Ashikava Michihiro

by **Michiko** Vas. Jan. 12 2014, 17:13

Előtörténet

- Van egy történet amit el kell meséljek. Rólam szól, de nem nekem, inkább számodra, kedves olvasó. - Bólint, ahogyan felvési a kis könyvecskébe a cirkalmas szavakat. Mosolyog rá, azt keresi, hogyan tudná még szebbé varázsolni az ő kedves betűit. Főleg a "kedves" szó tetszik neki. Olyan az éle, mintha átölelné a megszólítottat. Haikei. Már maga hangzás is azt az érzetet kelti benne, hogy ez egy igenlő, életre való betűpáros. Egy darabig elnézegette a két kanjit, majd tintába mártotta az ecsetet, hogy folytassa.
- A szüleim tradicionális japán nemesek. Kardkészítők leszármazottai, mégpedig a legjobbaké, úgy bizony kedves olvasóm. - Megint feljebb emelte a fejét, hogy egészében láthassa, amit eddig írt, s megint csak rámosolygott a két kedves kanjipárosára, majd újabb ecset mártás, mielőtt folytatta.
- Az édesapám is készít kardokat, de ez nagyon drága, és már nem is veszik annyian, mert léteznek géppel készített kardok is. Azt hiszem. A mi házunkban is vannak már gépek. Mosógép, tévé, számító-gép, bizony kedves olvasóm. A bátyám sokat használja is ezeket. Azt mondja, hogy ezek a modern eszközök el fogják törölni az elavult dolgokat, mint a papír meg az ecset.
Én nem hiszek neki, mert akkor nem tudnék írni szép kanjikat és azt sajnálnám. Tehát nem törölhetik el a régi dolgokat. Apa kardjait sem törlik el, csak mellé kerültek. - Megállt. Letette az ecsetet a suzuri mellé, majd otthagyva az asztalát és a naplóját, kiment a nyári napsütésbe.
Nem folytatta az írást.

Talán sosem fogja... szél lengeti a fák lombjait, valahol a távolban víz csobogásának zaja kúszik fel, egy lant pendül a ház valamely szobájában, emberek sietnek munkájukból hazafelé, és autók dübörgése veri fel a közeli erdő állatainak nyugalmát. A lány, kezében bambuszból készült furulyát tart, s lassan a szájához emeli. Szem lehunyva képzeli maga elé a dallam nyújtotta képi világot. A végtelen mező, szárnyaló madarak csicsergése, a fű zöldje, a szellő istene, ahogy átsuhan, majd tova tűnik pár pillanat múlva, és egy fehér jelenés, kezében a furulyájával. És ekkor felcsendül egy melankolikus, keleti dallam, mint egy válasz a lant selymes pengetésére.

- Nem értem az életet, mely körülöttem buzog. Érzések, melyek eljutnak hozzám, hevesek, bántóak, de nem érem miért. Az élet számomra álom, melyből ha egyszer kitörhetnék, s pillangóként élhetnék, talán megérteném, hogy miért utálsz engem... te is. Béklyóm mely megköt, s lassítja járásom, furcsává teszi mozgásom, higgy nekem, csak egy hártya, melyet levetek... ha felnövök, kibújok a bábomból, és nem leszek többé selyemhernyó... -

A báty, akit a levelében emlegetett, egy teljesen hétköznapi fiúcska volt. Alig egy évvel idősebb nála, és rettentően hiperaktív. Ezért nem is sokat szerettek együtt mutatkozni, mert Michihiro chan egy végtelenül lassú lány volt, ezzel ellentétben az idősebb gyermek, mintha csak felgyorsították volna, úgy beszélt és csinált mindent, amihez csak hozzá fogott. Nem is kell beszélni arról, hogy nagy gamer volt. Nem jeleskedett a sportokban, talán a szeleburdisága, meg a csapatjátékra képtelen stílusa miatt is, ezért a kocka világot választotta, amely szinte azonnal befogatta őt. Jól érezte magát így, és sokszor hirdette, hogy a számítógépes játékok a világ legjobb találmányai.
Azonban szót kell ejteni a két gyermek viszonyáról is kicsit bővebben. Mert nem mondtunk el mindent. Az ugyan igaz volt, hogy nem lehetett őket gyakran együtt látni, az viszont nagy tévedés volna, hogy nem szerették volna egymást. Mindkét fél jó testvérként viszonyult a másikhoz, és ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az idősebbik testvér legutóbbi felajánlása.

Sajnálta húgát titokban, amiért annyit bántották, s noha látszólag a lányon nem történt változás, tudta, hogy magányos. Így amikor nem épp a mobokat irtotta a legújabb online szerveren, és az apja nem a háziját kérte rajta számon, szívesen beszélgetett el a lánnyal. Szigorúan csak kettesben, hogy senki meg ne tudja, hogy van neki ilyen oldala is, hiszen egy fiú legyen erős meg menő. Abba meg nem tartozik bele, hogy a húgát pátyolgassa, nem de? De ha senki nem látja, akkor még belefér.

Nem én választottam a kasztom, Aniuve tette rám a sisakot is. Azt mondta, hogy ő már kipróbálta, mert olyan "pro" volt, hogy beválasztották a "bétások" közé, de ezt a másikat direkt nekem akarta elsőnek megmutatni. Azt mondta, hogy ebben a világban nincs fájdalom, nincsenek testi problémák, és ott biztosan nem leszek lassú. Elmagyarázta az alapvető dolgokat is, mint például, hogy hogyan osszam el a pontjaimat, és mindig tegyek sokat a gyorsaságra, illetve, hogy mik azok a jártasságok és az njk-kák, meg mobok, és hogy hogyan forgassam a késeket, amiket kapok. Azt mondta, hogy keressek majd embereket, akikhez csatlakozhatok, meg "céhet" is, de majd mindig ellát újabb instrukciókkal, ha akarom. Először nem akartam felvenni, mert féltem tőle, de bátyám megnyugtatott, hogy nincs mitől félnem, és ő majd megvéd. Megígérte, hogy ott lesz mellettem, és azt is, hogy jól fogom érezni a játékban magam.

Így hát kipróbáltam, felvettem a sisakot, és bátyám javaslatára nem a saját nevemet adtam meg, hanem valami hasonlót, hogy meg tudjam jegyezni, de mégsem ugyanazt.
- Link starto. -
Ejtettem ki a varázsszót és már repültem is be, egy középkori világba. Tetszett a látvány, mosolyogva fordultam körbe, majd egy szellősebb helyet kerestem. Erdőt, rétet, ahol újabb látvány tárulhat a szemem elé. Egész nap ott lézengtem, a "mobokat" kikerültem, nem akartam bántani őket, egyelőre csak a világgal akartam összeismerkedni. Nagyon hasonló volt a miénkhez, mégis kicsit más. Azonban tetszett.
Élveztem, ahogy újra és újra könnyedén szaladhatok, vagy állhatok meg anélkül, hogy elestem volna. Még nem akartam "kijelentkezni" ebből a szép világból, amikor furcsa érzés lett úrrá rajtam.
Hirtelen megváltozott a helyszín. Újra ugyanott álltam, mint amikor beléptem ide, és egy csuklyás alak, ki magát Kayaba Akihikonak nevezte, azt magyarázta, hogy nem juthatunk ki.
Nem éreztem ijedtséget, sőt, örültem is, csak épp ez nem az én játékom, hanem a bátyámé. Remélem, hogy nem haragszik, amiért én lehetek itt és nem ő.
Megfordultam, elsétáltam, dúdolva egy kínai dalt, amely az elmúlásról regélt. Akkor tanultam meg, mikor a Kontinensen tanultam két évig.

Lassan tanulok. Ez az én problémám. Vagy talán csak nem úgy, olyan sorrendben, mint a többiek. Nem voltam körültekintő, kimerészkedtem egyedül a közeli erdőbe. Leütöttek én pedig elájultam, minden pénzem elvitték. A ruháim és fegyvereim kezdők voltak, így azt meghagyták, hála az isteneknek. ...
... bár azt, hogy meddig "aludtam", még nem ismertem.
_______________________________________________________________

Név: Ashikava Michihiro Karakternév: Michio
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 17

Kinézet: Egyetlen éke, hosszú, fehéren leomló haja, mely se nem göndör, se nem egyenes. E kettő között lavírozva, hol felkunkorodva hordozója válláig, hol hullámosan simulva a hátára, hol pedig szinte már egyenesen vonulva lefelé a gerince vonalán, fénylik. A napsütés hatása pedig még inkább kifakul, mintha egy szellem lenne. A bőre is ugyanúgy hófödte. Esetlen járása, törékeny alkata messziről feltűnik a rá tévedő szempárnak.
Szeme színe gesztenye barna, mely átlagosnak lehetne mondanó, ha nem e vakítóan fehér haj mellé társulna.

Jellem: Ez a lány, alkata és mondjuk ki, nem éppen túl gyors észjárása miatt egy sokat féltett, és sokat bántott virágszál volt. S noha voltak, akik szépnek mondták, fehér hajáért az irigyek gúnyolták. Bármi az, mi eszükbe jutott, azt ráaggatták, akkor is ha nem illet rá, így egy visszahúzódó leánnyá vált, aki csak úgy, mint sorstársai, ő is alig várta a pillanatot, mikor kitörhet béklyóiból és megmutathassa a világnak, hogy mennyire erős és gyors, és ügyes, és szép.
Ezért akaratossá vált, főleg azok irányába, akik szerették, és foglalkoztak vele.
A szíve azonban sosem hagyta, hogy bárkit is bántson, s ha észrevette, hogy rosszat tett, megpróbálta az érintettet kiengesztelni. Nem szerette, ha mellette szomorúak az emberek, mert tudja, hogy az nem jó érzés.

Képesség: Később pályázatban.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jan. 12 2014, 22:53

Szia!

Az írásod nagyon szép, látszik, hogy sokat olvasol vagy sokat írsz, esetleg mindkettő. Smile

Természetesen elfogadom.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő topicokban megtalálhatod.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ashikava Michihiro

Ashikava Michihiro

Re: Ashikava Michihiro