Akita Hiroji

Név:Akita Hiroji
Nem:férfi
Kaszt:Harcművész
Kor:20

kinézet:szőke haj,kék szemek,cm magasság (170),vékony test alkat de azért elég sportos is.

Jellem:Nem szeret barátkozni egyedul csak a verekedes erdekel hogy masok mit gondolnak rolam az nem erdekel.

Képességek:

midori:

Nem más mint elemi sebzést okozó képesség, első sorban. Rögtön aktiválás után az épp adott fegyvert körbe fonja egy villám. A fegyver körül folyamatosan sárgás kékes kisülések láthatóak. Esetleges találat esetén az elektromosság élettani hatásai érvényesülnek a sebzett ellenfélen. Tehát egy mint az elektromosság esetén első találat rögtön 5 életpont vesztést okoz a zsibbadtság érzése mellett. Minden 3 körben aktiválható a képesség.
Körönként a sebzés lassan csökken, de újabb találat esetén a találat sebzése hozzá adódik. Körönként 2 ponttal csökken a sebzés míg lenem jár teljesen.

1 Találat: 5 sebzés

2 Kör: 3 sebzés

3 Kör: 1 sebzés + Találat esetén 6 sebzés.

Történet:


Tokiói születésű fiu vagyok. Ides tova 20 évvel ezelőtt történtek az események vagy is, hogy erre a világra születtem. Nos mit mondjak, család, testvérek? Család természetesen igen a szülök és a többi rokon, testvér még csak az kellene. Ha lenne biztos egymás szekíroznánk folyamatosan.
Akkor pár szót arról is hogyan éltem az események előtt.
Tokiói kórház szülész osztályán, hol máshol születtem. Ott és akkor még normális voltam, meg még pár évvel később is. Ezt mondják legalább is sokan, de ez engem nem izgat. Nem igazán érdekel mások véleménye. Nekem tetsszen és jó legyen, ez az egy számít csak. Ez mit is akar jelenteni majd később ki fejtem.
Szóval születés meg minden és a szokásos dolgok. Telt az idő boldog gyermeklét a gondtalan élet. Nem mondom azt, hogy gazdagok a szüleim. Bármit meg vehetnek ha akarnak. Mindig a szükséges dolgokat meg tudták vásárolni. Meg persze az extrákat a luxus cikket. Ez is relatív mert kinek mi számít extrának és luxusnak.
Röviden egész jól éltünk.
A különcködés akkor történt mikor meg halottam életem első rock zenéjét. A zenei irányzat, a dobok, gitárok az egész vonzott. Első hallásra elnyerte tetszésem. Még ha az a szám nem is volt valami nagy durranás. Ezt tetézte csak az, hogy hasonló társaságot kerestem már iskolai évek alatt. Alsó iskolában, vagy hogy is mondják az európaiak? Igen meg van általános iskola azt hiszem.
Közép iskola első, cöhh mit mondhatnék róluk. Egyikük sem tudja mi a jó. Egy jó buli, egy kis zene és persze kell valami ami elbódít. Pontosan a szabályokat néha meg kell szegni. Bódításra meg az alkohol tökéletes.Eleve iskolai évek alatt két dolog vonzott. Az egyik a bulizás és az utáni lustálkodás. Minden olyasmi, ami elég gyors ahhoz valami örültségét lehessen művelni vele. A gyorsaságot pedig egy autó testesítette volna meg, de szüleim itt nemet mondtak. Fiatalság, ugye a legfőbb kifogás, hogy vigye el a macska.
Meg, húú az a nagy féltés. Rövid jelző amivel egy ismerősöm illetett.
Nem részletezem az autó mizéria letört kissé, de ha saját erőből jutok hozzá akkor nem lehet kifogása senkinek sem a dolgok ellen. Már munkát találni is eleve nehéz feladat. Sok teszt írás, és meghallgatások. Természetesen az én külsőmmel ez eleve nem egyszerű feladat. Nem akartam változtatni, csak azért felvegyenek. Az nem én lennék, be állni a szürke kisegerek közé azt soha. Nem vagyok egy elveszett bárány, végül sikerült találnom munkát, egyik legváratlanabb helyen. Nem hittem volna egy szer ott lesz munkám ahol rendszerint bulizok. Természetesen a pult mögött a szomjazok kívánságának kell eleget tennem. Ishi az a kis majom felvett pultosnak. Attól naptól kezdve minden munka kezdés csipkelődésél telt. Egymás külsejének leszólása, néha trágár szavakkal. Ezek a civakodások rendszerint nagy össze borulással és mosolygással végződtek. Fura, vagy talán inkább különleges volt ez a kapcsolat. Mély baráti kicsit talán testvéries. Még ha nem is épp hétköznapian viselkedünk egymással.
Ekkor, vagy is itt történt egy szép napon az először halottam a pletykákat. Már korábban is érdekelt. Nem inkább kíváncsi voltam az mmo-k világára és halottam egyről. Hamarosan indul, és állítólag várakozáson felüli. Elhatároztam hát, hogy ki kell próbálnom ha nem tetszik legfeljebb rásózom valakire. Munka után el is határoztam, hogy meg veszem a szükséges dolgokat.
Pár nappal később pedig amikor indították a játékot be csatlakoztam.

Csatlakozás után és közben:


Hm mi a fene kasztok, ez érdekesnek tűnik. Végig olvasva az összeset és mérlegelve végül egyetlen mellett döntöttem. Úgy éreztem a harcművész áll hozzám a legközelebb. Bár csak sejtésem volt, hogy mi is lehet pontosan. Minden utasítást végig csinálva végül egy csodálatos világ tárult szemeim elé. Virágok, szinte érezni lehetett az illatuk. Pedig tudtam ez csak a virtuális. Még is annyira élethű volt, érezni lehet ott vagyok és én magam vagyok a karakter vagy mi. Bolyongásom egy mezőn kezdődött, majd egy útra tévedtem egyenesen a város felé vettem az utat. Kezdetek Városa, ahogy nevezték a helyszínt. Út közben sok másik játékost láttam. Ha valóban játékosok mert ahogy olvastam a nem játékosok is nagyon hasonlóak. Jobban szemügyre véve életerő csík vagy mi ott volt felettük. Mosolyogva saját tapasztalatlanságomon követtem őket.... talán nem kellett volna.... talán ha nem a városba megyek más hogy alakult volna. Ez már késő bánat, megtörtént és nem tehetek ellene semmit.
Sokan összegyűltek a főtéren az lezárult és az admin be jelentette a szörnyű igazságot....