Ilaszior (Morinoshi Kise)

Név: Morinoshi Kise (Ilaszior)
Nem: Férfi
Kaszt: kardforgató
Kor: 17

Kinézet: Kisenek félhosszú, acélkék egyenes haja és vörösesbarna szeme van. Eléggé jóképű srác, amihez sovány, szálas test társul. Inkább gyors mint erős fizikuma van. Ha módja van rá akkor fekete ruhákat visel.

Jellem: Kise alapvetően egy laza, kedves, barátkozós srác, aki mindent megtett a barátaiért és a barátnőjéért. Be nem állt a szája, és külső szemlélők talán azt hihették, hogy semmit sem vesz komolyan, mert mindent elviccelt. Ez persze nem igaz, de inkább mosolyogva veszített mint idegesen nyert. Sokak szerint zseniális stratéga, a játékokban jobban szeret gondolkodni és irányítani, mint ész nélkül rohanni. Ennek ellenére képes alávetni magát más emberek akaratának is. Békés jellemnek mondható, nehéz felidegesíteni, legalábbis nehéz volt. Ez a játék kezdetekor megváltozott, mogorva lett és visszahúzódó a többiek előtt. Nem akar senkit sem elveszteni, így nem enged magához túl közel embereket. Ha találna társakat valószínűleg visszatérne a régi énje, legalábbis egy darabja. De akár talál társakat akár nem, soha nem ölne meg egyetlen játékost sem, hiszen minden játékos halálával csökken az esély arra, hogy végig lehessen vinni a játékot.

Képesség:
Felülnézet
Ilaszior képes egy speciális látási technikát használni, amivel felülnézetből látja maga körül a harcmezőt, a szemébe közvetített kép jobb alsó sarkában minimap szerűen. Ezen a szokásos színjelölésekkel vannak rajta az emberek, illetve a társait kék pöttyök jelölik. Ezáltal sokkal nehezebb hátba támadni, illetve stratégiai előnyhöz juttatja. További információkat a speciális képesség pontok alapján képes leolvasni róla, ahogy a térkép sugara is azzal nő, ahogy az is, hogy egy nap mennyit használhatja.
1-2 pont: nincs további információ, 5 m sugarú kör, naponta 30 percig
3-4 pont: látja rajta az ellenfelek életerejét, 15 méter sugarú kör, naponta 45 percig
5-8 pont: látja rajta az ellenfelek szintjét, 25 méter sugarú kör, naponta egy óráig
9-13 pont: látja rajta az ellenfeleinek a pontjait, 30 méter sugarú kör, naponta másfél óráig
14-19 pont: a sugáron kívül tartózkodó (+50 m) ellenfelek és partytagok irányát piros illetve kék nyíllal jelöli, 40 méter sugarú kör, naponta két óráig
20 pont: 50 méter sugarú kör, folyamatosan használja, kikapcsolhatatlan passzív képességgé válik


Előtörténet

-NEEEEEM! -ordítok fel, ahogy meghallom a játékmester szavait. Térdre esek, és öklömmel a földre sújtok. Néhányan rám néznek, de a többség az égben lebegő óriási alakot figyeli.
~Nem lehet, az nem lehet, nem hallhatott meg... Ő nem hallhatott meg!
-Miééééééééééért?! -üvöltöm az ég és a játék teremtője felé. Nem hinném, hogy meghallotta, de ha igen, akkor sem válaszol. Mondatát alátámasztva képek jelennek meg a levegőben, hírportálok képei, és az ő arca is ott van, az ő csodálatos arca, pont úgy néz ki mint akkor...


***
2 évvel ezelőtt

A nap melegen sütött le az égből, haverommal boldogan mentünk hazafele az évzáróról. Gondtalanul beszélgettünk, vége az iskolának, jöhet a végtelen lan-partyk évszaka, vagy az egyszerűbb embereknek, nyár. A parkon át mentünk, amikor megláttam Őt. Békésen feküdt a fűben, és bámult az égbe, keze között egy virágot tartva, angyali mosollyal az arcán.
-Menj előre Hado. -mondtam haveromnak.
-Hmm? Miért? -kérdezte. Én csak biccentettem felé, mire ő elmosolyodott.
-Ezen a nyáron mégsem a gépezés fogja lefoglalni az éjszakáidat? -kérdezte vigyorogva. Nevetve az oldalába könyököltem, majd elindultam a fűben fekvő lány felé. Amikor a közelbe értem ráköszöntem, és hamarosan azon kaptam magamat, hogy nevetve fekszem mellette a fűben, és egymás életéről beszélgettünk.
-Morinoshi Kise a teljes nevem, és a Kishio gimnáziumba járok. Tesóim nincsenek, szüleimmel nem ápolok túl jó viszonyt. Ami a hobbijaimat illeti, igazából... hát, leginkább kockulok a haverokkal. -meséltem, és megvakartam a fejemet. Ami ezt illeti ez igaz is, és ezzel tényleg ki is merülök. Sportolni csak iskolában szoktam, általában amint haza érek már be is kapcsolom a gépemet, hogy elkerüljem a szüleimet és az örökös vitákat. A jegyeim nem a legjobbak emiatt, és az utóbbi időben egyre inkább úgy érzem, hogy ez a játékosdi a haverokkal nem elég. A legjobbak között voltunk azon a néhány mmorpg-n amit leginkább játszottunk, és a többinél is első százban volt a guildünk. Az utolsó három játékon ugyanazzal a guilddel voltunk versenyben az első helyért... a Vörös Rókákkal. A mi guildünk az Árnypengék néven futott.
-Én Kiku vagyok, Toshina Kiku. Szüleim egy számítógépes üzletet futtatnak, én efelett lakom. Emiatt annyira nem meglepő módon én is elég sokat játszom. -mosolygott rám, amitől furcsán boldognak éreztem magamat.
Hamarosan áttértünk az általunk ismert játékokra, és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy a legtöbbet annyira ismeri, mint én. Estig beszélgettünk, és végignézztük a naplementét, majd könnyű szívvel indultam el hazafele, egy újabb játékkal teli estéért.
Nemsokára azon kaptam magamat, hogy már játékok közben is Kikuval beszélgetek, és egyre több időt töltöttem vele élőben... majd augusztus végén elcsattant az első csókunk is, és rájöttem, hogy reménytelenül bele szerettem.
Két hónap múlva az őszi szünetben eljött az idő, hogy átjöjjön az első lan-partyra a teljes törzs-Árnypenge csoporttal, amin mindketten elég nagy meglepetésben részesültünk. Az Árnypengék „szállása” a néhai és gazdag nagyszüleim háza valójában. A nagyszülők rám hagyták az összes pénzüket, és én ebből egy egész kocka-édent rendeztem be. Huszonhárom számítógép, tizenöt laptop. Összesen öt hűtő van a házban, hogy a partykra előre be lehessen készíteni a kaját és a piát. Az Árnypengékben rajtam kívül három törzstag van, mi négyen vagyunk az alapítótagok, és mi vagyunk azok, akik minden játékban megalapítjuk ezt a guildet, illetve mi vagyunk ott mindenütt. Az összes játékban talán olyan kétszáz fő futhat összesen az Árnypenge guild neve alatt... de ők persze nincsenek itt a lan-partykon. A vezető Hado haverom, ő volt ott amikor megláttam Kikut, én a stratéga szerepét töltöttem be, a tagfelvétel és kereskedelem nem az én asztalom, nem igazán értettem, és azóta sem értek a pénzzel való bánáshoz. Általában ha fizetőeszköz kerül a kezembe akkor az első tárgyra elköltöm, majd rájövök, hogy nem is kell. A huszonhárom gép is így lett a házban, szerintem elég jól mutatják, mire gondolok.
Este jött el a nagy meglepetés, amikor az első játékba való belépéskor kiderült, hogy Kiku nem akárki... hanem a Vörös Rókák vezérhelyettese. Mit ne mondjak az állam a földig zuhant eme hír hallatára. A két guild ekkor tekintett egymásra először úgy, mintha nem ősellenségek lennének... legalábbis kettőnk részéről. Három haverom versenyt üvöltött velem, hogy hogy hozhatta ide az ősellenséget. Tíz percen belül lenyugodtak, majd újabb tizenöt perc elteltével Kiku telefonált a többi Vörös Róka törzstagnak. Az ő guildjük magja csakúgy mint a mienk négy emberből állt, de Kiku volt köztük az egyetlen lány. A telefonálás fél óráig tartott, és az eredménye az lett, hogy egy órán belül betoppant a maradék három Vörös Róka tag. Hajnalig tárgyaltunk, és végül a játékok híreit bezengte a hír: a Vörös Róka egyesült az Árnypengékkel, és létrehoztuk a Vörös Árnyak guildet.
A maradék majdnem másfél évben gondtalan életem volt. Szerelmes voltam, a szerelmem szeretett, a néhai nagyszülők házában akkor voltunk kettesben amikor csak akartunk, ráadásul a fő aktivitásunk lekorlátozódott egyetlen játékra, ahol abszolút elsők lettünk, tekintve, hogy Kikuval olyan stratégiai kombókat készítettünk ami ellen képtelenek voltak megállni. Ám hamarosan meghallottuk a hírt, hogy jön minden idők legjobb játéka, a Sword Art Online. A pénz nekem és Kikunak nem lett volna probléma, mivel bőven ki tudtam fizetni a nagyiék hagyatékából.
A kiadás előtti két napra kibéreltem a füvön egy sátornyi részt, ahol felvertünk egy sátrat Kikuval, hogy mindenképp jusson a tízezer példányból nekünk kettő. Meg is szereztük őket, és hozzájutottunk két NervGear felszereléshez is, majd gyorsan elmentünk telepíteni. Sajnos szülei nem engedték meg, hogy megint a törzsházban aludjon, haza kellett mennie, és onnan játszania.
A többiek sajnos nem szerezték meg a játékot, úgyhogy csak mi ketten találkoztunk Aincrad városában. A játék egyszerűen hihetetlenül lenyűgöző volt, ráadásul a kiadott kézikönyv alapján mind a ketten elég hamar ráéreztünk arra, hogyan is kell harcolni. Egyszerűen zseniálisan tökéletes volt a játék, egyetlen apró bakit leszámítva. Valamiért eltűnt a kijelentkezés a menüből.
Kikunak hamarosan el kellett mennie vacsorázni, az anyja leszedte a fejéről a sisakot, majd a következő pillanatban megszólalt a harang és beteleportáltak mindenkit a városba. Az égen vörös felirat jelent meg, és egy hatalmas lebegő alak jelent meg, a játékmester, Kayaba Akihiko, és elmondta a szörnyű igazságot. Az igazságot, hogy direkt nincs kilépés, és akiről levették a sisakot az meghalt...

***

Felállok, és letörlöm a könnyeimet. Egyszerűen nem tehetik meg, nem lehet ilyen kegyetlen valaki. Két év, ennyi volt vele az életemből... hogyan fogok tudni létezni nélküle? Nem lehet ennyire kegyetlen, hogy elvegye tőlem!
A dühtől forrva hallgatom a játékmester szavait. A tükör engem is átváltoztat, de ez nem érdekel. Csak arra figyelek, amit a játék végigviteléről mond. Kijutok a játékból, és megölöm Akihikót!