Jin vs. Viola

by **Viola** Hétf. Jún. 24 2013, 17:11

Egyedül múlatni az időt nem jó móka. Sőt, egyáltalán nincs benne semmi humoros. Legalábbis számomra... Éppen ezért felpattanok a kényelmes fotelomból, elhajítom a kötőtűt meg a hasonló asszonyos elfoglaltságokat és kivágtatok a szobából, sőt ki az egész lakásból, hogy valami izgalmasabb elfoglaltság után nézzek. A Drágám ilyenkor a boltjában üti az izzó vasat, formálja az anyagot, majd kalapálja a páncélt. Semmi helyem ott ilyenkor, csak zavarnám a munkájában. De mégis mit csinálhatna ilyenkor egy hozzám hasonló lány..? Rossz válasz! >.> Természetesen az a legjobb, ha felkerekedik és keres magának egy alkalmas partnert... Harcra!
Bekopogok a céhtársakhoz, hátha mégis otthon van valaki és akkor vele szórakozok, de senki sem nyit ajtót. Az utolsó társ ajtajánál, mikor már percek óta szobrozok, végre elegem lesz. Nem nyitnak ajtót? Nem szeretnek?! Akkor megyek és végrehajtom az eredeti tervet! Saját magamnak tett ígéretemnek eleget téve nyomban ki is robogok a céhház területéről, belevetődve a városi forgatagba.
Nézek jobbra, nézek balra. Sehol egy teremtett lélek. Mármint ember az van, de olyan nem, akivel szívesen kiállnék küzdeni. Nem hiszek abban, hogy a környéken lennének nálam és Anatolenál erősebb játékosok, de még csak megközelítők sem. Hirtelen ötlettől vezérelve inkább a külváros felé veszem az irányt, mert hátha itt van valaki, aki ránézésre egyből bejön egy harcra. Sehol senki... Ezek az alakok mind egytől egyig randák, alul öltözöttek, vagy nulla ízléssel rendelkeznek.
Várjunk csak egy kicsit! Miért a városban keresek magamnak ellenfelet..? Egy erős játékos miért pazarolná az idejét itt, ha odakint még tovább fejlődhet? Hát persze, miért nem jutott ez előbb az eszembe. Irány a mező, egy mellékút, vagy egy elhagyatott ház, ott biztos lesz valaki...
Így legyen ötösöm a lottón! A várost elhagyva nem sokkal egyből belebotlok egy alkalmasnak tűnő fazonba. A földúton sétál, mely egyenesen bevisz a Kezdetek városába. Vajon mi járatban lehet? Mindegy is, a lényeg, hogy rám hogyan reagál!
- Szia! - szólítom meg a fiút, kinek jóképű arcának egyik szemét szemfedő rejti el. Ohh, teljesen úgy néz ki, mint egy kalóz! Azért hordaná, mert ettől jobban buknak rá a lányok? Vagy a SAO örökítette be a játékba, mert odakint egy valódi kalóz? O.O Hallottam már arról, hogy manapság is vannak még kalózok, igaz nem a régimódi értelembe vettek. Most már nem ágyúval meg karddal harcolnak, hanem kábé üteggel meg géppuskával. De a szemkötő azért elég jól tud kinézni. Anatnak biztos jól állna, hmm... Nem, neki jó, hogy megvan mindkét szeme, mert a végén még őt is megbélyegeznék kalóznak...
- Ráérsz egy kicsit? Ellenfelet keresek magamnak, hogy kipróbálhassam mennyit fejlődtem a fegyveremmel... - mondom, talán nem kicsit füllentve. Hisz1 egyrészt a Metamorphal is gyakorolni akarok élő célponton, másrészt meg érezni akarom azt, hogy milyen jól esik belemerülni egy kegyetlenül jó harcba. Remélem kiáll ellenem, nem okoz csalódást és jól elpáhol...

by **Tetsuko Jin** Kedd Jún. 25 2013, 20:48

Hazafelé tartok egy kiadós mob vadászatból. Kedvem az nem volt hozzá valami sok, azonban rám fért egy kis gyakorlás az új képességemmel. Már megint egy olyan képesség van birtokomban, mellyel jobb, ha nem dicsekedem. Nem szokásom amúgy sem, és nem is szándékozom felvenni eme rossz szokást. Az első képességem sem nevezhető hétköznapinak, de ez a második meg végképp nem az. Nem is tartom igazságosnak másokkal szemben, mármint, ha párbajról, vagy valami tornáról lenne szó. Feltett szándékom eltitkolni ezt a képességem is, mint az elsőt, mit csak vajmi kevés ember ismer. Még Ai-channak sem mutattam meg, egyrészt, mert nem volt rá alkalmam, másrészről, meg lehet dicsekvésnek venné, vagy hasonló. Ennek a két képességnek köszönhetően viszont ráeszméltem arra, hogy milyen irányban is kell tovább haladnom, merre fejlődjek, melyik stattra érdemes raknom, melyikre nem, már minden világos a számomra. Eddig bármiféle elképzelés nélkül osztottam a pontjaimat, hogy egyensúlyban legyenek, így visszagondolva…… elég nagy hiba volt. Már mindegy, nem tudom megváltoztatni, jó ez így. Végig az úton ezen jár az eszem, na meg a bosson, boss harcokon. Eltökéltem már egy ideje, hogy innentől kezdve részt veszek az összes ilyenen, nem akarok kimaradni egyből sem. Ha egy keveset is, de tudok valamit segíteni, akkor már megéri, és emiatt lelkem is megnyugszik. Megkönnyebbülve szedem a lábam, gyorsítok, hogy mihamarabb hazaérhessek a céhházba. Igaz a szobám még koránt sem készült el, sok dolgom van még vele, de máris otthonomnak érzem az egész Tower-t. Remélem a tagokat is hamarosan megismerem, mert tényleg alig találkoztam eddig egy-kettővel, név szerint Mirika-sannal és Ayani-sannal. Annyira gondolataimba vagyok merülve, hogy szinte észre sem veszem a felém tartó hölgyet. A kérdése zökkent ki ebből, majd nézek rá először zavartan, majd hamar elmosolyodom. Azért megbizonyosodok róla, hogy valóban nekem szólt, mert a csinos lányok nem nagyon szoktak észrevenni, leszámítva Ai-chant *-* az én Ai-chanom….
- Szia! – köszönök vissza, mint mindig most is egy kis mosollyal megfűszerezve és megállok, illetlenség lenne továbbhaladni egy köszönés után, mikor ilyen nyilvánvalóan beszélgetésbe akar velem elegyedni.
Nem játszadozik, egyből kimondja, hogy mit szeretne, nem kerülget, semmi mellébeszélés. Ráérni természetesen ráérek, és egy ilyen kérést nem utasíthatok vissza csak úgy.
- Bevallom egy kissé hírtelen jött a kihívás, de természetesen elfogadom – felelem mosolyogva, ennyi úgy hiszem, belefér még a mai napomba, pihenni ráérek utána is, hiszen segítenem kell most eme hölgynek, nem lenne illendő, ha visszautasítanám.
- Itt és most, azonnal? Upsz.. elnézést, még be sem mutatkoztam….. Tetsuko Jin vagyok – huhh.. majdnem elfelejtettem, szép egy alak vagyok mondhatom.

by **Viola** Csüt. Jún. 27 2013, 18:03

Szemem seperc alatt elkerekedik a fiú válaszát meghallván, s csodálkozva tekintek rá, amit akár furcsának is tarthat, vagy gyanút ébreszthet benne. Azt hiszem ilyen könnyen és gyorsan még sosem válaszoltak pozitívan egy kihívásomra sem, így aztán jogosan vagyok kissé zavarodott, hogy nem kell szavakat keresnem, amivel meg tudnám őt győzni.
- Oh, izé, köszi! - nyögöm ki gyorsan, mielőtt nagyon kínossá fajulna a szituáció, még akkor is, ha csak ketten vagyunk itt. Ha ilyen gyorsan belement a küzdelembe egy idegen ellen, akkor vagy bejövök neki, vagy igen erős lehet, s mint így, nem fél senki ellen kiállni. Mást nem tudok elképzelni. Én például biztos nem mondtam volna igent ilyen hirtelen felindulásból, de az is igaz, hogy én nem férfi vagyok.
Én pedig azt vallom be, hogy meglepődtem, amiért ilyen könnyedén elfogadtad a felkérésem. Másokat mindig győzködnöm kellett... - válaszolom neki, s számat mosolyra kanyarítom, miközben pillantásom szemkötőjére vándorol, majd szemére, végül tetőtől talpig átvizsgálom. Egyszerű alaknak tűnik, semmi titkolózás, vagy visszakozás.
- Szervusz Jin, az én nevem Viola. - és meghajolok, de nem túl mélyen. Szememet ekkor leveszem a fiúról, s a földet kezdem el stírölni, mintha lenne ott valami érdekes. Ez a japán meghajlós szokás akkor is furcsa, akárhányszor is csinálom, pedig lett volna időm megszokni.
- Igen, itt és most tökéletes. - mondom, s nézek körbe, hogy miféle helyszín is ez egyáltalán. Adott egy út amin vagyunk, jobbra mező, balra egy viskó, még balabbra meg erdő. Nagyszerű! Még sosem harcoltam normális körülmények között erdőben, vagy egyéb helyszínen. Mindig csak a város kőburkolata. Jól fog esni már valami újdonság, melyet a tereptárgyak dobnak meg új kihívást is állítva elém.
- Megteszed kérlek, hogy küldesz egy kihívást? Egész életes nem megölőset! Én addig előhalászom a fegyverem. - kérem a srácot kedvesen, s megpördülök a tengelyem körül. Kezeimet testem takarásába emelem, s lehúzom ujjamról a gyűrűt, mely a későbbiekben a fegyveremként fog szolgálni. Titkolózásom oka igen egyszerű: nem akarom már most felfedni, hogy van nálam egy olyan eszköz, ami képes az alakváltásra. Az sokkal izgalmasabb, ha harc közben derül ki...
A Metamorphot egyetlen gondolatommal átformálom egy katanává, melynek piros markolatából egy másfél méteres szép, edzett acél penge nyúlik ki. Éle recés, mint egy kenyérvágó, s ez már éppen elég is ahhoz, hogy ne tűnjön hétköznapi tömegcikknek.
Megfordulok, s ha a fiú elküldte a meghívót, először átvizsgálom, hogy tényleg az-e, amit akartam, majd pedig rányomok. Ha mégsem küldte el, akkor pedig én állítok ki egyet az ő nevére.

by **Tetsuko Jin** Vas. Jún. 30 2013, 22:49

A kihívó fél reakciója válaszomra, számomra nem teljesen érthető. Számos választ eltudok képzelni viselkedésének megmagyarázására, de ettől még nem látok a fejébe, ezért nem is próbálkozom meg vele.
- Ugyan – legyintek. Ez csupán egy párbaj lesz, nem több, ennyi tényleg nem oszt, nem szoroz, belefér az időmbe, meg természetesen az ezzel járó jutalom is kecsegtető, gondolok itt az exp részére.
- Miért? Valamilyen formában szívességet kértél tőlem, azt nem illik visszautasítani, főleg ha ilyen csekélységről van szó – véleményem szerint mindenkinek így kellene gondolkodnia. Kihívómnak rossz ismeretsége lehet, ha ennyire meglepődik egy segítség, szívesség kérésére kapott reakción. Sajnos Aincrad tele van durva, neveletlen emberekkel, ezt magam is megtapasztaltam már, ez ellen nem tehetünk semmit sem.
- Yoroshkou Viola-san –meghajolok magam is, végre megtudjuk egymás nevét. Teljesen kiment a fejünkből, hogy a bemutatkozással kellene kezdeni. Nos, ezért igazán nem lehet hibáztatni minket, a nap a végéhez közeledik én is, és biztosan ő is végig dolgozta a napot, hogy fejlődjön, vagy pénzhez, egyéb értékekhez jusson. Itt ez a dolgok rendje, annyi különbséggel, hogy itt nem kötelező az úgynevezett munka.
- Rendben, nincs kifogásom ellene – Minél előbb, annál jobb, és ha már mind a ketten itt vagyunk, jobb túlesni eme párbajon. Később lehet, hogy közbejön valami egyikünknek és így elmaradna, azt meg nem szeretném, főleg most, hogy tulajdonképpen tettem egy ígéretet, vagy ahhoz hasonló valamit.
- Természetesen – szerencsém van, nem gyilkos szándékkal keresett meg, bár azt talán észrevettem volna első látásra. A rossz szándék többnyire meglátszik az emberek arcán, mimikáján, gesztikulációján. Nála nem tapasztaltam semmit, ami erre utalt volna és így is van…. Beállítom a párbajt a megbeszélt szabályok szerint, majd elküldöm neki a kihívást. ezután magamra kapom felszerelésem is. Először a páncélokat, kiegészítőket, végül a fegyverem. Semmi különleges dolog nincs köztük, a fegyverem leszámítva, m itt egy boltban vettem elég drágán. Először sokalltam érte az aranyat, de nem okozott csalódást, így utólag bizton állíthatom, hogy megérte az árát. Megpörgetem egyszerűnek tűnő fegyverem és védelmi pozícióba helyezkedem. Most is, mint eddig mindig, nem szándékozom elsőnek támadni. Egyrészt mert egy hölggyel állok szemben, másrésztől meg az nem én volnék. Ész nélkül a fejjel taktika, az tényleg nem jellemző rám. Nem feltétlen célom a győzelem, ellenben veszíteni sem fogok szánt szándékkal. Győzzön a jobbik.
- Sok szerencsét Viola-san

by **Viola** Kedd Júl. 02 2013, 20:34

Boldogságomra a kihívás tényleg egész életes párbajról szól a végén pedig nincs gyilkolás opció. Nagyszerű! Végre egy megbízható ember, aki nem sunnyog és tényleg azt teszi, amire kérem!
Elégedetten nyomok rá az elfogadás gombra, majd szememmel egy pillanatig még az eltűnő panel felé pillantok, de aztán fel a levegőbe, hogy lássam; a visszaszámláló elindult.
A nagy számjegyek máris váltogatni kezdik egymást, s minél közelebb ér a nullához, szívem annál gyorsabban kezd el kalapálni. Nem számít, hogy hanyadik összecsapásom, ilyenkor mindig megtelek feszültséggel és kételyekkel, plusz egy kis félelemmel, mely ellenfelem kisugárzásából nyeri erejét. Ez a félelem azonban idővel alábbhagy, ahogy megértem, megtapasztalom a másik játékos hatalmát, képességeit, s ösztönösen ráébredek arra, hogy nincs mitől tartanom.
- Áh igen, köszönöm! Neked is sok szerencsét, Jin! - bátorítom fel én is a srácot úgy, ahogy ő is engem. Kellemes érzés fog el. Ez a fiú nagyon kedves. Nem akarok megint ehhez visszakanyarodni, de azt kell mondjam még egyetlen korábbi ellenfelem sem kívánt nekem szerencsét abban a párbajban, amiben éppen ellene harcolok. Szóval ez nekem teljesen új és úgy érzem minden pillanattal újabb és újabb megtapasztalás vár még rám.
Azért egy kissé kellemetlen végignézni, ahogy magára ölti a páncélzatát, tekintve, hogy én meg egész nap abban rohangáltam. Nem túl nőies, annyi szent. Lehetséges máskor le kellene vennem, hogy megcsillogtassam női bájaimat. Minden szem rám tapadni, ehhez nem is férhet kétség!
A kardot mereven magam elé tartom, pengéjének hegyével Jinre mutatva, s célozgatva, mintha le bírnám vele lőni. Ez persze badarság, nem is tudom miért csinálom. Amint az óra párbaj-időt üt, többször megforgatom a katanát csuklómat hajligatva, s megeresztek egy kellemes mosoylt is.
Hogyan támadjak először..? Szemből! Hát honnan máshonnan, te butus lány?
Gondolatomhoz hűen meg is indulok, lassú sétából gyorsan átváltva futólépésbe, majd pedig futásba. A Metamorphot leengedem magam mellé, hogy a penge hegye szinte a földet súrolja, s ha úgy ítélem meg, akkor átlós, lentről fölfelé ívelő vágással próbálkozok meg, majd egy kisebb hátrálással, hogy elkerülhessem az esetleges válasz-csapást.

by **Tetsuko Jin** Csüt. Júl. 04 2013, 20:27

Viola-san kérésére elküldöm a kihívást, pont úgy, ahogyan azt ő kérte tőlem. Csak természetes, hogy elfogadja, hiszen nincs, nem lehet benne kivetnivalója. A felkészülési idő rövid, de nem kell ennél több. Már régen készen állok a küzdelemre, már ha az lesz belőle egyáltalán. Csak az ellenfelemen múlik, hogy mennyire veszi komolyan a küzdelmet, vagy éppen engem. A vak is láthatja, hogy nem vagyok egy vérszomjas harci gépezet. Természetesen nem szeretném, ha efféle pletykák terjengenének rólam, azt én sem bírnám megemészteni.
Kölcsönösen szerencsét kívánunk a másiknak, ahogyan azt minden párbajom előtt szoktam, ennyit tiszteletet igazán megérdemel az partnerem, aki felettébb normális keretek között hívott ki egy párbajra, afféle edző meccsre, hogy csiszoljuk tudásunkat. Be kell valljam, nekem nem árt az edzés, a harc, hogy minél többet tanuljak, tapasztaljak, kelleni fog majd a bossok elleni küzdelmekhez.
Beállok védelmi pózba, botom magam teszem átlósan, míg egyik lábammal kitámasztok. Jobb felkészülni mindenre. Az itt jelenlévő lány, majdnem teljesen ismeretlen a számomra. Díszes fegyverét elnézve kardforgató. Ellenük még nem volt csatám, ez lesz az első, hogy eme kaszt egy képviselőjével állok szemben. Ez remek, egy újabb tapasztalat, bizonyára sok mindent megtudok majd a kardforgató kasztról. Kardját rám szegezi, feltételezem, ezzel kívánja jelezni, hogy ő készen áll a hamarosan elkezdődő összecsapásunkra. Remek, én is készen állok már.
Mosolyom továbbra is töretlen, túlságosan is hozzám nőtt ez, szinte a védjegyem, bár szerencse, hogy az idegesítés határait még nem súrolom vele. Egy kis mosolyt ő is megenged magának, végül, mikor az idő lejár, támadásba lendül. Nem is habozik, egyből a lényegre tér, ilyen egy igazi párbaj. Jó szokásomhoz hűen nem mozdulok el, és csupán a védelem látszatát keltem. Szükség van erre, mert elképzelhető, hogy nem támadna meg egy álldogáló, tétlen embert, pedig nekem jelen helyzetben ez lenne a célom.
Felém tart és támad. Egy alulról induló, átlós vágást intéz felém, mely hosszú, vörös vágást ejt a mellkasomon. A sebzése figyelemreméltó, a páncélomat leverte és a hp-mból is fogyott egy kevés. Nem kezdő, ahogy látom, gyorsabb, mint én, erősebb és elképzelhető, hogy még ügyesebb is nálam. Pár lépést teszek hátra, kihúzom magam és újra mosoly ül ki az arcomra.
- Igazán erős vagy Viola-san – könnyen előfordulhat, hogy a frontharcosok közé tartozik, kikről vajmi keveset tudok eddig.
- Nem haragszol meg, ha én sem fogom vissza magam? – Nem is értem igazából, hogy miért kérdeztem rá ilyen nyíltan, de érdekel a válasza. Továbbra sem támadok, de ezúttal felkészültebb leszek az újabb támadásokkal szemben. Újfent védekező beállást veszek fel, hogy idejében tudjak reagálni.

Páncél: 0/16
Hp: 141/150

by **Viola** Kedd Júl. 09 2013, 17:32

Útvonalam egyenesen a srác felé vezet, s gondolat arról, hogy az utolsó előtti pillanatban irányt módosítsak, még csak fel sem merül bennem. A Metamorph pengéjének hegye szinte karcolja a földet, olyan közel tartom hozzá, s csak akkor emelem fel, mikor egész testemet belemozdítom a támadásba. Jobb lábamat előre csúsztatom, hogy egyensúlyom megmaradjon és ne essek el, mert az nagyon kínos lenne. Hál' istennek akrobatika jártasságom nagy hasznomra van már a legtöbb mozdulat kivitelezésében, finomításában.
A kard pengéje könnyedén belehasít a srác mellkasába, egy vöröses csíkot hagyva maga után, mely jelzi találatom valódiságát. Fél szemmel még azt is látom, ahogy ellenfelem életere megcsappan, de még mindig a zöldben van. Ebből csak annyit tudok levonni, hogy a páncélját máris sikerült leütnöm. Alattomos mosoly húzódik arcomra ahogy hátrébb lépek védekezve, de fegyveremmel továbbra is Jinre mutatok, hogy lássa: nem tévesztem ám szem elől egy pillanatra sem.
Az első támadást általában ki szokták védeni az ellenfeleim, itt viszont egyből találtam. És az a legnagyobb baj, hogy nem tudom miért. Ennyivel erősebb, gyorsabb lennék nála, vagy direkt csinálta..? Ha szánt szándékkal, akkor jó lehetősége nyílott a sebzésem felfedezésére. Huszon öt pont nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy több sikeres támadásból leküzdjek valakit, még akkor is, ha sok élettel rendelkezik.
- Köszönöm a bókot..! - válaszolom mosolyogva. Remélem tényleg bóknak szánta, nem pedig arról van szó, hogy valóban csak fel akart mérni engem. Bár sosem árt az egómat fényezni, jól esik egy kis elismerés!
- Igazából éppen kérni akartalak rá! Harcolj teljes erőddel! - buzdítom a srácot, ki megint beáll védekező pózba. Mifene, nem akar támadni..? Érdekes. Ezek szerint megint nekem kell odamennem hozzá...
Nem akarom már most lecserélni a kardot, még vele akarok aprítani. Azonban lehetséges, hogy egy kis módosítás nem árt rajta, csak hogy ne unja Jin a banánt... A Metamorph másfél méteres pengéje megnyúlik két méteresre, s meg is vastagszik, így durván tíz centis szélességet kapva, miközben ugyan olyan vastag marad. A markolatot is megtoldom még legalább húsz centivel, s így a fogás is tökéletes lesz rajta, hogy két kézzel kifogástalanul forgathassam.
- Jövök! - kiáltom ellenfelemnek, majd megiramodok irányába, s ezúttal egy oldal irányú csapást tervezek, mely balról jobbra fog lesújtani, vagyis a fegyver a másik oldalamon libeg a támadás kezdetééig...

Élet: 100
Páncél: 17

statok:

by **Tetsuko Jin** Szomb. Júl. 13 2013, 11:59

Viola-san nem sokat teketóriázik. Máris felém tart a díszes pengéjével. Védekezésem nem valódi, csupán álca, hogy felmérjem ellenfelem sebzését is, így nem mozdulok el onnan. Könnyedén felhasítja felső testem és értékes pontokat vesz el tőlem. Pontosabban én áldoztam be azokat, az információért cserébe, ami most már a birtokomban van. Egy dicséretet természetesen megérdemel a partnerem, hiszen nem kevés sebzést kaptam tőle az imént. A csinos lány csintalan (Jinnek az xD) mosolyán kuncognom kell, igazán aranyos meg minden, talán nem illik egy párbajhoz, de mégis csak jobb a másik fél mosolygós arcát nézegetni, mint egy vérre menő küzdelemben eltorzult mimikát. Az emberek észre sem veszi, hogy mennyivel rontja az a megítélésüket.
A bókomat nem veszi gúnyolódásnak, ennek örülök, így sokkal könnyebb dolgom lesz és nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg megbántanám, vagy hasonlók. A hölgyekkel finoman kell bánni, ezt minden férfi tudja, csak nem mindegyik tartja be eme íratlan szabályt.
Sejtéseim szerint nincs sok esélyem megnyerni a párbajt. Ő túl erős, képzett harcos hozzám képest. Én eddig semmit sem csináltam, kerültem a harcokat főleg a játékosok ellen, ezért mondhatni, még tapasztalatlan vagyok. Ellenben ő, amint látom nem csak erős, de még élvezi is a harcot, persze semmi okot nem adtunk még a másiknak arra, hogy ez ne így legyen. Egy párbaj lehet mókás, játékos, tisztességes, vagy éppen brutális, ez a harcoló felektől függ.
- Rendben van. Akkor megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy ne okozzak neked csalódást Viola-san – újabb mosolyt eresztek el és ismételten védekező állást veszek fel. Az engedélyt megkaptam, így érthető, hogy máris a képességemhez nyúlok. Nem a basiliskhez, az nem lenne fair Viola-san ellen, de az első skillem nyugodtan bevethetem. Feltett szándékom a boss harcok alatt is használni, így ne érdekel, ha megtudják, hogy mivel is rendelkezem. A lány fegyverével egyszerre változik meg az én botom is, minek köszönhetően öt egész hp-t veszítek, csekély ez a mennyiség így, tízedik szint felett. Egy pillanatra elkerekedik egyetlen ép szemem, azon, amit látok. Túlságosan nem lepődöm meg ezen, hiszen rengeteg féle és fajta képesség létezik, mely lehetővé teszi egy fegyver átalakítását, mint az enyém is, ellenben nem látok ilyet Viola-sanban, mert már ismerem a képességét. Bár meglehet, hogy több képessége is van, csakúgy, mint nekem, sőt, szinte biztos vagyok benne. A megnövekedett fegyver nem nekem való, túlságosan is ormótlan a számomra, de nem tudok mit kezdeni vele, ez is a képességemhez tartozik. Közben ellenfelem van olyan kedves és közli, hogy jön, közeledik és támadásra készül. Igazán rendes lány.
Jön, támad és én csak álok úgy, ahogy eddig is, immáron megváltozott fegyverrel. Nem kapkodom el a dolgot, mivel jól tudom, hogy gyorsabb nálam egy kicsivel, így csak az időzítésre támaszkodhatok. Abban a pillanatban, hogy a penge felém lendül, Viola-san mögé teleportálok és támadást indítok elle. Ha sikerrel járok, pengém áthatol a mellkasán. Csupán pár pillanat az egész, előtte voltam, támadott és hírtelen mögé kerültem, kicsit oldalt voltam neki, mert ugye nem láttam teljesen mögé, mert takarta formás alakja a kilátást.
- Sumimasen – kérek elnézést az alattomos támadásomért, majd kardom kihúzva hátrébb ugrok.
Amennyiben támadásom sikertelen, úgy elismerően bólintok és hátrább ugrok.

// Sebzés sikeres találat esetén 13//

Páncél: 0/16
Hp: 136/150

by **Viola** Szomb. Júl. 20 2013, 15:26

Jin pozitívan nyugtázza kérdésemet, s ígéretet tesz nekem arra, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Tetszik, ahogy könnyedén belemegy mindenbe, amire megkérem. Ez ad valamennyi bónuszt a kedvemre, ami percről percre hízik egy lehengerlő küzdelem gondolatának kecsegtetésével.
Lábaimat sebesen rakom egymás után, de mozgásom valamelyest lelassul, ahogy meglepődve veszem észre ellenfelem átalakuló fegyverét. A bot, mi eddig is a kezében van úgy vált formát, akár csak az enyém, s alakja rövidesen ugyan az lesz, mint a Metamorphé. A nagy, hosszú kard recés pengével, markolatával tökéletes másolattá válik. Döbbenetem azonban nem elég nagy ahhoz, hogy kizökkentsem mozgásomból, s amint tudomásul veszem, hogy ez a mozzanat csöppet sem lehetetlen, sőt én kívántam egy ilyen küzdelmet, amiben nem fogja vissza magát az ellen, nyomban helyre áll belső egyensúlyom. Sebességem visszaáll alaphelyzetébe, majd fegyveremet felemelem magam mellé, hogy rákészüljek a támadásra. Az oldalát veszem célba, hogy a bordái mentén vágjam végig, sőt ha bírom, el is lökjem egy füst alatt, hogy utána megsorozhassam jó pár vágással, pofonnal vagy akármivel. Jó kötésű fiatalembernek tűnik, el fogja viselni. És nem csak a lelke, de az életpontjai is. Bár nem tudom, hogy vannak-e olyan szélsőséges érzései azzal kapcsolatban, hogy egy férfinak a nő felett kell állnia küzdelem szempontjából.
Amint már csak pár lépés távolságban vagyok, meglendítem a fegyvert, mire elindul a támadásom. A penge egyenest az említett bordák felé tart, s szinte biztos vagyok benne, hogy ismét eltalálom, mikor egyszer csak eltűnik előlem az egész srác. A Metamorph csak a levegőt szeli ketté könyörtelenül süvöltő hang kíséretével, s kis híján az egyensúlyomat is elvesztem. Az akrobatikám szerencsére megtart a lábamon.
Értetlenül pislantok jobbra-balra Jin alakját keresve, de nem látom sehol. Elugrani nem ugrott, tán láthatatlanná vált? Az nem lehet, hisz akkor is eltaláltam volna, hisz' a fegyver olyan közel volt már hozzá, hogy a kitérés lehetetlen volt!
Szemeim teljesen elkerekednek, ahogy a gondolataimat is kettévágja egy kard pengéje, midőn hegye kibukkan a mellkasomból, egyenesen két keblem között. Hitetlenül nézek le a tárgyra, mely szépen megcsillan a fényben. Olyan tökéletességgel bukkant fel a két mellem között, mintha oda lett volna teremtve. Aztán megindul visszafelé és eltűnik, életpontjaim pedig megcsappannak.
Teszek előre két határozatlan lépést, s Jin hangját hallom, ahogy bocsánatot kér. Megpördülök a tengelyem körül és rámeredek a férfira, ki éppen hogy kihúzta testemből a kardot.
Döbbentségem azonban nem tart olyan sokáig, hogy Jinnek megnyerhesse a küzdelmet már most. Összeszedem magamat seperc alatt, s kardomat magam elé emelem védekezés céljából, ha hirtelen újra támadni akarna. A srác azonban hátrébb ugrik, hogy távolságot nyerjen kettőnk között.
Ismerős volt ez a mozdulat. Nagyon is! Csináltam már én is ugyan ezt nem is egyszer. De én azért vagyok rá képes, mert ez a képességem. A teleport. Nem hallottam olyanról, hogy két játékosnak ugyan az legyen a képessége, de ezek szerint lehetséges és én balga erre nem is gondoltam. Túl természetesnek tűnt a dolog, hogy én vagyok az egyetlen, aki rendelkezik ezzel, s habár An Tol Sai is teleportáló volt, kettőnél több emberre nem számoltam ezt a képességet.
- Be kell valljam, most rendesen megleptél, Jin. - gratulálok neki burkoltam a nálam elért sebesüléshez, majd összevonom a szemöldökömet és szabad kezemmel megsimogatom a melleim közt azt a pontot, ahol a kard hegye átszúrt nem sokkal ezelőtt. A piros jelzés már eltűnt róla, csupán életpontjaim mennyisége jelzi, hogy megsérültem. Elvesztettem tizenhárom életet, jobban mondva páncélt, mert hál' istennek még az megvan rajtam.
Én még nem mutattam meg neki a speckó képességemet, így nem tudhatja, hogy nekem is az van, mint neki, vagyis a teleport. A metamorph alakját megint megváltoztatom. Ezúttal egy frizbi alakját kapja meg, minek átmérője maximum egy méteres és fémből van. A "pengéje" ahogy távolodik bentről kifelé, úgy vékonyodik. Sebzése sajnos még mindig csak egy (1), de csupán csak idő kérdése, hogy felfejlődjön az is. Egy legendás fegyvernek nem állhat senki sem az útjába, főleg nem akkor, ha azt én forgatom.
Felemelem a fegyvert, majd elhajítom egyenesen Jin felé. Ha eltalálja, abból nincsen semmi baj, de ha nem, az sem izgat. A célom ugyan is nem az, hogy ezzel a kis minimális sebzéssel vessek véget a párbajnak, hanem az, hogy lefoglalja a figyelmét, míg én odateleportálok az Ő háta mögé. Szemet szemért, fogat fogért, igen? Ha bírom, akkor fegyverem híján egyik kezemmel megragadom a srác vállát, majd magam felé rántom, míg a másik öklömmel megpróbálok behúzni neki egyet. Ha sikerült meglepnem őt annyira, hogy még mindig kezeim között van, akkor még igyekszem sípcsonttal oldalba rúgni. Ezek után pedig újra teleportálok, hogy távolabb kerüljek tőle, a Metamorphot pedig képességem másik részével visszaparancsolom a kezembe...

[Ha a frizbi talál, akkor 1 sebesülés, ha az ütés talál, akkor további 24, ha a rúgás talál, akkor még egyszer 24. 24, mert fegyver nélkül ennyi a sebzésem... A Metamorph sajna még csak 1-et sebez... :/]

Élet: 100
Páncél: 4

by **Tetsuko Jin** Pént. Aug. 02 2013, 15:14

Bár Viola-santól megkapom az engedélyt, hogy teljes erőbedobással harcoljak é felhasználjak minden lehetséges eszközt azért, hogy egy jó küzdelemben legyen részünk, mégis habozok egy keveset, mielőtt bevetném a képességem. Az ígéret szép szó….. ahogy szokták mondani, így nagyon választásom nincs. Lemásolom ellenfelem képességét és fegyverem is átalakul pont olyanra, mint amit éppen a kezében tart. Nem az én stílusom ez a típusú fegyver, azonban nem adatott meg nekem a választás lehetősége. Érdeklődve Figyelem, ahogy a nő kissé megtorpan, de utána újra lendületet vesz, felgyorsul, és csak közelít, félelem, vagy kétségek nélkül. Nem semmi ez a lány, nagyon szerethet harcolni velem ellentétben, aki még csak nézni sem szereti igazán. Persze láttam már szórakoztató harcokat, párbajokat is, de többségükben csak gyorsan leveri az egyik fél a másikat és már tovább is áll. Ez eddig nem olyan, de lehet még belőle az is. Arra magamtól is rájöttem az első támadásból, hogy jóval erősebb, mint én, de nem adom fel, nem tehetem.
Támad és én a saját képességével reagálok eme agresszív csapásra. Nemes egyszerűséggel mögé teleportálok, és zavarodottságát kihasználva döföm belé méretes kardomat. Szégyellem magam, amiért ezt teszem, de attól félek, hogy szemtől szembe nem sok esélyem lenne ellene. Hirtelen ötlettől vezérelve elnézést kérek tőle, majd fegyverem eltávolítva testéből, hátrébb szökkenek nagyjából másfél métert.
- Sumimasen Viola-san. Normális esetben távol áll tőlem az efféle gyalázatos harcmodor, de hogy őszinte legyek, vajmi kevés esélyem lenne ellened a meg szokott módszereimmel – Ez természetesen nem is lenne baj, de külön kérte, hogy adjak bele mindent, ezzel meg van kötve a kezem, egyszerűen nem hagyhatom magam, hogy ezzel is megsértsem az előttem álló lányt.
Kissé megnyugszom, mikor tudatosul bennem, hogy nem vette zokon iménti gyarló tettem. Ahogy így elnézem, cseppet sem szegte kedvét a megmozdulásom, ennek örülök és újra mosolyogni támad kedvem.
Fegyvere ismételten változni kezd. A korábbi kard alakja eltorzul, összemegy, majd végül egy chakram alakját veszi fel. Ezen képesség mellé egy távolsági fegyver …. sejtem mire készül. Jól gondoltam hát, hogy a kimagasló harci kedve mellé párosul az értelem is. Nem megy fejjel a falnak, ezzel is megnehezítve a dolgom, hogy visszafogjam gyilkos szemem, mely még szemkötőm alatt pihen, és remélem, nem kell azt eltávolítanom.
Viola-san támad, elhajítja felém új formát felvett fegyverét. Remek elterelés lenne, normális esetben önként sétálnék bele a csapdába. Most viszont nem. Amint eltűnik a lány a szemem elől, már fordulok is meg, még az előtt, hogy megérezném vállamon nem túl nőies érintését. Arcom felé közeledő öklét pillantom meg és ösztönösen mozdítom el fejem kissé hátra. így előttem suhan el Viola-san keze, miközben a chakram felhasítja a hátam és megszabadít egy hp-tól.
Kezemben lévő kardot lendíteném, mikor észreveszem, hogy ennyivel nem elégszik meg. Próbálom sípcsontja útjába terelni a méretes pengét, de gyorsabb, mint én és későn is észleltem. Hatalmas rúgást kapok a bordáim közé, ami ellök rendesen. Elveszítem egyensúlyom és gurulok párat a földön. Bevallom, erre nem számítottam, azonban nem adhatom fel. Szemem keresem, miután megint eltűnik, és mikor megpillantom, a chakram már felé tart. Úgy tűnik, ma tényleg nem harcolhatok a megszokott módon. Megint ellenfelem képességéhez nyúlok segítségül és közé és a felé tartó „fizbi” közé kerülök. Arccal a lány felé és már súlytok is le átlagosnál nagyobb, fogazott pengémmel, fentről lefelé, miközben a fegyver minden bizonnyal eltalál. Ezt vállalom, mivel így csökkentem az esélyét annak, hogy hozzá kerüljön a saját fegyvere. Ha támadásom sikeres, akkor egy szép, függőleges, vörös csíkot ajándékozok a lánynak a felsőtestén, majd ismételten hátrébb ugrok.
- Lenyűgöző támadás volt Viola-san. Ha nem ismerném a képességed, sokkal jobban megsínylettem volna, bár így sem tudtam kivédeni teljesen- hiába, aki erősebb, az erősebb, nem lehet csak úgy legyűrni a szintkülönbséget.

Hp: 111(110)/150

by **Cardinal** Csüt. Aug. 29 2013, 22:43

Ossu!

Kérésre lezárom a párbajt az inaktivitása okán. Mivel nem volt hosszú és félbeszakadt, így 40 xp és 130 arany jutalmat tudok adni érte.

by Ajánlott tartalom

Jin vs. Viola

Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola

Re: Jin vs. Viola