Mameko

Név: Noburu Momoko /Játékban: Mameko/
Kor: 14
Nem: Nő/lány
Kaszt: Íjász
Szín: GreenYellow
Kagamin szín: Lime
Shimogu szín: forestgreen
indikátor: piros

Kinézet:
Hosszú haj, kedves mosoly, bájos tekintet, és kislányos megjelenés. Ruházatára legfőképp jellemzőek a díszes, elegáns ruhák, de gyakran hord egyszerű hófehér dresszt is, mindez az időjárástól és kedvétől függ. Karjain szinte mindig egy-egy játékbaba van, a jobb karján a fekete hajú Kagamin, balján pedig a csendes Shimogu. Alkata vékonyka, mellei korához képest fejletlenek. Frufruja általában csak a homlokát takarja, nem szereti ha túl hosszúra van hagyva, zavarónak találja.

Jellem:
Szinte mindig mosolygós, és ha játékról van szó nehezen tud nemet mondani, számára az, hogy megöl valamit, vagy valakit a játékban olyan mintha babázna, csak egy jó szórakozás nem veszi komolyan. Vérbeli vadász, és mindenre képes a szórakozásért. Rendszerint ha valamiben nem biztos eléggé tanácsokat kér a játékaitól, jelen esetben a két bábútól, hangulatától függ melyiktől fogadja el. Kagamin rendszerint szadista és parancsolgató, amíg Shimogu békésebb inkább támogató jellegű dolgokkal látja el. Szereti a hülyét játszani.

Babák:

Képességek:
Reflective armor:
1. szinttől:A képesség aktiválódásának körében dobnia kell egy halál korona kockával is, ha korona akkor a rá irányuló támadás 100%-át ha viszont halál akkor 50%-át tükrözi vissza az ellenfelére. Egy támadásig, gyorsaságból adódó többlettámadásokat viszont már nem tükröz vissza.
10. szint felett: Két támadást az adott körben visszatükröz.

Előtörténet:
- Tessék? Születési körülmények? Hmmm - mélyen elgondolkodott a kérdés hallatán, mindaddig egy szót sem szólt amíg jobb karján az újdonsült kis társa rá nem kiáltott.
- Hé! Ne húzd az időt! Válaszolj rendesen... - szidta le a sötét hajú bábú, amit hamarosan a fejéhez emelt, és néhány ütemes mozdulattal eljátszotta, hogy ütögeti a kobakját az említett játékszer.
- Ez nem volt szép Kagamin. - fújta fel az arcát, majd megköszörülte a torkát és hozzákezdet a meséhez. Annak ellenére, hogy vidéken nőtt fel nem igazán volt sokat a szabad levegőn, sőt mi több inkább a négy fal között élte ki a szabadidejét. Körülbelül négy éves lehetett amikor ajándékba kapott két bábút, akkoriban még nem illeszkedtek tökéletesen a kezére, sőt lecsúsztak róla, de mégis hamar megszerette őket, és elkezdte hanyagolni a többi játékát. Hamarosan elsajátította a hasbeszélés tudományát is, és saját jellemet adott a két kis társának. A fekete hajú baba lett Kagamin, a szőke pedig Shimogu. Azonban mint mindennek ennek is megvolt az árnyoldala, annyira beleélte magát a két kis játékába, hogy teljesen elhanyagolta a valóságot, sőt mi több a játékokat valódi húsvér embereknek kezelte. Az iskolában is inkább elijesztette magától az embereket ahelyett, hogy igazi barátokra tenne szert. Szülei rendszerint dolgoztak, nem volt idejük vele foglalkozni, és mivel mindig is szófogadó kislány volt ezért nem érezték szükségesnek, hogy aggódjanak miatta. Ezekben az időkben csak erősödött a játékok iránti szenvedélye, és időről időre egyre jobban érdeklődött a modernebb dolgok iránt is. Elsősorban a divat ragadta meg a fantáziáját, szép fodros szoknyák, csipkék, kalapok, és kiegészítők. Majd rövidesen ezek után került a birtokába a nervgear is, izgatottan forgatta a különös sisakot, amit ajándékba kapott szüleitől jó magaviseletéért. Szülei csupán egy ajándéknak kezelték, nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget mind ahogy azt a többi játéknak sem amit a kislánynak vásároltak. Miért tennék? Senki sem gondolta volna, hogy egy átlagos játék bebörtönöző több ezer játékost egy olyan világba amit néhány programozó hozott létre. Játékba lépésekor találomra választott kasztot, nem fűzött sok reményt magához a játékhoz, mint ahogy a korábbi játékaihoz sem. Úgy volt vele, hamar ráun és visszatér a kis barátaihoz. Azonban nem így történt, hamar elvarázsolta a játék világa, teljesen más érzés volt odabent lépdelni a hamis világban. Több órát eljátszadozott csupán a városban, legyártotta a két bábú játékbeli mását, hogy mégse érezze magát egyedül annyira. Kicsit különböztek mint a valódiak, de mégis rájuk lehetett ismerni, a jellegzetes vonásaikról, illetve a ruhák színe alapján. Az első játékbeli napja szinte eseménytelenül telt, annyira belefelejtkezett, hogy egy hamis valóságban van, hogy nem is gondolt a kilépésre, mindaddig amíg meg nem történt felvilágosítás. A körülötte lévők többségét lesokkolta a hír, sőt néhányakat öngyilkosságba taszította a bejelentés, annak reményében, hogy így kijutnak. De amíg a többség pánikolt, őt teljesen hidegen hagyta a dolog, sőt nem is érdekelt igazán, minden amire szüksége volt megvan idebent is. - Hé Mame-chan! Mondd csak... tudod te használni egyáltalán azt az íjat? - kérdezte fejét vakargatva Kagamin, Shimogu viszont karba tett kézzel bólogatott neki. A lány hosszasan elgondolkodott a kérdés hallatán majd megrázta fejét nemleges választ adva.
- Azt gondoltam te majd megtanítasz. - vigyorgott a babára, - Nem lehet nagy ördöngösség... - bizakodott, majd leült egy közeli padra, és elővette a fegyvert és megtapogatta. Szerencsére nem volt sok dolga vele, ugyanis a rendszer bőven rásegített a használatára, ezért nem kellett félnie, hogy valami balúl sül el. Izgatottan kezdett céltalanul bolyongni, a félhomályban, városon kívüli területeken, hogy aztán megkezdje első igazi lépéseit az új világban. Első vadász célpontja egy vaddisznó volt, amit könnyűszerrel ki is végzett. - Szép volt! látod megy ez neked. - gratulált neki Kagamin.
- Nem is olyan nehéz ez. - bízta el magát, majd erőt vett magán és megkérdezte. - Mi következik? -  
- Természetesen egy nagyobb falat. - forgatta a fejét a baba, majd rámutatott egy távoli játékosra. - Ott ni! Vedd célba katona! -
- Igenis kapitány! - Szalutált, beleélte magát a szerepébe majd ügyesen megtartotta az íjat és kilőtte az első nyilat, amit követett egy második majd egy harmadik. A játékos élete hamar vörös zónába ért, hála annak, hogy ő már támadás alatt állt egy farkas miatt. Egy ártatlan lövés, egy csíntalan gyermeki játszadozás vetett véget annak a szegény magabiztos mit sem sejtő játékos életének, aki akkor azon a mezőn vadászott. A korábban szép zölden világító jelző vörös színre váltott, miközben új célpontot kerestek maguknak.
- Happy end! - szólalt fel a baba, közben elégedetten bólogatott.
- Látod Momo-chan, nem is olyan nehéz elmesélni a történeted. A végére egészen beleélted magad. - hevesen bólogatott a korábban hallgató baba, dicsérte a lány történetét.

//Folyt. köv. Kiképzőtisztben \o/ //