Märchen von Friedhof (Elision)

Név: Märchen von Friedhof
Nem: Férfi
Kaszt: állatidomár
Kor: 19

Kinézet: Nagy evő létére furcsamód vékony és magas ám magabiztos kiállású. Tengerkék szemei mélybe merengők és erős intellektust sugároznak. Hosszú vállig érő  haja és sűrű szakálla mely arcát borítja idősebb megjelenést kölcsönöz számára.

Jellem: Örök merengő típus. Képes a legapróbb dolgokon is órákat rágódni, azokon elfilozofálgatni. Fantázia dús személyiség ki hol a logika hol a fantázia által éli ki érzelmi szükségleteit elsősorban. Kisé magának való elvont ember nem szokott senki felé közeledni ám örömmel fogadja azt. Segítőkész bármiben és bár alapvetően csöndes ha egyszer belelendül a beszédbe le se lehet lőni. Imádja az iróniát és a fekete iróniát melyet valahogy mindig megtalál a világban. Nagy igénye van arra hogy szeretettet adjon.

Képesség: Suicide defense: Egy általa választott karaktert érő következő támadás támadás nem sebzi a karaktert hanem közvetlenül a te életpontodat sebzi.

Előtörténet

Friedhof német országban született. Szülei tehetősek voltak ám nem kimondottan gazdagok. Nála két évvel fiatalabb húgával jó kapcsolatot ápolt, mondhatni idilli kapcsolatuk volt. Együtt játszottak, csodálkoztak rá a különböző történetekre melyeket anyuk mesélt nekik, majd később maguk találtak ki újakat és számukra sokkal varázslatosabbakat. Ez az idilli élet fenn állt egészen 12 éves koráig amikor is húga meghalt egy balesetben melyért magát hibáztatta. Ezt követően a tőle eddig sem távol álló fantázia világába menekült. Történetek tömkelegét olvasta és talált ki azokba teljesen beleélve magát ezáltal tágítva látókörét és kiélve érzéki szükségleteit. Ezen történetek a gyermeki tündér meséktől a véres és logikusan felépített horrorisztikus drámákig terjedtek. Innen már csak egy lépés volt a szerepjátékok onnan pedig az MMO-k világa melyben önmagának megvallva szeretett húga iránti pótlékként keresett bennük valakit akit szerethet. Természetesen teljesen sikertelenül hisz bár néha a szívében tátongó lyukat egy időre be tudta tömni ám örökre sose. Hiába volt rengeteg barátja, lánya, fia, apja, anyja, felesége a játékokban valahogy azt a mélységes kihasználás nélküli szeretetet amit ő keresett nem kapta meg vagy legalábbis nem örökre.
Bár magának való volt és nem volt túl sok barátja vagy talán pont ez miatt kiemelkedően jó tanuló volt és több nyelven is megtanult beszélni. Ezért egy neves Japán iskolába vették fel Tokyo-ban. Ezt követően még az iskola kezdette előtt ott élő nagybátyjához költözött aki vett egy Nerve Gear-t, ajándékba Friedhof-nak aki már egy ideje szemezett az új konzollal és a Sword Art Online már egy ideje, így az alaphelyzet adott volt ahhoz, hogy ő is annak fogságába kerüljön.
Szín tiszta logikából adódóan női karaktert generált eredetileg magának mert tapasztalatai szerint azokban sokkal jobban megbíznak és azok felé gyakrabban és könnyebben nyitnak az emberek. Mellesleg imádta volna kipróbálni milyen virtuális melleket fogdosni ha azok a sajátjai. Végül is férfiből van ő sem egy szent szűz.
Afelől, hogy milyen kasztja legyen számára nem volt kérdéses hiszen az állatidomár egyenlő azzal, hogy mindig lesz egy kisebb vagy nagyobb élőlény vele akit szeretgethet. Fegyvernek egy sétapálcát választott melynek végét egy réz lepke díszíti.
Felhasználónevén körülbelül tízszer annyit ötletelt mint a játék installálásával és a karakter elkészítésével összesen pedig nem kevés ideje ment rá. Végül az általa legfontosabbnak tartott személlyel vagyis húgával kiötlőt és mindkettőjük által legjobban kedvelt karakter nevét adta neki vagyis az Elysion-t aki történeteikben egy szinte tökéletes embernagyságú elátkozott játék baba volt aki szerencsétlensége ellenére mindig mindenkinek segített.
Akkor mikor felébredt a hibernációból és szembesült azzal hogy mi a helyzet a meglepődés után elmosolyodott és ironikusan megjegyezte: "Pedig én csak egyszer nyafogtam azért, hogy az MMO-k nem elég valósághűek." Az egyetlen ami igazán zavarta, hogy nem tudta letapizni magát. Alapfelszerelései között társ állata tojását is megtalálta mely nem volt nagyobb mint a hüvelykujja, hófehér volt Apró fűzöld és rózsaszín pöttyökkel szerte a tojáson kivéve az alját ami teljesen fehér. Miután picit szétnézet kiment a városból leült egy fa alá és azon töprengett milyen csöppség vagy akár óriási nagy lény kelhet ki ebből a tojásból és azon reménykedett, hogy ha nem is a legszebb de a legszerethetőbb teremtmény bújik majd elő. Bár titkos vágya az volt, hogy valaki olyan keljen ki belőle ki kitölti a szívében tátongó űrt.