Mikan

Adatlap

Név:Mikan
Nem:Nő
Kaszt:Állatidomár
Kor:12

Kinézet:Szőke haj.Lila szemek.A ruhájában nagyjából kék,fekete,fehér és minimális világos rózsaszín található a ruháján.Fehér harisnya amin kék masni van.A cipőjén van világos rózsaszín masni.

Jellem:Barátságos de ha valaki nagyon felmérgesíti akkor megmondja a magáét.Makacs mint az öszvér ahogy a mondás tartja.Szereti az állatokat és az édességeket.Mivel a szülei kiskorában mondták neki hogy tanuljon meg lovagolni így a ló lett a kedvenc állata.Jól kijön az állatokkal.

Képességek:(majd kitalálom ha már megvan az állatom.)

Előtörténet:Gazdag családban születtem.De kiskoromban a házunk elégett a legkedvesebb barátommal együtt.A lovammal.A tüzet nem lehetett tudni hogy ki okozhatta de annyira gyorsan kellett menekülnünk a lángok közül hogy lovamat nem lehetett megmenteni.A szolgák sikeresen kimenekültek de a veszteség így is nagy volt.Úgy zokogtam ahogy még sosem.Nekem ő volt az egyetlen barátom.Mivel volt rá pénzünk így a szüleim vettek nagyobb birtokot.Mivel kicsi voltam akkor így szerencsére mindenre nem teljesen emlékeszem.De nem mindent felejtettem el sajnos.A napjaim már nem teltek rosszul.De régen nem is a legjobb környéken volt a házunk.Boldog voltam.A szüleim velem voltak,az állatok szerettek.Egyszer kérdeztem a szüleimtől hogy lehet egy új háziállatom.Nem engedték meg.Nem akarták hogy szomorú legyek ha majd egyszer meghal.De a birtokon sok állat volt szerencsére.Így amikor engedték hogy simogassam őket akkor az boldoggá tett engem.Apám és anyám amikor elmentek nekem venni ajándékot mert közeledett a születésnapom akkor láttak egy népszerű játékot.A játéknak a neve az hogy Nerve Gear.Anya é apa megvették aztán becsomagoltatták aztán gyorsan hazajöttek.Hallottam hogy nyílik az ajtó és én már rohantam is.Anya és apa látták hogy jövök így gyorsan elrejtették az ajándékomat egy viszonylag olyan helyre ahol nem látom hol van az ajándékom.Köszöntem nekik nagy mosollyal az arcomon.Köszöntek nekem aztán azt mondták hogy menjek vissza szobámba.Vissza mentem a szobámba és kinéztem az ablakomon.Esett az eső.Szerettem az esőt.Volt hogy esőben lovagoltam a lovammal.Eszembe jutott a tűz.De én attól még szeretem a tűzet mert az volt az igazi bűnös aki a tüzet csinálta.Lefeküdtem az ágyamra és elaludtam.Mikor felébredtem egy cseléd szolt hogy vacsoraidő van.Nem is hittem el hogy annyira sokat aludtam.Lementem az étkezőbe.A vacsora krumplipüré volt csirkével és savanyúsággal.Mindannyian megettük aztán elmentem fürödni.Amikor kijöttem akkor furcsa volt de álmos voltam.Majd elájultam így gyorsan az ágyamra feküdtem de még mielőtt betakarhattam volna magam elaludtam.Másnap semmi különös nem történt.Unalmas nap volt.Amikor este lett akkor már vártam a másnapot.Hogy miért?Azért mert eszembe jutott az hogy nekem holnap lesz a születésnapom.Nem tudtam hogy anya és apa mit vehettek nekem.De találgatni sem akartam annyira.Másnap reggel korán ébredtem és ezt anya,apa járta meg.Koránreggel már zaklattam őket hogy mit vettek nekem.Nem válaszoltak de mondták hogy menjek ki a szobájukból hogy felöltözzenek.Mondták hogy először inkább reggelizzünk meg.Gyorsan ettem.Reggeli után odaadták az ajándékomat.Nem volt annyira választásuk mivel tudták hogy addig nem hagyom békén őket addig ameddig nem adják nekem oda nekem az ajándékomat.Amikor kinyitottam akkor nem hittem a szememnek.Hiszen ez az annyira híres játék a Nerve Gear volt.Adtam anya és apa arcára egy puszit aztán fénysebességgel mentem a szobámba.Kibontottam a dobozt lefeküdtem az ágyamra és bekapcsoltam a játékot.Nem tudtam hogy mit is tud valójában a játék mert csak hallottam hogy annyira jó játék.Legelőször a nevemet kérte.Beírtam hogy Mikan.Aztán kasztot kellett választanom.Nekem egyértelmű volt hogy állatidomár leszek.Hiszen szeretem az állatokat és kardokhoz annyira nem értek.Megnyomtam hogy Ok aztán minden elsötétült.Amikor kinyitottam a szemem akkor már értettem hogy miért tartják olyan szupernek ezt a játékot.A kezemben volt egy tojás.A tojásban úgy nézett ki hogy az egyik fele rózsaszín volt a másik meg lila.De a legtetején volt egy kicsi felhőhöz vagy mini tűzhöz hasonló piros jel.Eszembe jutott hogy kiskoromban még ez volt az álomtojásom.Persze az máig nem változott.Nem tudtam annyira örömködni mert hirtelen a városközepébe teleportált valaki.De nem csak engem hanem az összes többi játékost is odateleportálták a kezdetek városa közepébe.Egy hang azt mondta röviden leírva hogy nem juthatunk ki a játékból amíg végig nem visszük mind 100 szintet.Mindenki elképedt amit mondott a játékmester de még ráadásként azt is mondta hogy akit már a játékban megölnek az a valóságban is meghal.Nem tudtam mit szólni.Csak a sírás jött ki.A játékmester ahogy jött úgy el is ment.Valaki futott valaki meg elképedve állt.Én futottam inkább egy fához hogy kisírjam magam.Nem hittem nagyon hogy 100 szintet élve végigtudok csinálni de aztán eszembe jutott rögtön az hogy Mikan nem ilyen lány.Mikan egy hangos lány aki szereti zaklatni a szüleit a hülyeségeivel.De a makacssága is hatalmas.Összeszedtem magamat és gondoltam hogy attól még hogy igazán borzalmas a helyzet attól még nem adhatom fel.Hiszen várnak rám+nem leszek egyedül.Hiszen ott lesz majd nekem az állatom.Erőt vettem magom és a célom az volt hogy kijussak a játékból!