[T4] Aphrodité Oltára

Hátra sem pillantok, miközben Shuunak magyarázok. Ehelyett nagy óvatossággal teszek egy hőálló, forraló üvegcsét a tartójába. Nem akarom, hogy összetörjön. Sajnos elég könnyen megesik, hiszen néha nem is a receptek a bonyolultak, hanem az eszközök használata. Elég kicsi a tartósságuk ezeknek az itemeknek.
- A kíváncsisággal nincsen semmi gond. Amíg nem nyúlsz semmihez, addig nem történhet baj. Legalábbis, amíg be nem fejezem a mérget. - máskülönben nem zavarna, ha a különböző dolgok között matatna. Egyrészt semmi olyan nincsen itt, amivel kárt tehet magában, legfeljebb az üvegeket törné el. Az pedig pótolható. Másrészt pedig, én is így kezdtem pályafutásom régebben. Kíváncsi voltam. Főleg a fizika és a kémia volt a kedvencem. A kémia azért csak a második, mert olyan tanáraim voltak állandóan, akiknek az emléküktől máris álmos leszek. Azokat a hangokat inkább esti mesés DVD-kre kellett volna felvenni. Nem oktatóanyagnak.
- Nem tudom, a kristályírókkal hogy van, de nekünk minden egyes tierre lépéskor egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek a receptek. A nyersanyag csak egy dolog. De T1-en elég volt felfőzni meg összekeverni az alapanyagokat. Sima ügy. Aztán T2-n már arra is oda kellett figyelni, hogy hány fokon főzöd, és az arányokra is pontosabban oda kellett figyelni. Most pedig... de majd meglátod. - és akkor még hátravan hét további szint! A sárkánylevelet belerakom a morzsolóba, s néhány határozott mozdulattal szétmorzsolom azt. Nem is kell sokáig csinálnom. Egy felfénylő effekt jelzi, hogy készen is van. Majd a gombákat szedem elő, amiket a vágódeszkára rakok.
- A gombák általában a mérgek alapanyaga... ezt már kitapasztaltam. Van egy-két kivétel persze, például a Harag Poti. - a gombákat felszeletelem apró kockákba, majd miután lemérem a súlyát egy mérlegen, beleöntöm a forraló üvegbe. Meggyújtom alatta a tüzet, az apróra darabolt gyilkos galóca pedig újabb fénylő effekttel kísérve változik barnás színű folyadékká. Amíg elkezd forrni, hisz addig van még pár percünk, egy csövet elvezetek az üveg tetejéről egy másik üvegcsébe, így a lecsapódó pára egyből abba megy bele. A sötétbarnás, barátságtalan szín immáron sokkal világosabb, már-már átlátszó árnyalatot vesz fel. Körülbelül olyan a színe, mint amikor rozsdás a víz. Innen lehet tudni, hogy jó.
Ekkor öntöm csak bele a néhány perce felmorzsolt Sárkánylevelet. Ahogyan hozzáér a levél a galóca kivonathoz, sötét narancssárgává változik. Az egészet pedig ismét felteszem forralni, a párát pedig egy harmadik üvegbe vezetem egy kacskaringós cső segítségével. Így már csak néhány percig kell szemmel tartani, s a folyadék, mintha csak vércsepp lenne, csöpög bele az üvegcsébe. Amikor kész, akkor nevéhez hűen vérszerű, állagú, illatú és ízű anyagot kapunk. A folyadék azonnal kihűl, amint megtelik a potionos üveg, majd pedig egy rózsaszín dugót rakok a tetejére.
- Na, kész is. Vagyis majdnem... Az alsó fiókot kinyitnád, és ideadnál egy matricát, kérlek? ^^ Igen, azt, ott! - ott tartom ugyanis azokat a matricákat, amivel felcímkézem az általam készített potionokat. A csicsás, rózsaszín-barna, virágmintás címkén a nevem és a bolt címe is megtalálható, valamint a méreg neve, s apró betűkkel a hatása. Ha ez megvan, akkor átadom Shuunak a mérget.

[ Szophie ]

A kinti eső mintha minden gondolatomat el akarná mosni. A laboromban ücsörgök, rákönyökölve az egyik asztal lapjára, s bámulom az üvegen lecsordogáló vízcseppeket. Nem csodálom, hogy egész nap semmi forgalmam, hiszen ilyen időben még farmolni sem érdemes.
Életem első bossján túljutottam, ez pedig azt hiszem, nagy teljesítmény tőlem. Annak idején nem gondoltam volna, hogy valaha is bossolni fogok, de aztán valamiért mégis változtak a dolgok. A csata után kissé vissza is vonultam mindenféle tevékenységtől, hogy az üzletemre koncentráljak. Túl sok volt a hülye szám meg a statok a fejemben, ez pedig néha fárasztó. @_@
A már-már meditatív állapotból az ajtónyitás hangja ébreszt fel. Felpattanok ülőhelyemről, s rohanok is fogadni a vendéget. Biztosan sürgős lehet a dolog, ha ilyen időben keres.
- Üdvözöllek a Konkurenciában! Asuka vagyok. Mivel szolgálhatok? ^^ - szokásos magassarkú, valamint bolti uniformis, ami egy csinos, rózsaszín kötény, amiből már Rinnek is szereztem egyet! *.* Bár nem tudom biztosra, hogy a vendégem most éppen mit is szeretne. Elég sokféle szolgáltatásunk van jelenleg.
- A páncélkészítőnk most éppen nem elérhető, de ha az ő munkájára tartasz igényt, átadom az üzenetet. - széles, vendégváró, bízz bennem és vásárolj tőlem mosoly, majd átadom a katalógust, amivel választhat a szolgáltatások között. Fogalmam sincs róla, hogy ő kicsoda, hiszen a bosson nem volt ott. Ugyan azt tudtam, hogy valami Szophiet kellett keresnem, de csupán a nevét sikerült megtudnom, semmi mást nem tudok róla. Vagyis... egy valamit talán mégis. Valahonnan mégis ismerős nekem a lány.
- Uhm... Te a Százforintos Páncélbolt tulajdonosa vagy, nem? Nagyon jó munkáid vannak! *.* Sokáig használtam a gyűrűket is. - vettem már tőle néhány dolgot, ugrik be hirtelen. Persze a gyűrűket már lecseréltem valami jobbra, de sokáig tényleg hasznosak voltak.

Hamar látogatásának lényegére tér a lány. Egy röpke pillanatra sem hökkent meg a dolog, elvégre én voltam az, aki meghívta őt ide. Így a legtisztább. Tudom jól, hogy az indikátorom miatt mindig lesznek olyanok, akik nem mernek majd megbízni bennem... de erre csak egy megoldás van. Ha széttárom az ajtót, ahova beinvitálhatom őket. A saját tapasztalatnál nincs megbízhatóbb. Ha pedig önmaguk győződnek meg róla, hogy nem a bossok szabotálása miatt csatlakoznék hozzájuk, akkor könnyebb elsimítani az ilyen dolgokat. Na nem mintha valóban célom lenne szabotálni a bossokat... minél gyorsabban haladni szeretnék a szintekkel, ahogyan bárki más is. Ennyi.
- Úgy van, egy név éppen elég. - biccentek, még mindig a katalógust nyújtva az ásító lány felé. Nem csodálom álmatagságát, hiszen odakint olyan idő van, ami miatt az embernek csak arra lenne kedve, hogy egész nap a kanapén pihenjen. Az esőcseppek ritmikus kopogása az ablakokon csak még inkább elálmosít.
- Semmibe nem kerül megkérdezni az ismerőseimet, hogy tudják meg, ki szervezi a következő bosst. Aki aztán megkérdezi a saját ismerőseit, hátha annak az ismerősének az ismerősének a valakije tud valamit... De erre mindenki képes, ha erre célzol. - márpedig elég erősen bele is akart célozni valamibe. Csakhogy az elképzelés téves. Nincs kiterjedt kémhálózatom, s ha volna is, azt sem használnám ilyenre. A mosolya ellenére így is volt egy olyan megjegyzése, amivel provokálni akar. Nem akarok viszont konfliktust.
- Én megértem azt, hogy nem bízol bennem... A helyedben lehet, én is tartanék a pirosaktól. De tudod, nem minden piri azért ilyen, mert annyira az akart lenni. De tudod mit? Hozok egy forró csokit. ^^ Aztán pedig azt kérdezhetsz tőlem, amit akarsz. Nem szeretném, hogy hamis képeis legyenek rólam... Narancsosan vagy mandulásan szereted? *.* A mogyorós elfogyott, pedig az a kedvencem. - bekísérem a lányt a szalonhoz, leültetem az egyik asztalhoz, ahol normális esetben a manikűröket szoktam csinálni, majd elkészítem a forró csokikat. Egyetlen mondatával burkoltam elárulta, hogy nem bízik bennem, amiért nem hibáztatom.

Szégyentől elvörösödő fej, mielőtt megfordulok elkészíteni a forró csokit. A szivecskés bögréket előkészítem, s kotyvasztok is magamnak egy narancsos forró csokit.
- Ne haragudj... Én nem akartam bajt kavarni. Sem pedig megbántani téged. Éppen ellenkezőleg. ^^" - nincs egyszerű dolgom a lánnyal, elég kemény fába vágtam a fejszémet. Olcsó trükkökkel nem tudom megolvasztani a szívét. De muszáj megpróbálnom. Muszáj. Elegem van ebből a játékból... és ki akarok szabadulni. Vagy így, vagy úgy.
Még mindig kissé kipirult arccal visszasétálok az asztalhoz, és lerakom a bögréket. Szophie a kívül pirosat kapja, mert az a szebb, és a vendég mindig a szebbet érdemli. :3 A vendéglátás alapszabálya, ugyebár. A forró víz mellé némi mézet is hozok neki. Nem vagyok nagyon teázós, a forró csokit jobban szeretem... na meg a bort, meg a mandulalikőrt. :3
- Köszönöm! *.* Nagyon sok munkám van benne... Ha szükséged van egy frizura igazításhoz, vagy egy manikűrhöz, csak szólj. És a farkasodnak is van samponom. - puhább lesz tőle a szőre! *.* Biztosan olyan lesz tőle, mintha egy csincsillát simogatna. >.< Ülök le Szophieval szemben, azonban egy kissé elfordítom a székem, hogy ne teljesen szembe kerüljek vele.
- Tudod, sokakat zavar... és én azt hittem... szóval, már megszoktam, hogy ez van. Főleg, amióta az a két frontharcos csúnyán bánt velem az arénában... ráadásul mindkettő pasi. Rencicc is olyan izé volt, meg a másik is, pedig vörös volt ő is. Hülye pasik. -.- - lehajolok a bögrémmel egy magasságba, és fújni kezdem azt, hogy hamarabb kihűljön. Elég forróra sikerült, de ilyen a jó forró csoki. *.*
- Én nem akarom, hogy azt gondold te, vagy a többi frontharcos, hogy egyszerűen csak tisztára akarom mosni a nevem. Tettem valamit... valamit, amit sosem bocsájthatok meg magamnak. De azzal, ha további éveket raboskodok ebben a világban, sosem szembesülhetek a tettem következményeivel. Nagyon fontos lenne kijutnom innen. De nem ülhetek a szalonomban addig, amíg a többiek kiviszik a szinteket. Szeretnék tenni érte valamit. - belenézek a lány szemeibe. Nem sok kaukázusit látok a játékban. Katja után talán az első. Remélem, nem fogom összekeverni vele. @_@ Ezek az európaiak annyira egyformák.
- Ha van akadálya, konkrét akadálya annak, hogy jelen lehessek a bosson, akkor hallgatom... De a legjobb az lenne, ha inkább elmondanád, mit kell tennem ahhoz, hogy elmehessek. Én nem akarok az ellenséged lenni. És megteszek mindent, hogy együtt működhessek veletek. - nincs szükségem ellenségekre, mert az egy buta dolog. Még egy Liberators tagnak is. Na persze, amiről nem tud, az nincs is így.

A forró csokimat fújkálom, miközben hallgatom őt. Számomra nem tűnt fel, hogy a filter mekkora katasztrófa lenne, de nem is vagyok nagyon teás. Mondjuk elég európai, és az európaiak mind szeretik a jó teákat... még az oroszok is. Igaz, a chai-nak nem is egyszerűen levelei vannak, azt néha inkább fura bogyókból készítik. De ki tudja. Jajh, csak ne hasonlítana ennyire Katjára. @_@ Biztosan össze fogom keverni őket...
- Hát hogyne lehetne. - ezúttal én kuncogom el magam egy kissé, amikor a hajának a visszanövesztéséről beszél. Végtére is, ez a játékbeli szakterületem.
- A testalkatot és az arcformát kivéve a SAO-ban mindenen lehet kissé igazítani... bár bizonyos ruhákkal, páncélokkal a testalkat is torzítható, ha pedig olyan sminkmester vagy, mint én, akkor az arcon is tudsz kisebb igazításokat csinálni. Persze semmi drasztikusat... de nagyon sokat számít. - érezhető passzióval beszélek erről. Nagyon szeretem ezt csinálni. A sminkelés idebent alig különbözik attól, ami odakint van. Leszámítva, hogy magadnak kell kikeverned a púdereket is. Viszont minden csak fény és árnyék játéka.
- Ha rám hallgatsz, megtartod a mostani hajad. Szépen keretezi az arcodat. Talán a szemöldöködet emelném még ki, mondjuk mélybarnával... - nem sminkeltem még európait soha, ami azt illeti. De biztosan nem lehet nagyon más. *.* Beleszürcsölök a forró csokimba. Már éppen megfelelő.
- Hát tudod... olyan tapló módon. -.- De nem akarok erre gondolni. >.> - még mindig haragszom mindkettejükre ezért. A Tachi elleni harcon talán még Cearso is meg volt kergülve kissé.

Új kuncsaftom úgy néz ki, egyelőre nem lesz, de nem is erőltetem a dolgot. Kivételesen nem az eladás a célom, ahogyan Szophie sem ezért jött ide. A dohány kérdésre megrázom a fejem. Én magam nem dohányzom, bár a vizipipát imádom, de az nem káros. Meg az egyéb tudatmódosító szereket. Az azonban a magam kis titka marad.
- Ne haragudj, nem szeretem a dohányfüstöt. Legfeljebb a vizipipát, de az gyümölcsös. - azt meg nem akarom, hogy a szalonom legyen tele a füstjével. Meh. :S A cigaretta még csak nem is finom. Nem értem én ezt.
- Á, akkor ismered mindkettőt. ^^ - nem lep meg, hiszen elegendő információt mondtam róluk, hogy be tudja azonosítani őket.
- Ren először szimpinek tűnt... Tudod, egy ismerősöm, Shuu megkérte, hogy segítsem nekem, meg Cearsonak, hogy jobban tudjunk fejlődni. Szóval nagyon örültem. De aztán elkezdett kakaskodni. Mármint, azzal már régóta számolok, hogy lesznek, akik másképp kezelnek majd, mint a többieket. De ő egy picit messzire ment. - újabb korty a forró csokiból. Már csak egészen langyos, de így a legfinomabb.
- Deszkaaaa? o.o És mégis kit érdekel, ha valaki deszka? >.< Tényleg ezért utálkozik Rencicc? Nem értem... főleg, ha meg is csókolt. Biztos azt hiszi, hogy minden csajt megkaphat. o.o De ugye nem bántott meg? Ne hallgass rá. >.< - szívemen viselem az ilyen női dolgokat. Ilyet soha senkinek se lenne szabad mondani. o.o Nyeh, nem értem én Rencicct. o.o A pasik hülyék, de tényleg.
- Igen, az a Tachi volt a másik. Rávall, amit mondasz róla. A barátnőjével állt ki ellenem, meg Cearso ellen. És hát, ő is tett olyan dolgokat, amik nem voltak túl szépek... és itt nem a vereségre célzok, mert az nem érdekel. De, de ha arra célzol, ez nem lesz probléma a bosson. >.< - nem éppen a szívem csücskei, még ha Tachival van egy egészen más fajta kapcsolatom is. Az azonban a mi kis titkunk marad. Arról persze fogalmam nincs, hogy Szophie és Tachi között van valami, én erről nem tudok. Hiszen amennyire én tudom, Katharina az, aki jelenleg Tachin csüng.

A felnevetés okát nem igazán értem. Jobban megmarkolom a bögrémet, s kissé oldalra döntött fejjel kérdezek rá.
- Valami rosszat mondtam? o.o - nem igazán értem. Talán nyelvbotlásom volt? Vagy összecsokiztam az orrom? Leteszem a bögrét, s magamhoz húzom az egyik asztali tükröt, hogy meggyőződhessek róla, nem lett se habos, sem csokis az orrom. Akkor nem értem. ._.
- Hát, ami a kérdéseidet illeti, kezdjük az elején. Ha valamit elfelejtettem, akkor szólj. ^^ - veszek egy szusszanásnyi levegőt, s próbálom megjegyezni az összeset, amit feltett. Az sajnos nem ilyen egyszerű. Az ember agya nem arra van leprogramozva, hogy minden információt megjegyezzen. Hanem csak a legutolsót, mert az él benned a legélénkebben. Így működnek például a reklámok is a műsorok között.
- A bossoktól nem igazán várhatok el bármit is, hiszen nem én tervezem őket. Én csak egy játékos vagyok. Szeretnék hasznos lenni a frontharcosok számára, hogy minél hatékonyabban haladjanak a boss csaták, és egyre több szintet pucoljunk ki. Egyszerűen csak azért, hogy ne kelljen több embernek meghalnia idebent, és kijuthassunk a kinti világba újra. - kis szünetet tartok, s megpróbálom felidézni a többi kérdését. Megpróbálok olyan pontos válaszokat adni, amilyeneket csak tudok.
- A legnagyobb segítség az, ha segítesz eligazodni a boss harcok világában. Ha engeded, és engeditek, hogy harcolhassak, és megtanítotok csapatban dolgozni. Mindezt pedig azért, hogy hatékonyabbak lehessünk a szintek tisztításával. Tőled pedig okos döntés volt elfogadni a meghívásomat, a boss megszervezése szempontjából, szóval szerintem egy reális emberke vagy. ^^ - bár igazából teljesen lényegtelen, hogy mit gondolok róla. Szophie logikus ember, akit érvek és ellenérvek irányítanak. Nem számít, hogy mit gondolok. Nem az érzelmei alapján fog döntéseket hozni.

Többször is megnézem, de semmi. Sem egy hab, sem egy csokifolt nincs a nózimon. Maaaah, nem tudom, mi az, ami olyan vicces! T.T Pedig valami biztos van, amiért kinevet. o.o Vagy nem?
- Uhm... miért olyan érdekes? o.o - megkapom végre a választ, hogy miért kuncog ennyire, de akkor sem értem. Talán nem a barátnője lett volna? Pedig úgy ölelgette, meg fogta a derekát, hogy tisztára ez jött le róluk. Meg az a kiscsaj minden szavára ugrott, mint egy pudli. >.> Felfordul a gyomrom, ha csak rágondolok. -.-
- Hogyhogy miért? o.o Hogy miért is akarok kijutni, azt pedig azt hiszem, már megválaszoltam. ^^" - megvakarom a tarkómat, másik kezemmel pedig megszorítom szoknyám szélét. Ezen kérdésekre nincs jó válasz. Ami pedig mégis az lenne, azt már igazából közöltem vele, percekkel ezelőtt. Nem szeretem önmagam ismételgetni.
- Igen, a 19. boss volt az első, amin részt vettem. Valóban, volt bibi egy-két emberrel, akik nem switchelték le azt, akik bajban vannak... de a többiek szerintem nagyon is odafigyeltek egymásra. Ezelőtt csak minibossokon voltam, de az semmi nem volt ahhoz képest, ahogyan Hinari szervezte a dolgot. Elismerésem felé, de tényleg. >.< - tényleg nagyon sokat tanultam ott, s meglepő módon egy egészen pozitív tapasztalat volt számomra az egész. A többi frontoshoz képest egészen apró, piciny porszemnek éreztem magam. Tehát bőven kell még hova fejlődjek.
- 4:20... hah. Kizárt, hogy elfelejtsem. - sejtelmesen elvigyorodom, amiért éppen ezt a számot kaptam meg időpontnak, de nem fejtem ki igazán a dolgot. Kivételesen még le sem kell írnom legalább.
- Igen, a koordinátákat már tudom. Akkor ott leszek. Még valamit szeretnél esetleg kérdezni? >.< - szerintem már mindent tud, amit tudnia kell. Az adataimat is elküldtem, még ha nem is a pontozásomat. De épp eleget tud rólam, amivel tud kalkulálni majd a harc közben. Ez pedig jó is így.

- Na ez az! Szegény lány... teljesen átmosta a fejét. Nem tudom, mivel hitegeti az a srác. - sajnálkozó fejet vágok, mert tényleg sajnálom Katharinát. Meg... dühös is vagyok rá. Ismét belegondolok abba a csókba, s egy röpke pillanatra mintha elszíneződne az arcom. A pirulás viszont alig észrevehető, s nem a zavar, hanem inkább a düh váltotta ki. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Nem attól a lánytól kellett volna kapnom az első SAO-s csókomat. Meg milyen már, hogy mindig csak a csajok buknak rám. Nem értem én ezt.
- Manikűr, persze. Mit szeretnél? - az egyik katalógust lerakom elé az asztalra, kinyitva annál az oldalnál, ahol a portfólió munkáim kezdődnek. Van benne a franciától kezdve a water marble technikáig minden. Majd felállok az asztaltól, s elviszem a két bögrét.
- Nem, az nincs, mert... Hát, a manikűr a sao-ban egy picit másképp működik. - mosolyodok el. Visszaülök a helyemre, majd közelebb húzom a mindenféle eszközt, kencéket.
- A gél lakk lényege, hogy tartós. Akár két hétig is fent marad a körmödön... a való világban. De itt, a SAO-ban erre nincs szükség. - a köröm ugyanis nem növekszik a játékban. Ahogyan a haj sem. Csupán a különböző kraftolási módszereknek köszönhető, hogy lehet ezeken változtatásokat eszközölni. Például ha valaki rövid hajról hosszúra vált, igazából néhány perc alatt beállíthatja magának. És ugyanez van a rövid és a hosszú körmökkel is. Bár az utóbbit én nem szoktam javasolni, csak ha egyáltalán nem megy semmiféle harcra az ember. Elég zavaró nagy körmökkel fegyvert forgatni, még egy idomárnak is.
- De tudom ajánlani ezeket. - lapozok kettőt a katalógusban. Gél hatású körmöket viszont tudok csinálni, igaz, nem volt kis idő, mire rájöttem, hogy mit kell csinálni hozzá. Az sem jó, ha nagyon fényes, és az sem, ha matt, meg a tapintása is másmilyen. Ráadásul olyan speciális lámpa sem kell hozzá, ami alatt azért hosszú időt el kéne töltenie a mancsodnak, hogy megszáradjon a lakk.
- Ha valamelyik tetszik, akkor szólj nyugodtan. Meg a petednek is nyújtok szolgáltatásokat. A füzet végén. ^^ - a szabad kezét elkérem, és megvizsgálom. Az emberről rengeteget elárul a kezei állapota. Az egyből feltűnik, hogy milyen puha a bőre. Mintha állandóan hidratálná. Sehol semmi karcnyom, égési sérülés, vagy bármilyen tökéletlenség, s a bőre sem tapad rá az izmaihoz. Valószínűleg nem nagyon végzett fizikai munkát.
- Játszol valamilyen hangszeren? Talán zongorán? - erre tippelek. A hegedűhöz túl hosszúak az ujjai, azonban elég vastagak ahhoz, hogy arra asszociáljak, hogy valamilyen módon edzi őket. Bár az is lehet, hogy rengeteget gépelt a való világban. A SAO megtartja ezeket a külsőbeli vonásaidat, még ha ilyen apróságok is.

Na igen. Tachi nem az esetem, de valahol megértem, hogy ennyi lány van oda érte. Lebeszéli róluk a bugyijukat 10 perc alatt. Ha rekordot akar dönteni, akkor lehet, csak öt. Az is lehet, hogy Katharina egyáltalán nem a barátnője, de akkor is gyanús.
- Az a furcsa, hogy Katharina épp azután lett vörös, miután Tachival így összemelegedtek... Mármint, amikor volt ez az arénánk, akkor még zöld volt. - csóválom a fejem, majd bekenem egy krémmel Szophie egyik kezét, egészen a könyökéig. Nem mintha nagyon szüksége lenne rá. Nagyon puha a bőre. Még puhább is, mint az enyém. Pedig én úgy érem el ezt a hatást, hogy minden nap kenegetem. A zongorás tippem pedig bevált. Azért tippeltem inkább erre, mivel pici, fehér égési sérülések meg ilyesmik egyáltalán nem látszódnak a kezein. Szóval bizonyára tehetős családból származik.
- A zongora nagyon szép hangszer. *.* Pár hete például bejött egy lány, aki szintén a körmeit akarta rendbe hozni. Nála is zongorára tippeltem, de kiderült, hogy hárfázik. Elképesztő, amit a hüvelykujjával tudott csinálni. Teljesen hátra tudta hajlítani. - tényleg elég durva volt, nem is hittem, hogy az emberi kéz képes ilyen mozgásra. Aztán, miután megtudtam, miért is van ez, már egyből logikussá vált.
- Azért nézd csak meg. Például tanítok masszázst is, kifejezetten petekre. - a másik kezét kérem el, s észreveszem rajta a gyűrűt.
- Nahát, ki a szerencsés? Egy fél percre meg le tudnád szerelni a gyűrűt? Tényleg csak egy pillanat az egész. - szép jegygyűrű, ezért sem akarom, hogy túl sokáig szerelje le magáról. Meg ugye a közös inventory dolog. Semmi közöm hozzá, hogy mit osztanak meg egymással, ugye. De egy fél percre tényleg szükségem van, hogy bekenjem a krémmel. Utána már vissza is szerelheti. Aztán nekiállok a köröm formálásának. Szándékosan nem csinálom hosszúra, éppen csak annyira, hogy egy kis lekerekített, szimmetrikus formája legyen. Aztán odahúzom a körmös cuccaimat, s egy picike tégelyt választok ki a sok közül. Nude alapozólakk, aminek olyan bőr színe van. Majd csak ezután válogatom ki a különböző, fehér színű díszítő lakkokat, meg a strassz köveket, mintákat, amikkel kidíszítem.