Komori Yui

Név:Komori Yui
Nem:nő
Kaszt:állatidomár
Kor:12

Kinézet:Szőke haj.A szeme színe az világospiros.Mondhatjuk hogy iskolai egyenruha van rajta.Nem vagyok benne biztos hogy jól tudom de szerintem ing ami fölött egy blézer van és van egy amit nem tudok szóval azt kihagyom és még nem lehet kihagyni a masnit a nyakból.Azt még leírnám ha már úgy is lelehet hogy egy testhez simuló kisnadrág is van a szoknya alatt.Fekete szoknya Fekete harisnya,barna cipő

Jellem:Kedves lány.Utálja az undorító bogarakat(kivéve néhányat).Békés,nyugodt ember.Van amikor mérges de akkor sem szokott csúnyán beszélni.Felnőttekkel udvarias de vannak kivételek.Nem szokott rosszalkodni annyira de nehogy azt higgye valaki hogy nem szokott sose!Szereti az állatokat.A kedvenc virága a rózsa.Nem szokta felemelni a hangját de ha felemeli is akkor sem mondhatni hogy ordítana.De azért néha ő is kijön a sodrából mint mindenki.Olykor titokzatos tud lenni.A rosszalkodásban nem szokott és nem nagyon szeretne benne lenni.Melegszívű ember.

Képességek:Majd kitalálok valamit.

                                         
                                                      Előtörténet:
                             

Nem vagyok valami érdekes.A történetem se az.De akkor ha annyira kíváncsi vagy rá akkor elmesélem.A történetem ott kezdődik hogy megszülettem.De a szüleimnek nem kellettem így beadtak egy árvaházba.Egyszer egy gazdag házaspár akiknek nem lehetett gyerekük de ők nagyon szerettek volna egyet így inkább örökbe fogadtak egyet.Akkor én akkor 3 éves voltam.Aki velünk volt és vigyázott ránk számomra egy nagyon kedves embernek volt.A házaspár akiknek akkor még nem tudtam a nevüket minket néztek mert egy csoportban voltunk hogy megnézzenek minket.De gondolták hogy a többi gyereket is megnézik aztán döntenek.Amikor a házaspár tovább indult a férfi zsebéből kiesett egy kendő de a férfi nem vette észre.Felvettem a zsebkendőt és amilyen gyorsan tudtam akkor járni úgy siettem hogy odaadhassam a férfinak a zsebkendőjét.Nem mentek annyira gyorsan.Végre odaértem hozzájuk és a férfinak a ruháját kicsit húztam hogy észrevegyen engem.A házaspár megállt és hátrafordultak és lehajoltak.
-Mit szeretnél?-kérdezte a férfi.
Oda nyújtottam a zsebkendőt a férfinak.
-Ejejtette a zsebkendőjét!-mondtam nem olyan hangosan.
Akkor még nem tudtam olyan jól beszélni.
-Igazán köszönöm kisasszony!-mondta mosolyogva a férfi.
-Szerintem drágám nem kell tovább keresgélnünk!-mondta mosolyogva.
-Igazad van!
Odajött hozzánk aki ránk vigyázott hogy vissza vigyen engem.
-Igazán sajnálom hogy Yui feltartotta önöket!
-Kivel beszélhetjük meg az adoptálást?-mondta egyszerre a házaspár.
-Kit szeretnének adoptálni?
-Yui-t szeretnénk adoptálni!-mondták egyszerre.
-Remekül választottak!Yui nagyon jó kislány!Megérdemli hogy olyan jó szülei legyenek mint önök!-mondta boldogan.
Bementünk egy szobába és ott a házaspár aláírtak néhány papírt és utána kimentünk a szobából és mondták nekem hogy búcsúzzak el a többi gyerektől.Elbúcsúztam a többi gyerektől és odasétáltam a házaspárhoz.
Aki vigyázott rám attól is búcsúzkodtam.A férfi aki attól a naptól kezdve az apám volt felemelt az ölébe.
-Menjünk haza Yui!-mondta az édesanyám.
Az új otthonomba mentünk.Elaludtam.Amikor felébredtem akkor nem hittem  a szememnek.A ház előtt voltunk.
-Az új otthonod Yui!Üdvözlünk a Komori családban!-mondták egyszerre.
Beléptünk a házba.Rögtön amikor kinyílt az ajtó néhány cseléd üdvözölte a szüleimet.
-Készítsetek elő egy szobát!-mondta édesanyám.
-Ha szabad tudnom kinek?-kérdezte a cseléd.
-Mától kezdve van egy lányunk!Yui!-mondta apám.
-Igenis!Holnapra lesz teljesen készen a szoba!-mondta a cseléd.
-Rendben.-mondták a szüleim.
Felvittek a szobájukba a szüleim.Anyukám adott nekem egy pizsamát.Pont az én méretem volt.Másnap lett beköltözhettem a szobámba.Minden volt a szobában amire szükségem volt.
9 évvel később.
Felébredtem reggel.Felöltöztem és lementem reggelizni.
-Jó reggelt Yui!-mondtam anyukám.
-Jó reggelt anya!Apa hol van?-kérdeztem.
-Korán kellett dolgozni mennie!-mondta anya.
-Reggelizett legalább?-kérdeztem.
-Igen.-mondta anya.
-Nekem is el kell majd egy kicsit.-mondta anya.
-Hova?-kérdeztem.
-Az titok!-mondta anya mosollyal az arcán.
-Köszönöm az ételt.-mondtam én.
Felmentem a szobámba és olvastam.
Kopogtak az ajtón.
-Yui!Én vagyok!Bemehetek?-kérdezte anya.
-Igen!
Kimásztam az ágyamból.
-Hoztam neked valamit Yui!-mondta anya.
-Amikor vásároltam bort apádnak akkor láttam egy játékot!Gondoltam hogy unatkozhatsz így megvettem ezt a játékot aminek a neve az hogy Nerve Gear!-mondta anya.
-Igazán nem kellett volna.Nem szoktam unatkozni.-mondtam én.
-Ugyan már Yui!Szerettem volna úgy is neked valamit adni!-mondta anya.
Anya odaadta az ajándékot.
-Köszönöm!-mondtam én.
Anya kiment a szobából és én kibontottam a dobozt.Nekem kicsit furcsa volt.A fejemre tettem a sisakot és az ágyamra feküdtem.Bekapcsoltam a játékot.Először az volt a feladatom hogy a nevemet kellett kitalálnom és beírnom.Természetesen azt írtam be hogy Komori Yui!Hiszen büszke voltam hogy ennek a családnak a tagja lehetek így nem írhattam be mást!Lenyomtam hogy "Ok".A következő feladatom az volt hogy beírjam a koromat.Beírtam hogy 12 aztán a következő feladatom az volt kasztot válasszak.Kardforgató,lovag,harcos,árnyharcos,állatidomár,íjász,harcművész.Csak állatidomárként tudtam magamat elképzelni.Az állatokat nagyon szeretem viszont a többihez nem értek!Lenyomtam hogy "Ok" aztán nagyon nagy fény lett.Ha nem csuktam volna be a szememet talán meg is vakulhattam volna!Kinyitottam a szememet és elakadt a lélegzetem!De nem csak az volt furcsa.Ahogyan én láttam egy városnak a közepén voltam.Aztán rögtön észrevettem hogy egy tojás volt a kezemben.Nagyon tettszett a tojás.Kicsi fekete szárnyak a tojás oldalán és a tojás tetején egy félhold.A háttérszíne a tojásnak meg sötétkék volt.Hirtelen szerintem minden játékost a város közepébe teleportáltak.Egy hang mondta.
-A játékból nem lehet kilépni, a halál a való életben is halál, ahhoz, hogy kiszabaduljon, ki kell, hogy vigye mind a száz szintet.-mondta a játékmester.
Nem volt nehéz kitalálni hogy a játékmester volt aki mondta.Miután elmondta amit elakart mondani eltűnt.
Térdre estem.És annyira megvoltam lepve hogy se sírni sem megszólalni nem tudtam.Csak arra tudtam gondolni hogy a szüleimet nem láthatom.De az egyetlen aminek akkor örültem hogy nem leszek egyedül.Hiszen a társam ott volt velem.Viszont a szomorúság még ott volt.Hiszen ha meghalok akkor a valóéletben is meghalok.De ha nem is akarom akkor is végig kell csinálnom a társammal!