KezdőlapJustin Taylor
2 posters
1 / 1 oldal
Justin Taylor
by Justin Taylor Pént. Nov. 15 2013, 18:52
Név: Justin Taylor
Nem: Fiú
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 17
Kinézet: Smaragd zöld színű szép szeme, tökéletes arcvonásai, hófehér hamvas bőre és álom szép szőke haja van, amiért még maga Szophie angol gróf kisasszony is megbolondult. Ugyanis voltak olyan évek amikor Justin apja az Iryana kastélyban dolgozott de ezt majd később részletezem. Na vissza térve Justinra ... nem az a nagyon gyúrós fajta de nincs is rá szüksége így is letud venni bárkit a lábáról. Öltözködésével követi a divatot jobbnál jobb ruháival de sosem dicsekszik vele és nem száll el magától.
Jelleme: Hűséges,ragaszkodó és inkább olyan kis fiús típus. De senkit se tévesszen meg a látszat attól még hogy ilyen tulajdonságai vannak nem kell egyből elképzelni "anyuci pici fiát,, aki mindig szót fogad. Sokszor keveredett már bajba sőt egyszer eljárás is indult ellene. Ezenkívül imád a haverokkal lógni és mindene a buli ja és persze a zenélés. Szereti a független életet viszont a szerelme mellett kitart a végsőkig.
Előtörténet: Egy szép tavaszi napon születtem Londonban. Nem volt gondom semmire legalább is gyerekromban mert mindent megkaphattam. Nagyon szerettem és most is szeretem a szüleimet hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik s ezért végtelenül hálás vagyok. Fantasztikus gyermek korom volt megkaptam mindent amiről a legtöbb gyerek csak álmodni mert, mégis volt valami amiről meg csak én ábrándozhattam, de a többi gyerek meg megkaphatta: BARÁTOK. Hogy miért nem voltak barátaim? Nos egyrészt azért mert a gyerekek irigyek voltak másrészt meg azért mert a családom hiába gazdag, nagyon rossz hírünk volt a városban. Nyolc éves koromban kezdődött: A szüleim mindketten ügyvédek és szeretik a munkájukat. Egy nap azonban apámat váratlanul felhívta a főnöke hogy azonnal mennyen be hozzá. Először nagyon megijedt hiszen a főnöke ami óta nála dolgozik még egyszer sem hívta fel semmiért. Anya persze egyből a legrosszabbra gondolt de szerencsére apának sikerült megnyugtatni aztán elment. Órákig nem tért haza mi pedig otthon anya, én és Amanda a bejáró nőnk egyre feszültebbek és feszültebbek lettünk. Mikor hazatért nagyon izgatott volt, először nem tudtuk hova tenni a viselkedését. Min utólag kiderült a főnöke nem azért hívta be hogy kirúgja hanem azért hogy előléptesse. Ennek nagyon örültünk hiszen ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Ráadásul nem is akármilyen előléptetést kapott ... a parlamentbe kapott előléptetést mint főügyvéd és ez nagyon nagy dolog volt. Itt jött be a képbe Szophie és a családja. Eltelt két hónap apa már belerázódott az új munkájába és nagyon tetszett neki hogy ott dolgozhat. Apának már megszokott volt hogy a munkájából kifolyólag mindig új embereket ismerhetett meg, de azt álmában sem gondolta volna hogy egy nap majd pont a város leggazdagabb családjánál fog kikötni. Először nagyon tetszett neki ez az egész dolog elvégre " Ha gazdagok akkor biztos nagyon jó fizetést fogok kapni náluk.,,- gondolta ő. Így került apám tehát az Iryana kastélyba. Hétvégenként a szüleim mind ketten dolgoztak és a bejárónő is szabadnapos volt ekkor, így hát apám engem is magával vitt a kastélyba. Először kellemetlenül éreztem magam hogy egy vadidegen helyre visznek ahol úgy is csak útba leszek. Apa leparkolt a kocsival, kiszállt, majd lassan kinyitotta az én ajtómat. Szemet gyönyörködtető látvány fogadott minket ... tudtam hogy az Iryanan kastély szép de erre még álmomban sem gondoltam volna. A kapu hatalmas volt, rajta futó virág szerű díszítésekkel, előtte pedig katonák vigyáztak az épület biztonságára. Mögötte tornyosult a kastély amelynek falai már megkoptak az évek során és így az egész épület hangulat komor lett. Ezzel nem azt akarom mondani hogy nem volt szép mert nagyon is szép volt de számomra még is komor. A kastély körüli hatalmas park viszont csodálatos volt. Rengeteg szebbnél-szebb virág nyílott benne, mellette gyönyörű erdők ölelték körbe a kastélyt és területét. Én már egészen kicsi korom óta rajongok a természetért, ezért számomra ez a park maga volt a földi paradicsom. Különösen tetszettek benne a szökőkutak, az erdő,és egy az erdő mellett álló terebélyes tölgyfa. Apa megengedte hogy sétálgassak egy kicsit a parkban amíg várakozunk. Nem számítottam más meglepetésre ,,kis" sétám alatt, de kellemeset csalódtam. Mikor a kastély mögé értem úgy éreztem mintha a világ legeslegcsodálatosabb dolgát találtam volna meg. Egy újabb kert volt ott, benne mese szép fehér rózsák nyílottak. Szerintem ez volt a legeslegszebb kert az egész parkban. Egy kicsit elidőztem itt, gyönyörködtem a meseszép rózsákban. Teljesen belemerültem a gondolataimba, olyannyira hogy észre sem vettem társaságom lett. Egy velem egy korú lány jött a kerthez. Kedvesen rámosolyogtam de ő csak barátságtalanul méregetett. Hosszú fekete haja, hófehér hamvas bőre, és tökéletes, előkelő vonásai tették hihetetlenül gyönyörűvé ezt a különleges kislányt.
-Ki vagy? - kérdezte rémülten.
-Szia. Elnézést ha megijesztettelek. A nevem Justin Taylor.
- Téged hogy hívnak?
- Szophie. - felelte remegő hangon. Nagyon meg volt lepődve ... szerintem azt se tudta mi zajlik körülötte.
- Mit keresel itt? - kérdezte félszegen, miközben egy lépést közeledett.
- Ne haragudj nem akarok zavarni. Az apukám most kapott állást itt a kastélyban és amíg várunk megengedte hogy kicsit körbe nézzek.
- És sokat tervezel ide járni? Tudod ez az én kertem.. - puffogott irigyen. - És egyáltalán te most akkor mi vagy? Egy szolga? Tanulsz te egyáltalán valami normálisat? Miket szeretsz? Szoktál olvasni? - bombázott kérdések halmazával.
- (Nem akartam udvariatlan lenni de már nagyon elegem volt a nyafogásából ... muszáj volt félbe szakítanom.)
- Már mondtam hogy sajnálom. Ha akarod most azonnal elmegyek nem akarok útba lenni. Egyébként nem vagyok szolga csak apával szoktam és fogok valószínűleg bejárni mert az anyukám is dolgozik hétvégén. Hát ... mivel még csak nyolc éves vagyok nem nagyon törődtem eddig a tanulással csak az alapdolgokkal. Imádok olvasni.
És ilyen volt a mi első találkozásunk. Nem épp fényes. Nagyon úgy tűnt, leginkább a könyvei kötik le. Persze ez csak az első látszat volt. Hamarosan kiderült, hogy egy nyitott, játékos lánnyal van dolgom. Épp csak társasághoz nem szokott. Szigorú neveltetésének hála nem sokat járt a kapukon kívül. Vagy ha igen, akkor sem az emberekkel foglalkozott. Mindig a családja kötötte le, a szülei épp elég játékosak voltak ahhoz, hogy mindig kitaláljanak valamit, amivel le tudják kötni.
- Justin ... Merre vagy? -Szólt apám a távolból.
- Most mennem kell. Majd később találkozunk. Szia. - hátat fordítottam, indulni akartam de hirtelen Szophie megragadta a kabátom ujját és visszahúzott magához.
- Köszönöm.
- Suttogta halkan a fülembe. Nem egészen értettem hogy miért csinálta ezt ... nem is tudtam hirtelen mit feleljek. Kellemetlen volt az egész dolog ... nagyon kellemetlen. Én nem vagyok az a zavarba jövős típus de akkor ... ott ... és pont ő. Zavaros volt minden. Még sohasem voltam zavarban senki előtt ennyire pláne nem egy lány előtt. Nem feleltem semmit csak rámosolyogtam és siettem apámhoz mielőtt még Szophie észre vette volna hogy zavarban vagyok ( na meg persze hogy az egész arcom el vörösödött).
Mikor visszaértem apámat már körülvették a testőrök és a ház gondnoka.
- Végre itt vagy! Merre csavarogtál? - kérdezte dühösen (ez tipikus apa ... mindig kiakad már akkor is ha valaki csak félpercet is késik valahonnan). Be engedtek minket a kastélyba. Nagyon kedvesek voltak hozzánk. Mindig lesték minden kívánságunkat ügyeltek arra hogy semmire se legyen gondunk. A ,, kastély ura" is nagyon kedves volt velünk. Teltek múltak a hónapok apa nagyon megszerette az új munkahelyét én meg Szophie pedig egyre jobban megismertük egymást. Elsőre elég zárkózott volt, ám nagyon érdeklődő, és nem kellett hozzá sok, már össze is haverkodtunk, végül pedig elválaszthatatlan barátok lettünk (ha bár szerintem részéről ez több volt mint barátság). De akkor ... ott ... azon a vasárnapon mindent tönkre ment. Az nap reggel nem tudom miért de valahogy megéreztem hogy valami rossz dolog fog történni. Bent voltam a szobámban játszottam az x-boxomon amikor ,,fülltanúja" lettem apa egyik fura beszélgetésének.
,, - Minden a helyén van?
- Igen főnök. - hallatszott halkan a telefonból.
- Jól van. Legyetek készenlétben a kastélynál találkozunk.
- Vettem főnök. Ne aggódj minden a helyén lesz.
- Helyes."
Nem értettem apát. Még sohasem láttam ilyennek.
- Ki volt az apa?
- Csak egy barátom. - Barát ... cöhh ... na persze.
- Most elmegyek a kastélyhoz. Majd később jövök.
- Várj meg én is megyek...
- Nem. Ezt most egyedül kell elintéznem.
Nem értettem. Apa mindig megengedte hogy vele menjek a kastélyba és tudta is hogy ennyire szeretek ott lenni ... még is azt mondta hogy maradjak otthon? De nem tudott eltántorítani ... mikor kiment az ajtón ne kérdezzétek hogyan de valahogy sikerült észrevétlenül kiosonnom mögötte és elbújni a csomagtartóban. Fél óra kocsizás után megérkeztünk a kastélyhoz. Hallottam amikor apa kiszállt kocsiból majd be csukta maga mögött az ajtót. Én még nem mertem kiszállni a kocsiból nehogy apa meglásson. Nem tudom hogy mi történt amíg be voltam zárva ... csak vártam és vártam ... egyszer csak ... BUMM! ... hatalmas robbanás történt tőlem nem messzire. Kinyitottam a csomagtartót hogy megnézzem mi történt ... a kastély lángokban állt. Szörnyű látvány volt, mindent elborítottak lángok, az emberek rémülten menekültek, minden félt és sikítozott. Rettenetes volt. Minden áron segíteni akartam valahogy, de az volt a baj hogy nem tudtam hogy álljak neki ... de nem is érdekelt csak elkezdtem habozás nélkül rohanni az égő kastélyhoz. Mikor odaértem összefutottam Szophieval. Szegény egyedül volt a szülei nem voltak semerre. Természetesen ott maradtam mellette nehogy ijedtében valami rossz dolog történjen vele. Nagyon ki volt borulva alig bírtam megvigasztalni. Később kiderült hogy terrorista csoport égette fel a házat és hogy Szophie ez egyetlen túlélő. Nagyon nehéz időszak volt ez mindeki számára. Szophieval ezek után nem sokat találkoztam. Azt sem tudtam merre van, hogy van, vagy hogy még egyáltalán él-e. Én Londonban maradtam elvégeztem a középiskolát, valamint volt egy nagyon jó állásom a közeli Lovasmajornál. 17 éves koromban rajongtam a lovakért most is rajongok értük és nagyon jól tudtam lovagolni. Egyszer nálunk rendezték meg a lovas VB-t. Természetesen ott volt a helyem mint minden más nagy lovasnak. Nagyon tetszett ez a hely és a lovasok is nagyon jók voltak, de egy különleges lovas nagyon megragadta a figyelmemet. Mikor vége lett a versenynek lementem az öltözőkhöz kicsit nézelődni és (ahogy azt terveztem
) össze futottam azzal a lovassal akiről az előbb meséltem, Ritáról (Justnótás). Nagyon kedves volt, tök jól elbeszélgettünk, jobban megismertük egymást és egy kis időre össze is jöttem vele. Sajnos ez a kapcsolat nem tartott sokáig mert Ritának vissza kellett utaznia a családjához. Most is tartjuk a kapcsolatatot de már csak úgy mint barátok.
Mivel játék függő vagyok egyből amikor meghallottam hogy kijött ez a játék megakartam szerezni. Előtte azonban részt vettem egy japán nyelvtanfolyamon hogy ha tökéletesül nem is, de legalább alapfokon tudjak beszélni japánul. Végül annyi gyűjtögetés, munka és nyelv tanulás után sikerült hozzá jutnom a játékhoz. Amint megkaptam egyből kiakartam próbálni mielőtt még elindulok melózni csak hogy milyen aztán gondoltam hogy majd kilépek. Feltettem a sisakot a fejemre ki választottam az árnyharcos akarok lenni majd minden elsötétült. Mikor felébredtem egy téren voltam körülöttem rengeteg más játékos volt lovagok,íjászok,idomárok és árnyharcosok egyaránt. Körbenéztem de nem igen láttam ismerős arcokat ... csak egyet. Igaz hogy már évek óta nem láttam de még így is felismertem Szophiet. Az elmúlt évek alatt semmit sem változott kivéve talán annyit hogy még szebb lett. Oda akartam menni hozzá, de pont akkor jelent meg az Admin hogy tájékoztasson minket. Elmondta hány szint van, hogy ebből a játékból nem lehet kilépni és hogy ha itt meghalunk akkor az ugyanúgy megtörténik a valóságban is. Mindenki sokkot kapott nem erre számítottak ahogyan én sem. De nem fogom magam elhagyni ... innentől kezdve már minden a túlélésről szól ... itt és most megfogadom hogy végig fogom vinni a játékot és épségben kijuttatom magamat is és Szophiet is.
Szophie engedély meg adva
Nem: Fiú
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 17
Kinézet: Smaragd zöld színű szép szeme, tökéletes arcvonásai, hófehér hamvas bőre és álom szép szőke haja van, amiért még maga Szophie angol gróf kisasszony is megbolondult. Ugyanis voltak olyan évek amikor Justin apja az Iryana kastélyban dolgozott de ezt majd később részletezem. Na vissza térve Justinra ... nem az a nagyon gyúrós fajta de nincs is rá szüksége így is letud venni bárkit a lábáról. Öltözködésével követi a divatot jobbnál jobb ruháival de sosem dicsekszik vele és nem száll el magától.
Jelleme: Hűséges,ragaszkodó és inkább olyan kis fiús típus. De senkit se tévesszen meg a látszat attól még hogy ilyen tulajdonságai vannak nem kell egyből elképzelni "anyuci pici fiát,, aki mindig szót fogad. Sokszor keveredett már bajba sőt egyszer eljárás is indult ellene. Ezenkívül imád a haverokkal lógni és mindene a buli ja és persze a zenélés. Szereti a független életet viszont a szerelme mellett kitart a végsőkig.
Előtörténet: Egy szép tavaszi napon születtem Londonban. Nem volt gondom semmire legalább is gyerekromban mert mindent megkaphattam. Nagyon szerettem és most is szeretem a szüleimet hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik s ezért végtelenül hálás vagyok. Fantasztikus gyermek korom volt megkaptam mindent amiről a legtöbb gyerek csak álmodni mert, mégis volt valami amiről meg csak én ábrándozhattam, de a többi gyerek meg megkaphatta: BARÁTOK. Hogy miért nem voltak barátaim? Nos egyrészt azért mert a gyerekek irigyek voltak másrészt meg azért mert a családom hiába gazdag, nagyon rossz hírünk volt a városban. Nyolc éves koromban kezdődött: A szüleim mindketten ügyvédek és szeretik a munkájukat. Egy nap azonban apámat váratlanul felhívta a főnöke hogy azonnal mennyen be hozzá. Először nagyon megijedt hiszen a főnöke ami óta nála dolgozik még egyszer sem hívta fel semmiért. Anya persze egyből a legrosszabbra gondolt de szerencsére apának sikerült megnyugtatni aztán elment. Órákig nem tért haza mi pedig otthon anya, én és Amanda a bejáró nőnk egyre feszültebbek és feszültebbek lettünk. Mikor hazatért nagyon izgatott volt, először nem tudtuk hova tenni a viselkedését. Min utólag kiderült a főnöke nem azért hívta be hogy kirúgja hanem azért hogy előléptesse. Ennek nagyon örültünk hiszen ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben. Ráadásul nem is akármilyen előléptetést kapott ... a parlamentbe kapott előléptetést mint főügyvéd és ez nagyon nagy dolog volt. Itt jött be a képbe Szophie és a családja. Eltelt két hónap apa már belerázódott az új munkájába és nagyon tetszett neki hogy ott dolgozhat. Apának már megszokott volt hogy a munkájából kifolyólag mindig új embereket ismerhetett meg, de azt álmában sem gondolta volna hogy egy nap majd pont a város leggazdagabb családjánál fog kikötni. Először nagyon tetszett neki ez az egész dolog elvégre " Ha gazdagok akkor biztos nagyon jó fizetést fogok kapni náluk.,,- gondolta ő. Így került apám tehát az Iryana kastélyba. Hétvégenként a szüleim mind ketten dolgoztak és a bejárónő is szabadnapos volt ekkor, így hát apám engem is magával vitt a kastélyba. Először kellemetlenül éreztem magam hogy egy vadidegen helyre visznek ahol úgy is csak útba leszek. Apa leparkolt a kocsival, kiszállt, majd lassan kinyitotta az én ajtómat. Szemet gyönyörködtető látvány fogadott minket ... tudtam hogy az Iryanan kastély szép de erre még álmomban sem gondoltam volna. A kapu hatalmas volt, rajta futó virág szerű díszítésekkel, előtte pedig katonák vigyáztak az épület biztonságára. Mögötte tornyosult a kastély amelynek falai már megkoptak az évek során és így az egész épület hangulat komor lett. Ezzel nem azt akarom mondani hogy nem volt szép mert nagyon is szép volt de számomra még is komor. A kastély körüli hatalmas park viszont csodálatos volt. Rengeteg szebbnél-szebb virág nyílott benne, mellette gyönyörű erdők ölelték körbe a kastélyt és területét. Én már egészen kicsi korom óta rajongok a természetért, ezért számomra ez a park maga volt a földi paradicsom. Különösen tetszettek benne a szökőkutak, az erdő,és egy az erdő mellett álló terebélyes tölgyfa. Apa megengedte hogy sétálgassak egy kicsit a parkban amíg várakozunk. Nem számítottam más meglepetésre ,,kis" sétám alatt, de kellemeset csalódtam. Mikor a kastély mögé értem úgy éreztem mintha a világ legeslegcsodálatosabb dolgát találtam volna meg. Egy újabb kert volt ott, benne mese szép fehér rózsák nyílottak. Szerintem ez volt a legeslegszebb kert az egész parkban. Egy kicsit elidőztem itt, gyönyörködtem a meseszép rózsákban. Teljesen belemerültem a gondolataimba, olyannyira hogy észre sem vettem társaságom lett. Egy velem egy korú lány jött a kerthez. Kedvesen rámosolyogtam de ő csak barátságtalanul méregetett. Hosszú fekete haja, hófehér hamvas bőre, és tökéletes, előkelő vonásai tették hihetetlenül gyönyörűvé ezt a különleges kislányt.
-Ki vagy? - kérdezte rémülten.
-Szia. Elnézést ha megijesztettelek. A nevem Justin Taylor.
- Téged hogy hívnak?
- Szophie. - felelte remegő hangon. Nagyon meg volt lepődve ... szerintem azt se tudta mi zajlik körülötte.
- Mit keresel itt? - kérdezte félszegen, miközben egy lépést közeledett.
- Ne haragudj nem akarok zavarni. Az apukám most kapott állást itt a kastélyban és amíg várunk megengedte hogy kicsit körbe nézzek.
- És sokat tervezel ide járni? Tudod ez az én kertem.. - puffogott irigyen. - És egyáltalán te most akkor mi vagy? Egy szolga? Tanulsz te egyáltalán valami normálisat? Miket szeretsz? Szoktál olvasni? - bombázott kérdések halmazával.
- (Nem akartam udvariatlan lenni de már nagyon elegem volt a nyafogásából ... muszáj volt félbe szakítanom.)
- Már mondtam hogy sajnálom. Ha akarod most azonnal elmegyek nem akarok útba lenni. Egyébként nem vagyok szolga csak apával szoktam és fogok valószínűleg bejárni mert az anyukám is dolgozik hétvégén. Hát ... mivel még csak nyolc éves vagyok nem nagyon törődtem eddig a tanulással csak az alapdolgokkal. Imádok olvasni.
És ilyen volt a mi első találkozásunk. Nem épp fényes. Nagyon úgy tűnt, leginkább a könyvei kötik le. Persze ez csak az első látszat volt. Hamarosan kiderült, hogy egy nyitott, játékos lánnyal van dolgom. Épp csak társasághoz nem szokott. Szigorú neveltetésének hála nem sokat járt a kapukon kívül. Vagy ha igen, akkor sem az emberekkel foglalkozott. Mindig a családja kötötte le, a szülei épp elég játékosak voltak ahhoz, hogy mindig kitaláljanak valamit, amivel le tudják kötni.
- Justin ... Merre vagy? -Szólt apám a távolból.
- Most mennem kell. Majd később találkozunk. Szia. - hátat fordítottam, indulni akartam de hirtelen Szophie megragadta a kabátom ujját és visszahúzott magához.
- Köszönöm.
- Suttogta halkan a fülembe. Nem egészen értettem hogy miért csinálta ezt ... nem is tudtam hirtelen mit feleljek. Kellemetlen volt az egész dolog ... nagyon kellemetlen. Én nem vagyok az a zavarba jövős típus de akkor ... ott ... és pont ő. Zavaros volt minden. Még sohasem voltam zavarban senki előtt ennyire pláne nem egy lány előtt. Nem feleltem semmit csak rámosolyogtam és siettem apámhoz mielőtt még Szophie észre vette volna hogy zavarban vagyok ( na meg persze hogy az egész arcom el vörösödött). Mikor visszaértem apámat már körülvették a testőrök és a ház gondnoka.
- Végre itt vagy! Merre csavarogtál? - kérdezte dühösen (ez tipikus apa ... mindig kiakad már akkor is ha valaki csak félpercet is késik valahonnan). Be engedtek minket a kastélyba. Nagyon kedvesek voltak hozzánk. Mindig lesték minden kívánságunkat ügyeltek arra hogy semmire se legyen gondunk. A ,, kastély ura" is nagyon kedves volt velünk. Teltek múltak a hónapok apa nagyon megszerette az új munkahelyét én meg Szophie pedig egyre jobban megismertük egymást. Elsőre elég zárkózott volt, ám nagyon érdeklődő, és nem kellett hozzá sok, már össze is haverkodtunk, végül pedig elválaszthatatlan barátok lettünk (ha bár szerintem részéről ez több volt mint barátság). De akkor ... ott ... azon a vasárnapon mindent tönkre ment. Az nap reggel nem tudom miért de valahogy megéreztem hogy valami rossz dolog fog történni. Bent voltam a szobámban játszottam az x-boxomon amikor ,,fülltanúja" lettem apa egyik fura beszélgetésének.
,, - Minden a helyén van?
- Igen főnök. - hallatszott halkan a telefonból.
- Jól van. Legyetek készenlétben a kastélynál találkozunk.
- Vettem főnök. Ne aggódj minden a helyén lesz.
- Helyes."
Nem értettem apát. Még sohasem láttam ilyennek.
- Ki volt az apa?
- Csak egy barátom. - Barát ... cöhh ... na persze.
- Most elmegyek a kastélyhoz. Majd később jövök.
- Várj meg én is megyek...
- Nem. Ezt most egyedül kell elintéznem.
Nem értettem. Apa mindig megengedte hogy vele menjek a kastélyba és tudta is hogy ennyire szeretek ott lenni ... még is azt mondta hogy maradjak otthon? De nem tudott eltántorítani ... mikor kiment az ajtón ne kérdezzétek hogyan de valahogy sikerült észrevétlenül kiosonnom mögötte és elbújni a csomagtartóban. Fél óra kocsizás után megérkeztünk a kastélyhoz. Hallottam amikor apa kiszállt kocsiból majd be csukta maga mögött az ajtót. Én még nem mertem kiszállni a kocsiból nehogy apa meglásson. Nem tudom hogy mi történt amíg be voltam zárva ... csak vártam és vártam ... egyszer csak ... BUMM! ... hatalmas robbanás történt tőlem nem messzire. Kinyitottam a csomagtartót hogy megnézzem mi történt ... a kastély lángokban állt. Szörnyű látvány volt, mindent elborítottak lángok, az emberek rémülten menekültek, minden félt és sikítozott. Rettenetes volt. Minden áron segíteni akartam valahogy, de az volt a baj hogy nem tudtam hogy álljak neki ... de nem is érdekelt csak elkezdtem habozás nélkül rohanni az égő kastélyhoz. Mikor odaértem összefutottam Szophieval. Szegény egyedül volt a szülei nem voltak semerre. Természetesen ott maradtam mellette nehogy ijedtében valami rossz dolog történjen vele. Nagyon ki volt borulva alig bírtam megvigasztalni. Később kiderült hogy terrorista csoport égette fel a házat és hogy Szophie ez egyetlen túlélő. Nagyon nehéz időszak volt ez mindeki számára. Szophieval ezek után nem sokat találkoztam. Azt sem tudtam merre van, hogy van, vagy hogy még egyáltalán él-e. Én Londonban maradtam elvégeztem a középiskolát, valamint volt egy nagyon jó állásom a közeli Lovasmajornál. 17 éves koromban rajongtam a lovakért most is rajongok értük és nagyon jól tudtam lovagolni. Egyszer nálunk rendezték meg a lovas VB-t. Természetesen ott volt a helyem mint minden más nagy lovasnak. Nagyon tetszett ez a hely és a lovasok is nagyon jók voltak, de egy különleges lovas nagyon megragadta a figyelmemet. Mikor vége lett a versenynek lementem az öltözőkhöz kicsit nézelődni és (ahogy azt terveztem
) össze futottam azzal a lovassal akiről az előbb meséltem, Ritáról (Justnótás). Nagyon kedves volt, tök jól elbeszélgettünk, jobban megismertük egymást és egy kis időre össze is jöttem vele. Sajnos ez a kapcsolat nem tartott sokáig mert Ritának vissza kellett utaznia a családjához. Most is tartjuk a kapcsolatatot de már csak úgy mint barátok. Mivel játék függő vagyok egyből amikor meghallottam hogy kijött ez a játék megakartam szerezni. Előtte azonban részt vettem egy japán nyelvtanfolyamon hogy ha tökéletesül nem is, de legalább alapfokon tudjak beszélni japánul. Végül annyi gyűjtögetés, munka és nyelv tanulás után sikerült hozzá jutnom a játékhoz. Amint megkaptam egyből kiakartam próbálni mielőtt még elindulok melózni csak hogy milyen aztán gondoltam hogy majd kilépek. Feltettem a sisakot a fejemre ki választottam az árnyharcos akarok lenni majd minden elsötétült. Mikor felébredtem egy téren voltam körülöttem rengeteg más játékos volt lovagok,íjászok,idomárok és árnyharcosok egyaránt. Körbenéztem de nem igen láttam ismerős arcokat ... csak egyet. Igaz hogy már évek óta nem láttam de még így is felismertem Szophiet. Az elmúlt évek alatt semmit sem változott kivéve talán annyit hogy még szebb lett. Oda akartam menni hozzá, de pont akkor jelent meg az Admin hogy tájékoztasson minket. Elmondta hány szint van, hogy ebből a játékból nem lehet kilépni és hogy ha itt meghalunk akkor az ugyanúgy megtörténik a valóságban is. Mindenki sokkot kapott nem erre számítottak ahogyan én sem. De nem fogom magam elhagyni ... innentől kezdve már minden a túlélésről szól ... itt és most megfogadom hogy végig fogom vinni a játékot és épségben kijuttatom magamat is és Szophiet is.
Szophie engedély meg adva
A hozzászólást Justin Taylor összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 18 2014, 20:00-kor.
Justin Taylor- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 27
Tartózkodási hely : Sword art online :D
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: Justin Taylor
by Kayaba Akihiko Kedd Dec. 24 2013, 02:01
Szia!
Ezer bocsánat, elfelejtettem, hogy te még várakozol, természetesen elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő topicokban megtalálhatod.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ezer bocsánat, elfelejtettem, hogy te még várakozol, természetesen elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő topicokban megtalálhatod.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.