Gisoku

by **Gisoku** Vas. Dec. 29 2013, 15:38

Adatlap

Név: Kiyoki Sakura (játékban Gisoku)
Nem: lány
Kaszt: íjász
Kor: ~16

Kinézet: Ázsiai mércével (eu.átlag mínusz 10 cm) is kis növésű, jelenleg körülbelül 141 cm, ebből és gyengébb alkatából kifolyólag pedig testtömege sem olyan földet döngető. Nem rendelkezik kiemelkedő dombokkal és völgyekkel, ha teste által keltett összhatását kellene egy szóban jellemezni, a szép helyett normális körülmények között inkább az aranyos volna a helyénvaló. Csípőjét elérő hosszú, fekete haja töredezésre hajlamos, ezért a valóságban szerfelett sok figyelmet és törődést igénylő, így hát sokat segített abban, hogy foglalkozzon valamivel szabadidejében is. Figyelő, esetleges érzelemhurrikánjai alkalmával szerfelett csillogó szemekkel rendelkezik, de azért néha láthatóan elkalandoznak a nem látható világba is.

Jellem: Véltozatos érzelmekkel teli, s ennek köszönhetően sűrűn váltakozó hangulatú személyiség. Furcsa idegzete van: nem túl finnyás, ami pedig mások szemében undorító és gusztustalan, arra ő általában semlegesen (vagy kicsit pozitívan) reagál, legyen akár bűz, nyálka, rovarok, vér, vagy miegymás. Általánosságban véve egy haragtartó, s visszafogottan kíváncsi jellem, aki nem a tanulásban és a hobbiszerű foglalatosságokban igyekszik idejét tölteni, hanem inkább azok közelében téblábolni, akiket kedvel. Sok ilyen ember nem akadt még minden egyes utcasarkon, éppen ezért közvetlenebb velük szemben, s másokkal ellentétben feltűnően könnyen megbocsátja nekik, ha megdorgálják, kritizálják, vagy ugratják. Ha éppen bal lábbal kel fel, szomorkás és hallgatag, kit ha ilyenkor piszkálnak vagy csúnyán néz és fortyog, vagy pedig összébb és még inkább magába fordul, esetleg igyekszik kereket oldani. Ritka kellemes napjain jóval aktívabb és kreatívabb, néha megered a nyelve és játékosabban ragaszkodik, olyan dolgokon ötletelve, amivel feldobhatja barátait is. Kevés célja van, leginkább másokhoz kötődő, viszont amennyiben valamit akadályozónak talál, vagy szükségesnek érez céljai érdekében, netán elkeseredik, felébredhetnek kimondottan rossz hajlamai. Nem sok alkalom volt erre még ugyan, ám olyankor eléggé eltérően viselkedett megszokott önmagához képest, főleg agressziót és gátlástalanságot mutatva. A játékban eltöltött idő alatt ez egyre gyakrabban esik meg.

Képességek

Vorpal Pierce: A képesség aktiválásakor a használó fegyvere két körön keresztül megkerüli az ellenfél páncélértékeit és közvetlenül annak életpontjait sebzi meg. A speciális képességre költött minden ötödik pont után továbbá -1 pontnyi s.k. külömbség érvényes a képesség sikeréhez, azaz amennyiben az s.p.-kre 5 pont van helyezve, az ellenségnek pedig 6 pontja van rajta, egy ebből nem lesz érvényes és a támadást úgy kezeli a rendszer, mintha a célpontnak 5 s.p.-je lenne. A képesség hatóideje minden 6. karakter-szint után +1 körrel növekszik. Két körig nem lehet újra aktiválni.

/Sajnos már volt ilyen, majd ki kell találnom valami mást!/

Előtörténet

Nem tudja, Japán melyik részén érte meg első napját, azt azonban annál inkább, hogy ott és akkor bontották ki virágaikat a cseresznyefák, nevén így hát egész biztosan nem gondolkodtak túl sokat szülei. Kicsikét koraszülött, apró és törékeny baba volt, cseperedése pedig igencsak lassú folyamatnak bizonyult, anyai nagyapjától örökölt cukorbetegsége pedig elég hamar megmutatkozott. Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy szellemi fejlődésének gátat szabjon és ne tarthassa a lépést másokkal, leginkább kíváncsiság és kreativitás szempontjából. Kifejezetten intelligens kis tipegőnek tartották, szerette is az összerakni való dolgokat és így a logikai gyerekjátékokat is, melyekre hajlamos volt majdhogynem azonnal rávágni a helyes megoldást. Leginkább arra emlékszik ezekből az éveiből, hogy nagyon boldog volt és mindent szépnek tartott a városkában, ahol éltek. Szülei emléke azonban mára már kicsit haloványabb lett, s hogy milyen is volt két igazi lábon állni, teljesen elveszett a múlt homályában.
Négy éves korában veszítette el őket autóbalesetben, s mivel akkor ő is velük volt, a szó szoros értelmében összelapult bal lábát térd alatt amputálni kellett. Édesanyja idősödő, szegénykés szüleihez került egy nyüzsgő nagyvárosba, kiknek hála azonban hónapok alatt visszatért a valóságba. Noha eleinte csak az ágyat nyomta tolószék híján, később sikerült hozzájutni egyhez, így mozgástere és önállósága is nagyban megnőtt, melyért kíváncsi egója bizony hálás is volt. Az óvoda persze kezdetektől fogva jelentett némi problémát, hisz a Japán szemmeliségű neveltetés ellenére társai nem tudták nem észrevenni azt, hogy nem mindenre volt képes, mint amire ők is. Ezért is kapott fejéhez bőven csipkelődést, mikor nevelőik éppen nme figyeltek, még ha igazség szerint nem is feltétlenül rossz szándékból, ő azért sosem felejtette el.

A helyzet szerencsére jobbra fordult, tudniillik az első iskolai évet megelőző télen imádott nagyszülei egy kicsit zötyögős, de annál inkább hasznós műlábbal ajándékozták meg, melyre már régóta gyűjtötték neki a pénzt. Nem telt bele sok idő, s ügyesen hozzászokott a segédeszközhöz annyira, hogy mire elérkezett az első tanítási nap az iskolában, ő bizony már azt is kitalálta, hogyan tudjon kocogni vele. Ugyan a nagy növésben lévő gyerekek sok fejfájást okoznak egymásnak és a felnőtteknek, már könnyebben kezelte a megpróbáltatásokat, s talált egy maréknyi lányt, akik barátságosabbak vooltak velük szemben viselt kezdeti számításainál. Hogy is mondják? Térsaságra bukkant, ha nem is állandóra, de velük sokkal könnyebb volt beszélgetni és jól érezni magát, mint a többi osztálytársában.
Persze a középiskola változást hozott az őt körülvevő társait illetően, így az új környezetben végül csupán jelentéktelen sikereket könyvelhetett el magának. Egy, vagy talán két személy vált számára fontossá, rájuk is inkább felnézett és hozzájuk csapott, mikor tehette, mintsem iskola után alkalma lett volna akár egyszer is együtt tölteni szabadidejét. Lassan úgy tűnt, veleszületett tehetsége a fejtörőkhöz és kirakósokhoz mintha kicsit háttérbe szorult volna, ugyanis azon néhány barát-figura és nyagyszülei kergetése sokkal többet jelentett neki, mint az egymagában játcadozás, s a kompjúterek és konzolok nagyvilágának vonzása messzire elkerülte hát őt, még az internetes lehetőségek is. Így ugyan kezdetben még csak tudomása sem volt a Nerve Gearről, a dolgok végül máshogyan alakultak.

Némelyeknek nehéz igazán jó barátokat találni, s így elveszíteni őket emiatt még mostohábbá teszi a mindennapokat. Így járt, sokáig azzal a tudatban élve, hogy a kedves személy valami gonosz sisak és játék miatt többé nem fog iskolába jönni. Igyekezett jobban megismerkedni másokkal, de ez nehezen ment a velük töltött passzív tanévek miatt, s a kivételektől sem kapott már elegendő figyelmet, ki tudja miért. Visszatért hát kicsit a tanuláshoz, s az otthoni órákat leszámítva szürkévé vált az élete, nem nagyon akadt bármi is, mely felkeltette és hosszasan lekötötte volna figyelmét. Ahogy azonban eltelt a tanév és a másik is a végéhez kezdett közeledni, úgy talált váratlanul célt maga elé: megtudta, hogy barátja valójában nem halt meg, mint ahogy hitte, hanem valamiképpen abban a játékban volt benne a sisakkal, mely viszont tényleg meg tudja ölni, ha nem tudja valaki végigvinni. Meg kellett valahogy akadályoznia, hogy arra sor kerülhessen, bármi áron.
Másnap hiányzott az iskolából, s nagyszülei nagy aggodalmára haza is csak ebédidőben ment, a következő reggel pedig szintén felszívódott. Valójában azon törte magát, hogyan tudhat meg többet erről a dologról, néhány apróságot leszámítva csak az egyik kórházba jutott el, ahol valamennyi sisakon játszó beteget gyűjtöttek össze. Nem mindenki volt szerencsés, s ez éppen az ő számára jelentette a megoldást: ugyan kénytelen volt átkutatni az épületet, ami nem volt nehéz, lévén sok mindenkinek szemet szúrt jelenléte. Végül azonban sikerült rátalálnia néhány sisakra, melyeket bizonyára szerencsétlenül járt tulajdonosaikról vettek le és hagytak egy helyiségben. Az igazi problémát az jelentette, hogy összeszedje, hogyan is kellett működésbe hozni a dolgot és aztán visszajutni a szobába, mely egy elcsent orvosi szike nélkül nem igazán is sikerült volna, mikor le kellett fejtenie magáról egy orvos kezeit. Onnantól nem maradt más hátra, megkaparintott egy sisakot, bekapcsolta és elmotyogta azokat a szavakat, amik kellettek hozzá.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 29 2013, 15:49

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az íjász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 0 (Ennek a fele a közelharci sebzésed, a másik fele pedig hozzáadódik a nyilad sebzéséhez)
Irányítás: 0 (A nyilaid sebzése)
Kitartás: 0
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 0
Fegyver: Íj
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod ki.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Íj (felszerelt, +1 irányítás)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Gisoku

Gisoku

Re: Gisoku