Lóherés Lakosztály

Az ölelés után érzetem csak, mennyire hevesen dobog a szívem. Amíg a fiút öleltem, nem gondoltam semmire, de most kicsit megijedtem. Mi lesz? Mit gondol rólam? Attól féltem, hogy meghallja a szívem dobogását.
 - Foghatod. -mosolyodtam el a fiú kérdésére, és kézen fogva, piros arccal követtem.
...
 A kastély egy félszigeten helyezkedett el. Egy erdőn keresztül lehetett odajutni, ám az erdőben nem voltak szörnyek. Veszély nélküli, amiért én nagyon örülök. Az erdő gyönyörű volt. A fény halványan átsütött a levelek között, így valami zöldes fény vett körbe mindent, ami még vadregényesebbé tette a környéket. Az erdőből kiérve, vakító fény vett körbe minket.
 A sziget részt a tenger vette körbe. Néhány percig csak a fényeket, és a tengert csodáltam, majd elindultunk a kapu felé.
...
 Az ajtót egy lóhere díszítette. Rajta a Danee felirattal.
 Óvatosan beléptem a szobába. Az ajtóban megállva gyorsan eltüntettem a csizmámat, és selyem papucsban mentem tovább.
- Milyen szép!- mosolyogtam, és fejemet körbe-körbe forgattam. Majd megálltam a nappaliban. - Akkor adok egy ház avató ajándékot. - válasz nem várva megnyitottam a menümet. Némi töprengés után, kivettem egy üveg finom bort, amit nemrég szereztem. Valamint egy levendula illatú díszpárnát. Mosolyogva átnyújtottam.
- Jó lesz?- néztem rá.
- Hova mehetnék átöltözni?- kérdeztem körbe tekintve, majd a mutatott irányban, a fürdőben öltöztem át.
A szobából bikiniben léptem ki.

Igazából a kastélyba vezető úton nem csak Zana-chan volt totál zavarban, hanem én is. Mindemellett viszont iszonyúan jól esett, hogy egy tini lány fogja a kezem. Úgy éreztem, már ezer éve, hogy utoljára egy lány kezét foghattam, kint, a valóságban már közel egy éve szingli voltam.
Néha rápillantottam Zakurora az úton, de hiába gyötörtem magam, hogy mit is mondhatnék neki, nem jött ki egy hang se a számon. Csak néha rámosolyogtam, és összenevettünk időnként.
Aztán végre elértük az impozáns Fehér Rózsa kastélyt, idilli környezetben egy félszigeten, előtte hatalmas erdő terült el, amin keresztül jöttünk.
A kastélyban aztán egy teremtett lélekkel sem futottunk össze, az otthonunk volt a kastély, mégis így, hogy fogtuk egymás kezét, úgy osontunk fel a toronyba, ahol a lakosztály volt, mint a tolvajok.
Zana megcsodálta a nevemmel ékesített lóherés ajtódíszt, miközben én a kulccsal bajlódtam, odabent az előtérben megszabadultunk a lábbelinktől és mindketten valami kényelmest öltöttünk fel a lábunkra: én megelégedtem egy vietnámi papuccsal.
- Hát akkor üdv szerény hajlékomban! - szólaltam meg végre büszke mosollyal az arcomon, amint a nappaliba toppantunk
- Nagyon szépen köszönjük a ház nevében! - válaszoltam viccesen, és átvettem tőle az ajándékokat, cserébe nyomtam egy puszit az arcára.
- Imádom a bort! - forgattam meg a palackot a kezemben - nagyon köszi, a párnának is meg lesz a helye!
- Jobbra van a tolóajtó mögött a fürdőszoba, ott át tudsz öltözni, meg fel is frissítheted magad, ha gondolod, bent megtalálsz mindent!
A bort beviszem a konyhába, a párnát meg a hálókamrába, mindkettő egy-egy tolóajtó mögött bújik meg.
Aztán a jakuzzihoz lehajolva egy gombnyomással meg egy hőfokszabályzó tekergetéssel előkészítem a pezsgőfürdőt.
Alig hogy felállok mellőle, megjelenik egy hófehér hajú lány egy száll bikiniben. Tetőtől talpig végigmérem, majd leesik az állam.
- Wow Zana-chan! Irtó szexi vagy ebben a szerelésben! - bököm ki végül.
A zavaromat végül egy fekete macsek oldja fel, ahogy Zana lábához dörgölőzik, és még hízelegve nyávog is neki, miközben felnéz lányra.
- Ja igen, nem is meséltem, őt itt Lili, a macskám, a városban találtunk egymásra és hazahoztam
- Nagyon szereti ha simogatják
- A Lili nevet én adtam ugyan neki, de csak Macsnak szoktam hívni. Minden macskámat Macsnak hívtam eddig.
- Simogasd meg nyugodtan, nem karmol!
- Addig én készítek valami frissítőt! - azzal az egyik papírfalat félretolom.
Mögötte egy mini-bárpult jelenik meg, a hűtőjéből előveszek pár szirupos meg üdítőleves palackot, egy előkészített jégkocka tartót, tele jéggel, a szekrénykéjéből meg fém shaker poharat, keverőt, szűrőt, szívószálakat
- Egy perc és kész vagyok! - öntök, rázok, keverek, szűrök, és már kész is van a két innivaló.
Egy tálcán a jakuzzi mellé helyezem le, majd az egyik sarokban lévő paraván mögött magam is átöltözök térdig érő fürdőnadrágra.
Aztán sietve beleállok a jakuzziba és a kezemet nyújtva segítek Zaku-channak is bemászni, majd én is beülök a kellemesen meleg és bugyborékoló vízbe
- Na, szóval két fajta alkoholmentes koktélt készítettem, az egyik kókuszkrémes ananászlével készült, a Virgin Pina Colada, ez a fehér színű - emelem fel a tálcáról
- A másik naplemente-szerű pedig narancsléből, őszibarackléből és feketeribizli-léből készült, a neve pedig, Safe Sex on the Beach
- Melyiket választod? - vigyorgok rá, kezemben a két pohárral - Ha valami nem az igazi, az azért lehet, mert még nincs pontom az Italkeverés jártasságban, és csak fejből kevertem össze az üdítőket, amit a városban találni lehetett

- Wow Zana-chan! Irtó szexi vagy ebben a szerelésben! - mondta Danee. Erre kissé elpirultam, majd megköszöntem a bókot.
Ekkor egy fekete cica dörgölőzött a lábamhoz, én pedig meglepődve néztem rá. Le is guggoltam a cicushoz mivel nagyon szeretem a cicákat.
- Tehát Lili! - mosolygok a macskuszra. - Egy valódi Macskusz Házikusz . - nézek nevetve vendéglátómra.
 
Danee eközben italt is készített, majd átöltözött, és kedvesen segített nekem beszállni a jakuzziba. A víz tökéletesen meleg volt.
- Melyik italt válasszam? - kérdeztem, miután mind a kettőt bemutatta. - Talán... a narancs színűt. Tele van olyan gyümölcslevekkel amiket szeretek. - mosolyog rá, és elveszem a poharat.
- Nem is rossz. - mondom a fiúnak. Volt az italban valami kevés, kesernyés íz, de ezen kívül igazából finom volt.
A poharat letettem a jakuzzi szélére, majd egyre mélyebbre csúsztam a a vízben, amíg a fejem búbjáig el nem merültem a víz alatt. Néhány pillanatig éreztem az arcomon a meleg vizet, majd lassan, elkezdtem fölfele csúszni. Kezemmel megtöröltem a szemem, és a vizesen csöpögő hajamat kitöröltem az arcomból, majd mosolyogva néztem Daneera.
- Mond csak... mit csináltál mostanában? - kérdeztem. - Úgy értem, amíg el nem jöttél a Niceplaceba. - kicsit elpirultam, mert eszembe jutottak az ott történt dolgok.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztunk a Kezdetek Erdejében... olyan gyorsan megy az idő.  - mondtam, majd kicsit óvatosan közelebb húzódtam a fiúhoz.

- Sex on the Beach? - kérdezem kicsit meglepődve, és odanyújtom a napszínű koktélt a lánynak - Csak ne hogy félreértsem a választásod! - kacsintok rá mosolyogva
- Amúgy bocsi a nevekért, nem én találtam ki őket, én csak szeretem az ízvilágukat, de meg kell hagyni, elég vicces helyzeteket teremet, amikor ilyet rendel az ember, hehe!
Ha elvette, akkor a Pina Colada szívószálát magam felfordítva beleszürcsölök a fehér nedűbe.
- Máhááááááááá!
- Nem azért, hogy magamat fényezzem, de ez isteni lett, még képesség nélkül is!
Aztán elhallgatok, igazából megint nem tudom hogy tovább, pedig minden klappol, egy bájos lányzó társaságában pihenhetek, jakuzziban ülve, koktélt iszogatva, hát kell ennél több?
Elnézem, ahogy Zana-chan megmerül a vízben, és mikor feljön és az arcára tapad a haja, nevetnékem támad.
- Háháhá, marha jól nézel ki így, olyan lettél, mint egy megszeppent kislány, aki bőrigázott!
- Nagyon édi! - nem bírom abbahagyni a nevetés, úgy vigyorgok még pillanatokkal később is, mint egy tejbetök.
- Há, bocsi, bocsi, nem sértésből mondom, de tényleg nagyon viccesen festettél, ahogy feljöttél a víz alól!
Lassan legyűröm a nevetés kényszerem és egy szolid mosolyba fogom vissza magam, aztán jön is a kérdése, mielőtt még kínos csönd állhatna be megint:
- "Mond csak... mit csináltál mostanában? Úgy értem, amíg el nem jöttél a Niceplaceba."
- Hüüüüm... mit is? - kérdezek vissza elgondolkodva - hát... a napi rutinon kívül nem sok mindent... szörnyirtás... uncsi dolog, de az arénába legyőztem egy lovagot.
- Elég szoros mérkőzés volt.
- Ja meg az egyik haverommal is párbajoztunk egyet, csak úgy viccből, az döntetlen lett, de viszont így most már második szintű vagyok! - és megint büszke vigyorra húzódik szemem, szám.
- Igazából csak lézengeni szoktam a városban ha nincs kedvem fejlődni, van egy kedvenc helyem is, Bianka néni növénykertje a neve. Az egész egy hatalmas zöld erdős rész a város házai között, patakkal, romokkal, egy kis aranyos házzal, nagyon romantikus hely, olyan vadregényes az egész! Ott szoktam inkább pihenni, csak heverészek és bámulom a madarakat, meg a levelek közt átszűrődő napsugarakat.
- Azt hiszem egyszer még valami kis tündérszerű lényt is láttam ott egyszer
- De szörny nincs egy sem, nem kell félni!
- Egyszer eljöhetnél oda is, varázslatos hely... hehe  
- Szó szerint!
Ahogy Zana-chan közelebb húzódik, a derűs nyugalmamat, felváltja valami szívdobogtató boldogság és várakozásteljes izgalom érzésének koktélja.
Megfordul a fejemben, hogy tovább viszem amit elkezdett, és magam mellé húzom, és átölelem, de valahogy még mindig nem vagyok biztos magamban, hogy milyen érzéseket is táplálok én egyáltalán iránta.
Helyette inkább a pezsgő vízfelszín alatt megkeresem a kezét, és alákulcsolom az enyémet, egy mosollyal megtűzve még.
Fogalmam sincs mit kellene mondanom, vagy hogyan is kéne viselkednem, minden olyan könnyen és simán ment eddig, el se hiszem, hogy tényleg itt ül mellettem a habokban, egy száll bikiniben, ráadásul még csak nem is, hogy ő húzódna le, vagy ülne a jakuzzi távolabbik végébe, hanem még közelebb is húzódott hozzám.
- Hehe, igen... tényleg nem mostanában volt, hogy találkoztunk ott!
Nem tudom mi van velem, az egyik felem legszívesebben magához húzná a lányt, átkarolná, és megcsókolná, a másik fele pedig nem tud mit kezdeni az egész helyzettel, mintha nem tudná elfogadni, mindazt ami megadatik, mintha még mindig távolságot akarna tartani.
Vajon ő most mit szeretne, mit érez?
- Zana-chan!Ömmm... - szólaltam meg, kérdés akart lenni, de már a feléig se jutottam, már a nevénél elakadtam.
- Áh... semmi semmi... - nevettem magamon zavartan

- Csak a gyümölcsök miatt! - vágom rá gyorsan.  
- Igen tényleg, nagyon-nagyon finom. -fényeztem tovább  mondatot, ami a koktélt illeti. Azánt, a beálló csöndben lebuktam a víz alá majd vissza, mintha le akarnám mosni magamról a kínos csöndet.  
- Háháhá, marha jól nézel ki így, olyan lettél, mint egy megszeppent kislány, aki bőrigázott!
- Nagyon édi! - itt kissé elpirultam, mert nem tehetek róla... lány vagyok, és kész.
- Há, bocsi, bocsi, nem sértésből mondom, de tényleg nagyon viccesen festettél, ahogy feljöttél a víz alól!

- Ha látnám magam, én is nevetnék! - és már nevettem is. - Látod...? Nem is kell látnom...
- Hüüüüm... mit is?Hát... a napi rutinon kívül nem sok mindent... szörnyirtás... uncsi dolog, de az arénába legyőztem egy lovagot.
- Egy... lovagot? - kérdezem megütközve. Ez kissé úgy hangzott, mintha mindennapi, "uncsi dolog lenne, hogy lovagokat győzünk le az arénában. Én nem nagyon jártam benne, (messziről elkerültem) főleg nem győzködtem le benne embereket.
- Elég szoros mérkőzés volt.
- Aham... - mondom kissé zavartan.

- Ja, meg az egyik haverommal is párbajoztunk egyet, - ez is csak úgy mellékesen jött >.> . - Csak úgy viccből, az döntetlen lett, - persze, a barátunkra jobban vigyázunk. - de viszont így most már második szintű vagyok! - Második szint! Büszkén néztem fel rá, s látszott rajta, hogy ő is büszke.

- Igazából csak lézengeni szoktam a városban ha nincs kedvem fejlődni, van egy kedvenc helyem is, Bianka néni növénykertje a neve. Az egész egy hatalmas zöld erdős rész a város házai között, patakkal, romokkal, egy kis aranyos házzal, nagyon romantikus hely, olyan vadregényes az egész! Ott szoktam inkább pihenni, csak heverészek és bámulom a madarakat, meg a levelek közt átszűrődő napsugarakat.

- Biztos gyönyörű lehet! - mondom elkalandozva.
- Igen... köhömm.. szívesen elmennék, az ilyen helyek mindig engem is elvarázsolnak. - mosolygok magam elé.
A víz alatt, kedvesen megfogta a kezem. Egészen biztos vagyok benne, hogy kicsit elpirultam. De hát lány vagyok, na! Nem is tudom mi a baj velem. Csak úgy közelebb húzódok hozzá, mintha a testem saját életet élne, és a fejemben lejátszódó dolgok két külön ember lenne. Ráadásul érzem, tudom, hogy a tudatalattim is eltáncol tőlem. Fogalmam sincs, mi ez, ez az érzés, de mintha akarnám, mintha vágynék rá, meg félnék és tartózkodnék is tőle.
Néha annyira örülnék, ha belelátnék az emberek fejébe. Mondjuk, az már tapasztaltam, hogy a mentalitásom igen magas, de sajna ehhez kellene egy tanár, aki megtanítja pontosan használni. Csak tudnám mit érez!  
Láttam, ahogy levegőt vesz, láttam, ahogy a szemében elhatározás villan.
- Zana-chan!Ömmm... - szólalt meg.
- Áh... semmi semmi... - mondta, s láttam, ahogy a szeméből elúszik a gondolat.
- Kérlek... - szólalok meg. - Folyasd nyugodtan. Ha valami fontos, mondd csak nyugodtan.  - mosolygok.

- Biztos? - kérdezek vissza. De nem az ő bizonyosságát firtattam, én voltam az aki egyáltalán nem volt biztos abban amit elképzelt.
- Hááát... oké... - elengedtem a kezét, és én is kitettem a tálcára a koktélomat, aztán felálltam a jakuzziban, víztől csöpögve léptem az apró medence közepére, szembefordultam a lánnyal, majd letelepedtem a vízbe, ott középütt.
- Így jobban láthatlak! Hehe!  - nevettem rá, hogy a zavart eloszlassam, aztán ismét csak a kezembe vettem a kezét, amit az imént elengedtem, hogy fel tudjak állni ültemből: oldalról fogtam a keze alá, mintha csak táncolnék.
- Zana-chan, tudod, lehet, hogy eddig nem mondtam, de eddig úgy éreztem, mintha a húgocskám lennél, a testvéreim jutottak eszembe rólad, amikor először megláttalak!
Felpillantottam a szemeibe, hogy vajon hogy veszi ezt a bejelentésem, hiszen még sosem céloztam erre, nem igazán sejtheti, hogy így tekintettem rá eddig. Meg hát, nem biztos, hogy jól esik neki, ha csupán a húgaim szintjére helyezem, bár az is lehet, hogy megtisztelésnek veszi, mert lehet, csak én képzelem azt hogy ö...
- De... - folytattam kis szünet után, és az eddig kezét fogó tenyeremmel, végig simítottam a karját, egészen fel, a vállában megkapaszkodva, miközben feltérdeltem a jakuzzi közepén, és felé dőltem. A bal karommal pedig elkaptam a jobb válla fölött a medence peremét, fejemet a válla fölé húztam, ajkam szinte a füléhez ért.
- De te annyira aranyos lány vagy, hogy úgy érzem, teljesen elcsábultam tőled! - így is maradtam egy pillanatig, vagy kettőig, leheletem a fülcimpáját áztatta, és éreztem, hogy a víz alatt a combunk is összeér, így hogy szinte neki dőltem.
Aztán ahogy a víz, mit sem zavartatva magát tovább bugyogott, én is visszatelepedtem a helyemre középre, és a vállát is elengedtem közben.
- Szeretnéd, ha olyanok lennénk mit a testvérek? Vagy... valami egészen más, valami ami ... sokkal több? -
Te mit érzel irántam? Gondoltam tovább a kérdéseim sorát, de ezt már nem mertem kimondani.
Hol a szemét, hol az ajkát figyeltem, biztos voltam benne, hogy ha itt többről van szó a részéről azt szavak nélkül is le tudom olvasni róluk, elvégre a szem a lélek tükre, és az ajkakról megmondhatni, ha csókra áhítoznak. Amúgy is, ha sokáig nézed valakinek az ajkát, egy idő után észre fogja venni, hogy mit szeretnél. Kérdés, hogy a másik is azt szeretné-e.

Az elengedett kezemre pillantottam. Mintha a forró víz ellenére, kihűlt volna. De nem sokat gondolkodtam a dolgon. Az előbb még mellettem ülő fiú, most a medence közepén térdelt.
- Így jobban láthatlak! Hehe! - mondta, és éreztem, hogy kissé zavarban van. Halkan elnevettem magam, mert igaza van. Így tényleg jobban lát...
- Zana-chan, tudod, lehet, hogy eddig nem mondtam, de eddig úgy éreztem, mintha a húgocskám lennél, a testvéreim jutottak eszembe rólad, amikor először megláttalak! - mondta. Kicsit meglepődtem, és mintha a hideg is átfutott volna a testemen. Nem is értettem, hogy miért. Végül is egész megtisztelő, hogy a "családtagjának" tekint. Ilyet még sohasem mondtak.
Sőt, ha belegondolok, eddig egész életemben, soha, egyetlen fiú nem szót hozzám. Maximum osztályszinten, hogy lemásolhatná-e a leckémet, vagy, hogy nem érti miről van szó. Eddig egyetlen fiú volt, aki barátságos volt hozzám, viszont azóta sok-sok év eltelt, és elköltöztek.
Kanade volt az, akinek sok fiúja volt, és nem csak barátja. Próbált rávenni, hogy beszélgessek velük, de valahogy sose sikerült valami jól. Persze, nem mintha félnék a fiúktól, nem vagyok gyáva, csupán... ez van, és kész.
- De... - szólalt meg újra, és én újra felpillantottam rá. Ezután teljesen odahajolt a fülemhez, s szinte rám dőlt.
- De te annyira aranyos lány vagy, hogy úgy érzem, teljesen elcsábultam tőled! - suttogta a fülembe. Minta visszaért volna a meleg a testembe, éreztem, ahogy a fejembe szökik a vér, és elpirulok. Mintha a hangom eltűnt volna, és a világ is kicsúszott volna alólam.
Lassan visszahúzódott a jakuzzi közepére.
- Szeretnéd, ha olyanok lennénk mit a testvérek? Vagy... valami egészen más, valami ami ... sokkal több? - kérdezte. A kérdés nagyon meglepett, de logikus is volt. Nem is tudtam mit mondjak... Végül megnyaltam kiszáradt számat.
- Én... - próbálkoztam, de nem jutott az eszembe semmi. Mit is mondhatnék.... mintha... nem is tudom, erre mit felelhetnék. Talán nincs is válasz... nem tudom.
- Amikor beleszeretünk valakibe, a hasonlóságát szeretjük, amikor pedig szeretjük, beleszeretünk a különbözőségébe. - csak úgy, eszembe jutott, fogalmam sincs hogyan, és ki mondta ezt valamikor. Az agyam egy távol sarkából súgta nekem egy hang, mintha mindig is ott lett volna, hogy kisegítsen ebben a pillanatban, mintha tudta volna előre, hogy szükségem lesz  rá. - Nem én döntök, és nem is te... - mondtam halkan - Hanem a lelkünk mélyén megbúvó apró virág, ami mindig ott volt, és irányított minket, anélkül, hogy észrevettük volna. - mondta lesütve a szemem. - Ezt én mondtam... most. - mondtam még mindig lehajtva a fejem. Hisz fogalmam sincs mit is akartam ezzel kifejezni, teljesen zavarban vagyok, csak reménykedni tudok, hogy ha az én virágom nem, de Danee-é majd kivirágzik az enyém helyett is. Teljesen lefagytam.

- Hmmm... - mosolyogtam - kérdésre talánnyal válaszolni, nem szép dolog... - s gonosz kis fricskával lefröcsköltem - ... Zana-chan
- De nagyon szép hasonlat volt! Én sem mondhattam volna szebben! Tetszik!
- Legyen! Elfogadom a kihívást! - s azzal határozottan megragadva mindkét kezét, egy szempillantás alatt újra fölötte voltam.
Míg leheletem ismét a fülcimpáját cirógatta, mindkét kezem a karjára vándorolt, biztosan, de különösebb szorítás nélkül tartva kezeimben a törékenynek tűnő lányt.
Ajkaim az orcáját illették egy röpke pillanatra, bár ez érintés legkevésbé sem volt szokványos arcra puszi, melyet mások üdvözlésként vagy hálájuk jeleként adnának.
- Pardonne mes lèvres. Elles trouvent la joie dans les endrois les plus inhabituels* - súgtam a fülébe a csók után
Lassú, könnyed mozdulattal hagytam ott bájos kis arcát, s egy pajkos mosollyal a szám sarkán, néztem a szemébe
Tekintetem eljátszadozott szemének íriszén, majd szemérmetlenül ajkaira tévedt.
Igen valóban, ha bizonytalan, annak én vagyok az oka, én bolygattam fel lelkének virágoskertjét, és csalogattam be életem és lelkem szentélyébe. Mégis én vártam volna tőle, hogy színt valljon helyettem. A saját bizonytalanságom terhét, a döntés felelősségét, mind-mind az ő nyakába próbáltam varrni, át akartam hárítani a döntést, hogy elmondhassam magamnak, hogy én biztosan nem hoztam rossz döntést, akármi is történjék. De nincs jogom ehhez, és lám vissza is ütötte a labdát, amit feladtam neki, így hát rajtam a sor, bárhogy döntök is, legyen akár jó, vagy akár rossz a vége.
Szívem hevesebben kezdett verni, s karjaim megremegtek a döntés súlya alatt, közelebb húztam magamhoz a lányt, s szólásra nyíló ajkam ajkára hangtalan lehelte remegő csókomat.

*Bocsásd meg ajkaim, melyek oly szokatlan helyen találnak örömre! (francia)

* Talán jó lenne, valahol máshol folytatni . Na, ne tessék félre érteni, mondjuk valami szép helyen, ahol csicseregnek a madarak és a távolban a patak csobogása lágy dallamot fon, az aranylevelű fa alatt ülő lány és fiú körül. Wow... előtért belőlem a költő. Gyorsan amíg tart a hatása ^^*  


(Rád bízom, a helyet, csak azért mondd is meg hol lesz )



( Ja, és hozzáteszem, Zana elvörösödik, és rájön mi is történt az elmúlt néhány órában. Mivel fogggggalmam sincs ilyenkor mit csinálnak az emberek, utolsó reményem, ha azt mondom máshol folytatódik. Megértést köszönöm )