Hill Domination

Halkan szuszogok. Éppen a mai sziesztámat tartom. Végre lustálkodhatok egy kicsit, és nem kell azon aggódnom kire kéne figyelnem. Bár healer vagyok néha átoknak érzem inkább. Nem mindig vagyok képes időben megmenteni az embereket, és hiába védik meg őket a Burkuk, én akkor is rosszul kezdem elérezni magamat. Most viszont mindenfajta feszültségtől mentesen pihenhetek kicsit. Egyik fogadó ágyán bóbiskolok, Tűzrózsa pedig az ágyam mellett fekszik, és ő is pihen némán. Szegény petem mostanság nem éppen túl aktív kint. Engem is borzasztóan megviselne, ha láng mivoltommal kint a hideg, nedves hóesésben kéne mászkálnom, ami képes lenne kioltani tüzem. Így nem fogom ezt Tűzrózsa hibájaként emlegetni. Szegénykém legalább pihenhet egy kicsit. Éppen egy gyönyörű álomról "fantáziálkodok", amikor pittyegés riaszt fel. Sosem szerettem a meglepő üzeneteket, és most is hasonló következménnyel jár, mint amikor Yuichivel találkoztam, ugyanis ismét lehuppantam az ágyamról. Azt leszámítva, hogy alig estem, és nem ágon fetrengek Yuichival való első "komolyabb" testi konfliktust juttatja eszembe. Edison fejében is hasonló dolog pattanhatott ki, amikor az alma a fejére esett, és kigyúlt a szikra a gravitációs törvény elméletét hozva magával.. vagy az nem is Edison volt? Fogalmam sincs... mindegy. Megnyitom az üzeneteimet, és széles mosolyt engedek el, amikor meglátom ki üzent. Gyorsan átfutom az üzenetet, majd pattanok is talpra. Finoman felkeltem petemet, majd felöltözök.Egy kesztyű, egy jó vastag pulcsi, és egy téli bakancs. Nagy nehezen lemegyek a portára kifizetek egy kis pénzt, mire máris egy jó nagy termoszban lévő forrócsokival vagyok gazdagabb. Gyors léptekkel szaladok, majd mikor megpillantom Yui nyakába vetem magamat, de vigyázok nehogy felborítsam szegényt. Tűzrózsa szerencsére viszonylag már megszokta a fiút, így nem rohanta le, így én nyugodtan ölelhettem. Egy homlokpuszi után kérdezem.
- Nos miért hívtál ide?

Alig tölthettem el kis időt a drágámmal, máris el kellett menni. Szomorú búcsút vettem át tőle, majd kicsit csüggedten kezdek sétálgatni a havas tájon. Kicsit üresnek érzem most, hogy Yuinak el kellett mennie. Tűzrózsát különösebben nem hatotta meg a fiú távozása, de az biztos, hogyha zavarta volna, akkor tudnom kellene, hogy Tűzrózsánál valami igencsak nincsen rendben. Mindenesetre kicsit lógattam az orromat, mire elhatározásra jutottam. Igaz, hogy a mai napomat Yuival akartam tölteni, de nem kell állandóan rajta csüngenem, kicsit hagynom kell neki magánéletet is. Most viszont ideje elterelni a figyelmemet, így irány az emelkedő… de előbb be kell ugranom szánkóért. Egy gyors bevásárlás után, végül is rendelkeztem egy szánkóval végre, azaz irány a lejtő. Na jah… egyszerűbb mondani, mint megcsinálni. Vettem egy nagy levegőt, és felnéztem a tetejére… amitől elszörnyülködtem. A kiválasztott hegy csúcsa legalább 50 méter messze van, és elég meredeken áll ez a nyamvadt dombhegy. Tűzrózsa gonoszul úgy gondolta had szenvedjek csak én a fel menetellel, így ő inkább lefeküdt egy hótól mentes helyre, majd pihenni kezdett. Én nyögve nekileselkedtem az emelkedőnek. Nagyon nyögve, nyelősen haladtam csak. A szánkó is úgy-ahogy akart csak jönni. Néha beakadt egy-két kiálló ágacskában, néha felborult, és már csak vonszoltam magam után, de általánosságban jó tempót tartottam. Alig értem föl, máris kikötöm a szánkóm kötelét, majd lefekszek a hóba, és levegőért kapkodok. Lihegésem párafelhők sokaságát engedi ki számból, majd végül mikor összeszedtem magam felülök, és egy termoszban lévő forró csokit varázsolok elő az inventorimból. Letekerem a termosz tetejét, és töltök magamnak egy keveset a kupakjába, majd szép lassacskán elkezdem kortyolgatni. nem tudom mire vártam, de éreztem, hogy még ne siessek az indulással.