Re: Kiképzőtiszt

by **Saibāitachi** Hétf. Aug. 24 2020, 16:08

Itachi az első tétova lépéseit követően, most már céltudatosan halad. Akaratát ismét eluralta az őt annyira jellemző céltudatos makacsság. ~Majd én megmutatom! Még hogy nem lehet kilépni… szanaszéjjel hányom az összes boss-t, oszt viszlát…~ dul-ful magába.
Persze most is a kiskapuk, a kerülők és a könnyítések útját járja. Egy alapos kérdezősködést követően jutott ahhoz az információhoz, hogy a Főtéren a kútnál van két fickó, akik könnyen előrébb juttatják. Az egyik a rosszarc, amolyan fű kereskedő nyilvánvaló okokból őt kerülni fogja. A másik meg a jó srác, az információ szerint nála kell próbálkozni. Oda érve rá is talál a posztoló njk-ra akihez határozott magabiztossággal oda is lép.

Türelmesen végig várja, míg végez a mondandójával az alak, gondolván ~Nem lenne jó most beleszaladni, valami „apró betűs” kitételbe~. Majd amikor megjelenik előtte a menü, rábök a kettes opcióra, azaz a 10-es szintre történő ugrásra. ~Csak apránként. Ha túl nagyot lépek, még szemet szúrok valakinek.~

by **Keita** Szer. Aug. 26 2020, 22:52

Saibāitachi:
lv1 -> lv10, +36 elosztható pont

by **Kasumi** Vas. Szept. 27 2020, 19:50

Kasumi a főtéren bujdosva néz küldetéseket pénz szerzés és fejlődés gyanánt. "Jó lenne gyorsan fejlődni ha segíteni szeretnék másokon." Gondolkodik a lány azon, hogy milyen módon lehetne gyorsan feljutni a bossok szintjére. Ahogy lófrál meglát két NJK-t akikről megtudja, hogy az egyik képes magasabb szintre felvinni. "Lehet ez azoknak a játékosoknak van akik később léptek be, mint például én." A lány miután oda ment az NJK-k hoz megszólítja őket.
-Jó napot! Szeretném igénybe venni az egyik szolgáltatásukat. - Mondja a lány kissé zavarodottan. Miután végig hallgatta az NPC mondandóját a felugró menüből ki kellett választania a négy opció közül az egyiket.

Miután végig olvasta az összeset a negyedik opcióra esett a választása mivel azt tartotta ésszerűnek. Így a lánynak elérhetővé vált a harmincas szintre való ugrás. Ez után udvariasan elköszönt az NPC-k től, még ha tudja is, hogy nem válaszolnak vissza.

by **Keita** Vas. Szept. 27 2020, 22:54

Kasumi:
lv15 -> lv30, +60 elosztható pont

by **Shota** Kedd Dec. 01 2020, 22:48

Shota rég nem ébredt ekkora fejfájással, mióta a játékban volt. A látótere sarkában lévő ikont fikszírozta, miközben felnyögött és odébb lökte a takarót, ami egy halk puffanással ért földet a fogadó egyszerű, dohos, első emeleti szobájában. Délután kettő óra volt; az ajtó túloldaláról jövő, szolid kopogás pedig mostmár dübörgéssé fokozódott - vagy csak Shota érezte így?
- Fizess most te... - fordult a másik oldalára a fiú, majd hirtelen felült az ágyban és rámeredt a kilincsre. Amaz lefelé mozdult, de hiába: bárki is akart bejönni a folyosóról, a rendszer megakadályozta benne. "Ezek szerint kifizettem a szállást" - vonta le Shota a következtetést, de ezzel együtt bekúszott elméjébe egy női hang is tegnapról, amely mintha valamit követelt volna rajta, és ami (sajnos) kísértetiesen hasonlított a kintről beszűrődő rikácsolásra is. Shota megmasszírozta halántékát, amikor viszont tekintete felemelt karjaira tévedt, újabb meglepetés érte: egyik csuklóján egy kék színű, egyszerű karkötő fityegett.
- Jól bebaszhattam - sóhajtott és hiába próbálta megerőltetni az agyát, fogalma sem volt, hogyan került oda az ékszer. Valahol az ötödik vagy hatodik sörnél veszthette el a fonalat, amit előző éjjel Leonarddal megittak, Shota pedig kénytelen volt beismerni, hogy idebent teljesen máshogy működnek a határok, mint a való világban. Vagy nem ivott mostanában eleget, hogy fenntartsa a formáját, ki tudja. Kikecmergett az ágyból, átöltözött és megfésülte a haját, mielőtt elteleportált volna: a nő odakint egyre türelmetlenebb volt, Shotának pedig semmi kedve nem volt sem hozzá, sem a sérelmeihez. Persze ha vele egy ágyban ébredt volna ma reggel, az megint más lett volna - de valószínű lekoptathatta a csajt még idő előtt, talán mert ronda volt, vagy túl erőszakos: az indokok sosem izgatták őt túlzottan. Kimondta a város nevét és rövidesen a főtéren találta magát, szerencsére egyedül. Újra megnézte a karkötőt, de nem tudta eldönteni, kié és honnan való, így megvonta a vállát és elindult reggeli után kutatni. Vajon mennyi pénze is maradt tegnapról?
Shota döbbenten tapasztalta, hogy a kelleténél jóval több.
Hogy az aréna utáni farmolásból jött-e össze ennyi, vagy szép szavakkal lehúzta-e a bárpultos játékost két kör között? Talán mindkettő felvetés igaz volt. Shota csak egy dolgot tudott, mégpedig azt, hogy új barátjának semmiképpen sem köszönheti az összeget: Leo remek előrelépési lehetőség lesz és jó szórakozás, de smucig lévén Shota nem ővele fog spórolni. A szőke oroszlán bosszantó módon nem hívta meg őt, sőt még munkát is ajánlott, amire a srác akkor csak egy grimasszal felelt. Mégis miért dolgozzon, ha egyszerűbb módja is van a pénzszerzésnek? Csak el kell hitetni egy nővel, hogy szegény és elveszett de cserébe kedves és készséges vagy és máris érkezik a segítség.
Shota zsebre dugta kezeit és elindult. Elégedett mosollyal konstatálta, hogy már emlékszik, miért volt olyan ideges a csaj. Persze így új fogadót is kell keresnie, de ez nem okozott neki gondot: már bőven volt miből.

Leoval akaitot igényelnénk, illetve szeretnék a 10. szintre kiképzőzni (ez is megtörtént ic az éjjel, de kari még nem fedezte fel).

by **Leonard** Kedd Dec. 01 2020, 23:05

Émelygéssel és fejének tompa zsibbadásával küszködve masszírozta a halántékát, miközben a szeme sarkából a mérgezés ikont fixírozta, ami sehogyan sem akart eltűnni és az állapotából ítélve még jó pár óráig gyötörni fogja. Sóhajtva hátravetette fejét és beleszívott cigarettájába, miközben az elmúlt percek eseményei peregtek le a szeme előtt.
A lány... még így józanul is emlékeztette őt Mirire, dacára annak, hogy mind formáiban, mind szépségében bőven alulmaradt az idomárral szemben. Külsőleg semmi egyébben nem egyeztek ők, csupán az alacsony termetben és a hasonlóképp vágott dús, fekete hajban. Meg az idióta macskafülekben, amik valamiért Aincrad egyetlen csajáról sem hiányozhattak, bár igazi csak egynek volt.
Hiányosságait azonban mind elfeledtette Asami kisugárzása, testtartása és mozgása, amik összességében mégis Mirikához tették hasonlatossá és ezt Leo szinte azonnal felfedezte ébredés után. Joggal feltételezte tehát, hogy az éjszaka egy ponton nem várt fordulatot vett, ha nem lett volna elég a bizonyossághoz az a tény is önmagában, hogy egymás mellett fekszenek alig öltözetben.
A reggel aztán még szürreálisabb fordulatot vett, amikor Asami - akiről csak később derült ki, hogy így hívják - illatos reggelit készített és még egy pohár friss vizet is belediktált Leoba. A fiú számára itt kezdett gyanús lenni, hogy részeg zavarodottságában talán olyan dolgokat ígért és mondott, amit valaki teljesen másnak szánt, most pedig fogalma sem volt róla, hogyan magyarázhatná ki a dolgot. Még szerencse, hogy a lány észrevette töprengését és elébe ment a dolgoknak, mielőtt Leo túl sok energiát szánt volna rá amúgy is kevés tartalékából.
- Azt mondtad, hogy a nyomába sem érhetek.
- Hogy?
- A haverod szerint épp úgy festek, mint a szívszerelmed, csak velem még könnyebb dolgod is van. Erre aztán előadtad, hogy Mirikát ezer hasonmás között sem tévesztenéd el és kevesebbel már be sem éred.
Leo összeráncolt homlokkal hallgatta a mesét és megfogadta, hogy nem fog többé alkoholt inni. Vagy csak nem ennyit. Mégsem kiálthatta ki az érzéseit úton-útfélen holmi idegeneknek.
- Azután a barátod megpróbált összeszedni, mondván, neked úgy sem kellek. Szóval megmutattad, hogy mégis - eresztett meg egy mosolyt, amit nagyon is lehetett elégedettnek nevezni, habár a választ nem adta meg arra, hogy végül történt-e valami közöttük, vagy sem.
Végül aztán ebben a bizonytalanságban váltak el egymástól a reggeli után, néma megegyezésre jutva abban a kérdésben, hogy soha többé nem keresik a másikat. Volt valaki más azonban, akit Leonak feltétlen fel kellett keresnie, amint elmúlik a fejfájása; ki kellett derítenie, mennyit mesélt el önmagáról Shotának, ahogy azt is, mégis miért és hogyan léptek ők egymással akaitos kapcsolatba.

Akaito pajtik lettünk Neutral

by **Keita** Kedd Dec. 01 2020, 23:28

Akaito jóváírva
Shota: lv1 -> lv10 : 36 elosztható pont

by **Shareen** Vas. Dec. 20 2020, 12:26

Szellemként suhantam át a Kezdetek Városán, a legkisebb feltűnést sem keltve a járókelők között. Egyszerű felszerelésemmel beolvadtam közéjük, az ittragadtak közé és senki még csak meg sem kérdőjelezte, hogy alacsony szintű lennék. Végül megakadt a szemem valamin, amit eddig nem láttam. Talán a lehangoltság, majd pedig a túl gyors szintelés miatt kerülte el a figyelmem, azonban most feltűnt, hogy sokan igénybe vették ezt a szolgáltatást, amiről én nem is tudtam.
Odaérve a kiképzőtiszthez felugrik az ablak, mely rákérdez, hogy szeretnék a magasabb szintre lépni. Persze ennek is megvan a maga hátránya - kevesebb pontot kapok, így majd később kell behoznom a lemaradást. Nem tűnt túl nagy visszahúzó erőnek, főleg, hogy már eleve közel jártam a húszas szinthez, tulajdonképpen csak két pontot veszítenék és azt is csak átmenetileg. Ennek ellenére alapos fejtörést okozott, hogy megéri-e ez nekem. A rendszer mentort is engedélyezett, ami szintén érdekes lett volna, ám Ayumun kívül senkit nem ismertem, aki hajlandó lett volna a társamnak lennie ebben - neki pedig valószínűleg már volt Akaitoja. Így ez az opció most kimaradt, ám a másik csábító volt. Ezzel felléphettem volna magasabb szintű helyekre, ugyanakkor a felszerelésem még mindig gyenge volt hozzá.
Végül győzött a kíváncsiság - látni akartam a Virágmezőket, amikről a lány mesélt, elvégre ez egy új kalandot jelentett a számomra és nem éreztem túl nagynak a lemaradást. Elfogadtam a Kiképzőtiszt ajánlatát és rányomtam az igenre.
Éreztem, ahogy az erő átáramlott testemen és ez hamarosan számokban is megnyilvánult. Most még keményebben kell majd küzdenem, hogy behozzam ezt a hátrányt, ami csak még motiváltabbá tett. Egy sóhaj kíséretében léptem el az npc mellől.

//Szeretnék 20. szintre lépni.//

by **Mia** Szomb. Jan. 09 2021, 11:07

Türelmetlenül járkáltam fel s alá a Kezdetek Városában, ahol először találkoztam azzal a fiúval. Nem mintha mehettem volna máshova.. Szintem nem engedte meg, hogy feljebb menjek a kastélyban. Ha már nyolc évet elvesztegettem, legalább látni szerettem volna, miről maradtam le és mi az, ami miatt vállaltam ezt a veszélyt.. Öntudatlanul. Időben érkezett volna még öt perc múlva is, én mégis dühös pillantásokkal méregettem, amikor megérkezett. Bocsánatkéső gesztusokkal válaszolt, mintha csak egy hagyományos MMO-ban lennénk. Megenyhülten sóhajtottam egyet és megkérdeztem, miről van szó. Elmagyarázta, mire is jó a Kiképzőtiszt és milyen hátrányai vannak az előnyeivel szemben. Mondandója közben egyre feljebb szökött szemöldököm, a végén pedig haragos pillantásokat vetettem felé.
- És ezt nem tudtad volna korábban elmagyarázni? Vagy egy levelet írni?
- Úgy éreztem, az nem ugyanaz és úgy gondoltam, talán lennének kérdéseid -szabadkozott a fiú.
- Nincsenek - feleltem határozottan és odaléptem az NPC-hez, amikor felugrott a panel. Noha azt mondtam, nincsenek kétségeim, ez nem volt igaz. Tudtam, hogy amire vállalkozok, veszélyes, főleg, ha egyből 20. szintre akarok lépni. Ha felmegyek a legfelső általam elérhető területre, ott komoly veszélyek leselkedhetnek rám. Azon kívül, nem mintha nem kellene ugyanazt az exp-t megszereznem, így csak könnyebb volt. Ugyanakkor nem hagyhattam figyelmen kívül az elvesztegetett nyolc évet. Ennyivel tartoztam azoknak, akik odakint talán még mindig várnak rám.. És magamnak. Egy hosszú sóhajjal párhuzamosan nyitottam ki szemeimet és elszántan rákattintottam az elfogadásra. Nem leszek olyan bolond, hogy egyből felmenjek a magasabb szintekre, mégis.. Ezt meg kellett tennem. Éreznem kellett az erőt, mert így semmit sem tehettem. Már csak egy dolog maradt hátra. Mély lélegzetet vettem és teli torokból üvölteni kezdtem.
- MENTORT KERESEK!

//Szeretnék fellépni a 20. szintre.//

by **Keita** Vas. Jan. 10 2021, 20:36

Shareen: lv18 -> lv20, 2x4 = 8 elosztható pont
Mia: lv1 -> lv20, 19x4 = 76 elosztható pont

by **Shota** Csüt. Jan. 21 2021, 15:41

Shota mindigis úgy gondolta, hogy rendkívül jól átlátja a rendszert és egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bármi olyan elkerülje a figyelmét, ami a könnyű pénzszerzési lehetőségekkel kapcsolatos. A céhház elvesztése után hamar járatos lett Aincrad legolcsóbb fogadóinak előnyeiben és hátrányaiban, tudta, hogyan kell csajokat rávenni kellemes vagy éppen hasznos dolgok elintézésére és a kaszinóba is havi rendszerességgel betért.
Erre komolyan egy beszélgetés kihallgatásával kell rájönnie, hogy létezik a virágmező!?
A helyzet teljesen abszurd volt. Mert mégis mire tartja mondjuk Leot vagy Szását, ha nem az ilyen fontos információk megszerzésére? A harcművész megadólag sóhajtott és zsebre dugott kézzel állított be a főtérre, hogy megkeresse azt a nyavalyás npc-t, aki feldobja a huszadikig. Persze megértette ő az okokat, ebben nem volt hiba, hiszen sem az oroszlánfiú, sem a copfoska nem lehet olyan tökéletes, mint ő - ezt még elnézi nekik, habár az új szintjét egészen biztosan mindkettejük orra alá fogja dörgölni, ha legközelebb találkoznak. De hogy a sok felesleges locsogás és tanács közé miért nem bírta egyikük sem beszuszakolni, hogy amúgy van egy védett hely, ahol csak pár gazt kell szedni a jutalomért!? Teljességgel érthetetlen.
- A huszadik szintre szeretnék lépni - közölte unottan a figurával és ahogy ez megtörtént, már teleportált is fel Floriába, hogy egy neki való (természetesen rém egyszerű) küldetés után nézzen.

by **Keita** Hétf. Feb. 08 2021, 21:59

Shota: lv11 -> lv20 : 9x4 = 36 elosztható pont

by **DenDenTsuku** Pént. Jún. 04 2021, 19:13

Tétován, esetlenül sétálgattam a főtéren. Ismerkedtem a környékkel, valamint a lehetőségeimmel. Még nem tudtam sokat a világról, de azt igen, hogy: IMÁDOM! Minden lenyűgözött, az épületek, a vásárok és azok termékei.
~ Naaaagyon vintage!~ Beleszerettem, bár elsőre ijesztő, sőt rémséges volt a modern légör hiánya, csakhamar beletörődtem ebbe. Az optimista hozzáállás mindig is jellemző volt rám, ez jelentette számomra a túlélést. Okkal rótam ezeket az utcákat. A brossúra szerint akad egy npc aki segít a fejlődésben, hogy kevésbé legyek lemaradva a környezetemtől. Ez pedig egyszerűen nagyszerű! Legalábbis volt mindaddig, ameddig meg nem láttam a célra alkotott npc urat. Hihetetlen magas volt. Legalább háromszor akkora mint én. Ha felnéztem, alig láttam a fejéből valamicskét. Óvatosan közelítettem meg, a robusztus teremtményt. Biztos nem ember, aki ekkora termettel rendelkezik, ráadásul ő lesz majd a kiképzőm. Gondolkodok rajta, hogy meggondoljam magam. De meghátrálni is kellemetlen volna. Némi tétovázás után, megkörnyékeztem. Persze csak óvatosan, feltűnésmentesen. Ami olyan jól sikerült, hogy majdnem a talpa előtt kötöttem ki. Valaki figyelmetlenségének köszönhetően, megbotlottam és a szörny nadrágjába kapaszkodva tudtam csak talpon maradni.
- Izé... elnézést uram! A brossúra szerint, tud nekem segíteni, hogy gyorsabban fejlődjek és ezért nagyon hálás lennék ha.... - Nem tudtam végigmondani, hisz a rém emberi nyelven beszélt, méghozzá hozzám.
- A huszas szintet kérném. - Éreztem, hogy hangom elvékonyodott és kifejezetten magas skálát ütött meg. Nagyot nyeltem közben. Vártam mi fog ebből kisülni. Ha küzdenem kell vele, abba biztos belehalok!

by **Seina** Csüt. Szept. 02 2021, 17:31

Elengedte nővére kezét ahogy a termetes férfihoz értek. Meg sem tudná számolni már, hányszor is jár ezen a környéken, de sohasem szólíthatta meg ezt az npct. Legalább háromszor akkorának érezte magához a tagot Seina, de megszólította és bele is kezdtek abba a bizonyos beszélgetésbe. Még mindig hezitált, hogy mekkorát is szeretne ugrani, de végül elhatározta magát.
- A húszas szintre szeretném! – Bólintott nagyot, majd a menürendszere jelezte is, az adatbázisán fellépő változást.
- Uhh! – Adott hangot a csodálatának, ahogy lenyitotta a menüt és ott volt az a rengeteg plusz pont. Nem tudta, hogy ilyet is lehet. Bár félt, hogy nem tudja jól elosztani, de ebben még nővére segítségét fogja kérni a mai nap. Főleg, mert fel akarja vetni a kasztváltás lehetőségét is. Mármint nem engedélyt akar kérni, csupán segítséget a döntésben és tanácsot a következőkre vonatkozóan. Reményteli pillantásokat vetett nővérére. Szinte biztos volt benne, hogy Ure is elégedetten mosolyog a maszkja alatt. Még elindulnak a közeli piacra, megnézni a jelenlegi kínálatot.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Jan. 24 2022, 16:20

kiképzőtiszt - Kiképzőtiszt - Page 6 Eiki10

Tsujimoto Eiki

Nagyjából dél múlhatott, mikor Channal együtt elhagytuk a konyhát. Ragaszkodtam, ahhoz, hogy ő csinálja az ebédet, ha már reggelit ígért, akkor az ebédet is megcsinálhatja helyette, hehe. Természetesen megvolt a reggeli testmozgás, egy jó ízű ebéd utána, most pedig jöhet a munka. Kérésének eleget téve pedig, hamar el is indultunk, hogy minél hamarabb elintézzük a dolgot, a Kiképzőhöz érve pedig, igazából nem is túl sokat teketóriáztam. Ahogy lenyílt a panel, pimaszul letérdeltem Chan elé, mely nyomán pár erre járó közül néhányan kíváncsian felénk fordultak, de nem igazán foglalkoztak velünk igazából.
- Chan-chan. Mond csak. Megtisztelnél engem, hogy a mentoráltam leszel? – kérdezem olyan ünnepélyes hangon, mint egy leánykérés esetén, kezemet pedig úgy tartottam, hogy a szögből úgy tűnjön, mintha a paneljét támasztanám (ímmel-ámmal).
Természetesen én már rég leokéztam, de gondoltam pimaszkodok egy kicsit, ha végül igent, mond felállva, megfogva a kezét, lágyan megcsókolva, elvigyorodok.
- Akkor a mai naptól fogva, Őperverzségi címem által, mentortársakká fogadtam magunkat. Jeeej. – nevetek rá, majd egy homlok puszi után, bal kezemmel továbbra is az kezét fogva finoman húzni kezdem – Nos, hogy megünnepeljük „egybekelésünket”, mit szólnál egy kis mobgyilokhoz a közeli területeken? – kérdezem tőle szórakozottan.

// Eiki (RE karakter) mentorációs kérvénye, Chancery felé //

by **Chancery** Kedd Jan. 25 2022, 18:45

Persze tudtam, hogy megvan a lehetőségem arra, hogy felugorjak jó sok szintet rögtön, amit utána csak be kell hozzak, de valahogy úgy éreztem, az nem menne. Tudtam, hogy a rendszer nem küld emlékeztetőt, hogy mikor osszam el a később megkapott pontjaimat, elfelejteni meg nem akartam, így inkább maradtam a hagyományos módszernél. Persze, ha jön egy olyan jellegű frissítés, ami ezt kijavítja, akkor talán még élek is a lehetőséggel.
Viszont a bőrömből ki tudtam volna ugrani, hogy Eiki elfogadta a kérésem és most végre együtt sétálhatunk itt kint.
Mikor letérdelt, éreztem, ahogy a vér is kiszökik az arcomból. Nem ijedtemben, inkább meglepetésemben, elvégre, egyszer már egy felfűtött pillanatában megejtette a kérdést, bár azt továbbra sem tartom olyan komolynak, mint talán ő. Mikor viszont végig mondta a mondandóját, elnevettem magam és előre hajolva átöleltem a nyakát, hogy csókot nyomhassak arra a szép szőke fejére.
-Persze, hogy leszek a mentoráltad, te butus. Ejnye, ez már a második.
Mosolygok le rá huncutul, majd hátrálok egy lépést, hogy felkelhessen és folytathassa - persze mindent visszafoghatatlan nevetésem és kuncogásom kísér.
-Nem is mondtad, hogy felcsaptál papnak. Vagy papsi lettél inkább.
Emelem meg kérdőn a szemöldököm, és belekarolok, hogy elindulhassunk végre.
-Szerintem a macska is már tűkön ülve várja. Igaz?
A tény, hogy Álom már méterekkel előttünk jár, szerintem válasz a kérdésre.

/Chancery elfogadja a kérvényt \o /

by **Kotaro** Szomb. Feb. 26 2022, 12:38

Mivel Kotaro nem egy vérbeli gamer, ezért egy kissé le állt nála a tudomány, a küldetések elfogadása és teljesítése közben. Azonban hallott egy olyan opcióról ami küldetés teljesítése nélkül fel lehet menni egy bizonyos szintre. Ennek bővebben is utána nézett, hiszen nem akar végig itt maradni és amúgy sem azért jött, hogy végigvigye a játékot. Azt azonban sejti, hogy az a személy akit keres az nem tegnap kezdte a játékot és már jóval magasabb szinten lehet a célszemély mint Kotaro.

El is ment a kiképzőhöz a kezdetek városába, az legalább elérhető a számára így minden komolyabb erősfeszítés nélkül tehet előnyre, mint amilyen állapotba jelenleg van.
-Üdvözlöm, szeretném igyénbe venni a "kiképző" szolgáltatást amivel a 10. szintre szeretnék feljutni...

by **Saibāitachi** Vas. Feb. 27 2022, 13:45

Ita igyekezett feltűnés nélkül, minél hamarabb átvágni a főtéren. Azonban haladtában egy ismerős arcra figyelt fel, ezért irányt váltott és a kiképző felé indult.
– Hali Kotaro kun! – üdvözölte a céh és alapító társát – Örülök, hogy végre kibújtál a csigaházból!
Figyelmesen meghallgatta a másikat, ha reagált a mondatára, majd előáll egy javaslattal. De ha nem reagál, akkor rögtön megosztja vele az ötletét.
– Karasu mutatott egy jó lehetőséget arra, hogy gyorsabban fejlődj. Bár így is időbe telik, de nagyságrendekkel több expet lehet farmolni, és mindjárt kéznél is van az indítása. – mondja, majd a kiképző felé fordul és tesz egy lépést, hogy felugorjon az új menü mivel már ketten állnak előtte.
– Szerintem jó párost alkotnánk, elvégre neked fehér a hajad nekem meg fekete. Nem beszélve arról, hogy jól megy a szemed színe az én indikátoroméhoz. – vigyorog az árnyharcos a maszkja alatt, miközben rányom az akaito igénylése gombra. Megvárja míg a társa megemészti a hallottakat és ha elfogadja a segítségét, vagy is Kotaro is rányom az akaito igénylésére, akkor elő is áll a következő lépéssel.
– Kezdetnek egy light-os T2-es kazival kéne indítanunk mit szólsz?

//Kérnék akaitot és mentorálnám Kotarot

by **Kotaro** Szer. Márc. 02 2022, 20:37

Kotaro az ügyintézés közben egy ismerős hangra figyelt fel. Kissé furcsálta, hogy -kunozták hiszen a való életben csak Atsushi az aki mindig így hívta. Hiányzik neki a csapata, de igyekszik nem kimutatni ezt.
-Hali. Nem bújtam ki sehonnan, én csak... Megtapasztaltam a remeterákok életét. - Tréfálkozott egyet Kotaro, majd hallgatta Itachi monológját. A fiú kíváncsian nézte, hogy min ügyködik a volt céhvezető.
Amikor Itachi megemlítette a hasonlóságot az ő szeme és a fiú indikátora között, rápillantott az indikátorára, majd egy becenév jutott eszébe. Majd a felugró ablakot a mondandójával összhangban fogadta el.
-Rendben van, Akai Itachi. - Nézett a fiúra és, hogy miként reagál a becenevére.

/Elfogadom a kérvényt./

by **Garrgantis** Hétf. Ápr. 04 2022, 14:58

Bosszantja, hogy szintje miatt nem tud előrelépni. Már egy ideje itt van, Kései ébredése miatt viszont nagy hátrányban van a többi játékossal szemben.
Nem olyan régen hallott először a kiképzőtisztről, aki a hozzá hasonló kezdőket segíti, így úgy gondolja, hogy nem lehet belőle baj, ha kicsit felgyorsítja az eseményeket. Így talán nem lesz a társai terhére. Tekintve, hogy jelenleg ez a legjobb lehetősége a gyors fejlődésre felkeresi a tagot.
Meg is látja, és legnagyobb meglepetésére a pacák már messziről kántálja a jól betanult szöveget:
- „Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet!”
- Jó, jó jó, ne ragozd túl öreg, kiképzésért jöttem...
"Ha igényeled a szolgáltatásait, akkor a következőek közül választhatsz:"
A fickó szemmel láthatóan nem tud kizökkenni a monológjából, és mit sem törődve Garr reakciójával tovább magyarázza a lehetőségeket.
Garr nem próbálkozik tovább, udvariasan megvárja amíg végigmondja a szövegét és megszólal.
- A kettes opciót választom.... igen, azt hiszem egyenlőre az elég lesz.
Széttárja a karját, és várja a hatást.

by **Keita** Hétf. Ápr. 04 2022, 22:33

Seina: lv2 >> lv20, 18*4 = 72 elosztható pont
Garrgantis: lv1 >> lv10, 9*4 = 36 elosztható pont
Kotaro: lv2 >> lv10, 8*4 = 32 elosztható pont

Akaitók jóváhagyva, beírva

by Ajánlott tartalom