Violeta del Sanchez

by **Viola** Kedd Szept. 25 2012, 19:28

Név: Violeta del Sanchez
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 19

Kinézet: Kb. 170 centiméter magas. Fekete haja a lapockájáig ér, testét több helyen is vágások hegei "díszítik". Ennek ellenére lábai, mellei formásak. Arca szép, s zöld szeme csak erősít kislányos tekintetén, mely ha ideges lesz, gyorsan egy dühödt nő kifejezését veszi fel.

Jellem: Kívülről kedvesnek tűnik és sokszor képes így reagálni, illetve cselekedni, de valójában számító, alattomos és egy igazi érdekember. Nem bízik az emberekben, a legtöbbjüket utálja, már csak azért is, mert léteznek. Ebből kifolyólag könnyedén képes ölni.

Theme Song: Mind Heist

Képesség: 5 méteren belül képes teleportálni, de félpercenként csak egyszer és csak akkor, ha látja a célterületet.

Előtörténet:
A nevem Violeta del Sanchez, spanyol származású vagyok, habár nem tudom megmondani, hogy az ország melyik részéről, mivel még egészen kislány koromban anyámmal Japánba költöztünk egy férfihoz, akit Nomade Hirokinak hívtak. Nyaralt, mikor ő és az én szülőm találkoztak és gyorsan egymásba szerettek. Én is gyorsan megkedveltem, mivel sose csak a mamámmal foglalkozott, hanem velem is, sőt többször volt olyan, hogy elvitt fagyizni és vidámparkba anya nélkül is. Ez nekem is jó volt, mert kiutat jelentett a nélkülözés világából, ami Spanyolhonban kijutott. Akkor azt hittem minden jóra fordul. Tévedtem.
Pár év elteltével, anyám egyre kevesebbet volt otthon és ha otthon is volt, csak veszekedtünk. Hiroki, aki a nevelőapám lett, volt az, aki egyre jobban átvette a szerepet, mint szülő. Azt gyanította, hogy anyám rossz társaságba keveredett a munkahelyén keresztül, ami egy varroda volt, de mint később kiderült, a helyi maffia tulajdonában volt. Anyám a befolyásuk alá került, Hiroki szerint drogozott is, habár ezt ő sose vallotta be, lehetett rajta látni.
Tíz éves koromra más sokkal közelebb álltam Hirokihoz és már apának szólítottam, anyámmal meg szinte nem is beszéltem. Ő és apa sokat veszekedtek a pénz miatt, mert anya nagy összegeket emelt le a kettejük számlájáról és sosem mondta el, hogy mire költi. Közben az egészsége tönkrement és a viselkedése is teljesen megváltozott.
Egy nap csak én és apa voltunk otthon, mikor beállított három férfival és kijelentette, hogy csak értem jött. Persze egyből tudtam, hogy azokhoz az alakokhoz akar vinni, akikkel mostanában az ideje nagy részét tölti. A maffia, ami azóta kinőtte a varrodát és már több üzletük is volt és a város nagy részét az uralmuk alatt tartották. "Rohadt Yakuzák..!" Mondogatta apa elég sokszor, de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, mivel én sosem kerültem velük kapcsolatba. De most itt voltak és anyám már teljes egészében az ő oldalukon állt. Hiroki, vagyis apa ellenkezett, de fegyvert fogtak rá és rám, végül anyámra is. Azt mondta az egyik, hogy rá már nincs szükségük, mert itt vagyok én... Egy pillanatba se telt bele, ő volt az első, akit lelőttek, a fegyver csöve ezután apára mutatott és ismét eldördült. El sem tudtam tőle búcsúzni. Meghalt. A három férfi akkor berángatott engem a szüleim szobájába. Azt hittem engem is meg akarnak ölni, de nem így történt. Persze elég közel jártam a valósághoz ezzel a gondolattal, csakhogy ők nem voltak ezzel megelégedve. A szobában, ahol eddig játszottam, a három yakuza megerőszakolt... Egymás után, többször is, de ez még mindig nem volt elég. Késeket rántottak és több helyen megvágtak, mintha csak egy béna tigris lennék. Addigra már abbahagytam a sikoltozást, elszállt a testemből minden erő, de felcsillant egy kis reménysugár: A rengeteg sikítás hasznosnak bizonyult, mert a szomszédok kihívták a rendőröket és amikor a szirénákat meghallották a yakuzák, gyorsan leléptek. Azért nem adtak kegyelemdöfést, mert időközben elájultam és azt hitték meghaltam.
Teljes szívemből elkezdtem gyűlölni őket. Az összeset. Mind ugyan ilyenek. Meghaltak a szüleim és majdnem én is. Ahogy ott feküdtem az ágyon véresen, összetörve testileg-lelkileg, azt hitten most már minden jóra fordul. Tévedtem.
Egy másik városbeli állami árvaházba kerültem. Először minden kellemesnek mutatkozott, de aztán megláttam az emberek szemében azt a kis jelet... A jelet, ami azt mondja: "Sajnállak." Rájöttem, hogy ezek az emberek csak azért kedvesek velem, mert megerőszakoltak és a halál széléről táncoltam vissza. Nem azért kedvesek velem, aki vagyok, hanem ami történt velem. Már akkor sajnálni kezdtek, amikor meghallották, hogy mi történt velem és hogy ide fogok kerülni...
Újra dühös lettem. Ezek az emberek sem jobbak a yakuzáknál, nem is akarnak igazán megismerni, már el is könyveltek a lánynak, akit "összetörtek és most kedvességre és figyelemre" van szüksége.
Tizenöt éves koromban megint rosszra fordult a helyzetem. Az árvaház igazgatójának a fia, aki körülbelül tíz évvel lehetett nálam idősebb, elkezdett megkörnyékezni. Többször is elutasítottam, de nem tágított és egyre csak erőszakosabb lett, míg végül egy késsel fenyegetett meg, hogy feküdjek le vele. Persze ellenkeztem és a dulakodásban végül ellene fordítottam a fegyverét és megöltem.
Már biztos voltam benne, hogy az emberek mind ugyan olyan romlottak és csak ki akarnak használni engem. Jogos önvédelemnek könyvelték el az esetet, ezért nem kaptam érte semmit, csak átkerültem egy másik árvaházba, ahol már megelőzött a hírem és mindenki csak úgy nézett rám, mint gyilkosra és nem úgy, mint egy megtört lányra. Mindenki távol volt tőlem egészen addig, míg el nem hagytam az árvaházat tizennyolc éves koromban. Akkorra az állami iskolán keresztül elvégeztem egy ügyintézői szakmát és rögtön munkát is kaptam egy kis helyi cégnél. De az embereket továbbra is gyűlöltem. Hanem egyszer az egyik munkatársam elhívott magához egy italra. Lévén, hogy nő, annyira nem tartózkodtam, és hát ingyen pia, miért is ne?
A lakására érve máris mutatott nekem egy kütyüt, ami olyan, mint egy sisak és egy játéknak a kontrollere, vagy mi. Azt mondta, hogy próbáljam ki, jópofa lesz. Megrántottam a vállam, de annyira erősködött, hogy végül belementem és a sok beállítás és instrukció olvasás után végül beléptem egy másik világba.
Nem tudtam elhinni, hogy egy játék belsejében vagyok. Olyan valóságosnak tűnt minden. Repülő szigetek, furcsa állatok, szóval egy igazi fantázia világ.
Nem is tudom, hogy pontosan mennyi időt tölthettem el benne, mikor hirtelen megváltozott a helyszín és egy mező helyett egy város közepén voltam, egy nagy placcon, rengeteg más, idegesítő emberrel, akik össze-vissza nyafogtak, hogy "mit keresek itt" meg "jajj mi lesz most velünk?!". Egy férfi jelent meg, piros öltözékben és megmagyarázta a helyzetet, amibe beleestem ezzel a rengeteg idiótával. Elmondta, hogy nem tudunk kilépni és hogy ha itt meghalunk, akkor a valóságban is, továbbá tükrökkel mindenkinek olyanra változtatta a kinézetét, mint amilyenek a valóságban is. Én alig változtam valamit, de mellettem egy fiatal lány változott egy középkorú kövér pasassá. Hát igen, itt is csak az a nyamvadt csürhe van, akiken csak átgázolni lehet és muszáj is. Játszani kell? Hát rendben, játszani fogok. Életre-halálra.

by **Sachi** Kedd Szept. 25 2012, 20:27

Nekem kifejezetten tetszik az előtörténeted, talán mert magam sem a mindennapi szerencsés karikat szoktam összehozni. Egyébként is jó lett, szóval elfogadom

Az alább levő kezdő pontok mellé még tízet oszthatsz el, melyet itt tehetsz meg. Segítség pedig ehhez itt található, bár elképzelhető hogy már elolvastad

Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Emellé az elábbi tárgyakat kapod:

- 2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
- Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

- Hazatérés Kristály (olyan településekre mehetsz vele, ahol már jártál)
- 1x Mini Potion (+5hp)

Végül 10 XPvel és 70 arannyal kezdesz. Így csak a pontelosztás és az adatlap maradtak hátra

Violeta del Sanchez

Violeta del Sanchez

Re: Violeta del Sanchez