnevettem a gesztust látva! Nem csak hogy tezsi magát nekem, hanem nagyon hasonlóan használja ki a szoba adottságait mint én! Imádom ezt a manipulatív csajt! *.*
Mosolyogva emelem a poharat a számhoz és miután ittam, úgy teszem le azt az asztalra, hogy nem is nézek oda. Végig a lányt figyelem. A mosolyom nem is múlt el. Kell! Most kell a lány, és ezt világosan adják tudtára a szemeim is a lánynak. Majd felfaltam álltamban!
De nem cövekeltem le. Dehogy! Odasomolyogtam elé, majd úgy dőlve felé, hogy neki reflekszerűen keljen hátra dőlnie. Egyszóval főlé tornyosultam, ám itt nem álltam meg.
- Nem azért mondtam, hogy a levegőben lógjon az ajánlatom. :3 - Nem csak hogy reméltem, de szinte tudtam is, hogy felhozod. Túl kíváncsi vagy, ahogy én is, de megbocsátom! Razz

Majd aggodalmas pillantást vetettem rá.
- Vigyázz, nehogy kiömöljön az ital. Surprised

- Hangom mégsem tudtam olyan szépen fegyelmezni, mint a szavaimat. Kicsengett belőle az egyre nehezebben fékezhetetlen vágy. Lejjebb vittem a tekintetem. Feltett szándékom volt megmenteni a lecsöppent limonádé csöppet a mellei közül. És ebben aligha akadályozhat meg! Razz

by **Kuromajo** Kedd Május 20 2014, 19:05

Csiklandozott a bőrömön végigcsorgó folyadék. Kellemes borzongás töltötte el minden porcikámat az érzés hatására, mosolyt csalt az arcomra. Csilingelő nevetés kelt életre torkomban, melyet habozás nélkül kiengedtem ajkaimon, mihelyst eltávolítottam a poharat a szám közeléből. Ryuu-san észrevétlenül közelebb lopózott ez idő alatt, így kissé meglepetten pislogtam a fölém magasodó alakjára. A tekintete... magával ragadta a figyelmem, egyszerre volt undorító, de izgalmas is. Különös érzések kavarogtak bennem, egyfajta kettősség keletkezett, mióta felelt a jelzéseimre. Egyszerre volt olyan, mint a többi patkány, és egyben más is, hiszen ugyanazok a motivációk vezérelték, de nem abból a célból... azt hiszem. Annyira, de annyira emlékeztetett Nii-samára, hogy nem is feltételezhettem mást. Mosolyogva engedtem kérésének, és mellkasomat kiemelve dőltem hátra, gerincemet ívben megfeszítve. Hajam átcsúszott vállam felett, és szabadon hagyta védtelenné váló nyakamat.
- Túl késő a figyelmeztetésed... a baleset már megtörtént ^^ Most tiszta ragacs leszek... - sóhajtottam panaszosan, az italt pedig kitartottam oldalra, hogy ne legyen útban. Lám-lám, hová tévedt a fiú tekintete? Könnyen kiszámítható volt, hogy követni fogja a nedves csíkot, melyet a folyadék hagyott maga után útján. Deeeemo, nem szabadott a mohóságnak engedni. Most az egyszer megbocsátom neki, hogy türelmetlenségét megmutatta tekintetében, tisztában voltam vele, hogy az önuralmat nehéz gyakorolni a közelemben =) Különösen ha ilyen... erélyes vagyok ^^
- Szóval hogy is volt az a történet a heggel? ^^ - kérdeztem Ryuu-sant, miközben jobb híján visszahúztam magam elé a poharat, és azzal késztettem arra, hogy felemelje a fejét és a szemembe nézzen. A másik kezemmel muszáj volt támaszkodnom, különben hanyatt estem volna... akkor pedig kiömlene az üdítő... és már ő se tudna a beszélgetéssel foglalkozni... meg én se... mert valójában rendkívüli kísértést éreztem arra, hogy a fiú hozzám nyúljon. Azonban... el tudtam nyomni az érzést... még =) Újabb korty után ismét távolra tartottam az italom, hogy ne zavarjon annyira, habár kissé kényelmetlen volt így.

by **Ryuu** Szer. Május 21 2014, 16:57

Az arcomba tolja a poharat. Suspect

Pedig már az élvezetes résznél tartottam. ._. Jó, szeretném itt és most leszögezni, hogy koránt sem egy kiéhezett, szoba hentai vagyok, de nem ám! ._. Sőt, eddig csak pont annyira foglalkoztam a testiséggel, amennyire egy alsó középiskolás fiú szokott. Néhanapján egy egy újság, lányok bámulása haverokkal, mellméret vétele szemmel ha nincs jobb dolog, a sao viszont túl nagy szabadságot adott. Ebben is. *.* Én nem is értem miért utálja mindenki Kayabát. Persze mert bezárt minket, és most rettegnünk kéne, hogy mind meghalunk. Ám ez csak ráadás. Kis izgalomtól még nem halt meg senki! Én a magam részéről élvezem a helyzetet és kész. És beismerem az elején jól szórakoztam, majd kezdett lapossá válni. Rá kellett jönnöm, hogy ha nem akarok unatkozni, akkor You kun szekálása nem lesz elég. Hehe, ezt az igényemet nem volt nehéz kielégíteni. Ekkor jött az áttörés. Az unalmas napokban egy kis plusz. Nem mondom, hogy az etikai mód kikapcsolásával jött is egyből, de valahol arrafelé. Elég korán észrevettem, hogy nem tudok például káromkodni és ez feszélyezett. ._. Nagyon! Tehát kész felüdülés volt kiejteni a számon egy egészséges szitkot. x3 Egyszóval nem én tehetek arról, hogy tizennégy, nem is... tizenhat évesen épp egy csajt vetkőztetek. Neutral

Nah meg, ő vetkőzött le nekem. Surprised

És ha már itt tartunk ezt utánozza utánam valaki ennyi idősen! Nem megy, mi?! Én vagyok a király! Cool

Krhmm, szóval pont mielőtt az a bizonyos pohár az arcomba került volna, épp a bőrén végigfolyt limonádé módszeres végignyalásával voltam elfoglalva. Elég érdekes íze volt, egy kis virág illattal, ami a tusfürdőből jött. Hmmm, nyami xD
Felnéztem rá. Legalább olyan csalódott voltam, mint mikor valaki a nyertes lottó szelvényét elvesztette, és ez le is rítt az arcomról. Höhh, még mindig esti mesét akar. >.>
Lássa, csak hogy jó kedvemben vagyok, elmondom neki. Egy részét. Rolling Eyes

Ott térdeltem előtte az ágyon. Csak egy kis igazítás és fordulat kellett máris a háta mögött voltam. Elhelyezkedtem a hátánál, majd magamhoz húztam. Most nem leszek óvatos. Az a vonat már elment. xP
- Nara ii, elmondom, de csak mert annyira szeretnéd. - Búgtam a fülébe lágyan, vágyakkal telve. Közben végig húztam a derekának vonalán bal kezem. A jobbal átöleltem a hasánál. Bárhogy is nézem, ez a lány egy kész szépség. Csókot leheltem fedetlen vállára jobb felől, s ezután szólaltam meg újra. - Nem egy nagy hírű iskolába jártam. Voltaképp elég problémás gyerekek jártak oda, engem meg nem izgatott. Közel volt hozzánk, és még mindig izgalmasabb mint a sok strébert figyelni. Hmm, mondjuk egyedül a tanároknak nem volt ilyen véleményük arról az alsó középiskoláról. - Elmosolyodtam. Mennyit megtettek szerencsétlenek, hogy egyáltalán akarjunk tanulni. Élveztem szívatni őket, habár jó gyorsan ráuntam, mert szinte mindenre ugrottak. Ennek ellenére nem voltak rosszak a jegyeim, nem állt szándékomban megragadni a mocsokban. Rolling Eyes

Közben átkaroltam Kuro chant és a hajának illatával voltam elfoglalva egy ideig, míg beszéltem. - Egy nap eltűnt az osztálypénz. Elég tetemes összeg, amit az osztályfelelős kapott meg. Persze őt vették elő, de csak bizonygatta, hogy a táskájában hagyta és nem vette ki. Egyértelmű volt, hogy ellopták, csak az nem, hogy ki és mikor... - itt sóhajtottam. Annyira idegölő volt az unalmasságtól, hogy azt már nem lehet szavakban leírni. Érződött a beszédtónusomon is. - ...pedig egyértelmű volt a bűnös. Csak körbe kellett volna nézni az osztályon és rákérdezni a legjobban izzadónál a dologra. Bizonyára kellet neki valamire...saa na~ De nem szóltam a tanároknak. Oldják meg. x3 - Még egy jóleső kuncogást is eleresztettem. Az a tökkel ütött olyan szánalmas volt. ^^ - Bár a szünetben kiteregetni a srácot már sokkal szórakoztatóbb volt. Csak azzal nem számoltam, hogy az ostoba egy bökővel jár suliba. - vontam meg a vállam. - A többi már unalmas. Sipítozások, én meg az intenzíven kötöttem ki. Ennyi. - már a nyaka tövénél jártam. Konkrétan a fülét birizgáltam a nyelvemmel. Azt is megízleljük. x3 Jobb kezem eközben lejjebb a combjai felé, a bal pedig szerényen felfelé kúsztak. ^^ - Hmm, remélem nem egy eposzi tettet vártál. - Nevettem fel miután végül is mégis csak elárultam neki az igazat a hegről. Talán jól tettem, talán lesz foganatja. Ő kérte, hogy ne próbálkozzak lealacsonyító manipulációval, most meglátjuk mit fog reagálni. Úgy nagyjából nem izgat, hogy csalódik e bennem ennek hallatán, legalább kapok egy újabb képet róla. Bármit lép úgy érzem, érdekes lesz. x3

by **Kuromajo** Pént. Május 23 2014, 16:45

Jaj, olyan kisfiú volt, ahogy azt a csalódott arcát megmutatta =) Volt benne egy kis bájos éretlenség, ami elragadóvá tette. Hiába volt olyan magas, még nem volt kész férfi, azonban... engem ez... a legkevésbé sem érdekelt *.* Pont abban a korban lehetett, amikor Nii-sama iránt is érdeklődni kezdtem, amikor először fantáziáltam róla az ágyamban fekve. Olyan nosztalgikus volt, hogy most testközelben van és ennyire hevesen érdeklődik irántam ^^ Megvalósítsam vajon egy akkori ártatlan fantáziámat, vagy hagyjam, hadd vezesse elő az ő képzeletének valóságát? Felkuncogtam, egyelőre arra voltam kíváncsi, mennyire tudja türtőztetni magát egy olyan lány mellett, mint amilyen én vagyok. Máskor átkozom a szépségemet, most áldottam, hiszen egyáltalán nem volt nehéz vonzalmat keltenem benne magam iránt. Legalább annyira akartam, hogy vonzónak találjon, mint amennyire én is vonzónak találtam a gondolatot, hogy vele lehetek *.*
Mosolyogva hagytam, hogy simogasson, szótlan dicséretnek szántam. Nem siette el, és egészen élvezetesen közeledett hozzám, nem akart egyben felfalni ^^ Közben hallgattam a történetet, de igen hamar rá kellett jönnöm, hogy semmi érdekes nincs benne, ami megragadná a figyelmemet, így inkább arra koncentráltam, hogy élvezzem a kezei érintését. Kissé hátradőltem, hogy Ryuu-san is érezhesse, közelebb szeretnék kerülni hozzá, és így, hogy rá támaszkodtam, valóban úgy éreztem, hogy jobban egymáshoz tudunk simulni. Egy-egy halk sóhajjal jeleztem, hogy élvezem, amit tesz. Sajnos azt nem, amit mondott, de nem lehet mindenkinek igazi krimibe illő élete =)
- És utána? - kérdeztem rá hirtelen, némi izgatottsággal a hangomban - Miután visszamentél az iskolába... mit tettél vele? Bosszút álltál, ugye? Megkínoztad, ugye? És miután eleget szenvedett... megölted? *.* - fordultam a fiú felé csillogó szemekkel - Én megtettem volna *.* - tettem hozzá megremegve a gondolattól is. Ha nem tette meg akkor... akkor majd én megteszem *.* Már tudom is, melyik módszert használnám az olvasottak közül =) Felcsigázott a lelki szemeim előtt lejátszódó jelenet, és kézenfekvő volt az is, hogy vezetem le a bennem felgyülemlett izgalmat *.* Képtelen voltam tovább várni, szembefordultam Ryuu-sannal és rátapasztottam az ajkaimat az övére. Átöleltem, és hevesen simogattam a hátát, a mellkasát, az arcát, mindenhol, ahol csak értem *.* Behatoltam kezemmel a pólója alá, és lehúztam azt róla.
- Ryuu-nii, felizgattál~ - torpantam meg egy pillanatra a felső félredobása után. Lihegve néztem rá, ajkaimon békés, boldog mosoly látszott, szemeimben pedig a vágy tüze égett. Akartam őt, akartam *.*

by **Ryuu** Pént. Május 23 2014, 23:12

Nekem dőlt. Megnyaltam a számat. Az a halk sóhaj, ami kiszökött a tüdejéből, világosan adta tudtomra, hogy jó úton járok. *.* Alig bírtam magammal, de még elmondtam valahogy a kis monológom végét. Valahogy érdekelt is a válasza, ha már voltam szíves elárulni az egész istenverte történetet. Átkozhatnám a percet, amikor a heggel hozakodtam elő, ám ez most egy cseppet sem érdekelt. A lány akart engem! És legalább annyira akartam én is őt, ha nem jobban. *.* Éreztem ahogy felforrósodom már a gondolatra is, hogy a kezemben van! Talán ennyire még nem kívántam nőt, mint most. Persze vissza is kanyarodhatnánk megint a koromhoz, de valójában ez egy cseppet sem érdekelt. Se akkor se később.
A szavai sem tudtak meglepni. Tudtam, hogy nem átlagos szavakkal fogja konstatálni, hogy "jaj szegény, és mi lett veled? nagyon fájt?" Nah akkor csalódtam volna benne, de nagyon! xP Ám elérte a várakozásaimat, még akkor is, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen vérszomjas. Egy csodálkozónak is kikiálltható Ó hangot adtam ki. Valójában azonban ez az "elismerésem" jele volt és egyúttal az érdeklődésem megújulása felé.
- Ouóh! Szóval te ilyen ember vagy... - Nem lehet leírni azt a boldogságot, s azt az arckifejezést amit akkor öltöttem. Láthatta is, hiszen felém fordult. Széles vigyor, vadul villanó vörös szemek. Omoshiroi! Élvezem! \0/
A csaj viszont rossz úton járt. Unalmas dolog csak simán megölni valakit, miután megkínoztad. Ez csak a piti gyilkosok reszortja. Én a magam részéről nem kérek belőlük. Értelmetlen bagázs, aki csak a vér szagát szereti. Demo, én sok minden mást is ugyanúgy tudok szeretni. Én szeretem az embereket! *.*
Érdekesek! Ő is érdekes!
És bárhogy is nézzük, valamilyen szempontból az a féreg is érdekes volt. ^^ Nem volt miért megölnöm, sőt! ...
Egybeolvadtunk Kuro channal. Ő a hátamat kaparta, és a pólómtól igyekezett megszabadítani, míg én a hajába túrtam bal kezemmel, s ahogy a jobbat is feljebb vittem kibomlott a melltartót öszekötő kapocs. x3
Magamhoz szorítottam, most már nem engedem! Mámorosan szólaltam meg. Az ő bűvöletétől mámorosan, miután elváltak ajkaink és a nyelvemet is a saját számba helyeztem vissza. Rolling Eyes

- Demo sa *.* - csillogtak a szemeim, s közben az övéit néztem. Hol a vöröset, hol a sárgát. Mindkettő sugoi suteki! - Nincs annál nagyobb élvezet, miután megaláztad azt, aki elvileg föléd került, és utána rettegve tesz meg bármit, amit kiejtesz a szádon. - Túlságosan eszelősre sikeredett, ám abban a pillanatban nem voltam teljesen a magam ura. Észre se vettem az apró váltást. Elárultam Kuro channak, hogy élvezetet látok mások megalázásában. Legalább is egy bizonyos fokig. Rolling Eyes

Közben pedig folytattam körutamat a lány testén egyre lejjebb a kezemmel. A szavai csak még inkább feltüzeltek! Azt hiszen nekem nem szükséges kijelentenem, hogy ő pedig engem izgatott fel. :FF

by **Kuromajo** Szer. Jún. 04 2014, 16:13

Nem volt miért eltitkolnom, nem volt miért! Előtte nem lesznek titkaim, ahogy Nii-sama előtt sem volt. Ő sem bántott, vagy vetett meg érte... azt az... egy alkalmat kivéve, amikor felpofozott, de az sem az ő hibája volt, hanem azé a szukáé, aki teljesen az ujja köré csavarta =( Azonban elnyerte a méltó büntetését *.* A sikolya emléke, ahogy lezuhan és összezúzza magát... még mindig... megborzongok tőle, annyira mámorító volt! Még élt, percekig élt és szenvedett, mielőtt a fájdalomtól eszméletét vesztette volna, aztán a belső sérülések és a vérveszteség megölték =) Ennél szebb halált el sem tudtam volna képzelni... alig várom, hogy az itteni ribancát is eltemethessem... élve, hadd fulladjon meg =)
- Senki sem úszhatja meg büntetlenül, ha engem... vagy azt bántja, akit szeretek ^^ - kuncogtam baljósan, hasonlóan vészesen villanó szemekkel. Ami azt illeti, ez alól Ryuu-nii sem kivétel, de nem hiszem, hogy képes lesz valaha megbántani engem ^^ Ő is olyannak tűnt, akivel tökéletesen meg tudom értetni magam, akit nem ijesztek meg úgy, mint a legtöbb embert. Olyan gonoszak, pedig én csak beszélgetni akarok, mégis félelem csillan a szemükben... És hogy miért nem hagyom abba? Mert imádom a rettegéstől csillogó szemeket *.* Annyira szépek... emberiek... valódiak! Az olyan szemek nem hazudnak... őszinték. A félelmet nem lehet imitálni, mint a szeretetet. A szeretet megbízhatatlan Sad

- Ara-ara... - szökött ki ajkamon a pillanatban, amikor éreztem, hogy elenged a melltartóm. Kissé elpirultam, hogy ráébredtem, félmeztelenné váltam Ryuu-nii előtt, és most nem a fürdőben, hanem az ágyon. Mégis, figyelmemet elterelte valami más. Szavak, izgalmas és felvillanyozó szavak! *.*
- Sou, sou! - nevettem fel őrülten vigyorogva, helyeselve - Hasonlóan gondolkodunk, Ryuu-nii *.* Olyan gyönyörűek, mikor félelemből teszik meg, amit akarsz... annál már csak az szebb, amikor halálfélelem költözik a tekintetükbe, mert rádöbbennek, hogy meg fognak halni! - nevettem fel lelkesen. Kár, milyen kár, hogy ritkán látok ilyesmit. Itt legalább kiélhetem magam, de ez sem az igazi... hiányzik a fájdalom... a kínzás lehetősége. Szenvedélyesen csókoltam meg a fiút, most még szerelmesebben, mint eddig. Megragadtam a vállánál fogva és a tőlem telhető legdurvábban döntöttem hanyatt, majd csókjaim lejjebb irányítottam. Az állára, a nyakára, a mellkasára. Irányítani akartam! Legalább egy picit, amíg meg nem ízlelem a bőrének zamatát. Ám ahogy kezem végigsimított a nadrágján, megtorpantam. Pajkos mosoly került ajkaim szegletébe, és legurultam Ryuu-niiről, majd elfeküdtem az ágyon egy csábos pózban. Várakozóan. Éhesen *.*

ecchi kép:

by **Ryuu** Szer. Jún. 04 2014, 19:24

Már nem volt kérdés, hogy akartam-e. Égtem a vágytól és minden pillanattal közelebb kerültem ahhoz az élményhez, ami már egy ideje fogalmazódott bennem. Kuro ölelése, az a nem túl óvatos érintés, mind mind felcsigáztak. A fantáziám már előre pörgött én meg alig tudtam...dehogy alig, egyáltalán nem voltam képes levenni a szemem róla. A szavai már csak másodlagosan értek el hozzám, ám még reagáltam rá. Mint egy eltéve a szerzett információt és a rá adott feleletet egy későbbi, tisztább állapotomra. Majd akkor mérlegelek. Majd akkor tisztázom, hogy mi történt. Most csak hagytam. Most csak a pillanat volt és az magával ragadt. Hagytam, hadd sodorjon, az érzékek mámorában. Azok a szavak róla és a szeretteiről megindítóak voltak, és lehetnék cinikus is, s talán volt némi effajta felhang a hangomban, ám semmiképp sem igazán. Csak azt mondtam, amit gondoltam, semmi többet. Most még, vagy épp már, ki tudja mennyi időre, nem voltak mögöttes tartalmak. Nem volt utalgatás, csak egy szó és egy mosoly. - Bájos. - Valóban annak tartottam, habár ezt a szót, sokféleképpen lehet értelmezni. Majd Kuro chan eldönti maga, hogy hogyan fogja. Nem tartottam meg magam, sőt, kifejezetten jól esett, hogy próbálta elvenni a kezdeményezést, s huppantam rá az ágyra teljes testsúlyommal. Ám a gyeplő az én kezemben volt. *.* Élvezettel néztem végig rajta, ő pedig már nem is vigyázva utolsó ruhaneműjére váll alatt, lehajolt hozzám. Míg ő csókolt, én a derekát simítottam végig. Érzéki pillanatok, át is adtam magam nekik.
A szavaira nem válaszoltam hangokkal, csak halkan nevettem, "mutatva", hogy egyetértek. Talán elmondom neki, talán sose kell megtudnia. Nem érzem úgy, főleg most, hogy az orrára kéne kötnöm, hogy annyira mégsem vagyunk hasonlatosak. Talán sokkal jobban, mint bárki mással, és talán ez tart még mindig mellette, pedig a veszély ott rejtezik a lány mögött. A szavaival, a tetteivel, mind mind jelzi. Még csak nem is próbálja takargatni, hogy gyilkos szándékú, még ha eddig nem is ölt. És ezt persze nem vehetem biztosra. Én nem hiszem, sokakkal ellentétben, hogy a rendszer olyan igazságos lenne. De azt sem hiszem, hogy direkt lenne igazságtalan. Egyszerűen csak, mint minden emberi tákolmánynak, ennek is megvan a saját korlátja. Mint például a sleepkill. Micsoda egy kontár gyilkolás, de legalább "nem mocskolod be a kezed" vele. Nem de? Dehogynem! Az embereket becsaphatod, de magadat nem! Te tudni fogod, hogy mit tettél. És még ha most azt is hiszed, hogy Kayaba csak blöffölt, kint majd minden kiderül, ember...
Felültem, s nem telt bele pár falásnyi tekintetbe, már mellette voltam. Nem akartam túl sokáig megtörni a köztünk létrejött testi kontaktust, s egyből egy újabb csókkal nyitottam, mint fuldokló a vízből kimenekülve, de egyben egy erős, erőszakos fuldokló. Hátra nyomtam a lányt, le az ágyra, s csak egy kicsit emeltem fel a fejem, hogy az ajkáról lefelé vihessen a tekintetem. A kidomborodó kulcscsontok alatti rész volt a mostani kedvencem. - Sutekii - Egyértelmű volt, hogy ez a lehelletnyi dícséret kiknek szólt, s most rajtam volt a sor, hogy megkóstoljam bőre zamatát. Hacsak nem tol el erőszakosan, ~ amit jelen pillanatban kétlek ~ , akkor felejthetlen élményben lesz része. hentai

Mindeközben bal karommal a combjánál jártam. Selymes tapintású bőr... én pedig nem a lány arcát fürkészem tovább. Ideje kicsit berekeszteni a szócséplést. :FF

by **Kuromajo** Vas. Aug. 10 2014, 21:23

Felsikítottam. A fiú valószínűleg nem ilyen megnyilvánulást várt tőlem, miközben fölém magasodott ereje teljében. Eddig a pillanatig élveztem minden pillanatát annak, amit együtt csináltunk. Az egyszerű érintések, a csókok és a simogatások pozitívan hatottak érzékeimre, forróságot keltettek bennem. Ahogy összefonódtunk, testem és lelkem rég nem tapasztalt összhangban indította be a közösüléshez szükséges kémiai reakciókat, és kisvártatva készen álltam arra, amire mindketten vágytunk. Egészen eddig. Ugyanis abban a pillanatban, hogy valósággá válhatott volna vágyaink összessége, felsikítottam. Nem a kéjtől, a gyönyörtől, mint eddigi sóhajaim mutattak. Rémület mart belém, olyan erővel, ami elviselhetetlenné tette a nyugalmi állapotom fenntartását. A félelem a nyakamat szorongatta, aztán gyomron vágott. Az eddigi forróságból jeges hideg lett, pupilláim tágra nyíltak és reflexszerűen ellöktem magamtól a fiút, majd a pánik hatása alá kerülve kúsztam-másztam az ágy végébe és összekuporodtam. Szédülés lett úrrá rajtam és minden porcikám remegett. Ez a pillanat volt az, mikor ráébredtem, hogy ő nem Nii-sama, és soha nem is lesz az. Csak hasonlít rá... de legalább nem imposztor. Viszont... ugyanazt akarta, amit a többi férfi is. Megbecsteleníteni! Fájdalmasan nyögtem fel, a fejemre tapasztottam a kezem, miközben a másikkal tessék-lássék módon takartam el magam. Megráztam a fejem. Nem! Ő olyan, mint Nii-sama, nem félhetek tőle! Ugyanolyan, mint ő, gondoskodna rólam, nem csak kihasználni akar! Én voltam az, aki a karjaiba vetette magát, nem az ő hibája... nem az ő hibája...
Felriadtam, ugyanolyan hirtelenséggel, ahogy az imént felsikítottam. A pánikgomb továbbra is benyomva maradt, tekintetemmel rémülten kerestem a ruháimat a szoba területén. Egymás után azonosítottam be őket, fejemben menekülési útvonal rajzolódott ki, miközben az a két gondolat viaskodott a fejemben, melyeknek ellentétes, összezavaró hatása lebénította a gondolkodási készségemet. Csak a menekülésre tudtam koncentrálni, és ahogy elkészült a fejemben a terv, úgy szökkentem fel. Nem is tudtam róla, mit cselekszem, csak megtettem. Összeszedtem a ruhákat, feltéptem az ajtót és elfutottam. Csak percekkel később, az egyik sötét folyosó rejtekén tértem magamhoz annyira, hogy magamra is öltöttem, ami a kezemben volt. Nem találtam meg minden kellékét az öltözékemnek... hogy elejtettem futás közben, vagy otthagytam, nem tudom. Sírógörcs tört rám. Mit tettem?! Ostoba, ostoba férfiak! Az ő hibájuk, csakis az övék! Ryuu-nii nem tett semmi rosszat, és én mégis cserben hagytam miattuk... Magamra rántottam a ruháim és futottam tovább, nem számított hová, csak minél messzebb.

Órákkal később, letörten ültem immár a saját szobám egyik székén. Az ágyra rá sem mertem nézni, a látványától kivert a víz. Nyomorult PTSD... Felütöttem a menümet, és pötyögni kezdtem benne.

Gomennasai. Nem voltam rá felkészülve. Gyűlölj, ha szeretnél, még örülnék is neki! Csak ne hagyj magamra, Ryuu-nii... kérlek...

Percekig haboztam, megnyomjam-e a küldés gombot. Végül összeszedtem minden bátorságom, és megtettem. Máris látni akartam őt... de egyben viszolyogtam is tőle. Mit tehetnék...?

by **Ryuu** Kedd Aug. 12 2014, 13:15

Kiviharzott. Csüggedten feküdtem el a nagy ágyon. A plafonon tartva a tekintetem, lassan pörgettem végig újra s újra előbb az elmúlt percek eseményeit, majd az egész napot és a találkozásunkat, majd az utáni időket is. Szép lassan, megfontoltan. Átrágtam a szavaimat, a reakcióit. Az ő szavait, a gesztusait. Megpróbáltam kikövetkeztetni belőle a lehető legtöbb motivációját. Azt, hogy eleve miért környékezett meg, mit akarhat tőlem, ki az a másik személy, vagy van e egyáltalán. Ha legközelebb találkozom vele, másképp kel bánnom vele, ha akarok tőle valamit. Valamit másképp kell tennem. Persze kézen fekvő lenne azt mondani, hogy tartózkodóan viseltetve, majd megenyhül, de én nem így éreztem. Volt egy része, ami igenis akart és egy másik, ami.... nosh, mondhatni irtózott az érintésemtől is! Férfi mivoltom miatt? Ez a csak tuti legalább bisex. Weh, egyszer mintha olyat hallottam volna, hogy az ilyen csajok a legjobbak az ágyban. Elképzeltem magam előtt és hát.... eszembe jutott, hogy be kéne kapcsolnom az etikai módot. Aztán inkább csak felkeltem és letusoltam jó hideg vízzel. -.- Valahogy úgy voltam vele, hogy semmit nem érne az a nyavalyás mód, ha a képzeleteim a lány körül kavarognak. jól alászedett ezt meg kel hagyni. Teljesen felborította a napomat, de a lelkivilágomat is. :3 És aztán itt hagyott teljesen egyedül, minden nemű szórakozás nélkül. -.-
Ezt még vissza fogja kapni. :3

Ahogy eldöntöttem magamban, hogy bosszút állok az álnok viselkedéséért, kaptam egy levelet tőle. Elolvastam. Egy bocsánat kérés. Ezzel egy csomó minden össze állt. A csajnak van valami a múltjában. Beteg. Mégpedig durván. De ez Aincradban semmit nem jelent. Mosolyom azonban nem tudott alább hagyni. Mert annak ellenére is, hogy valószínűleg valami fura okból a fiúkat a pokolra kívánja, én kellek neki. Egyszóval azt csinálok vele amit akarok. ^^
Nem írtam semmit se vissza.
A levegőben hagytam az egészet. Jobb is most, ha úgy veszi, hogy haragszom rá. Talán nála is működik a bűntudat.

by **Rosalia** Szer. Aug. 13 2014, 10:37

Ryuu: Míves *Fegyver* (+3 fegyverkezelés +1 erő)
Kuro: Kezdő Pajzs (+2 páncél)

by **Drake Haru** Kedd Márc. 24 2015, 20:21

Akae

Hűvös volt a levegő, nyirkos, és sáros a talaj. Még a tél itt lengett a fák között, de már tavaszt hirdetett a nyíló margaréta, a bimbók itt-ott a kopasz fákon és bokrokon. Az én utamat pedig még egy ilyen szép napon is vércseppek kísérték. Pedig még a különleges és varázslatos képességemet is kikapcsoltam, mely az Istenek ajándéka. Tényleg vérzett. Ez a fegyver vérzett! Biztosan annyi áldozat vére került már rá, hogy azóta sem sikerült lecsöpögnie. Főleg hogy először az előző Liberators céhvezéré volt. Na és nem kell attól félni, hogy én hagyom, hogy kiszáradjon a kicsike.
De kivételesen nem etetni indultam a fegyvert. Csak megsétáltatni. Olyan volt nekem a kis Falánk, mint egy háziállat. Még a neve is olyasmi volt, mint amit egy kutyának adnék. Falánk, de drága. Szinte látom az aranyos kis pofiját, a nagy barna szemeit..
Na jó, az azért elég beteg dolog, hogy már a fegyveremmel beszélgetek. Méghozzá nappal. Na jó, már nem épp reggel volt, de sütött még a nap. Másszóval ma korán kidugtam a fejem a szobámból. Nagyon korán ahhoz képest, hogy máskor csak éjfél környékén szoktam mozgolódni.
Ehh, annyi a probléma mostanában. Mármint, úgy igazán problémám az nincs. Csak olyan... egyedül vagyok. Malcolmot pedig picit békén akartam hagyni, mivel még nem tudok eleget a vámpírokról ahhoz, hogy igazán Licretia lehessek. Ő tanít engem, nem pedig fordítva. Ha pedig erre rájön.. Nem, nem jöhet rá! Az egyetlen barátom.. Még Asuka sem igazán beszélget velem. Pedig ajándékot is kapott. Tudom, idegesítőek, és nem is igazán kedvelem őket. De így pedig olyan unalmas az élet. Odakint is voltak barátnőim, hiába voltam csendes, azért voltak.. És ők mindenfelé elráncigáltak, hiába volt ez idegesítő. Most meg? Most meg semmi. Semmi nincs.
Mélyet sóhajtottam, és nekidőltem az egyik fának, úgy néztem az erdőt magam körül. Milyen szép is így, fényben.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 28 2015, 16:52

A kobold megszállás után.

by Ajánlott tartalom