Basara Oichi

Adatlap

Név: Basara Oichi
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 17

Előtörténet

______Nagy felhajtást művelt AnimeConon egy új játék és egyben új konzol eljövetele: a Never Gear és a Sword Art Online. Mindenki erről beszélt. Az iskolában is ez volt a főtéma. Én magam más konzolon játszottam már hasonló játékokat, de istenigazából nem nyerte el a tetszésem. Nagy családunk átlagos, normál fizetésből élő tagokból áll. Kamakurában születtem,. És a mai napig is itt élek. Lassan közeledik a város nyári eseménye, melyet szimplán AnimeCon-nak szoktunk említeni. Mindenévben a Yoshimura Parkban ekkor virágzik a cseresznyefák. Olyan szép, hogy akkor az egyik fatövében pihengetek, mint megannyi tinédzser társam.
______Ebben az évben is itt állomásoztam, de szinte üres volt a park. Új játék került a piacra, amelyet csak 10.000 vásárló kaphat meg először. Bántam, hogy engem nem hoz túlzottan lázba az egész hóbelemanc. Unatkoztam, nem tudtam mit csinálni haza kéne mennem, de olyan szép a lehulló cseresznyevirágok szirmai. Teljesen elcsábított. Szomorú, mégis olyan gyönyörű ez a kép előttem. Hugomra emlékeztet. Elesettnek tűnik, szomorúnak. Ha egyszer mosolyogni látják mindenki elámul, de ameddig szomorú, még csak észre se veszik. Sokan azt mondják, hogy biztos nem vagyunk rokonok. Neki éjfekete haja van, nekem szőke. Szép gesztenye barna szeme van, nekem élénk zöld. Néha én is elgondolkodom a rokonságunk valódi igazságán, de végül egy dologra jutok mindig "A hugom és kész!".
______Róla jutott eszembe, hogy nem ártana haza mennem olyan délután hat órára. Azt mondta, hogy melepetéssel fog várni engem. Battyogok haza fele. Akkor látom, hogy sokan már a "szerencsések"-ről beszélgetnek, de próbáltam ügyet se vetni rá. Kudarcot vallottam! Egyes információk kezdtek csak úgy megragadni. Ugyanúgy kell harcolni, mintha a valsóágban tenném. Gyönyörű szép helyeket pillanthatok meg. A szakmák és mesterségek érdekessé teszik a játékot. Varázslatról egyáltalán nincs szó.
______Mindezek megragadtak, és kedvet kaptam, hogy kipróbáljam. Vidámabban léptem be a házunkba a Yaurichawa utca 47. ház számú lakásba. Lassan fél hét. Nagyon reménykedtem, hogy Kazumi enged egy 5 percet játszani vacsora előtt. Vagy inkább gyakoroljak a Ninjutsu vizsgámra? A 3. kyou-mat nem ártana lerakni, már másodszorra próbálom meg. Ezen filóztam amíg Kazumi szobájába majdnem beléptem. Már a kilincset akartam megfogni, amikor eloszlattam a kérdést és a választ. Benyitottam, majd akkor meg se döbbentem, hogy Kazumi már a Never Gear-en csatlakozott a játékhoz. Nem tudta kivárni a meglepetést, inkább játszik.Ilyen az én kis hugom, hajthatatlan.
______Becsukni készültem az ajtót, amikor megpillantottam egy sisakot, egy másik Never Gear-t. Az volt az ő nagy meglepetése, hogy vele együtt játszhatnék egy másik világban. Szokatlan ez a jó szívűség tőle. Inkább elmentem kezet mosni, hogy kikapcsolás képpen folytassam a mangám. Szokásosan az asztali lámpát felkapcsoltam, a HB2-es ceruzámat előkészítettem, majd bekapcsoltam a számítógépet, hoy közben nézelődjek a net világban. Elkezdtem olvasni a mai híreket, majd anyám akkor nyitott be sírva hozzám. Megrémített, hogy a NeverGearek és a SAO miatt emberek halltak meg. Ha valaki lehúzza valakinek a fejéről a sisakot, az kisüti a játékos agyát. Ha a játékos meghal játékban, a sisak szintén kisüti az illető agyát. Akkor eszméltem magamhoz, amikor túl erősen nyomtam a ceruzát a papírhoz, és eltörött. Elnéztem balra, mintha röngen szemekkel Kazumira néztem volna. Anyám majdhogy összeesett az ajtóban Én fogtam meg őt és kísértem le a földszinti nappaliba. Elkeseredettsége rám is hatott, hiszen nem egy barátom játszik az életéért mostantól, és még a hugom is ebben a helyzetben van. Ki kell őt mentenem!
______Anyámnak csak annyit mondtam halkan, hogy "Visszahozom!", de már bánom ezt a döntést. Anyukám meg se hallotta a szavaimat most már tudom. Mégha anyámnak csalódást okozok, akkor is megölne a tétlenség. Életem legnagyobb hibája volt, hogy mégis csak csatlakoztam a játékba, sokat haboztam, most már biztos teljesen belemerült a játékba Kazumi. Sietnem kell!
______18:20-kor már csatlakoztam is. Egy közép magas, fekete hajú, kecske szakállas, szállkás testű ninját gondoltam ki magamnak, majd 24-re beléptem a világba.
______Azt vártam, hátha megnéznek egy páran, de még az sem . Szinte szellemként haladtam át a tömegen. Mindenki társat próbált keresni. Szegény tudatlanok! Én a társ kereséssel nem foglaltam el magam, inkább ezen a szörnyű, bár élethű játékon csodálkoztam mindvégig. Ugyanolyan, mintha a valóságban lennék, egy külön dimenzióban. Tisztán érzem a tapintást. Érzem a szívverésem, ha egy csöndes helyen lehúnyom a szemem. Az illatok is megcsapták az orromat. Mindent úgy hallottam, mit a valóságban. Vajon fájdalmat is érzek? Eltűnődtem ezen nagyon. Megcsíptem a kezemen a bőrt, és elkezdtem húzni, de semmi. Kerestem egy Zsák utcát, ahol neki rohantam egy épület falának. Még a nagyobb fájdalom se borzolta meg az "idegeimet". Olyan fura.... Szinte tökéletes ez a gyilkos világ!
______Amikor körbenéztem, akkor eszméltem rá, hogy az épületből páran kinéztek, vajon mi történt, de csak a szánalmat sugárzó tekintetükről olvastam le a gondolataikat. Inkább elsétáltam, mintha mi sem történt volna.
______Mentem mendegéltem, amikor ki nem jutottam egy rétre. Nyugodt vaddisznókra találtam, de agresszívabbnak tűntek, ha a közelükbe akartam ülni. Vártam, hátha itt jelenik meg a tesóm. Tartani próbáltam a távolságot az állatoktól, amikor az egyik hangosan el kezdett visítani. Futott felém, mint egy bolond és oldalba kapott. Három métert biztos repültem, és újra megtette volna, de ekkor megfogtam az iker kardom markolatát, és le akartam súlytani. Ekkor egy nyil lyukasztotta át a vadat. Nem értettem pontosan mi történt, de mire feleszmélhettem volna, egy másik helyen kötöttem ki, egy főtér nyugati szélén.
Körülöttem minden frissen megjelent a "kényszer teleportálás?" elméletét ejtette ki véletlenül a száján, én inkább ülve maradtam. Először nem értettem, hogy miért volt erre szükség, de hamarosan megjelent a Játék Mester. Nyúló, véres folydékban született újjá a szemünk láttára. Számomra undorító volt, de egyszerűen nem tudtam le venni a szememet. Egyre jobban dühödtem fel, viszont nem a látványtól, hanem magától a személytől. Kezem reflexszerűen ökölbe záródott. Láttam,hogy pár körülöttem lévő embert zavarta is, ezért inkább azon filóztam, vajon hol lehez Kazumi, ha egyáltalán ezen a néven készítette el a karakterét. A beszédre én nem is figyeltem. Inkább próbáltam Kazumit címezve üzenetet küldeni, de nem talált ilyen játékost. Így nagy probléma lesz!
______Mire a körülöttem lévőkre tekintettem, a teljes félelem taglózott le engem. Most tudták meg azt a hírt amit én eddig is tudtam. Talán Yahikonak, vagy Asumanak, vagy Rinnek kéne címeznem az üzenetet. Az üzenetet az előbb említetteknek elküldtem, de csak az után vettem észre az Inventory-mban egy "Tükröt". Elővettem és furcsálltam, hogy mi akar ez jelenteni. Mire észbe kaptam, mindenki a saját valós testének pontos másolatát láttam, így biztosra tudtam, hogy velem is ez történt, mert a szemembe szőke haj lógott a szemembe.
______Ideje elkezdeni a sakk játszmát Akihiko-sama ellen, mégha minden ász az ő kezében van.