Xi Yanzu 习 偐祖

Név: Xi Yanzu 习 偐祖
Nem: Férfi
Kor: 52
Kaszt: Lovag

Kinézet: Yanzu haja középhosszú, fekete, korából adódóan a füle körül már őszül, fejtetején kopasz, haját összefogva hordja.. Fekete, rövidre nyírt, keskeny körszakállát, mindig is becsben tartotta. Testfelépítése átlagos, barna barátságos szemei fényét ugyan meghalványította az idő, de még mindig meg van benne az a fiatalos csillogás, ami sok hasonló korú embernél már elveszett. Általában tradicionális kínai ruhákat hord.

Jellem: Yanzu mindig is a könnyen nevető emberek közé tartozott. Szereti a társaságot és az embereket, hiszen munkája során sok vendéggel találkozik, beszélget. Online játékokban szeret más játékosokkal csapatban együttműködni, valamint ha ideje engedi a kezdőknek segíteni. A családi csapatból mindig rámaradt a tank szerepe, de élvezettel vállalja.

Képesség: Zuhanó pajzs: Yanzu pajzsa a csuklójához van rögzítve, egy lánccal. A képesség használatakor felugrik a levegőbe, majd pajzsát az ellenfelére hajítja. Amit a pajzsa eltalálja az ellenfelét, a lánc segítségével a levegőből célpontjára rántja magát és a kopjájával is megsebzi. A pajzs az aktuális erejének felét sebzi, lefelé kerekítve, a kopjája normál sebzést okoz. A képesség használata után Yanzu kimerült lesz és 3 körig nem használhatja ezt a képességét.

Előtörténet:
Kínában, Xi'an városában láttam meg a napvilágot. Hagyomány követő családba születtem, édesapán egy éttermet vezetett a belvárosban. Nem is volt kérdés, hogy mivel fogok foglalkozni, ha felnövök, átveszem édesapám éttermét és folyatom a családi hagyományt: én is tovább örökítem az éttermet a fiamnak, ami már négy generáció óta a Xi család kezében van. Egyedüli gyermek vagyok, édesapám és édesanyám mindketten az étteremben dolgoztak, így sokat voltam egyedül otthon hétköznap és hétvégente egyaránt. Körülbelül nyolc lehettem, mikor elkezdtem érdeklődni az MMORPG-k iránt. Rengeteggel játszottam és ahogy egyre idősebb lettem, egyre többet próbáltam ki. Ifjú koromban, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer még egy virtuális MMO-val fogok játszani. Akkoriban is sokan álmodoztak erről, de még nem volt elegendő mértékű a technológiai fejlődés.

A feleségemmel 16 éves koromban a Xiang Qu Online-ban ismerkedtem meg. Rengeteget partyztunk együtt, majd kiderült, hogy ő is Xi'an városában lakik. Elkezdtünk személyesen is találkozni és végül egymásba szerettünk, ezután elválaszthatatlanok lettünk. Sajnos ahogy idősötdem, egyre többet kellett dolgoznom a családni étteremben és egyre kevesebb idő jutott Zhangra, szerelmemre és persze az MMO-kra. Mikor húsz éves lettem, összeházasodtunk Zhanggal, két évre rá sajnos a szüleim életüket vesztették egy autóbalesetben. Az étterem ránk maradt. Egy évig ketten irányítottuk az éttermet, mikor a feleségem bejelentette, hogy gyermekeket szeretne és nem elégszik meg csak eggyel. Így nem volt más választás, el kellett adni az éttermet, nehéz szívvel tettem, de a feleségemért bármit megtennék.

Az USÁ-ba költöztünk, Washingtonba. A maradék pénzünkből itt nyitottunk egy éttermet, ahol felváltva főztünk és felszolgáltunk. Ikreink születtek, egy lány Yue és egy fiú Meng. Szerencsére a gyermekeink örökölték a játékok iránti szenvedélyünket és ők is hamar elkezdtem érdeklődni az MMO-k iránt. Mikor a gyerekek 12 évesek lettek, az étterem annyira beindult, hogy már nem kellett mindenap ott dolgoznunk, csak a dolgozókat kellett felügyelni. Ekkor kezdünk el mint egy család játszani. Zhang és Meng volt általában a sebző, míg Yue a gyógyító, én pedig a tank szerepét vállaltam fel.

Aztán egyszer hallottam egy új játékról az SAO-ról. tudtam, hogy mindenképpen meg kell szereznem. Teng, a gyerekkori barátom szerencsére ebben is segített. Miután elköltöztünk Kínából, ő a játékfejlesztői szakmában helyezkedett el, majd egy Japán cég megszerezte magának. Szerzett befolyásos barátokat, a többi Japán fejlesztő cégnél. Nem kevés kenőpénzzel és rábeszéléssel sikerült 4 darabot is szerezni a SAO-ból. Az SAO kezdésénél a gyerekek épp iskolában voltak, és a ma Zhang ment értük az iskolába, így sajnos egy-két órát késnek a bejelentkezéssel, de addig legalább felfedezem a várost és majd együttes erővel elmegyünk fejlődni!

Miután körbenéztem a városban ki akartam jelentkezni, de láttam, hogy eltűnt a kijelentkezés gomb, és hamar a főtéren találtam magam. A játék készítőjének bejelentésére nagyon megijedtem. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, szomorkodjak. Hiszen a családom nélkül beszorultam ebbe a virtuláis valóságba, aggódtam, hogy mi lesz velük. Szidtam is magam "Kellett neked bejelentkezni előre, te barom!" elvégeztem egy tai qi gyakorlatot, ami megnyugtatott és segített, hogy tisztán lássak. Elhatároztam, hogy végigviszem ezt a játékot! Nem fogok meghalni és újra találkozom a családommal és magamhoz ölelem őket! Sok itt a fiatal játékos, kicsit le is néztek, mert azt hiszik, hogy idős vagyok, pedig ez nem igaz! Na, majd én megmutatom nekik, van még benne bőven erő és ráadásul sokkal tapasztaltabb vagyok MMO-k terén mint ők.