Jin x Ai Házacskája

by **RenAi** Pént. Jan. 03 2014, 20:08

A kert: Belépve a kapun szolid fogadtatás vár, egyenesen előre eljutsz a házba, de ha kétoldalt sétálsz el, a házunk mögé jutsz ki ahol meglepő látvány vár. Virágok mindenfele, és egy ösvény, ami a házunk mögötti tóhoz vezet, ahol kellemesen lehet hűsölni az égető nyári napokban. Télen viszont korcsolyázáshoz és hócsatához is tökéletes szórakozást biztosít.
A nappali: A kellemes levegő és a világos szoba nagyszerű hangulatot biztosít a beszélgetésekhez. Nem régiben beszereztünk egy Kotatsu-t hogy még kellemesebben tölthessük el napjainkat. És a falba beépítve megtalálható egy Kandalló is, hangulatosabbá téve ezzel a szoba ezen részét. :3
A konyha: Kotyvasztásaim, és a nyalánkságok születésének színtere. :3
A hálószobánk: Belépés csak kettőnknek, vagy engedélyel ;3
A Vendégszoba: Mindazoknak akik nálunk töltenek pár napot. =)
A dolgozószoba: Hogy munkásságunk könnyedén végezzük, vagy ha csak egy kis magányra vágyunk. A kisebb könyv gyűjteményeinkben sok recept és leírás található ritkaságokról, legyen az épp kaja vagy hogy milyen és mennyi itemek is kellenek bizonyos fegyverek vagy épp vértek előállításához, és persze az ezekhez szükséges specialisták névsora.
A fürdő: Szerintem nem kell leírást adnom róla :p
A házörzőnk: /Ha épp nem kóborol valamerre... >.>/

by **RenAi** Vas. Jan. 04 2015, 15:55

/Beköltözés. - Élmény./

El sem hiszem hogy végre eljutottunk ide. Hogy végre nem kell fogadókról fogadókra járnunk, hisz amióta együtt vagyunk, nem alszok a céhes házban, valahogy neki sem volt különösebb kedve ehhez mint ahogy a saját céhházában sem szeret pihenni. Szóval a közös fogadós hónapok megszűntek, kissé szűkölködve de végre megvehettük álmaink házát, de ami leginkább tetszett benne, hogy minden apró részletet úgy alakíthattunk ahogy mindkettőnknek tetszett. Szóval tényleg a sajátunk lett a végére. A saját ízlésünkkel, és minden vágyaink beteljesítésével. Mikor Jin kiépítette, alig vártam hogy beléphessek a küszöbön, mégis… egyfajta idegenség, egyfajta kellemes borzongás járta át a testem. Hosszú ideig csak elkerekedett szemekkel figyeltem miképp testet ölt a nappali, a szoba, a fürdő ami csak kényelemnek van, a vendégszoba és minden. Egyszerűen csodás volt mikor a bútorok is a helyükre kerültek. Majd súlyemelésemmel oda igazítottam ahol a legideálisabb volt. Majd a többi bútor miként kiszépül minden, majd ha a szekrények is megvoltak, akkor az én feladatom volt a poharak a tányérok helyre tétele, amelyből nem volt egyenlőre sok, de kettőnknek pont elég. Majd a ruhák kipakolása, és rendbe tétele. A plüssök helyének megtalálása, és mikor végre körbenéztem elégedetten pillantottam Jin-re.
- Megvagyunk? – Kérdeztem a hangom még mindig lelkes és boldog volt csupán a napi fáradtság érződhetett rajta. Amint tényleg úgy éreztük hogy odabent nincs mit tenni, az utolsó könyv is a helyére került, akkor sem tudtam lenyugodni.
- Nézzük meg a kertet! – Csaptam össze a kezem és megragadtam a kezét ha hagyta majd megindultam a hátsó kijárat felé.
- Még mindig nem hiszem el hogy ez mind tényleg a miénk. – Csillan fel a szemem.
- Hogy nincs többé sötét fogadós szobák, és hogy végre van egy biztos pont az életünkben. – Magyarázom.
- Bár… bárcsak magunkkal vihetnénk, mikor kijutunk. - Kicsit elszomorodtam de nem tartott sokáig, hamar a kert hátsó végéhez szaladtam és az egyik dombról kiáltottam Jinnek hogy kapjon el.

by **Szophie** Hétf. Ápr. 13 2015, 19:11

Kunnal kora hajnalban találkoztam, ami számomra eléggé kimerítő volt, ugyanis mindig későn fekszem, és inkább alszom tovább. Ám a fáradtság nem látszódott rajtam sem kívülről, sem látszólag örökké kicsattanó energiámon. Csak én tudtam, hogy elnyomtam a szokásosnál többször pár ásítást.
A beszélgetésnek hamar vége lett, én pedig úgy döntöttem így délelőtt táján, megengedek magamnak egy kávét. Bár még sok személlyel kellett találkoznom, beszélgetnem, a nagyján már túl voltam. Páran voltak csak hátra, de köztük több fontosabb, kulcsfontosságú személy is, mint például Hinari vagy Ren.
Nos tehát nyugodtan kávézgattam, bár ez nem szokásom, hisz nélküle is eléggé hiperaktív vagyok. Vezér pedig velem szemben majszolta a húsos-halas-nemistudommilyenes pet eledelét. Nevezzük csak Scooby snacknek.

by **RenAi** Hétf. Ápr. 13 2015, 19:27

Nagy bevásárló táskákkal a karomon szaladgáltam, mibe új ruha nekem és Jinnek is. Nem szeret magára vásárolni. >.> Talán ha én nem lennék lehet meztelenül járna. Shocked

Miben, élelemiszer és pár könyvvel is fel voltam pakolva, mivel az inventorymba már végképp nem fért semmi. A nagy cipekedésbe a kitartáspontjaim lecsökkentek hiába van akkora súlyemelésem, azért mégiscsak fáradok... Majd jobbra ballra pillantva leültem az egyik kávézó teraszi asztalához, hatalmas robajjal, és mivel a csomagok közül nem láttam ki így azt sem tudtam hogy már ülnek ott. Letettem a dobozokat, szatyrokat az asztalra majd abban a pillanatban le is huppantam. Így egy hatalmas válaszfal állt a velem szemben ülő és én közöttem. Majd kifújva magam elkedtem rendszerezni a tornyot, és a magasban lévő dolgokat félre pakoltam hogy semmi ne legyen a másik tetején, ekkor egy Sziphie fej villant ki az egyik szatyorból, vagyis mögülle. Meglepődtem, lekerekedtek a szemeim, és hirtelen azt sem tudtam hogy most mi van... oo
- Szia. - Nyögtem ki végül, majd sebtében mindent lepakoltam a földre hogy ne legyen semmi illetlen az asztalon, és hogy láthassuk egymást rendesen.
- Izéé.. mi járatban erre? ^^" - Kezdeményezek csevejt.

by **Szophie** Hétf. Ápr. 13 2015, 19:53

Épp elgondolkodtam egy picit, hisz ezen a Taft nevezetű helyen ez számomra nem volt nehéz dolog. Felsóhajtottam, majd tekintetem inkább az utca felé fordítottam. Most nem volt köd. Akkor vettem észre Ai-chant, és mindenképpen beszélni akartam vele is, így az alkalom, hogy pont ugyanott áll meg pihenni, ahol én kávézgatok, kihagyhatatlan. Szóval átültem az ő asztalához, viszont a szatyrait elém magasította. Neutral

Gondoltam, szólok neki, hogy héé, itt vagyok. De akkor meg pakolgatni kezdte, így úgy gondoltam, tudja, hogy ott vagyok, és azért pakolja le. De hogy miért egyesével?
- Szia! - mosolyogtam rá, mikor végre lekerült a kupac.
- Mint láthatod, kávézhatok. - emeltem fel a csészém. - Vezér pedig.. - böktem a hátam mögé. - Előebédel.

by **RenAi** Pént. Ápr. 17 2015, 17:09

Mire sikerült lepakolgatnom a szatyrokat, cókmókokat, feltűnt egy ismerős arc is a kupac mögül. Köszöntem, bár kicsit meglepetten, majd természetesen megkérdeztem miért tartózkodik errefelé.
- Csodás ez egy jó ötlet. - Emeltem fel a kezem hogy rendelek mindenkinek valamiféle előebédet, majd bevillant egy jobb ötlet.
- Hmm, ha már ebéd. Van kedvetek a nálam ebédelni? Megvendégellek titeket. - Húztam vigyorira az arcomat. Igen, igen. Első vendégek. Jinnel ugyan rég óta megvan a kuckónk, de valahogy nem jutottunk el nyitóbulit, házavatót tartani, de még vendégeket sem sikerült invitálnom. Az okát nem tudom pontosan, de most kijavítom ezt a halaszthatatlan hibát. Ha elfogadják, felcuccolok, és útnak is veszem az irányt, amint végzett Szo a kávéjával és Vezér a falatjaival.
- Mutatom az utat, nincs messze. Úgy tíz perc és ott is vagyunk. - Felelem. Majd pár száz méter után meg is pillanthatták, a kis házacskánkat. Az én kis büszkeségemet. Ahhoz hogy az ajtóig el tudjunk menni, a jelenlétem volt szükséges. Ugyanis egy kis biztonsági rendszere van az épületnek. Belépési joga csak Jin-ek és nekem volt, így engem érzékelve. Egy ablakot dobott fel, amin el kellett fogadnom a többieket is. Amint megvolt a láthatatlan fal felbomlott, és szabad volt a bejárás.
- Hozzá is adlak a listához. - Pár kattintás, és meg is volt... legalábbis azt hiszem.
- Most már bármikor jöhetsz majd. Tudod ezt a pirosak ellen építettük ki, de jobb így. Legalábbis Jin szerint. - Teszem hozzá. Kyubei már messziről hegyezte a fülét, és szimatolgatott a levegőbe nagyokat, majd kecses ámde pökhendi léptekkel toporgott oda hozzánk.
- Ezek kik? - Kérdezi mindenféle köszönés nélkül.
- Szophie és Vezér. Karácsonykor láthattad őket a céhházban. - Kyubei persze tudja hogy kicsodák, bár nem csak karácsonyról. Lehet csupán bosszantás végett volt illetlen.

by **Szophie** Vas. Ápr. 19 2015, 12:42

Megilletődve fogadtam el a meghívást, bár először tudatosítanom kellett magamban a tényt, hogy még annyit sem tudok a lányról, merre lakik. Azt tudtam, hogy már nem a céhházban, ám ezt az információt is, mint annyi számomra nem kellőt, az agyam egy hátsó zugába söpörtem még valamikor. Így tehát csendesen, és kissé szégyellve magam, de mégis vidáman mosolyogva követtem őt.
Vajon itt szokás viszont fogadást rendezni? Én nem hiszem, hogy akárkit is meghívnék. Azzal csak bajt okoznék kedvesemnek. Vajon Jin nem bánja? Egyáltalán.. Miért nem ismerem még a fiút, aki Ai-channak a mindenét jelenti? Párszor láttam csupán. Milyen ember lehet? Annyira kis csendesnek tűnt. És Maci. Ha jól tudom, ő is velük él.
Egyetlen lény volt csak, aki kimaradt a gondolataimból, pedig már kétszer is találkoztam vele. Kyuubei. A kis morcosnak tűnő furcsa jószág kuncogásra késztetett. Emlékeztem még karácsonyról az Ai-channal való vitájukra, így előkerestem egy kis húst az invertorymból - mindig volt nálam, hisz egy farkas petem van -, és először gazdája felé nyújtottam, megkérdezvén, szabad-e, majd ha igen volt a felelet, neki adtam. Amolyan kis köszöntő ajándék.
- Szerinted.. Nem felelőtlenség megosztani velem a helyet? Mármint a bejárást.. - kezdtem bele, majd óvatosan, csendesen hozzátettem:
- Annyira még nem ismersz.. - és valóban. Csupán alig néhányszor találkoztunk, többségében akkor sem volt alkalmas a helyzet arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Az élet fintora, hogy mindig volt valami bajom, vagy voltak más emberek is körülöttünk, akik lekötöttek minket.
Odabent illendően helyet foglaltam, ha hellyel kínált, máskülönben csak egyenes, merev tartással ácsorogtam, ahogy mindig. Ám arcom nem volt szigorú, bájos mosollyal tekintgettem körbe óvatosan, hogy kíváncsiskodásom ne legyen feltűnő.
A bossos kérdésre nem tértem még rá. Úgy éreztem, nem lenne helyes rögtön belekezdeni. Előbb induljon el valamerre a beszélgetés fonala egyáltalán.

by **RenAi** Vas. Ápr. 19 2015, 16:02

Örültem hogy elfogadta a meghívásom, és vidáman vezettem a házam, vagyis házunkhoz. Meg mondom az őszintét nem kevés büszkeség töltött el hogy végre van akinek megmutathatom hogy mit is értünk el ketten, ugyanis nem volt könnyű így kiépíteni ezt a házat, és mikor rátaláltunk erre a helyre, a füves, virágos rétre, a mesés tájra, a tópartra ami most az épület mögött helyzedkedik el… Tudtam hogy ide akarok építkezni. Amikor Szophie a felelőtlenségről kérdezett, egy pillanatra elgondolkodtam.
- Ugyan már… mikor szoktam én gondolkodni. – Ütöttem a kobakomra és közben kinyújtottam a nyelvem, próbáltam elviccelni, de nem voltam biztos hogy nála lehet ilyet, így folytattam.
- Kizártnak tartom hogy te bárkinek is ártani tudnál. – Jegyzem meg.
- Hisz pártfogásba vetted Yarut, akitől az emberek talán megilyednek először, pedig igencsak jámbornak tűnik. Ott van Tachi, aki számomra kezelhetetlen, de te mégis pórázon tudod tartani. Ott van Hinari aki talán a teljes bizalmát élvezed. Nem hiszem hogy aggódnom kéne. – Tettem hozzá a végén, egyszerűen cserfesen. Hisz tény, semmi rosszat nem tudnék belőle kinézni. Kyubei köszöntött is minket, még hozzá a stílusának megfelelően. Orroltam rá, de látszólag Szo-t nem zavarta, így nem szóltam. Előhívott valami husit, megkérdezte hogy megkínálhatom-e amire rábólintottam, természetesen.
- Ne gondold hogy ezzel megvesztegethetsz te ostoba némber. – Majd mint valami kényes úri pet elfordította a fejét is. Csupán orrocskája apró mozgása jelezte hogy bizony az illatanyagokba bele kóstolt azért.

Odabent, természetesen hellyel kínáltam, a lányt és a petjét is. Kyubei is becsatlakozott, de csak mint valami megfigyelő, a nappali sarokban lévő kényelmes fotelben foglalt helyet, ahol Jin is olvasgatni szokott.
- Se Jin se Maci sincs most itthon, Maci csak az erdőbe ment valamit gyűjtöget manapság, Jin viszont egy küldetésen van és mondta hogy el fog húzódni. – Sóhajtottam fel.
A nappali világos volt, nagy ablakkal, és középen egy kerek asztalkával. Pár párna volt lehelyezve a földre, mint ülő alkalmatosság. Pár virág díszítette a szobát, némi könyvespolc aminek a tetején váza volt virággal. Alattunk hatalmas piros szőnyeg volt aminek hosszú puha szálai voltak, hogy akár aludni is lehetne rajtuk. Az egyik polcon egy kép rólam és Jin-ről, és csupán ennyi volt a szolid kis nappalink kinézete. Amint leültünk, sorba pakoltam ki a finomságokat az asztalra, volt ott minden amit egy japán ember megkívánhat. Sushi, Akashijaki, Köris Karé, Maki tekercs. Húsos, tojásos, halas és rizses, tésztás ételek tömkelege. Meg persze pár desszert ha csak csipegetni szeretnének valamit. Sütik sós és édes sütemények. Gyümölcslé mellé ha szeretnének. És persze Kyubeiről sem feledkeztem meg, ő is kapott a kis tálkájába husi falatokat, mellé pedig inni. Aztán vissza ültem a helyemre.
- Szolgáljátok ki magatokat nyugodtan. Ittadakimasuuu~ -

by **Szophie** Vas. Ápr. 26 2015, 10:50

És amit mindenki más negatív indoknak tart, azt ő felsorolja pozitívként. Bírom a csajt. :3 Uhh, ez már majdhogynem Mirikásan hangzott. Persze nem a jelenlegi állapotában, hanem a mindenki által megismert pörgő lánykaként.
Kyuubei morcosságán csak röhögtem, és jobb híján a húst Vezérnek adtam, nehogy kárba vesszen. Ő hálásan fogadta el, még majdhogynem meg is hajolva kedvességem viszonzásául, hiszen most evett, és ilyenkor nem szokott nassolnivalót kapni.
- Nagyon csinos kis hely. - cseverészős hangnem, ilyenkor szokásos általános megjegyzések. Foglalj helyet. Kérsz valamit? Köszönöm szépen.. És a többi, ahogy az lenni szokott. Viszont tényleg szépnek találtam, kellemesnek, nyugodtnak.
- Hogy építkeztetek? - kérdeztem meg hirtelen, hisz nemrégen rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogyan kell azt ebben a világban. Vannak munkás emberek, vagy npc-k, akik ezzel foglalkoznak? O.o És honnan veszel téglát? Vagy arra szükség van egyáltalán? És az Igazság Palotájának hatalmas épületét hogy húzták fel olyan hamar? Annyi lenne, mint a páncél készítés, hogy ráütsz az alapanyagra, és kész?
Szégyellősen vettem el egy aprócska süteményt, és kezdtem eszegetni illemtudóan, közben azon rágódtam, mit is mondjak, vagy hogy kezdjem.
- Ugye teee.. szoktál mostanában megint boss harcokra járni. - kezdtem végül bele, de nem kérdés volt ez, inkább kijelentés.
- Szóval ha azt mondanám, hogy én vagyok a szervező, és meghívnálak a következőre, mondjuk olyan délután 4: 40-re, akkor eljönnél időben? ^^

by **RenAi** Vas. Ápr. 26 2015, 14:32

Kyubei nem fogadta el az elemózsiát, míg Vezér annál inkább, a meghajlást Kyub csak szánalommal nézte, de nem maradt volna le semmiről, így szokása szerint megfigyelőként követett minket. Szophie a házra vonatkozó dicséretét örömmel megköszöntem, hellyel kínáltam mindenkit, majd mivel ebédre hívtam őket, ételt is felszolgáltam, nem csak nasit. A nappaliba hívtam őket, hisz a konyha túl kicsi lett volna mindannyiunkra.
- Megfordult a fejemben a gondolat hogy jó lenne összeköltözni és Jin rábólintott, majd meglepően gyorsan össze is szedre az ehhez szükséges pénzt. Tudod… nem mondta de szerintem inkább félre tette a fejldődést egy időre, és a pénzszerzéssel foglalkozott inkább. Majd amint megvette a ház itemjét, ami egy menüvel rendelkező furcsa kinézetű kristály-szerű valami volt, azt megnyitotta és pár kattintással meg is volt. A ház menüjében még tovább lehet fejlesztgetni, de marha drága… ><” - Magyaráztam.

Majd sütit evett, én is vettem egy kis kókusztekercset, majd figyelemmel hallgattam mit is szeretne kérdezni.
- Ühöm. Pejsze. – Válaszoltam teli szájjal. Kitörő örömmel fogadtam a meghívását. Össze csaptam a tenyerem és hevesen bólogattam, de csak miután lenyeltem a falatot.
- Még szép, ha segítségre van szükséged csak szólj, és nem hagynék ki JL-es bosst semmiképp. ^^ Van már infód, terved, bármi? Ha kell bármihez valami segítség csak szólj nyugodtan. - Kyubei felkapta a fejét, tudta hogy nem elég erős a boss harcokra így az életét nem kockáztatta, viszont ő is szeretett volna részt venni rajtuk, persze nem a mi oldalunkon... ><"

by **Szophie** Vas. Ápr. 26 2015, 16:23

Szóval egy item. Ez így teljesen jó. És persze, hogy drága, rettenetesen drága, ezt gondoltam. De hogy ennyire? Mehh, szegénynek érzem magam. Nem hiszem el, hogy azon kell gondolkoznom, hogyan spóroljak. Rémes. Vajon végül a zongorámra telni fog? És nem lehet erre valami kölcsönt felvenni, vagy ilyesmi? Q_Q Te jó ég, ilyen gondolatok. Félelmetes ez a szegénység. Meg nélkülözni csak azért, hogy egy házunk legyen.. Mondom, ez valami rettenetes. Még egy kicsit le is sápadtam, ahogy a lányt hallgattam.
- Rendicsek. - bólintottam én is örülve, hogy el fog jönni. - Még egy kérdés. Mit szeretsz és mit nem szeretsz a bossharcokban? Min változtatnál? - kérdeztem meg tőle is, ahogy annyi mástól is. De nekem már konkrét terv körvonalazódott a fejemben, igen. Már ha ezt lehet annak nevezni.
Csak szerintem volt unalmas az utóbbi pár harc?

by **RenAi** Szomb. Május 02 2015, 10:54

Örültem hogy örült a válaszomnak. Így csak vigyorogtam. Majd volt még egy kérdése.
- Hmm... nem is tudom. Én úgy alap nem szeretem a boss harcokat, de a csapat munkát igen, és az egyet értést, de amikor már cívódunk valamin azt nem. Amit szeretek még benne azt hogy a vezetők összeszedettek, és bízhatunk bennük, a közös tarisznya is okos. De a bossok lehetnének kicsit kedvesebbek, viccesebbek. Bár ha így lenne nem lenne szívem megtámadni őket, és valószínű akkor a boss oldalán harcolnék. - Nevettem el magam.
- Nem tudom, de az hogy kikérdezed a véleményem, és gondolom akkor nem csak az enyém ez kedves és értékelendő. - Húztam ki magam.
- Amúgy én csupán azt nem szeretem amikor megpróbálják kisajátítani, mint például csak meghívással lehet jönni, vagy amit mi csináltunk Miriékkel, Ayani, Miri, Anat és én. Négyen mentünk a póknak hogy információkat szerezzünk. Majd jeleztem hogy használjuk el a burkokat és lépjünk ki ha elég információt gyűlytöttünk. Erre Miri letronfolt... amiben van igazság, de akkor is. Nem vehetjük el a lehetőségeket másoktól... - Csóváltam a fejem.
- Hmm... most hirtelen más nem is jut az eszembe. Ha lesz még jelzek. - Mosolyodtam el, a tanakodás után.
- Vegyél még sütit, te is Vezér. - Nyújtottam először a lánynak, másodszor a farkaskának.

by **Szophie** Vas. Május 17 2015, 21:55

- A majmos boss vicces volt, csak adott helyzetben valahogy sajnos senki sem értékelte igazán. Pedig tényleg igazán mókás volt, én élveztem. :3
- Köszönöm, bár igazából célom van vele. - mosolyogtam rá Ai-chanra. - Szerintem jó dolog, ha ismerjük a többiek véleményét. Tudom, hogy van egy-két emberben rejtett feszültség, és ez nem jó dolog.. Ezek húzzák szét a csapatot. A kimondott szó sokkal kevésbé, mert akkor legalább hirtelen megoldható a konfliktus.. - sóhajtottam, majd előrenyúltam a poharamért, meglöttyintgettem benne az italt párszor, és belekortyoltam.
- Én is csak azokat hívom, akiket ismerek, és tudom, hogy ott szoktak lenni. - vontam vállat. - Tőlük tudom, mit várhatok, van némi ismeretem róluk, így aztán.. Lehet építeni rájuk.
Vezért pedig nem kellett kétszer kérni, ez volt a szerencsenapja, először ebéd, aztán plusz husi, és most még süteményt is ehet! Jutalomfalat az jutalomfalat, és tényleg elkényeztetett kis jószág ez, de hogy semmilyen munka nélkül csak úgy ennyi jó étket kapjon egyszerre.. A végén még elhízik. Egy farkasnak pedig az nagyon nem előnyös. Neutral

Talán csak.. egy. Csak egy süteményt. Egy picit.De persze megköszönni már nem megy..

by Ajánlott tartalom

Jin x Ai Házacskája

Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája

Re: Jin x Ai Házacskája