KezdőlapZelolla
2 posters
1 / 1 oldal
Zelolla
by Zelolla Szer. Júl. 17 2013, 00:26
)My Story
Hogy mióta is lennék itt pontosan? A napok, hetek, hónapok és évek teljesen összefolytak már, azt se tudnám megmondani, hány éves lehetek. Korábban sosem hittem, hogy ha egyszer a számítástechnika egyik vívmányának rabja leszek, hiányozni fog a külvilág, lévén szüleim szerint mindig is a virtuális világban éltem. Elgondolkoztató, hogy most valóban abban élek, szó szerint, már ha ezt életnek lehet nevezni. Akkoriban nem becsültem meg a családi életet, a nyugalmas kisvárosi mindennapokat, és amint lehetett a fővárosba költöztem, albérletbe, vagyis ahogy anyu nevezte, egy komfortos kartondobozba.
Nem volt rossz életem, elvégre azt csinálhattam, amit szeretek, naphosszat lóghattam a világhálón, és kisebb-nagyobb szabadúszó munkákat végezhettem el cégek részére. A nap többi részében blogot csinosítgattam, vagy azzal töltöttem az időmet, hogy a fejlettnek hitt védelmi rendszereket teszteltem, valóban elég jók-e. Persze a legtöbbet, ha nem is játszi könnyedséggel törtem fel, valahogy mégis kiügyeskedtem, hogy a falak mögé pillanthassak. Azonban sosem az érdekelt, mi is rejtőzik ott, milyen információkat tárolnak, hanem, hogy van-e határa a képességeimnek, hogy képes vagyok-e újabb, és újabb rendszereket az uralmam alá hajtani. Valószínűleg ez lett a végzetem is, hiszen ha kevésbé lettem volna nagyravágyó, ha megálltam volna a kisebb programoknál, valószínűleg most nem lennék ott, ahol vagyok.
Karácsonyra kaptam a Nerve Gear konzolt szüleimtől, remélve, hogy ezzel visszacsábíthatnak haza, ám én már elhatároztam a saját életet, amit javarészt egy másik világban szándékoztam tölteni. Nem értettem aggodalmukat, de azt hiszem nekik volt igazuk, nem kellett volna hagynom, hogy így magába szippantson ez az egész. Talán akkor nem lenne ilyen kilátástalan a helyzetem, persze erre azokban az időkben nem gondoltam. Az pedig pláne eszembe sem jutott, hogy esetleg sorban álljak egy játékért napokig egy bolt előtt, ha közben fel is törhetem a központi szervert, és közvetlenül a játéktérhez férhetek. Nem volt egyszerű a dolog, hosszú napokat elbíbelődtem vele, azonban a végeredmény nem okozott csalódást. A SAO világa olyan volt, mint amilyennek a digitalizált mennyországot képzeltem el, csak még élethűbbnek tűnt.
Nem próbáltam elvegyülni, elvégre a többiek nem láttak játékos karakternek, inkább tűntem úgy, mint egy NJK városlakó, hiszen nem volt jelzésem, és a felhasználónevem sem látszott. Élveztem is azt, hogy anélkül fedezhetem fel a tájat, hogy bárki is megzavarna az örökös kérdéseivel, bár az kicsit zavart, hogy bentről képtelen voltam tovább fúrni a rendszert, és a kiskapukon keresztül eljutni oda, ahova mások nem. Minden azonban nem lehet tökéletes, így hát ott maradtam, hogy körbenézzek a városban, mielőtt tovább indulok, és remélhetőleg találjak valamit, amin keresztül további adatokhoz férhetek, hogy később beljebb mászhassak a rendszerbe.
Természetesen ott üt be ilyenkor a balszerencsém, ahol csak rést talál, és rés, nos, az mindig akad, elvégre sosem tartoztam a szerencsésebb emberek közé. A nagy bejelentésnél a főtéren egyáltalán nem estem kétségbe, rezignált arckifejezéssel vettem tudomásul, hogy itt az életem vége. Egy percig sem képzeltem, hogy néhány napnál több időm van hátra, lévén egyedül éltem, ugyan ki érdeklődne utánam, csak mert néhány napig nem jelentkeztem? Valami azonban mégis történt, mert napok, hetek teltek el, de még mindig életben voltam.
Egy tapodtat sem mozdultam az első szint városából, szépen beilleszkedtem, és úgy éltem, ahogy a többi városlakó, és igyekeztem is azt a látszatot megtartani, hogy nem vagyok több a játék egy user nélküli alakjánál. Nem is változtattam volna ezen, örültem minden egyes napnak, ami még megadatott. Megtanultam főzni, még ha virtuálisan is, és időm nagy részét a valósággal ellentétben, ezúttal a természetben töltöttem, hogy kihasználjam a grafika nyújtotta szépségeket.
És hogy miért gondolkoztam el most mindezen? Nos, mert igen érdekes fordulatot vett a kis világom, amit lassanként, egyedül építgettem, amikor valami egészen különleges tojásra bukkantam. Nem igazán tudom, mit kellene tennem vele, elvégre egy másik élettel, már ha annak nevezhetjük, hogy programként fut egy játékban, bár most mindannyian csupán a játék részei vagyunk, szóval egy másik élettel együtt felelősséget veszek magamhoz. Még sem hagytam ott az erdőben, hiszen nem volt túl jó állapotban, ráadásul nagyon érdekelt, mi lapulhat benne, bármi is legyen az, mert magát a fajtáját nem tudtam volna megmondani a hatalmas sárrétegtől, ami rá ragadt. Csak imádkoztam, hogy ne egy vérszomjas állat kelljen ki belőle, ami azon nyomban megesz, amint hátat fordítok neki, bár már az sem számítana, igazából nem haladtam semerre. Talán nem fog ártani az, ha végre nem csupán magam leszek.
Nem volt rossz életem, elvégre azt csinálhattam, amit szeretek, naphosszat lóghattam a világhálón, és kisebb-nagyobb szabadúszó munkákat végezhettem el cégek részére. A nap többi részében blogot csinosítgattam, vagy azzal töltöttem az időmet, hogy a fejlettnek hitt védelmi rendszereket teszteltem, valóban elég jók-e. Persze a legtöbbet, ha nem is játszi könnyedséggel törtem fel, valahogy mégis kiügyeskedtem, hogy a falak mögé pillanthassak. Azonban sosem az érdekelt, mi is rejtőzik ott, milyen információkat tárolnak, hanem, hogy van-e határa a képességeimnek, hogy képes vagyok-e újabb, és újabb rendszereket az uralmam alá hajtani. Valószínűleg ez lett a végzetem is, hiszen ha kevésbé lettem volna nagyravágyó, ha megálltam volna a kisebb programoknál, valószínűleg most nem lennék ott, ahol vagyok.
Karácsonyra kaptam a Nerve Gear konzolt szüleimtől, remélve, hogy ezzel visszacsábíthatnak haza, ám én már elhatároztam a saját életet, amit javarészt egy másik világban szándékoztam tölteni. Nem értettem aggodalmukat, de azt hiszem nekik volt igazuk, nem kellett volna hagynom, hogy így magába szippantson ez az egész. Talán akkor nem lenne ilyen kilátástalan a helyzetem, persze erre azokban az időkben nem gondoltam. Az pedig pláne eszembe sem jutott, hogy esetleg sorban álljak egy játékért napokig egy bolt előtt, ha közben fel is törhetem a központi szervert, és közvetlenül a játéktérhez férhetek. Nem volt egyszerű a dolog, hosszú napokat elbíbelődtem vele, azonban a végeredmény nem okozott csalódást. A SAO világa olyan volt, mint amilyennek a digitalizált mennyországot képzeltem el, csak még élethűbbnek tűnt.
Nem próbáltam elvegyülni, elvégre a többiek nem láttak játékos karakternek, inkább tűntem úgy, mint egy NJK városlakó, hiszen nem volt jelzésem, és a felhasználónevem sem látszott. Élveztem is azt, hogy anélkül fedezhetem fel a tájat, hogy bárki is megzavarna az örökös kérdéseivel, bár az kicsit zavart, hogy bentről képtelen voltam tovább fúrni a rendszert, és a kiskapukon keresztül eljutni oda, ahova mások nem. Minden azonban nem lehet tökéletes, így hát ott maradtam, hogy körbenézzek a városban, mielőtt tovább indulok, és remélhetőleg találjak valamit, amin keresztül további adatokhoz férhetek, hogy később beljebb mászhassak a rendszerbe.
Természetesen ott üt be ilyenkor a balszerencsém, ahol csak rést talál, és rés, nos, az mindig akad, elvégre sosem tartoztam a szerencsésebb emberek közé. A nagy bejelentésnél a főtéren egyáltalán nem estem kétségbe, rezignált arckifejezéssel vettem tudomásul, hogy itt az életem vége. Egy percig sem képzeltem, hogy néhány napnál több időm van hátra, lévén egyedül éltem, ugyan ki érdeklődne utánam, csak mert néhány napig nem jelentkeztem? Valami azonban mégis történt, mert napok, hetek teltek el, de még mindig életben voltam.
Egy tapodtat sem mozdultam az első szint városából, szépen beilleszkedtem, és úgy éltem, ahogy a többi városlakó, és igyekeztem is azt a látszatot megtartani, hogy nem vagyok több a játék egy user nélküli alakjánál. Nem is változtattam volna ezen, örültem minden egyes napnak, ami még megadatott. Megtanultam főzni, még ha virtuálisan is, és időm nagy részét a valósággal ellentétben, ezúttal a természetben töltöttem, hogy kihasználjam a grafika nyújtotta szépségeket.
És hogy miért gondolkoztam el most mindezen? Nos, mert igen érdekes fordulatot vett a kis világom, amit lassanként, egyedül építgettem, amikor valami egészen különleges tojásra bukkantam. Nem igazán tudom, mit kellene tennem vele, elvégre egy másik élettel, már ha annak nevezhetjük, hogy programként fut egy játékban, bár most mindannyian csupán a játék részei vagyunk, szóval egy másik élettel együtt felelősséget veszek magamhoz. Még sem hagytam ott az erdőben, hiszen nem volt túl jó állapotban, ráadásul nagyon érdekelt, mi lapulhat benne, bármi is legyen az, mert magát a fajtáját nem tudtam volna megmondani a hatalmas sárrétegtől, ami rá ragadt. Csak imádkoztam, hogy ne egy vérszomjas állat kelljen ki belőle, ami azon nyomban megesz, amint hátat fordítok neki, bár már az sem számítana, igazából nem haladtam semerre. Talán nem fog ártani az, ha végre nem csupán magam leszek.
Képesség
LuckyStar: A képesség aktiválásakor egy ötágú csillagot rajzol Lola a levegőben. Ha jó szerencsét szeretne adni saját csapattársának, akkor felfelé, ha balszerencsét az ellenfélnek, akkor lefelé álló csúccsal. A képesség aktiválásával plusz pontot szerez, vagy levonásban részesül a játékos egy körön keresztül, attól függően, milyen jelölést alkalmaz a karakter, és ő dönti el, melyik képességre vonatkozik (Vagyis Lola). Ez játékban úgy néz ki, hogy hatoldalú kockával dobást végez a játékos, akin használja a képességet, és annak az értéke kerül hozzáadásra, vagy levonásra. A képesség csak az adott körben aktív, a következőben már az eredeti értékkel kell számolni, valamint saját magán nem alkalmazhatja, és egy körig ezután nem aktiválható.
_________________
Zelolla- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 21
Join date : 2013. May. 20.
Age : 28
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Zelolla
by Kayaba Akihiko Szer. Júl. 17 2013, 16:27
Szia!
Hát ez valami gyönyörű, bár nem magamtól jöttem rá, hogy HTML nézetet kéne kapcsolni. Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Jeti bébi kelt ki. (Ha mást szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Hát ez valami gyönyörű, bár nem magamtól jöttem rá, hogy HTML nézetet kéne kapcsolni. Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Jeti bébi kelt ki. (Ha mást szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.