Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Intermezzo

2 posters

Go down

Intermezzo Empty Intermezzo

Témanyitás by Julia Redfox Szer. Nov. 27 2013, 19:13

Figyelem! Mindenféle egyezés más karakterek avatárjával, adatlapjával, történetével, pusztán a véletlen műve! Elolvastam  néhányat, hogy lássam, mi is ez, de azokból nem kölcsönöztem semmit! Ha valami mégis egyezne, elnézést kérek, és - természetesen - azonnal javítok! ^^

Játékos név: Intermezzo
Eredeti név: Julia Redfox
Nem:
Kaszt: kardforgató
Kor: 18 év

Kinézet: magas - legalább száznyolcvan centi -, vékony nő, hosszú, vörös lobonccal, és fűzöld szemekkel. Szeret változatosan kinézni, egyetlen ruhadarab van, amit az élete árán sem venne fel, és ez a szoknya.

Jellem: "Minden probléma megoldhatatlanná válik, ha eleget gondolkodunk rajta." - mondotta volt egy bölcs ember, és Julia hisz neki. Erős, büszke, magabiztos, már-már bosszantó mértékben, és nem hajlandó bármin is gondolkodni, úgy hiszi, a taktika a gyávák és a gyengék erénye. Ennek ellenére nem mondható ostobának... pusztán nem hezitál azon, hogy valami helyes-e, vagy sem. A céljaiért bármit megtesz, kíméletlenül hajt előre, és nem szokása ölbe tett kezekkel tűrni és várni. Nem egy lelki szemetesláda, minden lelki segélyszolgálata kimerül abban a mondatban, hogy: "Állj fel és hagyd abba a nyafogást! Csak az ostobák sajnálják magukat!". Sokszor túlontúl keménynek tűnik, de végső soron mindig jót akar másoknak. Egy évben egyszer még kedvességen is lehet kapni.

Speciális képesség: időközben kitalálom

Egy héttel a hivatalos nyitás után használtam a NerveGeart, mégpedig azért, hogy hazahozzam az öcsémet. Ketten kaptuk ajándékként a konzolt, ám őt ez jobban feldobta, mint engem. Én csak tanácstalanul nézegettem a szerkezetet jó darabig, majdnem a kukába is hajítottam, nem tudván, mire való. A testvérem fogta le a kezem, és magyarázta el, hogy mi is ez, közben úgy ragyogott a szeme, mint a túldíszített karácsonyfa szentestén. Amint megtudtam, hogy ez a kockák kiképzőtere, kommentár nélkül a szemétben landolt az ajándék.
- Héj... ez a NerveGear! - kikapta a játékot a kukából és söprögetni kezdte róla a szemét maradékát. - Nem teheted ezt csak úgy! Nem érdekel, ha a többit kukába dobod, de ezzel.. ezt... nem... teheted!
- Már megtettem. Neked is ezt kellene.
- Fenét! Ez a legjobb játék, ami valaha is volt és lesz!
Kockadolgokban hajthatatlan egy idióta. De én sem vagyok kevésbé makacs.
- Akkor most jól figyelj rám! Ez - itt a konzolra mutattam - időpocsékolás. Érted? I-DŐ-PO-CSÉ-KO-LÁS!
- Nem igaz!
- Valóban? És mondd csak, hogy állsz a tanulással?
- Hát izé... jól! Nagyon is jól!
Üvöltött róla, hogy hazudik. Kitéptem a kezéből a játékot.
- Na húzz vissza tanulni! - tiltakozásra nyitotta a száját, ám közbevágtam. - Gyerünk, mi lesz! Ennyire ráérsz?! Holnap tesztírás, és te semmit sem tudsz!
- Csak hadd próbáljam ki! Légyszi, July, ne légy már ennyire szemét!
- Ez a cucc a szemét!
- Fél óra! - könyörgött. - Fél óra, utána tanulok akár holnap reggelig! Naaaa, légyszi!
Most, hogy így visszagondolok, tényleg diktátornak tűnhettem. Ám nem volt választásom, nekem kellett rajta tartanom a szemem, és beszabályoznom a játékos kedvét. A szüleink rendesek voltak, de sohasem értek rá. A költözés, az új munkahelyük sok erőt kiszívott belőlük, mire hazaértek éjszaka, pusztán árnyékai voltak önmaguknak. Két fáradt kísértet, megették, amit eléjük raktam, halkan kérdezgettek mindenfélét, ám a választ már nem fogták fel, majd aludni tértek. A mi iskolai életünk sem volt könnyű eleinte: a nyelv tanulása, az új iskolai rend megszokása, egyenruhák, vasszigor, klubfoglalkozások.
- Még velem is jöhetsz, és ellenőrizhetsz! Na, mit szólsz?
Hát hogyne, persze, csakis... néha lenyűgözött Johnny naivitása.
- Chö. Még mit nem! - elgondolkodtam. - Fél óra, nem több. Megnézed a megnyitót, utána várnak a könyveid!
- Arigato gozaimasu, onee-chan!
- Nem hatsz meg, pisis! Mérni fogom az időt! Egy perccel sem lehetsz ott tovább, hallod?! Ha megteszed, kitekerem a nyakad! - ám Johnny már nem hallott. Lelkesen trappolt felfelé a lépcsőn az ajándékával, hallottam, ahogy végigrohan a folyosón és becsapódik utána a szobaajtó.
Bár összetörtem volna azt a játékot, már akkor, amikor a kezembe adták. Johnny persze egész életében haragudott volna, de akkor legalább még mindig biztonságban lenne odakint... hát persze, utólag könnyen okoskodik az ember. Amikor megtudtam, hogy a játékból nem lehet kilépni, csak ha végigviszik mind a száz szintet, semmi mást nem éreztem, csak emésztő haragot. Nem vehettem le az öcsém fejéről a konzolt, mert rögtön belehalt volna, és máshogy sem tudtam rajta segíteni. Kívülről legalábbis.
Gondolkodás nélkül elővettem a saját konzolomat, és a fejemre raktam. Hosszan hezitáltam a kardforgató és a lovag között, végül a kardforgató kaszt nyert, mégpedig azért, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy karddal, pajzzsal, és méretes páncélokkal rohangáljak. Ehhez sem erőm, sem türelmem nem lett volna - ráadásul úgy néztem volna ki, mint egy gyógypedes teknősbéka. Az igazsághoz még az is hozzátartozott, hogy nem akartam tonnányi pajzs mögött bujkálni. A nevemet megváltoztattam: Intermezzoként jelentkeztem be. Reménykedtem benne, hogy az én életemben tényleg csak egy kis közjáték lesz a Sword Art Online.
A fő téren találtam néhány várakozó játékost, és egyiküktől megtudtam, amit már az újságokból és a tévéből is: a játék mindenkit rabul ejtett, és senki sem mehet ki innen, míg végig nem viszik a játékot. Továbbá, hogy aki itt meghal, az a való világban, "odakint" is meghal. Ennek volt, aki örült, és volt, aki kevésbé. Érdeklődtem az öcsém felől is, de senki sem látta őt. Miközben a játékkal ismerkedtem, semmi más nem járt a fejemben, csak az ágyon mozdulatlanul heverő testvérem, a fején a konzollal. Ki kell őt vinnem innen, bármi lesz az ára, de nem tudhattam, hol van, merre jár.
Amikor utoljára láttam őt, még lélegzett.
- Kérlek... mondd, hogy élsz még.

_________________
Amikor mindent jelent, úgy játssz, mintha semmit sem jelentene.
/Steve Davis/
Julia Redfox
Julia Redfox

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2013. Nov. 27.
Tartózkodási hely : A Kezdetek Városa

Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Intermezzo Empty Re: Intermezzo

Témanyitás by Kayaba Akihiko Szer. Nov. 27 2013, 20:34

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.