Taran

by **Cardinal** Hétf. Ápr. 14 2014, 17:29

Taran a kobold invázió végeztével szellemvárossá vált. A környezetszennyezés mértéke visszafordíthatatlanul tönkretette a környék élővilágát, a víz súlyosan mérgezett, állatok és mobok erre nemigen tanyáznak, és csupán néhány gaz képes megélni a kimerített talajon. Az egykori gyárak üresen állnak, a bennük lévő berendezéseket elpusztították. Az elfek magára hagyták a területet, de annak érdekében, hogy ne rejtőzködjenek itt emberek, őrjáratok rendszeresen járják a várost, és akit itt találnak, azt figyelmeztetés nélkül megölik.

Játékosok számára tiltott terület!

by **Kuromajo** Hétf. Ápr. 14 2014, 17:56

// Ryuu-sama *.* //

Újabb unalmas misszió. Hah, nem nekem való ez a munka, miért bízzák rám? Már többször is kifejeztem ellenérzéseimet, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy vegyem ki a részem ebben a sziszifuszi, értelmetlen ostobaságban =/ Még ha érdekes emberekkel találkozhatnék, de itt a nullák és egyesek mögött csupán programok állnak, nem hús-vér, lélegző emberek. Az indikátor nélküli NPC-k világa pedig még annál is unalmasabb, mint ha a száradó festéket néznem a falon... Újabb boltból léptem ki, és fáradtan felsóhajtottam, majd az ég felé emeltem tekintetemet, hátha kami-sama megment és küld nekem valamit, vagy valamit, amit kifogásként használhatok. Bárcsak Nii-sama itt lenne velem, bárcsak összefutnék Maaya-sannal, bárcsak belém kötne egy ostoba majom, bárcsak, bárcsak, bárcsak... Nyűgösen dőltem a falnak, ujjaimat pedig megtámasztottam arcomon és homlokomon. Fáradt vagyok, elegem van, nem kérek többet! Engedjetek szabadjára! Miért szenvedek én, miért kínzom magamat? Ennyire unatkoznék ebben a világban? Elfogyott a türelmem, talán végre lépnem kéne, hogy Nii-samát visszaszerezzem attól a perszónától... Ellöktem magam a faltól, és ingatag léptekkel sodródtam előre. Ha ezt a napot túlélem, hozzáfogok végre ahhoz, hogy feldolgozzam az eddig összegyűjtött információkat, és megalkotom a nagybetűs Tervet =)
- Nii-sama...! - szökkent ki ajkaim között a szó döbbenten, ahogy nem messze tőlem megpillantottam egy fiút. Megdobbant a szívem, ám alig másfél másodperc múlva megállapítottam, hogy téves következtetést vontam le. Ám a hasonlóság kísérteties volt, a szemei árulkodtak még ilyen távolságból is. Ujjaimmal megérintettem az ajkamat. Megtaláltam a tökéletes kibúvót! Tudni akartam, hogy az a fiú tényleg olyan-e, mint Nii-sama! Bárcsak olyan lenne... erre fordult... Nem vehetett észre, még nem! Azon nyomban beugrottam egy lámpaoszlop mögé, és onnan leselkedtem tovább, majd ahogy elindult, óvatosan utánalopakodtam. Rejtekhelyről rejtekhelyre bújva, egyre közelebb és közelebb merészkedtem hozzá, kíváncsian figyelve minden lépését. Mit csinál? Hová tart? Mindent, minden tudni akartam róla! Eddig is lehetséges, hogy feltűnő volt, ahogyan követtem, hiszen tudatalattim szerette volna, ha észrevesz engem, de egy ponton már annyira figyelmetlenné váltam, hogy a következő búvóhelyemként nem mást választottam, mint őt magát. A válla mögül kukucskáltam ki, mígnem észre nem vettem magamat, és egy halk, ijedt sikkantással léptem hátra, szememet pedig lesütöttem és félrepillantottam.

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 14 2014, 19:44

//Kuro chan ^^ :F Cool

//

Tegyük hozzá ~ csak mellékesen ~, hogy egy tizenöt éves fiúról beszélünk. Valakinek a bátyának lenni, ugyan így is képes lehet ha tőle fiatalabb öcs, esetleg húg jutott a számára, ám a fentebb említett leányzó nagyon is hason korú vele. Sőt, talán még valamennyivel idősebb is. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy kimutassa a... nah de ne szaladjunk ennyire előre. xP
...
Ugyanis egy nagyon fontos megbeszélésnek a végén voltam épp. Surprised

Mikor elváltunk, az informátor és én, akkor is egy ideig még ezen járt az agyam. Tehát a frontharcosok még mindig a tizenötödik szinten vesztegelnek, mintha nem lenne jobb dolguk. Ez egyfelől jó volt, másfelől pedig frontharcosaink nem töltötték felesleges henyéléssel ezt a kimaradtnak is mondható időt sem. Moboltak, kazamatázni jártak alacsonyabb szintekre. Talán megunták az állandó bossoktól való félelmet, ka? o.O Nagy felelősség lehet, habár személy szerint nem értem mit sírnak azok ott fent. Egyértelműen ott van nekik a kincset érő Pánikburok. Már a neve is beszédes. Betoji emberek. Hogy lettek ezek gamerek? Rolling Eyes

Biztosan féltek a való világtól, ezért kényszerültek a gép elé. Hehh :]
Széles vigyor terült el az arcomon menet közben, aztán megtorpantam. Olyan érzés vett hatalmába, mintha követnének. Ugyan nem volt semmilyen jártasságom, attól függetlenül élénken kongott bennem a vészharang. Demo na, védett övezetben vagyok, és eléggé vigyáztam eddig is arra, hogy ne nagyon keltsek feltűnést. A mostani szintemmel meg jóformán nem igazán lehetek útjában senkinek. Így hát folytattam az utam, egy kicsiit lassabban, egy kicsit óvatosabban.
Látni akartam, hogy ki követ, mert hogy követnek ez biztos. Azonban nem fordultam meg. Csak ha biztosan elcsípem az illetőt. Addig szépen haladok előre.
Ez a pillanat viszont nem érkezett el, ugyanis a célszemély, akinek én volt az, nem is olyan soká konkrétan rám akaszkodott.
Meglepett, persze, hogy meglepett, a hangomban bele is vegyült a meghökkentség egy fajtája.
- Ola ola, mi történt? Surprised

- fordultam meg nemes egyszerűséggel. Fekete haj, pisze orr, piciny, mosolyra álló vékony ajkak. Igazán szemre való teremtés, és ezzel együtt az a fajta, amelyikkel vigyázni kell. Elmosolyodtam. Ő játszik az emberrel, akárcsak én. A hasonszőrűek megérzik egymás jelenlétét. Az ajkaid elárultak. :3
Aggódó arcot vágtam, ahogy kimondtam "sejtésemet".
- Csak nem követnek? Nem kívánt személyek? :] -

by **Kuromajo** Hétf. Ápr. 14 2014, 20:57

Észrevett! Észrevett, pedig nem akartam! Vagy akartam? Vagy nem? Miért is követtem? El kell bújjak! Tettem egy lépést oldalra, majd hátra, tekintetem körbeszaladt, ide-oda kapkodtam a fejem. Ott egy búvóhely, ott meg egy másik, de... de már késő. Hiszen ott álltam előtte, nevetséges lenne most elrejtőzni. Ugye? Rátévedt a tekintetem a fiúra. Azok a vörös szemek... a szemek, árulkodtak. A szemek mindig megteszik, lehet belőlük olvasni. Most azt súgták nekem, hogy legyek óvatos, de ez ugyanaz az érzés volt, mint amit Nii-sama közelében is éreztem.
- Ni-... - nyögtem fel, de gyorsan megráztam a fejem. Ez nem ő, csak emlékeztet rá, igen. Nem szabad bedőlnöm a külsőnek, kell, több kell. Több tudás kell. A mosolya. A mosolya is olyan, mint Nii-sama mosolya. Az is olyan... Elpirultam, őt láttam magam előtt. Szívem gyorsabban vert, közelebb léptem. Méltóság! Hol a méltóságom? Hogy festhetek? Mint egy szerencsétlen tinilány, aki szerelmet akar vallani! Nem! Össze kell szednem a méltóságom! Köhintettem, megköszörültem a torkom. Kérdéseket kaptam. Nem is akármilyet, egérutat kaptam! Illett a viselkedésem egy paranoiás pánikbetegéhez. Kihasználhatom, feltűnés nélkül. A karjaiba omolhatok, felkelthetem benne a védelmi ösztönt. Csak egy szavamba kerül.
- El kell... el kell rejtőznöm, segíts! - fakadtam ki kétségbeesetten. Még csak játszanom se kellett hozzá, zavart voltam. Megragadtam a kezét és az enyéim közé fogtam, szeme sarkában könnycseppel pislogtam rá. Kérleltem, sugalltam, hogy várom tőle, rejtsen el. Rábíztam a menekülésemet, a biztonságomat - A zsúfolt hely nem jó, mindenhol ott vannak! Tudsz egy eldugott helyet? - kérdeztem a szememet lesütve. Jó voltam, meggyőző, el fog vinni egy sötét, rejtett sikátorba, vagy egy hasonló helyre, ahol csak mi ketten leszünk. Nem akartam, hogy bárki más legyen ott, az idegen szemek befolyásolják a viselkedést. Én... én meg akartam ezt a fiút ölelni. Olyan volt, mint Nii-sama néhány éve, pontosan olyan volt a kisugárzása is! Tudni akartam, hogy tényleg olyan-e, vagy csak azt akarom hinni, hogy olyan! Hiszen annyira hiányzott Nii-sama... és az érintése... Még közelebb léptem, és magamhoz húztam a kezét, amit szorongattam.

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 14 2014, 21:22

Körbe néztem. Egyértelmű, nem de? Egy lány fogja a kezeimet, reszketve néz a szemeimbe és mintha csak kitaláltam volna, helyesel. "Jönnek, biztosan sokan is vannak, segíts!" Szinte ordítja a lány szemei. "El kell rejtőznie". Egyszóval még mielőtt elmerültem volna a kellemes női pillantásokban, teljesen természetesen lecsekkoltam, hogy miről is van szó! Azonban egy fia lelket sem láttam, aki ere felé kukucskált volna. Azonban nem zártam ki a lány állítását. Hiszen azon bizonyos jártasság nélkül, ami megmutatja, hogy ki lopakodik feléd és ki nem, nem mehettem biztosra. Nem volt semmim tudniillik. Rolling Eyes

Így hát az észlelés jártasságával sem rendelkezhettem. A lány közelebb vitte magához a kezemet, könyörgőn. Nem lehetett nem venni róla tudomást, és őszintén szólva nem is állt ilyesmi a szándékomban. x3
Azonban még mielőtt szóhoz juthattam volna, azaz inkább ezt elérve a szájához illesztettem óvatosan szabad kezem mutató ujját.
- Okke. Most már biztonságban vagy. ^^ Mond el a neved, én Ryuu vagyok. :] - levettem az ujjam a szájáról, habár anélkül is tudott volna beszélni. Mindenekelőtt a fő, hogy biztonságban érezze magát. Nem tudom mi izgathatta fel, de az is lehet, hogy épp valamit kieszelt, hehe és épp ellenem. Hülye lennék nem bele menni. \o/ Végre egy érdekes kis leányzó. *.*
Eldugodt helyet akart, amit én készséggel meg is adok neki. Óh, az nem számít, hogy védett övezetben vagyunk és teljesen mindegy lenne, hoyg üldözik e vagy sem, vagy esetleg, hogy saját véleményem szerint ilyenkor tömegbe kéne menni, mert nincs is itt semmiféle "ők". Nincsenek üldözők. Ő van meg én, és most kell nekünk egy eldugodt hely. Azonban sikátorook általában nem jók. Ismerem annyira az mmo-s társadalmat, hogy tudjam, itt a sikátorok általában "zsúfolt" helyek. Mindig eggyel, vagy kettővel több ember van arra fele, mint kéne. Az egyetlen esélyes helyet tehát felkínáltam neki. Mert miért ne? Rolling Eyes

Hholnaptól úgy is odébb állok. x3
- Esetleg a fogadó, ahol megszálltam, jó lehet. Közel van ide. :] - Megbillentettem egy kicsit a fejem. Látni akartam, hogyan reagál. Nem engedtem el a kezét, mellyel inkább ő igyekezett engem fogva tartani. Sőt, inkább én is megszorítottam biztatóan, jelezve, hogy minden rendben. Bízhat bennem. Rolling Eyes

Hát persze, bennem mindenki bízhat. Rolling Eyes

Ez a lány főleg, főleg úgy, hogy még mindig nem érezte a sárga indikátorom nyújtotta veszélyforrást. xP

by **Kuromajo** Hétf. Ápr. 14 2014, 23:48

Kritikus pillanat volt, amikor megérintett. Döntő momentum. Eddig is fogtam a kezét, de azt én akartam. Viszont mikor ő tette a számra az ujját, és elhallgattatott vele, eldőlt, hogy tekintek erre a fiúra. Hogy valóban elhiszem-e azt, amit gondolok, vagy csupán felszínes vágyaim hajtottak előre. Ha egy férfiállat megérint, elfog az undor, gyomorforgató hányingerem támad, melyet csak nagy önuralom árán voltam képes elrejteni. Nem akartam ezt érezni, amikor lágyan rátette ujját az ajkamra. Egy pillanatra feszültté váltam, amikor észleltem, hogy felém nyúl, elfogott az idegesség. Nem akarom. Nem akarom! És vágyam valóra vált, nem rezzentem meg, nem fogott el a hányinger. Végleg, végleg bebizonyosodott, hogy benne és Nii-samában van valami közös *.*
- Kuro... desu... ^^ - feleltem tétován elhalkulva, és nem csak megjátszottam magam. Tényleg, tényleg ellágyított, elgyengített, megnyugtatott, melegséget keltett bennem. Akárcsak ő, Ryuu-san is, és lelkes tinilányként, csillogó szemekkel bámultam. Az imént saját belekergettem saját magamat a menekülés hamis érzetébe, ezért is tűnhetett igazán hitelesnek az alakításom, ám most, hogy megtapasztaltam az érintését, lelkem megnyugvást talált. Kijózanodtam, de egyszer s mint újfent megrészegedtem. Végre, végre újra átélhetem azt, amit már oly' régóta hiányolok, és ha hinnék a csodákban, ezt annak nevezném ^^
- Fogadó...? - csodálkoztam rá a szavakra, és hirtelen feleszméltem. Majdhogynem kiment a fejemből, milyen szituációba is kevertem magam. Olyannyira nem foglalkoztatott már a színjáték, amibe miért is keveredtem bele? Oh, igen, méltóságom megőrzése érdekében =) - Megfelel... azt hiszem. Kérlek, vigyél oda, Ryuu-san - tartottam magam a tétovasághoz a konzisztencia kedvéért, hogy úgy lásson, mint egy naiv, bajba került leányt, aki azért egy kicsit ódzkodik a dologtól. Pedig igazán kedvem lett volna kuncogni és és édes mosollyal tudomásul venni, ami történik körülöttem. Pont úgy viselkedett, mint ahogy Nii-sama tette volna, a gyanútlan, segítségre szoruló lányt hova máshová is vinné, mint szobára =) Azt hiszi, nyeregben van és ő irányít, pedig valójában azt teszi, amit én akarok. Azt hiszi megvezet, de én vezetem meg őt helyette. Már vártam a csábítási kísérleteit ^^ Be kellett vallanom magamnak, hogy bátyám sem egy szent, de ami mégis mássá teszi, az a megértő, gondoskodó oldala, amit felém mutatott, és csak felém. Úgy éreztem neki is van ilyen oldala, hiszen mi másért érezném magam pont ugyanúgy, mint Nii-sama mellett? A puszta egyezés a külső jegyekben vajmi kevés ^^ Ryuu-san válla felett átlesve pedig megláttam "üldözőmet" is egy erre sétáló férfi személyében. Ösztönösen bújtam el a fiú mögött, igyekezve őt a járókelő és köztem tartani. Már nagyon szerettem volna, ha befejezhetem ezt az ostoba viselkedést, de ahhoz az kellett, hogy nyugodt körülmények közé kerüljünk. Ami ezek szerint a fogadóban vár ránk ^^

by **Ryuu** Kedd Ápr. 15 2014, 16:29

Egyértelműen megrezzent mikor a szájához tapasztottam az ujjam. Selymes volt, igazán csábító is, ám nem omlott le a mindig egy kissé belém ivódó szerepem, csak mert egy "gyámoltalan lányka" épp a karjaimba omlott. Két eshetőségem volt a jelen pillanatban. Valóban olyan a lány, mint én azt hiszem, és most egy igazán izgalmas délutánnak nézek elébe, vagy nem tetteti magát és egy újabb kedves hölgyeményt menthetek meg a gonosz üldözőitől. Rolling Eyes

Pff, és most hogy ezen elgondolkodtam, el kell ismernem a lány művészi színi tehetségét. Persze csak magamban. Azért mégis csak az első benyomás az érvényes, amíg rá nem cáfol az illető, nem de? Az én viselkedésemen azonban egyik kimenetel sem változtat. Ugyanúgy fogok vele is bánni, mint a többiekkel. Egyelőre. Míg el nem dönthetem, hogy melyik kategóriába sorolhatom. Az az érzés, tudatalattimban motoszkáló tudat, a lány ajkairól, a szemei villanásáról, ott bujkál bennem mindvégig.
Könnyen lehet, hogy egy táncba kezdünk mi ketten. Mert hogy ez az. Gyengéden viszonyulok hozzá, megkérdezem a nevét, miközben én is bemutatkozom. Had ízlelgesse közben a kitalált nevet, melyet itt a magaménak mondok. Ő is előhozakodik, én pedig mosolygok. Biztatón, vörös íriszeim melegséget sugároznak felé.
- Kuro... chan. - ejtem ki, hasonló lassúsággal a nevet, mint tette azt ő is az előbb. - Igazán beszédes név. :] - Majd eszembe jutva a mielőbb kért "csendes hely, ahol egyedül lehetünk" felajánlom neki a fogadóbeli szobámat. Ott egyedül lehetünk. Bízhat bennem. ^^ Már ez önmagában, hogy kettesben akar maradni egy vadidegennek, miközben még az indikátorát sem csekkolta le, gyanússá teszi, de ez az én szememben csak még inkább serkentette az értékét a találkozásnak. A csaj fura. Akar valamit.
És talán meg is kapja. x3
Majd a tánc elkezdődik. Ő mögém les, el a vállaim fölött, majd megijedve belém kapaszkodik, én pedig védelmezőm karolom át, és meglepett felhanggal nyugtatom.
- Ne félj. Megvédelek Kuro chan. ^^ - Hmm, viszont kezdtem unni a játéknak eme részét, habár nem tudtam ő hogy van vele. De talán ő is jobbnak látja ha már "végre" egyedül lehetünk a szobámba, nem de? x3
Ennek érdekében vetettem egy szúrós pillantást szegény kiszemelt járókelőnk felé. Azt a meghökkent ábrázatot, amit akkor láthattam! Egy kész élmény volt. x3 A lány játszik! \o/ Hát akkor folytassuk a játékot. Mégsem állhattam, ha csak egy pillanatra is, hogy el ne vigyorodjam. Kissé eltoltam magamtól a madárkát, aztán a karom ajánlottam fel neki.
- Mehetünk? Kocchi x3 - Rendesen minden épeszű ember megkérdezte volna, hogy kik támadták meg vagy követték, de itt ennek nem volt helye. Hiszen minek kényszerítsem újabb hazugságokba? o.O Nem is érdekelt annyira, mint az, hogy minek szemelt ki engem a mai napra? Persze a látszat megvolt, annak meg kell lennie.
Inkább valami másra voltam kíváncsi.
- A hajad Kuro chan. Sugoi selymes. x3 Biztos nagy becsben tarthatod. ^^ -
Így indultam el a kis megszeppent madárkámmal. Kíváncsi voltam hogy reagál a bókokra. Ha pedig kedvezően, és nem váltott át tsunderébe, akkor talán minden baj nélkül elértünk a következő utca kiszögelléséig. Ott állt nagy cégérrel hirdetve magát a "Hajnal Fogadó". Njk vezette, teljesen átlagos kis átmeneti szálláshely. Pont olyan, mint amilyenre nekem most szükségem is van.
- Kore desu. Surprised

- Kinyitottam az ajtót, és a nyugati megszokásokkal ellentétben én léptem be először azon. Ugyanis jól tudván, hogy "szegény lányt valakik üldözik", például az a járókelő, akire csak rá kellett néznem, hogy köddé váljon. Rolling Eyes

Tehát jól megfontolt tett rejlett mögötte, és nem utolsó sorban az a figyelmesség, hogy megnézzem kik tekintenek rá úgy.
De hála kami samának senki sem nézett furcsán, és immár mindketten a fogadó előterében lehettünk. Végig némán biztosítottam a lányt arról, hogy itt vagyok, ne aggódjon, s ha a helyzet úgy engedte, még a kezét is fogva tartottam. Több értelemben is. :3
Elindultam hát vele az emeletre, habár egy röpke gondolat erejére majdnem megálltam valami étel vagy ital félét kérni a pultostól a szobába, ám ezt gyorsan el is vetettem. Lesz nekünk ott elég dolgunk anélkül is, hogy eltelnénk a nehéz ételektől. Rolling Eyes

Meg aztán, njk-kákkal nem foglalkozom. Unalmasak. x3 ...

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 15 2014, 17:27

Megint az a mosoly. Kicsit sunyi, kicsit fölényes és magabiztos, de olyan izgalmat hordoz magában, mely szaporává teszi a pulzusomat. A mézes-mázos, negédes vigyorokról süt, hogy csupán szimpátiát kívánnak kelteni, de az a mosoly, amellyel Ryuu-san megajándékozott, hordozott magában egy adag titokzatosságot, kétértelműséget! Ebbe a mosolyba bele tudnék szeretni <3 Habár Nii-sama esetében már meg is tettem, úgyhogy fogalmazzunk úgy, hogy megint =)
- A külsőmre célzol? ^^ - engedtem meg magamnak egy kérdést. Persze mi másra is célozhatott volna, a szemembe lógó ébenfekete hajam, fekete goth stílusú ruhám és a számára is látható, vörös íriszem mellé egy ilyen név tényleg illett... És ha ismerné a teljes nevem, valamint azt is, ami bennem rejlik... Nos, akkor csak megerősíteném benne a tudatot ^^ Én vele szemben nem vontam le következtetéseket a nevéből, egyébként sem szerettem a fantasy világát. Túlságosan elrugaszkodott a valóságtól, irreális volt és ésszerűtlen. Nem ismertem így a sárkányokat sem, és hibás következtetéseket levonni fatális hiba volna, nemde? Különben is felperzselte minden koncentrációs képességemet, hogy ne kezdjek el hirtelen homlokegyenest másképp viselkedni, mint eddig, hol volt nekem időm gondolkodni? Úgy nem is lehetett, hogy éppen minden agytekervényemet lefoglalja, ahogy védelmezően átkarol, és ehhez kénytelen voltam adni a visszafogott, ijedt alakítást. Összehúztam magam, és félénken néztem fel a fiúra.
- Köszönöm, Ryuu-san - mosolyodtam el óvatosan, majd idegesen ismét körbepillantottam, szinte már én ösztökéltem, hogy induljunk, meg se várva, hogy felajánlja - Siessünk! - tettem hozzá. Vetettem egy pillantást a felkínált karjára, de végül megráztam a fejem, és szapora léptekkel elviharzottam mellette. Nem lett volna a helyzethez illő kéz a kézben andalognunk, sokkal inkább, ha kézen fogva eredünk futásnak, azonban nem tudtam, hová szeretne vinni, így ezt a lépést neki kellett volna megtennie. Helyette őszinte meglepettséggel néztem rá, a bók teljesen idegenül hatott jelen pillanatban.
- Örömmel tölt el, hogy tetszik, de kérlek, ezt hagyd akkorra, amikor már nyugodt körülmények között leszünk - szúrtam le finoman. Kicsit kényelmesebben éreztem magam, hogy a sietség ürügyén magabiztosabbá válhattam, és nem kell továbbra is szárnyaszegett madárkaként viselkednem. És hogy miért siettem? Hát persze, hogy azért, mert egyedül szerettem volna maradni vele végre! ^^ Szerencsére valóban nem kellett sokat sétálnunk, egy utcával odébb megpillantottam a fogadót. Közönséges, szürke helynek tűnt.
- Tökéletes - bólintottam, és miután a fiú előrement, én még kicsit játszottam a szerepemet azzal, hogy alaposan körülnéztem, mielőtt beléptem volna jómagam is. Meggyőződtem róla, hogy senki sem látja, hová megyek be =) Nem törődve semmivel és senkivel, sietősen folytattam az utamat, hiszen már olyan közel voltunk a célhoz, és annyira vártam, hogy az ajtó bezáruljon mögöttünk! Sűrűn kopogtak lábaim alatt a lépcsőfokok, és miután belibbentem a szobába is Ryuu-san nyomában, azonmód az ablakhoz léptem és elhúztam a függönyt, majd az éjjeliszekrényt elhúzva a helyéről, igyekeztem eltorlaszolni ajtót is. És ezzel paranoiás lényem pályafutása végre befejeződhetett. Nagy kő esett le a szívemről, amit mély, megnyugvó sóhaj jelzett.
- Végre biztonságban... köszönöm, Ryuu-san! - szólaltam meg, és egy gyors lépést követően karjaimba zártam a fiút, boldogan átölelve az én kicsi Nii-samámat *.* - Nagyon hálás vagyok a gyors segítségért és a diszkréciódért. Kérlek, ne is kérdezz, nem mondhatok semmit. Nem szeretnélek még nagyobb veszélybe sodorni - néztem fel a szemébe, majd elengedtem, és hátráltam két lépést - Meddig maradhatok? Nem szeretnék túlságosan a terhedre lenni, neadjisten az utadban állni, ha valami fontos dolgod lenne ^^ - kérdeztem, szerényen összefűzve kezeimet magam előtt. Egyszer-egyszer még az ablak felé pillantottam, de a figyelmem immár Ryuu-san foglalta le. Minden rezdülésére kíváncsi voltam, a legapróbb részletekre, a szokásaira, a szavajárására, az ízlésére, az érintésére, a csókjára, a... ara-ara, hát nem előreszaladtam? Butuska én =)

by **Ryuu** Kedd Ápr. 15 2014, 18:12

Hát persze hogy csak a külsejére céloztam, legalább is hangosan kimondva. - Ohh, mi másra célozhatnék? x3 - És ugye nagyjából ekkor jött közbe a járókelős elkergetős rész, én meg örömmel tettem eleget a szerepemnek, s öleltem át a lánykát. Kuro chan láthatóan nem volt ellene, habár irult-pirult ahogy azt az ő szerepe elvárta tőle. Egy valamire azonban nem számítottam, jobban mondva elszámolhattam magam. Talán azt vártam, hogy közelebb simul hozzám és reszketve játssza tovább a szerepet. Hmmm, talán, kétség kívül kényelmesebb lett volna, azonban talán jobban is hasonlítottunk mi ketten egymásra, mint azt én feltételeztem. Ebben legalább is biztosan. Ugyanis meglehet, erősen meglehet, hogy ő is unta már. Nem kapcsoltam egyből, s hogy hibámat leplezzem, elkaptam a kezét. Ám nem húztam vissza, épp ellenkezőleg, beértem és ha már így hát húztam magam után egy gyorsabb tempót diktálva. Hadd érezzük a testünkön a levegőt, amint megcsap. Felpezsdülünk tőle. Az ajtónál álltam meg. Egy kisebb futás a célvonalig. És még mielőtt benyitottam volna, körbe tekintettem. Azt a helyet figyelve, ahonnan elindultunk, csak a szerep tökéletességéért. Úgy is szólaltam meg, habár a végére Kuro chan arcára vetültek a szembogaraim.
- Kore kore, de sietős volt neked. Nem követtek. Surprised

Gyere. - Kaptam el újfent a lány kezét, és habár megfordulhatott volna a fejemben, a pultost látva valamilyen étel vagy ital fogalma, a jelenlegi helyzetben még csak nem is azon gondolkoztam. Magammal vittem Kuro chant, hiszen már nagyon ott akart lenni. Egy zárt helyen velem.
Bal kézzel fogtam a lány kezét, de csak jobbal is könnyedén nyitottam ki a zárat, majd magam elé engedtem. Innen senki nem fog kijönni. Meglepni ezt a bájos kis teremtést, akinek a mai alakítására igazán kíváncsi vagyok.
Nem dédelgettem magamban olyan ostobaságokat, hogy megismerjen egy ilyen mesterien manipuláló személynek az igazi jellemét, hiszen jól ismertem magamat is. Mindig szerepet játszunk. S habár minden szerep mögött ott van a mi igazi valónk is, azt kihámozni lehetetlen. Talán már önmagunk számára is. Egybeolvadt a sok különböző felvett jellemmel. Ezért olyan könnyű eljátszani valakit, aki nem én vagyok. Bárkit és bármit.
Az ajtó zárja kattant mögöttem, míg élénk figyelemmel kísértem a lány akcióját az ablakkal. Látni akartam mit reagál arra ha esetleg bezárva érzi magát. Nem volt nagy szoba, egy ágy, egy szekrény, asztal és székek, meg egy éjjeli szekrény. Azonban kettőnknek is pont elég. Akár éjszakára is. Rolling Eyes

Én magam nem léptem el az ajtó mellől.
- Ugyan nincs mit. ^^ - Viszonoztam a kedvességét egy mosollyal is szinte azonnal. Mintha nem épp az előbb "zártam volna" be. Azt nem láthatta, hogy a kulcsot a zárban hagytam. Az ölelés is egy két lépésnyire ért a bejárattól. Nem mentem előrébb, azonban élénken néztem a szemeibe, talán egy kicsit több vágyakozással a szemeimben, mint azt ki akartam volna mutatni neki. Belefúrtam a saját vörös szemeimet az övébe, egy valami azonban hibádzott. A haja ami eltakarta előlem a másik szemét. Ő hátrált én meg egy kajánnak is mondható félmosolyt nyomtam el, félre billentve a fejem. Tágra nyílt pupilláim arról tanúskodtak, hogy minden rezdülését követem. Sajnos az ember azt még nem tanulta meg, hogy az ilyen rejtjeleket hogyan tüntesse el. Ha rá nézek, akkor ilyen a szemem, mint általában az embereknek.
Közel léptem hozzá, de nem bántó közelségbe, nehogy megijedjen. Hiszen ez egy tánc köztünk. A megfelelő lépéseket kell követni benne. És eddig minden megfelelt nekem. x3
- Addig maradsz ameddig szeretnél. :] - Habár bennem volt a késztetés, egyelőre legyűrtem magamban, hogy félre söpörjem a haját.

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 15 2014, 19:15

Sate... kettesben vagyok egy fiúval egy kulcsra zárt szobában. Egy fiúval, aki minden érzékszervemet Nii-sama fiatalabb önmagára emlékezteti. Menekülni képtelenség, én magam torlaszoltam el az ajtót. Édes csapda =) Én fürkésztem őt, és ha a szemébe pillantottam, láttam, hogy ugyanezt teszi velem. Bátyám minden apróságot képes volt észrevenni, én viszont a nyomába sem érhettem ebből a szempontból, csak törekedtem rá. Így hát bármennyire is szerettem volna olvasni a testbeszédéből, egyedül a szeméből tudtam bármit is megállapítani egyelőre. Érdekeltem, és ahogy én is többet akartam tudni róla, ő is többet kívánt látni belőlem. Legalábbis ezt sugallta a tekintete ^^
- Ez igazán kedves, de azt hiszem pár óra elég ahhoz, hogy eltakarodjanak a környékről azok a mocskok... ^^ - pedzegettem tartózkodásom időtartamát, élénken kutatva a rá adott reakciót, hátha meglátok valamit, amit képes leszek értelmezni. Valami azonban nem stimmelt, legalábbis most, hogy lenyugodtak a kedélyek, hiába vártam. Nem kínált semmivel, nem bókolt, nem érdeklődött felőlem, nem kereste az érintésemet. Pedig szent meggyőződésem volt, hogy nem véletlenül kapott az alkalmon, és választotta ezt a helyet. De akkor miért nem? Ostoba lenne? Iya-iya, a tekintete elárulta, hogy vonzónak tart. Valamiért túlzottan óvatos, talán jeleket kíván tőlem? Vagy átlátott a színjátékomon, és végig csak adta alám a lovat? Csodálatos lenne, ha Nii-sama intelligenciájához is felérne az övé *.* Körbepillantottam. Szék, asztal, ágy. Valamelyikre le kívántam ülni. De előtte...
- Lehetséges volna átöltöznöm? Ilyen otthonos körülményekhez könnyedebb öltözet illene... ^^ - érdeklődtem, megtörve a közénk beálló csendet, miközben óvatosan lehúztam hajamról a tincseimet összefogó masnis csatokat. Kibontottam a hajam, hiszen másfajta öltözethez másmilyen frizura illik - És azt hiszem az utca porával sem lenne ildomos összekoszolni a bútorokat - tettem hozzá, majd megfordultam és az asztalhoz lépkedtem, és végighúztam rajta mutatóujjamat - Eto... lehet a legjobb az lenne, ha le is zuhanyoznék... amennyiben amögött az ajtó mögött egy fürdőszoba van ^^ - folytattam a fennhangon elmélkedést. Ha ilyen nyíltan beszélek ilyesmikről, akkor az csak-csak elegendő számára is, hogy rájöjjön, nem vagyok szégyenlős. Vajon csak azért ilyen óvatos, amiért Nii-sama is az, ha nagyon tetszik neki egy lány? =) Szinte szuggeráltam, hogy ajánlja fel a segítségét, de lehet, hogy nem leszek ilyen szerencsés =/

by **Ryuu** Kedd Ápr. 15 2014, 20:03

Egész otthonosan járkált körbe a kis szobában. És mik nem történnek itt, magával ragadta az éjjeli szekrényt és az ajtó, ~ a zárt ajtó ~ elé húzta. Eltorlaszolta a kijáratot. Yare yare miben mesterkedsz kis boszi? x3 Nem hogy meghökkent, vagy megrémült volna a bezárkózottság veszélyétől, hiszen én még mindig egy idegen voltam a számára, mind inkább igyekezett ő magával zárni a saját szobámba! Ezt figyeljék emberek. Egyre jobban megkedvelem ezt a nőszemélyt.*.*
Közelebb lépek, ám szavaimra mérsékelten válaszol. Okos. Nem adja alám a lovat annál jobban, mintsem akarná. Így nem fogódzkodhatok majd később semmibe. Hiszen megmondta. Amint elmentek ~ pár óra múlva ~ az "üldözői", ő el is menne innen. Nincs kibúvó. De legalább már biztos lehetek abban, hogy ez a lány tényleg játszik velem. Főleg azért mondom ezt olyan biztosra, ~ még ha tényleg üldöznék is ~ mert az a szeméresség, illetve annak hiánya, amit itt előttem lead az egyszerűen káprázatos! Provokál! Elé lépek, most már teljesesen közel hozzá, majd halkan felnevetek. Nyíltan kimutatom, hogy mennyire élvezem a helyzetet. Sosem szoktam túl sokáig visszatartani az ilyen irányú érzelmeimet. Az csak még inkább idegesíti, és félelemmel tölti meg az áldozatot, a társakat pedig vagy nem zavarja, vagy magabiztossággal tölti el. Tehát sokszor nincs is szükség arra, hogy takargassam.
Nagyszerűen érzem magam! *.*
- Chotto matte te... - Állítom meg szóban, ám lágy, halk hangon. Felemelem a kezem és minden habozás nélkül félre söpröm a haját a szeme elől, hogy szemérmetlenül belebámulhassak abba is.
- Hümmm, szóval ezért takargatod. Nem kéne. Egyedi szemeid vannak, amilyen te magad is vagy. ^^ - Ám ezzel együtt elengedtem a haját. Hagytam hogy visszahulljon a szemére, eltakarva annak sárgás színét. Megfordultam majd lehuppantam az ágyra, s onnan víve kezem az ajtó felé, kezdtem egy kisebb beszámolóba.
- Csak tessék, nyugodtan használhatod a fürdőt. Ha bármiben segítségre lenne szükséged, csak szólj. Surprised

^^ - Aztán mint aki belegondol a történésekbe, elkalandozik a tekintetem, csak hogy pár pillanatra rá szavakba formáljam az elképzelésem.
- Talán nekem is le kéne fürdenem. :] - Hehe, teszed magad nekem Kuro chan, akkor csak azt éred el, hogy előhozod belőlem amit lehet nem szeretnél. Razz

A vak is látja, hogy kelleti magát nekem, csak mitől lett egyszerre ilyen nyílt?

by **Kuromajo** Kedd Ápr. 15 2014, 20:58

Úgy döntöttem hát, hogy változtatok a viselkedésemen valamennyit, hogy láthassam, hogyan reagál a csöppnyi különbségre. Visszafogott, udvarias leányból átvedlettem rejtett, és mégis nyílt utalásokat küldő nőszeméllyé. Látni kívántam, hogy válaszol-e rá, és zöld útként értelmezi, vagy megmarad szemlélődőnek, amilyen eddig is volt. Esetleg félreismertem, és valójában nem is akar tőlem semmit? Nos, megkaptam a választ, ráadásul igen gyorsan. Mosolyom meglepettséggé fordult át, ahogy minden további nélkül vészesen közel lépett hozzám, és ellentmondást nem tűrően söpörte félre a hajamat, még mielőtt tehettem volna ellene. Megszerettem volna lepni vele, de megelőzött... micsoda szemtelenség =)
- Muszáj eltakarnom, félelmet keltenek az emberekben ^^ - sütöttem le szemeimet, miközben ismét mosoly került az arcomra. Ritkán dicsérték a szemeimet... jól esett. Mintha csak Nii-samától hallottam volna. Ő is különlegesnek tartott, és nem valami csodabogárnak, akitől félni kell. Egy pillanatra kiült az arcomra valami távoli melankólia, ahogy eszembe jutott az a bánásmód, amivel még a tulajdon szüleim is illettek. Egyedül bátyám volt más... és valahol legbelül bíztam benne, hogy Ryuu-san sem fog tőlem menekülni, ha megismer.
A fiú mozgolódása szerencsére kirántott az elmélyülő, sötét gondolataim közül, és visszaterelt arra az ösvényre, amelyre az imént rátévedtem. Megkaptam a válaszomat, vagyis azt hiszem elindítottam valami olyasmit, ami a kedvemre volt. Ugyanakkor a társalgásunk még mindig felszínes volt, csupán az aktuális problémák körül forgott. Nem volt elég, nem volt elég! De hogyan is vehetném rá, hogy érdeklődjön irántam?
- Köszönöm ^^ Jól fog esni egy kis felfrissülés - fordultam az ajtó felé, ám tekintetemet továbbra is az ágyra heveredő fiún tartottam - Kaphatnék egy törülközőt? - kérdeztem, ám néhány pillanat múlva felnevettem. Mily' ártatlan megjegyzés, vétek lenne nem kihasználni =)
- Ara-ara, talán arra kívánsz utalni, hogy szívesen csatlakoznál hozzám? Vagy kifogásként szeretnéd használni, hogy véletlenül rám nyisd az ajtót? Ryuu-san no ecchi ^^ - kuncogtam huncutul, kezemet illedelmesen a szám elé téve. Ajkaimon végül egy sejtelmes félmosoly maradt meg, miközben komótosan az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam - Azt hiszem a hátamat segíthetnél megmosni... ha szeretnéd ^^ - jegyeztem meg, majd becsusszantam az ajtón a kért törülköző nélkül. Utánam kell jönnie, és mire belép, én már meztelenül fogok ülni, az ajtónak háttal sikálva magam. Legalábbis, ha nem rohan olyan nagyon, és nyit rám korábban Embarassed

by **Ryuu** Szer. Ápr. 16 2014, 15:59

Leültem. Ő pedig újabb változáson ment keresztül. A hangja mélabússá vált, s mintha többet mondana a puszta szavaknál. "El kell rejtenem". Nem mondom, hogy nem esett meg rajta a szívem, mert hazudnék. Igazán szemre való teremtés. Bájos lány, és még okos is, még ha épp engem is szemelt ki a mai napra, ami lehet hogy jól, de lehet hogy nagyon rosszul is fog végződni. Persze az ő esetében. Rolling Eyes

Ugyanis átlátok ám rajta. Twisted Evil

Mégis inkább cinikusan feleltem erre, már az ágyon ülve, élvezvén annak puhaságát. Ez nem az a fadeszka, amit az olcsóbb szállásokon adnak. Itt is van ilyen "free" szoba, de eszem ágában sincs nélkülözni a külön fürdőt, a puha matracot, a szekrényt, és a privilégiumot, hogy egyedül vagyok az egész szobában. Suspect

Mondhatom, erre megy el a pénz amit összegyűjtök, nem hogy jobb felszerelést vennék rajta. facepalm

Nah de majd csak lesz valahogy. x3 Úgy szólalok meg, mint aki már sok ezer évet leélt, és nagyon jól tudja mi folyik ebben a mocskos világban.
- Az emberek ostobák. ^^ - Jelentem ki derűsen, semmi éllel a hangomban, majd lezárván ezt a részt a társalgásnak, megadom a kívánt választ. Persze, használhatja a fürdőt, sőt, segíthetek is ha kell. Razz

De ha ennyi nem lenne elég, még azt is kijelentem, hogy talán nekem is le kellene fürdenem. Ha kelleted magad kislány, akkor számolj a következményeivel. Razz

Habár már vártam is valami efféle célzást. Azért nem én kezdeményeztem, mert őt akartam kiismerni. Mit akarhat, mit tud és mire szánja el magát értem... miattam? Hogy megkaphasson. xP De téved, ugyanis itt én irányítok. *.*
Azonban még nem döntöttem el, hogy mit is akarjak ettől a lánytól. Nem elvem a mindent vagy semmit. xP Csak egyszerűen az a cél, hogy szórakoztató legyen. Hogy jól érezzem magam. x3 Rám lehet aggatni, hogy hedonista vagyok, azonban a szórakozásnak ezer meg egy féle módja létezik, és én széles palettán mozgok. ^^
- Ohh, nante... - ~ Micsoda rágalom xP éles nyelvű lány. ~ - de ha már megkértél szívesen megmosom a hátad. ^^ -
Mert miért ne? Cool

Élvezzük ki egymás társaságát.
Ám ahogy ő eltűnt, én még egy ideig az ágyon maradtam. Hátra dőltem, s a plafont nézve egy felettébb önelégült vigyor terült el az arcomon.
- Doshio... - motyogtam vidáman magam elé. Menjek? Ne menjek? Itt is hagyhatnám a lányt, kezd egysíkúvá lenni a történet, és már most látom magam előtt a végét. Nah de krhm... másfelől, jobb dolgom nincs is. Akkor meg eldöntve. x3 És valahogy van egy olyan érzésem, hogy tartogat nekem még meglepetéseket ez a Kuro chan.

*

Belépve az ajtón a hátát láttam meg először. A csupasz fehér bőrét. Ami engem illet, semmiféle kopogás, csak benyitottam, úgy is ő hívott nem de? Valamennyit eltököltem ugyan az ágyon, de ennyit illik is. Nem rárontani a kis szépségre. Előszedtem a fürdőbe helyezett sarokszekrényből két fehér törülközőt. Az egyiket a lány közelébe helyeztem, de még mindig nem sértőn közeledve felé. A-aa a jó munkához idő kell, és most semmi kedvem erőszakoskodni. Most más célok vezérelnek. Rolling Eyes

Majd a háta mögött tevékenykedve leváltottam a ruhámat arra a bizonyos fehér törülközőre amit magamnak vettem elő. Japánok vagyunk kérem szépen, nem kis gatyában közlekedik az ember, mint a bugyuta gaijinok. ˇˇ
Noh de már eleget fészkelődtem, hogy megszokjon. Szépen mögé ültem, és előre tartottam a kezemet.
- A szivacsot kudasai, Kuro chan. x3 Most úgy fogom megmosni a hátad, ahogy eddig még senki más. x3 - Közel voltunk egymáshoz, engem ő pedig nem láthatott. Nem láthatta a rajtam ragadt vigyort. Szinte a fülébe leheltem a szavakat. Érezhette a bőrén a közelségemet.

by **Kuromajo** Szer. Ápr. 16 2014, 21:03

Sou... az emberek ostobák. Nem volt olyan állítás, amivel ennél jobban egyet tudtam volna érteni, nap mint nap tapasztaltam, mennyi együgyű, félkegyelmű ember szívja el előlem a levegőt. Sokszor éreztem magam úgy, hogy egy másik fajhoz tartozom, egy felsőbbrendű lényéhez, a homo sapiens sapiens egy újabb evolúciós fejlődés után kialakult változatához. A különbség köztem és köztük hatalmas volt, mintha apró hangyák lettek volna a talpam alatt. Ryuu-san is... még Nii-sama is. Noha bátyuskám legalább valamiben képes volt felülmúlni engem. Vajon Ryuu-san is van olyan tehetséges?
Kuncogva vettem tudomásul a válaszát. Nem úgy reagált a vádamra, ahogy az elvárható lett volna, nem háborodott fel, de nem is ismerte be. Nyitva hagyta a szálat, és helyette csupán a kérésemre reagált. Vajon azért tette, hogy ne tudjam olyan könnyen kiismerni a gondolkodását? Nii-sama is sokszor ad kitérő választ, mert nem akarja, hogy könnyen átlássák a gondolatmenetét. Én azonban az évek alatt nagyon jól megismertem őt, és pontosan tudom, mit miért tesz =) Azonban nem szabad abba a hibába esnem, hogy Ryuu-sant azonosítom vele. Ostobaság volna, és könnyen téves következtetésekhez vezethet. A fals konzekvenciák az ellenségeim, bizony ^^
Az ajtó becsukódott magam mögött, és egyedül maradtam. Arcomra izgatott mosolyt varázsolt az iménti pár perc gondolata, és fékezhetetlen örömmel szabadultam meg a ruháimtól, ám kínzó lassúsággal, hátha rám nyit a fiú =) Alig vártam, alig vártam hogy bejöjjön, ám a csigalassúsággal vánszorgó percek mintha sosem akartak volna véget érni =/ Már rég habos volt a szivacs, és pucér testem egyes részei is, mire meghallottam a zár kattanását. Szívem egyszeriben a torkomba ugrott, és abbahagytam a mosakodást is, hogy vállam felett hátrapillanthassak. Rettentő izgalmas volt meztelenül mutatkozni Ryuu-san előtt, szinte beleremegtem! Majd' kiugrottam a bőrömből =)
- Hát itt vagy? ^^ - tettem fel a költői kérdést kicsattanó örömmel a hangomban, és a törülközőért kinyúlva az ölembe terítettem azt, eltakarva a kényes részeket, de nem az összeset. Melleimet szabadon hagytam, noha onnan a kilátás hagyott kívánni valót maga után, viszont a sejtelmes mindig izgalmasabb =) Eltávolítottam a hajamat az útból, és a kezébe nyomtam a szivacsot, külön figyelve arra, hogy kezeink összeérhessenek.
- Izgalmasan hangzik ^^ Habár... be kell valljam, az egész helyzetet rendkívül izgalmasnak találom ^^ - kuncogtam, majd' beleborzongva a közelségébe. Különös volt, hogy egy fiú képes volt még kiváltani belőlem ilyesmit - Ryuu-san... - szólaltam meg újra, ezúttal bizonytalanabbul - Haragudnál rám, ha azt mondanám, hazudtam neked, és kihasználtam az arany szívedet? Ha azt mondanám, senki sem üldöz engem, hanem én szeretnék üldözni valakit... a rajongásommal...? - kérdeztem tétován, magam elé bámulva. Ideje volt tisztázni, hogy mi folyik itt. Nem volt tőlem szép dolog, hogy becsaptam, nem akartam. Jobb volt minél gyorsabban helyretenni, mielőtt súrlódást okozna, ott akarna hagyni, és emiatt meg kéne ölnöm. Az én megérzéseim többnyire helyesek... és most azt súgják, hogy ezt a fiút nem fogom soha elengedni =)

by **Ryuu** Szer. Ápr. 16 2014, 22:26

Belépve az ajtón, meleg vízpára, és tusfürdő illata csapta meg az orrom. Nem érdekelt, a lányt figyeltem, míg ő egy halknak is mondható, de elég határozott "köszöntéssel" üdvözölt. Én csak egy "Üm"-mel adtam életjelet magamról, meg hogy nem valaki más vagyok. Egészen addig nem szólaltam meg, míg le nem ültem egy a lány kis székéhez hasonló ülőalkalmatosságra és a fülébe nem suttogtam a szavaimat. Aminek meg is lett a hatása. Azt hiszem sikeresen beindítottam a fantáziáját. Természetesen én sem fukarkodtam az elém táruló ~ habár hiányos ~ látványban gyönyörködni. Szavai mégsem arról tanúskodtak, hogy egy vergődő madárka lenne a kezeim közt. Nem igazán vártam azonban ilyesmire. Fel voltam készülve valamiféle furcsaságra. Az ő kis játékának folytatására. A kérdés, hogy meddig tudja fenn tartani ez a színjáték az érdeklődésemet. Ami azt illeti az övét én teljes mértékben lefoglalom. Cool

Úgy is kell azt, nem megizzadni míg egy lányt elcsábítasz. A nehézkesség a saját hibád jele csak.
Egy sóhaj szökött ki a tüdőmből, ahogy a szavait hallgattam. Nem, valahogy nem ez volt az ami megmozgatna. Hiszen tudtam. Azonban még mindig nincs veszve semmi. Valamit akar, valamit takargat, csak ki kell ugrasztani azt a valamit a bokorból.
Hogy valakit üldözni akarna a rajongásával? Nem hiszem, hogy rám célzott, de akkor miért mondta el ezt nekem? Vagy valóban engem figyelt volna már ki tudja mióta? Hmmm, nem lehet, volt észlelésem. Kérdés persze, hogy akkor is bejelez e a rendszer, ha nem ellenségesen közeledik valaki feléd. Lehet, hogy nem. Tehát.... ha más nem, azóta követhetett, amióta kisebb szintre estem le.
És nem ábrándult ki belőlem hmmm.... a másik lehetőség, hogy valaki másról beszél, vagy ez egy újabb hazugságpróba.
~ Nara ba ~
Megálltam a hátának óvatos sikálásában, és előre hajoltam. Fel is egyenesedtem az akcióhoz, hogy kellően fölé érjek és gyors is legyek közben. Amint pedig elég közel értem az ajkaihoz, minden átmenet nélkül csókoltam meg. Lekaptam a lányt, nem is kevés időre. Hehe, így kell ezt csinálni. Cool

Ám végig nyitva volt a szemem, látni akartam, hogy hogyan reagál. A szemeit akartam látni közben. Végül azért nem húztam túl soká, hiszen csak egy kis csókocska volt. Hátrébb vittem a fejem, és ha nem lökött jó messzire ~ amit kétlek, az eddigi viselkedése alapján ~ ott mondtam ki azokat a gondolatokat, amikkel megajándékoztam. Rolling Eyes

- Shitteiru - Úgy van. Tudtam. Minek tagadjam? Ez a lényeg. x3 Egy kicsit feszítsük meg jobban a húrokat. =] Azonban komolyan ejtettem ki e szót, s a következőt is szinte ugyanakkor. Egy kicsivel hátrébb mozdultam, s beszéd közben ültem vissza a helyemre, tovább sikálva a hátát. Nehogy hátra akarjon fordulni. - Noh, és kit üldözöl éppen? - A kérdés azonban nem volt túl érdeklődő, talán ő is kiérezte. Ohh, nem akarom kisajátítani, azonban engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki után koslat. >.> Mondhatni még utána kívánkozhatna az a szó is, hogy "őrületbe". Rolling Eyes

- Habár segíteni nem fogok benne. - Sou, még ha ez alatt engem is értett volna, értene, akkor sem segít(het)ek. x3 Üldözze azt a szerencsétlent a segítségem nélkül. Rolling Eyes

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 17 2014, 01:07

Nii-sama és én kétség kívül egy tőről fakadtunk. Ahogy ő sem tett soha, semmit alapos indok nélkül, úgy az én összes cselekedetemnek is megvolt a maga kitekert logikája. Így annak is, hogy így váratlanul, miközben Ryuu-san a hátamat tisztította a puha szivaccsal, különös vallomást tettem, kvázi őszinteségi rohamot kaptam. Ennek nem most volt itt a helye és az ideje, habár az való igaz volt, hogy minél hamarabb tisztázni szerettem volna a furcsa viselkedésem okát. Hiszen melyik lány lenne olyan bolond, hogy egy vadidegen, hovatovább sárga indikátoros fiúhoz menekülne segítségért, ráadásul ragaszkodna hozzá, hogy kettesben maradjanak? Véleményem szerint naiv az a fiú, aki készséggel elhiszi mindezt. Ryuu-san pedig nem tűnt ilyennek, legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy kivehetem a pakliból ezt az eshetőséget ^^ Azonban semmiképp sem kívántam, hogy egy hamis lánykaként tekintsen rám, így hát szükség volt a vallomásra. És hogy miért választottam ezt a momentumot...? =)
Nos, nem feltétlenül azért, ami ezután következett. Mi több, érdeklődve fordultam az irányába, hogy miért is hagyta abba a mosdatásom. Olyan mozzanatra szánta el magát, amit nem vettem számításba, és mivel gyors volt, így nem hagyott nekem más lehetőséget, mint szemeim tágra nyílását. Mindez azonban csak addig tartott, amíg ajkai puhasága és az általuk okozott kellemes bizsergés el nem jutott a tudatomig. Arckifejezésem ellágyult, és szememet lehunyva csókoltam vissza, miközben leírhatatlan boldogság söpört végig minden porcikámon. Igazság szerint csak azután fogtam fel, hogy megcsókolt, miután ajkaink elváltak. Teljesen hatása alá kerültem, hihetetlen érzés volt. Különös, de másmilyen, mint amikor Nii-sama tette ugyanezt. Létezik, hogy lehet valami kétféleképpen is kellemes? Kezemet lágyan helyeztem a számra, mintha csak ott szeretném tartani Ryuu-san ajkainak lenyomatát, és halk, csilingelő kuncogás tört fel torkomból. Nem csak a boldogság járt át, nem. Az egy szó, ami a csókot követte. Arra vártam, arra volt leginkább szükségem. Ezért volt a különös időzítés =) Kuncogásom nevetéssé vált, a vidámság elsöpörte minden aggodalmamat.
- Átlátott rajtam... nagyszerű. Csodálatos! Ez volt a minimum, amit elvártam =) - kacagtam tovább boldogan. Hiába találtam végtelenül egyszerűnek megtalálni a sántító elemeket a történetemben, jól tudom, hogy amit én annak találok, az egy átlagos férfi számára átláthatatlan. Ryuu-san viszont... Ryuu-san viszont tudta, tudta! Nem csak rájött, de egyenesen átlátott rajtam, minden tettével adta alám a lovat! Hát rád találtam!
- Miféle buta kérdés ez, Ryuu-san? =) - kérdeztem, majd egy hirtelen mozdulattal fordultam 90 fokot a székecskén, és míg a melleimet eltakartam egyik kezemmel, a másik mutatóujját rátettem a fiú mellkasára - Miii~tsuketa! - nevettem fel újra, ám volt ebben a nevetésben némi baljósan hangzó csengés is. Közelebb hajoltam hozzá, éppen csak annyira, hogy érezzük egymás leheletét - Tudom, hogy azt hiszed, elcsábíthatsz. Hogy a kezedben érzed a gyeplőt, és azt gondolod, minden úgy történik, ahogy te irányítod. De az igazság az... hogy neked semmit sem kell ehhez tenned... csak önmagad kell legyél... Ryuu-san ^^ - suttogtam igéző, szenvedélyes pillantással, tekintetem pedig le-letévedt a fiú szájára, azonban ha be is próbálkozott, elhajoltam - Én nem csak egy kalandot akarok... Ryuu-san no ecchi =) - tettem az ujjam ezúttal az ajkára úgy, ahogy az utcán ő tette az enyémre, majd felálltam, és egy-két lépéssel a fiú mögé kerültem - Megmoshatom én is a te hátadat? - kérdeztem bájos ártatlansággal. Majd' szétvetett az öröm, és ez meg is látszott rajtam! =)

by **Ryuu** Csüt. Ápr. 17 2014, 12:27

Teljes volt a győzelmem, ahogy a lány önkívületében vissza csókolt. Láttam, ahogy ellágyul a tekintete és átadja magát a pillanatnak. Az enyém volt. Legalább is erre számítottam. Arra viszont nem, hogy az az egy szó ilyen határtalan örömöt váltson ki belőle. Most teljesen más volt, talán még azt is megkockáztatnám, hogy ezekben a percekben megmutatott nekem valamit az igazi énjéből. Azonban bárhogyan is nézem, egyre inkább úgy tűnt, mint egy vadász aki elkapta a vadat. És az a vad, az most én vagyok. Nem tetszett. A csaj creepy. Mégsem álltam fel, vagy löktem vissza élből a szavait. Feltettem a kérdésem és egyből hárítottam is. Én aztán nem kajtatok az ő kénye kedvére senkit, arról ne is álmodjon. De valahogy ez nem is illet a képbe. Mást vártam volna tőle, ami be is igazodott. Túl jól ismerem az embereket. Cool

Már most, ami meg azt jelenti, hogy néha kezdenek nagyon is unalmasak lenni. :/
Kuro chan sem azt akarta ~ jelenlegi állások szerint ~, hogy én futárként szolgáljak neki. Talán érezte, hogy ennyire senki sem lenne képes. Ő sem, hiába van elszállva a nagy "skilljeitől". Rolling Eyes

És akkor... "Átlátott rajtam". Mintha... nem, biztosan nem nekem, magának mondta ezeket a szavakat. És ezzel vissza is tértünk a jelenbe. Egymással szembe ülünk két kis székecskén, Kuro chan pedig ... hmmm, jobb szó híján "kitálal"? Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy lökjek e fel mindent, ~ őt is beleértve ~ és szerezzek be egy lopakodás meg egy észlelés kombót, vagy élvezzem ki az egyre erősödő adrelaniszint nyújtotta örömöt? Ez a csaj, ez egyszerűen elképesztő! Még nem találtam hozzá foghatót. Persze negatív értelemben is, azonban mit számít ez? A csaj teljesen uralja a helyzetet, hiába vagyok itt ellenhatásnak!
Sugoi! Tetszik! Imádom! Végre valaki, aki nem különbözik nagyon tőlem!
Eszelős vigyor ült ki az arcomra. Hát persze, hogy megpróbálkoztam a csókkal, mikor közel kerültek az ajkaink. Én ne tettem volna? Rolling Eyes

Jó kisfiúként hallgattam végig a bizarr történetét arról, hogy "megtalált", igazán elkaphattam volna még egyszer. Meg aztán már kitudódott, hogy nincs ellenére. Ő mégis elhajolt. "Nem csak egy kalandot?" hmm...
Szemlehunyva adtam meg magam neki. Persze csak ideiglenesen. :3
- Dozo. Kérlek, tégy ahogy jól esik. -
De nem bírom! Ez a csaj lehengerelt. Felnevettem.
- Iiidaro, ... omoshiroi! - Felettébb érdekelt ez a bizarr lány, aki vette a bátorságot mindehhez. Ennél jobban már nem kelthette volna fel az érdeklődésemet iránta. Felnéztem a vállam felett, kissé megbontva a helyzetet. Vörös szemeim csak úgy szikráztak az izgatottságtól. De ne értse félre senki. Persze kívánatos volt, és azt hiszem nem is fogom elmúlasztani. Cool

De most a csaj maga érdekelt. A jelleme. Az, hogy ő milyen.
- Nah és mond Kuro chan. - Fordultam újra előre, közben a kezeimet a lábamra támasztva. Hangom megtelt izgatottsággal, de mégis tudtam uralkodni magamon. Áhh, én ne tudnék? :] - Hogy találtál rám? Érdekelne. Vagy csak egész eddig azt vártad, hogy valaki átlásson az álcádon? x3 -

by **Kuromajo** Csüt. Ápr. 17 2014, 18:41

Alig tudtam türtőztetni magamat, annyira, de annyira izgatott voltam! Úgy éreztem, hogy kifakuló, üressé váló érzelmi világom újra megtelik színekkel, tarka-barka színekkel, meleg, vidám színekkel. Rettenetesen hiányzott Nii-sama, több mint másfél éve nélkülöznöm kell, és csupán csak távolról tudom figyelni a mindennapjait. Mindent elrontottam volna vele, ha felfedtem volna a kilétemet előtte... Pedig már-már határon voltam, az őrület, az önmegtartóztatás határán! Azonban most találtam valakit, aki képes belőlem kiváltani ugyanazokat a kémiai folyamatokat, és a tudat megnyugtató volt. Nem fogok semmit sem elrontani, hiszen fékezhetetlen vágyaimat kiélhetem Ryuu-sanon! Ugye? Ugye?! *.* És ő is akart engem, éreztem, láttam. Felcsigáztam az érdeklődését, nem ijedt meg tőlem! Miért is tette volna, hiszen Nii-sama sem félt =) Mi több, ahogy reagált a szavaimra, az a kihívó vigyor, az... az... *.* Úgy éreztem, képtelen vagyok uralkodni az izgalmamon, nem tudtam betelni a fiúval, mintha újra kislány lettem volna, aki a rég áhított babáját megkapta, és többet akar vele játszani, mint amennyi fizikailag lehetséges volna *.*
- A legnagyobb örömmel! *.* - jelentettem ki, és a szivacsot a kezembe véve leültem Ryuu-san mögé, hogy szorgos munkával, aprólékosan megtisztítsam a hátát. Bőre minden egyes négyzetmilliméterét az eszembe véstem, az összes apró anyajegyet, bőrhibát, az izmok mozgását, minden, minden paramétert. Úgy, mintha a legfontosabb vizsgámra készülnék *.* És nem csak a hátával fogom megtenni, hanem mindenével. Mindenével!
- Ara-ara, micsoda kérdés ^^ - kuncogtam, miközben egy pillanatra se vettem le a szemem a hátáról - Én nem olyan lány vagyok, aki céltalanul keresgél és értelmetlenül próbálgat. Az álcámnak sincs ehhez semmi köze, egyébként sem tudom megtartani huzamos ideig - ismertem be, egyre lejjebb és lejjebb haladva a szivaccsal - Egyszerű véletlen, hogy megláttalak az utcán, bármennyire is kiábrándító, vagy unalmas. Habár... ha nem rontom el izgatottságomban, lehet, hogy egész nap, egész héten a nyomodban lettem volna, és kilesem... minden... titkodat =) - pirultam el kissé, és most ujjammal is végigsimítottam a fiú hátán, a szivacs által hagyott habzó rétegbe rajzolva. Milyen puha és illatos volt a bőre *.* Nem bírtam tovább, félredobtam a szivacsot, és olyan közel húzódtam a székkel, hogy át tudjam ölelni hátulról. Mellemet is nekinyomtam, és kéjes sóhajt hallatva szorítottam magamhoz Ryuu-sant, miközben a füléhez hajoltam.
- Hadd legyek a tiéd, kérlek... Minden kívánságodat teljesíteni akarom, akár a legsötétebb, vagy legizgatóbb vágyaidat is. Aishiteiru - súgtam szerelmesen, és fejemet a vállára fektettem - Csak... egyvalami... szólíts Onee-channak... vagy úgy, hogy Kuro-nee. Ha kérhetek tőled valamit én is - szólaltam meg halkan, és közben magamban kántáltam: egyezz bele. Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele! Egyezz bele!

by **Ryuu** Pént. Ápr. 18 2014, 01:05

Kislányos lelkesedéssel ült le mögém, hogy most ő mossa meg az én hátamat, ahogy az előbb tettem azt én vele. Én pedig gondolkozhattam. Nem volt sok idő rá, de nem is kellett. Sok minden átfutott az agyamon ezalatt a röpke szünet alatt, s közben, hogy még inkább teljen az idő, feltettem a lánynak egy egyszerű kérdést. A válasz egyszerre volt várható, és meglepő is. Nyíltan játszott, mintha elém tárta volna a lapjait. De ez csak becsapás. Mennyi mindent forgathat abban a kis buksijában közben?
Közben már egyre lentebb járt a kis szivacs. A derekamnál járt, akkor észre is vehette a baj oldalon elhúzódó nagy heget. Mai ka? Sou, kit érdekel. Csak egy ősrégi emlék. Tapasztalat az emberek ostobaságáról.
Más foglalkoztatott inkább. Az a furcsa vigyor. Persze még mindig nem tudott leolvadni rólam. Önkénytelenül is rám telepedett és nem tudtam levakarni magamról. Mintha csak most már együvé tartoznánk. Én és ez az eszelős vigyor, amit Kuro chan viselkedése festett fel rám. Egyfajta halk mormogás szerű, (vidám Rolling Eyes

) hangot hallattam. Szinte beleremegtem a tudatba. Ez a csaj egy... wááh!
- Sore wa mondai da! Még a végén túlságosan is kiismersz. :] - Valahol mélyen kezdett idegesíteni az önkénytelen vigyorgás. Bezsongtam, és erre még rátett egy lapáttal a lány közelsége. Átölel. Rám támasztja a fejét. Hozzám nyomja a melleit. Hiába voltunk a saob. Egyértelműen éreztem, ahogy a fejembe száll a vér.
- Fuhh - Fordítottam lágyan oldalt a fejem, de ebben a szögben maximum a karját csodálhattam meg. Most mit mondjak? Először is, mennyi idős a kis csaj? És engem mennyinek néz? Nem megyek bele!
~ Inkább engem hívj Ryuu-niinek x3 ~
Megráztam a fejem. Még azt kéne. Miféle várfertőzést akar itt imitálni? o.O Oké oké, én váűgom, hogy nálunk ez nem roblem. Vagyis dehogynem! Régen sem volt elfogadott és most sem az, hiába a sok hentai! A fene már!
Azonban itt valami hibádzik. ...
~ Omai... az a valaki ki neked, akit üldözöl? Van itt még valaki, ugye? Van! ~
Nem szegezhetem neki ezt a kérdést. Nem most, nem így. De mi a fészkes fenét csináljak? Túl sokat nem várathatok. Látszott rajtam, hogy nem vagyok vevő az ajánlatára, azonban még nem válaszoltam. Bal karommal hátra nyúltam a vállam fölött és megsimítva a fejét előre kotortam hosszú hajából pár tincset.
Azokkal játszadoztam el egy ideig.
- Nem lehet Kuro chan. - Jelentettem ki mégis. Nem azért mondom ki ezeket a szavakat, mert feszélyezne, hogy idősebbnek akarja magát tudni ~ még ha így is lenne ~ habár van benne ebből is, nem tagadom. Azonban inkább azért, ami emögött van.
- Nem leszek az a másik személy, akit üldözöl a vágyaiddal. Ore wa ore da! - Igen. Ez jó lesz. Meg mondtam neki, hogy "Én magam vagyok, nem más személy." Nem taszítom el magamtól, de nem is kötöm magamhoz még jobban fölöslegesen. Hagynom kell magamnak elég teret, mert ha nem vigyázok ez a lány megfullaszt. Mégis... még is, nem tudom csak úgy itt hagyni. Attól ő... sokkal... érdekesebb. *.*

by **Kuromajo** Szomb. Ápr. 19 2014, 00:23

Nem csak azért volt érdekes, mert annyira hasonlított Nii-samára... kívülről-belülről... hanem a derekán lévő 10,36 cm hosszú heg, és a feje felett lebegő sárga kurzor is izgatta a fantáziámat. Igaz ezek csak apróságok voltak amellett, hogy ő volt Nii-sama élő, lélegző, valódi másolata =) Enélkül nem érdekelnének ezek a részletek, hiszen önmagában két jellegtelen, lényegtelen információ volt számomra. Azonban az, hogy Ryuu-sanhoz tartoztak, fontossá tette őket, lényegessé. Enélkül a tudásanyag nélkül nem ismerhetném meg teljes egészében.
- Ara-ara... de ha nem ismerlek ki teljesen, akkor nem fogom tudni minden igényedet teljes mértékben kiszolgálni. És azt... nem élném túl =( - kókadtam kicsit a gondolatra, hogy esetleg a fiú lényének fontos elemeit nem ismerhetem meg, és akkor hiányozni fog valami olyan adalék, ami a jövőben fontos irányaként szolgálhat egy döntésemnek, és ha ott rosszul ítélek, akkor Ryuu-sama megutál, és elhagy, és... és... és... meg kell ölnöm. Nem akarom megölni =( Még jobban magamhoz szorítottam, már a gondolata is kínzó volt, hogy elveszíthetem. Vele akarok maradni, amíg csak lehetséges. Ha... ha meg kell ölnöm, akkor bebalzsamozom a testét és... nem, az nem jó, ha elveszik a lelke, abban nincs örömem. De ha az enyém nem lehet, akkor másé se lesz, bizony =)
- Doushite? - szaladt ki ajkaimon a kérdés reflexszerűen, döbbenten. A válasz aggodalmat keltett bennem, letaglózott. Nem fog a nővérkéjének hívni =/ De én se hívhatom a bátyámnak, belőle csak egy van, és ha hasonlítanak, akkor se érdemli meg azt a kiemelt rangot, hogy... Különben is, fiatalabb nálam. Látom rajta, a teste arányai még nem érték el a végleges proporciót. Így nem hívhatom a bátyámnak, megölne engem az ellentmondás terhe. Nem lett volna logikus. Viszont a következő pillanatban meg már elfeledtem a problémámat, és felkaptam a fejemet a szavakra. Tágra nyílt szemekkel bámultam Ryuu-san hátára.
- S-Sugoi... Sugoi wa! Chou sugoi! Honnan... honnan jöttél rá? *.* Ugyanúgy olvasod minden gondolatomat, mint ő *.* Aah, nem lehet előtted sem titkom, ugye? - lelkendeztem csillogó szemekkel, teljesen elalélva tőle. Olyan nehéz volt kifejezni mindazt a bámulatot, amit éreztem... Tökéletes volt, tökéletes! Mint egy álom! *.* Felpattantam, és a zuhanyrózsához tipegtem, hogy megnyithassam a vizet, és miután az apró vízcseppek zápora reánk hullott, kellemes, meleg áldásként, gyorsan visszaültem, ám ezúttal már Ryuu-san elé.
- Minden kívánságod teljesíteni akarom! Van valamilyen igényed? Megfelelő hőmérsékletű a víz? Szeretnéd, ha megmosdatnálak? Szeretnél megmosdatni? Milyen ruhát vegyek fel, ha lefürödtünk? Bármilyet választhatsz =) És nem vagy éhes, vagy szomjas? Vagy szeretnéd, ha ágyba bújnánk inkább? Mondd el, mondd el! *.* - nevettem teljesen felpörögve, réges-régen... nem, még soha nem éreztem magam így! Nii-samával más volt, neki ismertem minden igényét, de Ryuu-san új volt, ismeretlen paraméterekkel. A megismerős izgalmas... sose hittem volna, hogy ilyen erős tud lenni *.*

by **Ryuu** Vas. Ápr. 20 2014, 13:23

Na most lett vizes a hajam! Nem voltam elragadtatva tőle, de hát az ilyesmi megtörténik az életben, ha történetesen az ember egy fürdőben ücsörög és egy lányka mossa a hátát. Fel voltam készülve a támadásra, hogy úgy mondjam. Nem ért ám váratlanul, amikor Kuro chan felállt, már tudtam, hogy mi fog következni. De, hogy minden félreérthetőséget eloszlassak. Semmi bajom a vízzel, vagy nedvességgel. Rolling Eyes

Egyszerűen a bajom az, hogy ilyenkor a hajam lelapul és a szemembe lóg. Szét kell kotorni, így viszont úgy nézek ki mintha belőttem volna két óra hossza munkájával egy kiló zselével. Levágni azonban nem fogom a hajam. Történetesen azért, mert úgy még hülyébben festek, vízzel vagy anélkül. Amúgy pedig szívesen töltöm az időmet ilyen helyeken, fürdőben, uszodában, estébé, jó úszni tényleg. Csak ne szólják meg a hajam. Suspect

Szóval most is oldalra "tapasztotta" a fekete tincseket, miközben a meleg víz hosszú csíkokban mosta le rólam a habot. Nem ez volt a fontos, és még csak az idétlenül oldalra álló hajam sem. Vigyorogva figyeltem, ahogy a lány lelkesedése kezd a tetőpontjára hágni.
Egyből ez elmaradt csókom ugrott be, de.... most már többet akartam.
Volt eszemben, hogy reagáljak a kis kitörésére, ~ ami egyébként egy épp eszű embertől nem elvárt lett volna, hogy ilyen örömmel nyugtázza, hogy bele látok a cselekedetibe ~ de közben letettem róla. Egyébként azért is, mert amit mondanék, talán elrontaná a hangulatot. Talán nem. Azonban most már én is bele akartam élni magam. Annyira talán nem, mint Kuro chan, de kezdett egyre jobban felcsigázni az egész helyzet. Nem akartam megtörni a menetét. Most már semmiképpen sem.
Leguggoltam mellé, és ~ a mellei helyett ~ az arcát fogtam közre, míg a szemeibe mélyedtem. Azokba a szép és egyben valóban ijesztő vöröses, illetve sárgás szembogarakba. Engem mégis elbűvöltek.
- Inkább csak élvezzük ki a helyzetet, Kuro chan. -
Ne gondolkozzunk előre. Most ne. Ezzel a gondolattal húztam magamhoz egy sokkal érzékibb és sokkal mélyrehatóbb csók érdekében. :F

by **Kuromajo** Vas. Ápr. 20 2014, 15:19

Megállíthatatlan kuncogás lett rajtam úrrá, ahogy fantáziám átvette az uralmat az elmém felett, és különféle helyzetek játszódtak le lelki szemeim előtt. Minden, amire az imént utaltam, megjelent egy-egy rövid jelenet formájában, és még sok más is: békés, boldog pillanatok, huncut dolgok, minden, ami szem-szájnak ingere *.* Egészen belepirultam, és egy halk sóhaj is kicsusszant ajkaim között, miközben becsuktam a szemem, és élveztem a meleg víz érintését a bőrömön, vagy a hab csiklandós távozását. Mintha megtisztulnék, hogy nemsokára bűnös dolgokat tehessek Ryuu-sannal =) Pedig tényleg csupán az út porát kívántam lemosni magamról... vagy önmagamnak is hazudnék? Persze hogy, hiszen miért is hívtam volna be a fiút, ha nem azért, hogy gyönyörködhessen bennem? ^^ Bolond lett volna kihagyni a lehetőséget, hiszen férfiból van ő is... de ez az ő esetében megbocsátható bűn Embarassed

Kifejezetten kíváncsi voltam rá, hogy mit reagál társaságomban, hogy félénk típusú, vagy rámenős, akárcsak Nii-sama? Hovatovább képes-e irányítani engem? Nem sokan tudják megtörni a dominanciámat, nem könnyű elérni, hogy ténylegesen behódoljak. Még akkor sem, ha megalázkodó magatartást mutatok, mint azt most tettem, neki is tennie kell azért, hogy irányíthasson =)

És lám-lám, törekedett is rá *.*

Mi több, lelkesedésem egy csapásra belém fojtotta, elhallgattatott csupán a tekintetével. Transzba estem, csillogó szemekkel ámultam Ryuu-san vörös íriszeit, melyek most megbabonáztak. Mintha csak karóra feszített volna pillantásával, mozdulni is képtelen voltam. Elöntött a várakozás, és ahogy közeledni kezdett felém, sejtésem, előérzetem beigazolódott. Most úgy fog megcsókolni, hogy én is felkészülhetek rá *.* Önkéntelenül mozdultak meg karjaim, és fonták körbe a fiú nyakát, így én is húztam magamhoz őt, így ajkaink még gyorsabban összeérhettek, nyelveink hamarabb járhattak fürge táncot *.* Libabőrös lettem, hogy összeragadtunk, rég nem tapasztalt földöntúli érzés söpört végig minden idegszálamon. De valami... valami elrontotta az érzetet. A vízcseppek, melyek az imént még jól estek, most apró, hegyes tűként szurkáltak, zavartak, idegesítettek, elvonták a figyelmemet. Dühös lettem rájuk, hogy elrontanak egy ilyen csodálatos pillanatot =(
- Ikenai... - toltam el magamtól a fiút, és lesütöttem a szemeimet. Kipirultan lihegtem - Itt nem... zavar... - pillantottam fel csak egy egészen kicsi pillanatra. Nagyon megviselt, hogy vissza kellett utasítanom a közeledését, nem is érdemeltem meg, hogy a közelében legyek! Felpattantam, és a törülközőt magam köré csavarva kirohantam a fürdőből, még az ajtót is becsaptam magam mögött. És amint egyedül maradtam a szoba közepén, átfutott rajtam a hideglelés. Annyira akartam, de... ott bent nem tudtam átélni. És most megsértettem Ryuu-sant. Ostoba vagyok. Ostoba!

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 21 2014, 01:33

Because I'm happy~

Arra nem számítottam, hogy kibontakozik az ölelésből, amibe előtte önként vetette bele magát. Egy egész pillanatra fel se tudtam fogni, hogy mit mond. Mégis mi zavarja?Eddig majd kicsattant a nagy lelkesedéstől, nekem kellett kicsit higgadtabbá varázsolni, hogy kezelhető legyen, erre kilép a csókból? Suspect

Valamit nagyon nem vágtam. Aztán mintha villanyt gyújtottak eljutottak hozzám a képi adatok dekódolása is. A víz? A vííízért nem rajong? Egy kicseszett zuhanyrózsa miatt rohant ki teljesen meztelenül a meleg fürdőből a jóval hűvösebb szobába? Shocked

Hát már ezért érdemes volt kezdeni vele. xD Ez a csaj, egy igazi csajszi, és úgy váltogatja az érzéseit, meg az épp aktuális hangulatát, mint más a... nincs is elég találó hasonlat rá mennyire gyorsan. Suspect

Nos már most érzem, hogy ha én bármit is akarok vele ez erősen feszélyező adalék lesz, feltéve ha fenn tudja tartani az érdeklődési faktort önmaga iránt.
Eddig is az volt az érzésem, hogy játszik velem, de úgy néz ki, hogy egyúttal be jöttem neki. Tetszetősek a válaszaim, és ~ kicsit idegesítő is ~ de valóban csak magamat adom. Nem is tudnám jobban eljátszani a számító dögöt, mintha magamat adnám. x3 Nah azért ez erős volt, nem vagyok én olyan gonosz, csak... szeretem az embereket... tüzetesebbe is .... megvizsgálni. *.*
Felálltam tehát. Elzártam a zuhanyt, majd megtörülve magam a körém csavart törülközővel, magam köré csavartam egy újabbat és ilyen szerelésben jelentem meg kint a szobában. Nem menekül a kislány, ha már eddig szenvedett azért, hogy kihozzon belőlem némi érdeklődést. :3 Kész angyalka vagyok. ^^
Magam mögött nyitva felejtve a fürdő ajtaját, és egyúttal beengedve az onnan jövő meleget, megint csak az ágyat céloztam meg szívesebben, mint Kurot. Nos, egyszer már kirohant egy helyiségből hisztizve, nem fogok megint rányomulni lihegve. Inkább hangot adok másmilyen igényeimnek.
- Én megszomjaztam. - hívtam le közben unott fejjel a menümet, bogarászva a fogadó menüjéből. - Te mit kívánsz? Talán valami szódás keverék ízlene. - Hehe ezalatt a két év alatt egész szépen megszoktam az alkohol ízét. Mivel "úgy sem árthat " alapon elég sokan hozzá jutnak. x3

by **Kuromajo** Hétf. Ápr. 21 2014, 19:22

Mit tettem? Mit tettem?

Fejemet fogva álltam a szoba közepén, a szőnyeg pedig egyre nedvesebb lett alattam, ahogy vizes lábam és a hajamból csöpögő víz átáztatta a szövetet. Fejemben káosz uralkodott, úja és újra lejátszódott bennem a folyamat: megzavar a víz, amitől visszakozom, de ahelyett, hogy nyugodtan közölném Ryuu-sannal, hogy menjünk be a szobába, inkább pánikba esek arra gondolva, hogy most megsértettem a fiút, és emiatt menekülőre fogom. Az egész, az egész logikátlan volt! Mi lelt? Miért nem voltam képes higgadt maradni és mérlegelni? Túlságosan hatásuk alá vontak az érzelmek! Nem akartam kiesni a kegyeiből, nem! Mindent meg kell tennem azért, hogy megfeleljek neki, és akkor ő is és én is boldog lehetek *.*
Mégis megrezzentem, mikor az ajtó nyílását hallottam. Nem mertem hátranézni, mereven bámultam előre, lehajtott fejjel. Le fog szidni? Meg fog ütni? Átöltözik és elmegy innen? Magányos leszek újra? Nem, nem, nem! Ölelj át, nyugtass meg... nem! Akkor olyan lenne, mint mindenki más, ő másképp fogja feloldani a helyzetet. Máshogy fogja elérni, hogy biztosítson róla, nincs semmi baj. Mert ugye nincs? Ugye nincs? Elsétált mellettem. Egy félénk pillantás belefért, de nem nézett rám. Haragszik! Nem akarom, hogy haragudjon =(
- Gomennasai! - kiáltottam fel vékony, kétségbeesett hangon, és mélyen, nagyon mélyen meghajoltam - Nem viselkedtem méltó módon, mélyen megsértettelek. Büntetést érdemlek! Tégy velem, amit kívánsz, alávetem magam az akaratodnak, csak... csak ne dobj el magadtól! Csak hadd maradjak veled... - Nem csak víz, de könnyek is hullottak immár a padlóra. Elviselhetetlen volt a gondolata még annak is, hogy ilyen semlegesen, közömbösen viselkedik velem szemben. Mintha tőrt forgatna a szívemben, minden szava olyan fájdalmat okozott. De megérdemeltem! Ez volt az én italom, méreggel keverve. Rúgj csak belém, használj lábtörlőnek, amíg csak jól esik! Töltsd ki rajtam a csalódottságod! És akkor... és akkor veled maradhatok *.*

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:19

És milyen jól szolgált a hűvös nemtörődömség? x3 Szeretik a csajok erre már rájöttem az elmúlt két évben. Rolling Eyes

Kuro chan sem különb. Nem az a nyitja, hogy odasimulj, és kedves szóval szólongasd, á dehogy. Légy hűvös, vedd semmibe és önként veti a lábad elé magát. Hahh, ha ezt apám látná! Állandóan a lovagiasságról papolt nekem, hogy mennyire meg kell becsülni a női nemet, és akkor lesz kiegyensúlyozott életed. Egy nagy fenét! Razz

Semmit nem érsz el szép szóval. Manipuláció. Cool

A kezedben kell tartanod a kezdeményezést, a történések mozgatórugóját, az egész helyzetet neked kell irányítanod, a benne szereplő emberekkel együtt és akkor mindent megkapsz. Cool

Kuro chan is ezt csinálja. Bocsánatot kér, és ott pityereg szó szerint, mint egy ázott galamb. Az ember megsajnálja, olyan kis kiszolgáltatott. x3
Felálltam. Egy úriember nem hagyja, hogy így magára maradjon a kisasszony. Ugyanis nem az a lényeg hogy megtörjük a lányka önbecsülését. Áhh dehogy, pfúj Suspect

Az a lényeg, hogy megmutassuk, mi mennyivel felette állunk a hétköznapi, poros embertömegnek. Cool

És ezt mivel lehet jobban bebizonyítani, mint azzal, hogy megbocsátok? Semmivel. x3
A nagy komód szerűségből egy nagy pokrócot húztam ki és azzal takartam be. Még egy kicsit meg is dörzsöltem a vállait.
- Ne emészd magad. Már elmúlt. - Ohh de kétértelműre sikeredtem. x3 Nah jó, most elé lépek és kedvesen, de erélyesebben vontam magammal pár lépéssel odébb az ágy szélére.
- Ülj inkább ide, az ágy meleg. Smile

- Teljesen úgy viselkedtem, mintha a fürdős jelenet meg sem történt volna. A végén egészen belejöttem apán imádott lovagi szerepkörébe. Felegyenesedtem és leolvasztva magamróla "bájgúnár" vigyort, komolyabban jelnetettem ki, hogy én márpedig iszom.
- Rendeltem valami erősítőt, de ha nem kérsz alkoholosat, csak szólj. Nem tervem leitatni téged, nah meg a saoban úgy sem árt. ^^ - Végül odaléptem az ajtó elé húzott éjjeli szekrényhez, és mintha csak Kuro chant fognaám meg, maximális óvatossággal húztam annyira arréb, hogy ki lehessen nyitni az ajtót. A kulcsot is elfordítottam. Ha akar, akár el is mehet. Rolling Eyes

Végül vissza slattyogtam szépen a nagyobb szekrényhez.
- Remélem nem gond, ha itt öltözök át. Ha fogadóban szállok meg mindig kipakolom az ilyen kényelmi itemeket, hogy ne foglaljon túl sok helyet a többinek. -
Azzal elő is kotortam egy lenge fölsőt és egy nadrágot hozzá. Rolling Eyes

by Ajánlott tartalom

Taran

Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran

Re: Taran